A film és társművészetei
5. Film és képzőművészet: Peter Greenaway
Peter Greenaway, a képzőművész
1942-ben született
1960: képzőművészeti főiskola
korabeli képzőművészeti képzés alapja: perspektíva, anatómia tanulmányozása
törekvés a világ érzékelésének pontos leképezésére
→ városképek, enteriőrök / impresszionista + szocialista realista jelleggel
az észak-amerikai modernizmus nincs hatással erre a fajta főiskolai képzésre
Greenaway tábla- és falfestészetre szakosodott
azonban nem érdekli a megfigyelés / dokumentarizmus
tanárai szerint túl „irodalmias" a stílusa
elvárás: „azt rajzolja, amit lát, ne azt, amit tud" - ennek az elgondolásnak a kigúnyolása A rajzoló szerződése
1963: R. B. Kitaj (amerikai festő, aki Londonban végzett festészeti tanulmányokat) kiállítása:
modernizmus + figurativitás kibékítése
városi környezetből származó formavilág
a popart továbbgondolása:
kollázstechnika, figuratív és absztrakt motívumok sorozatokban
+ írott, nyomtatott szövegek aplikálása:
festészet és írás közti kapcsolat hangsúlyozása
intellektuális befogadói attitűdöt kívánt, nem csak formai jegyeken alapulót
Greenaway számára fontos:
a festészet lehet bonyolult, mint a költészet
kollázs: az elrendezést hangsúlyozni, az egymás mellé rendelést
Betlehemi csillag című festmény:
az oltárkép struktúrájára alapoz → strukturált / több képből álló forma
a számok szerepe!
a komplexitás újszerű felfogása
sikertelen felvételi filmkészítő szakra
1965: Központi Információs Hivatal - kormányhivatal, kulturális és tájékoztató intézmény
15 évig dolgozik itt - közben képzőművészként is működik
Greenaway képzőművészeti gondolkodásának meghatározó konceptuális jegyei:
FELÜLET: a hordozó laposságát hangsúlyozni
illuzionizmus elutasítása
felület = asztallap, kapcsolótábla
↓
működési folyamatokra utal,
nem elsősorban vizuális élmény
DECENTRÁLT műtárgy: nem kompozíció elvű
heterogenitás, diffúz „terjeszkedés"
pl.: Számítógépes szókincs Kép: Green2 című kép = működési folyamatok leképezése
gesztus és rejtjelezés
INFORMÁCIÓELMÉLET, KIBERNETIKA, szemiotika, játékelmélet
a 60-as években divatosak a „tudományt" tematizáló alkotók
Greenaway 1968-ban látta az ilyen jellegű alkotók műveiből rendezett gyűjteményes tárlatot
→ számítógépes és csillagképes alkotásai:
illuzórikus rendszerezés
ironizál a tudományos rendszerezés lehetőségén
„ALANTAS" MATÉRIA megőrzése ↔ amerikai popart: fogyasztási javak bősége,
kicserélhetősége
↓
szabad asszociációk ↔ narratív film
JÁTÉKTÁBLA: síkágyas képsík elképzelés
szabályok vezérelte társas érintkezés
furcsa tájkép
TÉRKÉP:
1970-es évek: sajátos tájképek - a hagyományos műfaji felfogás ellenében
alapja nem személyes élmény - a tudományból indul ki:
földrajzkönyvek
térképek
táblázatok
légifelvételek
a táj fogalmához analitikusan közelít:
projekt: 2 km2 - térképpontokon golyóscsapágyak elásása
a térkép fogalmában benne rejlik: nyomozásra hív
92 térkép: minden felületen térképeket keres: kép: Green5
tehenek bőrének mintázatában
használt smirglipapíros stb.
kérdések: mi a térkép?
mi a különbség kép és térkép között?
táj és térkép viszonya?
↓
Borghes: 1933/34-es novellája: „A tudományos pontosságról"
Tájképfilmek:
Séta H-n keresztül
képek: Seta1, 2, 3, 4
Ablakok
vidéki tájkép ablakon keresztül fényképezve
ablakkeret - perspektívarács A rajzoló szerződésében
RÁCSOK, TÁBLÁZATOK
a modernizmus jellemzője = narratíva, fejlődés, történetiség ellenessége
számozás, listázás
tárgymutató
végtelen sorozatok képek: Green_Mikroszemcsék1, Mikroszemcsék3
a rács teremti a rendet képek: Green4, Green6
Greenaway, a kiállításrendező:
rendszerezni, felsorolni
a múzeum fogalmán ironizál
100 tárggyal lefedni a világot - iróniája: mi mindent fed le például a „töltőtoll"?
Greenaway, a filmrendező
A rajzoló szerződése
párhuzama Antonioni: Nagyítás (ott: fotó = film, itt: rajzok = film)
a művész figurája a központban: két angol festő - a Rajzoló és Greenaway
a művészet: voyeurség
mérnöki munka
egy katasztrófa fekete doboza
a felfedezés eszköze
játék / titkok / obszcenitás - kultusza
↓
a nyelv: kimond és elrejt („conversation")
↓
valóságmodelláló jelleg + ritualizálni az érzékeket
Mr. Neville játéka: rajzolás
a család játéka: cselszövés
fontos angol játék: szerződés (a megragadhatatlan megragadása)
Greenaway: „minden műalkotás enciklopédikus"
↓
rendszerező stratégia / listák / 12 rajz
↓
de a magyarázó rendszerekbe vetett hit elvész (a művész veszélyben)
(férfi: rendszerezés kudarca - nő: a káoszban túlélő)
↓
a felületek (az angol táj!) gyönyörűek, de nem magyaráznak meg
semmit, bármire felhasználhatóak
∑: a művészet nem szolgálja jobban az emberiséget, mint a tudomány
A Szakács, a Tolvaj, a Feleség és a Szeretője (1989)
Festészeti ihletés a filmben:
holland portré- és csoportkép festészet (XVII. század) képek: Nemetalfold 1-7
Frans Halls: Les Hollandais című képe
Fogalomtár:
A holland portréfestészet
A XV. századtól a portréfestészet igen elterjedt műfaj az európai festészetben. A XVI. században a hercegi udvarokban is divatos lett az arckép, így a kor szinte valamennyi híres művészének munkásságában fontos szerepet kap a portréfestészet. A XVII. században a holland művészeti piac természete, a fiatal köztársaság morális és társadalmi légköre új irányt szabott a portréfestészetnek. A feltörekvő, jómódú polgári réteg gyarapodása nagy mértékben kiszélesítette a potenciális portrémegrendelők (és modellek) körét. Más országokkal összehasonlítva Hollandiában szembeszökően több megrendelő jelentkezik a középosztály, mint a régi nemesség soraiból. Az arisztokrácia szinte kizárólag Hágában élt, s a királyi udvar nemigen bővelkedett anyagi javakban. A holland piac alakulásában döntően közrejátszott a kálvinista és szabad Hollandiában uralkodó életszemlélet: az egyént egyre inkább személyes érdemeiért és a társadalomban betöltött aktív szerepéért becsülték. Ebből következően megnőtt a kereslet olyan képmások iránt, amelyek a megrendelőt dolgos, érdemes polgárként vagy egy társadalmi intézmény, egyesület, jótékonysági szervezet tagjaként ábrázolták.
Rembrandt: Doktor Tulp anatómiája
Rembrandt első kísérlete a csoportos portré területén. Újításai: a többé-kevésbé hasonló szereplőkkel és sztereotip kompozícióval szemben, amin a testek és fejek egyetlen síkban, egymás mellett helyezkednének el, Rembrandt életszerű,mozgalmas jelenetet festett. Az egység érzetét a csoport tagjai között a tekintetek és mozdulatok párbeszédével teremti meg.
Rembrandt: Éjjeli őrjárat
A csoportkép a korabeli Hollandiában közkedvelt műfaj, de szereplőit általában statikus pózban ábrázolták, felsorakoztatva vagy egy asztal körül ülve. Rembrandt ezzel szemben életteli, mozgalmas jelenetet alkotott, rendkívüli fény- és színhatásokkal, atmoszférával.
asztaltársaság fotózása = nincs beállítás/ellenbeállítás → csoportképszerű elrendezés
pásztázó kameramozgás II a néző szemmozgása
keret nélküli élőkép II színházszerűség
festményből → színpadi tér
festményszerűalakkompozíciók
dekoratív, festményeket imitáló kosztümök
Greenaway: Éjjeli őrjárat
„Greenaway új filmje az Éjjeli őrjárat (Nightwatching) Rembrandt von Rijn egyik leghíresebb, azonos című festményét veszi alapul, amelyen a korabeli városi milícia tagjai láthatóak őrjáratra indulva.
Az extravagáns és mozgalmas látványvilágú dráma a festőművész szakmai és magánéletét tárja a nézők elé. A történelmi mese középpontjában a festményen szereplő karakterek mögé álmodott „összeesküvés, bujaság és gyilkosság" áll.
Greenaway új munkájával a 400 éve született mester munkássága előtt tiszteleg. A teátrális megoldások iránt kezdetektől vonzódó filmes az amszterdami Rijksmuseumban kiállított festményhez új befogadói koncepciót talált ki. A 2006 nyarán, június és augusztus között megrendezett Holland Fesztivál nyitóakkordjaként színházi közeget teremtve, meglepő világítástechnikával, hangeffektekkel, mozgó képekkel keltette életre esténként a látogatóknak az 1640 körül alkotott remekművet."
(részlet a filmmel kapcsolatos sajtóhírből 2006 őszén)
Irodalomjegyzék:
Kiemelt szöveg:
Nánay Bence: A legutolsó új hullám. Peter Greenaway. In: Filmrendezőportrék (szerk.: Zalán Vince) Budapest: Osiris, 2003. pp. 123-145.
Ajánlott irodalom:
Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek. Budapest: Magyar Filmintézet, 1991.
A Filmvilág „Angol barokk" összeállítása. Filmvilág (1990/10.) pp. 3-20.
Festmények, rajzok és kollázsok - Peter Greenaway retrospektív kiállításának katalógusa. Budapest: MEO, 2002.
Woods, Allen: Being Naked Playing Dead: The Art of Peter Greenaway. Manchester: Manchester University Press, 1996.
Az órához vetítendő filmek:
Peter Greenaway: A rajzoló szerződése (1982)
Peter Greenaway: A Szakács, a Tolvaj, a Feleség és a Szeretője (1989)
Peter Greenaway: Séta H-n keresztül
Peter Greenaway: Ablakok
<< 4. Film és képzőművészet 3.: Képzőművészet és film kapcsolata a 20-as évek avantgárd irányzataiban | 6. Film és építészet >> |