Szabadbölcsészet

Nagybetűit az ókori római, kőbe vésett, a vésőhöz igazodó kapitális (majuszkulák) alapján rajzolták, a kisbetűket Nagy Károly 800-as évekbeli vágott tollal rajzolt Karoling-minuszkuláiból. A vésőkre utalnak a háromszögletű talpak, a tollra az i, j, n ferde kezdővonala. Az első itáliai nyomdászok az Itáliában használt kézírást vették alapul, így született ez az antikva betűtípus, illetve „italic” = itáliai párja.

Használata: A reneszánsz velencei és francia betűtípusok, pl. a Garamond klasszikus műfaji utalása: kultúra, szépirodalom, utalva a betű humanista létrejöttére, pontosabban az ebből következő elegáns, kifinomult (pontosabban ilyeténképp értelmezett) formájára. Használt általában szépirodalomi vagy reneszánsz témával foglalkozó művekre is.

A kurzív külön, reneszánsz betűtípusként lett tervezve (1501). Versek, lírai szövegek szedésére általánosan használt. Újságokban önállóan rövid műfaji írásokban használják – karcolat, vélemény (Az USA-ban kevésbé). Cím kurziválása – pontosabban: (félkövér) kurzív cím alkalmazása –kulturális, szépirodalmi témáknál szokás a napisajtóban is. Hosszabb alkalmazásánál már szempont, hogy lassabban olvasható (bár ezt van, aki vitatja). Autentikusan csak álló verzállal és fettelés nélkül használható, mert ezek a változatok a kurzív nyomtatott betű használatának első évtizedeiben még nem léteztek.

Jellemzők:

– A vastag és vékony szárak nem nagyon eltérőek;

– az e, o, g hossztengelyei balra dőlnek;

– a talpak (szerif) vastagok, lágyan, alulról is hídként íveltek, végük lekerekített;

– a Q és a J az alapvonal alá nyúlik;

– az e vonala a közepénél feljebb van, a velencei változatban ferde, a franciában egyenes;

– a számok általában ugrálósak (123);

– a nagybetűk csúcsa lejjebb van, mint a kisbetűk (l) szára pl. Al.

A reneszánszban keletkeztek a kurzív betűk, először az álló nagybetűkkel keverve.

Garamond (1520/30 Claude Garamond, 1989 Robert Slimbach (Adobe), 1924 „Stempel Garamond”, 1928 „Granjon”) Garamond volt az első olyan betűmetsző, aki csak betűk készítésével foglalkozott, azaz nem volt nyomdász is egyben. A francia reneszánsz típusbetűje. Ugyanez a betűtípus fut Linotype Granjon néven is. A Monotype, az ATF, Lamston és Simoncini Garamond néven forgalmazott betűtípusa nem Garamond betűi alapján készült – lásd: Jannon!

Hosszú szárú, kis kontrasztú betűk. Garamond tervezett dőlt kis- és nagybetűket is, de nem keverte őket álló betűkkel. A Garamondhoz tartozó digitális kurzívok általában Robert Granjon betűtípusaiból valók (kivétel a Stempel Garamond). Számos digitális változata létezik, köztük sok csapnivaló és használhatatlan. A szakértők az Adobe Garamondját ajánlják. Igen hasonló hozzá Jan Tschishold Sabonja.

Sabon (Jan Tschishold) Garamond és tanítványa, Jacques Sabon betűi alapján készítette a nagy Bauhaus-betűtervező, J. Tschishold. A Sabonnak a korabelieknél nagyobbak a betűszemei. Könyvbetű céljára készült.

„A valaha készült egyik legjobb talpas szövegbetű, bámulatosan eltalált vonalvastagságokkal. […] Elegáns, ugyanakkor barátságos. A betűre jellemző [a] méltóságteljes ártatlanság […]”^{^[i]}

[i] Simon Loxley: Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007.

Jannon (1580 Jean Jannon). Eredetileg Garamond betűinek gondolt, ezért Garamond néven forgalmazott betűk. Lásd még: Garamond

Bembo (Antikva: 1495 Francesco Griffo, 1929 Monotye; Kurzív: 1520 Giovanni Tagliente) Aldus Manutius nyomdájában az 1490-es években dolgozott Francesco Griffo, aki a dőlt betűs betűtípuson kívül a Bembo tervezője. Ez az első velencei reneszánsz betű, melyet Franciaországban Garamond terjesztett tovább Aldine Roman néven. Mai nevét arról kapta, hogy Aldus Pietro Bembo egyik munkájának kinyomtatásához használta. Ennek a betűtípusnak annak idején nem volt dőlt változata, így a Monotype cég Giovanni Tagliente 16. századi betűmetsző betűjét használta a Bembo dőlt betűváltozatának elkészítéséhez.

Centaur-Arrighi (Antikva: 1469 Nicolas Jenson, 1912–14 Bruce Rogers; kurzív: 1520 Ludovico degli Arrighi, 1925 Frederic Warde). Velencei reneszánsz betűtípus, különálló antikva, illetve kurzív vegyítésével. Ugyanennek a betűnek a különféle újabb digitális kísérletei az ITC Legacy vagy az Adobe Jenson betűtípusok.

Jenson / Centaur (1469 Nicolas Jenson, 1995 Robert Slimbach [Adobe]). Velencei reneszánsz betű. Az eredeti Centaur ennek alapján készült. A Monotype Centaurját nem ajánlják, az Adobe-ét igen.

A reneszánsz antikvák egy eltúlzott arányú változatát manierista betűknek nevezik, pl. Galliard.

Galliard (1978 Matthew Carter, 1570 Robert Granjon) A név eredetileg a 9 pontos betű elnevezése volt. A betűtípus maga Robert Granjon 16. századi betűformáin alapszik, de nem azonos avval: egyfajta összefoglalása Granjon különféle munkáinak. A betűt hosszú szövegekhez (pl. könyv) tervezték. A ligatúrák és kacskaringós betűk elmaradhatatlan kellékei. Granjon különösen a kurzívjairól vált híressé – talán nem véletlen, hogy arabeszkjei is híressé tették. Tervezett arab és görög kurzív betűkészletet. Jellegzetes eleme „hegyes” kurzívjai közül a g vagy az a betű. Dőlt betűit időnként a Garamond mellé adják annak kurzívjaként. Szóbeszéd szerint a Times New Roman elkészítésekor elemei mintaként szolgáltak.

<< Előtörténet

Barokk antikvák >>