Médiatörténet

Média- és sajtótörténet

Jelen online kiadvány oktatási segédanyag a sajtó- és médiatörténet tanulmányozásához.

Egy média- vagy sajtótörténeti munka lehet politikatörténeti, irodalomtörténeti (filmművészeti stb.), technikatörténeti, intézménytörténeti, társadalomtörténeti, szociológiai stb. megközelítésű (pl. Márkus 1979); vizsgálható abból a szemszögből aki az adott médiarendszert kézben tartja, aki a tartalmát előállítja, és aki fogyasztja. 

A hagyományos értelemben vett sajtótörténet a nyomtatott sajtóval (írott sajtó) foglalkozik.

_{A klasszikus definíció (Máté 1929) szerint újság – hírlap – minden, ami periodikus (azaz nem egyszeri vagy véletlenszerű; folytatólagos és lezáratlan) megjelenésű, nyilvános („bárki” számára hozzáférhető, azaz nem zártkörű terjesztésű: publikus), időszerű (aktuális) és vegyes tartalmú (egyetemes, azaz nem szakfolyóirat, nem szakosodott). E kritériumoknak megfelelnek a politikai (minőségi, szeriőz, broadsheet) napilapok, bulvárlapok (tabloid, szenzációsajtó) és a „közéleti”-nek nevezett (egyetemes) hetilapok. Ezek a sajtótermékek sajátos tartalomcsomagot jelentenek, az időjárásjelentéstől a képek közlésén át a hirdetésekig és természetesen a „hírek”-ig.} 

A médiatörténet a hagyományos elektronikus médiumokat vagy elektronikus sajtót (rádió, televízió) fedi le. További önálló technológiai médium a film, a hanglemez, a fotó, a plakát stb. 

Ezeket általában összefoglaklóan tömegkommunikációs eszközök néven is nevezik.

Az internetet újmédia néven szokás említeni, mely magában foglalja a vezetékes, mobil és applikációkon keresztül elérhető tartalmakat és felületeket - és a korábbi három médiatípus tartalmát is. Az újmédiát időnként a tömegkommunikációval szemben határozzák meg, utalva arra, hogy itt nem egy felülről lefelé történő kommunikáció, hanem nagyjából egyenlő felek közötti kommunikáció zajlik; ám ez a ténylegesen fogyasztott tartalom esetében nem mindig igaz (pl. egy milliós látogatószámú hírportál működése megfelel a hagyományos tömegkommunikációs modell szerintinek). 

Az interneten a hagyományos webes felületek (web 1.0 honlapok) mindenki számára egyformán és egyformaként elérhetőek és statikus oldalakból állnak, de lehetnek interaktívak is (fórumok, blogok).  

A webkettő (web 2.0) felületei a felhasználó személyétől, pontosabban a "sütiktől", autmatikus azonosítóktól, IP címtől vagy böngészőbeállítástól függően ugyanazok a webhelyek máshogy néznek ki, másféle tartalmat, másféle hirdetéseket jelenítenek meg. 

A social media (hibásan elterjedt magyar fordításban: közösségi média - a közösségi eredetileg angolul a community media kifejezés megfelelője lenne, ami mást jelent) olyan interaktív felületek összefoglaló elnevezése, ahol a felhasználók tartalmat hoznak létre vagy osztanak meg egymással, és mindezt egy önálló azonosítóval történő belépés után, web 2.0 felületen teszik. Az internetnek ez a része tehát teljessségéban személyre szabottan jelenik meg, ám egyes elemei, amit a felhasználó nyilvánosnak jelöl meg, hagyományos web 1.0 tartalomként is megjelenhetnek.

A web3 vagy szemantikus web a 2010-es években van kialakulóban és a kulcsszavas keresésen túl asszociatív módon képes keresni, illetve felajánlani kapcsolódó tartalmakat. 

A rádió és televízió esetében érdemes még megemlíteni a "közszolgálati" fogalmat, amit sem a nyomtatott sajtóban, sem az interneten nem lehet értelmezni és fenntartása egyre erősebben vitatott médiaelemzői körökben. 

Közszogálat alatt azokat az adásokat jelölik, melyek a politikailag semlegesség és a közérdek jelszavával jöttek létre állami segítséggel fenntartott frekvenciákon, közvetlenül (adóként, "előfizetési díjként") vagy közvetetten (a már beszedett egyéb adókból, az állami költségvetésből) közteherviseléses állampolgári finanszírozással.

_{A közérdek fogalma Európában a legtöbb országban azt jelentette, hogy a rádiófrekvenciákat annak felfedezése után az állam "államosította", használatát köztulajdonnak nyilvánította. Magyarországon kezdetben még lapszemlét sem sugárzott a Rádió Budapest, nehogy a lapcímek felolvasásának hangsúlyából politikai elfogultságot lehessen megállapítani (Mit üzen a Rádió, 1926). A kizárólag kulturális célokkal működő kezdeti rádiózásban aztán fokozatosan egyre erősebben érvényesültek a politikai érdekek. A szocializmusban az ideológia nyilvánvaló terjesztője volt a Magyar Rádió, a teljes sajtóvertikummal együtt.}

_{A rendszerváltozás után leginkább jobbra tolódó, papíron mindvégig függetleg Rádió szinte sosem volt ténylegesen független politikailag. A magyar helyzetben a Class FM monopolhelyzetbe hozása is nyilvánvalóvá tette, hogy a legértékesebb, országos frekvenciák állami elosztása és "közszolgálati" címkével több országos frekvencia feletti teljes tartalmi ellenőrzés fenntartása a politikai hatalom egyik fontos fegyvere, mellyel valójában az állampolgároktól veszik el ezeket a frekvenciákat. Az USA-ban a nagy kereskedelmi médiavállalkozások (NBC, ABC, CBS) hasonlóképp szereztek államilag a nagyteljesítményű frekvenciák fenntartásával támogatott dominanciát az éterben a kis, független, közösségi rádiók felett az 1920-30-as években (és azóta is), mindezt a közérdek hangoztatásával. A közszolgálat ugyanakkor Nyugat- és Észak-Európa országaiban többségében valóban értékteremtő, konszenzus médiaszogláltatás, azonban itt is kérdéses, hogy a szabad piacba mekkora mértékű beleszólása lehet az államnak a frekvenciák hasznosításánál.} 

_{A közszolgálat fenntartása különösen akkor kérdéses, amikor a médiatartalom egyre nagyobb része az interneten keresztül jut el az állampolgárokhoz. A digitalizálódó közszolgálat már nehezen hivatkozhat a frekvenciaszűkösség még az 1920-as években használt középhullámon valódi, az 1950-60-as évektől használt FM-en már sokkal inkább mondvacsinált problémájára. Egy digitális közmédia fenntartására tehát nem lehet több érvet hozni, mint egy közszolgálati újság fenntartására - egyik felület sem annyira korlátos, hogy az államnak központilag koordinált, semlegesnek mondott felületet kelljen fenntartania.} 

A sajtótermékek elemzésénél fontos szempont lehet

• a tartalom
• a célközönség: mérőszáma a statisztikákban sokféle lehet, az elektronikus, internetes és nyomtatott sajtóban egyetemesen használható mérőszám lehet az elérés (reach), azaz az adott célközönségből elértek százalékos vagy fő szerinti megoszlása. A számítás lehet negyedórás, napi, heti vagy negyedéves átlag. A "teljes népesség" Magyarországon 8 503 ezer fő, a 18-49 éves korcsoport: 4 716 ezer fő, a 25-59 csoport: 2 340 ezer fő. (http://www.mediainfo.hu/media_iranytu/). A statisztikák könnyen manipulálhatóak a megfelelően kedvező adatok kiválogatásával ill. a kellemetlen piaci szereplő adatainak kihagyásával. 
• A statisztikai adatok megfelelő értelmezésére néhány példa:
• Az origo.hu látogatószáma 
• adott pillanatban online:      50-60 ezer (2014.10.01.)
• • egy teljes hétköznap során  1 390 ezer (2014.10.01.)
  • egy teljes szombat során     1  074 ezer (2014.10.04.)
  • Egy teljes hét során           2 977 ezer (2014/40. hét)
  • Egy teljes hónap során        3 784 ezer (2014. okt.)
  • (Egy hónap átlagos látogatószáma azt jelenti, hogy azon gépeknek (sütiknek) a száma, melyekről valaki a hónap során legalább egyszer az Origo valamelyik oldalára tévedt)
• A Class FM elérése:
• országos átlag heti elérés: 4166 ezer
• budapesti átlag heti elérés: 658 ezer
• országos átlag napi elérés:  2412 ezer
• budapesti átlag napi elérés:   305 ezer
• (Forrás: Radiosite.hu=TNS Hoffmann/Mediameter/Rame/2013. május)
• Az InfoRádió hallgatóinak száma
• órás: 30 ezer (2007)
• napi: 153 ezer (2010)

• a célterület: általában országos vagy helyi terjesztésű ill. besugárzási körzetű médiumról beszélhetünk. A célterület az interneten is értelmezhető, ha csak egy ország IP cím tartományában teszik lehetővé vagy megfordítva, egyes helyekhez tartozó IP címeken az elérést blokkolják, "zavarják". Egy országos médium elérési adatai számszerűleg összehasonlíthatóak egy helyi médiuméval, de az elemzés torz lesz, mert a médium más-más lakosságszám számára volt potenciálisan elérhető (ezért piacvezetők az országos statisztikákban az országos médiumok, holott helyileg sokszor nem azok). 
• Az országos napilapoknak lehet helyi változata is, illetve a legtöbbnek volt (de már kevesebbnek van) vidéki (korai lapzártájú) és fővárosi (későbbi lapzártájú) mutációja. A rádiók esetében egy központból sugárzott hálózatos rádióban lehetnek olyan időszakok, amikor helyi műsort sugároznak: ezeket helyi ablaknak nevezzük. Ezek a mutációk ill. ablakok valamelyest az online, IP cím vagy cookie alapján személyre szabott web2 típusú tartalomhoz hasonlóak. Az egy tulajdonosi körbe tartozó, közös központi tartalommal megjelenő megyei napilapok is tekinthetők egymás mutációinak. 

A törvényi terminológia 

(A 2010. évi CLXXXV. törvény alapján elkülönített médiaszolgáltatás-típusok alapján)

Technológia szerinti felosztás:

• A hagyományos televízió a törvény szerint "lineáris audiovizuális médiaszolgáltatás"
• A hagyományos rádió a törvény szerint: "lineáris rádiós médiaszolgáltatás". "Rádiós médiaszolgáltatás: olyan médiaszolgáltatás, amely hangok sorozatából álló műsorszámokat mutat be."
• On demand (megnézhető vagy letölthető) videók a törvény szerint: "lekérhető audiovizuális médiaszolgáltatás"
• podcast, on demand hangfájlok, pl. egy rádió archívuma: "lekérhető rádiós médiaszolgáltatás"
• kiegészítő médiaszolgáltatás (pl. elektronikus műsorújság, RDS)

• "Sajtótermék: a napilap és más időszaki lap egyes számai, valamint az internetes újság vagy hírportál"

• "nyomtatott sajtótermék"
• "internetes sajtótermék és hírportál"

Földrajzi elérés alapján történő felosztás:

• Országos médiaszolgáltatás: vételkörzetében Magyarország lakosságának legalább ötven százaléka él.
• Körzeti médiaszolgáltatás: vételkörzete meghaladja a helyi médiaszolgáltatás vételkörzetét, de vételkörzetében az ország lakosságának kevesebb, mint a fele él.
• Helyi médiaszolgáltatás: vételkörzetében éves átlagban legfeljebb százezer lakos vagy egy városon belül legfeljebb ötszázezer lakos él.
• Kisközösségi médiaszolgáltatás: egy kilométer sugarú körnek megfelelő földrajzi területre kiterjedő vételkörzetben működő helyi lineáris rádiós közösségi médiaszolgáltatás

Célja szerint 

• Közszolgálati médiaszolgáltatás: a közszolgálati médiaszolgáltatók által nyújtott médiaszolgáltatás (ezek: a "Magyar Televízió Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság", a "Duna Televízió Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság", a "Magyar Rádió Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság", valamint a "Magyar Távirati Iroda Zártkörűen Működő Nonprofit Részvénytársaság"). 
• _{Bár a médiatörvény ezt a szót nem használja, a 2010-es években a zsurnaliszta szóhasználatban ezeket a médiaszolgáltatásokat összefoglalóan "közmédia" néven említik, valószínűleg a közszolgálati médiumok újbeszél formájaként, egyfajta brand elnevezésként.} 
• A lineáris közösségi médiaszolgáltatás: 
• egy meghatározott társadalmi, nemzetiségi, kulturális vagy vallási közösség, csoport, vagy
• egy adott településen, régióban vagy vételkörzetben élők tájékoztatásra, kulturális műsorszámok elérésére irányuló különleges igényeit szolgálja ki, vagy
• műsoridejének túlnyomó részében a közszolgálati médiaszolgáltatás meghatározott céljait szolgáló műsorszámok kerülnek közzétételre. (NB: ez a kategória valójában ellentétes a közösségi elvekkel, így olyan rádiók kerülhettek bele, mint a Gazdasági, Lánchíd, Jazzy stb.)
• Egyéb (nincs definiálva, de a gyakorlatban ide tartoznak a popzenei kereskedelmi rádiók)

• Lekérhető médiaszolgáltatás: "a médiaszolgáltató által összeállított műsorkínálat alapján a felhasználó egyéni kérés alapján, az általa kiválasztott időpontban tekintheti, illetve hallgathatja meg a műsorszámokat". (Vagyis: letölthető vagy on demand)
• Lineáris médiaszolgáltatás: "a médiaszolgáltató által nyújtott, műsorszámok műsorrend alapján történő egyidejű megtekintését, illetve meghallgatását lehetővé tevő médiaszolgáltatás". (Vagyis: sorrendben és időben megváltoztathatatlan műsorfolyamot közvetítő)

A közvetítés technológiája szempontjából 

Technikailag elkülönítjük az éterbe sugárzó (földfelszíni, műholdas), azaz földrajzilag korlátos, a besugárzási körzetben viszont korlátlan felhasználó által elérhető, a kábeles, és az IP alapú, internetes-online, azaz a földrajzilag korlátlan, de egyidejűleg korlátozott számú felhasználó által elérhető tartalmakat. 

A nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény II/1/4. § (1)k. értelmében a rádióspektrum (a rádióhullámok frekvenciatartománya) az állam kizárólagos tulajdonába tartozik. 

Az "éter" a rendelkezésre álló frekvenciák összességét jelenti. A rádiófrekvenciákat sokféle katonai és polgári célra használják (pl. rendőrség, tűzoltóság, hajózás, repülés, rádióamatőrök, mobil telefónia, wi-fi átvitel), ezeknek csak egy kis részét alkotják a műsorszóró sávok. A műsorszórás elektronikus hírközlési tevékenység.

• Műsorterjesztés: bármely átviteli rendszerrel megvalósuló elektronikus hírközlési szolgáltatás, amelynek során a médiaszolgáltató által előállított analóg vagy digitális műsorszolgáltatási jeleket a médiaszolgáltatótól az előfizető, vagy felhasználó vevőkészülékéhez továbbítják, függetlenül az alkalmazott átviteli rendszertől, és technológiától. 
• a műsorszórás, 
• a műholddal végzett műsorterjesztés, 
• a hibrid üvegszálas-koaxiális átviteli rendszeren végzett műsorterjesztés,
• Internet Protokoll segítségével történő továbbítás
• Műsorszórás: olyan műsorterjesztés, amelynek során analóg vagy digitális rádiós, illetve audiovizuális médiaszolgáltatásokat a földfelszínen telepített rádiófrekvenciát használó, általában egyirányú adatátvitelt lehetővé tevő átviteli rendszerrel továbbítják az előfizetőhöz, vagy felhasználóhoz. 

A MAHASZ jogdíj-terminológiája  még elkülöníti a következő fogalmakat:

• webcasting:  online rádió
• interaktív webcasting: mint webcasting, de
• egyes műfajok előnyben részesíthetőek, 
• egyes előadóművészek előnyben részesíthetőek (de egyedileg nem választhatóak ki)
• a hangfelvételek bármilyen egyéb szempont (például a hangfelvétel készítésének időpontja, vagy valamely eseményhez kapcsolódása) szerinti előnyben részesíthetőek
• a műsorfolyam rövid időre történő megállítható
• egy vagy több hangfelvétel átugorható
• Simulcasting: éterbe sugárzással egyidejűleg online is közvetített műsorfolyam
• Műsorarchívum: a műsorfolyamban elhangzott adások egyes részei meghallgathatóak
• Podcasting: olyan műsorarchívum-lehetőség, ahol a műsorok letölthetőek ("a kiválasztott műsorszámról tartós másolatot készíthet[ő]")

Engedélyezési eljárás 

Magyarországon minden éterbe történő műsorszóró tevékenység hatósági engedélyköteles. 2002 óta van lehetőség kis teljesítményű (kb. 1W, kisközösségi) rádióadók működtetésére, mely szintén engedélyköteles (azelőtt kis teljesítményű adó működtetésére engedélyeket sem adtak ki). Az engedélyeket pályázati úton lehet megszerezni. A pályázatokat a Médiatanács ill. szakértői bírálják el. 

2010 óta az internetes médiaszolgáltatások is bejelentéskötelesek. 

KÉRDÉSEK: 

Ha Ön választaná meg, hogy milyen alapon osztják ki a műsorszóró frekvenciákat,

• lennének-e vételkörzet szerinti kategóriák és milyenek?
• lennének-e országos/helyi/kisközösségi kereskedelmi médiumok?
• Lennének-e közszolgálati médiumok (közmédia)?
• hogyan finanszírozná a közmédiát? (költségvetésből, média-adóból (előfizetési díj), reklámokból - melyiknek milyen előnyei és hátrányai vannak?)
• Kik lennének jogosultak médiaszolgáltatásra pályázni (pl. pártok, magánszemélyek stb.) Lenne-e közöttük megkülönböztetés?
• Engedélyköteles lenne-e a műsorszórás vagy teljesen szabad? Esetleg csak egy szegmense szabad (pl. csak a nonprofit vállalkozások, vagy csak egy bizonyos sávban)
• Milyen alapon bírálná el, ha egy helyen egy frekvenciára többen pályáznának (pl. ki ajánl többet, vagy műsortartalom, vagy zenei stílus, ki pályázott hamarabb stb.)?