Bevezetés a filozófiába (Bő vázlat tanároknak)

10. óra Etika – gyakorlati filozófia

1.     Hume nyomán: a cselekvés során követett célok a racionális elemzés számára nem hozzáférhetők. Vágyaink, hajlamaink stb. pszichológiai, biológiai tények, mint ilyenek elemezhetők, de nem ítélhetők meg racionalitásuk mércéje szerint. Ők maguk teszik racionálissá a beteljesítésükre irányuló tetteket. Racionális azt választani, ami a mindenkori szenvedélynek megfelelő célt a legnagyobb hatékonysággal éri el.

2.     Kant nyomán: a cselekvés racionális motívumai semmiképp sem adódhatnak hajlamainkból, a természeti törvények nem szolgálhatnak alapul az ész törvényadásának.

Kísérletek a kettősség meghaladására:

1.     utilitarizmus

Hume nyomán; J. Bentham: az élvezet növelése, a szenvedés csökkentése az az antropológiai kiindulópont, amely a normativitásra való átmenetet plauzibilissé teszi. Hedonisztikus orientáció a gyönyör-szenvedés optimálására.

Alapelvek:

Belsőleg jó a megelégedettség vagyis a gyönyör.

Az egyszerű aggregáció elve: mindaz, ami a mindenkori személy számára gyönyört illetve szenvedést jelent, egyenlő súllyal kerül a latba.

Kétféle értelmezés:

-         kollektivisztikus: a haszon-aggregátum számít, viszont így az egyedi individuum eltűnik a képből - konfliktusok pl. az individuális jogokkal stb.;

-         individualisztikus: csak az individuális gyönyör illetve szenvedés számít.

Variánsok:

-         preferencia-utilitarizmus; a belsőleg jó nem a gyönyör, hanem a mindenkori individuum preferenciái, bármi motiválja is őket.

-         szabály-utilitarizmus;

2. A kanti paradigma, vagy deontológia érvényre juttatása a mai körülmények között

Középpont: autonómia elve - csak annyiban vagyunk ésszel bíró lények, amennyiben magunk adjuk magunknak a törvényeket, amelyeknek megfelelően cselekszünk. Szabadság - nem önkény, hanem öntörvényadás

Előfeltevések:

a szenvedélyektől s hajlamoktól való távolságtartás; az „érzület" fontossága; univerzalizálhatóság.

O. O'Neill: liberalizálás: a teszt életformák kompatibilitására vonatkozik: ha egy életforma megengedhetőségét vizsgáljuk, megfontolandó, hogy megengedi-e másoknak másfajta életformák szerint szervezett életét.

Kontraktualizmus, Rawls: szintén deontologikus: milyen kötelező erejű törvényeket adnának maguknak eszes lények vagyis racionális személyek meghatározott körülmények között.

Változat: Buchanan/Gauthier, a tiszta érdekszerződés: a tisztán saját érdekükre orientálódó individuumok meghatározott körülmények között racionálisan hogyan választanának - ez adja az etikailag kötelezőt. Ebből az elgondolásból fakad a racionális döntések elmélete, amely részben már a szociológia, a közgazdaságtan körébe tartozik.

3. Emotivizmus

4. Az individuumok jogaiból kiinduló paradigma

Különösen az alkalmazott etikában találkozunk vele, elsősorban az orvosi etikában, ahol a vitalisztikus-paternalista felfogást (az élet a legfőbb érték, az orvos felelős betegéért) felváltja a beteg autonómiájának hangsúlyozása - az informed consent ethosza: minden betegnek megvan a joga saját teste felől dönteni, bármi legyen is a következmény.

5. Az erényetikai paradigma

Nem lehetséges, hogy néhány vagy egy alapelvet vegyünk s annak következményeiből alkossunk etikát a technológiai változások stb. alapján előállt új helyzetre: az újkor redukcionisztikus programja durva leegyszerűsítése a morális problematikának. Neo-arisztotelizmus.

A feminista etika is közel áll ehhez. (Például: Carol Gilligan: Die andere Stimme. Lebenskonflikte und Moral der Frau) A „férfi-etika" az igazságosság s az individuális jogok fogalmára s kritériumaira koncentrál, miközben kizárja a care-Fürsorge/Fürsorglichkeit centrális morális beállítódását.

Általános megfontolások:

Etika: életvilágbeli morális meggyőződéseink rendszerezésére irányuló vállalkozás.

Etikai elméletek - mint más, kortárs elméletek: nincsenek evidens észigazságok, nincs specifikus megismerési forma, de nem is puszta általánosításra épülnek.

Nem egyszerűen ész vagy észnélküliség az alapvető lehetőségek, hanem sokkal inkább ésszerűség-fokozatokról kell gondolkodnunk. Cselekvéseinknek van alapja, s ez a két koherencia sík - konatív beállítódások illetve normatív meggyőződések - együtthatásából fakad. Ezt kell az etikának vizsgálnia.

Az ember mint személy törekszik az ésszerű gyakorlatra, a magatartás elemeinek koherenssé tételére. Másodfokú vágyak jelentősége: milyen közvetlen vágyakat szeretnék magamnak. E másodfokú vágyak alkotják a személyes azonosság magvát.

A teljes gyakorlati filozófiai elmélet a cselekvések mások számára való igazolására is képes kell legyen.

Másfelől a nyelvi fordulat az etikában azt az elgondolást hozta magával, hogy ne a cselekedetekkel kapcsolatban adjon útmutatást a filozófia, hanem a cselekedetekről, értékekről stb. folytatott beszéd feltételeit, sajátosságait kutassa.

A diszkurzus-etika, mely középutat próbál találni.