Nyomtatott betűk előállítása

Betűváltozatok

A betűcsaládok egy-egy nagy stíluskorszakot képviselő betűk. Ezen belül az egyes konkrét változatok a betűtípusok (type face). Egy-egy sajátos, egységes arculatú ábécé neve. A teljes betűtípus egymástól egészen eltérő jeleket is tartalmaz. Egy teljes jelkészlet egy-egy betűtípusból a Pro végű betűtípusoknál található meg (Open Type formátum).

A teljes jelkészlet elemei (mindegyik normál antikva, kurzív és fett változatban is).

  • betűk (és ékezetes, mellékjeles betűk)
    • kisbetűk (kurrens, minuszkula, small letters, lowercase)
    • nagybetűk (verzál (-is), majuszkula, upper case, capital letters, caps) 
    • kiskapitálisok (small caps) (és a hozzá tartozó ugráló számok)
    • elavult formák (historical forms) (pl: régi s: ſ)
    • Kacskaringók (díszes változat) (swash)
  • ligatúrák (ligatures)
    • Extra ligatúrák (discretionary ligatures) ct sp st
    • Bevett ligatúrák  (standard ligatures) fi fl ff ffi ffl
  • számok
    • verzál (álló) számok (lining figures)
    • ugráló számok (medieval/oldstyle figures) (és hozzá tartozó pénzügyi jelek)
    • Egyenméretű számok (tabular figures)
    • Áthúzott nulla (slahed zero)
    • Törtek  (em fractions) ⅓⅔
    • indexek, kitevők (felső kitevők: denominators, superiors - betűk is, pl: 2nd, 1o, 15ik [régies alak]; alsó kitevők: inferiors, numerators)
  • szimbólumok
    • számtani jelek (math symbols)
    • írásjelek (punctuation marks)
    • utalójelek (reference marks)
    • pénzügyi jelek (monetary symbols)
    • láthatatlan tagoló jelek (új bekezdés/paragraph, behúzás (intendation)
    • díszpont (bullet)
    • mértékek (measurements)
    • Fleuronok (ornaments)

A következőkben a betűkre bemutatunk egyfajta csoportosítást, a sokféle közül. Az an­tikva szót pl. számtalan értelemben használják (nem dőlt, nem nagybetű, nem gót betű)

A betűfajták formájuk szerinti csoportjai:

– álló = antikva (normal, upright) vagy kurzív = dőlt (italics); (e kettő együtt angolul Roman face néven is fut);

– kurrens = kisbetű (lowercase, minuszkula) vagy verzál (verzális) = nagybetű (kapitális, majuszkula) (uppercase, All caps), illetve kiskapitális = kapitälchen (small caps);

– a barokk kacskaringós betűit (swath) a bekezdés/cím első és utolsó betűjére alkalmazták. Ezeket ma az expert fontok tartalmazzák.

Az egy betűtípuson belüli betűváltozatok vastagságuk, illetve szélességük („súlyuk”) szerint különülnek el. (A betűváltozatok összessége a betűcsalád (ugyanez a szó használható a betűkorszakokra is)

  • vékony vagy világos (light),
  • normál (plain),
  • félkövér (demi, semibold – itt nincs jelezve),
  • háromnegyed kövér (bold), avagy kövér = fett,
  • kövér (extrabold),
  • extra kövér (heavy, extra black, ultra black).

A betűfajták szélesség szerinti csoportjai:

  • extra keskeny (extra condensed),
  • keskeny (condensed, narrow),
  • normál (regular),
  • széles (extended).

Egy betűtípus változatai a betűváltozatokat alkotják. Ezek minden karaktert tartalmaznak, és csak vastagság szerint különülnek el. Régen a betűmetszők rajzolták ezeket a változatokat (type style), ma számítógépek állítják elő néhány alapváltozatból extrapolálással.

Díszítettség szerinti változat a kontúros (outline), árnyékolt (shadow), díszes (in line).

A font szó egy betűváltozatot tartalmazó fájlcsokrot jelöl, melyben általában egy név alatt megtalálhatók az adott változat normál, dőlt és félkövér verziói is.

A kenyérbetűre (azaz törzsszövegre, szövegbetűre) olyan betűtípust alkalmazzunk, amely a legjobban, legkönnyebben olvasható. Bizonyos betűtípusokat eleve címekre terveztek, ezek nem felelnek meg szövegbetűnek. Hogy mi számít szépnek és olvashatónak, némiképp szubjektív megítélésű. Általánosan elfogadott, hogy a legjobban olvashatók (épp talpaik segítsége miatt) a talpas antikva betűtípusok kisbetűi, míg a talpatlan (sans serif) betűtípusok kissé nehezebben olvashatók, jobban fárasztják a szemet, így az utóbbiakat inkább olyan kiadványokban alkalmazzuk, melyeket az olvasó nem olvas el egyhuzamban. Soha ne írjunk hosszú szöveget díszbetűkkel, kézírást imitáló betűkkel, csupa nagybetűvel, dőlt vagy vastag betűvel, mert ezek rendkívül fárasztóak. Ugyanez vonatkozik a fekete alapon fehér betűkre is. Ez esetben normál antikva helyett még rövidebb szövegekben is érdemes talpatlan félkövér vagy kövér betűt használni, a jobb olvashatóság miatt.

Fokozat alapján. A betűk méretét (=fokozatát) pontban számoljuk. Régen a Didit-féle pontrendszerrel számoltak Magyarországon  (rövidítése: p), ma az amerikai általános (rövidítése: pt).

A számítógépes fontok minden méretben azonos arányúak, csak a méret változik. Az ólombetűs betűknél a kis méretű betűk arányai mások voltak, mint a címbetűké (a kicsik relatíve vastagabbak, szélesebbek, a betűszemek nyitottabbak stb.). A számítógépen a Pro Opticals fontoknál találkozhatunk ilyen felosztással, amelyben ugyanazon betűtípusnak különféle arányú változatait adják ki. Az optikailag kisebb méretre tervezett betűket érdemes használni képernyőre vagy faxolni, fénymásolni tervezett dokumentum esetén is.

A különöző Pro fontokhoz a következő felhasználás ajánlható:

Caption: 6–9 pont (képaláírás, apró betűs részek)
Regular/normal: 9–13 pont (normál szöveg)
Subhead: 13–25 pont (alcím)
Display: 25+ pont (cím- és reklámbetűnek)

A betűfokozatok régi, elavult elnevezései:

4p gyémánt10p garamond24p két ciceró
5p gyöngy12p ciceró (4,512 mm)30p két és fél ciceró
6p nonpareille14p mittel32p két tercia
7p kolonel16p tercia36p három ciceró
8p petit18p másfél ciceró48p négy ciceró
9p borgisz20p text72p hat ciceró

 

 

<< Betűk alaktana    A betűhasználat történeti fejlődése – a korszellem betűtípusa >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés