A televízió története

A televíziózás története az USA-ban

Napjaink legnagyobb határú tömegkommunikációs médiuma a televízió. Műsorában, szerkezetében alapvetően a rádió által a 30-as években létrehozott műsorpolitikát folytatja; napjainkban a tematikus csatornák megjelenése párhuzamba állítható a rádiós formátumokkal is. Jelenleg az interaktív, digitálsi televíziózás jelenti a legújabb technológiát, mely elképzelhető, hogy a jövőben valamiféleképp az internetes felülethez hasonlóvá válik. Az első ilyen, ehhez hasonló technológia, az internetes on-demandnak megfelelő, de fizetős pay-per-view, illetve interaktív szolgáltatások már léteznek.

 

A háború előtt

A televízió elmélete már az 1930-as évekre készen állt a mai elektronikus rendszerrel (Tihanyi Kálmán ikonoszkópja volt az utolsó hiányzó láncszem), de a kísérlei adások még részben mechanikus készülékekkel indultak. A harmincas évek elején 30 soros rendszerű, állított gyufaskatulya méretű képernyőre tervezett tévéadások mentek. A BBC először 1929-ben közvetített Baird 30 soros rendszerében kísérleti televízióadást, melyekből még (kép)gramofonra is rögzítettek műsorokat lelkes tévénézők: Marcus Games felvételit mai technológiával újra láthatóvá tették. Ezen Betty Boltont, kora egyik legismertebb énekesét láthatjuk. (kép: betti.gif)

Ezek az adások a rövidhullámú és a középhullámú sávban történtek, így több ezer km távolságból is foghatók voltak. Az első műsorok 30 percesek voltak.1930-ban indult az NBC első New York-i adója, a W2XBS. 1936-ban a berlini Olimpia közvetítése volt az első nagy televíziótörténeti esemény, s ugyanebben az évben indultak a BBC 405 soros felbontású adásai. A 40-es évekre Amerikában, Nagy-Britanniában, Németországban és Oroszországban is voltak már a maihoz hasonlóan nagy felbontású kísérleti adások, melyeket a II. világháború félbeszakított. Az Egyesült Államokban a 40-es években már több társaság is adott rendszeres műsorokat. 1941-ben kapta meg az első 10 amerikai kereskedelmi tévé az engedélyét.

 

A háború után

Az USA-ban 1948-ban az FCC frekvenciamoratóriumot hirdetett televízióadókra. Ezt a színes tévés szabvány bevezetése után, 1952-ben oldották fel.

1962-ben került sor az első műholdas transzatlanti tévéközvetítésre (Telstar) (kép: telstar.jpg) és a hatvanas években indultak be a színes tévéadások: Kelet-Európában és Franciaországban a SECAM, Nyugat-Európában PAL, Amerikában és Japánban az NTSC renszerben - egyik sem volt (és ma sem) kompatíbilis egymással.

Általános modelljét tekintve a televízózásra is - a rádióhoz hasonlóan - az európai (állami monopólium) és az amerikai (kereskedelmi csatornák) modelljei érvényesek. Műsorukat tekintve a reklámokat leszámítva az 1950-es évekig a két modell hasonló műsorstruktúrát eredményezett. Európában a választék bővülését először a 60-as években az ITV és a Channel 4 magánadók megjelenése jelentette. A kereskedelmi tévék később minden országban megjelentek (kivétel: Ausztria és Svájc). A televíziózást a kábeles és műholdas technológiák alakították át. Európában a 80-as évek végén indultak az egyéni vételre szánt műholdas programok. A legnagyobb műholdas szolgáltatása Nagy-Britanniának van, ahol a Sky ma már digitális csomagjában több tucat tematikus csatorna programja közül válogathat az előfizető.

 

Az USA televíziózása

Az USA-ban a kereskedelmi televíziózásból lassan kiszorultak az igényesebb műsorok, koncertközvetítések, dokumentumfilmek, igényes gyermekprogramok stb. Ezt látva hozták létre a 70-es években a PBS-t (Public Broadcasting System), mely felvállalta a kultúrális (szó szerint: közszolgálati) televízió szerepét. Az 1972-ben induló HBO volt az első előfizetéses (pay-tv) kábeltévé. Ted Turner 1976-ban műholdra lőtte atlantai WTBS televíziójának jelét, melyet így egész Amerikában fogni tudtak a helyi kábeltévék segítségével. Az ilyen helyi és mégis országos tévécsatornák a „superstation" nevet kapták. 1979-ben egyre több tematikus csatorna jött létre: elindult külön tévécsatornán az amerikai Kongresszus élő közvetítése (C-SPAN), az ESPN sportcsatorna, és a gyerekeknek szóló Nickelodeon. 1980-ban indult ted Turner CNN-je, mely először használta a műholdas technológiát arra, hogy valóban globálisan elérhető legyen. (Első adás a CNN-en: cnn.mov) 1981-ben indult az MTV (Music TV), mely máig minden kontinensen regionális változatokat (mutációkat) indított. Az amerikai kormány nyomására az amerikai tévés iparban 1996-ban bevezették a műsorok különféle megjelölését: TV-G jelzést kapnak a mindenki által nézhető, TV-PG jelzést a csak szülői felügyelettel nézhető, TV-14-et a 14 éven felülieknek és TV-MA -t a csak felnőtteknek ajánlott műsorok. Az USA-ban egyre több digitális műholdas szolgáltatás indult, köztük számos pay-per-view állomás, melyeken az előfizető csak az általa megnézett műsorért fizet.

A televízióval elterjedő technikai lehetőség volt a teletext rendszer, melyben a nézők szöveges oldalakat hívhatnak le a képernyőre. Bár különlegesen nagy népszerűségre nem tett szert, mindmáig (Európában) szinte minden állomás működtet teletext szolgáltatást. Amerikában ugyanakkor kifejlesztettegy feliratozó rendszert, melyet ma már minden készülékbe beépítenek: ezzel eredeti vagy spanyol nyelven olvashatják a nyelvtanulók vagy süketek a tévéműsorokat, a híradóktól a filmekig. (kép: teletext.gif)

<< FÜGGELÉK: Rádiós újságírás – gyakorlati kérdések    A televíziózás története Magyarországon >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés