Hipertext, hipermédia
2. Definíciós kérdések
A hipertext születése megelőzi a world wide webét, s a hogyan a történeti áttekintésben majd látjuk, akár azt is mondhatjuk, hogy a személyi számítógép születését is. Mára azonban többségünk a weben találkozik a leggyakrabban hipertext-rendszerekkel (ezen belül is elsősorban a leggyakrabban használt protokoll, a html, illetve xhtml szerint készült oldalakkal), s ahhoz meg aligha fér kétség, hogy maga a web a legnagyobb hipertextrendszer. Mégis, amikor megpróbáljuk pontosabban meghatározni, hogy mit is értünk hipertext alatt, nem feledkezhetünk meg a webet megelőző vagy vele párhuzamosan fejlődő hipertext-projektekről és szoftverekről, továbbá a CD-romokról, a digitális adatbázisokról - például könyvtári katalógusokról -, melyek ugyancsak hipertext-rendszerek, s melyek sokszor másképpen épülnek fel, a hipertext másfajta koncepcióját valósítják meg, mint azoknak a weboldalaknak a többsége, melyek között nap mint nap barangolunk. Pontosabban, a webet böngészve is számtalan különféle hipertextrendszerre bukkanunk, melyek eltérő logika szerint épülnek fel.
A következőkben, amikor megpróbáljuk megfogalmazni a hipertext definícióját, nem arra törekszünk, hogy a lehető leghatározottabb kézzel húzzuk meg a hipertext fogalmának határát. Inkább az a célunk, hogy a minimális kritériumok megadása után érzékeltessük, hogy többféle szempontból is meg lehet közelíteni a hipertext mibenlétét és jelentőségét, és minden megközelítés több nehezen eldönthető kérdéshez is vezet.
A hipertextről szóló irodalom többféleképpen definiálja tárgyát. Ezek a definíciók megközelítési módjuk szerint három nagy csoportba oszthatók: egy részük alapvetően leíró jellegű, más meghatározások a hipertextet szembeállítják másfajta szövegekkel, elsősorban a nyomtatott szöveggel, a harmadik csoport pedig a hipertext hasonlóságát hangsúlyozza az elme működésével. Ezek a megközelítési módok persze általában nem önmagukban jelennek meg, hanem keverednek egymással.
Deskriptív (leíró) definíciók
Ebben a megközelítésben a hipertext lényege, hogy csomópontok és azokat összekötő linkek hálója. A csomópontok különféle információs egységek - szöveges dokumentumok, rövid szövegeket tartalmazó "kártyák", kép-, videó-, illetve hanganyagok, továbbá textuális és audiovizuális információkat keverő multimédia oldalak -, melyek egyaránt lehetnek linkek kiinduló és végpontjai.
Hipertext és/vagy hipermédia
Ez a meghatározás felveti azt a kérdést, hogy külön kezeljük-e a csak szöveges elemekből felépülő rendszereket, és ezekre tartsuk fenn a hipertext elnevezést, és az audiovizuális elemeket is felhasználó hálókat, a hipermédia-rendszereket különböztessük-e meg tőlük.
Amennyiben elemzésünkben arra tesszük a hangsúlyt, hogy az ilyen rendszerek képesek a képi, hang- és szöveges információk integrálására, közös felületen való kezelésére, akkor azt mondhatjuk, hogy a hipermédia az átfogóbb fogalom, és a csak textuális elemekből felépülő hipertext annak csak egyik (szegényes) változata.
 |
Elképzelhető azonban egy ezzel ellentétes logika is. Eszerint - a hipertext egyik legnagyobb hatású teoretikusát, Geroge P. Landow-t idézve (Landow 1997a: 3) - a hipertext "kiterjeszti a szöveg értelmét a nem-verbálisra": belevonja a képi és hangzó információkat is a szöveg hálójába (szövetébe, mondhatnánk arra utalva, hogy a latin textus szövetet jelent). Ha úgy fogjuk fel, hogy a nem szöveges elemek is a szöveges elemekhez hasonlóan viselkednek, azokhoz hasonlóan kezeljük őket, akkor ebben a felfogásban a hipertext fogalma a tágabb fogalom. Fontos érv lehet a hipertext ilyen, a hipermédiát is magába olvasztó felfogása mellett az, ami kereséskor történik. Ha nem a rendszerben barangolva, szörfölve akarunk eljutni egy nem-verbális elemhez - mondjuk egy képhez, videóhoz vagy hangzó anyaghoz -, hanem célirányosan, a lehető legrövidebb úton, vagyis keresés útján, akkor általában nincs más választásunk, mint hogy "lefordítsuk szöveggé" azt, amit keresünk, és így adjuk ki a keresési utasítást.
A linkek logikája
A különböző hipertextrendszerek között aszerint is különbséget tehetünk, hogy milyen linkeket használnak.
- Megvizsgálhatjuk például, hogy egy elemről hány link vezet más elemekhez, illetve hogy hány link célpontja.
- Szempont lehet az is, hogy a linkek egyirányúak vagy kétirányúak. A www kritikájaként gyakran fogalmazódik meg például, hogy csak azt jeleníti meg, ha egy elem egy link kiindulópontja, de nem teszi láthatóvá, hogy egy elemhez honnan vezetnek linkek, arról nem is beszélve, hogy nem lehet visszafelé követni a linkeket (ezen próbálnak segíteni az ún. backlink checker programok, ezek azonban általában nem képesek az adott oldalhoz vezető összes linket megtalálni).Vannak olyan hipertextrendszerek, melyekben a linkek csak a rendszeren belülre, a rendszer más elemeire mutatnak (például egy könyvtári katalógus), és vannak olyanok, melyekben kifelé, más hipertextrendszerekre mutató linkek is vannak (például ebben a tananyagban linkek vezetnek különböző internet-oldalakra).
- Fontos szempont a különböző linktípusok elkülönítésénél, hogy meghatározott kapcsolatot jelenítenek-e meg (ún. tipizált linkek) vagy véletlenszerű, asszociatív módon kapcsolnak össze két elemet. Az első típus esetében gondoljunk például egy hipertext formájú szótárra, ahol adott ikonra vagy szövegre kattintva előre tudhatjuk, hogy a link a szó etimológiájához, szinonimáihoz stb. vezet. Ugyanígy előre meghatározott kapcsolatot jelenítenek meg általában a menüsorok vagy a legördülő menük. Az asszociatív linkelés esetében a hipertext-rendszer nem határozza meg, hogy milyen szemantikai, logikai kapcsolatot testesítenek meg a linkek, és sokszor nem is tudhatjuk előre, hogy egy elemre kattintva hova fogunk jutni. Azok a szerzők, akik a hipertextet elsősorban adatbázisként gondolják el, az első linkelési módot szokták előnyben részesíteni (lásd pl. a magyar szakirodalomban Sütheö 1999); ellenben azok, akik a hipertextet inkább irodalmi-művészeti médiumként tekintik, az asszociatív linkelés mellett teszik le a voksot (pl. Bush 1998; vö. Landow 1997a: 9.). Nekünk a két linkelési típus között aligha kell értékkülönbséget megállapítanunk: az adott hipertextrendszer célja határozza meg, hogy melyik megoldást érdemes választanunk, illetve hogy hogyan kombinálhatjuk össze a két lehetőséget. A didaktikus célú hipertext-rendszerek esetében például nyilván több hasznát vesszük az expliciten meghatározott kapcsolatoknak, olyan hipertexteknél viszont, ahol a szubjektív kapcsolatoknak, a barangolásnak nagyobb teret akarunk engedni, jó hasznát vehetjük az asszociatív linkeknek.
Kontrasztív (szembeállító) definíciók
Ezek a meghatározások a nyomtatott szöveggel, és általában azon belül is a könyvvel szembeállítva határozzák meg a hipertext lényegét. A szembeállítás egyrészt a szöveg felépítésén alapul:
- Ellentétben a szekvenciális (egymás után meghatározott sorrendben következő részekből felépülő) nyomtatott szöveggel a hipertext nem-szekvenciális, azaz elemeinek a sorrendje nincs rögzítve.
- A nyomtatott szöveg lineáris, vonalszerű, a hipertext ezzel szemben nem-lineáris, hálózatszerű.
Geroge P. Landow a nem-szevenciális és nem-lineáris terminusok helyett a multiszekvenciális, illetve multilineáris kifejezések használatát javasolja, hiszen a hipertext elemei az olvasás során mindig valamilyen sorrendbe rendeződnek - az ilyen szöveg különlegességét az adja, hogy a felhasználó döntésétől függően többféle sorrendbe rendezhetőek az elemek, azaz többféle bejárási útvonal lehetséges (Landow 1997a: 4).
- Éppen a többféle lehetséges bejárási útvonallal kapcsolatos egy másik fontos különbség a nyomtatott szöveg és a hipertext között: a hipertext egy újfajta olvasói aktivitást tesz lehetővé: az olvasó a szörfölés, navigáció során maga határozza meg, hogy a linkek közül melyeket követi, az elemek közötti kapcsolatok közül melyeket aktiválja, s így maga teremti meg a szöveg lineáris sorrendjét/sorrendjeit - ennyiben tehát maga teremti meg a szöveget.
Az eddigiekkel kapcsolatban felmerülhet bennünk két ellenvetés. Az egyik, hogy az olvasó a nyomtatott szöveg olvasásakor sem passzív: ahogy majd a későbbiekben szó lesz róla, a 20. század második felétől az irodalom és általában a szöveg teoretikusai amellett érvelnek, hogy az olvasó nagyon is aktívan részt vesz a szöveg létrehozásában. A másik ellenvetés az lehet, hogy sok olyan nyomtatott szövegtípust ismerünk, melyek nem lineáris olvasást követelnek meg: Gondoljunk például az enciklopédiákra, ahol a szócikkek keresztreferenciáit követve nagyon változatos útvonalakat járhatunk be, az viszont aligha jutna bárki eszébe, hogy az első laptól az utolsóig végigolvassa őket. Vagy ugyanilyen könnyen kínálkozik a lábjegyzeteket tartalmazó szövegek példája, ahol minden új lábjegyzetnél eldöntheti az olvasó, hogy továbbolvassa a főszöveget vagy a lap aljára ugrik megnézni a jegyzetet. A hipertextet az különbözteti meg ezektől a nyomtatott formáktól, hogy a nem-lineáris, nem-szekvenciális felépítés itt nem egyes műfajokhoz kötődik, nem a szöveg tartalmától függ, hanem általánosan jellemző mindenféle eredetű és célú szövegre (ezért is szokták "az általános érvényre emelt lábjegyzetnek" (generalized footnote) nevezni). Ami pedig az olvasó aktivitását illeti, a többféle bejárási útvonal a hipertext esetében nem pusztán a választás szabadságát jelenti, hanem hogy az elemek egymáshoz való viszonya, távolsága nincs térben rögzítve (ellentétben mondjuk a nyomtatott enciklopédia szócikkeivel); ha úgy tetszik, az olvasó kirakósjáték-szerűen tologathatja és újrarendezheti őket aszerint, hogy milyen linkeket követ.
- Ez az újrarendezhetőség azért lehetséges, mert ellentétben a nyomtatott szöveggel, melynek példányai megfogható és változatlan fizikai formában léteznek, a hipertext digitálisan tárolt virtuális szöveg, melyet valamilyen interaktivitást lehetővé tevő digitális eszközön (leginkább személyi számítógépen) használunk.
(Itt meg kell jegyeznünk, hogy találkozhatunk a hipertext terminus olyan használatával is, ahol nem virtuális szövegre vonatkozik. Később például szó lesz arról, hogy a kifejezés megjelenik a francia irodalomtudós Gérard Genette-nél is, jóval a digitális textualitás születése előtt mint az intertexualitás egyik típusának neve. A digitális hipertext tapasztalata és teóriái pedig később visszahatottak az irodalomtudományra, s ahogy erről ugyancsak szót ejtünk majd később, ma a nyomtatott szövegek bizonyos típusait is szokás hipertextként emlegetni. Ez a tananyag azonban a hipertext fogalmát a virtuális szöveghálók számára tartja fenn.)
Az itt felsorolt szempontokat egyesíti magában a hipertext kifejezés szülőatyjának, Theodor Holme Nelsonnak a definíciója:
"Hipertexten a nem-szekvenciális írást értem – olyan szöveget, mely elágazik és a választás lehetőségét kínálja fel az olvasónak, s melyet a legjobban egy interaktív képernyő előtt lehet olvasni. Általában úgy szokták elgondolni, hogy szövegdarabok sorozatáról van szó, melyeket linkek kötnek össze, s így az olvasó különféle bejárási útvonalak között választhat." (idézi Landow 1997a: 3)
Analógiás (hasonlóságon alapuló) definíciók
E szerint a megközelítés szerint, mely a hipertextről szóló gondolkodás kezdetei óta felbukkan, a hipertextrendszerek sajátosságát az adja, hogy az emberi elme működéséhez hasonlóak. Elsősorban azért, mert az információkat az elme sem lineáris vagy hierarchikus struktúrákba rendezi, hanem rugalmasan változó kapcsolatokat teremt közöttük. Álljon itt egy példa a magyar szakirodalomból:
a hipertext “nem tartalmaz mesterségesen erőszakolt struktúrát, ellenkezőleg, az emberi gondolkodás, kommunikáció, nyelvi kifejezés természetes formáihoz követelményeihez alkalmazkodik, esetenként jobban, mint a megszokott, hagyományos, lineáris formák” (Süethö 1999)
“A hipertext az adatintegráció és információközvetítés olyan módszere, amely a tudást a hagyományosan lineáris szövegstruktúra helyett a kognitív emberi gondolkodást hívebben tükröző, nem-lineáris, térbeli hálózatos rendszerben rendezi el. A felhasználó aktívan és közvetlenül közreműködhet a tudásbázis alakításában és formálásában” (Süethö 1999: 27)
További definíciós kérdések
A fentiekben három alapvető megközelítési módot mutattunk be, a továbbiakban ezeket egészítjük ki néhány szemponttal.
Az áttekinthetőség problémája
A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján, tehát a www világméretű hódítása előtt olyan elgondolások is születtek, melyek a hipertextrendszerek alapvető tartozékának tekintették a navigálást segítő térképet (Nielsen 1990: 3-4). Az első hipertextszerkesztők (Storyspace, NoteCards, Intermedia, Hypercard) rendelkeztek ezzel a funkcióval, ahogy a CD-ROM-ok többsége is, és ennek a szemléletnek a továbbélését fedezhetjük fel a weben sok helyen megtalálható oldaltérképek esetében is.
Az ilyen térképek lehetővé teszik a felhasználó számára, hogy meghatározza az éppen olvasott oldal helyét (vagy úgy is mondhatjuk, hogy a saját aktuális helyét) a rendszerben és sokszor rövidebb úton juttatják el a keresett információhoz, mintha a linkeket követné. A hipertextrendszerek olyan alternatív megjelenítését szolgálják tehát, mely csökkenti a hipertextrendszerekhez gyakran társuló "elveszettség-érzést".
A www azonban nem tette normává a hipertextrendszerek térkép-nézetét, s mivel hipertexttel ma leggyakrabban weboldalak együtteseként találkozunk, aligha tehetjük a hipertext definíciójának részévé a térképet. Érdemes azonban elgondolkodni rajta, hogy a webbel kapcsolatos vádak és ellenérzések egy része éppen az áttekinthetetlenséggel kapcsolatos.
Kereshetőség
Ellentétben az áttekintő térkép mellékelésével, a kereshetőséget nyugodtan felvehetjük a hipertextrendszerek definíciójába. A keresés irányulhat információs egységekre (szöveges dokumentumokra, képekre, hangfile-ra stb.), de irányulhat a szöveges elemek minden egyes szavára is (teljes szöveges keresés - full text search). Segítségével "mélyfúrásokat" végezhetünk a hipertextrendszerekben, a lehető legrövidebb úton juthatunk el a számunkra fontos információhoz. A keresés tehát radikálisan másféle használata a hipertextnek, mint a tematikus linkeket követő tervszerű bejárás vagy az asszociatív kapcsolatokat kihasználó barangolás: általa úgy jutunk a rendszer bármely pontjára, hogy nincs semmiféle fogalmunk az odavezető útról, az információ rendszerbeli helyéről - azaz nem sokat tudunk az információ kontextusáról. Márpedig ennek radikális következményei lehetnek - gondoljunk például arra, hogy néha milyen nehéz eldönteni egy internetes keresés eredményeiről, hogy relevánsak-e egy bizonyos összefüggésben.
Ajánlott irodalom
Jay David Bolter: Ekhphraszisz, virtuális valóság és az írás jövője. In: Helikon 2004/3: 349-365.
Kappanyos András: Hipertext. "A számítógép és a humán tudományok". In: Helikon 2004/3: 299-312.
Kappanyos András: Irodalom a digitális közegben. In: Literatúra 2003/1. 59-79
Sütheő Péter: Hypertext: Természetes intelligencia az információtudományban, OSZK, Budapest, 1999.
Ajánlott linkek
Bónusz
Feladatok
Esszékérdések
1. Hasonlítsa össze Horváth Iván és Jay David Bolter fenti tanulmányát abból a szempontból, hogy miképpen látják a textuális és a vizuális elemek viszonyát a hipertextben/interneten.
2. Mondjon példát olyan hipertextrendszerekre, ahol inkább asszociatív linkeket érdemes használni, olyanokra, ahol a tipizált linkek használata a célszerűbb, és olyanokra, ahol Ön szerint keveredhet a kétféle linkelési mód. A példák legyenek konkrétak, és magyarázza is meg a választásait.
3. Az alábbi idézet a tévé távirányítós kapcsolgatásáról, a "csatorna-szörfölésről" szól:
"Jól tudjuk, hogy a távirányító megengedi a tévénézőnek a csatornák folytonos váltogatását, hogy egy filmről egy vitára váltson, egy játékról egy híradóra, egy reklámról egy szappanoperára és így tovább, képek és epizódok szédítő váltakozásában. Ez a gyakorlat a maga rendezetlenségében újfaja, egyéni látványokat hoz létre, amelyek egymás mellé helyezett, nem homogén töredékekből állnak. Minden tévénéző egyéni szerzője az efféle látványoknak, amelyek egyetlen szerves és koherens tévéadásba sem illeszkednek: ezek egyszerre függőségi és elutasítási aktusok, s mindkét esetben a teljes dekulturáció és az eredeti kulturális kreáció termékei." (Petrucci 2000: 396).
Hasonlítsa össze ez alapján a csatornaszörfölést az internetes szörföléssel!
4. Tanulmányozza az ajánlott linkek között található Flickr képtárat. Végezzen keresési próbákat - mennyire találta megbízhatónak, kiszámíthatónak a címkéken [tag-eken] alapuló keresést? Hogyan lehetne javítani a felcímkézés/keresés hatékonyságán?
5. Az ajánlott linkek között talál két olyan oldalt, melyek virtuális kiállításokat gyűjtenek össze. Válasszon ki 3 virtuális múzeumot/kiállítást, és hasonlítsa össze bennük szöveg és képi elemek viszonyát.
6. A "bónusz" linkek között szerepel két remek virtuális múzeum: a londoni Museum of the Moving Image virtuális kiállítása és egy japán művészetet bemutató kiállítás. Hasonlítsa össze az online kiállítást a következő esetekkel: valaki élőben nézi meg a múzeumot/kiállítást, mely a weben látható anyagokat tartalmazza; kiadnak egy könyvet a múzeum/kiállítás anyagából. Koncentráljon a nem szöveges anyag szerepére, használatára, illetve a belső és külső linkek jelentőségére.
Projektfeladatok
1. Az első feladat a feldolgozandó téma kiválasztása. Azt javaslom, hogy inkább kicsi, jól körülhatárolt témát válasszanak, és ahhoz gyűjtsenek minél több anyagot, mintsem hogy egy félév alatt megvalósíthatatlan, túl ambiciózus projektbe kezdjenek. (A lehetőségek persze korlátlanok, itt csak ötleteket szeretnék adni ahhoz, hogy mi az, ami egy félév alatt megvalósítható.) A téma kiválasztásához jó kiindulópont lehet valamelyik egyetemi kurzus tárgya vagy olvasmánya. Nem érdemes egy szerzőt választani, hanem inkább egy művét: irodalmi művet, képzőművészeti alkotást, zeneművet - ehhez a szerzőről szóló információkat ugyanúgy hozzá lehet kapcsolni, mint a műfajról, a korszakról stb. szóló kérdéseket. Ha történeti témát választanak, akkor a korszakot a lehető legszűkebben érdemes meghatározni: például a könyv története megvalósíthatatlanul nagy téma volna, de a könyvnyomtatás kezdeteit bemutató oldalakra sok releváns információt össze lehet gyűjteni stb. Ha a hipertexttel kapcsolatos témát választanak, érdemes utánanézni, hogy milyen anyagok fellelhetőek a weben, hiszen nem sok értelme volna "újragyártani" valamelyik portált. A blogról általában például sok helyen találunk információt, de egy olyan hipertext, mely mondjuk azt mutatja be, hogy a magyar politika hogyan használja a blogot és milyen elmaradásai vannak a nyugat-európai vagy amerikai politikus-blogokhoz képest, izgalmas volna.
2. Döntsenek arról, hogy milyen természetű hipertext-rendszer akarnak készíteni - ezt persze a választott téma is befolyásolja. Didaktikus célú, információ-központú rendszer ugyanúgy elképzelhető, mint játékosabb oldalak együttese.
3. Ha sikerült megállapodni valamilyen témában és a feldolgozás természetében, készítsék el a rendszer előzetes szerkezeti tervét: állapodjanak meg benne, hogy milyen főbb kérdésekről fognak anyagot gyűjteni, s ezekből hogyan építik fel a hipertextrendszert. Az előzetes tervek később szükségszerűen módosulni fognak, de nélkülözhetetlenek a munka elkezdéséhez.
4. Állapodjanak meg a munkamegosztásban: szükség lesz valakire, aki
a hipertext-szerkesztő szoftverrel megismerkedik annyira, hogy segítsen a többieknek a technikai lehetőségek között eligazodni, illetve az elkészülő anyagokat beilleszti a rendszerbe;
fejben tartja a rendszer szerkezetét és nyomon követi az anyagok készülésének folyamatát;
megszerkeszti, egységesíti a különböző gyűjteményeket (pl. kislexikon, életrajzok, linkgyűjtemények, képtárak, hangtárak);
kitalálja a rendszer vizuális megjelenését (dizájnját), és ennek megfelelően egységesíti a beérkező anyagokat;
olvasószerkesztőként működik: a beérkező szöveges anyagokat stilisztikai és helyesírási szempontból szerkeszti.
És mindezeken túl természetesen meg kell beszélni, hogy ki milyen anyagot fog előállítani - gyűjteni és írni, kép- és hanganyagot, linkeket keresni stb.
| << 1. Bevezetés | 3. Hipertext-(elő)történet >> |
