Festő, stukkátor, építész és hadmérnök. Firenzében született, és nyerte el sokoldalú művészi kiképzését. 1620-ban Giovanni Battista Pieroni hadmérnök segédeként a Habsburg Birodalomba indult szerencsét próbálni. A Haditanács megbízásából először magyar várakat és városfalakat vizsgáltak felül (Mosonmagyaróvár, Pozsony, amely várának modelljét és Győr, Sopron, Komárom falait elkészítette). A fehérhegyi csata (1620) után Prágába rendelték őket, a város védműveinek megerősítésére. A győztes császári hadvezér, Albrecht von Wallenstein (Waldstein) prágai palotáját ekkor építi Andrea Spezza, 1623-1630 közt. A két firenzei is itt kap megbízást: Pieroni tervezte a kerti loggiát, a sala terrenát (1624-1627), Baccio del Bianco pedig a díszterem stukkóit készítette (1630 körül), valamint a loggia festészeti és stukkódekorációját (1629-1630). Ezután hazatért, és Firenzében építészetet, erődítéstant és távlattant tanított, illetve tervet készített a dóm főhomlokzatához. 1650-ben IV. Fülöp spanyol király szolgálatába állt, ahol ünnepségeket rendezett, és kerteket tervezett, majd Spanyolországban is halt meg.
Apja kerékgyártó volt. A jó eszű ifjú bátyja, Bakócz Bálint titeli prépost támogatásával a krakkói, bolognai és a ferrarai egyetemen tanult. Már Mátyás idején, 1470 körül bekerült a királyi kancelláriára. 1486-tól győri püspök, majd 1490-ben II. Ulászló kancellárja. 1497-ben elnyerte az egri püspökséget, amelyet még abban az évben Ippolito d'Estével elcserélt az esztergomi érsekségre. 1500-ban bíborosi címet kap, 1507-ben pedig konstantinápolyi pátriárkává nevezi ki a pápa. 1513-ban, II. Gyula pápa halála után, bár esélye volt rá, mégsem választották pápának. Hazatérve X. Leó megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett meg, ami a Dózsa-féle parasztháborúba torkollott. Ezután háttérbe szorult.
Ecsedi Báthori István unokaöccse, nyírbátori építkezéseinek folytatója.
Batthyány II. Ferenc Sopron megyei főispán és Lobkovicz Poppel Éva másodszülött fia. Szülei protestáns vallásáról Pázmány hatására 1629-ben katolikus hitre tért. 1630-ban II. Ferdinánd grófi címet adományozott neki. 1632-ben a császári udvarban szolgáló, friuli előkelő nemesi családból származó udvarhölgyet, Aurora Formentinit vette feleségül. 1640-ben dunáninneni főkapitánnyá nevezték ki. Jó barátságban állt Zrínyi Miklóssal, akinek török elleni harcaiban is részt vett. Jelentős birtokszervező és mecénás volt.
Batthyány I. Kristóf fia. Hadvezér és humanista főúr. Zágrábban, Bécsben és Grazban tanult, majd Miksa ajánlásával két évet töltött a francia udvarban. 1568-ban étekfogómesterré és dunántúli főkapitánnyá, 1572-ben főasztalnokmesterré nevezték ki. Több jelentős csatában győzött a törökök ellen. Németújvári udvara, nyomdájával a kor fontos protestáns kulturális központja volt. Támogatta, illetve baráti kapcsolatot tartott fenn Carolus Clusius botanikussal, Zsámboky János humanistával, Balassi Bálinttal.
Intarziátor és szobrász, kezdetben bátyjával, Giulianóval közös családi asztalosműhelyben dolgozott Firenzében. A márványszobrászatban Antonio Rossellino nyomdokain haladt. Vasari szerint Mátyás udvarában is megfordult. Bátyjával együtt dolgoztak a firenzei Palazzo Vecchio átalakításán.
Valószínűleg a bécsi műhelyben tanult. Ulászló megbízásából építette a prágai Hradzsin Ulászló-termét, illetve a Szt.Vitus-székesegyház királyi oratóriumát. A késő gótikus tanultsága ellenére megpróbálta a Budán látott reneszánsz építészeti elemeket is másolni Prágában. A késő gótikus boltozás nagy mestere volt.
A legjelentősebb erdélyi fejedelem. A gyergyószárhegyi Lázár-várban, majd Báthori Zsigmond udvarában nevelkedett. 1610-től Báthori Gábor fejedelem (1608-1613) főtanácsosa, majd szembekerülve politikájával emigrálni kényszerült. 1613-ban az országgyűlés fejedelemmé választotta. Helyreállította a „három nemzet" unióját, de visszavette a fejedelmi birtokokat, és merkantilista gazdaságpolitikát folytatott. Az erdélyi belső helyzet megszilárdulása tette lehetővé, hogy fejedelemsége második periódusában szinte állandóan hadakozott. Magyarország egyesítése érdekében 1619-ben indította el hadjáratát, a csehekkel szövetségben, a Habsburgok ellen. 1620-ban a magyar rendek királlyá választották, de Bethlen nem koronáztatta meg magát. 1622-ben Nikolsburgban békét kötött II. Ferdinánddal. 1623-ban és 1626-ban újra hadba vonult a császár ellen, de a bécsi (1624) és a pozsonyi (1626) békében újra kiegyezett a Habsburg-uralkodóval. 1626-ban feleségül vette Brandenburgi Katalint.
Jelentős erdélyi államférfi, építész és író, a bethleni grófi család szülötte. Gyulafehérvárott, Kolozsvárott, majd külföldi egyetemeken (Heidelberg, Utrecht, Leiden) tanult. 1667-től Udvarhelyszék főkapitánya, 1690-től fejedelmi tanácsos, majd Bécsben elérte a Lipót-féle Diploma Leopoldinum kiadását, amely lehetővé tette Erdély viszonylagos autonómiáját a Habsburg-uralom mellett. 1691-től erdélyi kancellár, a protestáns intézmények nagy támogatója. 1704-ben börtönbe zárták, később Bécsbe vitték, ahol kiszabadult rabságából, majd 1716-ban ott is halt meg. Híresek emlékiratai; németről lefordította A. Freytag Leidenben, 1653-ban kiadott Architectura militaris című traktátusát. Építészként egyetlen, kiváló műve a francia és itáliai élményei alapján saját tervezésben megépített bethlenszentmiklósi kastélya.
Bécsben tanult, majd 1559-1570 közöttt mint császári építőmester főleg Prágában dolgozott. Paolo della Stellával közös műve a prágai Belvedere. Jártas volt mind a késő gótikában, mind a kora reneszánsz formavilágában. Az 1530-as években a sárospataki vár építésén is megfordult.
(1865, Krakkó - 1940, Párizs)
Lengyel festő. Adam Baraniecki művészeti iskolájában tanult, az egyetlen olyan helyen, ahol női festők képezhették magukat Lengyelországban. Majd Münchenben folytatta tanulmányait, itt saját iskolát is nyitott. Tanárként való meghívását a Krakkói Képzőművészeti Akadémiára azonban nem fogadta el. 1898-ban végleg Párizsban telepedett le. A Sztuka tagja volt, elnökének 1913-ban választották meg. Egyéni hangú szimbolista, expresszív felfogású képei között a portré műfajában vált a legismertebbé.
