A vágy, szerelem (erósz) fogalma a platóni filozófiában

Görög homoszexualitás és plátói szerelem

Mint a Lakomából láthattuk, a görög kultúrában normálisnak számított az idősebb férfiak és fiatalabb fiúk közötti kapcsolat, amely nem zárta ki a nőkkel való kapcsolatot. A felnőtt poliszpolgár tarthatott fiúszeretőt, bizonyos viselkedési szabályok erre is vonatkoztak, például csak az ifjú szakállasodás előtti életkorában tartották ezt helyesnek, és eleget kellett tennie annak a polgári kötelességének is, hogy törvényes feleségével utódot nemzzen. (K. Dover könyvéből részletesen tájékozódhatunk a görög homoszexualitásról.) Platón e téren is sajátos felfogást képvisel, amennyiben kerülendőnek tartja a testi kapcsolatot – ez szerinte alacsonyabb rendű a szellemi-lelki kapcsolatnál. Ebből lett később a plátói szerelem ideálja, de akkor már a keresztény vallás parancsai szerint szigorúan tiltott volt a férfiak közti kapcsolat (szodómia néven ítélték el), így a testi kapcsolat tiltása a nők és férfiak közti szerelemre tevődött át. A szexualitás önmagában is bűnös gerjedelemnek számított, illett szigorúan korlátozni: a testi vágyak, illetve a test platóni eredetű megvetése a keresztény életfelfogás aszketikus alapjául szolgált. A túlvilági büntetéstől való félelem hathatós távoltartó eszköznek számított, illetve a vallási-erkölcsi parancsok betartásáért túlvilági jutalom járt.

Pozitív ideálként a lovagi szerelem fogalmazza újra a platóni erkölcsi elveket, de ebben a nő, a Hölgy különleges lénnyé emelkedik, akinek szűzi tisztásága imádatot és tiszteletet érdemel (lásd D. de Rougemont könyvét). A nő lehet imádat tárgya mint Szűz, és lehet megvetés tárgya mint romlott csábító, szajha (boszorkány). A középkor szexuális értelemben a női szerep e két ellentétes végletét ismeri. A nőnek tisztelet azonban elsősorban anyasága miatt járt ki, az Anyát azonban aszexuális lénynek tekintették. Jól mutatja ezt a Szűzanya képzete, aki anya és szeplőtelen szűz egyben, s így méltó a tiszteletre.

A szexualitás történeti elemzését mai szemmel M. Foucault háromkötetes művében olvashatjuk, aki a szexualitás elfojtása keresztény parancsát értelmezi sajátos módon, és a homoszexualitás mai keresztény eredetű megítélését igyekszik elválasztani a görög homoszexualitástól. (Később róla is lesz szó.)

 

<< Felemelkedés a Szép ideájához: a szerelem/szépség lépcsőfokai (scala amoris) – misztérium    Ha feltesszük, hogy az igazság nő... >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés