Médiatörténet

A sajtó funkciói

"A sajtószabadságot nem a kormányzat munkája veszélyezteti, hanem az újságírás minőségének elképesztő romlása ... és a tulajdonosi érdekek egyre hatékonyabb érvényesítése. ... A sajtó jelenlegi állapota, az, amilyen módon írnak, akár rólunk is, ez nem segíti a munkánkat." (L. Simon László   a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára, 2014. október 30.) 
 
„Felháborító, hogy nekem, Magyarország miniszterelnökének, aki egy teljesen új politikai irányt akarok bevezetni a magyar közéletbe, s új stílust, új szellemet, új lelket önteni a magyar politikába, csak nekem nincs olyan politikai orgánumom, amely kizárólag az én eszméimet képviselje” (Gömbös Gyula 1932. szept. 30, idézi Murányi) 
 
“Demoralizáló hatása a cenzúrázott sajtónak van. A hatványozott bűn – a képmutatás – elválaszthatatlan tőle, s ebből adódik utálatos bűne, a passzivitás. A kormányzat csak a saját hangját hallja, és ugyanúgy a néptől is azt megkívánja, hogy ezzel áltassa magát” (Karl Marx, idézi: Javaslat a sajtónyilvánosság reformjára. Kritika, 1988. október.)
 
„Az újságíró mindent tud, de mindent rosszul tud” (Gaal Gaszton, idézi Bálint 1946) 

 

Fischer et al., (1999: 9–23, idézi Szajbély 2005) négyféle funkcióját különíti el a sajtónak: 

 

  • a praktikus és hasznos tudás közvetítését,
  • az aktuális információk terjesztését
  • a földrajzilag és kulturálisan behatárolható térségek felmérését
  • valamint a szaktudományos eredmények megvitatását és terjesztését.

 

Ezek alapján a következő másodlagos funkciókat vezeti le:

 

  • a politikai és a társadalmi ellenőrzés kidolgozása,
  • a morálisan orientáló, világszemléletet formáló tudás közvetítése a szekularizálódás idején és
  • a nemzeti/területi identitás biztosítása.

 

A fenti funkciók biztosítását különféle eszközökkel teszi a sajtó. A sajtó demokráciában betöltött szerepei közül néhány

 

  • véleményformálás: kísérlet az olvasók véleményének direkt vagy a hírek tálalásán keresztül indirekt alakítására 
    • a meggyőzés egy másik területe a reklámok rábeszélő funkciója
  • közbeszéd alakítása, tematizálása, közéleti diskurzusok indítása és fenntartása (hírekben, hírcímekben, véleményekben, olvasói rovatban)
  • a bulvársajtóban: pszichológiai funkciók ("másnak még rosszabb")
  • különleges funkciók veszélyhelyzetben 
  • lakossági aktualitás-szolgáltatások: apróhirdetés, totó, időjárás, programok stb.

 

Az amerikai Sajtószabadság Bizottság 1947-es jelentése szerint a sajtó funkciói (Hutchins 1947, idézi Kunczik 2001): 

 

  1. a sajtó azzal szolgálja a politikai rendszert, hogy általánosan hozzáférhetővé teszi a közügyekkel kapcsolatos információkat, vitákat és szempontokat;
  2. a sajtó tájékoztatja a nyilvánosságot, hogy képessé tegye az embereket a saját érdekükben való cselekvésre;
  3. a sajtó megvédi az egyén jogait azáltal, hogy szemmel tartja a kormányt.4
  4. a sajtó szolgálja a gazdasági rendszert azzal, hogy a hirdetéseken keresztül segíti az eladók és vevők egymásra találását; 
  5. a sajtó szórakoztat (de csak a „jó” szórakoztatás tartozik ide, akármit jelentsen is); 
  6. a sajtó megőrzi a pénzügyi autonómiát, így megvéd a különböző érdekektől való függéstől.

 

 

 

Bajomi-Lázár (2006, Média és társadalom) alapján a sajtó feladatai közé tartozik:

 

  • fórum a hatalom birtokosai számára (a hatalom üzenhet az állampolgárok felé és üzeneteket kap az állampolgároktól). 
  • fórum a közéleti vitákhoz
  • a „köz” védelme és informálása, a hatalmon lévők ellenőrzése („detached watchdog”, elfogulatlan őrkutya) ill. mindenféle társadalmi csoport érdekeinek védelme (pl. oknyomozó újságírás). Ez a sajtó konszenzusosan elfogadott legmagasabb szintű feladata. Az "elfogulatlan őrkutya" funkció azt jelenti, hogy a sajtó nem csak addig őrkutya, amíg ellenzékben van, hanem a kormányra kerülve is ellenőrzi a hatalmon levőket. Ez a „Negyedik hatalmi ág” funkció (A három hatalmi ág: a törvényhozás, végrehajtó, és a bíróság)
    • „A Post-Dispatch egyetlen pártot sem fog szolgálni, hanem a népet, nem a »republikanizmus« szócsöve lesz, hanem az igazságé […] nem támogatja a kormányzatot, hanem bírálni fogja azt, szembeszáll minden csalással és ámítással, legyen az bármi és bárhol, elveket és eszméket fog támogatni, mintsem előítéleteket és pártoskodást.  (Joseph Pulitzer a St. Louis Post-Dispatch-ben írt vezércikkéből)

A hagyományos közszolgálat (pl. BBC) hármas feladata

 

  • informálás
  • szórakoztatás
  • oktatás

 

Akármelyik funkciót nézzük is, mindegyik egy központi funkciót felé mutat: a sajtó - írott, elektronikus, vagy újmédia - elsődleges funkciójának az identitás alakítása tekinthető. A helyi médiumoknál a lokálpatriotizmus erősítése, az országosoknál a nemzeti identitás építése. A bulvárlapnál, a kereskedelmi tévénél, rádiónál, blognál a cél az egyén identitásának megfelelő információk beszerzése, hogy azokban a témákban, melyeket a saját közösségben ismerni illik, informált legyen - másrészről a sajtó tevékenysége ezen közösségi témák meghatározása, a közösségen belüli lehetséges beszédtémák tematizálása és a témák fontossági sorrendjének meghatározása. Ez lehet az aktuális mém, sorozat, sláger, politikai esemény, tudományos eredmény ismerete is. A médium választása (és más médiumok nem-választása) az egyén identitásának manifesztuma.  

 

*

A sajtóval szembeni elvárások rendszertől függően mások. A sajtó rendszerének egészére vonatkozva élesen elkülönül a demokráciában, a szocialista rendszerben vagy nem szocialista diktatúrában illetve bármely háborús vagy veszélyhelyzetben alkalmazott szabályozás. 

Egyes szerkesztők úgy érzik, feladatuk egy ideológia melletti elkötelezett munka (pártos, elfogult sajtó). Ezek a lapok egy bizonyos csoport érdekeit szolgálják; más kérdés, hogy szerintük ez lehet a közérdekkel egyező is (meglátásuk szerinti jó ügy melletti aktív kiállás); de céljuk lehet a saját hatalmi pozíciójuk megtartása vagy épp hatalomra kerülésük elősegítése. 

Mások szerint a sajtó akkor szolgálja a közérdeket, ha "semlegesen objektív”, azaz minden (demokratikus) ideológiának helyt adó fórum (pártatlan, semleges, elfogulatlan, az állampolgároknak felelős sajtó). Jellemzői: objektív, semleges, fair (becsületes), pártatlan. 

Megint mások szerint a sajtó legfontosabb célja, a "közérdek" a lehető legtöbb ember számára szórakozás (maguknak pedig profit) teremtése.  

Marx szerint: "A szabad sajtó a népszellem éber szeme, egy nép megtestesült bizalma önmagához, az a beszélő kötelék, mely az egyest az állammal és a világgal összeköti".  (Karl Marx: A 6. rajnai Landtag tanácskozásai. 1842. in: Marx-Engels—Lenin: A sajtóról. 1974. 241-243 p.) 

 

Szocialista sajtóideológia

A bürokratikus propaganda korszakában a sajtó feladata  „a termelés, az építés, a kulturális forradalom" eredményeinek bemutatása volt (Rákosi Mátyás 1948).

A szocializmus időszakában alkalmazott elv szerint „A magyar sajtó az élet sokszínűségét tükrözve a szocializmus építésének érdekeit szolgálja.” (Gallyas-Fülöp 1972).  Az ilyen értelemben ideológiailag elfogult sajtó szükségességének elvét a szocializmus hívei nem kérdőjelezték meg, hiszen a „jó ügy szolgálatának” gondolták. A rádióval szembeni elvárásokat szemlélteti ez az oldal.

Nem engedélyeztek „pusztán üzleti célokat szolgáló, igénytelen, .. áltudományos, közízlést sértő, morálisan káros kiadványok”-at.  (APB  1984, idézi Takács 2012:52)

 

Háborús sajtóideológia 

Háborús időkben jellemzően korlátozzák a sajtószabadságot.

Az 1848-ban éppcsak kivívott sajtószabadságot a szabadságharcban máris korlátozták. 1849. június 28-án adtak ki rendelet a hadititkok elleni cenzúráról (megjelent a Közlönyvben). A Marczius Tizenötödike másnap így reagált erre:  “Mint tudva van – a kormány tegnap a sajtószabadságot megszüntetteté s behozá a censurát.”

1946-ban írta Szakasits Árpád: „[az újságíró feladata]: tanítsuk meg gondolkozni, szabad emberként élni ennek az országnak a szolgasághoz szokott tagjait. .. A magyar sajtó ma olyan szabadságot élvez, amilyet történelme folyamán ritkán kapott, most mi vagyunk önmagunk cenzorai, mert tudjuk, hogy nemzetünk jövője forog kockán” (Szakasits 1946).

 

 

 

Demokratikus sajtóideológia 

A demokratikus sajtóban a szólásszabadság határai jelentik az egyik fő problémapontot.

KÉRDÉS: egy szélsőséges csoport véleményét meddig védi a szólásszabadság? 

Egy másik vitapont, hogy ki és mi alapján döntheti el, hogy mi számít közérdeknek valami és mettől kezdve egy bizonyos csoport érdekeinek védelme. Így az amerikai rádiózásban a közérdekre hivatkozva vezették be a nagy, tőkeerős rádiós vállalkozások számára országosan fogható frekvenciák "védelmét" a kisebb állomásoktól. Újabban sok kritika éri ezt a rendszert. 

De létezik-e egy heterogén társadalomban konszenzusos megoldás? 

 

Új újságírás 

Az 1990-es években került előtérbe a képviseleti újságírás (Advocacy journalism), ill. civil újságírás. Ezt azt mondja ki, hogy "semlegesen objektív" nézőpont nem létezik, az újságíró is csak valaki szemszögéből nézheti a dolgokat. Eszerint az objektivitás nem az igazságot takarja, mert az igazság mindig valaki igazsága. Az objektív újságíró ideálja passzív és nem gondolkodik, egy felelős újságírónak viszont állást kell foglalnia és ezzel orientálnia a közönségét. (Brent Cunningham).  

Az új újságírás József Attila szavaira („az igazat mondd, ne csak a valódit”) rímelő elvei szerint „[a] tények kevésbé fontosak, mint az igazság; a kettő korántsem azonos […] a száraz tények szinte mindig unalmasak, és akár el is ferdíthetik az igazságot; az emberi kifejezés legmagasabb célja az Igazság” (Ray Mungo).

Az objektív újságírás alternatívája sem elfogult, hanem fair and accuate, azaz becsületes és pontos. Ez viszont megengedi az elfogultságot. 

 

KÉRDÉS: Egy tüntetésről tudósít, ahol 1000 ember tüntető és 10 ellentüntető áll szemben egymással. Tudósításában mekkora terjedelemben számol be az 1000 tüntető és mekkorában a 10 ellentüntető álláspontjáról? 

 

<< A digitális sajtó    Cenzúra és manipuláció >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés