Kora reneszánsz (1475–1541)

A késő gótikus királyi műhely egyházi építkezései: Székesfehérvár, Budaszentlőrinc, Pannonhalma, Pest, Kolozsvár

Székesfehérvár

A Szent István király által alapított székesfehérvári Szűz Mária-prépostság bazilikája a középkori magyar királyok legkedveltebb, bár nem kizárólagos temetkezőhelye volt. Mátyás is kiemelten kezelte ezt a templomot, erre utalnak az írott források (Bonfini, Tubero), s legitimációja okán nemcsak magának, hanem apjának és bátyjának, Lászlónak is mausoleumot kívánt itt emeltetni, a családi reprezentáció dinasztikus szintre emelése céljából, ugyanúgy, ahogy a három Hunyadi a budai királyi palota (díszudvari) szobraiban is megjelenik. Mátyás saját (és alighanem apja és bátyja) síremlékének elkészítésével Giovanni Dalmatát bízta meg. A bazilikai építkezéseket az 1480-as évekre tehetjük. Egy 1483-ban kiadott, Nagylucsei Orbán kincstartótól származó oklevél arról számol be, hogy Kassa szabad királyi város ólmot biztosított a templom fedéséhez. Mátyás sokszor kifejezte elégedetlenségét a pápával szemben, hogy az egyházfő nem támogatja a bazilika átépítését, amely az 1485-ös és 1490-es búcsúengedélyekben végül mégis megvalósult. Mátyás halála idején még sem síremlékének készítése, sem a templom átépítése nem fejeződött be.

A múlt század vége óta több szakaszban folyó, máig sem befejezett ásatások mindmáig nem tudták a bazilika alaprajzát tisztázni. A megmaradt kőanyagot illetően még nagyobb a káosz, hiszen sok darab provenienciája sem tisztázott, sőt a bazilika és a prépostság kőanyaga teljesen összekeveredett a város egyéb területeiről származó töredékekkel. Az írott források és az alapfalak alapján az a legvalószínűbb, hogy a Mátyás-korban a háromhajós bazilika jelentős bővítése folyt az addigi várfalon túlnyúló új csarnokszentéllyel, s a munka csak a Jagelló-korban fejeződhetett be.

A bővítmény padlóvonalát a maradványok szintviszonyai alapján a bazilika szintjénél némileg magasabban alakították ki, s mocsaras terület miatt mélyen alapozták. A szentélykörüljáróhoz minden bizonnyal (talán téglalap formájú) kápolnakoszorú csatlakozott, amelynek kontúrjából a középső tengelykápolna poligonális záródásával kilépett. Papp Szilárd azonban kizártnak tartja, hogy e kápolnába akarták volna Mátyást temetni, az analógiák alapján ez inkább Mária-kápolna lehetett. Ugyanakkor az új szentély funerális funkciója a korabeli reneszánsz példák átvételére utal, ilyen például a firenzei Cosimo de'Medici szándéka, hogy síremléke az új San Lorenzo négyzeti kupolaterébe kerüljön. Székesfehérvárott az új szentélyben a Hunyadi-síremlékek koncepcióját alighanem Giovanni Dalmata alakította ki.

Az új szentélyt késő gótikus hálóboltozat fedte, amelynek egy része Bonfini szerint 1490-ben már készen állt. A megmaradt töredékek legnagyobb hányadát nyíláskeretek alkotják, amelynek szinte kizárólag késő gótikusak. Marosi Ernő már rámutatott a királyi műhely többi, hasonló épületelemével való rokonságára: a pálcatagos, szemöldökköves, gazdag áthatásokkal kialakított nyílások Pesten, Budán és máshol is megjelennek. Találtak reneszánsz nyíláskeretelemet is. A megmaradt boltozati bordatöredékek egyszerűbb hálóboltozatra utalnak, köztük fecskefarkas indításúak is vannak.

Budaszentlőrinc, pálos főkolostor

A Buda és Budakeszi közötti út legmagasabb pontján már 1290 előtt állt egy gótikus kápolna, e területre építették az 1300 körül alapított pálos kolostort, amely felépítését követően a szerzetesrend központja lett. A gótikus kápolna helyére egyhajós, sokszögzáródású templomot emeltek, északi oldalán kerengővel, a rendház keleti szárnyában kisméretű priori kápolna készült, a kolostorépületet fallal vették körül.

Nagy Lajos az 1381-es torinói béke alapján megkapott, névadó Remete Szent Pál maradványait ide hozatta. Az ereklye számára a templom szentélyét kápolnává alakították, helyette az épületegyüttes déli részén új háromhajós templom épült.

A pálosok önálló rendi építőszervezettel rendelkeztek, amely főkolostoruk átépítését 1486-1492 között végezte. 1488-ban lett készen a templom déli oldalán a Budai Kovács Márton alapította kápolna, és elkezdődött a Remete Szent Pál-kápolna átépítése, amely 1486-ig az ablakokig jutott, befejezésére csak 1492-ben került sor. A templom díszes szentségházának alkotója (a sok részletében hasonló, biztosan a mesterhez köthető bártfai Szent Egyed-templombéli szentségház alapján) stíluskritikai alapon a kassai István mester lehetett, aki alighanem az átépítés egyik vezetője volt. A fővárosba maga Mátyás király hívta, hogy kedvenc rendjének építkezését ezzel támogassa. 1508 körül új sekrestye és gyűlésterem készült, valamint a templom új, hosszabb szentélyt kapott. A kolostort 1526-ban a törökök rombolták le, ma már csak romjai állnak a Budakeszi út legmagasabb pontja közelében, az erdőben.

Pannonhalma, bencés főmonostor

Mátyás idején, 1468-1472 között Vitéz János esztergomi érsek irányította Pannonhalmát, majd az összesküvés és Vitéz halála után Mátyás lett a kolostor kommendátora (1472-1490). Nem vonta el a kolostor jövedelmeit, hanem az 1480-as években nagyszabású késő gótikus átépítés vette kezdetét. A templom déli oldalán fekvő, téglalap alaprajzú belső udvart körülvevő kerengő falai a XV. század végén épültek, a templom oldalán köpenyfal csatlakozik a korábbi templomfalhoz.

A kerengő hosszabbik folyosószakaszai 7, a rövidebbek 6 késő gótikus hálóboltozatos szakaszból állnak, s ugyancsak Mátyás idején készültek, amint ezt az északkeleti sarkon látható, a befejezést regisztráló 1486-os dátum is igazolja. A templomba vezető kapu, a Porta Speciosa feletti boltozat a legdíszesebb: a boltozati bordák szabályos sokszög alapformájú konzolokra támaszkodnak, amelyek figurális, geometrikus vagy növényi díszűek.

Ekkor a templomban is jelentős átalakítások történtek. A főszentélyt és a mellékszentélyeket újraboltozták, a főszentély felett nyolcágú csillagboltozat készült, ahol a kétszer hornyolt bordák a falsík előtt a térben átmetsződve fecskefarkszerűen futnak le a falba. A mellékszentélyek két-két boltszakasza egyszerűbb hálóboltozatú, a déli mellékszentély keleti szakaszán reneszánsz konzolok készültek. A templom északi oldalán ugyancsak Mátyás idején épült a mai sekrestye téglalap alaprajzú tere és a nyolcszög három oldalával záruló Szent Benedek-kápolna.

Az utóbbit két egymásba olvadó csillagboltozat alkotja, a faltól elváló „repülő" bordákkal és a csavart oszlopba rejtett, a padláson vasrúddal rögzített függő zárókövekkel. A kápolna csúcsíves kapuját a záradéknál átmetsződő körtetagos pálcakeret alkotja, csavart formájú és gyémántmetszéses lábazattal.

1500-ban II. Ulászló Tolnai Mátét nevezte ki apátnak, aki az uralkodó támogatásával nagyszabású rendi reformokat kezdett a rendi fegyelem megerősítésére, s 1514-re megkapta a magyar bencés kongregáció főapáti címét is. Már az ő idejében, 1510 körül készült a templom északi oldalhajójában a két félköríves záródású reneszánsz faragott kapukeret. A bal oldali a Mária-kápolnáé, a jobb oldali a keresztelőkápolnáé, amelynek záradékában Tolnai címerét faragták ki.

Pest, Belvárosi templom

A pesti Belvárosi templom késő gótikus átépítését korábban Feuerné Tóth Rózsa az 1480-as évek elejére datálta, Papp Szilárd legújabban az 1490-es évekre keltezi, annak alapján, hogy Bonfini szerint a II. Ulászlót megválasztó országgyűlés helyszíne ez a templom volt (amikor még nyilván nem indultak be a munkák), viszont egy 1496-os végrendelet a legnagyobb valószínűséggel folyó építkezésről számol be. Az átépítés során készült el a szentély déli oldalához csatlakozó kápolna emeletén egy oratórium, a szentély északi oldalán az emeletes sekrestye. A templom román kori hajójához 1500 táján építették a mellékhajókat. A hosszház északi és déli kapuinak, valamint a már említett oratórium földszinti ajtókeretének gazdag pálcaműves és gyámköves kialakítása a Mátyás-kori késő gótikus építőműhely jegyeit viseli magán, a sziléziai stílustendencia kapcsolatait mutatva.

Ezek rokonságban állnak a budai királyi palota egy hasonló nagyudvari kapukeretével, még ha a pesti plébániatemplom átépítése már nem Mátyás uralkodásának idejére esik is, hanem a Jagelló-kor (1490-1526) első évtizedére. Az 1490-es években és az 1500-as évek elején keletkezett főoltár és a két tabernákulum már az építkezés lezárulását jelzi.

Kolozsvár, Farkas utcai obszerváns ferences kolostor

A kolozsvári obszerváns ferences kolostor építését Mátyás király és Báthori István vajda határozta el, amint ez a kolozsvári bíró és tanács 1486. szeptember 9-én kelt, a telek adományozásáról szóló okleveléből kitűnik. Kolozsvárott ugyanis nem volt még ferences kolostor. Az obszervánsokat már Hunyadi János is támogatta, Mátyás rajtuk kívül még a pálosokat részesítette különleges figyelemben. Mátyás 1487-ben Bécsújhelyen írt levelében az építkezés támogatására hívta fel újra szülővárosát. Itt nyilván arról a problémáról lehetett szó, hogy bár a kiszemelt terület a városfalhoz közel feküdt, több korábbi lakóházat is le kellett miatta bontani. Mátyás halála évében, 1490-ben, január 18-án Visegrádon kelt oklevelében János testvért küldte az építkezés vezetésére. A munka 1488 vagy 1489 tavaszán kezdődhetett el, s egészen 1516-ig tartott. Az anyagi hátteret Mátyás, majd az építkezést továbbra is támogató II. Ulászló is az erdélyi királyi sójövedelmekből finanszírozta.

A kolozsvári templom az egykori rendház északi oldalán áll, ami ritkaság, és alighanem a templom urbanisztikai pozíciójával magyarázható: így északi homlokzata a Farkas utca felé, nyugati homlokzata pedig a város irányába néz. A templom kialakítása nem tér el a magyarországi középkori ferences templomok tradíciójától: tere egyetlen (speciálisan behúzott támpillérekkel tagolt, öt boltszakaszos) hajóból, és ahhoz kapcsolódó négy boltszakaszos nyújtott, poligonális szentélyből áll.

A hálóboltozattal fedett templomteret hatalmas mérműves ablakok világítják meg. A szentély déli oldalához csonka torony csatlakozik. A nyugati homlokzaton nyíló kettős szemöldökgyámos késő gótikus kapuzat a pesti Belvárosi templom kapuinak hatását mutatja, ahogy ezt Feuerné Tóth Rózsa 1958-ban írt tanulmányában megállapította: itt is a késő gótikus tanultságú királyi műhely működését ismerhetjük fel. A hajó északkeleti sarka támpillérének állása, a lábazati párkány váltása, a mérműves ablakok részleteinek különbségei, valamint az a tény, hogy a szentély faragott kő szerkezetein mindenhol kőfaragójelek jelennek meg, arra mutat, hogy a szentélyt és a hajót más mester tervezhette, s a kivitelező műhely tagjai is kicserélődtek. Így a késő Mátyás-kori stílusorientációt egy Ulászló uralkodása időszakának megfelelő új igazodás váltotta fel.

Az 1580-ban a jezsuiták számára helyreállított kolostort 1603 nyarán a helybéli protestánsok elpusztították. Az épületegyüttesből csak a templom üres falai maradtak meg. 1638-1643 közt I. Rákóczi György fejedelem állíttatta helyre a romos templomot, a boltozatokat Kurlandból hívott kőművesek építették újjá, így eredeti kialakítására a rokon szerkezetű, egykor ugyanazon műhely által épített kolozsvári domonkos és a dési plébániatemplom fejezet nélküli bordás boltozata alapján következtethetünk.