A korai mozik javarészt a belvárosban, jól megközelíthető helyeken, a szórakozás más formáinak (kocsmáknak, varieté-színházaknak, táncos szórakozóhelyeknek) is helyet adó környékeken épültek. Habár ez számos előnyt jelentett, bizonyos közbiztonsági, higénés és erkölcsi kérdéseket is felvetett. Voltak, akik a fiatalkori bűnözés (statisztikailag bizonyított) emelkedését a filmes erőszak számlájára írták és több újság is beszámolt olyan esetekről, amikor fiatalokból álló bandák a vetítések előtt, illetve alatt kizsebelték a gyanútlan nézőket. Mások azért követtek el bűncselekményeket, hogy meg tudják venni a mozijegyet. A kritikusok egy része azt hangoztatta, hogy a javarészt túlzsúfolt, rosszul szellőző, dohos épületek a betegségek – többek között hajhullással és viszketegséggel járó bőrbetegségek – melegágyai. Az egyházak is tiltakoztak: leginkább a vasárnapi vetítések ellen, ugyanis érezhetően megcsappant ugyanis az istentiszteletet látogató fiatalok száma. Válaszképpen az önkormányzatok gyakran döntöttek a vasárnapi vetítések betiltása mellett. Mindezek ellenére a film a legnépszerűbb szórakozási formává nőtte ki magát és a húszas években a nézőszámok minden korábbi csúcsot túlszárnyaltak míg a tulajdonosok jelentős profitot realizálhattak.