Médiatörténet

A kommunikációs technológiák forradalmainak forgatókönyvei

Az ötlet, gondolat először elméletileg fogalmazódik meg, sokszor elméleti tudományos problémaként (Hertz: "gyakorlati jelentőség nélküli kísérletek elektromos hullámok terjedésével"). Az elmélet gyakorlatba ültetése a műszaki - technológiai előfeltétele az egész módszernek. A megvalósításhoz szükség van bizonyos technikai alapfeltételekre: ezek már vagy megvannak, vagy egyszerre kell többet is kidolgozni (pl. hangszóró, áramellátás, mikrofon). Az első, laboratóriumokban kézileg összeállított, nem tökéletes prototípusokat általában nem fogadják el, de az elmélet használhatóságát már bizonyítják. A félkész technológiáktól a sikeres műszaki megoldásig (pl. mechanikus TV - elektronikus TV) számos műszaki problémát kell megoldani és sokat elvetni, ha zsákutcának bizonyul.

A sikeres verzió ugyanakkor más, rejtett technológiákat is magában rejt: a távíró a telefont, a telefon a rádiót, a rádió a televíziót, a számítógép az internetet, az internet... (de ez már a jövő). Az írásra épül a nyomtatás, de az internet is; a távírón éppúgy lehetett szöveges üzeneteket küldeni, mint egy emailben vagy SMS-ben. A műszaki megoldás az idők során fejlődik, tökéletesedik, újabb szolgáltatásokkal egészül ki (FM rádió, szeteró rádió, RDS, teletext, mikrobarázdás lemez stb.), de ezek már nem tudnak forradalmi változást előidézni.

A késznek minősülő termék forgalomba kerüléséhez nem elég a technikai tökéletesség: ahhoz társadalmi szükséglet is kell. Pontosabban: igény egy bizonyos szolgáltatásra vagy tartalomra. Az emberek általában viszolyognak az új találmányoktól, különösen, ha a régi jól működik. Előfordulhat, hogy technikailag működik a találmány, de a társadalomban még nincs rá szükség. Ez esetben a prototípust visszautasítják. Ha a társadalmi igény és a műszaki termék együtt van, akkor beszélhetünk sikeres találmányról. Nem véletlen, hogy a találmányoknak szinte azonos időben több független feltalálója is van: a technológia és az igények szükségszerűen azonos időben jutnak olyan szintre, hogy többen, egymástól függetlenül is feltaláljanak egy eszközt. A párhuzamos találmányok a szabadalmak jogi vitáihoz vezetnek, sokáig együtt élő, nem kompatíbilis megoldásokhoz, míg az egyik győz (amelyik mögött erősebb lobbi áll, s nem feltétlenül a technikailag tökéletesebb, lásd: VHS), és létrejön egy egységes szabvány. Ennek fő feltétele az, hogy egy földrajzi helyen egyféle technológia terjedjen el - tehát (kereskedelmi szempontok miatt) nem szükségképp jelenti a globálisan egységes szabványt (pl. TV, DVD - de kivétel az internet). A szabványok létrejötte az előfeltétele a találmány tömeges piacra kerülésének. (A TV esetén a piacon számos szabvány élt évtizedekig egymás mellett, míg a világon három, földrajzilag elkülönülő, egymással nem kompatibilis rendszer terjedt el).

A piacra kerülést azonban többféle visszafogó erő is gátolja. A találmány alkalmazása általában a katonai területen kezdődik, s csak később kezdődhet a polgári kereskedelmi alkalmazás. Itt általában először az alkalmazás állami monopóliumot élvez (vannak azonban kivételek, pl. az USA) - ez érvényes lapkiadásra, rádióra és tévére egyaránt), majd, miután a közönség az államilag finanszírozható választékot már elégtelennek találja, lassan felszabadítja a piacot a kereskedelmi, végül a polgári tartalomkészítők számára is.

A polgári alkalmazásban ki kell szorítani a megfelelő korábbi technológiát, mely először a legerősebb konkurrenciaként jelentkezik, sőt, meg is erősödhet (kézírás vs. nyomtatás, rádió vs. tévé, telefon vs. postai levél). Sokszor egy új technológia azért nem tud elterjedni, mert a konkurrens korábbi túl erős és képes annyira lobbizni, hogy megakadályozza az új, tökéletesebb technológia piacra kerülését (pl. AM/FM rádió).

Olyan alkalmazást kell teremteni, mely kereskedelmi haszonnal jár. Ehhez megfelelően olcsó tömegtermeléi techológiára és fizetőképes keresletre van szükség (ezért az új technológiákat először az elit használja - de vannak kivételek (pl. mozi). A tartalmat a találmányhoz szintén meg kell teremteni: ha máshogy nem megy, először a berendezést készítő gyár segítségével (pl. rádiókészülék-gyárak műsort készítenek, hogy vegyék a rádiót).

Ugyanazt a technológiát lehet egyéni és tömegkommunikációs célra is használni (pl. diktafon-gramofon). A tömegkommunikációs alkalmazás fokozatosan terjed el a "nyugatról" a "kelet" illetve a városok felől a vidék felé (hozzáférés növelése).

A "tökéletes" technológia telítődésével kezdődhet a szolgáltatások (tartalmi és technológiai) bővítése; míg el nem jön az újabb találmány.