Szövegbetűk (text type)

Groteszk lineáris antikvák

Sans serif, Gothic (US), Unserife, Realista, Geometrikus, Sans Sérif, Grotesque-Schriften

19–20. sz.

Futura 1927 (Paul Renner), News Gothic 1908, Univers 1957 (Adrian Frutiger), Helvetica 1957 (Alfred Hoffmann és Max Miedinger), Frutiger (Adrian Frutiger), Arial 1982 (Robin Nicholas and Patricia Saunders)

A talp nélküli nagybetűkkel bárki találkozhat, ha pl. homokba betűket akar karcolni, vagy „nyomtatott nagybetűkkel” szeretne írni: ilyenkor a betűk legegyszerűbb „természetes” (nem vágott tollal írott) formáját használjuk. Ezek a betűk már az ókori kézzel írt/karcolt feliratokon is jelen voltak. Az első talp nélküli latin szövegbetű (1786 Valentin Haüy) valójában vakoknak készült, láthatatlan, bemélyedő nyomatokhoz.

A talp nélküli betűk forradalma abból áll, hogy a nyomtatott talpas betűkről leveszik a talpukat. Ez a forradalom a 19. században következett be, azelőtt fel sem merült az ötlet.

A 19. század elején is először a nagybetűs változat jött létre (1812/16 William Caslon), s csak később tervezték hozzá a talpas kisbetűkből a kisbetűs betűkészletet. Kurzív verziója soknak máig sincs: a dőlt változatot legtöbbször pusztán az álló betűk döntésével képzik.

A talpacskák alapvetően a kőbe vésővel vésett betűkön alapuló latin-görög, (és az ezek alapján készült) cirill betűk jellemzői: a rovásírások, az arab, kínai stb. írás nem ismeri.

A talp nélküli betűk a talpakhoz szokott közönségnek meglehetősen „groteszknek” tűntek, innen egyik nevük. (Amerikában „barbár” kinézetük miatt Gothicnak nevezték). Eleinte verzális reklámfeliratokon és valóban groteszk módon sírköveken, kőbe vésve terjedtek el. Nálunk a 19. század végén újságok kedvelt fejlécbetűi voltak. Később terjedt csak el használatuk szövegbetűként, reagálva a szecesszió túldíszítettségére.

A talp nélküli betűk tették lehetővé, hogy a betűket ismét körzővel-vonalzóval tervezzék, mint a barokkban, de mégis egészen más eredményt kapjanak: már pusztán a geometriai formákra hagyatkozzanak. A talp nélküli betűk harmadik forradalmát a humanista betűk jelentették: a lineáris antikvát felváltotta a vastag-vékony szárakat váltakozva használó humanista lineáris antikva. A 20. század végi digitális betűtípusoknál pedig egyre jellemzőbb, hogy egy antikvának nemcsak dőlt és kövér változata készül el, hanem talp nélküli változata is.

Műszaki és gyerekkönyvekben népszerű (utóbbiban félkövér, nagyméretű), hosszabb olvasása fárasztóbb, mint a talpas antikváké.

Figyeljük meg a g betűk különbségeit: g (Arial, Helvetica) g (Franklin, Gill)

ITC Franklin Gothic (1905 Morris Fuller Benton). A 19. századi groteszk betűtípusok egyike. Az 1910–20-as évek sans serif divatja után a szecesszióban a kacskaringós, talpas betűk váltak népszerűvé, a harmincas években pedig a geometrikus sans serifek. Később a Helvetica népszerűségével vált ismét divatossá a Franklin Gothic is. 1980-ban az ITC újratervezte a betűt, megnövelte az x-méretet és a Helvetica versenytársaként dobta piacra betűjét.

Geometriai formákon alapuló 20. századi „modernséget tükröző” betűtípus. Elterjesztésében a Bauhausnak nagy szerepe volt. Tervezői hitték, hogy ez a „korszellemet” tükröző (egyszerű, letisztult, díszítésektől mentes), minden szövegben egyetemlegesen használandó betűtípus. Vonalai végig egyenlő vastagságúak (ezért lineáris), talpa nincs (ezért sans serif). Geometriai (körző-vonalzó) szerkesztésen alapuló konstruktivista változata pl. a Futura.

A Frutigert (1975 Adrian Frutiger) névadója a párizsi De Gaulle reptér felirataihoz tervezte.

A Futura (1924–26, Paul Renner) először Németországban volt elsöprő népszerűségű. Az eredeti változatról számtalan jobb-rosszabb másolat készült, ami jelzi, hogy eredetije az egyik legjobb sans serif betű.

A Helveticát Baselban (Svájc) tervezték, innen mai neve és névváltozatai: Switzerland, Swiss (eredetileg Neue Haas Grotesknek hívták). A Helvetica jellemzője a kis farkincája.

A 20. század eleji groteszk (talpatlan) Helvetica [Magyarul ejtsd: helvétika] (Neue Haas Grotesk - Max Meidinger; a svájci vagy Nemzetközi Stílus egyik ikonikus betűje – ill. Microsoft-klónja, az Arial). A betű  és a hozzá tartozó kompozíciós stílus együtt e tipográfia díszmentességével a letisztultságot, a múltbeli sallangoktól mentes modernitást, semlegességet fejezi ki, tehát modern vagy tudományos művekre használt. A groteszkek mint betűtípus és meghatározott arculati elemek közösen a Bauaus-iskola Új Tipográfiájához és az avantgarde mozgalomhoz kötődnek (pl. Futura, Gill Sans). Nálunk a Corvina Kiadó alkalmazta az  1970–80-as évek képzőművészeti könyveinek szedésére. „Kevés megkülönböztető jeggyel ékeskedik, így nincs, ami visszatetszést keltsen benne; összességében jellegtelen betűtípusnak tekintik. Bármilyen célra bevethető. Mégis van benne valamilyen megfoghatatlan jelleg, ami barátságosabbá teszi az Universnél.”^[i] „Oldalainkon megjelenik majd még egy betűfajta. Ezt helveticának nevezik. Kiemelésre [lídnek] fogjuk használni. Vaskos formája szinte vonzza a szemet, akárholis van az oldalon.” „Kormányok és cégek egyaránt kedvelik, mert egyrészt semlegesnek és hatékonynak láttatja őket, másrészt a betűk simasága majdnem emberivé teszi.” (Leslie Savan^[ii]) „Valószínűleg sohasem fog eltűnni, mert [a számítógépben] alapértelmezett, olyan, mint a levegő, nincs választás: levegőt venni kell, tehát a Helveticát is használni kell … De egy rémálom. Minden betű.. az egész svájci ideológia.. a tervezője minden betűjét egyformára tervezte. .. Ezt hadseregnek nevezik, nem embereknek. Emberek, egyforma sisakkal. ” (Erik Spiekermann^[iii]).

[iii] Helvetica. Swiss Dots Production. Rendező: Gary Hustwit. 2007. 37.p.

Az Univers (Afrien Frutiger) „a valaha létrehozott legridegebb betűtípus. A legcsekélyebb érzelmi tartalom közvetítésére is alkalmatlan.” ^[i] „Mindennemű jellegzetességtől mentes” ^[ii]

[ii] Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007. 

A Kabel (1927 Rudolf Koch) a Klingspor betűkiadó geometrikus betűváltozata. A húszas években az összes német betűkiadó cég saját geometrikus (Bauhaus, konstruktivista) betűtípust készíttetett: így született az Erbar (Ludwig and Mayer), a Futura (Bauer), a Berthold Grotesque (Berthold). A Kabel elsősorban címbetűnek használható, de sokan tartják jól olvashatónak, ezért sok gyerekkönyv szövegét szedik vele. A középkori hagyományokat nagyra tartó, kalligráfus Koch betűjének geometrikus formái mellett a velencei reneszánsz, antik görög és a kézírás hagyományait is magába építi.

Manapság a humanistákkal együtt rendkívül népszerűek – pl. címbetűként kövér változatban – az újabb neohumanista/posztmodern típusok, melyek nem olyan „hidegek”, mint a 20–30-as évek „industrial” tervei (Frutiger, Triplex, Myriad Black, DIN Black).

Caspari (1993 Gerard Daniels) Nagy betűszemű, egyszerű és könnyed vonalú neohumanista betű, ugráló számokkal. Szövegbetűnek is kiválóan alkalmas.

Gill Sans „A Futurával, Helveticával, Universsel összehasonlítva a Gill Sansban van valami olyan finomság, olyan emberséges jelleg, amely a többiből valahogy hiányzik. Olyan természetesnek tűnik, mint a kőfaragó munkája. És.. ez a jellegzetessége fordul szembe a szövegbetűként való alkalmazásával – egyszerűen nem eléggé névtelen^[i]”.

Erik Spiekermann FF Meta betűtípusát a német  Posta felkérésére készítette (1984). Az igény rossz papíron kis méretben is jól olvasható betűre szólt. A Metát sokan a 90-es évek Helveticájának is nevezik. „Ferde végződései informális hatást keltenek” Ez a betűtípus megmutatja, hogy lehet „humanizálni a sans serifet, serif-tulajdonságokat kölcsönözve, de a sans serif paradigmán belül maradva^[i]”. Ez azonban még szigorúan véve nem humanista kategóriájú betű.

[i] Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007.