Bevezetés a filozófiába (Bő vázlat tanároknak)

2. óra

Tehát:

„Filozófia a gondolkodásbéli tájékozódás kísérlete gondolkodásunk, megismerésünk és cselekvésünk alaptételeinek területén."

A definícióról tartott közös gondolkodás elemei lehetnek a következők:

- „kísérlet"

A befejezetlenség-befejezhetetlenség jegye a filozófiában: nem tudományos kísérlet, pláne nem döntő kísérlet, hanem inkább essai, azaz próbálkozás.

- „gondolkodásbéli"

Vagyis a filozófia gondolkodás, a világ magyarázata, nem - forradalmi - megváltoztatása; figyelemreméltó, hogy az idézet szerzője a berlini Humboldt Egyetem filozófiaprofesszora, ahol a 11. Feuerbach-tézis keletnémet műemlékként arany betűkkel írva olvasható az aula falán: „A filozófusok a világot csak különbözőképpen értelmezték; de a feladat az, hogy megváltoztassuk."

- figyeljünk fel a tájékozódás térbeli metaforájára: a „kísérlet" bizonytalanságát nyomatékosítja, hiszen a tájékozódás azt jelenti, hogy kipróbáljuk - jelen esetben gondolatban - a különböző irányokba futó utakat, melyik hová tart, mennyire fáradságos, mit nyerünk, mit kerülünk el, miről kell lemondanunk, ha az egyiket vagy a másikat választjuk; a filozófia úgyszólván a választási alternatíváknak a döntést megelőző költség-haszon elemzése. Nem választ, nem mondja meg helyettünk, mit kell tennünk - vagyis nem fogalmaz így: „... a feladat az ...". E helyett felnőttnek, önálló döntési képességgel rendelkezőnek tekintve bennünket hozzásegít minket saját döntéseink megalapozásához. A filozófia gyanakvóvá teszi hallgatóját azokkal szemben, akik diktálni akarják, mit kell tennie.

- az „alaptételek" területén tájékozódunk. A filozófia előkészít, alapot ad a szigorú, helyesen következtető gondolkodásnak, a helyes megismerésnek, a helyes cselekvésnek. A filozófus nem ad kész recepteket, életút-modelleket, nem boldogság-tréning. A filozófia tanulmányozása nem garantálja a boldog életet, sőt gyanakvóvá tesz azokkal szemben, akik a biztos sikert ígérik.

- „gondolkodás"

A helyesen következtető gondolkodás alaptételeiről van szó, melyet hagyományosan a logika névvel illetünk.

- „megismerés"

A helyes megismerés feltételeiről van szó, de tág értelemben: nemcsak tudományos megismerésre kell gondolni, hanem minden olyan területre is, ahol hermeneutikai jellegű megismerésre van szükség: a műalkotások megismerésére, az emberi cselekedetek megismerésére.

- „cselekvés"

Noha a filozófia nem célozza meg a világ forradalmi megváltoztatását, igyekszik felkészíteni mind az egyén, mind a polisz, a közösség szintjén végbemenő cselekvésre. Vannak, akik úgy vélik, a filozófia feladata módszertani előírásokat vagy útmutatásokat adni a tudományos kutatók és/vagy alkotó művészek specifikus tevékenysége számára; mások úgy vélik, mindeme szinteken a cselekvés vagy a cselekvés egyes fajtáira vonatkozó beszéd, nyelv (illetve beszédcselekvések) elemzése a filozófia feladata, nem várhatók konkrét útmutatások tőle. A polisz szintjén végbemenő cselekvés alapelveinek elemzése magában foglalja a jog s a politika alapelveinek vizsgálatát (pl. „vannak-e emberi jogaink?", „mi az etika szerepe a politikában?"), anélkül, hogy át akarná venni a jogász vagy a politológus - pláne a politikus - szerepét.

KITÉRŐ: Miközben ez előadás-tervezeteken dolgoztam, váratlan események zajlottak Budapest utcáin-terein, és publicisztikai reakciók születtek a napilapok hasábjain. Véletlenül belebotlottam egybe, amelynek a zárlatát idézem, s amelyet akár fel is használhatunk az előadásban, teljesen függetlenül attól, hogy egyetértünk-e a szerző - itt nem idézett - aktuális elemzéseivel.

„A fontos kérdések azonban még nem dőltek el. Nem dőlnek el a megunt parlamenti pártok között, nem dőlnek el az utcán se. Talán szokatlanul hangzik, de honfitársaink elméjében fognak eldőlni, akiknek újra föl kell tenniük maguknak az ősrégi kérdéseket: hogyan éljünk? Mi a jó? Milyen tekintélynek engedelmeskedjünk? Milyen szabályokat tartsunk be? Olyan-e a valóság, amilyennek a fölületen mutatkozik? Filozofikus idők járnak." (TGM: „Orbán mondott le Gyurcsány helyett" in: Népszabadság, 2006. szept. 23. szombat, 6. o.)

Alkalmazott, „szakmaspecifikus" etikaként - etikákként - a filozófus feladata nyomatékosítani az orvosi kutatás és gyakorlat, a gazdasági élet szereplőinek stb. tevékenységét szabályozó etikai alapelveket, s amennyire telik tőle, feltartóztatni az ezek ellenében működő vállalkozásokat.

A definícióból s értelmezéséből egyaránt következik, hogy a filozófiának a tudományos tárgyterületek mára hagyományossá vált egyetemi felosztásán belül igazán csak egy súlyos érv indokolja az ún. bölcsészettudományokon belüli elhelyezését. A mai filozófia annak a két és fél évezredes hermeneutikai elemző hagyománynak az örököse, melyet a filozófia története jelent. Ez biztosítja, hogy képes túlemelkedni az egyéni véleménynyilvánítás szintjén s átlépni az interszubjektív érvényesség igénye felé. A „hermeneutika" filozófiai karrierje azzal az elgondolással kezdődött, hogy a szellemtudományok sajátos, a természettudományokénál nem kevésbé szigorú tudományosságát éppenséggel egyfajta hermeneutika révén lehetne biztosítani.

KITÉRŐ: A hermeneutika történetének lépcsőfokai a világi s a teológiai hermeneutikában, egységesülésük a korai újkorban a reformáció hatására, Wilhelm Dilthey szerepe abban, hogy általános módszertani eszközt kerestek benne.