Sajtótörténet

A nyomtatott sajtó magyarországi története a XX. századig

(további részleteket lásd: https://mediatortenet.wordpress.com/ )

A sajtótörténet során a politikai lapok mindvégig az aktuálisan uralkodó kormánypárti és ellenzéki politikai pártok és ideológiák egymással való harcának eszközei. A liberális és konzervatív, függetlenségpárt és kiegyezéspárti, jobboldali és baloldali, királypárti és köztársaságpárt dichotómiák napi összecsapásai jelennek meg bennük.

A bulvársajtó ettől függetlenül a piac kegyeit keresi, de a 20. század végének celebsajtója ismét elveszti függetlenségét, és a celebeket előállító médiavállalkozások marketingjének eszközeivé válnak. 

Néhány időszak van csak, amikor a lapok nem versengtek egymással sem politikai, sem piaci alapon: a diktatúrák korszakai (1919, 1944) és a szocializmus időszaka, amikor központi sajtóirányításban csak az uralkodó ideológia kaphatott teret a sajtóban. 

*

Az első magyar újságok 1705-1832 

Az első magyar újság még latinul íródott, a Rákóczi-szabadságharchoz kötődik. A Mercurius Hungaricus elsősorban a nyugat felé igyekezett a bécsi sajtó egyoldalú tudósításait egy világnyelven (latinul) írt kuruc lappal ellensúlyozni. 1705 és 1710 közt 6 száma jelent meg.  

Landerer Mihály kiadásában 1764-ben indult, s csak 1929-ben szűnt meg a Pressburger Zeitung pozsonyi német nyelvű lap.

A magyar nyelvű újságok elindítója Rát Mátyás volt. 1780-ban ő indította Pozsonyban - Mária Terézia engedélyével - a Magyar Hírmondót. Kezdetben 320 előfizetője volt. A híreket nem szárazon közölte, hanem azokhoz kommentárt is fűzött. Hamarosan Bécsben (Bécsi Magyar Hírmondó) és Erdélyben (Erdélyi Magyar Hírvivő) is indul lap. Az első pesti újság 1806-ben jelent meg: Kultsár István Hazai Tudósítások c. lapja. Először külföldi hírek közlésére nem kapott engedélyt, majd 1808-tól már Hazai s Külföldi Tudósítások címmel jelenthetett meg az engedélyt megszerző konzervatív lap.

Milyen volt a cenzúra? Magyarországon 1804-ben a külföldi lapok járatása engedély nélkül tilos volt. A lapokat kézbesítés előtt a postán cenzorok vizsgálták át. 1808-ban 108 lapot engedélyzetek, amiből 84 német volt. Ekkor még csak 1 éves előfizetést fogadtak el lapokra. Az előfizető nyomtatott címzésű borítékban kapta a lapokat. Pecsét alatt (viaszpecséttel lezárva) +2 ft-ot kellett fizetni. A cenzúra miatt sokat késtek a lapok.

1822-ben még mindig csak 107 engedélyezett külföldi lap volt a monarchiában. Ha valaki tiltott lapot akart olvasni, cenzori engedélyt kellett szereznie. Ha megkapta, a lapot csak ő maga olvashatta, azt másnak nem mutathatta meg. A belföldi lapok szerkesztői pl. kaphattak ilyen lapokat, Ha a cenzor nem találta megfelelőnek a lapot., elkobozta, így az előfizetők nem kapták meg. A cenzor által jóváhagyott cikkeket a rendőrség is kifogásolhatta. Sok szerkesztő panaszkodott, hogy képtelen érdekessé tenni a lapot a cenzúra miatt és az előfizetők száma is csökkent.

A hazai lapok alapértékei

A 17-18. századi sajtó jellege nagy általánosságban referáló volt: a hírekről számoltak be (arról is csak meghatározott, általában bécsi lapok alapján). A sajtó politikai hírei - részben a lapok magas ára, részben az analfabétizmus miatt - a nagypolgárság és arisztokrácia olvasmánya voltak. Pár száz példányban jelentek meg. A 19. századra a helyzet megváltozott. A reformkorban az újságok a polgárság olvasmányává váltak. A száraz híreken túl a lap szerkesztője, cikk írója véleményét is közölték, s ekkor terjedtek el a tárcák, vezércikkek, kritikák. Az 1860-as évektől számítják a tömegsajtó korát. A hírt és véleményt különválasztva közlik, olvasóközönsége: mindenki.

A reformkor lapjai 1832-1848

Két új jelenség tűnik fel: a közvéleményt formáló kívánó véleménysajtó és az országgyűlési ill. törvényhatósági eseményeket "közvetítő" országgyűlési ill. törvényhatósági tudósítások.  

A reformkorban a korszak két vezető politikusa, Széchenyi és Kossuth határozta meg a hazai politikai lappiacot. Helmeczy Mihály szerkesztésében jelent meg a Jelenkor (és melléklapja, a Társalkodó), Széchenyi szellemi vezérlete alatt. A nemesi konzervatív reformellenzéki lap előfizetői száma minden addigit felülmúlt, elérte a 4000 -t is. A híreket származási helyük szerint közölte, Magyarország és Erdély rovattal kezdett, mint megannyi utóda. 1832-ben az Országgyűlés alatt kezdte kéziratos, a korai angol újságlevelkhez hasonló formában, postai levélként terjeszteni Országgyűlési Tudósításait Kossuth Lajos. 

Az 1830-i diétán gr. Andrássy György tornai követ vetette fel egy országgyűlési újság gondolatát, egyebek közt azzal az indokkal, hogy a megyék így jobban ellenőrizhetik követeik szereplését. Egy zenpléni követ épp azzal a tervvel állt elő, hogy magánlevélben – a cenzúra megkerülésével - megbízóinak tudósít az országgyűlésről. Ő volt Kossuth. 

1832. december 16-tól Kossuth jegyzetel az üléseken. Első levelei még nem rendszerezettek, de 1833-tól összefogott Orosz József pozsonyi újságíróval, aki 1830-ban már németül könyv formában közzétette országgyűlési jegyzeteit. A következő módszerrel jegyzetelt: “A kimagasló szónoki szépségeken, a jellemző mondatokon és sarkalatos adatokon kívül jóformán csak a vezérszókat jegyeztem fel, melyek az okoskodás fonalát kiczövekelik, jegyzeteim amolyan csontváz voltak, melyre testet rakni az emlékező tehetség feladata volt .. . Mikor mások az ülések után szórakozást kerestek, nekem íróasztalomhoz kellett sietnem, nehogy emlékezetem cserben hagyjon s a csontváz váz maradjon.” Ekkortól rendszeres időközönként jelenik meg tudósítása. A kész szöveget 25-40 szegény jurátussal másoltatja a leveleket, melyet 1833 elején kb. 30 címre küldi ki, őszre már 100 előfizető van. Rövid vezércikkféléket is írt, a beszédeket kommentálva, minősítve közli. 1832. december 17. és 1836. május 15. közt 344 szám jelent meg. 

Kritikája. Nem mindenkinek tetszett a levelezés: a “gyenge és reakciós tollforgató (MST)”  Ponori Thewrewek József (1833) írta: nincs ilyen “non authentica publicitasra” szükségünk: a megye a követek leveleiből tudja meg “hivatalosan” az eseményeket, ne a “nemhivatalos” sajtóból, ami akármit is írhat. 

“Az itt előterjesztett authentica publicitashoz hasonló helyes nyilvánosság nincs a külföldön, hol a követeknek instructiükat adni nem szoktak; és ezek választóikat in corpore soha nem tudósítják. Ott egyedül az újságírók hirdetik az országgyűléseken történt dolgokat és tanácskozásokat; és így ők teszik hírlapjaik által a publictast: de minőt vallyon? Non authenticát! És ezt mindenki tudja, ki a külföldi diétákon folyt tanácskozások előadását egyik külföldi újságban egyképen, a másikban másképen stb. olvassa”. 

A lapot Bécsben betiltották, bár Kossuth arra hivatkozott, hogy magánlevelek küldését nem tiltja a törvény. Végül Kossuthot börtönbe csukták. 

Előzménye. Az Országggyűlési lap előzménye: joga van-e a sajtónak híradásokat közölni az országgyűlési vitákról az elhangzott beszédeket nyilvánosságra hozni? A kérdés először Angliában merült fel. Az első lap Eduard Cave Gentleman’s Magazine-ja (1731) volt, mely közöte ezeket a beszédeket. A kilátásba helyezett büntetés elkerülésére Cave lapjában Samuel Johnson Swift épp megjelent (1726-35), Lilliputban szerepeltetve a törpék nevével jelezve közölte a vitákat (The Debates in the Senate of Lilliput, 1738). 1752-ig folytathatta így, a Parlament pedig nem mert közbelépni. Az országggyűlési lapok mai utódai a rádió és televízió parlamenti közvetítései. 

Az ellenzéki lapot a helytartótanács megpróbálja elhallgattatni. 1836-ban a levelek hírlap jellegére (s így engedélyhez kötöttsége miatt) utasítják, hogy hagyja abba a levelek küldését, de nem teszi: erre a postát utasítják, hogy a Tudósításokat ne vigyék ki. A posta helyett a pesti vásárra járó magánemberek vitték a leveleket. A lap még népszerűbb lett ezzel. 
Kossuth ellen végül 1837-ben hűtlenségi pert indítottak – amiért nem hagyta abba a lap kiadását, azaz ellenszegült az uralkodónak – és elfogatása mellett döntöttek. Kossuth tiltakozott, de márciusban letartóztatták, a budai vár börtönébe viszik és 4 évre ítélik. Kossuth nyelvtanulással és olvasással tölti idejét.

1837-ben Pozsonyban megjelent az első, formátumában már a kor legmodernebb arculatú francia napilapjaihoz hasonlóan tördelt lap, a Hírnök és a Századunk melléklap.

A Hírnök kormánypárti, konzervatív lap. Metternich engedélyével indult Pozsonyban 1837. július 4-én. Szerkesztője Balázsfalvi Orosz József, aki annak idején még Kossuthtal együtt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat. Támadja Széchenyit, közel áll a később a Világot átvevő Desewffy családhoz. 

1841-ben a frissen szabadult Kossuth Lajost kérte fel Landerer frissen szerzett újságengedélyével a lap szerkesztőjének. A Pesti Hírlapban - a kor legjelentősebb újságjában - Kossuth megteremtette a vezércikk műfaját. A korszakra általában jellemző, hogy a lapok fő célja nem a napi híradás volt, hanem egyfajta szellemi vezetőjük voltak az olvasótáboruknak, azaz véleményt is közöltek. 

 

A Pesti Hirlap indulása. 1840-ben a szabaduló Kossuth és köre a Nemzeti Újságot akarták megszerezni, amikor Landerer politikai lapot akart indítani, ezért megvette az engedélyét egy konzervatív politikai lap (Munkácsy János Rajzolatokból átalakított Sürgönye) kiadásának. Bécsben  megegyezett a hatalommal, hogy Kossuth “megszelidítésének” legjobb eszköze, ha úgy tartják kézben, hogy (cenzúrázott) lapot adnak neki, ami jobb, mintha titkos röplapokat adna ki. Landerer megígérte, hogy ha Kossuth túl messze megy, eltávolítja a laptól; majd Kossuthtot felkérte a lap szerkesztésére (1841. jan. 2.)

Megállapodásuk szerint a kiadó (nyomda) nem szól bele a lap szerkesztésébe, de kéri Kossuthot, hogy közlésre méltó és illő hangnemben írt cikkek közlésétől a szerkesztő akkor se zárkózzék el, ha véleményével nem egyeznek, hogy a lapot ne érhesse az egyoldalúság vádja. 

A lap szerkezetét, rovatbeosztását a Sürgöny lapengedélye szabályozta, attól eltérni nem lehetett. 

A Pesti Hirlap célja. Ami új volt, az a lap célja: a közvélemény formálása. A polgári liberális lap egyes rovatainak cikkei utaltak egymásra, együtt játszottak. Az új hírlap feladata “higgadt kebellel”, illendően megvitatni “a napnak nagy kérdéseit, mikben a honnak jövendője rejtezik” Szórakoztatni nem akar, nincs benne szépirodalom, a korban szinte kötelező szépirodalmi melléklapja sincs. 

“Korunk a discussio kora. az idő, hol egy-egy hatalmasnak a szava, vagy régi szokások minden ellenzést elnémítanak, megszűnt,  nevek helyébe vélemények léptek”.  (Eötvös József: Kelet Népe és Pesti Hirlap 1841,  

Nem is a napi eseményeken van a hangsúly. Célja a következő országgyűlésen felhozandó kérdéseket megvitatni, hogy akkor kész reformtervekkel állhasson elő a reformellenzék – és ez – a cenzúra ellenére is - sikerül neki. A minden lapszám elején álló vezércikk Kossuth újítása. 

 “A hírlapszerkesztés, a tömérdek egyesületek, a megyei foglalatosságok időmet annyira elfoglalják, hogy alig hiszek embert a fővárosban, ki a vígalmaktól s kedvderítésektől olly távol éljen s a társalgás örömében olly ritkán részesüljön, mint én.” - írta. 

A lap 60 előfizetővel indult és fél év múlva kb. 4000 előfizetője volt. Bécsben is “mindenki Kossuth lapjáról beszél, amely Ausztriában el van tiltva”

“Az időszak-iratokat megelőzött kor eszméi hosszadalmas lassúsággal terjedtek csak szülőhelyöknek határain túl; évek kellettek hozzá, míg egynagy szeme, mely keleten született, nyugotra eljuthata; most a gondolatnak mérföldek ezrein keresztükl, tengerentúli országokig,m bizonyos pálya nyílt fel. A négy fal köztött fölemelt szózatot egypár nap milliók, egypár hét alatt egész nemzetek meghallják. A gondolatok ezernyi sokasága jó és megyen, s megtelt velök az egész levegő. S e bámulandó jelenségeket, íme a gondolatközlés mindenható eszközei, a folyóiratok teremtették. ... A napi és heti lapok – mert ezekre van  leginkább panasz – azon haszon mellett, ... melyet közlési sebességöük által szülnek, tömérdek kárt tesznek a valódi tudomámnyoknak. Ahelyett, hogy minden oldalról megfontolt, tárgyat kimerítő értekezéseket közlenének, ál-tanításoknak, meg nem ért eszméknek, fonák fogalmaknak válnak terjesztőivé, az olvasóközönséget elvonják az alapos, rendszeres és kimerítő tanulástól ... szóval a felületesség és frivolitás terjedésének eszközei.  ... Zsurnalizmus létezni fog ezentúl világ végéig; ez a léleknek már úgyszólván szükségévé vált. ... Elfajult a zsurnalisztika azért, mert nagyobbrészint csak vásárilag űzetik. (Bajza József: Gonolatközlés s annak eszközei. Athenaeum 1837-jan. 1. 1-5. p)

A Kossuth-Széchenyi vita a sajtóban.  Széchenyi támadta a Pesti Hirlapot (A Hírnök pedig támadta őt és Kossuthot is): már 1841 nyarán megjelent a Kelet népe, melyben Kossuth lapját forradalmat szítóként állítja be: a lap “megsemmisítésre vezeti a' magyart” – írja, néhol személyeskedésbe hajló Kossuth-ellenességgel. Ugyanakkor azt írja, hogy “hinni akarom, hinni szeretem: az irány [a PH-é] , a' szándék kristálytiszta.” 

Kossuth Felelet c. feleletében csitítja. “Mikép bizonyítom be, hogy a Pesti Hírlap nem vezet forradalomra? nyugodt érzéssel felelhetném: “En onvrant les yeux”  Tessék szétnézni az országban! — Én szétnéztem, s ügyekezem, mennyire emberi gyarlóságom engedé, el nem fogulva nézni szét; 'S ha csak ányék nyomát látnám is a veszélynek, mellyet gróf Széchenyi gyanít vagy — jobban mondva — mellyel gyanúsít: inkább gyávának akarnék látszani, mint rosz hazafi lenn,  's létenném örökre szerencsétlen tollamat”

Eötvös József is Kelet népe és Pesti Hirlap c. könyvében védelmébe veszi. 1841-ben a Világ új szerkesztője írja róla: szerinte a Pesti Hírlap mindössze “pártvágyak és pártremények tárháza” lett, és felkelti a nemzetiségi gyűlölséget is. Márpedig nincs szükség ily “őrjöngő, lázas indulat” –ra (Jablanczy Ignác).

Kossuth eltávolítása. Kossuth sokszor volt vitában Landererrel fizetéséről: a sikeres laphoz előfizetőnként 3 ft 50 krajcár részesedést kért (az előfizetési díj fél évre 6 ft volt). Az alkalmazottakat, lakást, postát Kossuth fizette ebből, de így is maradt az 5200 előfizető után 9000 ft. Ezt meg is kapja, de egyelőre szerződést nem írnak róla. Vita volt azon, hogy az Országgyűlési beszámolók költségéből fedeznek-e Landererék. 1843 végén Landerert Bécsbe hivatták, s mikor hazatért – leszállítja a szerkesztői díjat. Kossuth tiltakozik, de Landerer válasza: nincs szerződés. Kossuth felháborodottan felmond. Landerer még aznap felkéri Szalay Lászlót szerkesztőnek. Landerer “jutalmul” megkapta egy új lap,  a Pester Zeitung indítására az engedélyt. Kossuthot mindenki pénzéhesnek mondta, hogy feláldozta a Pesti Hirlapot. Kossuth később rájött: átverték. 1844-ben új lapra kér engedélyt, Metternich hivatja Bécsbe és megpróbálja rávenni, hogy kormánypárti lapot készítsen, és adja meg, mennyit kér ezért cserébe. Kossuth azonban “nem eladó”, mint írja Wesselényinek. A lapengedélyt nem kapja meg; próbálkozik már létező lapok (Nemzeti Ujság, Hirnök) megvásárlásával, de az udvar ezt is megakadályozza. Végül 1845-ben az Iparegyesület Hetilap c. lapjában jut szóhoz. 

Az új Pesti Hirlap. Bár címe ugyanaz marad, iránya megváltozik a lapnak, amikor 1844. júliusától Szalay László alatt centralista irányultságú (nem a megyei autonómia, hanem a központi irányítás-párti) lesz. Eötvös József, Trefort Ágoston (Eötvös sógora, közgazdasági cikkek sorának írója), Csengery Antal (későbbi főszerk.) is a laphoz tartoztak. A váltás után egy hónap alatt az előfizetők száma 500-ra csökkent; de ahogy kideült, hogy ellenzéki marad, ismét emelkedett. Ellenfele ekkor már az újonnan indult Budapesti Hirlap. 

Az első magyar napilapok

A hírfogyasztók igénye és a postaszolgálat lehetőségei miatt nálunk jópár (150 évvel) évvel később jöttek létre a napi lapok, mint Nyugaton. 1840-ben a brit Timesnak már napi 2 kiadása jelent meg. Az első francia napilap az 1777-es indulású Journal des Paris volt. A Wiener Zeitung már 1830-ban is naponta (7/7) jelent meg.

Az első magyar napilap Kovacsóczy Mihály Közlemények az élet és tudományok köréből ill. Literatúrai Lapok című iker-újságja volt, 1841-ből. Ez azonban nem politikai, hanem divatlap volt. Szintén divatlap az első pesti német nyelvű napilap, a Saphir Zsigmond alapította 1839-es indulású Pester Tageblatt. Első politikai lapunk, mely naponta jelent meg, a Budapesti Hiradó volt, mely 1848 januártól már a [megjelenik] „hétfőt kivéve naponkint" kifejezést használja. Az 1848-as forradalom (mint korábban a Francioaországban a francia) adta meg hírbőségével és híréhségével az igazi lökést a napilapoknak. Az ekkor induló lapok többsége is naponta jelent meg.

A vidéki olvasóknak - a ritkábban járó posta miatt - a heti hatszori megjelenésű lap sem jelentett napi újságot. A hetes késéssel érkező lapok következménye az volt, hogy a vidéki levelezők is csak akkor tudtak reagálni egy írásra, levelük további hét múlva megjelent, s a vidéki olvasókhoz így szinte hónapos késéssel jutott ismét el.

„Kossuth Lajos „Pesti Hirlap”-ja járt édes atyámnak is, takaros boríték alatt. Az egyetlen példány Nagyabonyban, mely megfordult a város minden kaputos lakójának kezén. El-elszármazott Györkére, Szelére, Farmosra is, ha valamely szózatos cikke jelent meg a szerkesztőnek. A lap azután, tönkre olvasva, rojtosan, zsíros pecsétek díszével tért meg – ha megtért.” (Ágai 1908)

A postán némely „könnyelmű postahivatalnokok" feltépték, bepiszkították és elhányták az újságokat, melyeket újranyomni nagy költség volt - írta 1816-ban Pethe Ferenc. 1830-ig a posta heti 2-szer fordul, csak Bécs és Buda közt volt napi járat. (A „postaszekerek" a kisebb helységekbe 1830-ban csak havonta kétszer jártak) Ezért nem volt érdemes heti 2-nél több számot készíteni. A hírszolgáltatás ennek megfelelően elég lassú volt. Az újságok a külföldi cikkek mellett közölték annak keltezését is: jól látszik, hogy minél messzebbről jött a hír, annál régebbi volt. A távíró 1847-es megjelenésekor előbb külön rovatban közlik a telegráf híreket.

A reformkori sajtó jellemzői

Vezércikk. Kossuth nyomán minden lap meghonosítja.

Tárca A melléklapoknál kell említést tenni a vonal alatti részrõl, mert a kettő témája sokszor hasonló volt. A Tárca rovatot Geoffry abbé 1800-ban vezette be a Journal des Débatsban (a Moniteurral szemben álló francia lap), a vonal alatt. Színi bírálatok, könyvismertetés szerepeltek benne. Hangvétele könnyed volt. A hazai lapokban is meghonosodott (nálunk saját néven; a cseh lapokban pl. az eredeti feuilleton néven). Angol lapokban nem jelent meg, de a németekben is ritka volt. Nálunk eleinte nem volt állandó neve: Kis Futár (Hírnök, 1840), Õr (Világ), Mûtár (Pesti Napló 1852), Tárca (Világ, 1842-tõl)

Mellékletek A legtöbb lap az 1-2 íves újságon túl egyéb "toldalékokkal" is szolgált olvasóiknak. Ilyenek voltak a ráadás számok, értekezések, évvégi ajándékok, de a lapba a legkülönbözõbb méretû papírdarabokon becsúsztatott hirdetések is. Ezen túl minden félév végén a jobb lapok féléves tárgymutatóval, a bekötendõ félév elé fûzendõ borítóval (szilveszterkor adták, az előző félévhez) ill. ajándékkal (pl. díszes térkép) szolgáltak, pontosabban "kedveskedtek" előfizetőiknek.

A 48-as forradalom

A forradalom új lapok sorozatát hozta. A sajtópiac új elemei a "radikális", a kormánypárti és a hadi lapok. A Közlöny lett a forradalom hivatalos lapja: a többivel együtt, nyomdagépestül követte a kormányt Debrecenbe, később Aradra. A korabeli lapok közül sokan az utolsó pillanatig kitartottak, és megrázó leírásokban számoltak be a csatákról. A kor egyik legnépszerűbb lapja Kossuth Hirlapja, melyben Kossuth a vezércikkeit közölte. 

A régiek közül sokan egyszerre átálltak az forradalom oldalára. A Pesti Hirlap és az Erdélyi Hirlap is igyekszik átállni, liberálisabb lenni, de a legnagyobb pálfordulatot a korábban konzervatív Nemzeti Ujság vette véghez, ami a végét is okozta. A korábban nemzeti-klerikális Nemzeti Ujság forradalmibb volt a forradalmi lapoknál: először közli (másnap( a 12 pontot és Nemzeti dalt. Szerkesztőjét, Illucz Oláh Jánost “ál-radikálisnak”, köpönyegforgatónak nevezik, a konzervatívok (papság) pedig túl radikálisnak tartja. A lap címét májustól Nemzetire változtatja, év végén megszűnik.

Az 1844-ben indult Budapesti Hiradó (szerk. Szenvey József) “fontolva haladó” konzervatív lap. Először jelenik meg heti 4, majd 1848. január 1-től 6 alkalommal: az első magyar napilap (külföldi elődei: The Daily Courant 1702, Journal de Paris 1777). A Pester Zeitung mellett csak ez a lap kapott (közölhetett) hivatalos hidetéseket, azaz ez volt az egyetlen magyar nyelvű lap, mely íly módon állami támogatást kapott.  1847. novemberétől a diétára (országggyűléshez), Pozsonyba költözik a szerkesztőség. Itt éri a forradalom. A lap nem vált irányt, Figyelmező néven marad Habsburg-párti, a szeptemberi fordulat után nyíltan  szembeszáll a szabadságharccal. Erre válaszul (de mondvacsinált ürüggyel) decemberben a Honvédelmi Bizottmány betiltja. 1849-ben a Pestre bevonuló Windischgrätz szolgálatában újraindul, tavaszi hadjárat alatt július 2-tól Pozsonyban jelenik meg, Haynaunak behódol – ez az egyetlen magyar lap, amelyik ezt megteszi. 

Az első, rikkancsok által árult délutáni magyar lap a forradalom Marczius Tizenötödikéje, a pesti radikális fiatalok lapja volt. A kisalakú lap új stílust hoz be: riportok, harctéri tudósítások, csevegő stílusban. Az új sajtótörvény szerinti első sajtóvétség kirovása is rájuk esett. Mottója: nem kell táblabíró politika (ami a maradi, nemesi világ jelképe). 

A Bach-korszak 

A forradalom utáni éveket a passzív rezisztencia jellemzi: A Bach-korszak katonai diktatúrájában alig jelennek meg újságok. "A sajtó, ha nem ostromolhatta – hallgatással mellőzte a kormány intézkedéseit..." (Csegery Antal ) 1850-ben jelenik meg az 1937-ig élt Pesti Napló, mely Kemény Zsigmond szerkesztősége alatt a Deáki passzív ellenállás szócsöve lett. A Pesti Napló közli a híreket, de semmilyen kommentárt nem fűz hozzá. 1865-ben a Pesti Naplóban jelent meg Deák cikke, mely elindította a kiegyezés felé vezető utat. 

Szépirodalmi lapok

„Nagy Ignác találmánya volt a szépirodalmi napilap. Az 50-es évek elején a „Hölgyfutár” köré csopotosult az akkori fiatal irodalom. … Olyan napilap, mely bánatos lírai verseléssel nyitotta meg közleményei sorát, melyre következett a regény, utána megint egy kis lantolás, majd rövid elbeszélés, végül a mindenfelől vett hírek s egyéb apróságok.  [később] már akadtak múzsafiak, akik valamelyes honoráriumot is kértenek a munkálataikért. Az ilyesmiről pedig Károly bácsi (Tóth Kálmány szerkesztő) hallani sem szeretett. S így történt, hogy éltető kéziratok híján a H. éhen halt. (Ágai 1908)

A második hasonló vállalat, a Fővárosi Lapok volt (1864-1897). Megalapítója Tóth Kálmán. Ez a lap is éhomra nyujtotta olvasóinak a verset, ennek is elől volt a hátulja. Fontos napi események a negyedik lapra kerültek s a költemény, novella s egyéb finom portéka az elsőre: tartalmas ebéd, mely kezdpdik a csemegéivel s végződik a levessel. 

… Sem előtte, sem utána nem jelent meg napilap, mely annyira meghódította volna az ország hölgyközönségét, mintez. Fehér ujság volt, melyet a mama bátran adhatott oda serdülő leánya kezébe, míg ma bizony nem győzi dugdosni előtte, a sexuális felvilágosítás és szörnyűséges napikrónika e veszedelmes korában, mely kezdve a kosaras nénin s a tyukos bácsin, … hogy megfertőztetett babalányokkal fejezze be a sort. 

Hát igaz: valami vénkisasszonyos levendula-illat áradt felénk a F. L-ból …. A mának harsogó tengerében bizony elnémult a szellemesen csevegő patakocska s az édesen borongó líra. S elmerült a F. L. is. (Ágai 1908)

 

A kiegyezés időszaka 

Visszatekintés 1850-re: “A lapok nem a “napok fotorgafiái” voltak, mint most , hanem a közönség vezetői. Nem hírszolgálat volt a működésük, hanem a józan eszmék terjesztése (lásd: közszolgálat vátozása). Nem annak az anyagnak összehordása képezte a főcélt, mely alkalmas kidomborítani, hog ymi történt ma, hanem annak az útját kellett előkészíteni, aminek egy év múlva kell történnie. Hosszú ismertetések és közlemények jelentek meg egyes kérdésekről vagy könyvekről. A .. közönség olyan érdeklődéssel követte a szócsatákat, mint ma .. a háborúkat”. (Mikstzáth Kálmán). 

 “Mik egy néplap kellékei? Az, hogy érdekes legyen. Az, hogy hasznos legyen. És az, hogy olcsó legyen. ... Ugy intézkedtünk, hogy legjobb iróink irják, hogy tartalma széles ismeretgazdagságot foglaljon magában, és egész félévi előfizetési ára EGY PENGŐ FORINT legyen” (szerk: Pákh Albert)

Ama csöndes lüktetésű korban, midőn a szerkesztő ugy gondolkozott, hogy nem kell kényeztetni a közönséget, mert hiszen holnapután is nap, s hogy nem mulaszt vele az olvasó, ha 24 órával később tudja is meg, milyen gyönyörűen énekelt Turolla k. a., vagy hogy mult este röpítette első bombáját a burkus a körülfogott Parisba… .. míg be nem ütött a Pester Lloyd az ő legujabb híreivel s frissebb mozgáésra serkentette a nyujtózkodó magyar zsurnalistát. Ezen az uton nevelődött követelővé a közönség is: a legujabbat már másnap kereste, sőt ma, mg munkaszünetes vasárnap is, külön kiadások közlik vele a legújabbat. (Ágai 1908) 

“Mindinkább háttérbe szorul a sajtó, különösen a napisajtó nevelő, oktató, vezető szerepe, és előrenyomul a híradás, a tiszta tények minél gyorsabb és minél pontosabb közvetítése.” (Singer Zsigmond, Pester Lloyd főszerk.).  

“Lépésről lépésre eltávolodott a magyar sajtó hírlapjainak nagy része a véleménysajtónak eredeti típusától, és rátért a hírszolgáltató sajtó típusára” (Vészi József – BP. Napló)

A kiegyezés korának Pesti Napló melletti másik nagy kormánypárti lapja A Hon volt, melyet Jókai Mór szerkesztett. Lepedőnyi mérete is mutatta, hogy a brit The Timest tekintette példaképének. 

Ebben a korban már a kávéhézak lettek az újságolvasók egyik fő központjai. Pesten hirdetési irodák alakultak, a sajtóhirdetések száma megugrott. (1878-ban az USA-ban jelent meg az első teljes oldalas hirdetés).

A szenzációsajtó kezdetei: képes és bulvár napilapok

Wodiáner Fülöp indította a képes napilapot, a Budapest (1910: 45 ezer pld) c. újságot 1877-ben, mely először szerzett engedélyt utcai árusításra. Ennek különlegessége az volt, hogy címlapján nem vezércikket, hanem metszetet közölt, s hangvétele is az utca emberéhez lett igazítva. Hasonlóan képpel indító, és a szenzációkra éhes közönségnek szóló lap volt az 1888-ban indított Kis Újság (1910: 150-180 ezer pld).

Képes napilapok: „Budapesten öt ily napilap jelen meg: .. Politisches Volksblatt, Neues Politisches Volksblatt, Budapest, Nemzeti Ujság, KitartásMéltó fölháborodást keltenek e lapok képei a finomabb érzésű és fejlettebb ízlésű szemlélőkre, midőn holmi Spanga vagy Savanyú Józsi-féle alakokat, a másikon megint a bécsi undok rémtetteket vagy Schenk Hugüt, a mesebeli „Kékszakáll” iszonyú megtestesítőjét s cinkosait ábrázolják. Mind az öt lap pedig egymással  vetekedve közli ez ábrézolatokat, iparkodva azokat minél vérfagyasztóbban, egész columnákon át, fő- és alcímekre osztva, még a legiszonyúbb részleteket is idegrázóan elmesélni. ... Kérdjük, a szabad sajtónak ilyen fattyúhajtásai láttára ne szálljon-e szégyenében sírba az emberiség magasztos géniusza (Képes napilapjaink. Faragó. Nyomdászok Közlönye 1884.)  

Igazából az 1890-es évektől válnak a pesti utca mindennapi részévé a rikkancsok, utcai árusok. Az 1896-ban induló Esti Újság (1910: 80-100 ezer pld) (Rákosi Jenő lapja) már csak rájuk épült: egy krajcárért árulták és előfizetni nem is lehetett rá. A Friss Újság (1910: 170-180 ezer pld) viszont olcsó reggeli újság volt, s elsősorban a vidéki olvasóknak szólt, nem is sikertelenül, 100 ezres példányszámmal. 1904-ben indult Braun Sándor A Nap (1910: 80-90 ezer pld) c. lapja, mely amerikai mintára pletykákra, leleplezésekre, bűnügyekre, magánéleti titkok kiteregetésére épült. A tömegsajtó legjelentősebb képviselője azonban Az Est volt. 1915-ben indult a 8 Órai Újság, mely nem tudott Az Est nyomába érni.

Bulvárlapok:  Nálunk ennek az elnevezésnek, boulevardlap, sajátszerű kicsinylő mellékíze van. Mi mindenben Ausztriát és Bécset utánozzuk, ebben is. A nyugati államokban szabad a kolportázs és így ott minden lap, kicsiny és nagy, egyaránt boulevardlap. .. Mikor 15 évvel ezelőtt megindítottam lapomat, valóságos mártírum bvolt naponta az árusítási engedélyhez hozzájutni. Az öreg Gerlóczy bekövetelte a kész lapot, ezt ő vagy megbízottja végig olvasta, és csak azután adta ki az engedélyt. Egyet a lapnak, egyet a rendőrségnek. Mindennap fiakkeren vittem a kézbesítőt a főkapitányságra. It meg mindennap újra kellett bejelenteni az összes árusítókat és mindegyik naponta új igazolványt kapott. Félnégy volt mindig, mire a két órakor kész lapot ki lehetett vinni az utcára. (...) Ezek a boulevardlapoknak fitymált egy, két és háromkarjcáros kisebb lapok teremtettek Magyarországon legalább egy millió új ujságolvasót; ezek vitték bele a függetlenségi eszmét a magyar nép zömébe. Nagy kulturális és politikai feladatot teljesítettek a múltban és nagy társadalmi feladat vár rájuk a jövőben: a szociális gondolat általánosítása. Nem akarjuk kicsinyelni a nem boulevardlapok, az ugynevezett nagy lapjainkjelentőségét: az ő feladatuk a múvelt középosztály és a felső tízezrek napi szellemi táplálékáról gondoskodni és ezek politikáját irányítani vagy szolgálni; de a boulevardlap, vagy mondjuk magyarul: az utcai lap a nép százezreit oktatja, irányítja és szolgálja. … Most azzal a szemrehányássa illethetnének, hogy „szép, szép, kultúra, politika, mind rendben van, de a hazug hírekrőlé s botrányhajhászatról nem méltóztatik beszélni!” .. Se utcai, se más lap nem közöl tudva hazug hírt. .. A botrány a bulvárlapok fogzása: gyermekkori betegség, melyet a közönség maga okoz. … Abban a pillanatban, a melyben közönségünk elég művelt lesz – egyelőre még az angol közöség sem az – hogy a botrányt megvese, a botrányhajhászat is meg fog szánni az utcai lapokban és egyebütt".  (Szalay 1908)

 

A sajtóvállalatok 

A századfordulón létrejöttek az első sajtóvállalatok, „sajtómágnásnak" is nevezett vezetőikkel. A korszakban még nem volt rádió, tévé, mozi is alig, így a sajtó feladata volt a teljes információs és szórakoztató piac lefedése. Újságok jelentek meg reggel, délután, este, rikkancsok járták az utcákat a néplapokkal, a kávéházakban pedig minden aznapi hazai s jelentősb külföldi napilap olvasható volt. A friss hírekre különösen az I. világháború alatt volt igény, így a kor vezető lapjai a hírgazdag napokon félmillió példányban fogytak el.

 

Légrády Károly: Pesti Hirlap.  Sajtónagyhatalommal rendelkeztek a Légrády-testvérek, kik közül Károly 1878-ban indította a Pesti Hirlapot (1910: 60 ezer pld) (ezen a címen már a harmadikat). A lap üzleti alapon működött és ezért pártpolitikától távol tartva magát függetlenként működött. Célja a minél szélesebb olvasóközönség megnyerése volt. „Óbégatás helyett tettekre van szükség. De éppen a tettekre nézve nincsenek pártjaink tisztába magokkal. A P.H. ennélfogvca nem csatlakozhatik e létező pártok egyikéhez sem"- írták programjukban. E lap közölt először apróhirdetéseket.

A P. H.-ban jelentek meg Mikszáth Kálmán országgyűlési tudósításai, a T. Házból címmel. A lap újdonsága volt, hogy nem a szerkesztő, hanem a kiadó határozta meg a lap irányvonalát. Így amikor 1881-ben a kiadó eszméivel ellentétes cikket akart közölni a lap, Légrády megakadályozta, mire az egész szerkesztőség kilépett (azóta már lapok folytatták ezt a „hagyományt") és megalapította a Budapesti Hírlapot (1910: 65 ezer pld). A Pesti Hírlap ettől a liberális nagyvárosi polgárság kedvelt lapja volt, alig ismert rovatvezetőkkel de neves írókkal és publicistákkal. Példányszáma az I. világháború alatt félmillióig szökött.

 

Rákosi Jenő: Budapesti Hírlap, Esti Újság. A radikális újságírás hazai bölcsőjének is nevezett B.H. -ot Rákosi Jenő alapította. Szélsőségesen magyaros, nemzeti elenzéki hangvétele elsősorban a vidéki konzervatívok tetszését nyerte meg.

 

Mikós Andor: Az Est, Pesti Napló, Magyarország.  Miklós Andor 1910-ben alapította a kor sikerlapját, Az Estet, mely fő feladatának a hírszolgálatot tekintette. Az első világháború alatt elérte a félmilliós példányszámot, s a külföld is ezt idézte. Móricz Szigmond szavaival: „a kalendáriumtól Az Est olvasóivá emelkedett a magyar falu. És ez azt jelenti, hogy egyszerre csak a hivatalosan művel népámítás helyett első kézből vett információkkal, az európai sajtóban is legelső vonalú hírszolgáltatással, szemei és politikai irányítással kötött benső kapcsolatot a tanyák népe".

Miklós Andor később megszereze az Athenaeum kiadóját és nyomdáját, a Magyarországot (1910: 46 ezer pld) és a Pesti Naplót (1910: 45 ezer pld), s hármas lapkonszernjével volt reggeli, délutáni és esti lapja is. Az 1920-as évek legfontosabb sajtónagyhatalma függetlenként Bethlen István politikáját népszerűsítette. Bevételeit jótékonyságra és az irodalom támogatására fordította.

A Pesti Naplóból 1896-ban Vészi József vezetésével kilépett az egész szerkesztőség, s megalakította a Budapesti Naplót (1910: 15 ezer pld). Az 1918-ig élő lap a liberális értelmiség újságja volt. Benne Ady, Kosztolányi, Szép Ernő, Molnár Ferenc is publikáltak.

A kor lappiacán jelen volt még katolikus napilap (Magyar Állam - 1906: 15 ezer pld)), az 1877-ben indított Népszava (1906: 35 ezer pld) és a szabadkőműves Világ, mely a polgári radikális elit „európai magyar lapja" volt. Jászi Oszkár és Ady voltak legfontosabb publicistái. 20 ezres példányszámához képest sokkal nagyobb befolyása volt.

 

A hirdetések virágkora

1907. december 24: Az Újság 160 oldalából 65 lapnyi a hirdetés, a Pester Lloyd 108 oldalából 64, az Alkotmány (katolikus lap) 34 oldalából pedig 10. "A hirdetési rovat sokkal nagyobb mérvben bocsátja a sajtónak rendelkezésére a függetlenség eszközeit, mint az a csekély összeg, amelyet a község előfizetés útján szolgáltat..." - írta Singer Zsigmond, aki a Pester Lloyd főszerkesztője volt az első világháború előtt. Ha a hirdetők nagyobb mennyiségű hirdetést vásároltak egyszerre, átalánydíjért, gyakorlatilag fél áron közölhették azokat, ami kedvezett a nagy cégeknek (vasút, bankok), és jó volt a lapoknak is, mert sokáig biztos bevételt nyújtottak számukra. Az állami hatóságok hirdetéseit ingyen kellett közölni, de ezek olvasókat vonzó ereje "bevétel" volt a lapok számára.