Hipertext, hipermédia

9. A tudás produkciója és reprezentációja a hipertextben

A hipertext a tudás létrehozásának, közvetítésének, ellenőrzésének új mintáit hívja életre. Ennek okait részben már érintettük a korábbi fejezetekben: Az internet demokratizálja a tudáshoz való hozzáférést. A hipertextes megjelenítés új összefüggések létehozását és belátását teszi lehetővé. Láttuk, hogy a blogszféra mint az újságírás új típusa képes lehet a közbeszéd tárgyává tenni olyan kérdéseket, melyeket az intézményes újságírás mellőzne. Az internetes közösségek a tudás tárházait hozhatják létre (példál digitális könyvtárakat) és a véleménycsere korábbi mechanizmusainál gyorsabb, kevésbé tekintélyelvű formáit hívják életre. Arról is volt már szó, hogy az internetre felkerülő információk áttekinthetetlen sokasága új problémákat szül, új módszereket kell kitalálni az információk rendszerezésére és értékelésére, ami önmagában is egy új tudományág születéséhez vezethet. Az alábbiakban néhány szempontot adunk a hipertext és a tudás létrehozásának, megjelenítésének széles problémaköréhez.

A hálózatba kapcsolt számítógépek a felhsználók különösebb intellektuális befektetése nélkül is lehetnek a tudás kollektív létrehozásának eszközei: összeadott kapacitásuk olyan elemzési, számítási műveletek elvégzésére lehet képes, amelyre önmagában egyetlen gép sem. Például a Search for Extraterrestrial Intelligence (SETI) mozgalom így elemezte a világűrből felfogott rádiójeleket, a grid.org-on pedig fehérje- és gyóygszerkutatási projektekbe kapcsolódhatunk be számítógépünk kapacitásának felkínálásával. A hipertext szempontjából azonban számunkra izgalmasabbak azok az együttműködések, melyek a felhasználók szellemi befektetésével, vagy részfeladatok kijelölésével, vagy spontán munkamegosztás révén építenek új tudásrendszereket. Az ilyen együttműködések a tudomány jól strukturált projektjeitől a teljesen szabályozatlan, alulról építkező vállalkozásokig sok mindent felölelhetnek. (Tudományos vállalkozások is lehetnek alulról építkezők és önkéntesek - ezeknek jelentőségét az adja, hogy képesek lehetnek olyan, intézményes formában nagy energiabefektetést igénylő és költséges kutatások kivitelezésére, melyeket hagyományos keretek között gazdasági vagy politikai érdekekből nem foltyatnának le. Ilyenek példuál azok a kollaboratív, önkéntes kutatások, melyek nyilvános adatbázisok elemzése révén próbálnak olyan betegségekre gyógyszert találni, melyeknek a kutatása a profitorientált gyógyszercégek számára nem vonzó - Rév 2007).

A tudás létrehozásának intézményen kívüli formái gyakran konfliktusba kerülnek az intézményes formákkal. Gondoljunk például az információk hitelességének problémájára, amiről a blogok kapcsán ejtettünk szót. De ugyanilyen jellemző konfliktusforrás az is, hogy az internet tudáshálója eltávolítja az információt, a szövegeket és egyéb dokumentumokat azok forrásától és szerzőjétől, és ez az anonim, repetitív tudásprodukció nehezen egyeztethető össze a szerzői jog intézményével vagy az oktatás követelményeivel - gondoljunk arra, hogy a "dolgozatlopás", a copy-paste segítségével összeállított "saját" munkák jelensége mára a felsőoktatás egyik legégetőbb problémájává lett.

 

Intézményes tanulás

Az intézményes tanulással kapcsolatos folyamatokra is igaz, hogy nem pusztán a technológia változásaira (a személyi számítógép, a hipertext, a digitális adatbázisok vagy az internet születésére) vezethetők vissza, hanem szélesebb kulturális folyamatokba illeszkednek. A könyvkultúra és a hipertextkultúra viszonyát vizsgáló fejezetben szó volt róla, hogy a huszadik század második felében többféle jel is a könyvközpontú nyugati kánon megrendülését jelzi: a populáris kultúra térnyerése, a margnalizált kultúrák jogainak követelése, a könyv leértékelődése más médiumokkal szemben stb. Érthető módon az oktatás is rákényszerül, hogy reagáljon ezekre a változásokra.

Az interaktív digitális eszközöket felhasználó tanulás (e-learning) megjelenése már a hipertext vagy a www elterjedése előtt is szerepet játszott abban, hogy a korábbi frontális oktatás keretei fellazuljanak. Lássunk például egy gondolatmenetet arról, hogy hogyan változtatja meg a számítógép a matematikatanulást: "A számítógépek nemcsak a társadalmi igényeket módosították, hanem újszerű tanítási módszerek kiindulópontjává is válhatnak az iskolában. Kézenfekvő ugyanis, hogy a számítógépes mikrovilággal játszó gyerek nem a szokásos módon tanul. Ezt a tanulást már nem a hagyományos igaz-hamis minősítés uralja; nem arról van szó, hogy képes-e a gyerek kitalálni azt, amire a tanár gondolt, hanem arról, hogy képes-e kiépíteni - saját tapasztalataira és jártasságaira támaszkodva - a maga személyes, a tudás különböző területeihez vezető útját." (Darab 1990: 150)

 

Hipertext az oktatásban

Az interaktív eszközök sorában a hipertext mint taneszköz is hozzájárul a tanulás tartalmának és formájának változásához: az előre rögzített tartalmak elsajátítása helyett lehetőséget ad a diák egyéni igényeinek megfelelő tartalom kialakítására, illetve a kísérletezésre, a saját utak bejárására. A hangsúly az oktatásban az elméleti ismeretek elsajátításáról átkerül a gyakorlati tudás megszerzésére: az információk megjegyzésénél fontosabb lesz azoknak a készségeknek a megszerzése, melyek révén a diák megtalálja a különböző kontextusokban releváns információt, képes a források értékelésére.

A hipertext lehetővé teszi, hogy a tananyagot a diákok a tanárral közösen állítsák össze (például egy közös hipertextrendszer felépítésével - ahogyan az ehhez a tananyaghoz tartozó projektfeladatok javasolják), ami új szereposztást hoz létre tanár és diák között: a tanár feladata kevésbé az ismeretek közlése, inkább irányítói-szerkesztői-lektori szerepben tűnik fel, a diákok pedig aktívabban, nagyobb felelősséget vállalva vesznek részt a közös munkában. A diákok bevonása a tananyag összeállításába szemléletváltást jelent abban a tekintetben is, hogy fellazul az előírt tananyag (kurrikulum) merev kánona.

A hipertext egyik nagy előnye, hogy

a tankönyveknél rugalmasabban tudja megjeleníteni a tananyag kapcsolódásait más témákhoz, társtudományokhoz. Ugyanakkor a linkek révén arra is alkalmas lehet, hogy szemléltesse a különböző diszciplinák strukturáit, jellemző gondolkodásmódjait. Például az orvostanhallgatóknak egy hipertextes taneszköz megmutathatja, hogy egy tünetből kiindulva milyen irányokban kell a betegséget keresniük (Landow 1997a). Azaz egy közös hipertextes tananyag létrehozása segíthet abban, hogy a diák elsajátítsa, hogy egy tudományág milyen kapcsolatokat tekint legitimnek - például hogy milyen szövegek összekapcsolása képezheti egy kritikai kiadás struktúráját (pl. a műhöz kapcsolt szövegváltozatok, életrajzi, filológiai jegyzetek), és milyen intertextuális kapcsolatok minősülnek "asszociatívnak", tudománytalannak a filológia területén (mondjuk egy másik kor hasonló témájú szövege). Ugyanígy arra is alkalmat adhat ez a tanulási módszer, hogy a diákok elsajátítsák a képi és hangzó anyagok szerepét az adott diszciplínában.

 

Az e-learning és az internetes információk

Eddig úgy beszéltünk a hipertextről, mint olyan taneszközről, ami fellazítja a tankönyv határait, rugalmas, testre szabható információs környezetet teremt, és fokozza a diákok aktivitását a tanulásban. Ha azonban nem a zárt könyvből indulunk ki, hanem az internetes információk káoszából, akkor a hipertextes tanulási környezetek másféle, az előbbivel némiképp ellentétes funkciójára kerül a hangsúly: arra, hogy az interneten fellelhető információk, források kalauzául szolgálhatnak, útmutatást adnak a releváns és irreleváns dokumentumok közötti választásban.

2002-2003-ban egy e-learning tananyagfejlesztési projekt keretében (Apertus-Didakta-pályázat, ELTE, BME) felsőoktatási tananyagokat készítettünk. Kiindulópontunk az volt, hogy az interneten keresztül használható digitális tananyagok jelentősége éppen az, hogy a tankönyveknél rugalmasabbak, nem rendelkeznek zárt határokkal, könnyen frissíthetőek stb. Nyitottságukat elsősorban a linkgyűjtemények jelentették, melyek különböző külső internetoldalakra vezettek. Az elkészült tananyagokat egyetemistákon teszteltük, és arra kértük őket, hogy fogalmazzák meg, miben látják az ilyen tananyagok jelentőségét, illetve hátrányait a hagyományos oktatási módokkal szemben. Válaszaik részben megfeleltek a várakozásainknak: kiemelték a linkek és a multimédiás anyagok jelentőségét, hátrányként pedig elsősorban a személyes órai jelenlét hiányát említették. Ami azonban váratlanul ért minket, az az volt, hogy feltűnően sokan említették az ilyen taneszközök érdemei között, hogy "ösvényt vágnak" az internet dzsungelében, kiválogatják a fontos forrásokat, oldalakat. Úgy tűnik tehát, hogy míg mi a hipertextes tananyagokat "a könyv megnyitásaként", a minél több információhoz való könnyű hozzáférés eszközeként fogtuk fel, az internetes információs környezetben szocializálódott diákok már legalább ilyen fontosnak tartották, hogy az ilyen tananyag képes "rendet csinálni" a túl sok hozzáférhető információ között - azaz a tananyagokat egyfajta meta-oldalként fogták fel.

A fenti példa is azt mutatja, hogy a hipertext mint taneszköz nemcsak a hagymányos, frontális oktatás kereteinek fellazításában tehet jó szolgálatot, hanem fontos szerepet játszhat abban is, hogy az oktatás válaszokat adjon az új információs környezetre.

 

A tudományos közösségek és az elektronikus publikáció

Vannevar Bush memexe elsősorban a tudományos kutatókat akarta megcélozni, nekik akart abban segíteni, hogy a végtelenül specializálódott és felhalmozódott tudományos publikációk között eligazodjanak. A tudományos publikációk elérhetőségének és áttekinthető adatbázisokba gyűjtésének kérdése az internet korában is az egyik legtöbbet vitatott terület. A nyomtatott tudományos folyóiratok, melyek a tudományos pulbikációk legfontosabb médiumát jelentik, kulcsszerepet játszanak a tudományos közösségek önmeghatározásában, a tudományos teljesítmény értékelésében. A magas presztízsű (magas impakt faktorú = sokat idézett) folyóratokban közölt cikk nagyobb teljesítményt jelent, ami szerepet játszik a tudós karrierjének alakulásában (különösen a természettudományokban). Ami arra készteti a tudósokat, hogy elsősorban ilyen folyóiratokban próbáljanak publikálni. A megjelenés fejében viszont eladják szerzői jogukat a folyóirat kiadójának, ami megakadályozza, hogy szélesebb nyilvánosság elét tárják eredményeiket. Ez a publikációs forma egyszerre akadálya a tudományos közösségeken belül folyó diskurzusnak és a tudához való demokratikus hozzáférésnek. Egyfelől mert a tudományos folyóiratokban a cikk születése és a megjelenés között hosszú idő telik el a nyomtatás normál procedúrája miatt és a referálási (minősítési) folyamat időigényessége miatt. Másfelől a tudományos folyóiratok hatalmas mennyisége miatt nehéz követni az eredményeket. Végül pedig e folyóiratok magas előfizetési költségei csak szűk közönség számára teszi elérhetővé az eredményeket; minden releváns folyóirat megrendelése pedig még a gazdag kutatóhelyek, egyetemek számára is képtelenség. Ez a rendszer tehát elsősorban a folyóiratok kiadóinak anyagi érdekét szolgálja, ugyanakkor mivel alapvető szerepet játszik a tudományos közösségek öndefiníciójában, megváltoztatása igencsak nehézkesnek tűnik.

A tudományos publikációkhoz való internetes hozzáférést, s egyben a fenti rigid rendszer felszámolását célozzák meg az ún. Open Access (Nyílt hozzáférés - OA) mozgalmak. A tudományos publikációkhoz való nyílt hozzáférés nemcsak a hagyományos nyomtatott folyóiratok digitalizását jelentheti, hanem új publikációs formák születését is: csak elektronikus formában megjelenő folyóiratokat, cikkarchívumok meta-oldalait, egyetemek vagy akár egyes szerzők nyílt archívumait. A tudományos publikálás elektronikus formája számtalan kérdést szül: megoldást kell találni például az elektronikus publikációk minőségmérésére, ki kell küszöbölni a szerzői jogsértéseket, ki kell alakítani az idézettség-számolás új módszereit és a publikációk olyan egységes adatbázisait kell kialakítani, melyek maximálisan hatékonnyá tennék a keresést.

Ezeken a problémákon túl az OA mozgalmaknak le kell küzdeniük a folyóirat-kiadók és a tudományos közösségek ellenállását, amihez aligha elegendő a demokratikus hozzáférés érdekének hangoztatása. Fontos érv lehet viszont, hogy az interneten hozzáférhetővé tett, korábban előfizetéses folyóiratoknak az idézettségmutatója lényegesen megnőtt.

További kérdés, hogy hogyan lehet finanszírozni az előfizetéses rendszer alternatíváit. A költségeket viselheti például a szerző, aki a nagyobb idézettség reményében inkább OA folyóiratban helyezi el cikkét; a kutatásfinanszírozásban résztvevő állami szervek és alapítványok; vagy a nyomtatott folyóiratok előfizetésére fordított egyetemi, könyvtári kiadásokat lehetne kiaknázni.

 

A tudásreprezentáció egy régi-új típusa: az enciklopédiák

 

Az "enciklopédikus" hipertext

Az enciklopédiák a XVII. századtól kedzve arra tettek kísérletet,

hogy egy adott korban felhalmozódott tudományos tudást átfogóan, rendszerszerűen összegyűjtsék és bemutassák. Bár a különböző tudományterületek között kapcsolatot teremtő, teljességre törekvő tudásmegjelenítés a tudományok messzemenő specializálódásával mára végképp illuzórikusnak tűnik, az enciklopédikus tudás gondolata - mint a tudományok elveszített ártatlanságának velejárója - máig izgatja a fantáziánkat (vö. Nyíri 2003). A hipertext kitalálói és első apologétái többek között éppen azért értékelték nagyra ezt az új médiumot, mert linkjei révén interdiszciplináris összefüggéseket is képes megjeleníteni, és mert a szöveges, képi, hangzó anyagok összekapcsolása révén a tudás megjelenítésének a könyvénél komplexebb módját kínálja fel. A linkek persze nem rendezik új egésszé a felaprózódott tudást, de nagy segítségünkre lehetnek abban, hogy valamilyen téma vagy információ különböző jelentéseit különböző kontextusokban egymás mellett láthassuk.

 

Webes enciklopédiák

Ezt a lehetőséget használják ki a webes enciklopédiák, melyek a hipertextes környezet, a külső referenciák lehetősége, a tárhely elvi végtelensége és a könnyű javíthatóság/frissíthetőség előnyei miatt fokozatosan kiszorítják a hagyományos, nyomtatott enciklopédiákat.

Egy részük nagyhagyományú nyomtatott enciklopédiák on-line változatai, melyek a kereshetőség, a linkként működő keresztreferenciák és más webes források lehetőségeit használják ki. Ilyen például a fizetős Encyclopedia Britannica online, melynek nyitóoldala naponta frissülő tartalmakat, blogokat, játékokat kínál. Más enciklopédiák több adatbázis kapcsolnak össze - például a Bartleby.com a Columbia Encyclopediát és digitalizált szövegtárakat.

Webre készült enciklopédia a Magyar Virtuális Enciklopédia, az MTA Filozófiai Intézetének produktuma, mely főszerkesztője megfogalmazásában "tudományfilozófiai kísérlet, amelynek során arra a kérdésre várunk választ - szorongva és izgatottan -, hogy a tudás ama teljes köre vajon létezik-e egyáltalán; hogy a tudomány különböző területei között ma mennyire tapasztalhatók átjárások; hogy milyen mértékig diszciplínákra szakadozott vagy éppen milyen mértékig egész a tudomány a 21. század kezdetén?" (Nyíri 2003)

Némely webes enciklopédia a vizuális információk újszerű használata

miatt tarthat érdeklődésre számot. Ilyen például a Symbols.com, mely a nyugati kultúra 2500 grafikus szimbólumát tartalmazza. Különlegessége, hogy nemcsak a szimólum neve szerint kereshetünk benne, hanem a jelek leírása alapján is (nyitott vagy zárt, egyenes vagy íves vonalak alkotják stb.), amit a hipertextes környezet rendkívül könnyen kezelhetővé tesz. Ez az enciklopédia tehát bizonyos fokig képes megkerülni azt a problémát, hogy a hipertextben a nemtextuális elemekre csak elnevezésük, tartalmuk alapján kereshetünk.

Az internet minden bizonnyal legszélesebb körben és legtöbbet használt enciklopédiája a Wikipédia, vagy pontosabban wikipédiák, hiszen majd 120 nyelvű "vaskosabb" változata létezik (de Wikipédia-szócikkek több mint 250 nyelven születtek). A Wikipédia különlegessége, hogy alulról építkező kollektív vállalkozás: bárki írhat szócikket és szerkesztheti mások szócikkeit. Az információk megbízhatóságával kapcsolatban a Wikipédia elve, hogy - a szerkesztők és lektorok irányításával születő enciklopédiákkal ellentétben - nem a hiba keletkezését és nyilvánosságra kerülését akarja kiküszöbölni, hanem a javítását megkönnyíteni. (Hasonló hibajavítási mechanizmussal van tehát dolgunk, mint amit a blogok kapcsán már említettünk, ami hasonló előnyökkel jár és hasonló kérdéseket vet fel.) A Wikipédia nemcsak felhasználók millióival dicsekedhet, de az alulról építkező tudástárakkal kapcsolatos kételyek ellenére egyre inkább elfogadott forrás például tananyagokban, tudományos ismeretterjesztő anyagokban is, s mára a hipertextes kolletív tudáslétrehozás szimbólumává vált.

 

Az "enciklopédia-szolgáltatás"

Az online enciklopédiák egy része -

és az eddig felsoroltak többége ide tartozik - saját, esetleg állandóan frissített adatbázist hoz létre, és elsősorban erre az adatbázisra alkalmazza a hipertext nyújtotta felhasználási lehetőségeket (linkek, keresés stb.). Vannak azonban olyan webes enciklopédiák is, amelyekben nem a saját adatbázis játssza a főszerepet (esetleg nem is rendelkeznek ilyennel), hanem olyan szolgáltatásokat, funkciókat nyújtanak, melyek révén átfogóan férhetünk hozzá különböző tudástárakhoz. Ilyennek tekinthető a fent említett Bartleby.com is, amennyiben a Columbia Encyclopedia mellett más digitális szövegtárakat is felkínál keresésre. A sok adatbázis együttes keresésénél szofisztikáltabb szolgáltatást kínál például a Highbeam Encyclopedia, mely ugyancsak a Columbia szócikkeit használja, de mellette válogatott folyóirat- és újságcikkeket is keres nekünk a témákhoz (a cikkek listája ingyenes, de a teljes szöveg elolvasása fizetős), továbbá rendelhetünk témafigyelést (az adott tárgyhoz kapcsolódó új publikációkról szóló értesítést - ugyancsak fizetős).

 

A Free Dictionary egy sor lexikon és enciklopédia (például a Columbia és a Wikipédia), szótár (a jelentés, a kiejtésés, a szinomnímák és az ellentétek, kifejezések is elérhetőek), illetve egy nagy linkgyűjtemény kombinációja. A kombináció azt jelenti, hogy a különböző adatbázisokhoz speciális szolgáltatásokat kapcsol: képes például úgy megjeleníteni a Wikipédia szócikkeinek szövegét, hogy a szavakra kattintva aktivizálódjon a szótár stb.

Ezek az enciklopédiák tehát már igencsak eltávolodnak a műfaj klasszikusaitól, nem rendelkeznek "saját" szócikkekkel, létrehozásukban elenyésző szerepet játszik a szövegek előállítása. Olyan hipertextrendszerek, melyek más adatbázisokon "élősködve", elsősorban a szolgáltatásaik természete révén kínálnak fel - ha nem is enciklopédikus tudást, de a tudás olyan, állandóan alakulóban lévő hálózatait, melyek nyomtatott formában vagy csak emberfeletti erőfeszítéssel, vagy egyáltalán nem is jöhetnének létre.

 

 

Ajánlott olvasmányok

 

 

 

 

Ajánlott linkek

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bónusz

 

Feladatok

Esszékérések

1. Melyek az Open Access mozgalmak fő célkitűzései és milyen nehézségekbe ütköznek?

2. Tanárként egy hipertextről szóló szemináriumot tart. Azt a módszert választja, hogy a diákokkal együtt létrehoznak a félév során egy hipertextrendszert, mely bemutatja a hipertext történetét és a hozzá kapcsolódó fontos elméleti kérdéseket. Milyen feladatokat bízna a diákokra és mit tartana a saját kezében, és miért? Mennyiben különbözne egy ilyen óra a középiskolai/egyetemi tapasztalataitól?

3. Webes enciklopédiákról készül kritikát írni. Milyen szempontok szerint vizsgálná és értékelné őket?

 

Projektfeladatok

1. Válogassanak az internetes enciklopédiák közül - keressenek néhányat, melyet belinkelnek, s így a hipertextrendszer témájához ajánlanak további tájékozódásra. Vitassák meg, melyek legyenek ezek. Írjanak rövid kommentárt hozzájuk - milyen célokra, milyen témákhoz ajánlják, mennyire tekintik megbízhatónak, naprakésznek stb.

2. Az rendszer elkészülte után érdemes megírni a nyitóoldal szövegét - rövid ismertetést és használati kalauzt.

3. Beszéljék meg, mi legyen a hipertextrendszer jövője? Fogják-e frissíteni, kiegészíteni? Esetleg átengedik másoknak, hogy ők gondozzák tovább?

4. Gondolkodjanak el róla, hogy milyen lehetőségek rejlenének a rendszerben, ha professzionális feltételek között készítették volna. Mit csináltak volna másképp, illetve milyen funkciókkal, anyagokkal egészítenék ki művüket, ha például középiskolai vagy felsőoktatási tananyag készülne belőle?

<< 8. Internetes hipertextek és közösségek

Felhasznált és további ajánlott irodalom >>