CASSIODORUS

 

 

A SZABAD MŰVÉSZETEKRŐL ÉS

TUDOMÁNYOKRÓL

 

 

[...] Művészetnek (ars) azt nevezzük, ami szabályaival köt és fegyelmez bennünket. Egyes vélemények szerint ez a szó a görögöktől származik, άπό τής άςετής azaz a tanítás erényéből (a virtute doctrinae)[1], amelyet az ékesen szóló férfiak minden jó dolog tudásának (scientia) mondanak. (col. 1151)

[…]

 

II. fejezet

 

A SZÓNOKLÁS MŰVÉSZETÉRŐL

 

 

A művészetek közül némelyeknek az alapja a vizsgálódó szemlélet (inspectio), azaz a dolgok megismerése és megítélése. Ilyen az asztrológia, nincs szüksége semmiféle cselekvésre, megelégszik az általa tanulmányozott dolog puszta megértésével, s ezt θεωςητική (elméletinek) nevezik. Egy másik művészeti fajtának a lényege a cselekvésben van, ennek a célja az, hogy magával a cselekvéssel vigyék végbe, és a cselekvés után a műből semmi sem marad, s ezt πςακτική-nek (cselekvőnek) nevezik. Ilyen a tánc. Egy további fajtának a lényege az eredmény; céljuk a mű, amely befejezése után szemmel látható – ezt ποιητική-nek (alkotó művészetnek) nevezik. Ilyen a festészet. (col. 1157)

 

 

 

III. fejezet

 

A LOGIKÁRÓL

 

 

            […] Most pedig azt kell vizsgálnunk […], hogy mi a különbség a művészet (ars) és tudomány (disciplina) között, nehogy a szabatosan elhatárolt fogalmak összekeveredve zavarossá váljanak. Plato és Aristoteles[2], a világi tudományok elismert mesterei, a következő különbséget állapították meg a művészet és a tudományok között: a művészet az esetleges dolgokra irányuló létrehozó lelkialkat (habitudo operatrix), amelyek másként is lehetnek, a tudomány viszont olyan dolgokról szól, amelyek másként nem történhetnek meg. (col. 1203)

 

 

A MATEMATIKÁRÓL

 

 

            A matematika, amelyet latinul doctriális-nak (elméletinek) nevezhetünk, az a tudomány, amely az elvont mennyiséget vizsgálja. Elvontnak mondjuk ugyanis a mennyiséget, ha a felfogás (intellectus) különválik az anyagtól vagy más járulékoktól: mint például a páros, a páratlan vagy más effélék, amelyeket egyedül az okoskodásban (ratiocinatio) vizsgálunk.

A matematika felosztása a következő:

számtan (arithmetica),

zene (musica),

mértan (geometria),

csillagászat (astronomia)

A számtan az önmagában vett megszámlálható mennyiség tudománya.

A zene a hangokban fellelhető számviszonyokról szóló tudomány.

A mértan a mozdulatlan nagyságot és alakzatokat vizsgáló tudomány.

A csillagászat az égitestek pályáját tanulmányozó tudomány, amely megvizsgálja a csillagok valamennyi alakzatát, és figyelmes tekintettel fürkészi, hogy milyen a helyzetük, midőn önmaguk és a föld körül forognak. Ezekről a maga helyén bővebben szólunk majd, annak érdekében, hogy az említett tárgyak kiválósága illő módon feltárulhasson.[3] Csupán a tudomány (disciplina) elnevezéséről kell még szólnunk.

Tudományok azok, amelyek – mint már említettük –nem tévesztenek meg félrevezető nézeteikkel. Azért is illetik őket ezzel az elnevezéssel, mivel szükségszerűen megőrzik szabályaikat. Nem gyarapodhatnak szándékunktól függően, nem kisebbedhetnek elvonás következtében, s egyéb változások sem befolyásolják őket; erejüket megtartják és szabályaikat tántoríthatatlan szilárdsággal őrzik. Mindaddig, amíg folytonos elmélkedéssel felidézzük ezeket, élesítik értelmünket, letörlik a tudatlanság sarát és elvezetnek a kutató szemléletmódhoz, ha mégis felragyog, Isten adományaképpen, a józan értelem. (col. 1203-1204)

[...|

 

 

 


[1] Apo tész: szó szerint „az erényből”. (Vö. Isidorus. Etymologiae I. könyv, I. fejezet, 2.) A művészet, ill. mesterséget jelentő latin ars szó (eredetileg: ügyesség, gyakorlottság valaminek az összeállításában vagy készítésében) nem áll nyelvi kapcsolatban  a görög areté (derekasság, alkalmasság, jóság, tökéletesség, erény stb.) szóval, viszont nyelvileg rokona a görög artüó, ill. aró igéknek, amelyek összekötést, összeillesztést, rendezést, készítést, elkészítést stb. jelentenek.

[2] Vö. Isidorus, Etimologiae I. könyv, I. fejezet, 3. Arisztotelész a Nikomakhoszi Ethika VI. könyvében (3-4. fej.) beszél a „tudomány” és a „mesterség” megkülönböztetéséről (1139 b-1140 a). (Vö. Arisztotelész: Nikomakhoszi Ethika. Ford. Szabó Miklós. Magyar Helikon, 1971. 153-155. old.)

[3] Vö. Isidorus, Etymologiae III. könyv eleje ( a mathematika meghatározásáról és felosztásáról); az astronomia meghatározásához l. még i.m. III. könyv, XXIV. fejezet.