Bevezetés a filozófiába (Bő vázlat tanároknak)

9. óra Történelem- s politikafilozófia

A történelem filozófiai vizsgálatával már találkoztunk: amikor a husserli egyetemesség-igény nézőpontjából vizsgáltuk a történelmet mint egy belső cél felé tartó teleologikus folyamatot, akkor egy meghatározott típusú történelemfilozófiát műveltünk. Egyes szerzők ezt szubsztanciális történelemfilozófiának nevezik, s szembeállítják az analitikus történelemfilozófiával.

A szubsztanciális történelemfilozófia sajátosságait Kant Az emberiség egyetemes történelmének eszméje világpolgári szemszögből című írásának elemzésével mutatjuk be, fölvetjük a történelemteológiával való analógiájának kérdését Löwith Világtörténelem és üdvtörténet című könyvének segítségével.

Az analitikus felvillantásához Erdélyi Ágnes-Kelemen János tanulmányát használjuk fel („Történelemfilozófia: kérdések és perspektívák", in: Filozófiai Figyelő, 4. (1984) 6-31.) átvezetésként utalva Popper A historizmus nyomorúságára. Hasznos lehet még a századforduló táján keletkezett klasszikus történetfilozófiai szövegek válogatása: Csejtei Dezső et al. (szerk.): Ész, élet, egzisztencia IV., Történetfilozófia 1., Szeged: Pro Philosophia Szegedinensi, 1994.

A modern etikát és a politikafilozófia megjelenését egyaránt annak lehetővé válásához kapcsoljuk, hogy az emberi individuumot természeti mivoltában, önmagában elégséges létezőként tekintsük. Innen jutunk el a liberalizmus és kommunitarizmus címkékkel azonosított álláspontokhoz, követve a Machiavelli-Hobbes, illetve az Arisztotelész-vonalat. Mindkét álláspontnak van politikai és etikai vetülete egyaránt. Rawls és MacIntyre nézeteire építünk felhasználva Huoranszki Ferenc bevezetését az általa szerkesztett Modern politikai filozófia című szöveggyűjteményhez.

Kihangsúlyozandó, hogy a felvilágosodásra s az azt követő korszakokra jellemző emancipációs törekvések közvetve vagy közvetlenül az újonnan megjelent lehetőségre mennek vissza, arra, hogy a politikai hatalom megalapozása „alulról" jövő, vagyis az - egyenrangú - individuumok a legitimáció - elvben - egyenértékű hordozói. Ebből a szempontból másodlagos, hogy a politikai test kialakulását a társadalmi szerződés vagy valamilyen evolúciós modell révén próbálják megragadni. Az egyenrangú individuumok feltevéséből adódnak részint a több forrásból fakadó - mert különböző, korábban marginalizált csoportot jellemző - emancipációs törekvések, részint a kultúrák egyenrangúságából fakadó relativizmus-jelenségek.

Emancipációs törekvések:

- a nők emancipációja, feminizmus;

- hátrányos helyzetűek (korlátozott mozgásképességűek, gyengén látók, stb.) emancipációja;

- nem-európaiak integrálódása az európai társadalmakban;

- a szexuális másság, a nemek társadalmi konstrukciójának kérdése.

A relativizmussal összekapcsolható jelenségek:

- nem európai kultúrák kérdése;

- erkölcsi relativizmus;

- vallási relativizmus (reformáció, idegen népek, felvilágosodás) - vallásfilozófia megjelenése a felvilágosodás táján;

- nyelvi relativizmus (összefüggése a tapasztalat lehetőségének kérdésével: talán épp a nyelv szolgáltatja a „velünk született" mintákat, amelyek révén a valóság strukturálódik számunkra; Sapir-Whorf hipotézis; az antropológia jelentősége - és problémája - a filozófia szempontjából)

- az emancipatorikus törekvések fellépése a nyelvbe kódolt elnyomás ellen.