A film és társművészetei

1. Film és fotográfia

I. A művészeti ágak különbsége mint mediális különbség

A félév tematikájának lényege: a különböző médiumok hogyan kerülnek kapcsolatba egymással.

A médiumspecifikus megközelítést a film a klasszikus esztétikai tradícióból örökölte:

Arisztotelész: Poétika (i.e. IV. sz.):

a különböző művészetek abban különböznek egymástól, hogy más eszközökkel, mást és máshogyan utánoznak

Lessing: Laokoón, vagy a festészet és költészet határairól (1766):

a térbeli és az időbeli művészet különbsége

az egyes művészeti formák rendelkeznek „esszenciális" jellemzőkkel, melyekhez igazodniuk kell az abban a művészeti ágban megvalósuló alkotásoknak

A hétköznapi tapasztalat, szóhasználat médiumspecifikus alapú kijelentései:

amikor egy filmre azt mondjuk: „túl színházszerű", „túl statikus", „túl irodalmi"

a médiumspecifikus elgondolás szerint a művészeti formák egyedi normákkal rendelkeznek:

- belső: a médium sajátos lehetőségei és az ezekből kibontakozó művészi forma
- külsődleges: más művészeti formáktól, médiumoktól való különbözés

a médiumspecifikum esszencialista megközelítése:

1. a film jó bizonyos dolgokban (pl.: mozgásábrázolás), rossz más dolgokban (pl.: filozofikus/fogalmi jelenségek)

2. a filmnek saját logikáját kell követnie, azt kell csinálnia, amiben jó („filmszerű" filmeket kell készíteni)

a médiumok különbsége mint presztízskérdés:

irodalom: árnyaltabban képes kifejezni gondolatokat és érzelmeket nyelvi (fogalmi) jellege miatt

film: formailag komplexebb (audiovizualitás, multimedialitás), hatalmas információmennyiséget mozgat („egy kép felér ezer szóval")

történetileg és kulturálisan az irodalom magasabb rendűnek tételeződik

a film hátránya: tömegszórakoztatás az eredete

erőviszonyok változása: az irodalom megirigyli a filmszerűséget (Robbe-Grillet: francia újregény a 60-as években, Nabokov: „vágás" az irodalomban)

a médiumspecifikus elgondolás dimenziói:

technológia - milyen apparátusra van szükség az alkotás létrehozásához
lingvisztikai - hogyan működik a film mint kifejezési forma
történeti - kialakulását, eredetét tekintve milyen kapcsolatban áll más médiumokkal
intézményi - az alkotás létrehozásának jellege (kollaboratív vs. egyéni, ipari jellegű vs. művészi teremtés)
befogadás módja - hogyan találkozik a befogadó a műalkotással (csoportos vs. egyéni)

Technológiai és történeti dimenzióban: a fotográfia médiumával való kapcsolat

II. A film mint fotografikus alapú művészet: a film technikai alapjai

A fotográfia és a film kapcsolata a „realitással": a realizmus mint ontológiai kérdés a fotó- és filmművészetben.

Fotografikus kép:

kép és tárgy viszonya:                          „közvetlenség" ≈ mechanikus rögzítés

│                                             ↓

│                                 problematikus,

│                                 csak a fotogram „közvetlen" →

│                                 Man Ray: Rayographs

│                                 Képek: mr_sámfa, mr_kockák, mr_cigaretták

│                                 Man Ray fotók

│                                 képek: mr_bábok, mr_maszkok, mr_nőifej

▼

• „tudjuk", hogy a nagymamát fényképeztük le ↔ nagyon „hasonlít" a nagymamára a kép

• hiperrealista festmények: nem a tárgyra hasonlít, hanem annak fényképére

(pl.: Mácsai István festményei) képek: mi_A roncs, mi_konyha

a film mozgásillúziója:

állóképek sorozata → a folyamatosság érzetéhez legalább 16 kép/mp sebességre van szükség +

                                                                                              kis eltérés legyen a képek között

az érzékelés pszichológiája:

• utókép a retinán

• gyakran felvillanó fény: folyamatos fénynek látjuk (pl.: 50Hz-es izzó = 100 felvillanás / mp)

• egymás mellett felvillanó fények: forgalomterelő futófények, fényreklámok

A fotografálás (nagyon rövid) története:

~ 1800: Thomas Wedgwood:

először reprodukál kémiai eljárással képet:

                        camera obscurába (sötétkamrába) helyezett, ezüstnitráttal átitatott bőrön

                        probléma: nem tudja fixálni a képet

~ 1824 - 1826: Joseph Nicéphore Niépce:

                        camera obscurába helyezett, fényérzékeny anyaggal bevont ónlemez

                        expozíciós idő: 8 óra!

1931: Louis-Jacques-Mandé Daguerre:

                        jódgőzzel kezelt ezüstlemez → dagerrotípia

                        az expozíciós idő rövidül: 10-90 mp, majd 1-10 mp

                        csak egyedi példány készíthető!

1934: William Henry Fox Talbot:

                        talbotípia papírra készül

                        áttetsző papírról „fordított" másolatok: negatív-pozitív eljárás

                        számtalan másolat

A filmalapanyaghoz szükséges:             rövid expozíciós idő

                                                           áttetsző / rugalmas / mérettartó anyag

III. Film és fotográfia kapcsolata működésben

A valóság rögzíthetőségének kérdése egy fotográfus szemszögéből elmesélve:

Michelangelo Antonioni: Nagyítás (Blow-up, 1966)

Egy fotográfiákból álló film:

Chris Marker: A leszállópálya (La jetée, 1962)

Szövegmelléklet:

Arisztotelész: Poétika

„Az eposzírás, a tragédiaköltészet, a komédia, a dithürambosz-költészet s a fuvola- és lantjáték nagy része, egészben véve mind utánzás. Három tekintetben különböznek egymástól: más eszközökkel, mást és máshogyan - tehát nem ugyanazon a módon - utánoznak. Amiképpen ugyanis színnel és vonallal sok dolgot utánoznak egyes festők (kik mesterségbeli tudás, kik megszokás útján), más művészek viszont hanggal, ugyanígy van az említett művészetekben is: valamennyien utánoznak ritmussal, nyelvvel és dallammal, vagy külön alkalmazva, vagy vegyítve ezeket. A fuvola- és lantjáték például csupán a dallamot és ritmust használja, s vannak más ilyen jellegű művészetek is, mint például a sípjáték; magával a ritmussal, dallam nélkül utánoz a táncosok művészete, mert hiszen a ritmusok alakításával ők is utánozzák a jellemeket, szenvedélyeket és tetteket." (pp. 5-6.)

„Szerintem tehát a művészeti ágakat az különbözteti meg, hogy milyen eszközökkel végzik az utánzást." (p. 7.)

[Fordította: Sarkady János, Magyar Helikon, 1974.]

A teljes szöveg megtalálható az interneten:

http://mek.oszk.hu/04100/04198/

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/arisztot/poetika/poetika.htm

Lessing, Gotthold Ephraim: Laokoón, vagy a festészet és költészet határairól

„hatásuk tökéletes hasonlósága ellenére a két művészet mind anyagát, mind pedig utánzása módját tekintve különbözik" (p. 194.)

a szépség parancsa:

„A mester a legnagyobb szépség elérésére törekedett a testi fájdalom körülményeit megjelenítve is." (p. 203.)

pillanatszerűség vs. időbeliség:

„Mivel a [képző]művész a folyton változó természetből mindig csupán egyetlen pillanatot tud felhasználni, a festő pedig még ezt az egyetlen pillanatot is csak egyetlen nézőpontból ... ígyhát bizonyos, hogy azt az egyetlen pillanatot s az egyetlen pillanatnak ezt az egyetlen nézőpontját nem lehet eléggé termékenyen megválasztani. Ámde termékenynek csakis az tekinthető, ami a képzelőerőnek szabad csapongást enged." (p. 205)

 „Mi sem kényszerítheti itt a költőt, hogy egyetlen pillanatra összpontosítsa, amit lefest. Bármely történetet kezdhet, ha neki úgy tetszik, a legelején, s míg a végére ér, valamennyi lehetséges változást elbeszélhet." (p. 208.)

megszemélyesítés vs. allegória:

„Ha a költő elvont dolgokat személyesít meg, nevük és cselekedeteik által már kellőképpen jellemzi őket. A [képző]művésznek nincsenek ilyen eszközei. Ő tehát jelképeket kénytelen hozzátenni a megszemélyesített elvontságokhoz, hogy általuk felismerhetővé tegye őket. S mivel a jelkép másvalami, mint amit jelent, allegorikus alakokká teszi az elvont fogalmakat." (p. 238.)

kidolgozás vs. lelemény:

„...a [képző]művésznél nehezebbnek tűnik a kidolgozás, mint a lelemény; a költőnél viszont fordítva áll a dolog: a kidolgozás nála a leleményhez képest könnyebbnek tűnik. ... Mert márványban kifejezni valamit végtelenül nehezebb, mint szavakkal..." (p. 240.)

látható vs. láthatatlan:

„Homérosz kétfajta lényt és cselekvést ábrázol: láthatót és láthatatlant. A festészet ilyen különbséget nem tud tenni: nála minden látható, és egyféle módon látható." (p. 243.)

látás vs. hallás:

„A költő annyival múlja fölül itt a festőt, amennyivel a festményt maga az élő valóság. Haragra gerjedve , íjjal és tegezzel száll le Apollón az Olümposz ormairól. S nemcsak leszállni látom, hallom is." (p. 248.)

testek vs. cselekvések:

„...a festészet a maga utánzásaihoz egészen más eszközöket vagy jeleket használ, mint a költészet - amaz tudniillik térbeli alakokat és színeket, ez pedig időben tagolt hangokat..."

„Következésképp a festészet tulajdonképpeni tárgyai a látható tulajdonságokkal bíró testek ... a költészet tulajdonképpeni tárgyai a cselekvések." (p. 252.)

„...utánozhat cselekvéseket a festészet is, de csak úgy, hogy testek útján céloz rájuk ... a költészet ábrázol testeket is, de csak úgy, hogy cselekvések révén céloz rájuk." (pp. 252-253.)

stb.

[Lessing, Gotthold Ephraim: Laokoón, vagy a festészet és költészet határairól. (ford. Vajda György Mihály) In: Lessing (Balázs István szerk.): Válogatott esztétikai írásai. Budapest: Gondolat, 1982. pp. 193-303.]

Irodalomjegyzék:

Kiemelt szövegek:

Lessing, Gotthold Ephraim: Laokoón, vagy a festészet és költészet határairól. (ford. Vajda György Mihály) In: Lessing (Balázs István szerk.): Válogatott esztétikai írásai. Budapest: Gondolat, 1982. pp. 193-303.

Bazin, André: A fénykép ontológiája. In: Bazin: Mi a film? Budapest: Osiris, 1995. pp. 16-23.

Ajánlott irodalom:

Kenedi János (szerk.): A film és a többi művészet. Budapest: Gondolat, 1977.

A Metropolis folyóirat Fotó és film című összeállítása (2003/1. szám).

Bán András-Beke László (szerk.): Fotóelméleti szöveggyűjtemény. Budapest: Enciklopédia, 1997.

Az órához vetítendő filmek:

Michelangelo Antonioni: Nagyítás (1966)

Chris Marker: A leszállópálya (1962)