Jagelló-kor (1490–1526)

Jagelló-kor, világi építészet (rezidenciák, várak, villák, városházák)

A XVI. század első negyedében Budán és Pesten működött itáliai mester vezette kőfaragóműhely készíthette azt a vállkövet, amely - másodlagos elhelyezésben - Budán, a Fortuna u. 18. számú lakóházból jött elő, s valószínűleg egy várbeli lakóház loggiájához tartozott. A műhely vidékre is szállított budai márgából készült „előre gyártott" reneszánsz ornamentumokat. A Fortuna utcaihoz hasonló, korinthuszi jellegű konzolok (peducciók) kerültek elő a Somogy megyei Korotna (Koroknya) és Ötvöskónyi kastélyaiból. Az előbbit Korotnai János nádori és szlavón báni ítélőmester építtette, 1483 előtt, majd fia, Korotnai István folytatta a munkákat a XVI. század elején reneszánsz stílusban, aki Bakócz Tamás unokahúgát vette feleségül. Ötvöskónyin az 1970-es ásatások során került elő egy hasonló, budai eredetű vállkő, amely Batthyány Benedek 1510-ig elkészült kastélyátalakítása során került a helyére.

Ahogy már említettük, a Nyéken is dolgozott királyi műhelyhez kapcsolható a távolabbi, Tolna megyei Simontornya is, ahol Gergelylaki Buzlai Mózes építtette át a gótikus várat a reneszánsz jegyében. Buzlai Mátyás diplomatája volt, majd a Jagellók idején udvarmester lett (meghalt valószínűleg 1519-ben). 1500-1509 körül a belső udvaros várban új déli szárny készült (részei: öregtorony, kaputorony és lépcsőház), a keleti palotaszárnyat átépítették, és egy emelettel megmagasították, homlokzatán kőkeresztes reneszánsz ablakokra cserélték a korábbi gótikusakat.


Az északnyugati sarokba viszont - valószínűleg korábbi helyén - hálóboltozattal fedett, késő gótikus kápolna került, mellette az északi szárnyban keresztboltozatos, zárterkéllyel bővített lovagtermet emeltek. A nyugati szárny tervbe vett kiépítése elmaradt. A belső udvar keleti oldalán a töredékekből háromszintes reneszánsz loggiát lehetett rekonstruálni: a szegmensívekkel összekötött pilléres földszint felett Horler Miklós rekonstrukciója szerint az I. emeleten félköríves, a II. emeleten architrávos lezárású loggia húzódott. Mintája a nyéki lakóépület loggiája lehetett, a hasonló részletek az Ulászló-kori királyi műhely munkáját bizonyítják. Ennek tulajdonítható a várban talált többi faragvány is: a balusztrádok, kandallók, egyenes szemöldökpárkányú és félköríves oromzatú (lunettás) nyíláskeretek, a peducciós teknőboltozat.

A Jagelló-kori királyi műhelyhez kapcsolódnak Perényi Imre (megh. 1519) építkezései Siklóson.


Perényi, aki 1504-ben Szatmári György támogatásával lett nádor, 1507-ben foglalta el a várat a lázadó bajnai Both Andrástól, a vár reneszánsz átalakítását általa 1510-1516 közé tehetjük. Ekkor készültek kőkeresztes ablakai, félköríves ajtókeretei, Perényi-címeres kandallói, balusztrádos loggiája. A reneszánsz műhely egy része 1516-ban már Borsod megyében, Ónodon dolgozott, Magister Paulus vezetésével. Perényi 1519-ben erőszakkal rabolta el a közeli bátai apátságból (1526-ban Mohácsra menet itt állt meg utoljára II. Lajos király) a nevezetes Szent Vér-ereklyét, valószínűleg ebből az alkalomból készült a kápolna korábbi egyenes záródású szentélye helyett az új, poligonális, kétszer hajlított bordás hálóboltozatos szentély, szász hatást mutató függönyíves ablakaival.


A vár reneszánsz faragványainak nagy része másodlagos helyre került Vojta Ferenc építőmester Batthyány Lajos számára végzett 1800 körüli átalakítási munkái során. A sárospataki vár reneszánsz részleteihez hasonlóan valószínűleg így kerülhetett mai helyére - többek között - a kétoszlopos, hálóboltozatos kápolnakarzat törpepilléres balusztrádmellvédje, az oldalfal hatalmas oratóriumablaka.

A kora reneszánsz elterjedésének legfontosabb színtere Esztergom, az érseki székhely, Magyarország egyházi központja volt. Ippolito d'Este esztergomi érsekségének második fele (-1497) már a Mátyás halála utáni időre esik. Sőt 1500-ig Ippolito meghívta nagynénjét, Beatrix özvegy királynét, hogy az érseki palotában éljen. Ippolito számadáskönyvei - bár sok mesternevet tartalmaznak - mégsem jeleznek nagy építkezéseket. Színvonaluk sem éri el a későbbi Bakócz-korszakét. A feltehetőleg az érseki palotában zajló kisebb átépítésekből maradt fenn egy Poszeidón háromágú szigonyával összekapcsolt delfinpáros faragvány töredéke, valamint egy hasonlóan provinciális balusztrád törpepillérei, melynek oldallapjait égő kandeláber, vázák és rózsával koronázott palmetták díszítik.

Esztergomba kerülésekor Bakócz nem távolította el Beatrixot, aki csak 1500 végén - miután a pápa 1500 áprilisában érvénytelennek nyilvánította Ulászlóval kötött házasságát, s így trónigényének többé nem maradt alapja - hagyta el Magyarországot. Bakócz ezért kénytelen volt 1498-1500 közt a feltehetőleg XI. századi eredetű várbeli régi érseki kúriát átalakíttatni a maga számára. Az 1821-ben a klasszicista székesegyház építése megindulásakor lebontott épületet Heya Ferenc, a Landes Baudirektion mérnökének felméréséből ismerjük. Az L alaprajzú kúria boltozott pincéje felett egyemeletes épületet emeltek, a földszint középfolyosós, és ugyancsak boltozatos, az emeleten síkmennyezetű. Legérdekesebb része az emelet nyugati, dunai oldalán a Bakócz által kialakított fadongás nagyterem volt, belső, balusztrádos karzattal. Az épület bejáratait Bakócz jelmondata: Dominus adiutor et protector meus, illetve címere, homlokzatát két angyalszobor díszítette, amelyek 1759-ben még megvoltak. Zolnay László talált egy reneszánsz ajtókeret-töredéket is.

Zsigmond király 1394-ben adományozta az esztergomi érseknek a várostól nem messze fekvő Búbánat-völgyben álló palotát, amelyet az Ákos-nemzetség építtetett, 1288-ban egy határjárás pallacium Akus néven említi. A kerttel és vadaskerttel körülvett 22 × 10 m méretű épületet, egy kútházat és a duzzasztó maradványait 1890-ben Knauz Nándor tárta fel. Bakócz itt talált két jelmondatos címertöredéke arra enged következtetni, hogy a korábbi építményt Bakócz Tamás reneszánsz villává alakította át.

Magyarország az esztergomi után második egyházi méltóságát, a kalocsa-bácsi érsekséget (amelynek a török támadások miatt kiemelt katonai szerepe volt a Délvidéken) Váradi Péter töltötte be, 1480-1501 között. Váradi (1455?-1501) Vitéz János pártfogoltja volt, a bolognai egyetemen tanult. Hazatérése után gyors karriert futott be: 1475-ben már királyi titkár, Mátyás 1479-ben titkos kancellárrá, 1480-ban főkancellárrá nevezte ki; 1484-ben ismeretlen okból bezáratta, s csak Mátyás halála után szabadult.

Váradi legjelentősebb építkezésének színhelye 1495-1501 között érseki társszékhelye, a honfoglalás óta fennálló bácsi vár volt. A város északi, a Mosztonga nevű patakkal körülvett keskeny, félszigetszerű, fallal körülvett nyugati részének (felső vár) legvégén, külön szigeten áll a vár. Váradi idején legelőször kimélyítették a várat körülvevő Mosztongát, és összekötötték a Dunával, a várudvar szintjét felemelték. Ezután fogtak a vár belsejének átépítéséhez. A felsőváros felőli várbejáratot félköríves védőművel, barbakánnal erősítették meg. Kialakítása a kor nagy építészének és hadmérnökének, Francesco di Giorgio Martininek (1439-1502) hatását mutatja. Maga a vár ötszögletű, sarkain négyzetes vagy köralaprajzú tornyokkal, amelyeket az udvaron álló gótikus öregtorony egészít ki. A várfal mentén, a tornyok között elhelyezkedő korábbi épületek átalakításával ekkor építik ki a vár északi és északkeleti oldalán a valószínűleg kétemeletes reneszánsz palotaszárnyakat, az előbbi előtt valószínűleg loggia futott. E két szárny töréspontját egy bástya alkotja, rajta egy késő gótikus, sokszög záródású, csillagboltozatú kápolna állt. Henszlmann Imre 1870-1872-es ásatásakor a paloták helyén talált kőfaragványok - párkány-, nyíláskeret- és falburkolat-töredékek, rozetták, felfüggesztett gyümölcsfüzéres, Váradi-címeres vagy trófeadíszes  balusztrád-törpepillérek


és az esztergomi Szatmári-féle feljáróhoz hasonló lépcsőt kísérő baluszterorsó darabja - egy Francesco di Giorgio eredményeit átvevő, itáliai mester vezette műhelyt mutatnak. A bácsi várat a törökök és az ellenük küzdő magyar csapatok is pusztították, a romok állapota a XIX-XX. században tovább romlott, majd Nagy Sándor ásatásait (1957-1958) követően 1959-1960-ban helyreállították a várat.

Váradi másik jelentős építkezése a Délvidék Nándorfehérvár (Belgrád, Beograd) mellett legjelentősebb várához, Péterváradhoz kapcsolódik. A várat Mátyás elkobozta a kegyvesztett Váraditól, és Rodrigo Borgiának (a későbbi VI. Sándor pápának) adományozta, aki 1494-ig birtokolta. Az ék alakú korai olasz bástyás, ugyancsak Francesco di Giorgio Martini hatását mutató erődrendszert itáliai mesterek ekkor kezdték el építeni, majd a birtokát visszaszerző Váradi fejezte be. Egyetlen megmaradt cserfaleveles-címeres töredéke már valószínűleg Váradi utódja, Frangepán Gergely érsek (1503-1520) idejéből származik.

Bakócz Tamás mellett a Jagelló-kor legfontosabb személyisége egy másik főpap: Szatmári György (1457-1524). Gazdag kassai kereskedőcsaládból származott, a krakkói egyetemen tanult. A tehetséges ifjú a királyi kancelláriára került, s Bakócznak, majd a Thurzóknak (akikkel később rokonságba került, s így a Fuggerekkel is) köszönhetően nagy ütemben gyűjtötte az egyházi javadalmakat: a XV. század végén még a préposti címeket, 1499-1501 közt a veszprémi, 1501-1505 folyamán a váradi, majd 1505-től 1521-ig a pécsi püspökségi méltóságot viselte, végül halála előtt három évig az esztergomi érseki székbe került. 1499-től titkos kancellár lett, majd 1521-től fő- és titkos kancellárrá nevezték ki.

Pécsett Szatmári György püspökségének idejére (1505-1521) tehetjük a jelentős reneszánsz építkezéseket. A székesegyház előtti tér nyugati oldalán áll mindmáig a püspöki palota, amely a török időket is átvészelte, s jelentős középkori maradványokat is őriz. Első formája a XI. században épült fel, amelyet az 1064-es, illetve 1299-es tűzvészek után teljesen átalakították.


A XV. századi gótikus átépítést követően Szatmárinak tulajdoníthatjuk a reneszánsz részeket: a palota déli szárnyának emeleti déli traktusát, s itt a homlokzat hat kőkeretes (és talán keresztosztós) ablakát, amelyekből a délkeleti torony ablaka nagyobb méretű és eltérő kialakítású volt. A déli szárny nyugati végén egy L alaprajzú, önálló lépcső vezetett a szárny középfolyosós I. emeletére, amelynek északi traktusát valószínűleg a XV. század közepén építették. Az itt kialakított kápolnát Szatmári építtette (át), mert Koller szerint a bejárat felett helyezték el címerét. A Haüy-alaprajz (1687) szerint a püspöki palota nyugat felé nyitott, U alaprajzú épület volt, a keleti és északi szárny magasságát nem ismerjük.

A Dóm tér keleti oldalán a kvadrum nyugati szárnyát alkotó korábbi káptalani épületet Szatmári építtette át az aedes Sacmarianae-vé, ahol feltehetően könyvtár, tanácsterem és a káptalani terem kaphatott helyet. A források szerint mintegy 40 méter hosszú, egyemeletes épület magában foglalta a székesegyház délkeleti tornyához kapcsolódó, kéthajós, ikerablakos román kápolnát is. A török időkben megsérült épületet a XVIII. század derekán még helyre akarták állítani, 1773 körül többféle barokk terv született az épület átalakítására, végül 1782-ben egy ókeresztény sírkamra felfedezése miatt lebontották és az új, ma is álló káptalani épületet valamivel keletebbre építették fel a tér keleti oldalán.

Szatmári harmadik (ismert) pécsi építkezése egy új, teljesen reneszánsz épület volt: a püspöki villa (nyárilak) az ún. Tettye-dombon. A valószínűleg nyitott U alaprajz dél felé, a napsütés és a kilátás felé tárult ki, ahol kerítés zárta le a belső udvart. (Bár lehet, hogy Gere László jelenleg folyó ásatása a negyedik oldalon is szárny meglétét igazolja).


Az egyemeletes épület három szárnyának tengelyében, a földszinten széles kapualjakat alakítottak ki, a helyiségeket a földszinti északkeleti helyiség kivételével sík famennyezet fedte. A lépcső helyét nem ismerjük, de az előkerült balusztertöredékek bábos lépcsőkorlátra vagy emeleti mellvédre utalnak.

A budai Villa Marmorea, a nyéki és Esztergom környéki villák után ez az épület a magyarországi villaépítészet újabb jeles emléke lehetett. Előzményét Francesco di Giorgio Martininek a Sigismondo Chigi számára épített, Siena környéki Villa Chigi a Le Voltéjében (1496-1505), illetve Baldassarre Peruzzinak az Agostino Chigi számára emelt római Villa Farnesinájában (1509-1511) találhatjuk meg. A tettyei püspöki villában így ezekkel szinte egy időben a legkorszerűbb építészeti gondolatokat valósította meg egy minden bizonnyal itáliai építész. A kivitelezést azonban helyi műhely végezhette. A török időkben kolostor működött itt, a visszafoglalás után több tulajdonosa is volt, majd a város 1830 körül köveit egy helyi kőművesmesternek adta. A szétbontás szerencsére nem sikerült, 1897-ben omladozó részeit lebontották, 1904-ben maradványait konzerválták. Az egyre pusztuló rom területén az ötvenes években kezdtek ásatásokat.

A pécsi reneszánsz építkezésekből szép számú reneszánsz kőfaragvány maradt fenn, sajnos a pécsi Reneszánsz kőtárban őrzött kőfaragványok túlnyomó többségének provenienciája tisztázatlan. A Szatmári-féle építkezések legszínvonalasabb töredékei vörös márványból készültek, és valószínű, hogy nemcsak anyagukat bányászták ki Esztergom környékén, hanem az ottani műhelyekben is faragták ki, s készen szállították őket Pécsre. Díszítőmotívumaik közt a megbízó címerét, rozettasort, stilizált delfineket és vázákat, kandelábereket találunk, amelyek között néha puttófej, néha kentaur tűnik fel. Ugyancsak Esztergomban készíthették azt a hasonló, 1975-1977 közt Győrben másodlagosan befalazott helyen előkerült, gyöngysorral és rozettákkal díszített faragványt, amely Szatmári bizalmasa, Gosztonyi János győri püspök (1509-1524) építkezéseihez köthető. A felül egyenes szemöldökpárkánnyal koronázott, belül félköríves pécsi nyíláskereteket (amelyek véleményem szerint a tettyei villához kapcsolhatók) valószínűleg budai márgából faragták ki, s így ezek is készülhettek budai műhelyben.

Míg a Szatmári által emelt épületek faragványai valószínűleg készen kerültek Pécsre, Szatmári környezete és a városi polgárok építkezésein helyi reneszánsz műhely dolgozott, amely jellegzetes regionális stíluskört alakított ki. Kiemelkedő művük az 1524-1526 között épült préposti palota (ma a Káptalan u. 2. számot viseli).


Főhomlokzatán arányos kőkeresztes ablakok sorakoznak, a belső kőkeretes ajtóknak ma már csak maradványaik vannak meg. A pécsi műhely jellegzetes indás-rozettás ornamentikája nemcsak innen, de más pécsi építkezésekről is ismert. A Munkácsy u. 5. számú házban talált faragványokon az ornamentika provinciális bájt hordoz, kőkeresztes ablakainak keret-nyílás, valamint szélesség-magasság aránya távol áll a mintakép budai ablakokétól. A sok töredék azt jelzi, hogy Pécsett a XVI. század húszas-harmanicas éveiben a reneszánsz immár teljesen uralkodó lett az építkezéseken. Ugyancsak e műhely alkotása volt - már a mohácsi vész után - a márévári reneszánsz vár. A pécsi helyi műhely hatását nemcsak Baranyában, de kissé távolabb is láthatjuk. Így Ozorán, Ozorai Pipó 1416-1423 között épült gótikus szabályos várának átalakításában. A Héderváriak ozorai építkezésén az 1510-es években Budához, de még inkább a pécsi reneszánsz műhely kőfaragványaihoz hasonló rozettás nyíláskeretek készültek. Az itt talált loggiaelemek viszont testesebbek, mint az Ulászló-kori királyi műhelyek típustermékei.

Szatmári élete utolsó három évében (1521-1524) Esztergomban Bakócz Tamás építkezéseit folytatta esztergomi érsekként. A kápolnaterasz budai márga baluszteres lépcsőjét ő építtette, ezt igazolja, hogy a törpepilléreket címere ékesítette. A lépcső feltehetőleg reneszánsz loggiához vezetett fel, amelyhez immár töredékeket is tudunk kötni. Az érseki palota más részein is építkezett, mint ezt a korábban is ismert kandallófríz és Szatmári-címere, valamint egy nemrég előkerült szalagfonatos-infulás reneszánsz töredék valószínűsíti.
A gyulafehérvári Lázói-kápolnához hasonlóan a késő gótikus környezetben megjelenő reneszánsz építészeti divat sorsát mutatja a felvidéki Bártfa városházája (1505-09).


Hiába írják elő a városatyák Alexander kőfaragónak, hogy 2 : 3 oldalarányokkal fenestrae ytaliceseket készítsen, a kőkeresztes ablakok, a baluszteres lépcsőfeljáró vagy a lunettával lezárt gótikus kapukeret a meg nem értett reneszánsz építészeti ornamentumok dekoratív, provinciális gótikus átfogalmazásai. Mindez nem a Budáról kiinduló itáliaias all'antica stílus, hanem inkább az 1500 után a közép-európai késő gótikába beszivárgó északi reneszánsz stíluskörébe tartozik.

<< A késő gótika és kora reneszánsz folytatása - II. (Jagelló) Ulászló (1490–1516) építkezései    Jagelló-kor. Egyházi építkezések >>
Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés