A. Alaprajzi formák

Kereszthajós templomok

A szezetesi és plébániatemplomoknak egy kisebb csoportja kereszthajós megoldást mutat. Nem minden esetben latinkereszt alakú az alaprajz, hanem a kereszthajó a középrészhez csatlakozik.

Az egri minorita templomnak nemcsak alaprajza, hanem homlokzata is az országban kevésbé elterjedt formát mutatja. Előzménye egy szerényebb templom volt, amely török mecset átalakításából született. Ennek bővítése (1715-1717) sem bizonyult elégnek, ezért 1745-ben új templom és rendház tervét rendelték meg. A mű olyan nagynak és gazdagnak ígérkezett, hogy a források gyakran „bazilikának" említik. A kivitelezés megkezdését nehezítette az elhúzódó telekvásárlás, s így a templom csak 1757 és 1773 között épült fel.

A magyar barokk építészet egyik legjelentősebb alkotásának számító egri minorita templom tervezőjéről nem szólnak a források.

A bécsi piarista templommal való szoros kapcsolat alapján Voit Pál feltételezte, hogy Kilian Ignaz Dientzenhofer lehetett a tervező, ugyanis ő tervezte a bécsi templom homlokzatát és boltozatát is. Nemcsak a homlokzat, hanem az egyhajós, apszisban végződő kereszthajós, íves szentélyű alaprajz is rokonítható Dientzenhoferrel, például prágai Szt. Miklós-templomával. Lehetséges azonban, hogy a hatás metszetekkel magyarázható, miként az esztergomi jezsuita templom esetében is megfigyeltük. Dientzenhofer közvetlen közreműködését tehát nem kell okvetlenül feltételeznünk, sőt az újabb kutatás bécsi szerepét sem tekinti olyan meghatározónak, mint Voit véli.

A templom leghatásosabb része a két torony által közrefogott, dinamikusan előrehajló homlokzat. A néző úgy érzi, mintha a hatalmas jón oszlopok benyomódtak volna a lendületesen ívelő falazatba - mintha küzdelem alakulna ki a fal és a plasztikus formálású oszlopok között. E küzdelem hatalmas energiákat sejtet; az erőnek ezt a mértékét csak a barokk építészet mozgalmas tömegei tudják igazán kifejezni.

Egri megtelepedésük (1717) után a trinitáriusok előbb kolostoruk építésébe fogtak, és csak azután, 1748-ban helyezték el templomuk alapkövét.

Bár a város is segítette, az építkezés sokáig elhúzódott: 1757-ben kezdenek hozzá a fedélszék építéséhez. A további munkákat, a berendezés elkészítését Barkóczy püspök bőkezűen támogatta: a leírások megemlékeznek a díszes főoltáráról és a mellékoltárokról. 1763-ban azonban tűz pusztította a frissen elkészült templomot, s a falakon kívül semmi sem maradt. Az újjáépítés hamar megindult, és 1770-ben az épületet újra használatba vehették. A külső azonban továbbra is csonka maradt: a két torony csak a főpárkány magasságáig állt. A teljes befejezésre már nem jutott idő: II. József 1784-ben a trinitáriusokat is feloszlatta, és építményeiket átvette. A feloszlatott rendek ingatlanjait, építményeiket rendszerint hasznosították: eladták vagy új feladatra használták fel, de néhány esetben nem sikerült megfelelő új funkciót találni az épületek számára. Így történt ez Egerben is: a templom és a rendház felhasználását nem sikerült megoldani. Az elhagyott, oltáraitól, berendezési tárgyaitól megfosztott épület pusztulásnak indult. Idővel, a sérült tetőzet miatt, tovább romlott az állapota. Ma a templom helyreállítva, de eredeti állapotához képest csonkán áll.

A templom alaprajza csak az egri minorita templommal mutat hasonlóságot a magyar építészetben. A hajó közepén két apszis kereszthajószerűen bővíti a teret. A szentélyt is apszis zárja le, s az alaprajz fő formája nemcsak a kereszthajós elrendezést, hanem a háromkaréjos megoldást is felidézi. A hajó két oldalához két-két kápolna is csatlakozik. A háromkaréjos forma a trinitáriusok Szentháromság-tiszteletére utal: a hármas szám, az elemek megháromszorozása - néhol a homlokzaton is - ezt a mondanivalót hangsúlyozza.

A belső sajátos elemei az igen magas talapzatról induló falpillérkötegek, s felettük a gazdag, golyvázott párkány. A fejezetek kagylós díszei is egyéni formálásra utalnak. A hatást a hajó szélességéhez képest magas belső tere határozza meg.

A belső tér szerkezete Kilian Ignaz Dientzenhofer dolni-ročovi Ágoston-rendi templomával (1746) tart rokonságot, míg az egykor kéttornyos homlokzat ugyanennek a mesternek Karlovy Varyban álló Mária Magdolna-templomát (1732-1736) idézi. Nyilván a szerzetesrend külföldi kapcsolatai révén jutott el a terv az országba.