Jagelló-kor (1490–1526)

A késő gótika és kora reneszánsz folytatása - II. (Jagelló) Ulászló (1490–1516) építkezései

 

Itt is igaz a közhely: uralkodásának kezdetén II. Ulászló legfőbb gondja uralmának stabilizálása volt, építkezésekbe így inkább később, az 1490-es évek végén kezdett. Az Ulászló-kori építkezések sajátos karakterét a Prága-Buda kölcsönhatás adja: már említettük, hogy Cseh- és Magyarország királya, Ulászló kiemelkedő tehetségű építőmesterét: Benedikt Riedet (Rejtet) Budára küldte „reneszánszt tanulni". Ez az 1490-es évek elején lehetett, mert a prágai Hradzsin Ulászló-termében már 1494-ben megjelenik az ablakokon a budai reneszánsz hatása. Viszont Budán, a királyi palotában is kézzelfogható a prágai hatás: az ún. csonkolt faágas, dekoratív faragványcsoportban testesül ez meg, amely minden bizonnyal a felső kápolna újraboltozásához köthető. A faragványcsoport formáinak eredete a prágai Szt. Vitus-székesegyház nyugati karzatán, az ún. Ulászló-erkélyen (Hanuš Spiess, 1490-1493) található meg. Hasonló karakterű dekoratív töredékeket találtak Budaszentlőrincen, a pálos kolostorban, Visegrádon, valamint Magyarország más vidékein: a Dunántúlon és a Felvidéken is. Marosi Ernő mutatott rá a Zsigmond-udvar délkeleti, Gerevich László elnevezése szerint „konyhaépület" Ried csehországi épületeivel rokon vonásaira. Míg legújabban Magyar Károly ezek valóban későbbi voltával igyekezett az analógiát cáfolni, Papp Szilárd joggal veti fel azt, hogy a fordított időrend sem elképzelhetetlen: nem kizárt, hogy éppen Ulászló új fővárosában, Budán építette meg első, jellegzetes csonka gúlákból sorolt összetett tetőzetű épületét. Ezt követhette időrendben a prágai Ulászló-terem eredeti fedélszéke és lefedése, vagy pl. a Kutná Hora-i Szent Borbála templomé.

A budai palotában két helyen érhetjük még tetten Ulászló építő tevékenységének nyomát. Alighanem folytatta a Mátyás által elkezdett „Befejezetlen palota" építkezését: teraszainak mellvédjét alkothatta az a vörösmárvány balusztrád, amelynek törpepillér-magassága (kb. 77,5-78 cm) nagyobb, mint a Mátyás-kori budaimárga balusztrádé a díszudvarban (68-68,5 cm). Kétféle Ulászló időszakához köthető törpepillért ismerünk, mindkettő ikonográfiája gyökeresen eltér a Mátyás-kori trófea- és növényi díszes balusztrádpillérektől. Az első típus kör alakú medailonját egyik oldalán hármas halmon álló kettős kereszt, másik oldalán a magyar címerre utaló vágásos mező alkotja. A másikat a Jagelló-sas, illetve Ulászló monogramja: a koronás „W" díszíti. Az utóbbihoz baluszterorsó is tartozik, amelynek gyűrűjét kétoldalt gallér kíséri.

 


A díszudvar déli szárnyában, vagy inkább a nyugati szárny déli részén, a II. emeleten lehetett az a kiemelt szerepű ajtó, amelyet a későbbi utazók, Omichius, Gerlach és Schweigger is leírtak. Elképzelhető, hogy felirata: Wladisla(v)i Regis hoc (est) munificum (magnificum?) Opus 1502 egy Mátyás-kori ajtó feliratának átfaragásával készült, de az is lehet, hogy az ajtókeretet valóban teljes egészében Ulászló készíttette. Ulászló-kori egy másik nyíláskeret-fríztöredék is, amelyet megmaradt egyesített magyar-cseh címere jellemez, Jagelló-sasos szívpajzzsal. Ulászlót rendkívül zavarta egykori riválisának és elődjének, Mátyásnak cseh királlyá választására készült epigramma és horoszkóp a Corvina-könyvtárban, ezért mellé festtette, vagy inkább lefesttette a saját magyar trónra lépésének epigrammájával és csillagképével.

Ulászló építőtevékenységének egy még fontosabb helyszíne is volt a budai királyi rezidenciánál: a közeli Nyék, amely II. Ulászló és Candalei Anna francia hercegnő 1502-es házasságkötése körül, vagy éppen erre az eseményre készült el (egyébként az előbb említett datált budai ajtó is ezt az évszámot viselte).

A nyéki vadászkastélyt a királyi vadaskert közelében Zsigmond király építtette. Az ezt felváltó két villaépület maradványait 1931-1932, illetve 1938-1942-es ásatása során Garády Sándor tárta fel, majd a feltárást 1956-ban Holl Imre, illetve legutóbb, 1992-1993-ban Feld István folytatta. Garády Sándor és Balogh Jolán álláspontja is az volt, hogy a két, alapfalaiban feltárt épület Mátyás idején épült, s ezeken Ulászló idején csak kisebb változtatásokat hajtottak végre. Ezt a koncepciót a két szöveges forrás sem támasztotta alá, hiszen a hivatkozott Bonfini nem szól Mátyás építkezéséről, ugyanakkor Oláh Miklós Hungariájában kimondottan Ulászlónak tulajdonítja a villákat. 1986-ban írt tanulmányában Horler Miklós meggyőzően érvelt amellett, hogy a Zsigmond-kori első épületet Mátyás legfeljebb egy címerével díszített kandalló és kisebb részletek erejéig módosította, de ennek lebontásával Ulászló építtette meg a két új reneszánsz villát.


Mára a kutatás Horler álláspontját fogadja el.

Az egyemeletes délkeleti, az irodalomban használatos technikai nevén ún. lakóépület kéttraktusos volt, közepén kétkarú lépcsőházzal, boltozatos pincéi megmaradtak.


A feltárt pillérek alapján az északnyugati oldalán épült árkádos tornáca, amelyet Horler kétszintes, mindkét szinten félköríves, ión oszlopos loggiaként rekonstruál, az emeleten balusztrádos mellvéddel. A lakóépületre merőleges hossztengellyel épült meg az ún. fogadóépület, amelyet a feltárt körbefutó külső alapozás szerint a földszinten talán árkádsor vett körbe (ennek helyén állt egyébként Zsigmond vadászháza), s több helyiségre oszlott. Kérdés, hogy földszintes vagy emeletes lehetett-e. Az előbbi változatot erősítik meg a keskenyebb alapfalak, Horler szerint az emeleten egyetlen nagy terme lehetett, amelyben nagy ünnepségeket, lakomákat tarthattak. Rekonstrukciós elképzelésében a körbefutó földszintes pilléres árkád, és tetején a balusztráddal lezárt terasz építészeti gondolata Giuliano da Sangallo Firenze melletti, Poggio a Caianó-i Villa Medicijétől (1485-1520 körül) származtatható. Az épületegyüttest Nyék egykori kis temploma egészítette ki, amelynek új hálóboltozata is Ulászló megrendelésére készült. A lakóépület kétszintes loggiáját a királyi építőműhely egyes tagjai Gergelylaki Buzlai Mózes simontornyai várában másolta le, 1508-1509-ben. A nyéki II. villaépület, a fogadópalota alighanem hathatott a prágai Belvedere 1538-ban építeni kezdett hasonló kialakítású épületére, amelyet II. Ulászló lánya, Jagelló Anna és férje, a Habsburg I. Ferdinánd, Magyarország, Ausztria és Csehország uralkodópárja építtetett.

Ulászló gazdasági potenciálja, mecénási lehetőségei azonban mindvégig messze elmaradtak Mátyásétól. Paradox módon a magyarországi kora reneszánsz országos elterjedéséhez éppen Mátyás halála: az uralkodói építkezések megszakadása, majd alacsonyabb szinten kevésbé intenzív folytatódása teremtette meg a feltételeket. Az itáliai, dalmáciai mesterek egy része (pl. Camicia, Dalmata) hazatért, de egy másik részük itt maradt, s az oligarchia elkezdődő munkáihoz szegődött el, akiknek egyre nagyobb lett hatalmuk és anyagi erejük. Így lett a Mátyás-kori szűk körű udvari művészetből a késő gótika vetélytársává váló, majd azt ki is szorító, az egész Magyarországra kiterjedő országos stílus a XVI. század folyamán.

<< Az arisztokrácia és a főpapság építkezései a Mátyás-kor második felében (Vác, Nagyvázsony, Nyírbátor és más emlékek, 1475–1490)    Jagelló-kor, világi építészet (rezidenciák, várak, villák, városházák) >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés