6. előadás: Kvalitatív adatok elemzése és értelmezése

6. B. Narratív biográfiai elemzés (Kovács Éva)

I. Elméleti megfontolások

 

Az élettörténetet elbeszélő, miközben arra tesz kísérletet, hogy az egyes eseményeket a saját létélményét hordozó egységes történetként mutassa be, önmaga és a Másik (jelen esetben az interjúer) elvárásai között egyensúlyoz, miközben a Másik elvárásait nem ismeri. Különösen akkor nem, ha az - mint az interjús helyzet esetében az interjúer teszi -, amennyire csak módjában áll, rejtőzködik. Az Én a Másikkal kapcsolatban is saját magára van utalva, arra, ahogyan a másikat elképzeli. Ügyelnie kell tehát arra, hogy ne csak a képzeletbeli Másik elvárásának feleljen meg, hanem hű maradjon önmagához is.

Az elemző nemcsak az Én felszíni szövegének, hanem a szöveg nyelvi megformálásán keresztül a megnyilatkozó lényének, személyes identitásának, identitása különböző arcainak megértésére is lehetőséget kap. Másfelől a nyelv közvetítette létélmény nem képzelhető el a közösség nélkül. Ahogy maga a nyelv, az emberi lét élménye is abból táplálkozik, s abba vezet vissza. Nem képzelhető el a közösségben teremtett és őrzött narratívák, mítoszok nélkül. Egyszerre személyes és közösségi tehát.

Mi tehát a narratíva? Kibontja, ugyanakkor el is rejti identitásunkat. A múltba néz, jövőből íródik, s a jelent teszi múlttá. Önmagunk szólalunk meg, s így szólítjuk meg az elképzelt Másikat is. Személyes és társadalmi egyszerre. Kívülről és belülről néz, belülről és kívülről íródik. A történetünket elbeszélő szövegben a létünket elismerő Másik által mutatkozunk meg. A beszélgetésben a nyelv a Másikkal való találkozás, a Másik és önmagunk megértetésének az eszköze. Az élettörténeti narratíva nyelve maga is e köztességben él: az Én és a Másik közötti közvetítést célozva szöveget hoz létre, mely önálló életre kel. A szöveghez közeledő szubjektum már hiába keresi benne a valaha volt elbeszélőt. Saját maga és a szöveg találkozásában új értelmek születnek, melyek vonatkoznak ugyan az elbeszélőre, de már nem csak róla szólnak. A megértésünkben keletkező új narratíva maga is szöveg, mely együtt hordozza az elbeszélőt, a nyelvben mutatkozó közösséget és önmagunkat. Megértésünk a Másikra való vonatkozásában fantázia, a mi fantáziánk arról, hogy mit érzett és gondolt a Másik akkor, amikor szövegét létrehozta, s mit korábban, amikor az elbeszéltek megestek vele. Fantáziánk arról, hogy mit éreznénk mi akkor, ha velünk történne meg mindaz, ami vele esett meg. Ennek kibontása hermeneutikai művelet.

A személyes emlékezés „mindenkor-enyémvalósága" (Husserl, 1972) nem állítható szembe a halbwachs-i kollektív emlékezet (Halbwachs, 1971) saját létet feltételező jelentésével. „Csakis az individuális tudathoz és az individuális emlékezethez mért hasonlóságában lehet a kollektív emlékezetet úgy felfogni, mint egy bizonyos csoport történelme szempontjából a jellegzetes események emléknyomainak összességét, azaz az emlékek mindenkor-enyémvalóságát csakis analogikus átvitel révén tágíthatjuk az emlékek mindenkor-miénkvalóságává." (Ricoeur, 1999, 56.)

Az eredeti módszer három kulcsfogalma: élmény, megélés és elbeszélés. Az interjú készítésekor az a törekvés munkál, hogy interjúalanyunkat „visszavigyük" az egykori élmény közelébe, hogy a szövegben az egykori perspektíva is minél inkább fellelhető legyen. A létrejött szöveg elemzésének célja megélt és elbeszélt élettörténet viszonyának megértése az interjúban megjelenő életesemények, illetve az interjú mint szöveg adta Gestalt összevetése révén.

A megélt és az elbeszélt történetnek az elemzésben történő mesterséges szétválasztása csupán elméleti konstrukció, mely a megértést segíti, hiszen a megélt élettörténet rekonstrukciójának alapjául szolgáló adatokat is az elbeszélő bocsátja rendelkezésünkre, így ezeket is ő válogatta ki a rendelkezésére álló anyagból: először akkor, amikor emlékezetében megőrizte, másodszor pedig akkor, amikor a megőrzöttek közül élettörténeti elbeszélésébe beleszőtte. Sőt a fogalom értelmezése is hagy kívánnivalókat maga után, hiszen a módszer, mely egyfelől nem tételezi egyfajta objektív igazság létét, s így kutathatóságát sem, a megélt élettörténet rekonstrukciójának során mégis a megélt (objektívnek tekintett) tényeken alapuló élettörténetet kívánja „megtalálni". E ponton azonban összeütközésbe kerül saját elméleti előfeltevésével: valójában pozitivista szemlélettel kíván egy hermeneutikai alapokon nyugvó eljárást alkalmazni, azaz a „fakticitás hermeneutikájává" egyszerűsödik. Hogy ezen ellentmondást feloldjuk, a megélt történetet mi az elbeszélő által felmutatott történetként, azaz tanúságtételként fogjuk fel. „Márpedig a tanúságtétel a lenyomat metaforájának hiányzó nyelvi dimenzióját ismerteti meg, tudatosítván, hogy a tanú beszéde arra vonatkozik, amit látott, és amit kér, hogy higgyünk el. Az esemény lenyomata tehát a beszéd és a hit által felváltott látás. [...] Az igazság kérdését, ennél fogva egyre inkább a valószerűségé váltja fel." (Ricoeur, 1998, 14., 17.)

Meddig juthatunk el az élettörténeti rekonstrukcióval? Aki a múlt mulandóságára adott replikaként arra vetemedik, hogy mások történetét értelmezze, valójában saját történetet alkot. Ahogy a megértés még a személyközi helyzetben is csak arra lehet képes, hogy elképzeljük azt a személyt, aki magunk volnánk a Másik helyében, sokkal inkább így van ez olyankor, amikor az eredeti elbeszélést a papírra vetett szöveg helyettesíti. Nem juthatunk el máshová, mint a Másik életének tényeivel ugyan rokon, de azzal azonosnak semmiképpen nem tekinthető történethez.

 

II. Az elemzési eljárás

II. 1. Biográfiaelemzés

Első lépésben a kronologikusan elrendezett eseményeket veszi sorra, majd felvázolja a további életpálya elképzelhető horizontját, miközben minden egyes eseményre úgy tekint, mint a horizonton megjelent lehetőségek közüli választásra. A korábbi életutat az újabb és újabb események fényében újra és újra számba véve hermeneutikai köröket jár be, hogy végül a maga számára rekonstruálhatóvá, megragadhatóvá tegye a megélt élettörténet mögött húzódó átfogó életrajzi konstrukciót.

 

II.1.1. Biográfiai adatok kigyűjtése

Példa: Mari biográfiája

    0.   Az anyai nagyanyja zsupptetős kunyhóban élt egy baranyai faluban.

  1. 1951 születés egy kis baranyai faluban. Nyolcan vannak testvérek.
  2. Gyermekkor: Édesapja munkája miatt többször költöznek.
  3. 1969-ig egy pusztán él a család a téesztől kapott szolgálati lakásban. Mari és a testvérei oda járnak iskolába. Apja is a téeszben dolgozik.
  4. Az apja többször fizikailag bántalmazza az anyját, néha Mari áll közéjük.
  5. Az apja börtönbe kerül, verekedésért.
  6. A szülők elválnak.
  7. Anyja egy másik faluba költözik a gyerekekkel, és koldulásból tartja fenn a családot.
  8. Két, fogyatékkal élő testvérét állami gondozásba adják.
  9. Apja kiszabadul a börtönből, és élettársához költözik egy közeli faluba.
  10. Mari bátyját és vőlegényét, aki nem cigány, behívják katonának. Egy határ menti faluban teljesítenek szolgálatot.
  11. 1969 Mari dolgozni kezd ugyanebben a faluban, a téglagyárban. A leányszállón lakik.
  12. Anyai nagyanya kunyhóját lerombolják, panelba költöztetik.
  13. Vőlegénye elhagyja.
  14. Az apja meglátogatja a téglagyárban.
  15. Az első fizetéséből malacot vesz.
  16. 1971 Megismer egy elvált, gyermekes férfit, aki szintén nem cigány.
  17. A férfi iszik.
  18. Közös lakásba költöznek a téglagyári kolónián.
  19. 1971 Szívbetegséggel kezelik.
  20. 1973 Teherbe esik.
  21. Nyolc hónapos terhesen leválik a lepénye, a magzat meghal.
  22. A kórházban a halott magzatot császármetszéssel veszik ki, a babát nem láthatja.
  23. Végrehajtanak rajta egy másik műtétet is. E műtét közben aláíratnak vele egy beleegyezési nyilatkozatot, amelynek a tartalmát nem ismertetik vele.
  24. A kórházban arra kérik, hogy egyezzen bele a baba elégetésébe, végül igent mond.
  25. 10 nap múlva hazatérhet a kórházból a kolóniára.
  26. Heteken keresztül nem mozdul ki a lakásból, egy játék babát öltöztet.
  27. Élettársa egész nap dolgozik.
  28. Elmegy a körzeti orvoshoz, aki azonban elzavarja, mondván a „bolondokat nem tudja meggyógyítani".
  29. Élettársa egyre többet iszik.
  30. Élettársa verbálisan bántalmazza, majd elhagyja.
  31. Családja időközben szétszéled.
  32. Hetvenes évek közepe: meghal az apja.
  33. Két testvére meghal.
  34. Hetvenes évek vége: depressziós lesz, a közeli kisvárosba jár pszichiátriai magánrendelésre.
  35. Állami gondozott testvérei megházasodnak, és a fővárosban élnek. Nem tartják a kapcsolatot.
  36. Egyre többet iszik.
  37. 1981 Hozzámegy egy munkatársához, aki nem cigány, a közeli kisvárosból származik, ott él a szüleivel. A lakodalmat a kolónián tartják. A lakodalom végén veszekedés tör ki a férj szülei és Mari között: Marit ismét lecigányozzák. A férje kiáll mellette.
  38. Apósát és anyósát három hónapig nem látja, aztán kibékülnek.
  39. Több kórházat is felkeres a megyében, hogy vizsgálják meg, miért nem esik teherbe. Sehol sem fogadják, állítólag a zárójelentésbe írtak miatt, amit azonban Mari nem ismer.
  40. 1980-ban a kórházban már nem is találják meg a zárójelentését.
  41. Végül megműtik, és akkor mondják meg neki, hogy két milliméter hosszan a petevezeték el van halva. Többször próbálkoznak méhátfúvással, de mindkét vezeték letapad.
  42. Bezár a téglagyár, a helyére műanyag-feldolgozó települ: mindketten ott dolgoznak tovább.
  43. Apósa és anyósa is meghal.
  44. Kilencvenes évek eleje: az örökségéből felújítják a lakásukat.
  45. Örökbe fogadnának egy gyermeket.
  46. A Gyámügy egy olyan kisgyermeket közvetít ki számukra, akinek az anyja cigány.
  47. Elállnak az örökbefogadási tervüktől.
  48. 2000 körül: Nőgyógyászati panaszokkal felkeresi a közeli kisváros kórházát (azt, ahol 1973-ban először is operálták). Az orvosok műtétet javasolnak. A műtét előtt kiderül, hogy az 1973-as zárójelentés mégis megvan a kórház archívumában.
  49. A műtét során „kipakolják", ezt csak a műtét után tudja meg.
  50. Négy hétig bent fekszik, ekkor tudja meg az orvostól, mi is az a sterilizálás. A zárójelentésből kiderül, hogy mindkét oldalon lekötötték a petevezetékét.
  51. A főorvos lebeszéli a feljelentésről, mondván, úgyis elévült már.
  52. Apja másik kapcsolatából előkerül egy féltestvére. Egyszer találkoznak, azóta nem tartják a kapcsolatot.
  53. Ma rokkantsági nyugdíjas, 42 800 Ft kap havonta.
  54. A férje alkalmi munkákból él.
  55. A közeli kisvárosba jár kezelésre az ízületeivel, illetve mentálhigiénés gondozásra.

 

 

II.1.2. Biográfiai adatok elemzése

II.1.3. A megélt élet rekonstrukciója a biográfia alapján

II.2. Tematikus mezőelemzés

A második lépésben a szöveg szerkezetét vizsgálva az elbeszélt élettörténetet, a jelen perspektíváját meghatározó konstrukciót keressük, hasonló hermeneutikai köröket írva le, mint a biográfiaelemzésben, de immáron a témák és elbeszélési módok váltakozása mentén felbontott elbeszélésszekvenciák (lásd a Mellékletet), nem pedig az életút kronológiájának sorrendisége szerint. Az elemző minduntalan azt a kérdést teszi fel magának, hogy az addigi szöveg szerkezete hogyan épül össze, és milyen lehetőségeket rajzol ki a folytatásra.

 

II.2.1. Interjúszöveg szekvenciákra bontása

 


Példa: Mari főnarratívája

Azért vagyunk itt, mert a telepiek életét szeretnénk megismerni. Arra szeretném Marikát is kérni, hogy mesélje el az élettörténetét.

 

Hát hogy kezdjem el, mivel ---- nem is tudom, mivel kezdjem ---- hát kérdezzen és akkor talán könnyebb lesz ----

 

Hát ahonnan jólesik ---- Minket a teljes élete érdekel

 

Hát én nagyon-nagyon lentről kezdtem el az életemet --- nagyon rossz családi körülményekbe nevelkedtem föl ---, és 18 éves koromig _________pusztán laktam és onnan kerültem ide _______ra -- a lányszállóra, a téglagyárba jöttem ide dolgozni, itt dolgoztam, amíg le nem rokkantságiztak. Közbe hát ugye ezek voltak még, hogy a Műanyag vett át bennünket, meg mi is jött utána, -- Műanyag? igen, az vett át bennünket utána -- és onnan mentem rokkantságira. Most akkor nagy vonalakba azért ugye elmondtam (nevet).

 

Hát azért sokkal részletesebben is elmesélhetné

 

Hát mint ahogy említettem is, nagyon rossz körülmények között éltünk otthon, apám ütötte-verte anyámat, nagyon rossz körülmények között --- nem kívánom senkinek sem ezt az életet. Apám akkor bekerült a börtönbe verekedésért, anyám nevelt bennünket, voltunk nyolcan testvérek. És akkor tényleg úgy nevelt bennünket, hogy elment a faluba és akkor --- házról házra járt, és így nevelt bennünket. El akartak vinni bennünket állami gondozóba, és akkor azt nem engedte, szóval nagyon mostoha körülmények között nevelkedtünk föl, se cipőnk, se ruhánk nem volt, jóformán még ennivalónk sem volt, tehát ezt tisztelem az anyámban, hogy megtehette volna, hogy más utat válasszon, de nem választott más utat, hanem inkább így tengődött lengődött, és fölnevelt bennünket, már ahogy tudott, a maga kis problémájával, gondjával. ---- Utána ugye szétszéledt a család, és mindenki éli a maga kis életét--- De az egyik jobban, a másik még rosszabbul (nevet), szóval mindegyikünk más-más életet él. A család valahogy nem tart össze, nem tartanak össze már a testvérek. A legidősebb nővérem, aki meghalt, azt nagyon szerettem, annak agydaganata volt, és az abban halt meg--- az egyik alkoholista lett, a testvérem, a másik meg, szóval mindegyiknek van valami problémája, és azért a testvérek valahogy nem is tartanak össze. Most anyám is ott van, egyedül van, próbáltam egyszer, elhoztam ide, tavaly, vagy azelőtt volt? Most nem is tudom, elhoztam ide magamhoz, hogy itt legyen nálam, de nem lehet vele. Ugye annyira ki van borulva már ő is idegileg, de nem is csodálkozom rajta, mert olyan előzményei voltak ugye ennek az egész dolognak, korábban vártuk azt, hogy ki fog bukni idegileg, már hogy ilyen mostoha körülmények között nevelt föl bennünket, sajnálom, de nem lehet vele kijönni. Itt volt, akkor azt mondta, moslékot főzök, most ugye, mert, ő ilyen, na hát a betegségéből kifolyólag, mert agykoponya-elmeszesedése van, meg ilyen, szóval nem a konkrét dolgokért. Épp tegnap telefonált, hogy most ő is itt van _________ban, szegény, jár most kezelésre, nekem is kell mennem, mert én is, most vettek föl, _________ra, kezelésre kell mennem az ízületeimmel, hát majd fognak értesíteni, hogy mikor. Hát most vagy telefonon fognak értesíteni, vagy postai úton fognak értesíteni, hogy mikor kell mennem. Nem tudom, mit mondhatok még ezzel kapcsolatosan (nevet).

 

Milyen emlékeket őriz ebből a gyerekkorból?

II.2.2. Élettörténeti elbeszélés szerkezetének elemzése

Példa: Szekvencialista

                       

Hossz

Típus

Tartalom

6

Kérdés

Hogy kezdjem el

6-7

Kérdés

Kérdezzen

9

Válasz

Ahonnan jólesik

11

Evaluáció

Nagyon lentről kezdtem az életem

11-12

Evaluáció

Nagyon rossz körülmények között

12

Tudósítás

18 éves koráig Körcsönyepusztán élt

12-14

Tudósítás

Utána Drávaszabolcs, lengyár, míg le nem rokkantságizták

14-15

Tudósítás

Utána még Mezőgép, Drávafém

16

Lezárás

Most akkor elmondtam az életemet

18

Kérés

Mesélje el részletesebben

20-21

Tudósítás + evaluáció

Rossz körülmények: apja verte az anyját

22-24

Tudósítás

Apja börtönbe kerül, anyja neveli őket kéregetésből

24-29

Tudósítás + evaluáció

Anyja nagyon nehezen nevelte őket, de nem adta mégsem állami gondozásba, s ezért tiszteli

29-34

Tudósítás + evaluáció

Testvérekről, s hogy nem tartanak össze

34-41

Történet + evaluáció

Anyja egyszer meglátogatja, de nem jönnek ki

42-45

Tudósítás

Anyját is őt is Harkányban kezelik, most is menni fog

45-46

Lezárás

Hát ennyit mondhatok

48

Kérdés

Gyermekkor

 

Gyakorlatok

  1. Az elbeszélő életének egy bizonyos szakaszáról történeteket beszél el, míg egy másikról csak argumentál. Mi lehet ennek az oka?
  2. Mit jelenthet az, ha az elbeszélő egy élményét épp csak megemlíti, s nem mesél róla részletesen?
  3. Mit jelenthet az, ha az elbeszélő teljes részletességgel leírja azt a környéket, ahol lakik, a munkahelyet, ahol dolgozik, pontosan elmeséli a hétvégi napirendjét, de nem mond történeteket?
  4. Az elbeszélő a saját életéről csak tudósít, míg a gyereke/szülője/házastársa életéről történeteket mond. Mit jelenthet ez?

 

II.2.3. Tematikus mezőelemzés: az elbeszélt élet rekonstrukciója a szöveg alapján

 

III. Megélt és elbeszélt élettörténet ütköztetése: finomelemzés

A megélt és az elbeszélt élettörténeti konstrukciók egybevetése révén megmutatkoznak az események, illetve az elbeszélés szerkezete által kirajzolódó Gestalt különbségei. Ezek magyarázatához a módszer harmadik lépésben a szöveg mélyebb rétegeinek elemzését, a felmerülő, majd újra lemerülő témák rajzolatát hívja segítségül - rekonstruálja az egyes kulcsesemények szövegszerű elbeszéléséből az élmény eredeti megélését. A finomelemzés az addigi interjúkiértékelési lépésekben nyert hipotézisek - mind a megélt élettörténet biográfiai jelentéseinek, mind az interjúalany biográfiai összképének és összértékelésének - ellenőrzésére szolgál. Továbbá lehetővé teszi az életrajzi elbeszélés korábbiakban nem tisztázott mechanizmusainak és szabályrendszerének feltárását. A szövegrészek kiválasztása a finomelemzés számára egyfelől a korábban nyert struktúrahipotéziseken, másfelől olyan szövegrészek meglétén alapul, amelyek addig megoldatlanok, kiértékelhetetlenek maradtak. Pl. a szöveg- és tematikus mező elemzésnél kinyert tematikus mező legyen: „rossz sorsom a náci-szüleim miatt". Ekkor olyan szövegrészeket kell keresnünk, amelyek további lehetséges tematikus mezőkhöz és ezzel más lehetséges biográfiai összértékeléshez vezethetnek (pl.: szeretetteli szülői kapcsolatokról szóló elbeszélésrészeket). A finomelemzés abban tér el az eddigi lépcsőfokoktól, hogy itt az egyes szövegrészek, kijelentések dekontextualizálása áll előtérben. A finomelemzés során egy-egy kijelentés minden lehetséges kontextusát felvetjük, amely a normalitáselvárások szerint „értelmes" lehet. Szekvenciáról szekvenciára, kijelentésről kijelentésre egyre több bomlik ki szöveg belső kontextusából. Az elemzés lezárásakor, a korábbi kiértékelési lépésekre alapozva szembeállítjuk az itt nyert hipotéziseket, egyrészt a biográfiai önbemutatás összkontextusával, másrészt a megélt élettörténet „Gestalt"-jával.

 

Melléklet: Szövegszekvencia-típusok

I. ELBESZÉLÉS: múltbeli eseménysor egyes szám első személyű előadása. Tényszerű vagy fiktív események sora, melyek időbeli vagy oksági összefüggésben állnak egymással. Altípusai: tudósítás, történet, epikus és drámai elbeszélés, külsőleg átélt történet, mellékelbeszélés, evaluáció, visszatekintés és előretekintés, beszúrás (mint háttérinformáció).

I.1. Tudósítás: rádiótudósításhoz hasonló „gyorsított" elbeszélés, melyben igen kevés árnyaló részlet szerepel. Az események, helyzetek kidolgozatlanul, felsorolásszerűen jelennek meg.

I.2. Történet: kiemelkedő esemény árnyalt, részletezett előadása. Meghatározott időhöz és helyhez kötődik.

I.3. Epikus elbeszélés: olyan elbeszélés, amely sok „expanzióról" számol be. A konkrét eseményidők a „felnagyításon" keresztül elvesznek, kihullanak az elbeszélésből, s a narratíva a fő eseményszálra korlátozódik, míg a konkrét események összesűrítődnek. (Pl. „csak mentünk, mentünk tovább, utaztunk egyik faluból a másikba, pihenő, megállás nélkül...")

I.4. Drámai elbeszélés: olyan elbeszélés, melyben több eseményszál egy közös helyzetben fut össze.

I.5. Külsőleg átélt történet: olyan eseménysor történetszerű elbeszélése, amely nem az elbeszélővel történt meg.

I.6. Mellékelbeszélés: a fő eseményszálhoz nem tartozó elbeszélés, melynek szerepe az, hogy a magyarázatokat plauzíbilisabbá tegye.

I.7. Evaluáció: magyarázat az elbeszélésen belül. Értékeli, esetleg értelmezi az elbeszélt eseményt, helyzetet. Legtöbbször bevezeti az elbeszélésszekvenciát, amelyre vonatkozik (pl. „aztán történt valami igencsak különös dolog"), de be is ágyazódhat egy történetbe, vagy lezárhatja azt (pl. „ez igen különös volt").

I.8. Beszúrás: történeti, földrajzi stb. információk, melyekkel az interjúalany a kérdezőt kívánja tájékoztatni.

II. LEÍRÁS: alapvetően statikus mivolta különbözteti meg az elbeszéléstől. A benne elbeszélt események „befagynak", a cselekmény érdektelenné válik, valójában egy (helyzet)képet tár elénk. Ebbe a főtípusba soroljuk a tömörített helyzetet is, melyben mélyen megélt események sűrűsödnek össze egy helyzetbe, melyet általában visszatérő elemek írnak le.

III. MAGYARÁZAT: általánosító tartalmú, érvelő-értelmező szövegrész, mely mind az elbeszélésszekvencián belül (ekkor nevezzük evaluációnak), mind azon kívül előfordulhat. Ide soroljuk a rejtett magyarázatot is, melyben az általánosítás egy történeten, leíráson keresztül, illetve más szájába adva jelenik meg.

IV. KISZÓLÁS: az interjúalany szövegét megszakítva személyesen szólítja meg az interjúert, megerősítést kér, visszakérdez stb. (pl. „maga is tudja", „ugye?", „biztos hallotta már" stb.).

V. EGYÉB szövegszekvenciák: melyekben az interjúer szólal meg

V.1. Kérdés: melyet az interjúer tesz fel.

V.2. Kérdezői megerősítés: pl. „ühüm", „igen", „ahogy gondolja" stb.

 

IRODALOM

Halbwachs, Maurice (1971): Az emlékezés társadalmi keretei. In: Ferge Zsuzsa (szerk.): Francia szociológia. Budapest, KJK, 124-131.

Husserl, Edmund (1972): Válogatott tanulmányai. Budapest, Gondolat Kiadó.

Ricoeur, Paul (1999): Emlékezet - felejtés - történelem. In: Thomka Beáta - N. Kovács Tímea: Narratívák 4. Budapest, Kijárat Kiadó.

Ricoeur, Paul (1998): La marque du passé. In: Revue de métaphysique et de morale, 1.

McIntyre, Alasdair: Az erény nyomában. Budapest, Osiris Kiadó, 1999, 289-291.

<< 6. A. A megalapozott elmélet: empíria és elmélet viszonya a kvalitatív kutatásokban (Feischmidt Margit)    6. C. A diskurzuselemzés módja és értelme (Glózer Rita) >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés