I. Egyházi építészet

Szerzetesi és plébániatemplomok

A török uralom pusztításai során a magyar szerzetességet is súlyos veszteségek érték: létszámban megfogyatkozott, épületeit, birtokait nagyrészt elvesztette. A régi monasztikus rendek (bencések, ciszterek, premontreiek) közel 200 középkori apátságából és prépostságából csak az ősi Pannonhalma maradt fenn. Az újjáépülő ország egyházi szervezetének kiépítésében így a főpapok és a világi papság mellett nagy szerep jutott a szerzetesrendeknek is. A szerzetesek komoly munkát végeztek a pasztorációban, a tanításban, a betegápolásban, s támogatóik segítségével országszerte felépítették kolostoraikat, templomaikat.

A század folyamán kétségtelenül a jezsuiták fejtették ki a legaktívabb tevékenységet. Részt vettek a lelki gondozásban, az oktatásban; jó érzékkel hatottak nagy tömegekre vallási propagandájukkal, ápolták a búcsújáróhelyek, a csodatévő kegyhelyek kultuszát, s vallásos testvérületek megszervezésével, iskolai színjátékokkal munkálkodtak a hit terjesztésén és elmélyítésén. Töretlenül folytatták templomaik építését, rendházaik alapítását 1773-ig, amikor a pápa feloszlatta rendjüket.

A régi rendek egyik-másik apátsága újjáéledt ugyan a XVIII. században, de jelentőségük csak a XIX. században növekedett meg. Helyüket újabb alapítású szerzetesrendek vették át: a jezsuitákon kívül a kapucinusok, a szerviták, a kamalduliak, a trinitáriusok, az irgalmasok és a piaristák. A középkori női szerzetesrendek helyére a nőneveléssel foglalkozó újak léptek (orsolyiták, angolkisasszonyok).

Az építészeti rendszerekben nagy szerepe volt a hagyományoknak, bár kötelező előírások, egységes kívánalmak nem voltak. A jezsuita rend építkezésein viszont tovább élt az a tervezői gyakorlat, amelyet a XVII. században Európa-szerte alkalmaztak. A rend nem írt ugyan elő követendő mintákat, de épülő templomaik tervét be kellett küldeniük a rend generálisának engedélyezésre és véleményezésre. Ez bizonyos egyöntetűséget eredményezett a templomok megjelenésében. Jellemző a központi akarat érvényesülésére az egri jezsuita (később ciszter) templom esete. A századfordulón elkezdett épület első tervén (1699) a bécsi tartományfőnök azt kifogásolja, hogy túl hosszú, még a bécsinél is nagyobbnak ígérkezik. A véleménynek megfelelően át kellett tervezni a művet, és a templom hosszát 28-ról 25 ölre kellett csökkenteni.

A mesteremberhiány miatt több szerzetesrend saját mestergárdát szervezett művészi képességekkel rendelkező rendtagokból, laikusokból. A majki kamalduliak építkezésén egy rendi kőműves- és ácscsoport dolgozott egy páter irányításával. A kőműves és építész-fráterek között magasabb képzettségű művész alig akadt, így többnyire a kivitelezésben vettek részt. Tervezési feladatok megoldására csak kivételes esetekben került sor; így például a jezsuita Pethő István házfőnök tervét fogadták el 1699-ben egri kolostoruk és templomuk építéséhez. Vépi Máté pálos szerzetes a század közepén rendje szolgálatában sok helyen épített; megtervezte Pécs, Márianosztra, Nagyvárad és Sasvár pálos templomait.