Az esztétika doktori program 1995-ben önálló doktoriskolaként ("A" programként) kezdte pályafutását és később integrálódott a filozófiai doktoriskolába, de önálló profilját továbbra is megőrizte. Alapításakor két összefüggő alapelv volt irányadó, s ezek választást is jelentettek a különböző lehetséges doktoriskolai profilok között. Az első elv az volt, hogy a program nem meghatározott kutatási területre, ill. irányzatra korlátozza a doktoranduszok fölvételét, hanem minden olyan színvonalas és megalapozott művészetelméleti tárgyú doktori tervvel jelentkező hallgató fölvételt nyerhet, akinek képzését az Esztétikai Tanszék illetve a belőle kinövő Művészettudományi és Médiaelméleti Intézet széles skálájú tanári kara (esetenként speciális kérdésekre külső oktatókat is bevonva) vállalni tudja. A program ily módon nem egy tanszék - mint kutatóműhely - munkájába kívánta bevonni a doktoriskolai hallgatókat, hanem a tudományos és képzési szolgáltatásra, a jelentkezők igényeinek kiszolgálására helyezte a hangsúlyt. A második elv az volt, hogy a doktoriskolai képzést speciális képzésnek kell felfogni, amely nem az egyetemi képzés egyszerű meghosszabbítása hasonló feltételek mellett. Tehát nem egy az egyetemi szinthez képest tovább mélyített és gazdagított általános képzési program volt a cél (bár, a hallgatók igényeinek megfelelően mintegy melléktermékként ez is megvalósult), hanem a tervezett disszertációk problémaköréhez igazodva alakult a kínálat. Ez a kínálat természetesen a diszciplína általános keretei között marad, így például nagy helyet foglal el benne a művészetfilozófia története. De ha egy hallgató például kert-esztétikai disszertáción dolgozik, akkor megkapja a lehetőséget, hogy a XVIII. századi esztétikának ezt a vonatkozásait tanulmányozza. A program nagy jelentőséget tulajdonít az egyéni konzultációknak, a témavezető és a doktorandusz szoros együttműködésének, valamint szükség esetén külső konzulenseket is bevon. A képzés gerincét tehát az egyéni, tutoriális jellegű konzultációk jelentik, amelyek során a doktorandusz témavezetője irányításával a disszertáció témáján dolgozik.

A program a jelenkori kultúra kutatásának vezető központja az ELTE Bölcsészkarán. A programnak otthont adó Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet oktatói a hazai film- és médiatudomány jeles képviselői, akik a tudományos kutatás mellett gyakorlati szakmai tevékenységet is folytatnak. A program tudományos hátterét egyszerre képezik az olyan hagyományosabb diszciplínák, mint a film- vagy televízió-történet, a műfajelméletek vagy a nyilvánosságtörténet csakúgy, mint a kortárs kultúratudományok vagy a vizualitás új elméletei. A program számára fontos a kultúra jelentésképzési folyamatainak társadalmi beágyazottsága és a tudást létrehozó és újratermelő technológiák politikuma. Fontosnak tartja a jelenkori kultúra vizsgálata során a diszciplínák közötti átjárást. A bölcsészkari hagyományoknak megfelelően nagy figyelmet szentel a film és a média textuális, illetve esztétikai aspektusainak, mely megközelítéseket természetes módon kapcsolja össze az analóg és digitális tartalmak előállításával, technológiáival és szabályozásával kapcsolatos kutatásokkal. A befogadás-esztétika klasszikus aspektusai mellett fontosnak tartja a kortárs kultúra használatának, illetve fogyasztásának vizsgálatát. A Doktori Program partneri, illetve szakmai kapcsolatban áll a legjelesebb hazai tudományos és szakmai műhelyekkel, továbbá hosszú távú együttműködéseket tervez neves külföldi egyetemekkel. Az oktatók és a doktoranduszok intenzív közös műhelymunkáját tekinti az oktatási-kutatási tevékenység kulcselemének.