A filozófia témakörei

Az európai filozófia kezdete. Antik filozófia I. Preszokratikusok.

Ide tartozik: milétoszi természetfilozófia, püthagoreus iskolák, eleaták, Hérakleitosz, atomisták. Helyszínek: Efézosz, Milétosz, Számosz, Kolofon, Dél-Itália, Szicília. Környező természet, társadalmi környzet, lét általános lényege, törvények, végső alapok, természetfilozófiai kérdésfeltevés, kozmológiai és ontológiai problematika. Törekvés egy egységes világfelfogásra. Nem kinyilatkoztató, hanem természeti törvényekre támaszkodó istenfogalom. Homérosz, Hésziodosz: mitikus képzetek, preszokratikusok: bizonyító gondolkodás, fogalmiság. Nagyívű gondolatok, európai gondolkodásmód alapjai, pályainditása. Szemlélet és gondolkodás. Mi a sokféle anyagi jelenség benső lényege? Eredet, elv, nem-időbeni kezdet keresése. Kettősség: jelenség, felszín, és gondolkodással elérhető lényeg, egyes dolgok és általános, múlandó, véletlen, képzet, vélemény és maradandó, tudható megkülönböztetése, rétegzettség. Arché: létezők közös ősoka, sokaság alapja mint egységes ősanyag, a változások indítóoka is. A korszak nagy gondolkodói: Thálész, mílétoszi Anaximandrosz , Anaximenész, számoszi Püthagorász, kolophóni Xenophanész , epheszoszi Hérakleitosz, eleai Parmenidész, eleai Zénón, akragaszi Empedoklész, klazomenai-beli Anaxagorász, szamoszi Melisszosz , és az atomisták: milétoszi Leukipposz és abdérai Démokritosz.

Thálész (624-546): víz-elv, maradandóság a körforgásban. Anyag-forma megkülönböztetés marad, de különböző koncepciók. Tanítványa, Anaximandrosz (611-546): apeiron, ebből keletkeznek és ebbe térnek vissza a dolgok, empirikusan meghatározhatatlan minőségű, örök. Elszakadás az érzéki megismeréstől. Anaximenész: (585-525) levegő sűrűsödésből hideg dolgok, víz, föld, kövek, ritkulásából meleg (pl. Tűz). A lélek is levegőből áll, finom anyag. A minőségi változások mennyiségieken alapulnak, mozgató elv magában az anyagban.

Számoszi Püthagorász (570/580-500): a formából ered a meghatározottság (perasz), ez-az. Iónok: eleven, erővel áthatott anyag, hülozoizmus, püthagoreusok: különbség a számból, ez minden létező elve. Hozzájárul az anyaghoz, a formák kozmikus rendszert képeznek, harmónia kutatása. A számok behatárolják az apeiront, a dolgok a számok képmásai, formájuk megegyezik matematikai alakjukkal. Az egész valóság lényege a számokban áll, ahogy az emelkedő hangsor is a rezgő húrok racionális számviszonyaira vezethető vissza. Hatás a modern tudományokra. Az egy áll minden szám fölött, abból erednek. Szabályosság, rend és harmónia minden dolog célja, tökéletes, ami leginkább megőrzi a forma szabályosságát. Kozmosz dicsőítése, 10 szféra egy központi tűz körül, 10. az ellenföld. Erény: harmónia a lélekben az ésszerű és ésszerűtlen között.

Epheszoszi Hérakleitosz (550/536-480/470): „A természetről", töredék, homályos. „filozofosz". Számvetés a változással, szakadatlan keletkezés és elmúlás (folyam). Az érzékek nem képesek feltárni a változás törvényét. Minden történés az ellentmondó erők viszonyából (viszály). A logosz kormányoz mindent, bölcsesség, ha a gondolkodás összhangban a logosszal, a világésszel, ami a harmónia forrása. Tűz-szimbólum és mérték. Nincs relativizmus, isteni logosz uralkodik. - Eleaták: Xenophanész (570-477): rapszodosz, tanköltemény a természetről. Egyetlen az Isten és nem hasonlít sem a halandókra, sem a gondolatokra. Parmenidész (540-470), Zénón (490-430) : tagadják a levést, a létre koncentrálnak. Véleményt szembeállítják a tudással, Zénón-érvek: a mozgás mint időbeni helyváltoztatás feltételezése ellentmondásokhoz vezet (repülő nyíl minden pontban áll, a teknős nem előzi meg Akhillészt). A lét nem keletkezik és múlik el, időtlen egy, a nemlétező nincs. Az érzéki tapasztalat látszat, az értelmi megismeréstől elválasztják.

Agrigentumi Empedoklész (492-432), dór, államférfi: 4 elem és szeretet-gyűlölet a végső építőanyagok és erők, alapminőségüket megtarják. A két erő harcával keverednek az elemek és keletkeznek a dolgok. Azonos csak azonos által ismerhető meg. Érzékeléselmélet: képecskék a tárgyakról a pórusokba. Anaxagorász (500-425/428): a végtelen sok ősanyagot (eredetileg káosz, fokozatosan keverékek, 4 elem, természeti dolgok) a nousz mozgatja, mely rendezettséget teremt, minden mozgás oka, céltételező, szellemi elv.

Atomisták: Leukipposz (V. sz): minden a-tomosz-ból áll össze, anyagukban azonosak, csak alakjuk, helyzetük és elrendezésük különböző, a nyomás-taszítás kölcsönössége mozgatja őket., köztük csak üres tér, űr van. Tanítványa, Démokritosz (460-370): elsődleges, objektív tulajdonságok határozzák meg a dolgokat, a másodlagosak csak az érzékelés révén járulnak hozzájuk. A dolgokból kiáramló képecskéket érzékeljük. Az atomok véges kiterjedésűek és mozognak. A lélek finom tűzatomokból áll, az értelmi tevékenység is anyagi folyamat. Istenek kiszorulnak a világból, törvények vannak. Káoszból örvénylő mozgással testek. Metafizikai materializmus. A világban minden szükségszerűen történik, nincs céltételező intelligencia. Ataraxia megismerés által.

A szofistákat, akik a mitikus modelleket megkérdőjelezik a hagyományos erkölccsel együtt, a görög felvilágosítóknak is nevezik, érdeklődésük az emberre, a társadalomra irányul, antropológiai fordulat.  így, bár megelőzik Szókratészt, inkább a következő korszakhoz sorolják. A klasszikus periódus központja Athén lesz, fő alakjai egymás tanítványai: Szókratész, Platón, Arisztotelész.

 

Ellenőrző kérdések:

Miért problematikus a filozófia fogalma?

Milyen filozófiatipusok alakultak ki különböző szempontok szerint?

Mit tekinthető a filozófia céljának, funkciójának?

Hogyan viszonyul a filozófia a kultúra többi területéhez?

Mikor és hogyan különült el a filozófia a mitikus gondolkodástól?

Mi az arkhé és milyen nézetek alakultak ki róla a milétosziaknál?

Milyen a püthagoreus világkép?

Melyek a hérakleitoszi filozófia alapfogalmai?

Milyen megkülönböztetésre épül az éleata tanítás?

Milyen erők és elemek szerepelnek Empedoklésznál?

Melyek az antik atomelmélet jellemzői?

 

Olvasandó:

K. Jaspers: Bevezetés a filozófiába. 1.- 2. fejezet. Európa Kiadó, Budapest, 1987. 5.-28. o.

H. Rickert: A filozófia alapproblémái (I. fejezet, 1.,2. §). Európa Kiadó, Budapest, 1987. 13-32. o.

 

Ajánlott irodalom:

- Arisztotelész: Metafizika . Bp. 1962. 980a - 983a

- Hegel: A filozófiai tudományok enciklopédiájának alapvonalai I. Bevezetés. Bp. 1950. 31.-48.o.

- Wittgenstein: Logikai-filozófiai értekezés. 4.111- 4.116, 6.53 - 7. Bp. 1963.

- Carnap: A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésével. In: Bécsi Kör. Bp.1971. 61.-91.o.

- Heidegger: Mi a metafizika? In: "Költõien lakozik az ember". Bp.- Szeged 1994. 13. - 35.o.

 

Ajánlott másodirodalom:

A filozófia fogalmáról, céljáról:

 ld. Irodalomjegyzék a kurzushoz.

SH-Atlasz Filozófia. Springer Verlag, Budapest, 1993. 11-13.o.

M. Fürst: Bevezetés a filozófiába.Ikon Kiadó, Budapest, 1993. 5-31.o.

 

Preszókratikusokról:

G.S. Kirk, J. E. Raven és M. Schofield A preszókratikus filozófusok. Atlantisz, Budapest, 1998

Halasy-Nagy József: A filozófia. Pantheon Kiadás, Budapest, 1991 (első kiadás: 1944), 5-29.o.

Pais István: A görög filozófia. Gondolat, Budapest, 1982.

(A milétoszi iskola, avagy a filozófia hajnala), 11-197.o.

Bertrand Russell: A nyugati filozófia története, Göncöl Kiadó, 1994 (első kiadás: London, 1946), (A Szókratész előtti filozófusok) 23-89.o.

Peter J. King: Száz nagy filozófus. A világ legnagyobb gondolkodóinak élete és nézetei. Gabo Kiadó 2005. 10-15.o.

<< Bevezetés. A filozófia fogalma és az európai filozófia kezdetei

II. Ismeretelmélet (episztemológia) >>