Film-, média- és kultúraelmélet doktori program, 2022/23. II. félév

Rainer M. János: A mozgókép társadalomtörténete

csütörtök, 9:00–10:30, főépület 251.

A kurzus célja a 20. század második felének, azon belül az 1956-os forradalomtól a rendszerváltási terjedő időszak politika-, gazdaság-, társadalom és kultúratörténeti problémáinak megismerése. Jelzi az előzményeket, és kitekintést ad a korszak máig tartó hatásaira és emlékezetére.

Müllner András: A tudástermelés demokratizálásának lehetőségei – vizuális intervenciók

csütörtök, 10:45–12:15, főépület 321.

A kurzuson a mozgóképnek a részvételi kultúrában betöltött szerepére fókuszálunk, és azokra a kutatásokra, amelyek a 20. század második felében ennek a területnek a vizsgálatát tűzték ki célul. A munka alapanyagát a részvételiség különböző definícióinak megfelelő filmek, ezekhez kapcsolódó szerzői dokumentumok és tanulmányok képezik. A kurzus témája több tudományterület metszéspontján helyezkedik el, ennek folytán a csoport tagjai betekintést nyerhetnek az (alkalmazott vizuális és média-) antropológia, a szociológia, a kultúra- és a filmtudomány kérdéseibe és elsajátíthatják ezek fogalomtárát. Olyan izgalmas kérdések is előkerülnek, mint a tudományos akció/aktivizmus helye a kortárs akadémiai közegben, a deliberatív pedagógia és annak lehetséges következményei, vagy a részvételi film esetében erősen meghatározó tudományetikai kérdések stb. A csoport tagjai az olvasmányok elsajátításán és a filmek megnézésén túl azzal járulnak hozzá az óra hatékony működéséhez, ha saját témájuk és kutatásuk részvételi aspektusait behozzák a közös beszélgetésbe, és a házi dolgozatot is egy ilyen témának szentelik.

Kovács András Bálint: Kutatásmódszertan

csütörtök, 12:30–14:00, főépület 46.

A gyakorlati tárgy keretében a hallgatók a doktori kutatási terv megírásához és megvalósításához szükséges módszertani és tudományelméleti ismereteket sajátíthatják el. A félév során foglalkozunk a kutatási terv kidolgozásával, a szakirodalom áttekintésével, a tudományelméleti paradigmákkal, a mintavételi és adatgyűjtési módszerekkel, az adatelemzéssel és az írási stratégiákkal.

Schmal Dániel: Identitás a korai és kései modernitás idején

csütörtök, 16:00-17:30, főépület 32.

Manapság az identitás nem annyira lényünk magától értetődő (ontológiai garanciákkal körülbástyázott) magját jelenti, mint inkább olyan feladatot, amellyel egyre nehezebben birkózunk meg, miközben az identitással – az önmagunk „felépítésével” – kapcsolatos kudarc bizonyosan egyike azoknak a tényezőknek, amelyek (Freud kifejezésével élve) a rossz közérzet forrásai a kultúrában. Ám ha az identitást az emberi élettel szemben támasztott normatív elvárások körében lokalizáljuk, felmerül a kérdés, hogy hova nyúlnak az ezzel kapcsolatos feladat, s a sikeres megvalósítással együttjáró azonosságérzés biológiai, társadalmi és kulturális gyökerei. Anélkül, hogy az utóbbi szempontok között rangsort állapítanánk meg, kijelenthető, hogy a modernizáció 16–19. századi kezdetei máig ható változásokat eredményeztek az én szerkezetében, abban, ahogyan önmagunk egységét megéljük, és önmagunkról gondolkodunk. Az önmagunkkal kapcsolatos gondolkodásban korábban nem játszott alapvető szerepet az identitás szempontja. A modernizáció kezdeteinek és a 21. század problémáinak az az összeolvasása, amire a szeminárium keretében kísérletet teszünk, választ kínálhat arra a kérdésre, hogy miként válhatott az identitás az önmagunkhoz fűződő viszony kitüntetett sarokpontjává.

Esztétika doktori program, 2022/23. II. félév

--- feltöltés alatt ---