Baldassare Peruzzi fia, valószínűleg Sienában született. Építész, aki pápai, majd 1572-től Habsburg-szolgálatban állt. A hagyományos attribúciót, miszerint ő volt Pietro Ferraboscóval a bécsi Neugebäude alkotója, legújabban H. Lietzmann cáfolta meg. Ferraboscóval a kanizsai vár tervezője.
Velencei származású építész, 1647-ben állt I. Rákóczi György szolgálatába, majd fia, II. Rákóczi György építkezésein is dolgozott. Működött Gyulafehérvárott, Sárospatakon, Tokajban, Munkácson, Ecseden, Szatmáron, Váradon és Szamosújvárott. 1652-1654 között Kolozsvárott a jezsuita épületek helyén építi fel a reformátusok kollégiumát. Bár ez 1655-ben leégett, valószínű, hogy eredeti tömegében állították helyre. Legjelentősebb alkotása a radnóti kastély átépítése volt II. Rákóczi György idején (1649-1654). Fennmaradt II. Rákóczi Györgynek a velencei dogéhoz róla írt ajánlólevele 1653-ból, a fejedelem egyébként ugyanebben az évben nemesi rangra emelte.
Itáliai építőmester és kőfaragó, Milánó környéki lombard településen született. 1530 körül jött Magyarországra, és túlnyomórészt a Perényi család építkezésein dolgozott Sárospatakon, Ónodon, Füzéren és Terebesen. 1560-ban végleg Sárospatak városában telepedett le, és szinte magyarrá vált. Itt is halt meg.
Fiesolei szobrász és építész. Önálló szobrászati alkotásain kívül pl. a firenzei dómműhely vezetője is volt. 1517-ben II. Lajos királynak faragott ki egy kutat (nem ismerjük), 1519-ben készítette el a Bakócz-kápolna oltárát, s esetleg számításba jöhet a kápolna tervezőjeként is.
Közép-Itáliában, Ascoli Picenóban született, majd Firenzében, Padovában és Ferrarában végzett egyetemi tanulmányokat. Ezután szülővárosában, majd Recanatiban iskolamester. Innen került Mátyás udvarába, s lett először Beatrix felolvasója, majd 1488-ban Mátyás megbízta Magyarország történetének megírásával, amit csak Ulászló idején fejezett be. (Rerum Ungaricarum decades)
Aragóniai Ferdinánd nápolyi király lánya. 1476-ban Mátyás második felesége. A reneszánsz életstílust hozta magával Itáliából. 1490-ben Mátyás utóda kívánt lenni, Ulászló színleg elvette feleségül, de Beatrix csak két év múlva vette észre, hogy kijátszották. Háttérbe szorult, és Esztergomba, az érseki palotába vonult vissza. 1500-ban a pápa érvénytelennek mondta ki a házasságot, ekkor visszatért Nápolyba, s kolostorba vonult.
Festő, stukkátor, építész és hadmérnök. Firenzében született, és nyerte el sokoldalú művészi kiképzését. 1620-ban Giovanni Battista Pieroni hadmérnök segédeként a Habsburg Birodalomba indult szerencsét próbálni. A Haditanács megbízásából először magyar várakat és városfalakat vizsgáltak felül (Mosonmagyaróvár, Pozsony, amely várának modelljét és Győr, Sopron, Komárom falait elkészítette). A fehérhegyi csata (1620) után Prágába rendelték őket, a város védműveinek megerősítésére. A győztes császári hadvezér, Albrecht von Wallenstein (Waldstein) prágai palotáját ekkor építi Andrea Spezza, 1623-1630 közt. A két firenzei is itt kap megbízást: Pieroni tervezte a kerti loggiát, a sala terrenát (1624-1627), Baccio del Bianco pedig a díszterem stukkóit készítette (1630 körül), valamint a loggia festészeti és stukkódekorációját (1629-1630). Ezután hazatért, és Firenzében építészetet, erődítéstant és távlattant tanított, illetve tervet készített a dóm főhomlokzatához. 1650-ben IV. Fülöp spanyol király szolgálatába állt, ahol ünnepségeket rendezett, és kerteket tervezett, majd Spanyolországban is halt meg.
Apja kerékgyártó volt. A jó eszű ifjú bátyja, Bakócz Bálint titeli prépost támogatásával a krakkói, bolognai és a ferrarai egyetemen tanult. Már Mátyás idején, 1470 körül bekerült a királyi kancelláriára. 1486-tól győri püspök, majd 1490-ben II. Ulászló kancellárja. 1497-ben elnyerte az egri püspökséget, amelyet még abban az évben Ippolito d'Estével elcserélt az esztergomi érsekségre. 1500-ban bíborosi címet kap, 1507-ben pedig konstantinápolyi pátriárkává nevezi ki a pápa. 1513-ban, II. Gyula pápa halála után, bár esélye volt rá, mégsem választották pápának. Hazatérve X. Leó megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett meg, ami a Dózsa-féle parasztháborúba torkollott. Ezután háttérbe szorult.
Ecsedi Báthori István unokaöccse, nyírbátori építkezéseinek folytatója.
Batthyány II. Ferenc Sopron megyei főispán és Lobkovicz Poppel Éva másodszülött fia. Szülei protestáns vallásáról Pázmány hatására 1629-ben katolikus hitre tért. 1630-ban II. Ferdinánd grófi címet adományozott neki. 1632-ben a császári udvarban szolgáló, friuli előkelő nemesi családból származó udvarhölgyet, Aurora Formentinit vette feleségül. 1640-ben dunáninneni főkapitánnyá nevezték ki. Jó barátságban állt Zrínyi Miklóssal, akinek török elleni harcaiban is részt vett. Jelentős birtokszervező és mecénás volt.
Batthyány I. Kristóf fia. Hadvezér és humanista főúr. Zágrábban, Bécsben és Grazban tanult, majd Miksa ajánlásával két évet töltött a francia udvarban. 1568-ban étekfogómesterré és dunántúli főkapitánnyá, 1572-ben főasztalnokmesterré nevezték ki. Több jelentős csatában győzött a törökök ellen. Németújvári udvara, nyomdájával a kor fontos protestáns kulturális központja volt. Támogatta, illetve baráti kapcsolatot tartott fenn Carolus Clusius botanikussal, Zsámboky János humanistával, Balassi Bálinttal.
Intarziátor és szobrász, kezdetben bátyjával, Giulianóval közös családi asztalosműhelyben dolgozott Firenzében. A márványszobrászatban Antonio Rossellino nyomdokain haladt. Vasari szerint Mátyás udvarában is megfordult. Bátyjával együtt dolgoztak a firenzei Palazzo Vecchio átalakításán.
Valószínűleg a bécsi műhelyben tanult. Ulászló megbízásából építette a prágai Hradzsin Ulászló-termét, illetve a Szt.Vitus-székesegyház királyi oratóriumát. A késő gótikus tanultsága ellenére megpróbálta a Budán látott reneszánsz építészeti elemeket is másolni Prágában. A késő gótikus boltozás nagy mestere volt.
A legjelentősebb erdélyi fejedelem. A gyergyószárhegyi Lázár-várban, majd Báthori Zsigmond udvarában nevelkedett. 1610-től Báthori Gábor fejedelem (1608-1613) főtanácsosa, majd szembekerülve politikájával emigrálni kényszerült. 1613-ban az országgyűlés fejedelemmé választotta. Helyreállította a „három nemzet" unióját, de visszavette a fejedelmi birtokokat, és merkantilista gazdaságpolitikát folytatott. Az erdélyi belső helyzet megszilárdulása tette lehetővé, hogy fejedelemsége második periódusában szinte állandóan hadakozott. Magyarország egyesítése érdekében 1619-ben indította el hadjáratát, a csehekkel szövetségben, a Habsburgok ellen. 1620-ban a magyar rendek királlyá választották, de Bethlen nem koronáztatta meg magát. 1622-ben Nikolsburgban békét kötött II. Ferdinánddal. 1623-ban és 1626-ban újra hadba vonult a császár ellen, de a bécsi (1624) és a pozsonyi (1626) békében újra kiegyezett a Habsburg-uralkodóval. 1626-ban feleségül vette Brandenburgi Katalint.
Jelentős erdélyi államférfi, építész és író, a bethleni grófi család szülötte. Gyulafehérvárott, Kolozsvárott, majd külföldi egyetemeken (Heidelberg, Utrecht, Leiden) tanult. 1667-től Udvarhelyszék főkapitánya, 1690-től fejedelmi tanácsos, majd Bécsben elérte a Lipót-féle Diploma Leopoldinum kiadását, amely lehetővé tette Erdély viszonylagos autonómiáját a Habsburg-uralom mellett. 1691-től erdélyi kancellár, a protestáns intézmények nagy támogatója. 1704-ben börtönbe zárták, később Bécsbe vitték, ahol kiszabadult rabságából, majd 1716-ban ott is halt meg. Híresek emlékiratai; németről lefordította A. Freytag Leidenben, 1653-ban kiadott Architectura militaris című traktátusát. Építészként egyetlen, kiváló műve a francia és itáliai élményei alapján saját tervezésben megépített bethlenszentmiklósi kastélya.
Bécsben tanult, majd 1559-1570 közöttt mint császári építőmester főleg Prágában dolgozott. Paolo della Stellával közös műve a prágai Belvedere. Jártas volt mind a késő gótikában, mind a kora reneszánsz formavilágában. Az 1530-as években a sárospataki vár építésén is megfordult.
A híres észak-itáliai Carlone-művészdinasztia tagja. Rokonaihoz hasonlóan ő is Habsburg császári szolgálatba állt. Nádasdy Ferenc megbízásából megtervezte a lorettomi búcsújáróhely ágostonos templomát (1651-1659). Mint már említettük, Giovanni Battista Carlone halála után feleségül vette özvegyét (s így megkapta rajzgyűjteményét). Ma már jobban látjuk tevékenységét: többnyire Filiberto Lucchese császári építész műveinek kivitelezési munkáit vezette, tervezői, alkotói szerepe korlátozott volt. Így dolgozott a kismartoni Esterházy-kastélyon, Pálffy Pál számára pozsonyi nyári palotáján, vöröskői és bajmóci várain. Lucchesével dolgozott együtt a bécsi Burg Lipót-szárnyának és a petronelli Abensperg-Traun-kastély építésén.
Nápoly környéki (Nola) születésű itáliai hadmérnök, hadiépítészeti teoretikus. Traktátusa a Discorsi delle fortificationi. Szolgált a spanyoloknak Észak-Afrikában, majd 1565-től. Bécs erődítésrendszerén is dolgozott. 1576-tól a Velencei Köztársaság alkalmazásában működött.
Egy népes toszkán legnaiuolo családból származik, Vasari szerint Mátyás fő építésze volt. Egy 1479-es szerződés szerint már Budáról szerződtet az építkezésekhez öt firenzei intarziátort, tehát ő 1476-1477 körül érkezhetett Magyarországra. 1491-ben Firenzében még úgy regisztrálják, hogy Magyarországon van. Szülővárosába hazatérve 1510 körül halhatott meg, hetvenes éveiben.
Mátyásnak az alsó-ausztriai steini polgárlánytól, Barbara Edelpöcktől származó törvénytelen fia. Anyját Mátyás Beatrixszal való házassága előtt kiutasította az országból, ettől kezdve valószínűleg Szilágyi Erzsébet nevelhette a fiút. Az 1470-es évek végére kiderült, hogy Beatrix meddő; ettől kezdve Corvin János kapta Mátyás minden birtokadományát s a hatalmas Hunyadi birtokokat. 1490-ben Mátyás akarata ellen mégsem őt választották királynak.
Itáliai hadmérnök. Az 1550-es években lépett be a Haditanács alkalmazásába. A Baldigara-fivérek unokatestvére volt, Ottavio sok támogatást nyújtott neki pályáján. Az 1570-es évek elején Egerben még pallér, 1579-ben már egri királyi építész, 1589-ben a győri vár erődítésén is dolgozott. 1596-ban az egri vár ostromakor halt meg.
Strassburgban született német hadmérnök és hadiépítészet-teoretikus. 1584-ben szülővárosában jelent meg Architectura von Vestungen című nagy hatású erődépítészeti traktátusa. Magyarországon Győrött és Komáromban is megfordult. Szülővárosában, Strassburgban halt meg.
Itáliai építész. 1531-1533 között, majd 1540-től Ferdinánd szolgálatában állt. Szapolyai I. János király megbízásából a budai királyi palota déli védműveit korszerűsítette, majd erdélyi várakat vizsgált meg. Ő kezdte meg a szamosújvári vár építését.
Báthori Miklós váci püspök testvére, 1458-tól asztalnokmester, 1471-1493 között országbíró, majd erdélyi vajda. Kitűnő hadvezér, Kinizsi Pállal vezette 1479-ben a győztes kenyérmezei ütközetet. 1490-ben ő verte szét Corvin János hadait. A nyírbátori építkezések elkezdője. 1493-ban Ulászló Bakócz Tamás közvetítésével lemondatta országbírói tisztségéről, s a mellőzöttségbe rövidesen belehalt.
Itáliában tanult kiváló humanista, 1469-től szerémi, majd 1474-től váci püspök. Átépíttette püspöki palotáját és székesegyházát. A váci káptalani iskolát gymnasium academicummá alakította. 1484-ben összeveszett Mátyással, és kegyvesztett lett.
Ernuszt János kincstartó fia. 1473-1505 közt pécsi püspök volt, 1497-től a maróti prépostságot is megszerezte. Átépíttette székesegyházát. Mátyás halála után Corvin Jánost támogatta. Visszaszerezte apja, Ernuszt János besztercebányai bányáit, s bérbe adta a Thurzó családnak. 1494-ben kincstartóvá nevezték ki, majd két év múlva hűtlen pénzkezeléssel vádolták meg. Mint Kubinyi András nemrég kiderítette, meggyilkolták, hagyatékát elsikkasztották, s ezt sikerült kortársai előtt titokban tartani.
Csallóközi középnemesi családból való, tehetsége, udvarhűsége és előnyösen kötött házasságai a XVII. század legfényesebb karrierjét eredményezték. Protestáns hitről még ifjan katolizált. Első felesége Dersffy Orsolya, a második Nyáry Krisztina volt. 1625-ben az országgyűlés nádorrá választotta, a következő évben az uralkodótól megkapta Fraknót. Nagy szerepe volt a nikolsburgi (1622) és a bécsi béke (1645) létrejöttében. Legjelentősebb mecénási tettének a nagyszombati jezsuita templom felépítése bizonyult.
A XVII. század második felének egyik legjelentősebb aulikus politikai szereplője, birtokosa és mecénása. Esterházy Miklós nádor másodszülött fia, a nádori udvarban nőtt fel. Bátyja, László vezekényi hősi halála (1652) után soproni főispán (1653), 1661-ben főudvarmester lett. 1664-ben Zrínyi Miklós oldalán harcolt a törökök ellen. 1681-ben nádorrá választották. Abban, hogy Buda visszafoglalása (1686) után egy évvel a pozsonyi országgyűlésen a magyar nemesség lemondott az Aranybullában szereplő ellenállási jogáról, és kimondta a Habsburgok fiági örökösödését, Esterházynak jelentős szerepe volt, s jutalmul hercegi címet kapott (1687). Ettől kezdve azonban politikailag egyre inkább háttérbe szorult, a visszafoglalt ország újjárendezésébe őt és a magyar arisztokráciát a bécsi udvar már nem vonta be. Mecénásként sok vár, kastély átépítése, valamint templom alapítása fűződik nevéhez, közülük a kismartoni rezidencia emelkedik ki. Foglalkoztatta az ausgburgi Drentwett ötvösöket, a festő Benjamin Blockot és Carpoforo Tencalát. Jellemző mecénási attitűdjére, hogy életének jelentős eseményeit megörökítve annak a szentnek állított emlékoszlopot, akinek épp az esemény napján volt ünnepe. A mariazelli búcsújáróhellyel különösen szoros kapcsolatot tartott: sokszor zarándokolt ide birtokai népével, s oldalkápolnát is alapított itt, valamint ő készíttette a kegykápolna korábbi oltárát. 1700-ban Bécsben adatta ki a család eredetéről és dicső tetteiről a Trophaeumot. Irodalmi munkásságot is folytatott (Mars Hungaricus), a neve alatt megjelent Harmonia caelestis kantátasorozat viszont többnyire átvett dallamokból áll, s valószínűleg ezek feldolgozását sem maga végezte.
A lombardiai Melide szülötte. 1639-ben Tokaj, Szatmár és Kassa védőműveihez készített terveket. Az 1640-es években Batthyány I. Ádám és Pálffy Pál számára dolgozott Nyugat-Magyarország várain építészként és stukkátorként (Rohonc, Borostyánkő, Szalónak). III. Ferdinánd megbízásából Bécsújhelyt és Schottwien várkastélyát erődítette. Legfontosabb alkotásai a valószínűleg neki attribuálható kismartoni Esterházy-kastély (1663-1672) és a bécsi Hofburg Lipót-szárnya (1660-1668, amelyet egy tűzvészt követően Giovanni Pietro Tencala fejezett be).
Morva származású, Mátyás kedvelt diplomatája. Felhévizi prépost, majd 1476-1491 közt váradi püspök is, s mellette 1484-től az olmützi püspökség adminisztrátora is volt. 1486-tól 1490-ig titkos kancellárként ő vezette a kancelláriát, 1490-ben mégsem Corvin Jánost, hanem Ulászlót támogatta. Ezután visszavonult egy ferences kolostorba, bár még fontos szerepet játszott a Jagelló- és a Habsburg-ház 1506-ban kötött titkos szerződésének létrejöttében, valamint 1508-ban, a cseh országgyűlésen részt vett magyar küldöttségben.
Előkelő firenzei családból származik, ám a Mediciekkel való ellentéteik miatt apja már Nápolyban vállalt állást. Bandini Firenzében Ficino köréhez tartozott, majd Nápolyban Giovanni Pontano udvari humanista környezetében tűnik fel. 1476-ban Beatrix kíséretével érkezett Budára, s élt itt Mátyás haláláig, majd visszatért Itáliába. Budán Mátyás fő humanista tanácsadója építészeti kérdésekben.
Gyulafehérvári kőművesmester, 1640-ben említik először. Dolgozott a gyulafehérvári fejedelmi palota Rákóczi-kori átépítésén, az örményesi kúrián és a sárospataki Rákóczi-vár déli és nyugati szárnyának reprezentatív termein. A Lorántffy-szárny 1643-ból való zárterkélye is az ő alkotása lehet.
Az umbriai Narniban született, majd Ferrarában, Guarino iskolájában tanult. Itt barátkozott össze Janus Pannoniusszal. Padovában orvosi stúdiumokat folytatott. 1461 és 1485 közt többször járt Magyarországon, Vitéz és Janus hívására, de Mátyás is megkedvelte. Polihisztor volt, sokféle írása maradt fenn.
Apja, László Újlaki Miklós familiárisa volt. Mózesre az első adat, hogy ő is tagja volt a Beatrixot Nápolyból Magyarországra kísérő magyar küldöttségnek 1476-ban. Tekintélye sokáig nagyobb volt, mit birtokai. 1500-től udvarmester, ekkor kapta a simontornyai várat és uradalmát. Fia asztalnokmester volt, ám vele a család kihalt.
Valószínűleg Lombardia Verna nevű településéről származik. Feltehetően már a XVII. század elején megjelent a Királyi Magyarországon a Forgách és a Homonnai Drugeth családok építkezésein, a szabályos, bástyás várkastélytípus hazai meghonosítását és elterjesztését elősegítve. Erdélyben 1615-ben említik először az írott források Bethlen fejedelmi építészeként. Legfontosabb alkotásaként a váradi vár belső, ötszögletű palotáját emelte, de dolgozott a dévai Magna Curián és az alvinci kastélyon is. 1634 után hagyta el Erdélyt, majd Landi utódaként 1636-ban a kassai kamara alkalmazásában a felső-magyarországi végvárak építési felügyelőjévé nevezték ki. 1638-ban halt meg.
1620-1645 között császári építőmester, a népes Carlone család Scariából származó ágának tagja. Ausztriában sok helyütt dolgozott, többek közt Klosterneuburgban, a kolostortemplom építésén. Magyarországon a pozsonyi vár barokk átépítése fűződik nevéhez (1632-1645), valamint ugyanott Pálffy Pál nyári palotáját tervezte. Özvegyét rokona, Carlo Martino Carlone vette el, s így rajzgyűjteményét is örökölte.
Dalmáciában, Trogirban (Trauban) született, majd az 1470-es években Andrea Bregnóval és Mino da Fiesolével dolgozott együtt (az utóbbival közösen faragta ki II. Pál pápa vatikáni síremlékét). Az 1480-as években Mátyás udvari szobrászának hívta meg, hogy a székesfehérvári bazilikába tervezett síremlékét vele készíttesse el. Mátyás halála után újból Dalmáciában és Itáliában dolgozott.
Sienai építész. 1628-ban érkezhetett Erdélybe, talán még Bethlen hívására, aki a szamosújvári vár továbbalakításával bízhatta meg. Az özvegy Brandenburgi Katalin Fogarason, Gyulafehérvárott, Szamosújváron és Munkácson foglalkoztatta. 1632-ben Habsburg-szolgálatba állt, felső-magyarországi kamarai építészként. Tokaj, Kálló és Szatmár erődítési munkáiban vett részt. Kassán halt meg 1636-ban.
Velencében született, először szülővárosában, a Libreria mennyezetképein, majd Augsburgban dolgozott. Ezután udvari festőként teljesített császári megbízásokat, többek közt a pozsonyi vár kápolnájában, Kaiserebersdorf kastélyában, a bécsi Neugebäudéban. Az 1580-as években, élete utolsó évtizedében újból Velencében, a Palazzo Ducale festészeti dekorációján dolgozott.
Életútjának első részét saját naplójából ismerjük. Gróf Hallerkeői Haller István küküllői főispán és Kendi Judit gyermekeként született. 1630-1635 között Németország és Németalföld egyetemein folytatott tanulmányokat. 1635-ben állt fundálóként I. Rákóczi György szolgálatába. Működött Fogarason, Sárospatakon, Székelyhídon, Gyalun és Görgényen. 1651-ben II. Rákóczi György a borosjenői vár kapitányává tette, ahol új erődítést épített ki. Török fogságban halt meg 1663-ban.
Hunyadi János kisebb fia, V. László halála után 1458-ban a magyar rendek fiatalon királlyá választották. A magyar késő középkor legjelentősebb uralkodója. Miután III. Frigyessel kiegyezett, és visszaszerezte a koronát, a kezdeti évek törökellenes országvédő harcai után a déli határ menti status quo fenntartására törekedett. A pápa kívánságára fellépett a cseh husziták ellen, 1469-ben megszerezte a cseh korona melléktartományait: Morvaországot, Sziléziát és Lausitzot, majd az 1480-as évek közepén Alsó-Ausztriát és Bécset is elfoglalta. 1476-ban feleségül vette a nápolyi király lányát, Aragóniai Beatrixot, s az itáliai reneszánsz művészet magyarországi meghonosítója lett. Mecénásságának fő területei az építészet (főleg a budai és visegrádi rezidenciáinak átalakítása) és a Corvina-könyvtár.
II. Miksa császár fia, 1576-tól német-római császár, cseh király és magyar király (I. Rudolf néven). Udvarát és székhelyét Prágába helyezte át. A hadsereggel rátámadó öccse javára 1608-ban lemondott Ausztriáról és Magyarországról. Fivére II. Mátyás néven lépett a magyar trónra. Rudolf 1611-ig volt cseh király, de haláláig, 1612-ig töltötte be a német-római császári méltóságot.
Szép Fülöp és Aragóniai Johanna kisebb fia, V. Károly öccse. A Habsburg-Jagelló-szerződés (1515) alapján 1521-ben elvette II. Ulászló lányát, Jagelló Annát. Osztrák főherceg, majd II. Lajos halála után cseh és magyar király (felségterülete csak Magyarország nyugati felére terjedt ki). 1531-től választott német király, majd 1556-ban német-római császárrá koronázták.
I. Ferdinánd fia. 1542-ben királyi helytartóként működött Magyarországon, majd 1548-1550 közt V. Károlyé Spanyolországban. 1564-től osztrák főherceg. Apja halála (1564) után osztrák főherceg, német-római császár (II. Miksaként), illetve I. Miksaként magyar király.
Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem (1607-1608) legidősebb fia. Második felesége Lorántffy Zsuzsanna (1616) volt. 1630-ban választották erdélyi fejedelemmé. A svédekkel, majd később a franciákkal kötött szövetséget, s közben 1644-ben megindította hadjáratát III. Ferdinánd ellen. Hadisikereit, elért eredményeit a linzi békével (1645) tudta tartósítani, amely a Királyi Magyarországon biztosította a protestáns vallásszabadságot. A megállapodásban újra visszakapta a Bethlen által már megszerzett hét kelet-magyarországi vármegyét.
Magyar és cseh király, II. Ulászló fia. Apja halálakor Bakócz Tamást, Bornemissza Jánost és Brandenburgi Györgyöt jelölte tízéves fia gyámjául. Az 1515-ös Habsburg-Jagelló-szerződés értelmében 1522-ben feleségül vette Habsburg Máriát. Gyermeke nem született. Uralma alatt folytatódott a királyi központi hatalom szétesése és az oszmán előretörés. 1526-ban a vesztes mohácsi csatából menekülve esett el.
IV. Kázmér lengyel király legidősebb fia. 1471-ben Podjebrád halála után cseh királlyá választották, majd Mátyást követően 1490-ben magyar királynak. Miután 1500-ban a pápa korábbi házasságait érvénytelennek mondja ki, 1502-ben elveszi Anne de Foix hercegnőt, a francia király rokonát. 1515-ben megköti a Habsburg-Jagelló-szerződést, s ezzel előkészíti a Habsburgok magyarországi uralmát.
I. Ferdinánd császár unokája, miután az elsőszülött I. (II.) Miksától származó ág II. Mátyással kihalt, a Ferdinánd Stájer Károly (főherceg) nevű fiától származó ún. stájer ág került az uralkodói székbe. Ferdinánd először Stájerország, Karintia és Krajna főhercege, majd 1617-től cseh, 1618-tól magyar uralkodó, 1619-től pedig, II. Mátyás halála után német-római császár. Az ingolstadti jezsuita gimnáziumban tanult, egész életében az ellenreformáció határozott támogatója volt. Erkölcsi-vallási kérdésekben 1624-től jezsuita gyóntatójára, Guillaume Lamormainire hallgatott.
I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna legidősebb fia. 1640-től váradi főkapitány volt, majd apja halála után Erdély fejedelmévé választották (1648-1660). Sorsát a Porta engedélye nélkül végrehajtott lengyelországi hadjárata (1657) pecsételte meg, amely eleinte sikeres volt, ám a szövetséges svéd erők elvonulása után kapitulációba torkollott. 1657-ben és 1658-ban a törökök megtorlásaként betört tatár csapatok feldúlják Erdélyt, és a szultán a kegyvesztett fejedelem letételét parancsolja meg. Közben Rhédey Ferencet (1657-1658), majd Barcsay Ákost (1658-1660) is fejedelemmé választották, Rákóczi pedig kétségbeesetten védekezett ellenfelei és a törökök ellen. A zűrzavaros időszaknak 1660-ban Rákóczinak a szászfenesi csatamezőn a budai pasától elszenvedett veresége vetett véget, majd a csatában szerzett sebeibe két hét múlva Váradon belehalt.
II. Ferdinánd császár és Mária Anna bajor hercegnő fia. Az 1625-ös soproni országgyűlésen Pázmány Péter beszédének hatására az országgyűlés beleegyezett, hogy a főherceget még abban az évben megkoronázzák. Apja halála után (1637) Ausztria főhercege, német-római császár, cseh és magyar király.
A Habsburg-családból származott, 1424-től osztrák herceg, 1440-től német király, 1442-től német-római császár. Mátyás haláláig ellenfele, a késő gótikus művészet mecénása, síremlékét a bécsi Stephansdomban Nicolaus Gerhaerts van Leyden készítette el. Fia, I. Miksa követte a trónon.
Neve alapján firenzei származású szobrász. Szignált, hiteles művei a szilágysági Menyő templomának keresztelőkútja (1515), valamint Jan Łaski gnieznói érsek sírköve. A felsőelefánti Forgách-sírkő túlságosan gyenge mű, alkotója valószínűleg egy másik kortárs firenzei János kőfaragó lehetett. A kutatás szerint az esztergomi Bakócz-kápolnán is dolgozott, esetleg a kivitelező műhely vezetőjeként.
Beatrix nővérének, Eleonora d'Estének (d'Aragona) fia. Hétéves korában Mátyás esztergomi érsekké nevezte ki. 1497-ben Bakócz Tamással elcserélte stallumát az egri érsekséggel. 1487-1490 között tartózkodott huzamosan Magyarországon, egyébként egyházmegyéjét püspöki helynökkel kormányozta, ő maga visszatért Itáliába. 1493-tól a pápa bíborossá nevezte ki. 1498-tól milánói, 1502-től capuai érsek, 1503-tól ferrarai püspök is.
Itáliai építész, festő, műgyűjtő és író. Mantovában született. Giulio Romanónál, majd Rómában tanult. Először 1546-tól Nürnbergbe költözött, ekkor festőként és aranyművesként tartották számon. Antikváriusként először Hans Jakob Fugger, majd később II. Miksa és Albert bajor herceg számára vásárolt Itáliában műtárgyakat. Fugger támogatta éremkorpuszának kiadását is. Innsbruckban Ferraboscóval és Natale Venezianóval I. Miksa síremlékén dolgozott, Bécsben feltehetően a Neugebäude és a Stallburg, Münchenben a Residenz Antikvárium-terme köszönheti neki létét mint építész-tervezőnek. Alakját Tiziano portréja örökítette meg.
Szapolyai I. János és Jagelló Izabella fia. Apja halála után Fráter György 1540-ben királlyá választatta ugyan, de sohasem koronázták magyar királlyá. 1551-ben a Habsburgokkal kötött egyezmények értelmében anyjával elhagyta Erdélyt, és Lengyelországba távozott. Öt év után, 1556-ban az erdélyi rendek visszahívták Izabellát és fiát Erdélybe, s ekkortól Izabella kormányozta haláláig Erdélyt, de a fejedelem hivatalosan János Zsigmond volt, aki 19 évesen, 1559-től vette át a hatalmat. Fő bizalmasa Bekes Gáspár volt, s fejedelemségének 12 éve alatt folyamatosan küzdött a kelet-magyarországi vármegyékért. 1570-ben I. Miksával megkötötte a titkos speyeri egyezményt, amely szerint a Szapolyai-ház kihalása után Erdély is a Habsburgokra száll. A katolikus hittől eljutott az antitrinitarizmushoz.
Csezmicei Jánosként Szlavóniában született. Vitéz János unokaöccse, ő támogatta ferrarai és padovai tanulmányaiban. Hazatérve a kancelláriára került, s Mátyás megbízásából fontos diplomáciai küldetéseket teljesített, többek közt a pápai udvarban. 1459-től pécsi püspök. A magyarországi humanista irodalom legnagyobb latin nyelven író költője. A hetvenes évek legelején a Mátyásban csalódott összeesküvők egyik vezetője. Mátyás haragja elől Itáliába menekülve 1472-ben a Zágráb melletti Medvevárban halt meg az őt régóta kínzó tüdőbajban.
Mátyás hadvezére. Valószínűleg Abaúj megyei nemesi famíliából származik. Első tisztsége a máramarosi sókamara ispánság volt. Harcolt Mátyással Morvaországban és a törökök ellen a délvidéken. 1479-től az alsó részek főkapitánya. 1484-1494 között temesi ispán. Mátyástól óriási birtokadományokat kapott, a király halála után mégsem Corvin János, hanem II. Ulászló oldalára állt. A törökök ellen harcolva halt meg Szendrő ostrománál.
Valószínűleg Torna megyei família sarja. Feltehetően itáliai egyetemen tanult, majd az 1470-es évek közepén felvette az egyházi rendet. A gyulafehérvári káptalan tagja lett, Geréb László püspök telegdi főesperessé nevezte ki. 1483-ban és az 1500-as évek elején kétszer is a Szentföldre zarándokolt. 1514-ben Várdai Ferenc lett a püspöke, akivel rossz viszonyba került, ezért 1517-ben Rómába költözött, hogy a Szent Péter-bazilika magyar gyóntatójaként működjön tovább. Itt a Santo Stefano Rotondóban temették el.
Pozsonyban született, tanulmányait szülővárosában, majd Bécsben, Grácban és Rómában végezte. Már fiatalkorában elnyert kisebb egyházi stallumokat (1619: egri kanonok, 1625: esztergomi kanonok, 1627: tornai főesperes). Pázmány Péter felismerte tehetségét, és támogatásával lett pécsi (1631), veszprémi (1632), majd egri püspök (1637). Lósy Imre halála után elnyerte az esztergomi érseki széket (1642-1666). Vele együtt alapította a nagyszombati egyetem jogi karát. 1648-ban országos zsinatot tartott, amelyen elhatározták egy központi papnevelő intézet létesítését. Öccse Lippay János (1606-1666) jezsuita, botanikus volt, aki pozsonyi kertjét is gondozta.
Lorántffy Mihály ónodi királyi várkapitány és Zeleméri Borbála lánya. Hozományának legfontosabb része Sárospatak vára volt. 1616-ban 15 évesen ment férjhez (I). Rákóczi Györgyhöz, a későbbi erdélyi fejedelemhez (1630-1648). A református nagyasszony egész életében hitsorsai védelmezője, a református iskolák nagy támogatója volt. Leginkább a sárospataki református főiskola felvirágoztatásáért tett sokat, ő hívta meg tanárnak a cseh Comeniust is. Másik fő tevékenysége a hatalmas Rákóczi-birtokok gazdaságának irányítása volt, „jó gazdasszony" módjára.
Lőcsei származású kőművesmester, akit a Rákócziak foglalkoztattak építkezéseiken. Feltehetően ő irányította a sárospataki várban a keleti szárny emeletének munkáit. 1619-ben egy címer faragásával kapcsolatban jegyzik fel Patakon a nevét, tehát képzett kőfaragó is volt. 1624-ben Bethlen Gábor kéri ki Eperjes városától kassai és váradi építkezéseire. Egy évtized múlva családjával végleg Patakra költözött. 1654-ben Lorántffy Zsuzsanna a munkácsi vár építkezéseihez hívja. Patakon 1657-ben említik utoljára egy urbáriumban (uradalmi jövedelem-összeírásban).
A horvát nemesi családból származó Utiesenovic György a Szapolyai-udvarban nőtt fel, majd pálos szerzetesi fogadalmat tett. Lodovico Gritti kalandor halála (1534) után I. János fő bizalmasa, kincstartója lett. 1538-ban ő kötötte meg I. Ferdinánddal a váradi békét, ám Szapolyai halála után ő is szegte meg, amikor a csecsemő János Zsigmondot 1540-ben királlyá választatta. Miután Szulejmán 1541-ben elfoglalta Budát, a keleti országrészt adta Izabellának és fiának, ez lett az Erdélyi Fejedelemség. Az országrész tényleges irányítója azonban Fráter György váradi püspök volt, aki 1542-től Erdély helytartója. Az 1541-es Habsburgokkal kötött gyalui, majd még inkább az 1549-es nyírbátori egyezmények azonban labilissá tették Erdély és Fráter György helyzetét, és 1551-ben az immár bíboros, esztergomi érseket a bizalmatlan udvar felhatalmazásával Castaldo császári tábornok Alvincon meggyilkoltatta.
E szükségnévvel Wilhelm von Bode német művészettörténész látta el az Itáliában és Magyarországon is működő szobrászt. Munkásságát stíluskritikai alapon próbálták meghatározni, s időnként Giovanni Ricci da Salával vagy Tommaso Fiambertivel azonosították. Magyarországi műveit Balogh Jolán próbálta meghatározni. Újabban inkább egy műhely alkotásainak tartják a neki tulajdonított műveket, sőt az olasz kutatás egy bizonyos Gregorio di Lorenzóval azonosítja.
Nádasdy Pál és Révay Judit fiaként Csejtén született. A sienai egyetemen szerzett jogi diplomát, majd hazatérve 1643-ban - Esterházy Miklós nádor hatására - katolizált. A következő évben feleségül vette a nádor lányát, Esterházy Anna Juliannát. 1645-ben királyi tanácsos, egy évvel később főudvarmester, majd 1655-től országbíró. Óriási vagyona volt, a század kiemelkedő művészetpártolója. Foglalkoztatott augsburgi ötvösöket (Drentwett-műhely), és dolgoztatott Benjamin Block lübecki festővel és Hans Rudolf Millerrel (a sárvári díszterem falképei). Mariazellben feleségével kápolnát építtetett. Részt vett Zrínyi Miklós mozgalmában és az 1663-1664-es török háborúban. Wesselényi Ferenc nádor halála (1667) után Zrínyi Péterrel a szervezkedés vezére lett. Az összeesküvésben betöltött szerepe miatt 1670-ben pottendorfi kastélyában letartóztatták, majd 1671-ben Bécsben, a városházán kivégezték.
A XVI. század egyik legfontosabb magyar közéleti szereplője. Családja neves, ám elszegényedésnek induló köznemesi família, akik familiárisi szolgálatuk közben az írástudó értelmiség sorába léptek. Apja, Ferenc a nagy hatalmú, nagybirtokokkal rendelkező Kanizsai család familiárisa volt. Tamás Bolognában tanult, s Rómában is megfordult, majd 1523-ban hazatérve II. Lajos udvarába került, és diplomáciai küldetéseket teljesített. Ferdinánd budai várnaggyá nevezte ki, 1529-től I. Jánost szolgálta Budán. 1533-ban elvette a hatalmas Kanizsai-vagyon örökösét, Kanizsai Orsolyát, s átállt Ferdinánd oldalára. Horvát bán, majd országbíró, 1542-ben országos főkapitány, végül 1559-ben nádorrá választották. Sárvári birtokközpontja a tudomány, a művelődés és a művészetek otthona lett, itt működött az általa alapított iskola és nyomda is.
Nagyszebenben született havasalföldi fejedelmi családból, rokonságban állt a Hunyadi családdal. 1505 és 1510 közt a váradi káptalani iskolában tanult, majd felvették a királyi kancelláriára, ahol Szatmári György titkára lett. 1524-től királyi titkárként dolgozott, majd a mohácsi vész után a királyné titkára lett. 1531 és 1542 között Mária királyné mellett titkároskodott Németalföldön. Hazatérve zágrábi püspök (1543), egri püspök (1548), majd 1553-ban esztergomi érsek lett. Udvari tisztségei: először kancellárrá, majd 1562-ben helytartóvá nevezték ki. Sok humanistával, többek közt Rotterdami Erazmusszal is levelezett. Nagyszombat neki köszönhetően lett egyházi és művelődési központ, főiskolai rangúvá alakította át az itteni iskolát. Két nagy műve az Athila és Hungaria a magyarok őstörténetével, illetve Magyarország leírásával foglalkozik.
Trieszti építészcsaládból származik, amelynek több tagja is tevékenykedett az osztrák Habsburgok országaiban. Nagyon sok magyarországi végvár építésén dolgozott, amelyek közül kiemelkedik Eger (1568-1580) és Érsekújvár (1580-1588) erődítéseinek tervezése és kivitelezésének ellenőrzése.
Miksa és Rudolf udvaraiban nevelkedett. A törökök ellen sok hadisikert aratott. 1581-ben országbíró, 1584-ben Komárom főkapitánya, 1589-ben érsekújvári és dunáninneni főkapitány. 1592-ben kapta meg a vöröskői uradalmat. 1598-ban Schwarzenberg Adolf herceggel visszafoglalta a töröktől Győr városát, ezért többek közt grófi címet kapott. Felesége Fugger Mária volt, ő készíttette el síremlékét is a pozsonyi Szent Márton-templomban.
A Győrt 1598-ban a töröktől visszafoglaló Pálffy Miklós (1552-1600) fia. Pozsony megye főispánja, 1625-1656 között a Magyar Kamara elnöke, 1646-tól országbíró, 1649-től nádor. 1651-től Pozsony vármegye örökös főispánja. Őrá bízta az országgyűlés és az uralkodó a pozsonyi királyi vár barokk átépítésének irányítását. Jelentős mecénás: Filiberto Lucchese császári építész tervezi számára pozsonyi nyári palotáját, valamint a vöröskői és bajmóci vár átalakítását.
Az Erdélyi Fejedelemségben, Váradon született 1570-ben, protestáns családból, itt járta a grammatikai iskolát. Édesanyja halála után apja katolikus nőt vett feleségül, majd fiát a kolozsvári jezsuiták szemináriumba adta be tanulni. Pázmány itt 13 éves korában katolizált. Kolozsvári tanulmányainak az 1586-os pestisjárvány vetett véget. Ennek elmúltával belépett a rendbe, elöljárói pedig Krakkóba küldték novíciusnak, majd Bécsben és Rómában tanult. Pappá az utóbbi helyen 1596-ban szentelték. Pázmány a jezsuita rend kötelékében több helyszínen is tevékenykedett: Grácban (Graz) két ízben a jezsuita kollégium tanáraként, Vágsellyén (Šal'a), Kassán és Znióváralján (Kláštor pod Znievom), a túróci prépostságban, majd az 1607-ban esztergomi érsekké kinevezett Forgách Ferenc mellett működött. 1615-ben meghalt a magyar egyházfő, 1616-ban Pázmány kilépett a Jézus Társaságából (személyi problémák miatt és azért is, mert a rendi szabályzat tiltotta magasabb egyházi méltóságok elfogadását), ezután II. Mátyás kinevezte a legmagasabb magyar egyházi méltóságra, esztergomi érseknek (1616-1637). Pázmány igen sok főurat térített át a katolikus hitre, ami egyúttal birtokaik népét is jelentette. 1615-ben ő alapította újjá Nagyszombatban egy romos középkori, domonkos rendi kolostor helyén a jezsuita kollégiumot, majd 1635-ben az akkor egyetlen, máig is működő nagyszombati egyetemet (jogutódja az ELTE) is ő hívta életre, egyelőre két fakultással: bölcseletivel és teológiaival.
1504-től nádor, megválasztásában Szatmári György döntő szerepet játszott. 1507-ben elfoglalta Siklós várát. A török veszély miatt a XVI. század első évtizedeiben birtokközpontjukat az ország északi részére helyezték át (Ónod). Az ún. udvari párt egyik vezére, az 1515. évi Habsburg-Jagelló-szerződés egyik fő támogatója, ezért birodalmi hercegi címet kapott. 1509-1511-ben kormányzó, 1512-1513-ban horvát bán, majd 1513-ban országos főkapitány.
Perényi Imre fia, koronaőr és erdélyi vajda. 1519-től temesi ispán és temesvári főkapitány. A rokon Pálóczi család kihaltával 1526-ban szerezte meg (Sáros)Patak birtokát. Itt várat épített. Később hol Ferdinánd, hol Szapolyai János pártjára állt. Később a reformáció támogatója. Ferdinánd 1542-ben börtönbe vetette, rabságából való szabadulása után röviddel Bécsben meghalt.
Luganói születésű lombard építész. Az 1560-as években az erdélyi szász városban, Besztercén működött, többek közt a gótikus (korábbi plébánia)templom reneszánsz átépítésén.
Az Isztria-félszigeten született, Padovában tanult. Az 1390-es években Firenzében a nagy görög tudós, Chrysoloras hatása alá került. Később a pápai udvarba került, majd a konstanzi zsinat után Zsigmond szolgálatába állt, és 1417-től élete utolsó szakaszát a budai udvarban töltötte. Vitéz Jánossal szoros kapcsolatban állt, a magyarországi humanizmus elindítója volt.
Milánói származású kőművesmester. 1655-1659 közt Nádasdy Ferenc megbízásából a lékai ágostonos kolostort és templomát építette. 1677-1680 közt a kőszegi jezsuita rendházat emelte. Sárváron is dolgozott. Ő szervezte meg a lékai kőműves céhet, s itt kapott örökös jobbágytelket támogatójától, Nádasdy Ferenctől.
A Como vidékéről származó népes Spazzo család tagja. A nagyszombati jezsuita templom kivitelező mestere, majd a trencséni jezsuita templom egyik tervezője. Az előbbi sekrestyéjében fennmaradt portréja, amelynek felirata 1637-ben 30 évesnek mondja.
I. Rákóczi György fundálója (építésze), némely forrásban Fundáló Imre deákként szerepel. Adatokkal az 1640-1662 közötti időszakról rendelkezünk a Rákóczi-birtokokon végzett építőtevékenységéről. Az 1640-es években dolgozott a váradi, a görgényi, a gyalui, a munkácsi és a regéci váron, a pocsaji udvarházon. 1646-tól egy német építőmesterrel építette meg Patakon az ún. Lorántffy-loggiát. 1654-ben újra Gyalun dolgozik, az utolsó adat 1662-ből való róla, egy kolozsvári számadáskönyvből, amely arra mutat, hogy akkor itt élt.
Urbinói építész. 1572-ben még a toszkán nagyhercegeknek dolgozott, I. Ferenc ajánlotta be Károly főhercegnek. Ezután Ausztriában, Graz, Fürstenfeld és Radkersburg erődítésén dolgozott. Báthori István lengyel király Lengyelországban is foglalkoztatta, majd innen küldte a váradi vár építéséhez. Az Erdélyi Fejedelemségben működött a Báthoriak idején, az 1590-es évek közepéig. 1594-ben Báthori Zsigmond főkamarásának nevezte ki.
1549-1550-ben a padovai egyetemen tanult, majd I. Ferdinánd udvarában apródoskodott. Később I. Jánoshoz csatlakozott, akitől az erdélyi vajdai méltóságot nyerte el, majd Izabella idején (1559-ben vagy 1562-ben) váradi főkapitánnyá nevezték ki. 1571-ben az erdélyi rendek a speyeri egyezmény figyelmen kívül hagyásával fejedelemmé választották. 1576-ban Zsigmond Ágost halála után a lengyel rendek meghívták a lengyel trónra, s feleségül vette az özvegy királynét. Helyette Kristóf fivére vette át a hatalmat Erdélyben. Sokat hadakozott, főleg az oroszok ellen, de a magyar királysággal kapcsolatos tervei (az ország egyesítése) nem valósultak meg. Mindvégig katolikus maradt, ő telepítette be a jezsuitákat Erdélybe.
A Báthori fejedelmi család tagja, Báthori András leánya. 1643-ban I. Rákóczi György fia, váradi főkapitány vette feleségül, akit 1648-tól II. Rákóczi Györgyként Erdély fejedelmévé választottak. Báthori Zsófia katolikus volt, s a házasság miatt színleg áttért ugyan protestánsnak, ám apósa, majd férje halála (1660) után visszatért eredeti hitére. Fiát, I. Rákóczi Ferencet (1645-1676) is e szellemben nevelte, aki 1666-ban Zrínyi Ilonát vette feleségül. Báthori Zsófia élete két utolsó évtizedében magyarországi birtokain lakott, ahol üldözte a protestánsokat, sőt a sárospataki református kollégiumot is elvette tőlük. A Wesselényi-összeesküvésbe keveredett fiát nagy váltságdíj árán és a jezsuiták bécsi közbenjárásával tudta csak megmenteni. Munkács várában halt meg.
A Szepességben birtokos bárói család Mátyás alatt tett szert országos jelentőségre. Szapolyai János István nádor és Hedvig tescheni hercegnő fiaként született. 1505-től az ún. nemzeti párt trónjelöltje, 1511-től erdélyi vajda. 1514-ben a Dózsa-féle parasztfelkelés leverője. 1526-ban hadaival nem érkezik meg a mohácsi csatába, majd még abban évben az ország keleti részének uralkodójává válik. Zsigmond lengyel király leányát, Izabellát vette feleségül. Fia János Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem.
Kassai gazdag német polgárcsaládból származik, a krakkói egyetemen tanult. 1490 körül került a királyi kancelláriára. 1499-től veszprémi, 1501-től váradi, majd 1505-től pécsi püspök. Bakócz halála után utolsó három évében az esztergomi érseki tisztséget tölti be. 1503-tól titkos kancellár, a magyar külpolitika irányítója, a Habsburg-Jagelló-szerződés tető alá hozója. Fontos mecénás.
A betlenfalvi Thurzó család tagja. Teológiai tanulmányait Itáliában végezte. 1534-ben nyitrai püspökké, majd 1549-ben a pozsonyi Magyar Kamara, 1556-ban rövid időre a bécsi Udvari Kamara elnökévé nevezték ki. Mivel fivére, György halála a család kihalásával fenyegetett, 1557-ben áttért lutheránus hitre, és megnősült. Első felesége Kosztka Borbála (az ő révén jutott az árvai és a zsolnalitvai uradalmakhoz), a második Zrínyi Katalin. Birtokközpontját 1571-től Nagybiccsén építette ki. Élete végén királyi főudvarmester volt.
Thurzó Ferenc és Zrínyi Katalin fia. Hétévesen árvaságra jutott, először mostohaapja, Forgách Imre lett a gyámja, majd Ernő főherceg udvarában nevelkedett. Anyja halála után, 1585-től átvette saját vagyona igazgatását, s árvai főispánná nevezték ki. Katonai pályára lépett. Első felesége Forgách Zsófia, a második Czobor Erzsébet. II. Mátyás bizalmasaként nagy szerepe volt a bécsi béke (1606) létrehozásában. 1609-ben nádorrá választották. 1610-ben Zsolnán evangélikus zsinatot szervezett.
Építőmester, 1707-től haláláig a kassai kőművescéh mestere volt. Eperjesen a ferences templom és rendház építése fűződik nevéhez, Kassán a Rozália-kápolna (1714-1715), a Mária-emlékmű (1720), a szegényház kápolnája (1730 körül) és az Orsolya-templom átépítése (1731). De működött szülővárosán kívül is: Olasz László számára Gecsén, Barkóczy Lászlónak Kázsméron, Patay Sámuelnek Bájon épített udvarházat.
Vitéz pártfogoltja volt, Bolognában végezte egyetemi stúdiumait. A kancelláriára került, ahol gyorsan emelkedett a ranglétrán. 1479-ben titkos kancellár, majd 1480-ban főkancellár és kalocsai-bácsi érsek lett. 1484-ben Mátyás börtönbe záratta, csak a király halála után szabadult ki, majd visszavonult bácsi székhelyére. A Mátyás-kori humanisták közül Vitéz és Janus mellett a legjelentősebb, sőt az utóbbi epigrammáit is ő gyűjtötte össze. Ránk maradt híres leveleskönyve.
II. Lajos uralkodása alatt még prépost, 1519-ben kincstárnokká nevezték ki, 1521-ben veszprémi, majd 1523-től egri püspök. 1526-ban még Szapolyai I. János nevezte ki esztergomi érseknek, majd egy év múlva átpártolt Ferdinándhoz. 1542-től királyi helytartó, majd Esztergom töröktől való elfoglalása után (1543) ő helyezte át az érsekség székhelyét Nagyszombatba. Pozsonyban is volt háza.
Apja, Jakab Szatmár megye alispánja volt. Először Bécsben, majd jogot valószínűleg Rómában tanult. Itt csatlakozott 1433-ban Zsigmond kíséretéhez. 1446-tól 1456-ig a gyulafehérvári káptalan tagja volt, 1457-1458-ban nyitrai, majd 1458-tól veszprémi püspök. 1459-1486 között titkos kancellár. Sok fontos diplomáciai küldetést teljesített. A veszprémi Szt. György-kápolnába temetkezett.
Erdélyi szász családban született, a bécsi egyetemen végezte tanulmányait. Hazatérve a gyulafehérvári káptalan tagja lett, majd Bolognában tanult jogot az egyetemen. Költő és filológus. Közreműködött a bolognai Janus-kiadás létrejöttében.
