B. Homlokzatformák
Protestáns templomok
A protestánsok templomépítését a XVII. század közepétől királyi rendeletek tiltották. Ennek ellenére több evangélikus oratórium is épül Pozsonyban, Eperjesen és másutt is. Fatemplomokat is építenek, például Késmárkon (1717). Egyes helyeken a faépületek készítését svéd hajóácsoktól tanulták, s a lakosság maga állította össze az épületeket. Mivel az északi protestáns országokban a görög kereszt alakú forma vált általánossá, a svéd kapcsolatok révén a késmárki templom is ezt a formát követte.
A magyar protestáns templomépítészet elsősorban a belső tér szerkezete, beosztása és díszítése alapján különül el a katolikusok templomaitól; sem jellegzetes térformákat, sem pedig új szerkezeteket nem alakított ki. Fő jellemvonása az egyszerűség, s ezért kívül-belül kevés díszítményt használ. A katolikusoktól elvett középkori templomokat is „megtisztították" használatbavétel előtt; eltávolították a szobordíszeket, lemeszelték a freskókat, de a külsőn nem változtattak.
A protestáns templomok többnyire egyszerű külsőt mutatnak. Tornyokat a közösségek csak a XVIII. század végétől, a türelmi rendelet után csatolhattak az épülethez; addig az imaháznak rejtve, nagyobb hangsúly nélkül kellett megépülnie. A protestáns templom építéséhez külön engedély kellett, amelyben a hatóságok meghatározták méretét, anyagát, helyét. Az egyik templom engedélyezésére például azt írták, hogy „ne hatalmas templomnak, hanem egyszerű lakóháznak épüljön". Sokszor gazdasági épületek (magtár, pajta, csűr) formáját írták elő az építkezőknek.
Amikor a magyar protestáns egyházak már szabadon építkezhettek, a templomhomlokzatok többsége akkor is egyszerű maradt. Sima lizénák és a klasszicizáló késő barokkot idéző tagozatok, díszítőelemek (füzérek, vázák, urnák, triglif- és metopesor) tagolják, díszítik és - szerény eszközeik ellenére is - nemesítik meg az épületeket.
A belsők kialakítása a protestáns templom sajátos szerepének megfelelő: liturgikus tér, amelynek az egész gyülekezetet be kell fogadnia, hogy mindenki részesüljön az igehirdetés és az úrvacsora szentségében. A fő követelmény tehát az, hogy a hívek jól hallják a pap szavait, s mindenhonnan lássák a szertartást. A kívánalmak a padok elhelyezését is meghatározzák; az ülőhelyek - bármilyen elrendezésű is a templom - a kultikus centrum irányában csoportosítják a gyülekezet tagjait. A katolikus templomoktól eltérően, az oltárasztal és a szószék nem kerül egymástól távol, az apszisba, illetve a hajóba, hanem egyetlen egységet alkot; az úrvacsoraasztal közvetlenül a szószék előtt áll, a templom hosszanti falának közepe táján. A falak mentén karzatok húzódnak: a tér két végén, vagy pedig U alakban futnak végig, esetleg - nagyobb művek esetében - két szinten is, egymás felett. A templomok négyzet vagy téglalap alakúak, belül tagolatlanok - mellékhajók, mellékterek nem bővítik az épületet (pl. Nemeskér, evangélikus templom).
Számos felvidéki fatemplom (pl. Késmárk és Garamszeg evangélikus templomai 1717-ből, illetve 1725-1726-ból) az északi országokban elterjedt görög kereszt formára épült, s a lakosság maga dolgozott kivitelezésükön. Ezt az alapformát vette át Jung József, a maglódi (1778), domonyi, sziráki és pándi evangélikus templomok építésze: a hossztengely mentén kissé megnyúlt, görög kereszt alakú tér középpontjában helyezte el a szószéket, a papi széket, az úrasztalát és a keresztelőtálat, s ezt a centrumot veszik körül a hívek padjai.
Az evangélikusoktól eltérően, a református templomok között több a hosszházas típus. Rendszere az egész országban elterjedt, de az építtetők az Alföldön ragaszkodnak hozzá a legkövetkezetesebben.
E templomtípus homlokzati tornyához egyhajós, hosszanti templomtér kapcsolódik, melyet hevederes csehboltozat fed le. A hajó két rövidebb végén karzat helyezkedik el; az egyik az orgona, a másik a hívek számára. A szószék az egyik hosszoldal közepén áll. Érdekes módon ez a típus éppen akkor válik népszerűvé, amikor külföldön - főleg német és svájci területeken - a legváltozatosabb centrális formák (háromszög, négyzet, görög kereszt) terjed el mind a gyakorlatban, mind pedig az elméleti irodalomban. A torony és a hajó összekapcsolása kétféle módon történhet. A torony állhat a homlokzat közepén, de síkjából előreugorva; sokszor a torony és a hajó eltérő építési ideje magyarázza ezt a formát. A másik változatban a torony a homlokzat közepén áll, a falazat síkjába beilleszkedve. Ebben az esetben a toronytest tartópillérei bekerülnek a hajó belsejébe. A hosszanti elrendezés szívós továbbélése valószínűleg a kezdeti idők nehézségeivel magyarázható: akkor csak a legolcsóbb építőanyagok álltak az építtetők rendelkezésére, s csupán a legegyszerűbb szerkezeteket tették lehetővé. A templom így az egyszerű parasztház formáját követte, s azt később a hagyomány tisztelete továbbvitte.
Az építkezések anyaga eleinte elsősorban a fa, sőt a szegényebb falvakban a vályog és a patics. A szegényebb közösségek - főúri támogatás híján, önerőből építkezve - csak olcsóbb anyagokat engedhettek meg maguknak. A hatóságok sokszor nem is engedélyeztek mást, mint a fa vagy vályog használatát, így a templomok nagy része egyszerűbb, kevésbé időtálló anyagból épült. E művek többsége azonban nagyrészt elpusztult, és ma már többnyire csak a forrásokból vagy régi ábrázolásokról ismert. A megmaradt alkotások azonban elárulják, hogy a faépítészet nem szegényes, nem alsóbbrendű a kőépítészethez képest, hanem megőrizte a gazdag középkori hagyományokat, továbbvitte a régi, fejlett technikát, néha a formákat is.
Mivel a protestáns templomokhoz 1786-ig torony nem épülhetett, az épületek előtt fából ácsolt, különálló harangtornyokat emeltek. Formájuk, felépítésük tájegységenként eltérő, s az egyszerű megoldástól (amelyen a harangot és védőtetőjét két gerenda tartja) a bonyolult szerkezetekig (sokrétű ácsolt konstrukciók, egy vagy több védőtetővel, árkádos erkéllyel, csúcsos vagy hagymasisakkal) sokféle változatot mutat.
A protestáns templomépítészetben a hetvenes években kezdődött a fordulat, amikor Mária Terézia mellett erősödött a trónörökös, a későbbi II. József befolyása, a nem katolikus lakosság iránt mutatott türelme. 1781-ben, nem sokkal trónra lépése után, kiadta türelmi rendeletét, amely nemcsak a protestánsok nagyobb szabadságjogait biztosította, hanem engedélyezte szabad templomépítésüket, egyelőre torony, harang és utcai bejárat nélkül. Később (1786) ezt a korlátozást is feloldotta. Ezután az új alkotások már az „egyházi épület" fogalmához jobban illő tornyos kialakítást választották.
Valóságos építési láz indult meg: nagy számban születtek új építmények, és a korábbi fatemplomok helyett is gyakran kőtemplomokat emeltek. Különösen a városokban és a nagyobb községekben figyelhető meg az, hogy - a kötöttségektől megszabadulva - minél nagyobb, kívül-belül monumentálisra, reprezentatív megjelenésűre formált templomokat építenek. 1782 és 1787 között a helytartótanács 218 evangélikus templom építésére adott ki engedélyt. Az ország mai területére vonatkozó statisztika szerint a századfordulóig 289 evangélikus és református templom épül fel. Az igényesebb alkotások több ütemben, fokozatosan nyerik el végleges formájukat: például a békéscsabai evangélikus templom 1745-ben először hosszanti formában épül, majd ezt többszöri bővítéssel görög kereszt alakúvá alakítják.
A templomokat korábban többnyire helyi, ma már ismeretlen mesteremberek (ácsok, kőművesek) építették, a hívek közreműködésével. A helyzet később sem sokat változott: amikor szabadon építkezhettek, akkor is sokszor helyi, névtelen pallérokat, kőműveseket foglalkoztattak, akik provinciális szinten alkottak. Valószínűleg azért választották e mestereket, mert az épületek helyi, közösségi megbízásokból születtek. Van azonban arra is példa, hogy ismert céhes mesterhez fordultak: így építette a sokat foglalkoztatott Jung József a gombai református és a sziráki evangélikus templomot.
Ebben az időszakban a korábban elvetett, vagy csak szerényebb formáival átvett barokk stílus, illetve a katolikus barokk templomok hatása is megfigyelhető a protestánsok építészetében. A kisebb templomok építői gyakran alkalmazkodnak a katolikus építészetben már bevált megoldásokhoz, s a nagyobbak tervezői is rendszerint katolikus templomokon szerezték gyakorlatukat. Így az egykorú krónikás beszámolója szerint a füzesgyarmati református templom építésekor (1798-tól) a kecskeméti nagytemplomot (1773 körül) választották mintául. Szintén a katolikus templomépítészetből ered az az elterjedt megoldás, amely az oldalfalakat is igényes, monumentális homlokzatként alakítja ki: pilaszterek között hatalmas fülkékkel tagolja (Tótkomlós, Mezőberény, szlovák templom; Hódmezővásárhely).
A kötöttségektől való megszabadulás és a katolikus mintákkal való vetélkedés eredményeként születik meg az a rokokó ornamentikájú díszítés, amelyet a taktabáji református templomban (1782-1789) látunk - annak jeleként, hogy kialakult már a katolikus templomhoz hasonló protestáns templomforma is.
A szabad templomépítés korában jelentek meg a protestáns templomépítészet jellegzetes formái, az ún. nagytemplomok. Ezek nem kis, falusi templomok, hanem nagyméretű, a nagyobb egyházi közösségek számára is központi jelentőségű alkotások - a város főtemplomai.
Tornyuk a városi torony (tűztorony) szerepét is betölti. A templomok mérete, megjelenése, külső-belső kiképzése a város nagyságának, gazdagságának a szimbóluma, s egyúttal az építtető gyülekezet alkotóerejének is a jelképe. Így néhány mű külseje szokatlanul díszes, reprezentatív jellegű (pl. Mezőberény) - eltérően a protestáns templomok szokásos puritánságától. A nagytemplomok már igényes tervek alapján készültek, amelyekről a közösség sok vita árán döntött. Alaprajzuk háromhajós hosszanti tér (Pozsony, Sopron, Szarvas, Békéscsaba), boltozattal lezárva. A karzatok több szinten futnak a fal mentén, vagy a hajókat elválasztó támaszsor között. Mind a belsőben, mind a külsőn szerepelnek a monumentális építészet elemei, elsősorban a pilaszterek.
A protestáns templom sajátos, a kultusznak megfelelő s azt kifejező stílusát a XIX. században kezdték kutatni az építészek és a közösségek, és akkor születnek meg az új, igazán egyéni megoldások.
<< Centrális térformák | Püspöki paloták >> |