A távíró és a telefon

A telefonközpont

Miután Puskás Tivadar az 1876-os philadelphiai kiállításon meglátta Bell telefonját, rögtön tudta, hogy a tervezett távíróközpont helyett az új találmány felhasználásával telefonközpontot kell létesíteni. Fel is kereste Bostonban Bellt, hogy a találmány továbbfejlesztéséről tárgyaljanak, ő azonban nem fogadta - ekkor már a telefon nem foglalkoztatta. Puskás egyedül nemigen tudott mit kezdeni ötletével, pénz és laboratórium kellett ahhoz, hogy a központhoz szükséges technikai fejlesztéseket elvégezze. Így jutott el Edisonhoz, a New York melletti Menlo Parkba.

Edison nem sok fantáziát látott a telefonban, amely ekkor inkább még csak zörejeket továbbított és nem érthető beszédet. Egy hétig hezitált, míg végül igent mondott Puskás ajánlatára. Döntésében az is szerepet játszott, hogy közben megszületett a szénmikrofonos telefonkagyló ötlete, a hallgató- és a beszélőkészülék különválasztásával. (Itt a mikrofonban a hang által rezegtetett membránlemez nem közvetlenül adja át az áramingadozást a vezetéknek, hanem szénpor közbeiktatásával.) Puskás a Menlo Parkban egy év alatt kidolgozta a telefonközpont elvét, és 1877-ben már működött is a világ első központja Bostonban, mellyel 20 km-es távolságra is el lehetett már telefonálni. (Az egy évvel korábbi Bell-vonal még csak 3 km-es volt.) Két évvel később látták el a telefonokat a véglegesített szénmikrofonnal, így egyesítve Bell, Edison és Puskás találmányait.

A kép a párizsi telefonközpontot ábrázolja. A hívó otthoni készülékén megtekert egy kart. Az így gerjesztett áram a központban egy csengőt szólaltatott meg, egyúttal pedig lebillentette a hívó nevét fedő fémlapocskát a kapcsolószekrényen. (Telefonszámok még nem voltak.) A kisasszony így észlelte, hogy ki akar beszélni, és hallgatóját csatlakoztatta a hívó vonalára. (Bal oldali kisasszony.) Ezután megkérdezte, ki a hívott fél (középső kisasszony), végül a hívott vonalát összekapcsolta a hívóéval (jobb oldali kisasszony). A beszélgetés közben a kisasszony időnként közbeszólt: "Végeztek?" Ha nem kapott választ, bontotta a kapcsolatot. Egy központot természetesen nemcsak egy előfizető, hanem egy másik központ is hívhatott, olyan beszélgetők között teremtve kapcsolatot, akiknek vezetékei különböző központokhoz voltak bekötve. (Zivatar idején valamennyi vonalat kikapcsolták, nehogy a vezetékekbe csapjon a villám.) A telefonközpont tette lehetővé, hogy a telefon ne csak a posták és a főbb hivatalok kizárólagos hírközlő eszköze legyen - mint a távíró -, hanem az egyszerű polgárlakások összekapcsolója is.

Telefonközpont Budapesten

Budapesten az első telefonbeszélgetésről Rácz Sándor távírdai hivatalnok számol be: "...Puskás Ferenccel [Tivadar öccsével]... megállapodtunk abban, hogy az Edison-féle telefonnak a főváros előkelő köreivel való megismertetése céljából Gyöngytyúk utcai lakásán próbákat fogunk tartani ketten... [1879.] Július 4-én kapcsoltuk be második emeleti lakásán és ugyanazon házban egy földszinti szobában a két telefonállomást, s a reá következő napon már özönlött a főváros színe-java az új csoda mohó szemlélésére. Egész délutánokon át működtettük telefonjainkat; beszélve, suttogva, dalolva, fütyülve, zenélő zsebórát hallgatva a telefonon át." A bemutató elszórakoztatta a résztvevőket, de tőkeerős támogatókat nem vonzott. Így Puskás Tivadar saját pénzén rendelte meg Amerikából a telefonközpont-berendezést és a telefonkészülékeket; a szerelőmunkásokat szintén Amerikából hívta.

A 200 vonal kapacitású központ számára a Fürdő (ma József Attila) utca 10. számú házban béreltek helyiséget.

Puskás Ferenc, a budapesti telefonhálózat igazgatója "Előfizetési felhívás"-ában rámutatott, hogy a telefon segítségével "hirtelen rosszul lett beteg orvosával, lángba borult ház a tűzoltósággal, a meglopott tőkepénzes a rendőrséggel egy perc alatt tudathatja a veszélyt, s megtehetik a szükséges intézkedéseket".

A jelentkezőknél azonnal megkezdték a készülék felszerelését. A vezetékeket a házak falára erősítették; egyes háztulajdonosok tiltakozása miatt néha nagy kerülőket kellett tenni. (Egy idő után már áttekinthetetlen drótrengeteggé vált mindez, a trónörökös látogatásakor a zászlók is belegabalyodtak. Ekkor oszlopokra, később a háztetőkre kerültek a vezetékek.)

A hálózatépítést Puskás Ferenc irányította, de ő tanította be a központ kezelésére felvett kisasszonyokat is. (Kisasszonynak az jelentkezhetett, akit két közismert úri család ajánlott. Ugyanis, nőoktatás még nem lévén, iskolai végzettséget nem írhattak elő.) A kezelőknek kívülről kellett tudniuk az előfizetők névsorát.

A budapesti telefonközpont 1881. május 1-jén nyílt meg (negyedikként Európában), és az induláskor 25 előfizetője volt. (Közöttük csak egy állami hivatalt találunk; az első vonal pedig - jellemző módon - a Pesti Hírlapé volt.) Egy éven belül még két fiókállomás épült a fővárosban. Ekkor a Pénzügyminisztériumban már egy 12 vonalas alközpont is működött. 1882. február 1-jén jelent meg az első telefonkönyv, "A budapesti telefonhálózat előfizetőinek névsora", amely már 238 előfizetőt sorol fel. Az év végén készült kimutatás szerint Budapesten a bekapcsolt állomások száma 291 volt. Az előfizetés 180 forintba került egy évre, ami nagyjából két mázsa kockacukor vagy egy mázsa kávé árának felelt meg. (A díj független volt a hívások számától és időtartamától, amelyeket nem is mértek.)

   Halló >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés