II. Világi építészet

Az Újépület

II. József több alkalommal járt Pest-Budán és jól ismerte a két várost, az egyes épületeket és a városrendezési problémákat. A színházépítéstől kezdve a városfalon kívüli terület beépítésének tervéig minden kérdéssel a részletekbe menően foglalkozott, a terveket bírálta, engedélyeket adott vagy tagadott meg. 1783-as útja során is foglalkozott az építészeti, illetve a társadalmi helyzettel. Meglátogatta a két város szociális intézményeit, s tapasztalatai mélyen felháborították. Mind a budai, mind a pesti kórházat szörnyű állapotban találta. Elhatározta, hogy karitatív intézmény létesítésével enyhít a gondokon. Nyilván az ő ösztönzésére történt, hogy Pest városának bírája a Váci-kaputól távolabb, észak felé, kihasított a beépítetlen, homokos területből egy darabot, melyet a kincstárnak ajándékozott.

Az uralkodó azonban hamarosan meggondolta magát. Közölte, hogy a kiszemelt helyen katonai kórházat és kaszárnyát építtet fel, s kijelölte az építészt is, Canevale (Ganneval) személyében.

Isidore Marcellus Ganneval, (akinek neve a magyar szakirodalomban Canevale formában honosodott meg) mesterével, Giovanni Niccolo Servandonival feltehetőleg 1760-ban érkezett Párizsból Bécsbe, és 1786-ban bekövetkező haláláig ott is maradt. Előbb főrangú megbízóknak dolgozott, majd az udvar szolgálatába állt, a Hofbauamt építészeként. Ő építette a váci székesegyházat (1762-1774) és a diadalívet (1764).

Az Újépület munkálatai így végül csak 1786 elején kezdődtek meg. A helyszínen Johann Hild pallér irányította a kivitelezést.

Amikor azonban két év múlva kitört a török háború, félbeszakadt, és. ettől kezdve csak megszakításokkal folytatódott az építkezés, amely így csak 1814-ben fejeződött be. Később - így a szabadságharc bukása után - az Üjépületet börtönnek használták, 1897-ben pedig lebontották, mert akadályozta a városfejlesztést, gátolta a Lipótváros fejlődését, úthálózatának bővítését.

Az iratok és tervrajzok arról tanúskodnak, hogy az épület rendeltetése már a kezdet kezdetén többször megváltozott. A korabeli találgatások szerint állami börtönnek vagy erődítménynek szánhatták, egy visszaemlékezés viszont arra arra enged következtetni, hogy az uralkodó eleinte közkórházat akart létesíteni.

Az Újépület alaprajzának és megjelenésének szabályosságát, a geometriai formák alkalmazását a megbízó kívánságára választotta a tervező. Az épületszárnyak szabályos négyzet alakú területet fogtak körül. A négyszög lesarkított csúcsaihoz keskeny összekötő szakaszok beiktatásával négyzet alakú, belsőudvaros pavilonokat csatlakoztattak. Az épületszárnyak kétemeletesek, teremsoros-folyosós elrendezésűek voltak, a sarokpavilonok viszont háromemeletesek. A homlokzatokat szintenként övpárkányok választották el. Dísztelen felületüket nem tagolta építészeti motívum.

Az Újépület ötlete akkor merült fel, amikor II. József Bécsben is karitatív, egészségügyi létesítmények alapításával foglalkozott. 1784-ben megbízta Canevalet, hogy építse fel a Katonai Orvosi Akadémiát (a Josephinumot), és korábbi formájához képest jelentősen bővítse ki a Közkórház és a csatlakozó Katonai Kórház épületeit. Az uralkodó figyelme 1777-es párizsi útja során terelődhetett a karitatív, egészségügyi problémára, amikor meglátogatta az École de Chirurgie-t, s látta korszerű rendszerét. Canevale pesti megbízása nyilván a hasonló jellegű bécsi feladatok megtervezésével is összefüggött. Az is közrejátszhatott azonban, hogy szigorú, puritán, kevés díszt alkalmazó építészeti felfogása elnyerte II. József tetszését, aki maga is elutasította a felesleges díszítményeket, az öncélú formálást, az épület rendeltetését nem szolgáló, pusztán reprezentatív, dekoratív építészetet. Canevale már korai műveivel, a váci székesegyházzal és a diadalívvel tanúsította, hogy a barokk hagyományokon túllépve sima, egyszerű, megbontatlan felületeket, geometriai formákat és klasszikus elemeket alkalmaz. Bécsben a Közkórház dísztelen tömbje és a Katonai kórházhoz csatlakozó tébolydatorony hengeres építményei a jozefinista építészet jellegzetes alkotásai, amelyek az ún. francia forradalmi építészettel rokon tendenciákat mutatnak.

Az Újépület közcélú rendeltetése - hisz katonai kórházként és polgári, karitatív intézményként egyaránt ilyen célt szolgált volna - nagyban meghatározta alaprajzát, rendszerét. Alaprajzában azok az elvek valósultak meg, amelyek a hasonló funkciójú épületek komponálását, elrendezését rendszerint vezérlik: a bécsi kórház is hatalmas, négyszögletes térséget körülölelő szárnyakból áll, több belsőudvarral. A szabályos forma a világos, áttekinthető elrendezés biztosítéka. Az Újépület is hatalmas tömegű volt, s noha az akkori Pest falain kívül állt, mégis a fejlődő város közelében, annak házaihoz mérhetően. A hatalmas méret a funkcióból, az elhelyezendő betegek és rászorulók nagy számából adódott ugyan, de egyben a hatáskeltés fontos eszközévé is vált. Később, amikor az Újépületet kaszárnyának és börtönnek használták, ez a fenyegető, szokatlan lépték, a tárgyszerűségből fakadó dísztelenség még hangsúlyosabbá tette a megjelenés idegenségét, ellenségességét, s ez legalább ugyanakkora szerepet játszott az épület lebontásában, mint az, hogy a városfejlődés akadályává vált.

Az Újépület kialakításában a század második felének alapvető törekvései fedezhetők fel. A geometriai formákra, sztereometriai tömbökre redukált épületen a simplicité már emlegetett elve érvényesül. Ez magyarázza a dignitás, a decorum kategóriájába tartozó oszloprendek elmaradását. Az Újépület geometriai formája, redukált tagozatai is ennek a szemléletnek a hatására vallanak. Canevale e művénél is a részek (tömbök) elhatárolására, puszta egymás mellé sorolására törekedett, akár a nyolcvanas években készített bécsi épületein.