Szöveggyűjtemény: A Telefonhírmondó
A Telefonhírmondó fogadtatása
Egykorú sajtó a telefonhírmondóról
"Most visszatekintünk a múlt esztendőre, önérzettel mondhatjuk el, hogy a Telefonhírmondó 1895/96-iki szezonja az eredményekben szintén nem volt meddő, de igenis korszakot jelent a telefonújság életében. A közönségnek fokozatosan - és rohamosan - emelkedett érdeklődésével együtt emelkedett a mi igyekezetünk is arra, hogy annak a publikumnak, mely hírmondó barátjául s estére társaságul választotta magának a telefonújságot, egy pillanatra se legyen panasza erre a csak hangban jelentkező barátra.
Különös tekintettel voltunk az üzleti világ érdekeire, minthogy ez a világ az, amelynek legnagyobb szüksége van gyors és pontos értesülésre. A tőzsdei hírszolgálatot kiterjesztettük, s [a] világ minden nagy tőzsdéjével összeköttetést létesítettünk, s míg eddig csak Bécsből, Frankfurtból és Párizsból számoltunk be a tőzsde állapotáról, 1986. január elsejétől kezdve azt a reformot léptettük életbe, hogy naponkint többször a leggyorsabban értesítjük előfizetőinket a bécsi, frankfurti, párizsi, hamburgi, brémai, antwerpeni, londoni és New York-i tőzsdék állásáról és árfolyamairól.
A napirendnek ez a része a jövőben se változik, amint hogy nem változik, csak tökéletesedik napról napra a hírszolgálat is, bár már eddig is sikerült elérnünk azt, hogy minden, ami akár a szomszédban, akár a világ bármely táján történt, [azt] a fővárosban a Telefonhírmondó előfizetői tudták meg először. Azért lett nélkülözhetetlen a telefonújság a közönségnek, s ennek az odaadó munkának köszönhető az, hogy a rohamosan fejlődő, technikai vívmányokban gazdag főváros a beszélőújság szerteszaladó sodronyai nélkül már alig képzelhető el.
Nagy gonddal és figyelemmel válogattuk össze a Telefonhírmondó esti programját. Ez az idő az élvezeteké, azért csak élvezetet nyújtottunk előfizetőinknek, magunk köré gyűjtve, közönségünk gyönyörűségére, egész táborát a művész és író előkelőségeknek.
A magyar művésznők közül hallották a Telefonhírmondó előfizetői Ábrányiné W. Margitot, Blaha Lujzát, Csillag Terézt, Hegyi Arankát, Helvey Laurát, Jászai Marit, Keczeri Irént, Komáromi Mariskát, Kopácsi Juliskát, Küry Klárát, Nagy Ibolykát, Pálmay Ilkát, H. Pauli Mariskát, Rona Józsefnét, Z. Singhoffer Vilmát, Vizvárynét és Vizváry Mariskát, a Vígszínház összes tagjait, s kívülük még sok kitűnőségét a fővárosi színházaknak.
A felolvasó közt ott találjuk Jókai Mórral, a költőkirállyal élén a magyar irodalom legjelesebbjeit: Abonyi Árpád, Ábrányi Emil, dr. Ágai Adolf, Gerő Károly, Gerő Ödön, Jakab Ödön, Kürthy Emil, Makay Emil, Porzsolt Kálmán, Rákosi Jenő, Rákosi Viktor, Szomaházy István, Thury Zoltán és Váradi Antal neveit, közreműködtek továbbá az apróságnak annyira kedves csütörtöki gyermekestéin az ifjúsági irodalom kitűnőségei is.
Ezenkívül a múlt évben hallhatta először a Telefonhírmondó közönsége otthon a mi hálózatunk közvetítésével a Népszínháznak operett-előadásait s az Operaház előadásainak ouverture-jeit is.
Ez a nagy áldozatokat követelő s az egész világon páratlanul álló műélvezet még fokozottabb mértékben rendelkezésére áll közönségünknek a jövőben is, s hogy ez a fokozottabb mértékben ne legyen beváltatlan frázis, már most mindjárt olyan kellemes meglepetésről gondoskodunk közönségünk számára, amelyet bizonyára nagy örömmel fogad az egész főváros.
Október hó 1-jétől, miután a Telefonhírmondó műszaki igazgatója által vezetett kísérletek be lesznek fejezve, előfizetőink otthon hallgathatják végig a magyar királyi Operaház minden előadását.
A magyar királyi Opera kormánybiztosa és a Telefonhírmondó igazgatósága közt már a múlt évben fennállott az az egyezség, hogy az Operaházban előadott dalművek ouverture-jét a Telefonhírmondó összes állomásain hallhatta a publikum. Ez a megállapodás most az Opera kormánybiztosának, báró Nopcsa Eleknek szíves előzékenysége folytán a Telefonhírmondó közönségének nagy előnyére megváltozott, mert ezután már nemcsak a nyitány zenéjét, hanem az egész előadásokat végighallgathatja a közönség a Telefonhírmondó állomásain.
Ez olyan nagy jelentőségű reform a Telefonhírmondó életében, amely egyszerre nélkülözhetetlenné teszi a beszélőújságot. A legmagasabb zenei élvezet az, amelyet ezzel az újítással nyújtunk közönségünknek.
A hang átvétele a hangot többszörös erőben szétosztó mikrofonok által történik, s így jut el a zene és az ének a közönség fülébe, mégpedig oly tökéletesen, mintha ott az Operaházban hallgatná.
A nagy újítás megszólaltatta a sajtót is, s több lap emlékezett meg elismeréssel arról a munkáról, amellyel sikerült ezt az egész világon egyedülálló reformot behozni az egész fővárost át- meg átölelő hálózatunkba, s lehetővé tesszük, hogy aki eddig ilyen magas műélvezetre viszonyai miatt nem számíthatott, ezután publikuma lesz az Operának éppen úgy, akárcsak a páholybérlő.
A Budapesti Napló volt az első újság, mely méltányolta törekvéseinket ebben a cikkben, amelyet itt közlünk:
'Rövid időn [belül] az egész főváros egyszerre hallgathatja az Opera előadásait, egyszerűen otthon, a szobában, anélkül hogy valakit közvetítő szerepre kellene fölcsengetni. A két kagyló, mely a maga konvencionális zöld zsinórján, a dívány fölött csüng, fél nyolctól kezdve hazaviszi mindenkinek a magyar királyi Opera előadásait, csak meg kell hallgatni. A hangok változatlanul s annak a remek mikrofonnak a segítségével, amely megsokszorosított erőben osztja szét a hangot az Andrássy útra éppen úgy, mint a legmesszebbre, erősen, hangosan szűrődnek át a hallgató fülébe, úgy az ének, mint a zene, s ki se mozdulva kedvenc szögletéből, teljes operai előadást hallgathat végig az ember otthon.
És olcsón... Ez nagyon fontos kalkulus az egész számításban. Mert ha csak olyan drága is lenne ez a mulatság Budapesten, mint a párizsi theatrophon, már nem lenne az a rokonszenves vállalkozás, amit örömmel kell üdvözölni mindenkinek. Az az egészben a fő dolog, hogy szerezhesse meg mindenki magának azt az élvezetet, hogy magas nívón álló zenei produkciót élvezzen a munkája után, s ne legyen ez a kényelmes esti gyönyörűség a gazdagok kiváltsága.
A Telefonhírmondó igazgatósága, úgy látszik, szintén ebből a szempontból fogja fel a dolgot, mert úgy értesülünk, hogy az olcsó, esztendőnként tizennyolc forintos előfizetési árat nem emeli föl egy krajcárral se. Minden marad a régiben, csak a Dévay Janka vagy a Rákosi Szidi növendékei helyett ezután Ábrányiné, Hilgermann Laura, Perotti, Ney Dávid énekelnek a beszélőújság publikumának, s nyolcvan zenészből összeállított zenekar játszik a zongora helyett. Az Operaház pedig igazi kultúrintézmény lesz olyan óriási publikummal, amilyennek még a világnak semminemű zenepalotája nem dicsekedhetik, s a publikumnak az a része, amely eddig nem engedhette meg magának azt a drága mulatságot, hogy kedve szerint ellátogathasson az Andrássy úti múzsatemplomba, szintén fogalmat szerez magának arról, hogy mi a dalmű, s ami szintén igen fontos, mi a magyar dalmű. Az egész pedig kerül esténként öt krajcárba.
Nem túlzás, nem reklám, de a tiszta igazság, hogy Budapest a technikai vívmányok terén óriási lépést tett, amikor a magyar királyi Opera intendánsa és a Telefonhírmondó igazgatósága között létrejött az a szerződés, amelynek értelmében a Telefonhírmondó elvezetheti előfizetőihez az Opera előadásait.
Sokat várunk ettől.
Ez a nagy technikai vívmány fogja fölnevelni azt a törzspublikumot az Operaháznak, amely eddig még sehol sincs, csak a páholyokban és a támlásszékek néhány kibérelt sorában. Nagy eredményeket várunk ettől a reformtól a zenei művelődés terén, aminthogy bizony el kell ismernünk, hogy ebben a tág mezőben úgy általánosságban nagyon tájékozatlanul mozgunk. Elérjük azt, amit eddig hiába kísérlettünk meg, hogy a főváros polgársága részt kér magának venni zenei életünkből, ami ha eddig néhány filharmonikus koncertre és egypár híres vendég hangversenyére szorítkozott, az csak azért történt, mert nem volt nagy, állandóan érdeklődő publikuma a magasabb zenei produkciónak.
Azt hiszem, hogy csak két-három esztendő alatt egészen más képe lesz Budapest zenei életének, s ha ezt elérjük, az eredmény magában köszönet azoknak, akik azt ezzel a nagy, az egész világon még egyedülálló tökéletességű reformmal fölépítették.
Az elismerés természetesen elsősorban báró Nopcsa Eleket, a kormánybiztos intendánsát illeti. Ha ő nem látta volna át azokat a kiszámíthatatlan előnyöket, amelyek úgy az Operára, mint a publikumra hárulnak a reformmal, hajótörést szenvedett volna a vállalat minden igyekezete. Azután nagy elismerés illeti Szvetics Emil műszaki direktort, aki a vállalkozással járó minden technikai nehézséget zseniálisan győzött le, és a beszélőújság igazgatóságát, mely úgy intézkedett, hogy a dolog nemsokára már nemcsak papiroson válik ténnyé, hanem a telefonújság kis fényes kagylóiban is.'" (Telefonhírmondó Értesítője, 1896. szeptember.)
(Lőrinc László: A telefonhírmondó c. írása alapján)
| << A Telefonhírmondó műsora | A kortárs sajtó a Telefonhírmondóról >> |
