Bevezetés az alkotmányjogba
3. előadás: A jogi hermeneutika, a jogi norma szerkezete
- Ajánlott olvasmány: Hans-Georg Gadamer: A jogi hermeneutika példaszerű jelentősége. In: Igazság és módszer, Osiris, 2003, 361 - 379 o.
- Minden hallgató hozza magával az előadásra a hatályos Büntető Törvénykönyvet (1978. évi IV. törvény, elérhető többek között: http://www.magyarorszag.hu/ugyintezo/jogszabalyok)
A jogi norma szerkezetét tekintve hagyományosan három szerkezeti elemet különböztetünk meg:
1. hipotézis (feltevés)
A hipotézis az adott magatartás körülményeit fogalmazza meg a normában.
2. diszpozíció (rendelkezés)
A diszpozíció rögzíti, hogy a hipotézisben megfogalmazott feltételek bekövetkezése esetén a jogi norma címzettjének milyen magatartást szabad, kell vagy éppen tilos tanúsítania.
3. jogkövetkezmény (joghatás vagy szankció)
Arra az esetre, ha a címzett a diszpozícióban előírt magatartást tanúsítja, a norma pozitív jogkövetkezményt rögzíthet (=joghatás), a diszpozícióban előirt magatartás nem követése esetére pedig a címzett számára negatív következményeket helyezhet kilátásba (=szankció).
A jogszabályértelmezés fajai:
A jogszabályértelmezésnek számos típusa különböztethető meg aszerint, hogy ki által, milyen szempontból történik az értelmezés.
Az értelmező „személye" szerint háromféle értelmezést különböztetünk meg:
1. jogszabályi
Három típusa van:
- az értelmezett normák és az értelmező rendelkezések kibocsátója és jogforrási formája is azonos
- alacsonyabb szintű jogszabály értelmezi a magasabb szintű jogi normát
- magasabb szintű jogszabály értelmezi az alacsonyabb szintű jogszabályt
2. jogalkalmazói (mikor maga a jogalkalmazói szerv értelmez)
- eseti azaz kauzális
- általános jellegű határozatok
3. jogirodalmi
- az értelmezés valamely magánszemély végzi
A jogszabályértelmezés módszerei:
1. nyelvtani (interpretatio grammatica)
Ebben az esetben a norma nyelvtani jellemzőit vizsgáljuk, azaz kizárólag az adott norma nyelvtani jelentését vesszük alapul.
2. logikai (interpretatio logica)
A logikai értelmezés az adott norma és a norma jogi környezetének logikai jellemzőit figyeli, a felfedezett logikai sémák alapján következtet a norma jelentésére.
3. rendszertani (interpretatio systematica)
A rendszertani értelmezés figyelembe veszi, hogy egy adott norma nem önmagában létezik, hanem jogforrási környezetbe, jogforrási hierarchiába illeszkedik, azaz kapcsolatban áll más jogi normákkal, más jogágakba illeszkedő szabályokkal is.
4. történeti (interpretatio historica)
A történeti értelmezés számára kiemelt jelentőséggel bír, hogy mely jogalkotó, mely korban, milyen célkitűzéssel rendelkezett a norma megalkotásakor. Azaz az interpretatio historica révén feltárul az adott jogi norma történeti kontextusa.
Feladatok
<< 2. előadás: A jog definíciója, a jogforrási hierarchia, érvényesség versus hatályosság | 4. előadás: A Magyar Köztársaság Alkotmánya, az Alkotmánybíróság működése >> |