Médiatörténet

Sajtótörténet

Míg a rádiózásban és televíziózásban ismert a közszolgálati/kereskedelmi/közösségi elkülönítés, a nyomtatott sajtóban ez a megkülönböztetés nem értelmezhető. Az állam által fenntartott lapok a hivatalos rendeleteket, törvényeket közlő Közlönyök (pl. Magyar Közlöny). 

A nyomtatott sajtó nemzetközi története

A rádió, tévé és internet előretörésével az újságok feladata egyre inkább a legfrissebb hírek és adatok közléséről (ill. mellette) a mélyebb elemzések, tematikus összeállítások felé tolódik el. Legfontosabb szerepe továbbra is a kormány cselekedeteinek és a politikai életnek a figyelése lesz.

A kezdetek A nyugati világ történetének első rendszeres írott hírszolgálatát a római birodalomban szervezték. Naponta jelenlek meg a városszerte terjesztett kézírásos „akták", melyek „kormánypárti lapok" voltak. Az első Acta Diurna i.e. 59-ben Rómában jelent meg Julius Caesar rendeletére és legalább i.sz. 222-ig megjelentek. Hírt adtak politikai gyűlésekről, perekről, a katonaság csatározásairól, kivégzésekről. Egyetlen példányuk sem maradt fenn.

Az első nyomtatott újságot Kínában adták ki. Az első ilyen kormány által megjelentetett „tipao"-t a Han dinasztia (i.e. 202-i.sz. 221) alatt a tisztviselők körében terjesztették, első nyomtatott példányaik pedig a Tang dinasztia alatt (618-906) készültek.

A modern újságok nem a római vagy kínai hírlapok utódai. Azoktól függetlenül alakultak ki, s Kínába is csak a 19. században jut „vissza" az első nyugati újság.

Bár már kínában korábban létezett nyomda, Johannes Gutenberg Európában ettől függetlenük (újra) feltalálta a nyomtatást, ami lehetővé tette a könyvek, majd újságok megjelenését is.

Kéziratok. Az első európai újságok szűk körben terjesztett kéziratos levelek voltak. Az 1400-as évek német kéziratos lapjainak szenzációs hírei közt sok az erdélyi szászok ellen elkövetett attrocitásoról számolt be. Az elkövető: Drakula volt...

Az első nyilvános lapok Velencében jelentek meg az 1530-as években, s áruk egy gazetta volt, innen a hírlapok későbbi neve (gazette). Egészen Londonig eljutottak a velencei lapok. Németországban Augsburg volt a kéziratos hírszolgálat központja A Fugger-kereskedőcsalád saját - elsősorban kereskedőknek szóló, piaci híreket közlő - kéziratos lapjai azonban saját terjesztői hálózattal jutottak el olvasóihoz. A politikai lapokat a postajáratokhoz igazodva, hetente adták ki őket, hatósági engedély kellett hozzá. A kéziratos levelek népszerűségét jelzi, hogy még 1699-ben is nyomtattak Angliában olyan lapot, ahol a kézzel írt betűket próbálták nyomdai betűkkel utánozni (Dawks News-Letter).

Az első nyomtatott újságlevelek a könyvnyomtatás feltalálása után 20-30 évvel jelentek meg. Ezek az alkalmi újságlevelek (Newe Zeitung, occasionell, aviso) egylapos, egy hírt tartalmazó nyomtatványok voltak (témájuk volt pl a török háborúk, így több szól magyar eseményekről, pl. az 1587-ben nyomtatott Newe Zeitung aus Ungern, Hans Mennel nyomdájából). Magyarországon az első ismert magyar újságlevél a Rövid, de igen bizonyos relatio című 1634-ből. 1609 előtt csak az események függvényében jelentek meg az újságlevelek.

Rendszeres közlönyök 1609- 1609-ben strassburgi Relation és a wolfenbütteli Aviso (Aviso

Relations oder Zeitung) voltak az első rendszeresen megjelenő hetilapok, melyek máig fennmaradtak. A „referáló stílusú" híreket egymás után, a helyszín és időpont megjelölésével sorolták fel. Rovatszerkezet vagy az egyes cikkekenek címe nem volt. Ezek a lapok hetente jelentek meg, a postajáratnak megfelelően. 1631-ben indult a Gazette francia lap, melyet maga Richelieu felügyelt és részben írt. A cenzúra és szabályozás miatt kezdetben a szabad sajtótermékeket a célországon kívül, Hollandiában készítették (pl. angol, francia nyelven). Még szerzői jogot nem ismertek, a kor lapjait egyre másra másolták, fordították, újranyomtatták. Az első újságoknál még egyhasábos, nyolcadrét (A/5) mérettel találkozunk. Minthogy ez a korabeli könyvekének felelt meg, a nyomdászok is ennek megfelelően tördelték az oldalakat. (Kép: weekly.jpg)

Az 1600-as évek első felében Angliában létrejöttek a különböző Mercurius főcímű lapok, mind az egyes pártok lapjai, melyek már az előzetes cenzúrától szabadok voltak. A teljes sajtószabadság Angliában 1695-ben, Svédországban 1766-ban, Franciaországban 1789-ben, Magyarországon és Németországban 1848-ban jött el.

Az angolszász országokban nem az irodalom vagy a divat, hanem elsősorban a hirdetések és a hírek iránti kereslet tartotta el a napilapokat. Franciaországokban a divat, az irodalom egyaránt fontos volt - elég csak arra gondolni, hogy itt indult világhódító útjára a „vonal alatti" tárca (feuilleton) rovat.

Az első napilapok 1702- A napilapok megjelenését több tényező is elősegítette: az olvasástudás elterjedése, a nemzetek és nemzeti piacok kialakulása, a postaszolgálat fejlődése, a városiasodás, és a megfelelő technológiák létrejötte. Az első európai napilap a lipcsei Einkommende Zeitung volt 1650-ben.

Nagy-Britannia. Az első, megjelenésében is újságszerű kiadvány 1665-ben a The London Gazette volt. 1702-ben a The Daily Courant (London) volt az első sikeres angol napilap, melyet több tucatnyi másik utánzott a következő évzitzedekben. Ez politikai híreket adott, kommentár nélkül. 1714-ben a The Evening Post már esténként (délután) jelent meg, s ezt az „esti modellt" más lapok is követték (Nálunk: Esti Lapok, 1849, illetve a szintén esténként megjelenő Marczius.)

USA. 1690-ben jelenik meg az első amerikai újság, a bostoni Publick Occurrences Both Foreign and Domestick első és utolsó száma. Első hírében a keresztény hitre tért indiánokról ad hírt. Lévén, hogy engedélye nem volt, a hatóságok betiltották, szerkesztőjét börtönbe zárták, a lapot bezúzták (csak 1845-ben fedezték fel egy példányát a British Libraryban). A következő lap 1704-ben a Boston News-Letter, mely a helyi postás, John Campbell kézírásos leveliből nőtt ki. Többnyire angiali lapok híreit közölte. Az 1700-as évek végére majdnem minden kolóniának (államnak) volt egy-két 4 oldalas hetilapja. New York városának első lapja csak 1725-ben jelent meg: a New York Gazette. 1785-ben már találkozhatunk a New York Daily Advertiserrel, mely kizárólag hirdetéseket közölt, de azt naponta (A hirdetési napilap Nagy-Britanniában is jó üzlet volt: lásd pl. a The Daily Advertiser, mely már 1754-ben 4 hasábban jelent meg). Így az USA-ban előbb volt hirdetési napilap, mint politikai. Az újságoknak - mikor már megbízható rendszerességgel jelentek meg - így igen fontos gazdasági szerep jutott. Itt közölték a kereskedők áraikat, itt jelentek meg a kikötőkbe érkezett hajók szállítmányairól a hírek stb. (de a politikai napilapok - brit vagy amerikai - sem vezércikkel vagy hírekkel indították a címlapon a lapot, hanem a hirdetésekkel. Ez a szokás a legtovább a Timesnél maradt meg).

1783-ban jelent meg az első amerikai politikai napilap, a Pennsylvania Evening Post. 1801-ben már 20 amerikai napilap volt. 1820-ra a nagy amerikai napilapok felének a címében ott vol t az „advertiser," "commercial" vagy "mercantile" (kereskedelemi) cím. Ezek a lapok általában drágák is voltak: csak a kereskedők tudták megfizetni őket. Mind a brit, mind az amerikai újságokat megdrágította az újságbélyeg, mely a lap árát olyan magasra vitte, hogy a szegényebbek egyszerűen nem tudták megfizetni: ez is a sajtószabadság korlátozása volt.

A lapszerkesztés Ugyanakkor a szerkesztők többsége még máshogy képzelte el az újságszerkesztést, mint mai kollégáik. Feladatunk az volt, hogy várják a postát és vele a vidéki levelezők híreit, illetve a vidéki vagy külföldi lapokat, melyekből átvehették a híreket. Ha nem jött posta, nem volt hír sem. Hatalmas változásnak számított, mikor 1790-ben az amerikai Benjamin Russell először ment a hírek után: kisétált a kikötőbe a befutó hajókról beszerezni az újdonságokat. New York-i lapok közösen béreltek egy hajót, hogy menjen körbe a befutó hajókon és kutassa fel őket külföldi újságok és hírek után. 1783-ig a londoni Parlamentben tilos volt jegyzetelni: a memóriabajnok William "Memory" Woodfall (a Morning Chronicle szerkesztője) volt kora legismertebb tudósítója. A korábbi helyzet teljesen megváltozott a távíró feltalálásával. Ezen alapult az első amerikai hírügynökség, a New York-i lapok által alapított Associated Press szolgáltatása. 1866-ban pedig a transzatlanti kábelen megindult az Amerika és Európa közti közvetlen kapcsolat is.

A tömegsajtó

Az első igazán tömegekhez eljutó sajtótermékek (a „penny press") Benjamin Day lapja, a New York Sun (1833) volt, melyet az utcán már rikkancsok egy pennyért árultak, a mai bulvárlapok előfutára. Lapjai a szokásos hirdetési laponál kisebbek (kb. A/4) voltak, „human interest" témákat és rendőrségi híreket közölt. Ekkoriban a 220 ezres New Yorkban a legnépszerűbb lap a 4500 példányban megjelenő Courier and Enquirer volt. A Times ugyanekkor a 2 milliós Londonban 10 ezer példányban fogyott el. Az olcsó Sun példányszáma 2 év alatt 15 ezer lett, de ez volt a maximum, amire a nyomdagépek ekkor egyáltalán képesek voltak. Az egy pennyért árult lapok egycsapásra elszaporodtak Amerikában. A bélyegadó miatt Angliában egy újság ára eleve 4 pence-ről indult, mégis az 1830-as években 560 „kalóz", politikailag többségben szélsőséges újságról tudunk (az adót 1855-ben törölték el). 1836-ban elértek az olcsó lapok Franciaországba, ahol Emile de Girandin elindította La Presse című néplapját.

A sajtó virágkora 1878-1918

USA

Amerikában az 1880-as években kezdődött az „új újságírás" kora, melyet a magyar származású Joseph Pulitzer vezetett be. Az olcsó tömeglapok kora után 50 évvel létrehozta a szenzációra építő lapok második generációját, melyben azonban a bevándorlók, szegények és munkások jogaiért küzdött, korábban szokatlan agresszivitással. Vasárnapi újságjában New Yorkban számos máig ható újítást vezetett be: női és sport rovatot indított, és ő közölte az első színes képregényt napilapban. Azonban az erőszak és szex sem hiányzott lapjaiból, melyek címei is megfelelően szenzációsnak voltak megírva: ekkor születtek a vastag betűs „headline"-ok. Fő konkurrenciája a hasonló stílusban működő New York Journal volt, William Randolph Hearst lapja. A századfordulón 1 milliós példányban jelenltek meg. (Ma mégis óriási ritkaságok, a felhasznált igen olcsó és rossz minőségű papírjuk miatt).

Kettejük egyik jogvitája a Yellow Kid című képregény után hozta az erről „sárga újságírásnak" nevezett szenzációújságírást. 1897-ben jelent meg az első fotó a lapokban. Megalakultak az első hálózatok, melyek sorra vásárolták fel a független lapokat.

ANGLIA

1903-ban indította Alfred Harmsworth Daily Mirror című lapját. Ez volt az első mai értelemben vett (kis méretű) tabloid újság, azaz bulvárlap. Egymillió példányban fogyott a lap, úgyhogy 1919-re Amerikába is bevitték (az első tabloid az Illustrated Daily News volt). A szenzációkkal és bűnügyekkel teli tabloidok kis méretűk miatt jó olvasmányt nyújtottak a metrókon. A New York Daily News 1940-ben már 2 millió példányban fogyott.

A szocialista sajtó rendszere

A Szovjetunióban annak megalakulásától, a szocialista blokk országaiban a II. világháború után alakult ki egy nagyjából egységes sajtóirányítás, melyben nem piaci folyamatok, hanem a pártállam központi tervezéssel határozta meg az egyes lapok körét, ideológiáját és ezekhez rendelt példányszámokat. A piac kikapcsolása anomálisan nagy példányszámú, az ideológiának megfelelő irodalmi-művészeti lapokat tartott életben, ugyanakkor a másként gondolkodókat nem engedte a nagy példányszámú lapok közelébe. A legnagyobb különbség az adott ország közigazgatásától függően eltérő megyei-városi-tartományi lapok rendszerében, illetve a népfrontos lapok jellegében volt. A következő napilaptípusok jelentek meg, melyek egy osztály szemszögéből számoltak be körülbelül azonos eseményekről. 

Napilapok formátumai a világban

Közép-Európa lapjainak mintáját a francia és a német újságok adták/adják. Nem véletlen a Népszabadság és a Berliner Zeitung hasonlósága. Európa ezen részén a lapok ma kisebb méretűek, 20-40 oldalszámúak (az 1930-as években azonban a magyar lapok ünnepi számai még 60-80 oldalasak voltak!).

Ismét más a brit hagyomány, mely az angolszász országokban terjedt el. Már kezdettől a lepedő méretű és ma már akár több kilónyi újságok jellemzik a brit és elsősorban amerikai lappiacot. A napilapok szekciókra oszlanak, melyet kezdenek az európai lapok is erősen leegyszerűsítve átvenni. A szekciók közt van irodalmi, művészeti, életmód, sport, gazdaság, és szórakozás (rádió-tévé) és természetesen hirdetési.

A Szovjetunió összeomlása magával ragadta a szinte jelképnek számító Pravdát is. Ma jelentéktelen kommunista párti újság. Az Izvesztyija, a szakszervezetek lapja is sokat vesztett népszerűségéből, de fennmaradt, míg a fiatalok lapja, a Komszomolszkaja Pravda népszerű maradt. E lapok formátuma azonban maradt a régi: lepedőnyi, 4-8 oldalas újságok.

Míg Európa nemzetállamaira erősen jellemző a pártok, szellemi irányzatok - pártok szerint elkülönülő napilapok modellje (mely amerikában is jellemző volt a kezdeti időkben), az USA-ban egy többmilliós nagyvárosban általában egyetlen jelentős napilap van. Az Egyesült Államokban kifejezetten országos napilap sokáig nem is létezett: ma már a televízósképernyő sokszínűségét követő USA Today tölti be ezt a szerepet az országosan kapható, legnagyobb befolyásúnak tartott New York Times (1,2 millió példányban jelenik meg (1993)) mellett.

A napilapok másik fő típusa a bulvárlap (tabloid). Közép-Európában ebben a vékonyabb német modellt (pl. Blikk-Blick) követjük. Angliában a bulvárlapoknál is a vastag méret jellemző, és ők (The Sun) vezették be a „3. oldali" aktfotók használatát is.

A nyomtatott sajtó magyarországi története a XX. századig

(további részleteket lásd: https://mediatortenet.wordpress.com/ )

A sajtótörténet során a politikai lapok mindvégig az aktuálisan uralkodó kormánypárti és ellenzéki politikai pártok és ideológiák egymással való harcának eszközei. A liberális és konzervatív, függetlenségpárt és kiegyezéspárti, jobboldali és baloldali, királypárti és köztársaságpárt dichotómiák napi összecsapásai jelennek meg bennük.

A bulvársajtó ettől függetlenül a piac kegyeit keresi, de a 20. század végének celebsajtója ismét elveszti függetlenségét, és a celebeket előállító médiavállalkozások marketingjének eszközeivé válnak. 

Néhány időszak van csak, amikor a lapok nem versengtek egymással sem politikai, sem piaci alapon: a diktatúrák korszakai (1919, 1944) és a szocializmus időszaka, amikor központi sajtóirányításban csak az uralkodó ideológia kaphatott teret a sajtóban. 

*

Az első magyar újságok 1705-1832 

Az első magyar újság még latinul íródott, a Rákóczi-szabadságharchoz kötődik. A Mercurius Hungaricus elsősorban a nyugat felé igyekezett a bécsi sajtó egyoldalú tudósításait egy világnyelven (latinul) írt kuruc lappal ellensúlyozni. 1705 és 1710 közt 6 száma jelent meg.  

Landerer Mihály kiadásában 1764-ben indult, s csak 1929-ben szűnt meg a Pressburger Zeitung pozsonyi német nyelvű lap.

A magyar nyelvű újságok elindítója Rát Mátyás volt. 1780-ban ő indította Pozsonyban - Mária Terézia engedélyével - a Magyar Hírmondót. Kezdetben 320 előfizetője volt. A híreket nem szárazon közölte, hanem azokhoz kommentárt is fűzött. Hamarosan Bécsben (Bécsi Magyar Hírmondó) és Erdélyben (Erdélyi Magyar Hírvivő) is indul lap. Az első pesti újság 1806-ben jelent meg: Kultsár István Hazai Tudósítások c. lapja. Először külföldi hírek közlésére nem kapott engedélyt, majd 1808-tól már Hazai s Külföldi Tudósítások címmel jelenthetett meg az engedélyt megszerző konzervatív lap.

Milyen volt a cenzúra? Magyarországon 1804-ben a külföldi lapok járatása engedély nélkül tilos volt. A lapokat kézbesítés előtt a postán cenzorok vizsgálták át. 1808-ban 108 lapot engedélyzetek, amiből 84 német volt. Ekkor még csak 1 éves előfizetést fogadtak el lapokra. Az előfizető nyomtatott címzésű borítékban kapta a lapokat. Pecsét alatt (viaszpecséttel lezárva) +2 ft-ot kellett fizetni. A cenzúra miatt sokat késtek a lapok.

1822-ben még mindig csak 107 engedélyezett külföldi lap volt a monarchiában. Ha valaki tiltott lapot akart olvasni, cenzori engedélyt kellett szereznie. Ha megkapta, a lapot csak ő maga olvashatta, azt másnak nem mutathatta meg. A belföldi lapok szerkesztői pl. kaphattak ilyen lapokat, Ha a cenzor nem találta megfelelőnek a lapot., elkobozta, így az előfizetők nem kapták meg. A cenzor által jóváhagyott cikkeket a rendőrség is kifogásolhatta. Sok szerkesztő panaszkodott, hogy képtelen érdekessé tenni a lapot a cenzúra miatt és az előfizetők száma is csökkent.

A hazai lapok alapértékei

A 17-18. századi sajtó jellege nagy általánosságban referáló volt: a hírekről számoltak be (arról is csak meghatározott, általában bécsi lapok alapján). A sajtó politikai hírei - részben a lapok magas ára, részben az analfabétizmus miatt - a nagypolgárság és arisztokrácia olvasmánya voltak. Pár száz példányban jelentek meg. A 19. századra a helyzet megváltozott. A reformkorban az újságok a polgárság olvasmányává váltak. A száraz híreken túl a lap szerkesztője, cikk írója véleményét is közölték, s ekkor terjedtek el a tárcák, vezércikkek, kritikák. Az 1860-as évektől számítják a tömegsajtó korát. A hírt és véleményt különválasztva közlik, olvasóközönsége: mindenki.

A reformkor lapjai 1832-1848

Két új jelenség tűnik fel: a közvéleményt formáló kívánó véleménysajtó és az országgyűlési ill. törvényhatósági eseményeket "közvetítő" országgyűlési ill. törvényhatósági tudósítások.  

A reformkorban a korszak két vezető politikusa, Széchenyi és Kossuth határozta meg a hazai politikai lappiacot. Helmeczy Mihály szerkesztésében jelent meg a Jelenkor (és melléklapja, a Társalkodó), Széchenyi szellemi vezérlete alatt. A nemesi konzervatív reformellenzéki lap előfizetői száma minden addigit felülmúlt, elérte a 4000 -t is. A híreket származási helyük szerint közölte, Magyarország és Erdély rovattal kezdett, mint megannyi utóda. 1832-ben az Országgyűlés alatt kezdte kéziratos, a korai angol újságlevelkhez hasonló formában, postai levélként terjeszteni Országgyűlési Tudósításait Kossuth Lajos. 

Az 1830-i diétán gr. Andrássy György tornai követ vetette fel egy országgyűlési újság gondolatát, egyebek közt azzal az indokkal, hogy a megyék így jobban ellenőrizhetik követeik szereplését. Egy zenpléni követ épp azzal a tervvel állt elő, hogy magánlevélben – a cenzúra megkerülésével - megbízóinak tudósít az országgyűlésről. Ő volt Kossuth. 

1832. december 16-tól Kossuth jegyzetel az üléseken. Első levelei még nem rendszerezettek, de 1833-tól összefogott Orosz József pozsonyi újságíróval, aki 1830-ban már németül könyv formában közzétette országgyűlési jegyzeteit. A következő módszerrel jegyzetelt: “A kimagasló szónoki szépségeken, a jellemző mondatokon és sarkalatos adatokon kívül jóformán csak a vezérszókat jegyeztem fel, melyek az okoskodás fonalát kiczövekelik, jegyzeteim amolyan csontváz voltak, melyre testet rakni az emlékező tehetség feladata volt .. . Mikor mások az ülések után szórakozást kerestek, nekem íróasztalomhoz kellett sietnem, nehogy emlékezetem cserben hagyjon s a csontváz váz maradjon.” Ekkortól rendszeres időközönként jelenik meg tudósítása. A kész szöveget 25-40 szegény jurátussal másoltatja a leveleket, melyet 1833 elején kb. 30 címre küldi ki, őszre már 100 előfizető van. Rövid vezércikkféléket is írt, a beszédeket kommentálva, minősítve közli. 1832. december 17. és 1836. május 15. közt 344 szám jelent meg. 

Kritikája. Nem mindenkinek tetszett a levelezés: a “gyenge és reakciós tollforgató (MST)”  Ponori Thewrewek József (1833) írta: nincs ilyen “non authentica publicitasra” szükségünk: a megye a követek leveleiből tudja meg “hivatalosan” az eseményeket, ne a “nemhivatalos” sajtóból, ami akármit is írhat. 

“Az itt előterjesztett authentica publicitashoz hasonló helyes nyilvánosság nincs a külföldön, hol a követeknek instructiükat adni nem szoktak; és ezek választóikat in corpore soha nem tudósítják. Ott egyedül az újságírók hirdetik az országgyűléseken történt dolgokat és tanácskozásokat; és így ők teszik hírlapjaik által a publictast: de minőt vallyon? Non authenticát! És ezt mindenki tudja, ki a külföldi diétákon folyt tanácskozások előadását egyik külföldi újságban egyképen, a másikban másképen stb. olvassa”. 

A lapot Bécsben betiltották, bár Kossuth arra hivatkozott, hogy magánlevelek küldését nem tiltja a törvény. Végül Kossuthot börtönbe csukták. 

Előzménye. Az Országggyűlési lap előzménye: joga van-e a sajtónak híradásokat közölni az országgyűlési vitákról az elhangzott beszédeket nyilvánosságra hozni? A kérdés először Angliában merült fel. Az első lap Eduard Cave Gentleman’s Magazine-ja (1731) volt, mely közöte ezeket a beszédeket. A kilátásba helyezett büntetés elkerülésére Cave lapjában Samuel Johnson Swift épp megjelent (1726-35), Lilliputban szerepeltetve a törpék nevével jelezve közölte a vitákat (The Debates in the Senate of Lilliput, 1738). 1752-ig folytathatta így, a Parlament pedig nem mert közbelépni. Az országggyűlési lapok mai utódai a rádió és televízió parlamenti közvetítései. 

Az ellenzéki lapot a helytartótanács megpróbálja elhallgattatni. 1836-ban a levelek hírlap jellegére (s így engedélyhez kötöttsége miatt) utasítják, hogy hagyja abba a levelek küldését, de nem teszi: erre a postát utasítják, hogy a Tudósításokat ne vigyék ki. A posta helyett a pesti vásárra járó magánemberek vitték a leveleket. A lap még népszerűbb lett ezzel. 
Kossuth ellen végül 1837-ben hűtlenségi pert indítottak – amiért nem hagyta abba a lap kiadását, azaz ellenszegült az uralkodónak – és elfogatása mellett döntöttek. Kossuth tiltakozott, de márciusban letartóztatták, a budai vár börtönébe viszik és 4 évre ítélik. Kossuth nyelvtanulással és olvasással tölti idejét.

1837-ben Pozsonyban megjelent az első, formátumában már a kor legmodernebb arculatú francia napilapjaihoz hasonlóan tördelt lap, a Hírnök és a Századunk melléklap.

A Hírnök kormánypárti, konzervatív lap. Metternich engedélyével indult Pozsonyban 1837. július 4-én. Szerkesztője Balázsfalvi Orosz József, aki annak idején még Kossuthtal együtt szerkesztette az Országgyűlési Tudósításokat. Támadja Széchenyit, közel áll a később a Világot átvevő Desewffy családhoz. 

1841-ben a frissen szabadult Kossuth Lajost kérte fel Landerer frissen szerzett újságengedélyével a lap szerkesztőjének. A Pesti Hírlapban - a kor legjelentősebb újságjában - Kossuth megteremtette a vezércikk műfaját. A korszakra általában jellemző, hogy a lapok fő célja nem a napi híradás volt, hanem egyfajta szellemi vezetőjük voltak az olvasótáboruknak, azaz véleményt is közöltek. 

 

A Pesti Hirlap indulása. 1840-ben a szabaduló Kossuth és köre a Nemzeti Újságot akarták megszerezni, amikor Landerer politikai lapot akart indítani, ezért megvette az engedélyét egy konzervatív politikai lap (Munkácsy János Rajzolatokból átalakított Sürgönye) kiadásának. Bécsben  megegyezett a hatalommal, hogy Kossuth “megszelidítésének” legjobb eszköze, ha úgy tartják kézben, hogy (cenzúrázott) lapot adnak neki, ami jobb, mintha titkos röplapokat adna ki. Landerer megígérte, hogy ha Kossuth túl messze megy, eltávolítja a laptól; majd Kossuthtot felkérte a lap szerkesztésére (1841. jan. 2.)

Megállapodásuk szerint a kiadó (nyomda) nem szól bele a lap szerkesztésébe, de kéri Kossuthot, hogy közlésre méltó és illő hangnemben írt cikkek közlésétől a szerkesztő akkor se zárkózzék el, ha véleményével nem egyeznek, hogy a lapot ne érhesse az egyoldalúság vádja. 

A lap szerkezetét, rovatbeosztását a Sürgöny lapengedélye szabályozta, attól eltérni nem lehetett. 

A Pesti Hirlap célja. Ami új volt, az a lap célja: a közvélemény formálása. A polgári liberális lap egyes rovatainak cikkei utaltak egymásra, együtt játszottak. Az új hírlap feladata “higgadt kebellel”, illendően megvitatni “a napnak nagy kérdéseit, mikben a honnak jövendője rejtezik” Szórakoztatni nem akar, nincs benne szépirodalom, a korban szinte kötelező szépirodalmi melléklapja sincs. 

“Korunk a discussio kora. az idő, hol egy-egy hatalmasnak a szava, vagy régi szokások minden ellenzést elnémítanak, megszűnt,  nevek helyébe vélemények léptek”.  (Eötvös József: Kelet Népe és Pesti Hirlap 1841,  

Nem is a napi eseményeken van a hangsúly. Célja a következő országgyűlésen felhozandó kérdéseket megvitatni, hogy akkor kész reformtervekkel állhasson elő a reformellenzék – és ez – a cenzúra ellenére is - sikerül neki. A minden lapszám elején álló vezércikk Kossuth újítása. 

 “A hírlapszerkesztés, a tömérdek egyesületek, a megyei foglalatosságok időmet annyira elfoglalják, hogy alig hiszek embert a fővárosban, ki a vígalmaktól s kedvderítésektől olly távol éljen s a társalgás örömében olly ritkán részesüljön, mint én.” - írta. 

A lap 60 előfizetővel indult és fél év múlva kb. 4000 előfizetője volt. Bécsben is “mindenki Kossuth lapjáról beszél, amely Ausztriában el van tiltva”

“Az időszak-iratokat megelőzött kor eszméi hosszadalmas lassúsággal terjedtek csak szülőhelyöknek határain túl; évek kellettek hozzá, míg egynagy szeme, mely keleten született, nyugotra eljuthata; most a gondolatnak mérföldek ezrein keresztükl, tengerentúli országokig,m bizonyos pálya nyílt fel. A négy fal köztött fölemelt szózatot egypár nap milliók, egypár hét alatt egész nemzetek meghallják. A gondolatok ezernyi sokasága jó és megyen, s megtelt velök az egész levegő. S e bámulandó jelenségeket, íme a gondolatközlés mindenható eszközei, a folyóiratok teremtették. ... A napi és heti lapok – mert ezekre van  leginkább panasz – azon haszon mellett, ... melyet közlési sebességöük által szülnek, tömérdek kárt tesznek a valódi tudomámnyoknak. Ahelyett, hogy minden oldalról megfontolt, tárgyat kimerítő értekezéseket közlenének, ál-tanításoknak, meg nem ért eszméknek, fonák fogalmaknak válnak terjesztőivé, az olvasóközönséget elvonják az alapos, rendszeres és kimerítő tanulástól ... szóval a felületesség és frivolitás terjedésének eszközei.  ... Zsurnalizmus létezni fog ezentúl világ végéig; ez a léleknek már úgyszólván szükségévé vált. ... Elfajult a zsurnalisztika azért, mert nagyobbrészint csak vásárilag űzetik. (Bajza József: Gonolatközlés s annak eszközei. Athenaeum 1837-jan. 1. 1-5. p)

A Kossuth-Széchenyi vita a sajtóban.  Széchenyi támadta a Pesti Hirlapot (A Hírnök pedig támadta őt és Kossuthot is): már 1841 nyarán megjelent a Kelet népe, melyben Kossuth lapját forradalmat szítóként állítja be: a lap “megsemmisítésre vezeti a' magyart” – írja, néhol személyeskedésbe hajló Kossuth-ellenességgel. Ugyanakkor azt írja, hogy “hinni akarom, hinni szeretem: az irány [a PH-é] , a' szándék kristálytiszta.” 

Kossuth Felelet c. feleletében csitítja. “Mikép bizonyítom be, hogy a Pesti Hírlap nem vezet forradalomra? nyugodt érzéssel felelhetném: “En onvrant les yeux”  Tessék szétnézni az országban! — Én szétnéztem, s ügyekezem, mennyire emberi gyarlóságom engedé, el nem fogulva nézni szét; 'S ha csak ányék nyomát látnám is a veszélynek, mellyet gróf Széchenyi gyanít vagy — jobban mondva — mellyel gyanúsít: inkább gyávának akarnék látszani, mint rosz hazafi lenn,  's létenném örökre szerencsétlen tollamat”

Eötvös József is Kelet népe és Pesti Hirlap c. könyvében védelmébe veszi. 1841-ben a Világ új szerkesztője írja róla: szerinte a Pesti Hírlap mindössze “pártvágyak és pártremények tárháza” lett, és felkelti a nemzetiségi gyűlölséget is. Márpedig nincs szükség ily “őrjöngő, lázas indulat” –ra (Jablanczy Ignác).

Kossuth eltávolítása. Kossuth sokszor volt vitában Landererrel fizetéséről: a sikeres laphoz előfizetőnként 3 ft 50 krajcár részesedést kért (az előfizetési díj fél évre 6 ft volt). Az alkalmazottakat, lakást, postát Kossuth fizette ebből, de így is maradt az 5200 előfizető után 9000 ft. Ezt meg is kapja, de egyelőre szerződést nem írnak róla. Vita volt azon, hogy az Országgyűlési beszámolók költségéből fedeznek-e Landererék. 1843 végén Landerert Bécsbe hivatták, s mikor hazatért – leszállítja a szerkesztői díjat. Kossuth tiltakozik, de Landerer válasza: nincs szerződés. Kossuth felháborodottan felmond. Landerer még aznap felkéri Szalay Lászlót szerkesztőnek. Landerer “jutalmul” megkapta egy új lap,  a Pester Zeitung indítására az engedélyt. Kossuthot mindenki pénzéhesnek mondta, hogy feláldozta a Pesti Hirlapot. Kossuth később rájött: átverték. 1844-ben új lapra kér engedélyt, Metternich hivatja Bécsbe és megpróbálja rávenni, hogy kormánypárti lapot készítsen, és adja meg, mennyit kér ezért cserébe. Kossuth azonban “nem eladó”, mint írja Wesselényinek. A lapengedélyt nem kapja meg; próbálkozik már létező lapok (Nemzeti Ujság, Hirnök) megvásárlásával, de az udvar ezt is megakadályozza. Végül 1845-ben az Iparegyesület Hetilap c. lapjában jut szóhoz. 

Az új Pesti Hirlap. Bár címe ugyanaz marad, iránya megváltozik a lapnak, amikor 1844. júliusától Szalay László alatt centralista irányultságú (nem a megyei autonómia, hanem a központi irányítás-párti) lesz. Eötvös József, Trefort Ágoston (Eötvös sógora, közgazdasági cikkek sorának írója), Csengery Antal (későbbi főszerk.) is a laphoz tartoztak. A váltás után egy hónap alatt az előfizetők száma 500-ra csökkent; de ahogy kideült, hogy ellenzéki marad, ismét emelkedett. Ellenfele ekkor már az újonnan indult Budapesti Hirlap. 

Az első magyar napilapok

A hírfogyasztók igénye és a postaszolgálat lehetőségei miatt nálunk jópár (150 évvel) évvel később jöttek létre a napi lapok, mint Nyugaton. 1840-ben a brit Timesnak már napi 2 kiadása jelent meg. Az első francia napilap az 1777-es indulású Journal des Paris volt. A Wiener Zeitung már 1830-ban is naponta (7/7) jelent meg.

Az első magyar napilap Kovacsóczy Mihály Közlemények az élet és tudományok köréből ill. Literatúrai Lapok című iker-újságja volt, 1841-ből. Ez azonban nem politikai, hanem divatlap volt. Szintén divatlap az első pesti német nyelvű napilap, a Saphir Zsigmond alapította 1839-es indulású Pester Tageblatt. Első politikai lapunk, mely naponta jelent meg, a Budapesti Hiradó volt, mely 1848 januártól már a [megjelenik] „hétfőt kivéve naponkint" kifejezést használja. Az 1848-as forradalom (mint korábban a Francioaországban a francia) adta meg hírbőségével és híréhségével az igazi lökést a napilapoknak. Az ekkor induló lapok többsége is naponta jelent meg.

A vidéki olvasóknak - a ritkábban járó posta miatt - a heti hatszori megjelenésű lap sem jelentett napi újságot. A hetes késéssel érkező lapok következménye az volt, hogy a vidéki levelezők is csak akkor tudtak reagálni egy írásra, levelük további hét múlva megjelent, s a vidéki olvasókhoz így szinte hónapos késéssel jutott ismét el.

„Kossuth Lajos „Pesti Hirlap”-ja járt édes atyámnak is, takaros boríték alatt. Az egyetlen példány Nagyabonyban, mely megfordult a város minden kaputos lakójának kezén. El-elszármazott Györkére, Szelére, Farmosra is, ha valamely szózatos cikke jelent meg a szerkesztőnek. A lap azután, tönkre olvasva, rojtosan, zsíros pecsétek díszével tért meg – ha megtért.” (Ágai 1908)

A postán némely „könnyelmű postahivatalnokok" feltépték, bepiszkították és elhányták az újságokat, melyeket újranyomni nagy költség volt - írta 1816-ban Pethe Ferenc. 1830-ig a posta heti 2-szer fordul, csak Bécs és Buda közt volt napi járat. (A „postaszekerek" a kisebb helységekbe 1830-ban csak havonta kétszer jártak) Ezért nem volt érdemes heti 2-nél több számot készíteni. A hírszolgáltatás ennek megfelelően elég lassú volt. Az újságok a külföldi cikkek mellett közölték annak keltezését is: jól látszik, hogy minél messzebbről jött a hír, annál régebbi volt. A távíró 1847-es megjelenésekor előbb külön rovatban közlik a telegráf híreket.

A reformkori sajtó jellemzői

Vezércikk. Kossuth nyomán minden lap meghonosítja.

Tárca A melléklapoknál kell említést tenni a vonal alatti részrõl, mert a kettő témája sokszor hasonló volt. A Tárca rovatot Geoffry abbé 1800-ban vezette be a Journal des Débatsban (a Moniteurral szemben álló francia lap), a vonal alatt. Színi bírálatok, könyvismertetés szerepeltek benne. Hangvétele könnyed volt. A hazai lapokban is meghonosodott (nálunk saját néven; a cseh lapokban pl. az eredeti feuilleton néven). Angol lapokban nem jelent meg, de a németekben is ritka volt. Nálunk eleinte nem volt állandó neve: Kis Futár (Hírnök, 1840), Õr (Világ), Mûtár (Pesti Napló 1852), Tárca (Világ, 1842-tõl)

Mellékletek A legtöbb lap az 1-2 íves újságon túl egyéb "toldalékokkal" is szolgált olvasóiknak. Ilyenek voltak a ráadás számok, értekezések, évvégi ajándékok, de a lapba a legkülönbözõbb méretû papírdarabokon becsúsztatott hirdetések is. Ezen túl minden félév végén a jobb lapok féléves tárgymutatóval, a bekötendõ félév elé fûzendõ borítóval (szilveszterkor adták, az előző félévhez) ill. ajándékkal (pl. díszes térkép) szolgáltak, pontosabban "kedveskedtek" előfizetőiknek.

A 48-as forradalom

A forradalom új lapok sorozatát hozta. A sajtópiac új elemei a "radikális", a kormánypárti és a hadi lapok. A Közlöny lett a forradalom hivatalos lapja: a többivel együtt, nyomdagépestül követte a kormányt Debrecenbe, később Aradra. A korabeli lapok közül sokan az utolsó pillanatig kitartottak, és megrázó leírásokban számoltak be a csatákról. A kor egyik legnépszerűbb lapja Kossuth Hirlapja, melyben Kossuth a vezércikkeit közölte. 

A régiek közül sokan egyszerre átálltak az forradalom oldalára. A Pesti Hirlap és az Erdélyi Hirlap is igyekszik átállni, liberálisabb lenni, de a legnagyobb pálfordulatot a korábban konzervatív Nemzeti Ujság vette véghez, ami a végét is okozta. A korábban nemzeti-klerikális Nemzeti Ujság forradalmibb volt a forradalmi lapoknál: először közli (másnap( a 12 pontot és Nemzeti dalt. Szerkesztőjét, Illucz Oláh Jánost “ál-radikálisnak”, köpönyegforgatónak nevezik, a konzervatívok (papság) pedig túl radikálisnak tartja. A lap címét májustól Nemzetire változtatja, év végén megszűnik.

Az 1844-ben indult Budapesti Hiradó (szerk. Szenvey József) “fontolva haladó” konzervatív lap. Először jelenik meg heti 4, majd 1848. január 1-től 6 alkalommal: az első magyar napilap (külföldi elődei: The Daily Courant 1702, Journal de Paris 1777). A Pester Zeitung mellett csak ez a lap kapott (közölhetett) hivatalos hidetéseket, azaz ez volt az egyetlen magyar nyelvű lap, mely íly módon állami támogatást kapott.  1847. novemberétől a diétára (országggyűléshez), Pozsonyba költözik a szerkesztőség. Itt éri a forradalom. A lap nem vált irányt, Figyelmező néven marad Habsburg-párti, a szeptemberi fordulat után nyíltan  szembeszáll a szabadságharccal. Erre válaszul (de mondvacsinált ürüggyel) decemberben a Honvédelmi Bizottmány betiltja. 1849-ben a Pestre bevonuló Windischgrätz szolgálatában újraindul, tavaszi hadjárat alatt július 2-tól Pozsonyban jelenik meg, Haynaunak behódol – ez az egyetlen magyar lap, amelyik ezt megteszi. 

Az első, rikkancsok által árult délutáni magyar lap a forradalom Marczius Tizenötödikéje, a pesti radikális fiatalok lapja volt. A kisalakú lap új stílust hoz be: riportok, harctéri tudósítások, csevegő stílusban. Az új sajtótörvény szerinti első sajtóvétség kirovása is rájuk esett. Mottója: nem kell táblabíró politika (ami a maradi, nemesi világ jelképe). 

A Bach-korszak 

A forradalom utáni éveket a passzív rezisztencia jellemzi: A Bach-korszak katonai diktatúrájában alig jelennek meg újságok. "A sajtó, ha nem ostromolhatta – hallgatással mellőzte a kormány intézkedéseit..." (Csegery Antal ) 1850-ben jelenik meg az 1937-ig élt Pesti Napló, mely Kemény Zsigmond szerkesztősége alatt a Deáki passzív ellenállás szócsöve lett. A Pesti Napló közli a híreket, de semmilyen kommentárt nem fűz hozzá. 1865-ben a Pesti Naplóban jelent meg Deák cikke, mely elindította a kiegyezés felé vezető utat. 

Szépirodalmi lapok

„Nagy Ignác találmánya volt a szépirodalmi napilap. Az 50-es évek elején a „Hölgyfutár” köré csopotosult az akkori fiatal irodalom. … Olyan napilap, mely bánatos lírai verseléssel nyitotta meg közleményei sorát, melyre következett a regény, utána megint egy kis lantolás, majd rövid elbeszélés, végül a mindenfelől vett hírek s egyéb apróságok.  [később] már akadtak múzsafiak, akik valamelyes honoráriumot is kértenek a munkálataikért. Az ilyesmiről pedig Károly bácsi (Tóth Kálmány szerkesztő) hallani sem szeretett. S így történt, hogy éltető kéziratok híján a H. éhen halt. (Ágai 1908)

A második hasonló vállalat, a Fővárosi Lapok volt (1864-1897). Megalapítója Tóth Kálmán. Ez a lap is éhomra nyujtotta olvasóinak a verset, ennek is elől volt a hátulja. Fontos napi események a negyedik lapra kerültek s a költemény, novella s egyéb finom portéka az elsőre: tartalmas ebéd, mely kezdpdik a csemegéivel s végződik a levessel. 

… Sem előtte, sem utána nem jelent meg napilap, mely annyira meghódította volna az ország hölgyközönségét, mintez. Fehér ujság volt, melyet a mama bátran adhatott oda serdülő leánya kezébe, míg ma bizony nem győzi dugdosni előtte, a sexuális felvilágosítás és szörnyűséges napikrónika e veszedelmes korában, mely kezdve a kosaras nénin s a tyukos bácsin, … hogy megfertőztetett babalányokkal fejezze be a sort. 

Hát igaz: valami vénkisasszonyos levendula-illat áradt felénk a F. L-ból …. A mának harsogó tengerében bizony elnémult a szellemesen csevegő patakocska s az édesen borongó líra. S elmerült a F. L. is. (Ágai 1908)

 

A kiegyezés időszaka 

Visszatekintés 1850-re: “A lapok nem a “napok fotorgafiái” voltak, mint most , hanem a közönség vezetői. Nem hírszolgálat volt a működésük, hanem a józan eszmék terjesztése (lásd: közszolgálat vátozása). Nem annak az anyagnak összehordása képezte a főcélt, mely alkalmas kidomborítani, hog ymi történt ma, hanem annak az útját kellett előkészíteni, aminek egy év múlva kell történnie. Hosszú ismertetések és közlemények jelentek meg egyes kérdésekről vagy könyvekről. A .. közönség olyan érdeklődéssel követte a szócsatákat, mint ma .. a háborúkat”. (Mikstzáth Kálmán). 

 “Mik egy néplap kellékei? Az, hogy érdekes legyen. Az, hogy hasznos legyen. És az, hogy olcsó legyen. ... Ugy intézkedtünk, hogy legjobb iróink irják, hogy tartalma széles ismeretgazdagságot foglaljon magában, és egész félévi előfizetési ára EGY PENGŐ FORINT legyen” (szerk: Pákh Albert)

Ama csöndes lüktetésű korban, midőn a szerkesztő ugy gondolkozott, hogy nem kell kényeztetni a közönséget, mert hiszen holnapután is nap, s hogy nem mulaszt vele az olvasó, ha 24 órával később tudja is meg, milyen gyönyörűen énekelt Turolla k. a., vagy hogy mult este röpítette első bombáját a burkus a körülfogott Parisba… .. míg be nem ütött a Pester Lloyd az ő legujabb híreivel s frissebb mozgáésra serkentette a nyujtózkodó magyar zsurnalistát. Ezen az uton nevelődött követelővé a közönség is: a legujabbat már másnap kereste, sőt ma, mg munkaszünetes vasárnap is, külön kiadások közlik vele a legújabbat. (Ágai 1908) 

“Mindinkább háttérbe szorul a sajtó, különösen a napisajtó nevelő, oktató, vezető szerepe, és előrenyomul a híradás, a tiszta tények minél gyorsabb és minél pontosabb közvetítése.” (Singer Zsigmond, Pester Lloyd főszerk.).  

“Lépésről lépésre eltávolodott a magyar sajtó hírlapjainak nagy része a véleménysajtónak eredeti típusától, és rátért a hírszolgáltató sajtó típusára” (Vészi József – BP. Napló)

A kiegyezés korának Pesti Napló melletti másik nagy kormánypárti lapja A Hon volt, melyet Jókai Mór szerkesztett. Lepedőnyi mérete is mutatta, hogy a brit The Timest tekintette példaképének. 

Ebben a korban már a kávéhézak lettek az újságolvasók egyik fő központjai. Pesten hirdetési irodák alakultak, a sajtóhirdetések száma megugrott. (1878-ban az USA-ban jelent meg az első teljes oldalas hirdetés).

A szenzációsajtó kezdetei: képes és bulvár napilapok

Wodiáner Fülöp indította a képes napilapot, a Budapest (1910: 45 ezer pld) c. újságot 1877-ben, mely először szerzett engedélyt utcai árusításra. Ennek különlegessége az volt, hogy címlapján nem vezércikket, hanem metszetet közölt, s hangvétele is az utca emberéhez lett igazítva. Hasonlóan képpel indító, és a szenzációkra éhes közönségnek szóló lap volt az 1888-ban indított Kis Újság (1910: 150-180 ezer pld).

Képes napilapok: „Budapesten öt ily napilap jelen meg: .. Politisches Volksblatt, Neues Politisches Volksblatt, Budapest, Nemzeti Ujság, KitartásMéltó fölháborodást keltenek e lapok képei a finomabb érzésű és fejlettebb ízlésű szemlélőkre, midőn holmi Spanga vagy Savanyú Józsi-féle alakokat, a másikon megint a bécsi undok rémtetteket vagy Schenk Hugüt, a mesebeli „Kékszakáll” iszonyú megtestesítőjét s cinkosait ábrázolják. Mind az öt lap pedig egymással  vetekedve közli ez ábrézolatokat, iparkodva azokat minél vérfagyasztóbban, egész columnákon át, fő- és alcímekre osztva, még a legiszonyúbb részleteket is idegrázóan elmesélni. ... Kérdjük, a szabad sajtónak ilyen fattyúhajtásai láttára ne szálljon-e szégyenében sírba az emberiség magasztos géniusza (Képes napilapjaink. Faragó. Nyomdászok Közlönye 1884.)  

Igazából az 1890-es évektől válnak a pesti utca mindennapi részévé a rikkancsok, utcai árusok. Az 1896-ban induló Esti Újság (1910: 80-100 ezer pld) (Rákosi Jenő lapja) már csak rájuk épült: egy krajcárért árulták és előfizetni nem is lehetett rá. A Friss Újság (1910: 170-180 ezer pld) viszont olcsó reggeli újság volt, s elsősorban a vidéki olvasóknak szólt, nem is sikertelenül, 100 ezres példányszámmal. 1904-ben indult Braun Sándor A Nap (1910: 80-90 ezer pld) c. lapja, mely amerikai mintára pletykákra, leleplezésekre, bűnügyekre, magánéleti titkok kiteregetésére épült. A tömegsajtó legjelentősebb képviselője azonban Az Est volt. 1915-ben indult a 8 Órai Újság, mely nem tudott Az Est nyomába érni.

Bulvárlapok:  Nálunk ennek az elnevezésnek, boulevardlap, sajátszerű kicsinylő mellékíze van. Mi mindenben Ausztriát és Bécset utánozzuk, ebben is. A nyugati államokban szabad a kolportázs és így ott minden lap, kicsiny és nagy, egyaránt boulevardlap. .. Mikor 15 évvel ezelőtt megindítottam lapomat, valóságos mártírum bvolt naponta az árusítási engedélyhez hozzájutni. Az öreg Gerlóczy bekövetelte a kész lapot, ezt ő vagy megbízottja végig olvasta, és csak azután adta ki az engedélyt. Egyet a lapnak, egyet a rendőrségnek. Mindennap fiakkeren vittem a kézbesítőt a főkapitányságra. It meg mindennap újra kellett bejelenteni az összes árusítókat és mindegyik naponta új igazolványt kapott. Félnégy volt mindig, mire a két órakor kész lapot ki lehetett vinni az utcára. (...) Ezek a boulevardlapoknak fitymált egy, két és háromkarjcáros kisebb lapok teremtettek Magyarországon legalább egy millió új ujságolvasót; ezek vitték bele a függetlenségi eszmét a magyar nép zömébe. Nagy kulturális és politikai feladatot teljesítettek a múltban és nagy társadalmi feladat vár rájuk a jövőben: a szociális gondolat általánosítása. Nem akarjuk kicsinyelni a nem boulevardlapok, az ugynevezett nagy lapjainkjelentőségét: az ő feladatuk a múvelt középosztály és a felső tízezrek napi szellemi táplálékáról gondoskodni és ezek politikáját irányítani vagy szolgálni; de a boulevardlap, vagy mondjuk magyarul: az utcai lap a nép százezreit oktatja, irányítja és szolgálja. … Most azzal a szemrehányássa illethetnének, hogy „szép, szép, kultúra, politika, mind rendben van, de a hazug hírekrőlé s botrányhajhászatról nem méltóztatik beszélni!” .. Se utcai, se más lap nem közöl tudva hazug hírt. .. A botrány a bulvárlapok fogzása: gyermekkori betegség, melyet a közönség maga okoz. … Abban a pillanatban, a melyben közönségünk elég művelt lesz – egyelőre még az angol közöség sem az – hogy a botrányt megvese, a botrányhajhászat is meg fog szánni az utcai lapokban és egyebütt".  (Szalay 1908)

 

A sajtóvállalatok 

A századfordulón létrejöttek az első sajtóvállalatok, „sajtómágnásnak" is nevezett vezetőikkel. A korszakban még nem volt rádió, tévé, mozi is alig, így a sajtó feladata volt a teljes információs és szórakoztató piac lefedése. Újságok jelentek meg reggel, délután, este, rikkancsok járták az utcákat a néplapokkal, a kávéházakban pedig minden aznapi hazai s jelentősb külföldi napilap olvasható volt. A friss hírekre különösen az I. világháború alatt volt igény, így a kor vezető lapjai a hírgazdag napokon félmillió példányban fogytak el.

 

Légrády Károly: Pesti Hirlap.  Sajtónagyhatalommal rendelkeztek a Légrády-testvérek, kik közül Károly 1878-ban indította a Pesti Hirlapot (1910: 60 ezer pld) (ezen a címen már a harmadikat). A lap üzleti alapon működött és ezért pártpolitikától távol tartva magát függetlenként működött. Célja a minél szélesebb olvasóközönség megnyerése volt. „Óbégatás helyett tettekre van szükség. De éppen a tettekre nézve nincsenek pártjaink tisztába magokkal. A P.H. ennélfogvca nem csatlakozhatik e létező pártok egyikéhez sem"- írták programjukban. E lap közölt először apróhirdetéseket.

A P. H.-ban jelentek meg Mikszáth Kálmán országgyűlési tudósításai, a T. Házból címmel. A lap újdonsága volt, hogy nem a szerkesztő, hanem a kiadó határozta meg a lap irányvonalát. Így amikor 1881-ben a kiadó eszméivel ellentétes cikket akart közölni a lap, Légrády megakadályozta, mire az egész szerkesztőség kilépett (azóta már lapok folytatták ezt a „hagyományt") és megalapította a Budapesti Hírlapot (1910: 65 ezer pld). A Pesti Hírlap ettől a liberális nagyvárosi polgárság kedvelt lapja volt, alig ismert rovatvezetőkkel de neves írókkal és publicistákkal. Példányszáma az I. világháború alatt félmillióig szökött.

 

Rákosi Jenő: Budapesti Hírlap, Esti Újság. A radikális újságírás hazai bölcsőjének is nevezett B.H. -ot Rákosi Jenő alapította. Szélsőségesen magyaros, nemzeti elenzéki hangvétele elsősorban a vidéki konzervatívok tetszését nyerte meg.

 

Mikós Andor: Az Est, Pesti Napló, Magyarország.  Miklós Andor 1910-ben alapította a kor sikerlapját, Az Estet, mely fő feladatának a hírszolgálatot tekintette. Az első világháború alatt elérte a félmilliós példányszámot, s a külföld is ezt idézte. Móricz Szigmond szavaival: „a kalendáriumtól Az Est olvasóivá emelkedett a magyar falu. És ez azt jelenti, hogy egyszerre csak a hivatalosan művel népámítás helyett első kézből vett információkkal, az európai sajtóban is legelső vonalú hírszolgáltatással, szemei és politikai irányítással kötött benső kapcsolatot a tanyák népe".

Miklós Andor később megszereze az Athenaeum kiadóját és nyomdáját, a Magyarországot (1910: 46 ezer pld) és a Pesti Naplót (1910: 45 ezer pld), s hármas lapkonszernjével volt reggeli, délutáni és esti lapja is. Az 1920-as évek legfontosabb sajtónagyhatalma függetlenként Bethlen István politikáját népszerűsítette. Bevételeit jótékonyságra és az irodalom támogatására fordította.

A Pesti Naplóból 1896-ban Vészi József vezetésével kilépett az egész szerkesztőség, s megalakította a Budapesti Naplót (1910: 15 ezer pld). Az 1918-ig élő lap a liberális értelmiség újságja volt. Benne Ady, Kosztolányi, Szép Ernő, Molnár Ferenc is publikáltak.

A kor lappiacán jelen volt még katolikus napilap (Magyar Állam - 1906: 15 ezer pld)), az 1877-ben indított Népszava (1906: 35 ezer pld) és a szabadkőműves Világ, mely a polgári radikális elit „európai magyar lapja" volt. Jászi Oszkár és Ady voltak legfontosabb publicistái. 20 ezres példányszámához képest sokkal nagyobb befolyása volt.

 

A hirdetések virágkora

1907. december 24: Az Újság 160 oldalából 65 lapnyi a hirdetés, a Pester Lloyd 108 oldalából 64, az Alkotmány (katolikus lap) 34 oldalából pedig 10. "A hirdetési rovat sokkal nagyobb mérvben bocsátja a sajtónak rendelkezésére a függetlenség eszközeit, mint az a csekély összeg, amelyet a község előfizetés útján szolgáltat..." - írta Singer Zsigmond, aki a Pester Lloyd főszerkesztője volt az első világháború előtt. Ha a hirdetők nagyobb mennyiségű hirdetést vásároltak egyszerre, átalánydíjért, gyakorlatilag fél áron közölhették azokat, ami kedvezett a nagy cégeknek (vasút, bankok), és jó volt a lapoknak is, mert sokáig biztos bevételt nyújtottak számukra. Az állami hatóságok hirdetéseit ingyen kellett közölni, de ezek olvasókat vonzó ereje "bevétel" volt a lapok számára.

A napi sajtó magyarországi története a XX. században

1919: a tanácsköztársaság. Az 1919-es tanácsköztársaság Alkotmánya a korábbi tőkés sajtót a „proletáröntudat elhomályosítának eszközeként" aposztrofálta. „Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé, és a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedjen". Ennek megfelelően a korábbi lapok sorra szüntek meg.

Március 21-én a konzervatív és katolikus lapokat betiltották, a Népszava és Vörös Újság jelenhetett meg és a külföld tájékoztatására a Pester Lloyd.  A vicclapok mindegyikét betiltották.

A kormány hivatalos lapja a Vörös Újság (1919: 300 ezer pld.) volt. Első szerkesztője Szamuely Tibor.

„Évtizedünk legválságosabb napjai a tanácskormány 1919. márc 22-aug 2.-ig terjedő 133 napos uralmára esnek. .. A bolsevizmus már az 1918. októberi forradalom után megkezdte szervezkedését, s bár Garami kereskedelmi miniszter az ujságpapír zárolásával és megvonásával iparkodott a szélsőséges lapok megjelenését meggátolni, sztrájkok, utcai tüntető felvonulások, zavargások, a kersztény szellemű lapok (Új Nemzedék, Budapesti Hírlap), sőt a polgári lapok közül a Lázár Béla szerkesztése alatt állott Déli Hírlap ellen rendezett pusztító merényletek, rombolások siettek a bolsevizmus útjának egyengetésére. Az illegális úton szerzett papíron a Vörös Újság a tilalom ellenére is megjelent. 

A tanácskormány csak a saját politikai elveit valló lapot engedte szóhoz jutni, s a hivatalos lapjain kívül csak azok jelenhettek meg korlátolt terjedelemben, melyek a tanácskormány elveinek hirdetői lehttek. A polgári lapok közül a diktatúra azonnal betiltotta a keresztény szellemű lapokat, s a nemzeti eszmét nyíltan megvalló ujságokat Alkotmáény, Budapesti Hirlap, Független Magyarország, Kis Ujság, Magyarország, Uj Lap, s a német lapok közül a katolikus Neue Post – Kleines Journal), míg a többiek, ha elegednő papírral rendelkeztek, korlátolt terjedelemben május 14-ig zavartalanul megjelenhettek. A Világ április 20-án címét Fáklyára változtatta, de így is csak május 24-ig szórhatta fényét és világító eszméit. A szovjetnek még a Világ radikalizmusa sem volt eléggé megfelelő. A hivatalos Vörös Újság mellett, a szociáldemokrata párt mérsékelzebb elemeinek s általában a polgári lakosságnak tájékozatására még a Népszava is megjelenhetett, bár .. hetenként csak néhányszor kerülhetett kiadásra. A külföld tájékoztatására a szovjet a Pester Lloydot foglalta le, a szerkesztők azonban legtöbbször csak a tanácskormány rendeleteit, ítéleteit, bvagy néha egy-egy félrevezető tájékozattó közleményt adhattak le. 

A lapok szellemi irányítása a közoktatási népbiztosság hatáskörébe tartozott s Lukács György mellett mint a szovjet sajtüókamara irányítója Göndör Sándor játszotta a főszerepet. … Meg kell említenünk, hogy a Pester Lloyd Bécsbe menekült szerkesztői és kiadói a szovjet Pester Llooydnak ellensúlyozására lapjukat Bécsben is megjelentették.

Miként Budapesten, vidéken sem indított saját erejéből hírlapot a szovjet, hanem a már meglévő s jól megalapozott lapokat foglalta le s adta ki a régi vagy a helyi új szerkesztők által kiválasztott hangzatos címek alatt (Fáklya, Jövőnk, Proletár, Vörös hajnal, Vörös Lobogó stb). A szerkesztők között elvétve akadt hivatásos újságíró, többynire azonban dilettáns, tanulatlan, politikailag iskolázatlan egyének voltak, akik a polgári társadalom elleni gyűlöletükben még a mérsékeltebb budapesti szerkesztőtársaikat is túlszárnyalni igyekeztek. Lapjaikon gyakran találkozunk ilyen kitételekkel: Szociális termelésből fakad a jólét! de ilyenekkel is: Halál a burzsujokra! Lámpavasra az urakkal! Halál az ezerholdasokra! stb.” (Kemény 1942) 

A 27 budapesti napilap leolvadt háromra. Reggelenként a Népszava s a Pester Lloyd, délutánonként a Vörös Ujság bolondította hazugságokkal a szomjazó közönséget, mely sokszor valóságos harcot vívott egy-egy mocskos, szalmaszínű papirosra nyomott lappéldányért. … Elfogyott a normális  újságpapír  is, amikor aztán valami ronda, zsirosnak látszó papiron jelentették meg lapjaikat. (Kéky 1925)

A tanácsköztársaság után 

A Tanácsköztársaságot leverésekor bevonuló román csapatok megszállásakor - az ő cenzúra-pecsétjükkel - egyedül a Reggeli Újság jelenhetett meg a fővárosban.

„A román királyi katonai cenzúra felsőőbb helyről kapott utasítás alapján figyelmeztet minden nyomdai vállalatot, hogy a román katonai cenzúra előzetes engedélye nélkül semmiféle nyomtatvány nem készítehtő. Ez ellen a rendelet ellen vétőket a román hadbíróság fogja felelősségre vonni, másrészt oedig minden cenzurázott nyomtatvány román hatósági védelem alatt áll.” (Typographia 1919 szept. 19) 

„A proletárdiktatúra bukása után – a Budapesti Hirlap aug. 7-én kaidott rendkívüli számán kívül – az újjáéledt keresztény Magyarország első budapesti napilapja, román cenzurával Szőts Pál szerkesztésében 1919. aug 17-én délután Esti Hírek, majd aug. 18-án Reggeli Hírek címen jelent meg erősen korlátozott terjedelemben” (Kemény 1942)

 

1919. szept 28-án indultak újra a fővárosi lapok: Az Est, Az Újság, Magyarorszg, Pesti Hirlap, Pesti Napló, Magyar Hirlap, Világ, Friss Ujság, a Pester Lloyd. 

Majdnem kéthavi kényszerszünet után, szept. 28-án jelentek meg a polgári napilapok. .. Ugyanezen a napon mutatkozott be a Központi Sajtóvállalat 2 lapja is, a reggel megjelenő Nemzeti Ujság Turi Béla, s a déli bulvárlap, az Uj nemzedék Milotay István szerkesztésében.” (Milotay 1920-ban Magyarság címmel új lapot alapított) (Kemény 1942)

„Magyarország históriájának szégyenletes sötét korszaka első heteiben a „keresztény és nemzeti” jelszó alatt garázdálkodó rendszer hóhérosztagai, a tisztikülönítmények pribékjei, rávetették magukat első áldozatukra, Somogyi Bélára, a Népszava akkori szerkesztőjére. Kikémlelték, mikor távozik a szerkesztőségből. Egy este autóval az útjába állottak a kirendelt pribékek, betuszkolták a kocsiba és elhurcolták. Somogyi Béla puritán életet élt , a szocialista eszme érvényesüléséért harcolt, megalkuvást és megfélemlítést nem ismert. Ezért kellett meghalnia.” (Nádor 1946)

A két világháború között (1919-39). A vörös terror utáni években sorra visszatértek a korábbi lapok a piacra. A harmincas években megjelentek a napilapok heti képes mellékletei (ennek előzményei lehettek a századdal korábbi ikerlapok, társlapok). Ezek segítették a fotoriporteri szakma kialakulását.

1928-ban az antiszemita Incze István így látta a lappiacot: 

"Melyek a keresztény és melyek a keresztényellenes lapok Magyarországon?

Megbízható keresztény lapjaink részben napilapok, részben hetilapok vagy folyóiratok.

A keresztény napilapok között első helyen áll: a “Nemzeti Újság”. Ma Magyarország egyik legjobban szerkesztett, változatos, előkelő színvonalú, keresztény hírszolgálatú s amellett irodalmi szempontból is vezető napilapja. 

Kitűnő, fürge, gyors hírszolgálatú, úgynevezett bulvárlapunk a délben megjelenő “Új Nemzedék”. 

Népies kis napilap, erősen katolikus szellemű: az “Új Lap”. 

Az ifjúság nagyszerű folyóirata a külföldön is gyakran megcsodált “Zászlónk

*

Már nem kimondottan katolikus, sőt valláserkölcsi szempontból eléggé színtelen, de mégis keresztény alapon álló lapok:

A Magyarság napilap, a Kis Újság népies napilap.

Színtelen, de a liberalizmushoz közelálló napilapok: a Budapesti Hírlap és a 8 Órai Újság.

 *

A katolikus világfelfogással, erkölcsi érzékkel többé-kevésbé ellenkező lapok:

A Pesti Hírlap ... Ismételten durva és szenvedélyes hangú támadásokat intézett a katolikus Egyház feje, a pápa ellen. Emellett újabban erős protestáns propagandát űz).

A Pesti Napló, Az Est és Magyarország (szenzáció-hajhászó lapok, gyakran katolikusellenes célzattal; erkölcsi szempontból is erős kifogás alá esnek).

Az Újság (kifejezetten keresztényellenes, mindenben a zsidó érdekeket védő s a keresztény törekvéseket gyakran kigúnyoló lap).

Az Esti Kurír (radikális, keresztényellenes lap).

A Pester Lloyd (keresztényellenességét pl. a jezsuita pörben is kimutatta).

A Mai Nap (szintén).

A Magyar Hírlap (azelőtt “Világ”, szabadkőmíves irányú).

A Reggel (radikális, keresztényellenes hétfői lap, szerkesztője a forradalomban a hírhedt “Déli Hírlapot” szerkesztette).

A Népszava (a vörös népboldogítók lapja).

A folyóiratok között többé-kevésbé keresztényellenes orgánumok: az Új Idők (a zsidó Singer és Wolfner kiadása), a Tolnai Világlapja, a Színházi Élet (az erkölcsi szenny legfőbb terjesztője), az Ojság (a zsidókat látszólag gúnyoló zsidó lap, amely azonban a zsidókérdést igyekszik a nevettetés művészetével, mint ártalmatlant tüntetni fel) stb." (Incze István:  Keresztény vagy? - milyen lapot olvasol? Kat. Hölgyek Orsz. Sajtóegyesülete, 1928)

1933-tól (Bethlen István miniszterelnökségekor) a Budapesti Hirlap volt a kormányhoz közeli, félhivatalos lap. Rákosi Jenő, a tulajdonos azonban liberális ellenzéki volt, így megvált a laptól, mely példányszáma ezután a korábbi töredékére (3000) esett. Bethlen lapja lett a 8 Órai Újság is.

A liberális sajtót képviselte a Pesti Napló, revíziós felhanggal a Pesti Hirlap.

Hubay Kálmán főszerkesztőségével 1933-ban indult a vidéki középréteget megcélző Függetlenség bulvárlap. Célja a náci propaganda terjesztése volt, s ehhez - félhivatalos lapként, állami támogatással - heti 3 képes mellékletet, és külön rádióműsort is adott. Így példányszáma 70 ezerre nőhetett. Esi párja az 1936-ban indult Esti Újság.

1938-ban a zsidótörvény a sajtóban dolgozókra is hatással volt. Zsidóságára vagy baloldaliságára hivatkozva 1938-ban 411 fővárosi lapot tiltottak be. 1939. szeptember 1-én bevezették a sajtócenzúrát. Teleki Pál azonban decemberben a lapokra bízta, hogy bemutassák a lapot a cenzornak, azaz gyakorlatilag megszüntette: ez a hitleri Németország rosszallását váltotta ki, és 1940. augusztusában ismét bevezették a cenzúrát. Közben a lapok terjedelmét is csökkentették, ami az arculatra is kihatott: a szűkös hely miatt eltüntek (rendeletileg) az öles címbetűk, sok helyütt a fotók is. A sajtó politikai irányítása kettős volt: a miniszterelnökség a náci szellemiséget támogatta, a külügyminisztérium (gondolva a jövőre) a másik, ellenzéki oldalnak is helyt adott. Mindez a hintapolitika része volt, mely mindkét hatalmi központnak meg próbált felelni. Teleki 1939-41-es miniszterelnöksége alatt az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a liberális ellenzéki sajtó közelebb állt a kormányhoz mint az elvileg kormánypárti, Gömbös Gyula alatt létrehozott náci lapok. 1940-től ezt a politikát nem lehetett folytatni, s a lapok a Magyar Élet Pártja szélsőjobb szellemisége felé tolódtak.

Jobboldali, de ellenzéki lap volt a Milotay István és Pethő Sándor alapította, Andrássy Gyula finanszírozta 1920-tól megjelenő Magyarság. A lapszerkesztők azonban eltérő nézeteket valltak, így 1934-ben Milotay kivált és megalapította a nácibarát Új Magyarságot, mely a kormányt szolgálta. A Magyarság ezután náci- és szovjetellenes lapként működött, míg a laptulajdonos nemzetiszocialista lappá nyilvánította. Pethő Sándor több munkatársával kilépett a laptól és 1938-ban megindította a Magyar Nemzetet (1943: 60 ezer pld.) (címadásánál szempont lehetett, hogy előző évben fejezte be A magyar nemzet története c. könyvét) Jeligéje a következő volt: „A Magyar nemzet küzd, hogy Magyarország magyar ország maradjon". Sokszínű szellemiséget képviselt. Hamarosan igen népszerű lett, többször felüggesztették, míg 1944. március 22-én betiltották. A német megszállással minden ellenzéki hang elhallgatott.

A koalíciós évek 1945-1948

Az ostromlott országban már csak röplapok jelentek meg, míg 1944. novemberében megjelent a Néplap. 1945. januárjában az első pesti lap a Szabadság volt. A pártok lapjai egymás után jelentek meg: Népszava (Szociáldemokrata), Szabad Nép (Kommunista), Szabad Szó (Nemzeti Parasztpárt), Kis Ujság (Független Kisgazdapárt). A többi szellemi áramlat lapjai is újraindultak, így a Világ és a Magyar Nemzet is, utóbbi Hegedüs Gyula vezetésével. Hamarosan három vicclap is megjelent: a Szabad Száj, a Pesti Izé és a Ludas Matyi. (Az 1989-es rendszárváltozás után ezek egy ideig mind újra megjelentek). Az átmenet évéig a háború utáni éveket alapvetően az újjáalakuló pártok lapjai jellemezték, melyek fokozatosan szűntek meg és/vagy olvadtak bele az új rendszer egyhangúsító sajtójába. 

 „A Szabad Nép a párt reggeli lapjaként jelent meg, déli kiadásban a Szabadság – a korábban koalíciós lap – került az utcára. 1947-ben két délutáni riportlap indult: a Magyar Nap és a Friss Újság. Ezek nem mint az MKP hivatalos lapjai jelentek meg, de a pártirányítás elvei alapján kommunista újságírók csinálták. … A párt vidéki lapjai – Délmagyarország, Északmagyarország, Új Dunántúl, Néplap, Viharsarok – a területi majd megyei biztosok munkáját, a helyi politikát szolgálták” (Márkus 1977)

 

 

• SZDP
• 1945 feb 18: Népszava, Szociáldemokrata Párt lapja, főszerk. Szakasits Árpád. 
• 1945. júl. 3. déli lapként indul a Világosság (Főszerk. Révész Mihály, majd Kéthly Anna)
• 1945. április 28: Kossuth Népe („pártonkívüli napilap”), fsz Felkai Ferenc: délutáni riportlap „az SZDP befolyása alatt” (Márkus 1977). 
• Rövid ideig vidéki választék is létezett: az SZDP miskolci lapja a „Felvidéki Népszava, a pécsi Dunántúli Népszava stb” (Márkus 1977)
• Nemzeti parasztpárt
• 1945 március 27: Szabad Szó 
• Kisgazdapárt
• 1945. márcios 31: Kis Újság (délben)
• 1946 szept: Hirlap (délutáni)
• Három hetilap: Igazság, Demokrácia, Politika
• Független/Kisgazdapárt
• 1945. május 1 Magyar Nemzet. A kisgazdapártot támogatja, Hegedűs Gyula fősz.
• Polgári Demokrata Párt
• 1945. máj. 14 Világ (Supka Géza) – 80 ezer pld, népszerű, fővárosi lap
• Magyar Szabadság Párt
• 1947. márc. 15 (-márc 28) A Holnap

 

 

A fordulat után (ötvenes évek)

1948 után a lapok jórésze - pártukkal egyetemben - megszűnt, kisebb részét államosították. A Népszava a szakszervezetek lapja lett, a Magyar Nemzet a Hazafias Népfronté, a párt központi lapja pedig a Szabad Nép. Az MDP budapesti pártbizottsága esti lapja volt az Esti Budapest. Rákosi Mátyás 1948. március 23-i, lapszerkesztőknek tartott beszédében tért ki a szenzációhajhászás ellen, kifejtve, hogy a sajtó feladata: „a termelés, az építés, a kulturális forradalom" eredményeinek bemutatása. Ezzel a beszédel végleg véget vetettek a lapok sokszínűségének. A lap pártálláspontot bemutató vezércikke munkahelyeken kötelező reggeli olvasmány volt, s a rádió is felolvasta őket. A Szabad Nép alkotta meg az 50-es évek jellegzetes sajtónyelvezetét, a termelési csaták, munka frontja és hasonló kifejezésekkel. “Leleplezéseinek” stílusát azonban nem a baloldali sajtóból, hanem a szenzációhajhász bulvársajtóból veszi. A lapok teljes, egyhangúsított  vertikuma alapvetően a propaganda eszköze volt. 

1949-ben  a lapokat államosították. 

(1) A Magyar Népköztársaság a dolgozók érdekeinek megfelelően biztosítja a szólásszabadságot, a sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot.” (Alkotmány (1949:XX. tc.) 55. paragrafus) 

A lapokat a pártok megszüntetésével államosítják, a független lapok működését “felfüggesztik”. A Kis Újság – már teljesen “áthangolva” – 1951-ig húzza, a népszerű Friss Újság a régi idők tipográfiájával, látszólagos bulvár jellegével lóg ki a többi közül 1951-es megszüntéig. 

A kort jól jellemzi egy 1957-es Kádár-idézet: „A kizárólagos pártirányítás a sajtó napi ügyeiben eddig negatívumot adott, és oda vezetett, .. hogy kisebb ítélőképességgel rendelkező, kisebb íráskészséggel rendelkezőp ember utasított nagyobb íráskészségű embert, és a kérdéshez jobban értő embert is,. ... Éppen ezekből az utasításokból jöttek ki a túlteljesítések, még a személyi kultuszban is.” (Kádár János MSZMP KB Titkárság 1957. szept. 7-i ülésen hozzászólásából ZBSZ I. p. 277)

A jelenség egy másik vetülete a Rádióból: „Bár voltak olyan elvtársak, akik politikailag szilárdak voltak, pártszerűen viselkedtek, de alacsony műveltségük, gyenge képességeik miatt a műsormunkában nem tudtak jelentős szerepet vinni, és ennek következtében a kollektívára sem tudtak hatást gyakorolni".   (Orbán László 1957. V. 2 ZBSZ I.)

Sztálin 70. születésnapja (1949. dec. 21) tematizálta a sajtót  - előbb munkaversenyek, majd az ajándékok kérdése. A Szabad Nép piros fejléccel jelent meg és mind a 12 oldalán Sztálinnal foglalkozott. Az Andrássy utat átkeresztelték, az induló troli a 70-es számot kapta, a 21 fővárosi mozi egyidejűleg a Sztálingrádi csatát vetítette (Murányi Gábor: A múlt szövedéke. Noran kiadó)

1956

Az 1956-os forradalom első szabad lapja az Obersovszky Gyula szerkesztette Igazság volt. A meglevő lapok pár napon belül irányt váltottak (éles párhuzam 1848-al), de a Szabad Nép esetében ez sem segített. November 2-án jelent meg a „megújult kommunista párt" lapja, a Népszabadság, miközben még Szolnokon kiadták a Szabad Népet is. Az újonnan megjelent fővárosi és vidéki napilapok napi 2-3 alkalommal is jelentkeztek rendkívüli kiadásokkal. 1956. november 4-ig tartott ez az euforikus sajtószabadság. A legtovább az Igazság tart ki, mikor a szovjet csapatok támadása miatt végül már „korrektúra nélkül jelent meg a lap". 

Az Igazság mellett új lap a Magyar Szabadság (okt. 30-tól: “Független demokratikus napilap”); és a Szabad Nép székházát elfoglaló Dudás József (Magyar Nemzeti Bizottmány) radikális hangvételű lapja, a Függetlenség, majd Magyar Függetlenség; a honvédség Kossuth-címeres fejlécű lapja, a Magyar Honvéd. Elindul a Valóság (Pest megyei dolgozók lapja); megjelenik az Esti Hirlap (nov. 2.), a Magyar Világ (nov. 1., “független politikai napilap”), a Valóság (“független magyar napilap”).

Október 30-án Nagy Imre bejelenti az egypártrendszer megszűnését. Újraindul a Kis Újság (Független Kisgazdapárt, nov. 1.), a Szabad Szó (Nemzeti Parasztpárt, okt. 31.), az Új Magyarország (nov. 2., Féja Géza, Petőfi Párt – Nmezeti Parasztpárt), a Népszavát pedig átveszi a Szociáldemokrata Párt (Kéthly Anna, november 1-én, 77. évf. 1. szám jelzéssel, a “régi Népszava”-ként). Az addigi Népszava, a Szakszervezetek lapjának szerkesztősége Népakarat néven folytatja a munkát (nov. 1.). A Magyar Nemzetben belső harc kezdődik, mert megjelennek a régi kisgazda újságírók  (Pártay Tivadar vezetésével) – akiké 1948 előtt volt a lap. Az akkori főszekesztő Pethő Tibor beleegyezett, hogy egyik nap az egyik, másik nap a másik szerkesztőség személetében jelent meg a lap, feltételezve, hogy Nagy Imre úgyis kormánylapot csinál belőle. (Murányi p 224). 

A megyei lapok átalakulnak: egy részük új évfolyamszámozással a megyei nemzeti bizottságok, forradalmi tanácsok lapjaiként jelennek meg; a korábbiak a “dolgozók lapjaként” folytatják. 

A forradalom utolsó napjaiban megjelennek az egyházak új hetilapjai is. A sportújság Magyar Népsport címen jelenik meg (nov. 1.). 

A forradalmi lapokban olvasható szlogen: kevés a papírunk – olvasd és add tovább. A lapokban határozott poltikai állásfoglalások jelennek meg, a korábbi egyhangúsított sajtó helyett lapról lapra különféle állásponttal. A lapok naponta többször is megjelenhettek. A harcokról helyszíni riportokat adnak. 

A Szabad Nép (főszerk. Haraszti Sándor) november 2-től Népszabadság címen jelenik meg (főszerk: Fehér Lajos), az MSZMP lapjaként, Kádár János (és Nagy Imre) rádióbeszédével a címlapon. 

A szovjet ellentámadás november 4-én indult meg. A rádió adása megszakadt, és hamarosan Szolnokról jelentkezett a Kádár-féle vezetés. November 5-én már csak az Igazság jelenik meg röplapként. Ezután csak a Népszabadság és a Szolnokon november 11-ig kiadott Szabad Nép (a sztálinista Andics Erszébet és Berei Andor) szerkesztésében, amikor azt - az MSZMP vezérkar első ülésén - betiltják. 

A szocialista sajtó 1956-1989

 “Magyarországon a nyomdák és a papírgyárak a népi állam tulajdonában vannak ... biztosítékai  [annak, hogy] kizárja a reakciós, fasiszta, felforgató sajtó létezésének lehetőségét” (MÚOSZ állásfoglalás a szocialista sajtószabadságról 1957. jan. 10. ZBSZ1 p. 244)

A Népszabadság, majd a Népszavából átalakult Népakarat voltak az első forradalom utáni lapok. 1956. karácsonyán indították meg az Esti Hírlapot, mely a kihalt bulvárlapok szocialista változataként működött. 1957-58-ban a sajtó teljes vertikumából eltávolították az MSZMP irányvonalát nem elég határozottan kommunikáló újságírókat, és ezzel teljesen átalakították az aktív újságírói közösséget. 

Az MSZMP Bp-i IB 1956 december 21-i feljegyzése: “Úgy a Rádió, mint a Népszabadság ... nem bizonyítja kellő tényekkel az ellenforradalom tényét. Jóformán semmi sem került nyilvánosságra abból, hogy milyen “kiemelkedő” fasiszta személyeket tartóztattak le, hogyan és hol képezték ki őket, mi volt a céljuk itthon stb stb.... Rendkívül gyenge az antiimperialista propaganda. Alig van az imperialista sajtóval, rádióval vitába szálló cikk vagy rádiókommentár. ... Javasolják, hogy a rádió minden nap állítson be egy negyed- vagy félróát állandó műsorszámként az imperialista rádió adásainak cáfolására. 

Az MSZMP KB 1958. I. 21-én megállapítja: “A sajtónak az elmúlt fél évben végzett munkája azt igazolja, hogy az újságírók zöme alapjában véve megszabadult az ellenforadalom eszmei befolyásától  és ma igényli, helyesli a pártirányítást, meggyőződésel szolgálja a sajtó pártosságának ügyét” (ZBSZ1 p. 221). 

A Kádár-kor lenini alapelve az volt, hogy "az újságírás szolgálat, az újságíró a párt katonája" (Kádár János ZBSZ I. p. 277)

“Az a követelmény érvényes, miszerint a belpolitikai újságírás propagandája, agitációja során egységesen és igen magas színvonalon fontos magyarázni a legfőbb politikai célkitűzéseket. Csak így érhető el, hogy az átlagmunkások élenjáró munkásokká váljanak, a legalsó rétegek színvonala minél inkább megközelítse az átlagmunkások nívóját.” (p. 29 Soltész István: Belpolitikai sajtó. TK, 1977)

A belpolitikai újságírás ... “átfogóan és vonzóan mutatja be a szocializmus építésének eredményeit, azok propagálásával jogos büszkeséget kelt, segít elterjeszteni a jó tapasztalatokat, növeli a tisztességes munka rangját, kiemeli és népszerűsíti a nagy tettek embereit, bemutatja a dolgozó ember, a család, az üzemi kollektíva életét, növeli a tartalmas alkotó élet vonzerejét, szót ad a tisztességesen élő és dolgozó emberek véleményének” (v.ö. bulvárok) (p. 31 Soltész István: Belpolitikai sajtó. TK, 1977)

“A manipuláló, szenzációt hajszoló hírlapírást felváltja az a szocialista tevékenység, amelynek bíráló cikkei a közvélemény nyilvánossága elé tárt negatív jelenségek felelősségteljes, átgondolt megválogatásával az eredmények és hibák arányosan jelentkeznek. A cikkek az előrehaladásunkat gátló tényezőket ostorozzák, feltárják és segítenek megoldani a gazdagási, a társadalmi életben jelentkező ellentmondásokat”. (AgitProp Biz állásfoglalása 1971, idézi  p. 30 Soltész István: Belpolitikai sajtó. TK, 1977)

Példák a központi sajtóirányításra. 

„Főszerkesztői értekezletre 1960. III. 4. (ZBSZ I. p. 324)

Görögországban márc. 12-én kerül sor Manolisz Glezosz elvtárs ítéletének felülvizsgálatára. A Külügyminisztériummal folytatott megbeszélések alapján a következőket kérjük: 

A Népszabadság, a Magyar Nemzet és a Népszava közölje azt a táviratot, amelyet ebben az ügyben a Nemzetközi Újságíró Szervezet felkérésére a Magyar Újságírók Országos Szövetsége küld. Ezen kívül a Népszabadság saját cikket ne írjon, hanem közölje a külföldi tiltakozásokat. A Magyar Nemzet írjon egy kis glosszát. A Népszava közölje Glezosz levelét, illetve annak egyes részleteit, a levél a Magyar Távirati irodánál rendelkezésre áll. Az ítélet elhangzása utáéni helyzet ismeretében közöljük majd a szerkesztőségekkel a Külügyminisztérium állásfoglalását a további teendőket illetően” MEGNÉZNI

„Kérjük a szerkesztő elvtársakat, hogy a Hazafias Népfront Országos Kongresszusának sajtóvisszhangját az alábbiak szerint biztosítsuk: ... Pénteken reggel a napilapok vezércikkben köszöntsék a Kongresszust. Ez ne legyen kolumnás cikk még a Magyar Nemzetben sem [a Népfront lapja], .. a Rádió előző este, a Szabad Föld a Kongresszust megelőző számban köszöntse a Kongresszust. A pénteki számban adjanak tudósítást a lapok arról, hogy csütörtök délben Dobi Elvtárs kitüntetéseket ad át. ... Dobi elvtárs itt elhangzó beszédét nem közöljük. .. Valamennyi felszólaló szerepeljen a kongresszusi tudósításban, sőt alcímben is „ugrasson ki” minden felszólalót, esetleg olyan formában, hogy nevét és felszólalásának egy mondatát vagy felszólalásának lényegét adjuk alcímben. A felszólalókról külön-külön fényképeket ne hozzunk, a fő referátumot tartó elvtársakról, Kádár elvtársról, a Kongresszus elnökségéről vagy küldötteiről hozzanak képet a lapok (A Magyar Nemzet es esetben sem hoz ilyen képeket sem). ... Minden egyes felszólalásban tüntessék fel foglalkozását és lakóhelyét., Ortutay Gyula válaszát röviden közöljük. A kongresszus működési szabályzatot is fogad el, ezt csak említsük meg, részleteiből semmit ne közöljünk. A Kongresszuson elfogadott felhívást a lapok keddi számunkban közöljék teljes terjedelemben. ... Az Országos Tanács által megválasztott elnökség névsorát úgy közöljük, hogy minden név külön sorban legyen, hasonlóképpen az elnök, főtitkár, titkárok neve.  ... A hetilapok a Kongresszust követő számukban képekkel ismertessék és méltassák a Kongresszus fő eseményeit. („Pro domo a napilapok, MTI,  Rádió, a nagy hetilapok szerkesztőinek. 1960. V. 24. ZBSZ I. p. 325) 

(Faggyas Sándor feljegyzése a Rádió Esti Krónika két adásával kapcsolatban 1967. máj. 9. ZBSZ II. p. 388 Tömpe István számára) „Magatartásunk tisztázása végett: igényeljük és szívesen fogadjuk felsőbb párt- és állami irányítószerveink útmutatásait, tanácsait, tisztában vagyunk az összehangolt agitációs munka jelentőségével, tudjuk, mi a a szerepünk abban a sokhangszerű „zenekarban”, amely a legjobb meggyőződése és tehetsége szerint szolgálja a közvélemény tájékoztatását és szocialista szellemű befolyásolását. Többségünk évtizedesnél gazdagabb tapasztalat birtokában tudja a módját, hogyan lehet a tömegekre értelmileg és érzelmileg a legmaradandóbb hatást gyakorolni. .. A különböző szintű tájékoztatók széles köre jül szolgálja ezt a célt, műsorainkban mérhető az elvi útmutatások haszna ... Legtöbbünk azt tartja, hogy magasabbról szélesebb horizontot fog át a szem és az értelem..... Amikor köszönettel ismerjük el a sajtó irányításának ezt a módszerét, ugyanakkor csak a fegyelmezett kommunista önmérsékletével tudjuk - nem elfogadni, de - végrehajtani azokat az utasításokat, amelyek a kívánt politikai hatást legyengítik. .. [itt olyan esetekről ír, amikor letiltották egy Kádár-beszéd hangfelvételének közlését, így azt fel kellett olvasniuk]

A Magyar Hírlapot 1968-ban alapították. Célja az volt, hogy egy külön lapot hozzanak létre, mely a magyar kormány álláspontját tükrözi, jelezve, hogy ez más, mint a párté. A Magyar Nemzet az értelmiség lapja maradt ebben a korban is. 

1977. karácsonyi számában Illyés Gyula cikkével vált híressé, melyben a határon túli magyarság ügyéről szólt. 1987-ben közölte Pozsgay Imrével azt az interjút, melyben az MDF alapító nyilatkozatát ismertette. A rendszerváltozás évének legsikeresebb lapja a "másként gondolkodását" ekkor már teljesen kifejezhető Magyar Nemzet volt. 

1989- 

Technológia: Az 1990-es évek végén álltak át a lapok az ólombetűs nyomtatásról a számítógépes tördelésre. A lapszerkesztés teljes folyamata számítógépesítve lett: az írógépek eltűntek a szerkesztőségekből. Az újságírók interneten küldhették cikkeiket, írásaikhoz anyagot az internetről vehettek. A fotózás technikája is megváltozott: az elektronikus fényképezőgépek veszik át a terepet, különösen az online újságoknál. 

A rendszerváltozással a lapok magánkézbe (Robert Maxwell, Jürg Marquard (M.H.), Vico (Népszava), Postabank (Magya Nemzet), Bertelsmann (Népszabadság) kerültek. Ismét megjelentek a délutáni bulvárlapok (Mai Nap, Kurir, később a Blikk), új napilapok tűntek fel (az első és máig egyetlen vidéki szerkesztésű országos lap, a Dátum, illetve a jobboldali Pesti Hirlap és megyei mutációi), de utóbbiak csak rövid időre.

1991-ben alakult az Új Magyarország, mely az Antall-kormányt támogató lapként indult, majd 1997-ben Napi Magyarország címmel újjáalakult. A Napi Magyarország 2000 óta lényegében lapfejet váltva Magyar Nemzet címen fut tovább. Az utóbbi lap újságíróinak jó része máshol keresett munkát.

A tulajdonosváltásokat talán a legjobban a Magyar Hírlap szenvedte meg. Amikor a Ringier 2004-ben elhatározta, hogy eladja, egy ideig a szerkesztőség A Pont néven működtette, majd a címet visszavásárolta és világszínvonalú szabadelvű lapként működtette egészen addig, míg Széles Gábor megvásárolta. Ezután fokozatosan kiszorították a régi szerkesztőség tagjait, és jobbra tolták a lap ideológiáját, 2013-ban már csak 8 ezer példányban kelt el.   

A bulvárpiacon a "szocialista bulvár" Esti Hírlap piacképtelen lett, helyette az új szemléletű Mai Nap vezette be az "értelmiségi bulvár" fogalmát, mely még lelkesen politizált. Hamarosan ezt követte a hasonló szemléletű Kurir-család. Mindkettő próbálkozott affiliált lapok kiadásával (Reggeli Mai Nap, Esti Kurir), nem nagy sikerrel. A 90-es években számos sikertelen bulvár is megjelent (Pesti Riport, Pesti Bulvár). 1994-ben jelent meg először a Ringier kiadásában a Blikk, mely már a politikamentes, nyugati stílusú szenzációsajtó képviselője volt. A Mai Nap többszörös tulajdonosváltás után végül Bors címmel vette át ezt a műfajt. 

Ingyenes sajtó. 1998-ban jelent meg a Metro, mely megjelenése óta a legnagyobb példányszámban terjesztett oszágos nyomtatott napilap. 

A megyei pártbizottságok és tanácsok kezében levő megyei napilapok néhány nagy kiadóhoz kerültek, így tartalmuk egy részét „központilag" szerkesztik, s csak a helyi tartalom cserélődik az adott megyei kiadásban. 

Országos politikai napilapok  

Az elsősorban Budapesten fogyó országos napilapok központilag már nem vezérelt példányszámú piacán a kilencvenes évek közepe óta a nyomtatott példányszámok folyamatosan esnek.

Ez alól csak a nem politikailag elkötelezett lapok kivételek: az ingyenes Metro/pol újság, és a bulvárlapok: a Blikk és a Bors. A 2010-es években azonban e két utóbbi példányszámai is esnek. Lényegében sem irányvonalváltás (Magyar Hírlap, Magyar Nemzet), sem tartalmi-formai megújulás (az egyre inkább néplappá váló Népszabadság) nincs hatással a nyomtatott példányszámok zuhanására. 

Az online látogatók száma a politikai lapoknál nagyjából az eleve zuhanó nyomtatott példányszámok nagyságrendjében mozog (pár tízezer), a korábbi olvasótábor nem tért vissza az online felületeken sem. 2015-ben 10-50 ezer példányban fogynak a nyomtatott politikai lapok. A rendelkezésre álló auditált adatok alapján úgy látszik, hogy az hagyományos napilapok helyét az információszerzésben más felületek veszik át illetve hogy a bel- és külpolitika tematikája már nem képes nagyobb tömegeknek eladni a lapokat. 

A piacvezető online információs felület az Origo és az Index integrálva kínál bulvár, szakosodott és politikai tartalmat, ám a 2010-es évekre ezek is elérték a telítettséget. Az Origo és Index egyedi látogatóinak száma többszöröse a teljes nyomtatott napisajtó-piacnak. A politikai lapok immár internetre került és sovánnyá vált piacán a nyomtatásban hetente megjelenő HVG, a nagyobb (index.hu, origo.hu) és kisebb (444.hu, vs.hu, cink.hu) online hírportálok és a blogok (mandiner.hu) is jelentős konkurenciát jelentenek a klasszikus poltikai napilapok felületeinek. 

A magyar piacon nemzetközileg is egyedi jelenség, hogy az Origo tulajdonosa nem hagyományos kiadó, hanem egy távközlési vállalat (Matáv, majd a Deutsche Telekom kezében lévő Magyar Telekom). 

A nyomtatott országos lapok terjesztett össszpéldányszáma azonban a rendszerváltás előtti kb. 1,4 millióról 2002-re 900 ezerre, 2013-ra 700 ezerre esett, azaz bár a zuhanás folyamatos, összességében még mindig jelentős példányszám kel el a lapokból, de a hangsúly áttolódott a politikamentes lapokra (nem számítva itt az ehhez összességében hasonló nagyságrendben elkelő megyei lapokat). 

Megyei napilapok 

A megyei napilapok szoftbulvár lapok, melyek a helyi közéletet is követik, de politikailag semlegesek, alig foglalkoznak pártpolitikával.  

A földrajzilag felosztott lappiacon nincs konkurencia, amit a kiadók közötti megállapodás is erősít (emiatt bírságot  is kaptak). A megyei lapok négy kiadócsoport megyei variációs termékei. Ezek : az osztrák tulajdonú Mediaworks (Axel Springer és Ringier egyesülésből), az osztrák tulajdonú Russmedia / Inform Média (ÉK-magyarországi megyék lapjai), a Lapcom (tulajdonosa a Kajmán-szigeteki Radio Bridge Media Holdings Ltd. és a győri NNG-Hungary Szolgáltató és Tanácsadó Kft.; lapjai a Kisalföld és a Délmagyar) és a német tulajdonú Pannon Lapok Társasága (dunántúli lapok). 

2000-2015 között a megyei lapok 20-40 ezres példányszámról 10-20 ezresre estek vissza. Kiemelkedik a megyei lapok közül a Kisalföld (80-ról 65 ezres példányszámra esett). Valamennyi megyei napilap példányszáma, egymáshoz képesti helyüket megőrizve zuhan. 

Sajtótörténeti kronológia

1620. december 2.  Amszterdamban megjelenik az első angol  nyelvű hírlevél

1622. május 23. Megjelenik a Weekly Newes from Italy, etc., az első újságszerű hetilap.

1705. június 5.  Kinyomtatják a Mercurius Hungaricus első számát.

1779. július 1.  A Magyar Hírmondó első előfizetési felhívása.

1790. április 3.  Az első erdélyi magyar nyelvű újság, az Erdélyi Magyar Hír-vivő megjelenése (Nagyszeben).

1806. június 2.  Az első sikeres pesti magyar újság, a Hazai Tudósítások - később Hazai és Külföldi Tudósítások - első száma (szerkeszti Kultsár István).

1832. január 4.  A Jelenkor - Széchenyi lapja (szerkeszti Helmeczy Mihály) - első száma.

1832. december 16.  Kossuth elküldi első kéziratos "levelét", az Országgyűlési Tudósítások első számát.

1841. január 2.  Megjelenik a Pesti Hírlap első száma (szerkeszti Kossuth Lajos).

1848. március 15.  Sajtószabadság Pesten.

1848. március 19. Megjelenik a Márczius Tizenötödike, a forradalmi ifjúság lapjának első száma.

1849. július 6.  Megjelenik a Márczius Tizenötödike utolsó száma (utána betiltják).

1854 január 1. Megjelenik a Pester Lloydnak - a hazai német napisajtó egyik legjelentősebb képviselőjének - az első száma.

1863. január 1.  A Hon című tekintélyes, a The Timest példaképének tekintő lap első száma. A "magyar Times" (szerkeszti Jókai).

1865. április 16.  Megjelenik Deák Ferenc kiegyezési cikke a Pesti Naplóban.

1878. december 25. Megjelenik a Légrády Károly alapította Pesti Hírlap első száma (tömeglap, 30 ezer példány).

1881. június 16.  A Budapesti Hírlap első száma (szerkeszti Rákosi Jenő).

1896. augusztus 20. A Pesti Naplóból kilépő, Vészi József vezette szerkesztőség Budapesti Napló címen új lapot alapít.

1896. október 13. Megindul az első krajcáros napilap, az Esti Újság.

1896. december 5. Megjelenik a Friss Újság első száma, mely kétfilléres lap százezer példányban jött ki.

1900. március 2.  A brit lapok közül elsőként a Daily Mail eléri az egymilliós példányszámot.

1910. április 16. Elindul Az Est, Miklós Andor - tulajdonos és szerkesztő - lapja.

1915. december 1.  A 8 Órai Újság első száma.

1918. december 7.  A KMP lapja, a Vörös Újság első száma

1919. június 23. A Tanácsköztársaság alkotmánya rendelkezik a sajtóról.

1938. augusztus 15.  A Pethő Sándor alapította Magyar Nemzet első száma.

1939. szeptember 1.  Cenzúra és papírkorlátozás lép életbe Magyarországon.

1942. február 1. A Szabad Nép megjelenése (főszerkesztő: Rózsa Ferenc, vezércikk: Schönherz Zoltán).

1944. március 22.  A Gestapo feldúlja a Magyar Nemzet szerkesztőségét, a lapot betiltják.

1944. november 12. Az ostrom utáni első lap: a debreceni Néplap.

1945. március 25. Megjelenik a Szabad Nép első száma a háború után.

1956. október 26. A forradalom első új lapja, az Igazság megjelenése.

1965. október 17. Az eddigi legvastagabb napilapszám megjelenése: a The New York Times: 3,4 kg, 946 oldal, 1,2 millió sor hirdetéssel.

Adatbank: Napilapok Magyarországon

Az egyes napilapok története olvasható a https://mediatortenet.wordpress.com/ oldalon.

Magyar napilapok megjelenése, 1832-1915

Fülöp Zsigmond: Az amerikai zsurnalizmus

Fülöp Zsigmond: Az amerikai zsurnalizmus. = Literatura. 1931. 99-101., 150-152., 192-195., 234­-235.p.)

"Amennyire eltérnek az újvilág egyéb viszonyai a mieinktől, annyira eltérnek a sajtóviszonyai, zsurnalizmusa is. Ez természetes, hiszen a napisajtó mindig az illető ország viszonyainak tük­re. Nálunk - a mostani nyomorúság okozta némi eltolódást leszámítva - a politika és világné­zet állanak az érdeklődés előterében, a napilapok tehát ezt igyekeznek kielégíteni, mégpedig nem csupán a vezércikkeikben és egyéb elmefuttatásaikban, hanem olykor még a “napi hírek” rovatban közölt baleseti és egyéb tudósításokban is. Nálunk, ha nem is száz, de kilencven szá­zalékig megállhat a tétel: mondd meg, milyen lapot olvasol, és én megmondom, ki vagy. Az amerikai újság, a napilap, nem politikát és nem világnézetet ad, vagy legalább is nem elsősor­ban ezt, nem is irodalmi irányok harcaiban éli ki magát, hanem híreket ad, a közelebbi és tá­volabbi világ eseményeit közli. Nálunk a közélet tartalmát tévő politikai, világnézeti, irodal­mi, felekezeti és esetleg osztályharcok nyomják rá bélyegüket a napisajtóra. Amerikában a mamut-kapitalizmus, a prosperity és a példátlan sportszenvedély. [ ... ]

Hogy mit jelentenek az újságok az amerikai életben, ennek megítéléséhez kiindulópon­tul említsük meg, hogy az Egyesült Államok területén megjelenő összes újságok napi pél­dányszáma 40 000 000* (Magyarországon kb. 5-600 000). Ha ezt a lakosság számával vetjük össze (120 000 000), akkor arra kell következtetnünk, hogy minden felnőtt ember naponta vá­sárol lapot, sőt kettőt is. Azonban tévedés volna ebből arra következtetnünk, hogy alapok közéleti és politikai befolyása evvel arányos. Nem. Az amerikai ember nem annyira tüskön­bokron át híve a leibzsurnáljának, mint pl. a magyar. Ha a New York-i ember ma elégedetlen a World-dal, holnap a Times-t veszi meg (az előfizetés ugyanis majdnem teljesen ismeretlen, legfeljebb az újságárusnál lehet előfizetni). Íme egy kiáltó példa a politikai befolyás hiányára:

La Folette, a híres amerikai politikus, az 1928. évi választások alkalmával Visconsin államban lépett fel szenátor-jelöltnek. Visconsin állam területén 351 napilap jelenik meg; ezek közül 349 a megválasztása ellen agitált, s La Folette mégis szenátorrá lett. [ ... ]
Az amerikai laptulajdonos-kiadó (akár egyén, akár csoport) elsősorban és mindenekfe­lett üzletet, mégpedig minél jövedelmezőbbet akar csinálni s minden más szempontot ennek rendel alá. A legjobb üzletet pedig a minél frissebb és minél szenzációsabb hírekkel lehet csi­nálni. Ezért van, hogy a szerkesztőség szellemi és anyagi energiáinak kilencven százaléka a hírszerzésre irányul. Ezért van, hogy míg pl. a magyar lapok híranyaga az aznapi újságokban csaknem teljesen azonos (mert túlnyomólag kőnyomatosoktól átvett anyag), addig az ameri­kai lapok híranyaga - a világeseményeket leszámítva - nagyon eltérő és sokkal bővebb. Illet­ve csak néhány évvel ezelőttig volt oly nagyon eltérő, most ebben is nagy 'eltolódás állott elő, nagyfokú standardizálódás. De nemcsak a híranyag fontos, hanem a feltálalás módja is. Sőt ezt talán még fontosabbnak tekintik. Éppen ezért minden nagy napilap szerkesztőségében ott ül - mint egyik legfontosabb és legjobban megfizetett személy - a tördelő szerkesztő, aki fontosságuk és szenzáció-értékük szerint válogatja ki a híreket, s ennek megfelelően teszi őket az első vagy későbbi oldalakra. Ha a lázas munkában nem ismeri fel egy hír szenzáció-értékét s eldugva közli azt, amit egy másik lap az első oldalon hozott arasznyi címekkel s ez emiatt 50-100 OOO példánnyal többet adott el, akkor az illető urat 24 óra alatt elbocsátják.
Azt mondottuk az imént, hogy a lapok politikai befolyása nem jelentős. Ez így is van.
De amúgy sokat jelentenek a közhangulatra nézve. A lapok megjelenésének szüneteltetése, egyszóval a hírszolgálat elmaradása, mint ez nagyritkán sztrájkok alkalmával bekövetkezik, egyenesen katasztrofális hatású, különösen a kereskedelmi és ipari életre, amely a kezét állan­dóan rajta akarja tartani a világ életének pulzusán. [ ... ]

Híreket és csakis híreket adni! Ennek az elvnek szélsőséges megvalósítása Amerikában egészen különleges, nálunk ismeretlen újságtípust termelt ki: az ún. tabloid-sajtót, De specia­lisan amerikai a szükséglet is, amely ezt létrehozta. Az egyik: az amerikai ember rendesen az alatt olvassa el az újságát, amíg reggel az irodába vagy üzletbe megy; márpedig a zsúfolt közlekedési eszközökön csak gyakorlott művészettel lehet a hatalmas lepedő-újságokat szét­hajtani és lapozgatni (szokásos formátumuk 45x55 cm). A másik: az Egyesült Államokban sok-sok millió azoknak a bevándoroltaknak a száma, akik egyrészt nem sajátították el annyira az ország nyelvét, hogy a nagy lapokat akadálytalanulolvashatnák, másrészt nem is érdeklik őket az események részletei, csak nagyjából akarnak róluk tájékozódni. Ezeknek számára ta­lálták ki a tabloid-sajtó termékeit: felényi nagyságú, tehát könnyebben kezelhető újságokat, amelyek túlnyomólag képeket hoznak s mindenről csak pár soros szövegben tájékoztatnak (tablettákban, innen a gyűjtőnevük). Amellett olcsók, áruk 1-2 cent. Hihetetlen sikert értek el, némelyik napi 1,5 millió példányban jelenik meg. Ez a sikerük részben annak is köszönhető, hogy az alsóbb néprétegek fogyasztván őket, olykor egy-egy a munkásság érdekeit szolgáló cikket vagy hírt is közölnek, ellentétben a nagy standard-lapokkal, amelyek csaknem kizáró­lag az ipari kapitalizmus érdekeit szolgálják.

Zsurnalizmus és közvélemény kölcsönösen függvényei egymásnak. Az újságok befo­lyásolják, sőt sokszor csinálják a közvéleményt, de nem is vonhatják ki magukat a tőlük füg­getlenül kialakult közvélemény nyomása alól. Legjobban megmutatkozik ez a sajtónak a közigazgatási s egyéb korrupcióhoz való viszonyában. Próbáljon csak meg egy újság vagy új­ságíró harcot indítani az alkoholcsempészésnek kedvező rendőri korrupció ellen, ahol a lakos­ság jó része vagy legalábbis a politikai vezetői ebből élnek! Úgy járhat, mint Don R. Mellett, a Cantonban (Ohio) megjelenő Daily News szerkesztője, akit 1926. július l5-én maga a rend­őrség gyilkoltatott meg, mert egy sereg korrupt rendőrtisztviselőt kemény sajtóharcban lelep­lezett és pellengére állított. A rendőrfőnököt elítélték ugyan ezért, de forrásunk szerint az íté­letet nem hajtották végre. (The Nation, 1930, p.I20.) Az is igaz, hogy a Canton Daily News megkapta a Pulitzer-díjat ezért a becsületes és bátor sajtóhadjáratért, de a kilencvenhétéves új­ság, Amerika egyik legrégibb napilapja, mégis belepusztult az áskálódásokba, mert két év múlva megszűnt. [ ... ] A legtöbb lap suba alatt a nagykapitalizmus érdekeit szolgálja, legalább is abban a negatív formában, hogy az evvel összefüggő korrupciós jelenségek fölött szemet huny. Ha akad egy-egy becsületes szerkesztő, aki az ilyesmiben nem deferál a kiadónak, rög­tön elcsapják. [ ... ]

Az amerikai napilapoknál egyenesen létkérdés a hírszolgálat gyorsasága és tökéletessé­ge. Ha egy nagy lap a verseny társaival szemben kétszer-háromszor lekésik egy-egy szenzáci­óval, akár be is szüntetheti a megjelenését. [ ... ]
A riporter egészen más típus Amerikában, mint nálunk. Rendkívül fürge, szemfüles, vakmerő, tolakodó és azonfelül éles szernű, ötletes embernek kell lennie, hogy valamire vi­hesse a mesterségében. A vérbeli riporternek nincs nyolcórai munkaideje, egyáltalán nincs is megállapított munkaideje; ha benne van egy .munkában'', huszonnégy órán át is dolgozik egyfolytában. [ ... ] Ezek az emberek nem rabszolgái, hanem rajongói a mesterségüknek, az ösztönüket követik, de sportot is csinálnak a munkájukból. Legfőbb jutalmuk a mesterségük­kel járó sport-izgalom. Hogy írni is tudjanak, az nem fontos. Európában megkövetelik a ri­pertertől, hogy a szerzett híreket ügyesen meg is tudja írni, föl tudja tálalni. Amerikában a ri­porterek jó része nem is tud írni, illetve nem tud „megírni”. Nincs is rá szükség, mert a mun­kamegosztás ezen a téren is erősen érvényesül. A riporternek nincs más föladata, mint hogya nyersanyagot szállítsa; a nagyobb „esetekről” többen is gyűjtik ezt a nyersanyagot s beszál­lítják a szerkesztőségekbe, ahol aztán úgy kerül földolgozásra, mint valami gyári termék a futószalagon: több kézen megy át, az egyik összegezi és egybeveti a részleteket, a másik ,,koloritot" ad neki, a harmadik a ,,kopfot" (bevezetést) írja hozzá, a negyedik a szenzációs kövérbetűs címeket, a heading-eket fogalmazza hozzá (ez külön művészet) és így tovább - s mindezt pár óra alatt. Ugyanez áll a riporteri munkára akkor is, ha a riporter nem egy lapnak, hanem valamely kőnyomatos vállalatnak dolgozik.

Az egyes lapok külön riporteri hírszolgálata az utóbbi évtizedekben mindinkább háttér­be szorult a központosításnak itt is nagy erővel érvényesülő princípiuma következtében. Az egyes lapok - még a legnagyobbak is - ma már inkább csak az egészen nagyjelentőségű ese­teknél igyekeznek önálló hírszolgáltra, egyebekben a kőnyomatos mamutvállalatokra támasz­kodnak, mert ez jóval olcsóbb. E vállalatok közül kettő: az Associated Press és a United Press az egész világon példátlan mértékben bontakozott ki és példátlan befolyásra tett szert. Szinte ők irányítják a közvéleményt s egyenesen szép tőlük, hogy nem élnek vissza nagyobb mér­tékben a hatalmukkal. Így állott elő az utolsó két évtized folyamán az a helyzet, hogy az újsá­gok, eredeti hivatásuktól eltérően, teljesen „pénzcsináló” (money-making) üzleti vállalkozá­sokká alakultak át.

Az Associated Press (Társult Sajtó) az Egyesült Államok s egyszersmind az egész világ legnagyobb hírszerző vállalata. Ez kivételesen nem nyerészkedő vállalkozás, hanem 1250 amerikai újság kooperatív hírszerző szövetkezete, közös tulajdonnal a tag-újságoknak. De az üzleti, zsurnalisztikai és politikai taktikában mégsem a demokrácia elve érvényesül, mert az ilyen kérdésekben egy diktátor-kollégium dönt, amelynek élén két hatalmas újságkirály áll:

Frank B. Noyes (a Washington Star tulajdonosa) és Adolph S. Ochs (a New York Times tulaj­donosa). Új tag fölvételéről a direktórium dönt. A tag-újságok a központból kapnak híranya­got, amely akis vidéki lapok pár száz szavas napi szükségletétől a nagy újságok napi 75 000 szónyi anyagáig terjedhet. Viszont a vidéki lapok kötelesek a vidékükön történt eseményekről tudósításokat küldeni a központnak. E tudósítások terjedelmét a hír fontossága szabja meg, de az évi összes kötelezettségük körülbelül annyi, mint ahány szót maguk is átvesznek a köz­ponttól. [ ... ]

Az United Press (Egyesült Sajtó) az előbbivel ellentétben teljesen üzleti természetű, magánkézben levő hírszerző vállalat. Egy Scripps nevű újságkirály alapította, hogy megtörje az Associated Press monopóliumát. Húsz év alatt majdnem olyan hatalmas vállalattá épült ki, mint amilyen az A. P. A klientélája szintén 1250 újság, de ezek nem mint társak, hanem csak mint fuggetlen előfizetők szerepelnek, akik a United Pressel-szel kötött viszonyukat bármely percben megszakíthatják. Az 1250 előfizető lap közül azonban csak 900 amerikai, a többi kül­földi lap, amelyek 36 különböző országban jelennek meg. 180 000 kilométernyi bérelt drót­hálózata van, évi költségvetése 6 000 000 dollár. Eredetileg csak esti lapok hírellátására ala­kult, de ma már reggeli lapokat is kiszolgál. Az Associated Press-szel szemben nagy előnye a teljes elfogulatlanság és tárgyilagosság. Hirdeti, hogy semmiféle politikai irányzatot nem kö­vet, nincs más kívánsága, minthogy ,,klienseit az egész világon friss és részrehajlatlan hírek­kel, mindenféle nemzeti, gazdasági, szociális vagy vallási előítéletektől mentes en lássa el." A híreket nem a klientélájához tartozó lapok révén, hanem helyi képviselőkel gyűjti.

A munkássajtó kiszolgálására alakult a szakszervezetek segítségével Federated Press, ennek a befolyása azonban kicsiny, mert a kapitalista sajtó nem veszi át híreit. [ ... ]
A közös hírforrásokból való táplálkozás természetesen mind jobban standardizálja a la­pokat, mind egyformábbak lesznek tartalomban és tipográfiában. A lapok ezrei bizonyos dol­gokban már most is egyformák, így például a mellékleteikben. Az amerikai lapoknál nagy szerepük van a képes (sokszor több színben nyomott) és humoros mellékleteknek. Ezeket nagyrészt a Scripps-Howard-féle Newspaper Enterprise Association állítja elő központilag milliószámra és szállítja az egyes lapoknak. Így érvényesül a ,jót olcsón" elve, mert a lapok nem is tudnák a drága rajzokat és a szintén költséges fotoriportokat külön-külön megfizetni.
Hasonló kísérlet, persze szerény magyar arányokban, nálunk is történt pár év előtt, amikor egy budapesti vállalat központilag látta el képes és főleg szépirodalmi vasárnapi mellékletek­kel a kisebb vidéki lapokat. [ ... ]

[ ... ] Míg az elmaradt Európában a lakosság és az olvasók számának gyarapodásával együtt jár a lapok számának növekedése, addig Amerikában újabban csak a példányszám emelkedik, de a megjelenő egyes lapok száma folytonosan csökken. 1860-ban, az amerikai polgárháborút megelőző időben, mindössze 400 újság jelent meg az Egyesült Államok terü­letén; a századfordulónál, 1899-ben már 2226 volt a számuk; a gyarapodás 1909-ben érte el a tetőpontot, amikor 2600 újság jelent meg. Ekkor indult meg az előbb jelzett folyamat: 1925­ben már csak 2280 újság jelent meg, két év múlva pedig, 1927-ben már csak 1947. A közben eső, még soha nem tapasztalt gazdasági prosperitás tehát két év alatt 333 újságot szüntetett meg. Ezt a 333 kisebb-nagyobb halat néhány óriáshal nyelte le, de úgy, hogy a legtöbb eset­ben a kis halak tulajdonosai sem jártak rosszul, legföljebb az alkalmazottaik, akik ezerszámra váltak. munkanélkülivé. Az 1928 óta bekövetkezett gazdasági válság bizonyára még sokkal több lapot végzett ki, de erre vonatkozó számbeli adatok még nem állnak rendelkezésünkre.

Az amerikai gazdasági élet [ ... ] teremtette meg az ottani hatalmas újság-láncvállalatokat, Ezek létrejöttének egyik fő oka abban a körülményben is keresendő, hogy - az amerikai újsá­gok átlagánál - az eladott példányokból eredő bevétel az előállítási költségnek körülbelül csak egyharmadát fedezi; a többit a hirdetéseknek kellene fedezniük, de ez nem mindig sikerül. Így aztán nincs más hátra, mint láncolatok megteremtésével a nem jövedelmező egységeket meg­szüntetni, a többieknél pedig a közös üzem révén az előállítási és üzemi költségeket csökken­teni. Ma már (az "Editor and Publisher" szerint) 55 ilyen újságlánc-vállalat van, amelyek összesen körülbelül 260 reggeli és esti lapot kontrollálnak. Ez aránylag kicsiny százaléka az összes lapoknak (13%), de a példányszámot véve figyelembe körülbelül 40%. Ha pedig az 55 láncvállalatból leüt jük azt a 17-et, amelyeknek csak 2-2 lapjuk van (aminthogy ezek nem is számítanak igazi láncoknak), akkor a percentszám jelentékenyen eltolódik.

Hogy ki indította meg a láncok sorozatát, az ma már nem állapítható meg egészen bizo­nyosan, de valószínűleg Edward W. Scripps, a mai legnagyobb újságkirály. 1875-ben a fivé­rével együtt alapította a Detroit News-t, három év múlva a Cleveland Press-t s nemsokára a Cincinnati Post-ot. Ez volt az alapvetése annak a láncolatnak, amely 25 napilapjával ma a legnagyobb újság-konszern. [ ... ] Scripps annak köszönhette ezt a nagy sikert, hogy az első időkben a korrupció ellen és a nagy tömegek érdekeit szolgáló reformok mellett harcolt. Ma már konzervatívabb politikát vall [ ... ]
A hiréből nálunk jobban ismert Hearst-láncolatnak 22 napilapja van, azonfelül 9 nagy folyóirata. Hearst, a legtöbbet emlegetett újságkirály, már mint riporter és újságíró kezdte a pályáját, mégpedig Amerika egyik leg híresebb újságjánál, a magyar származású Pulitzer által vezetett New York World-nál. Az itt tanult kitűnő zsurnalisztikai módszereket módjában volt mint laptulajdonosnak hamarosan értékesítenie. Apja kaliforniai milliomos lévén, 1887-ben könnyen megvehette a tönkrement San Francisco Examiner-t: A 24 éves fiatalember olyan tehetséges újságírónak és szerkesztőnek bizonyult, hogy a már lezüllött lap pár hónap alatt a Csendes óceáni partvidék legtekintélyesebb lapjává lett. A lap kitűnően ment, de nem elégí­tette ki Hearst ambícióját. A kilencvenes évek derekán hozzávásárolja a tengődő New York-i Journal-t és evvel veszi föl a versenyt egykori mesterének lapja, a World ellen. Harcmodora egészen amerikai: pontosan lemásolja a Worldot, ugyanazt adja tartalmilag és föltálalásban is, mint ez, de egy-egy példánynak az árát felényire szabja. Ám még tovább megy s magasabb fi­zetésekkel hamarosan elcsalja Pulitzernek csaknem minden tehetségesebb újságíróját, olya­nokat is, akiket Pulitzer maga fedezett fel és nevelt föl, így például Amerikának mindrnáig leghíresebb vezércikk-íróját, Arthur Brisbane-t. Természetesen Pulitzer sem hagyja magát, reformokat - főleg tipográfiaiakat - vezet be az újságcsinálásba, amelyeket viszont Hearst igyekszik letromfolni. Elmondható, hogy ennek a két újságcsináló zseninek a harca adja meg a lökést ahhoz a páratlan fejlődéshez, amelyen az amerikai újságcsinálás az utolsó harminc évben átment. A Hearst-lapok nem élveznek olyan lokális szerkesztési önállóságot, mint a Scripps-lapok. Hearst mindig központilag irányítja a politikai-nemzeti-közgazdasági kampá­nyokat. [ ... ] Hearstnek kevesebb lapja van, mint Scrippsnek (csak 22), de napi 10 millió körüli példányszámával veri az összes többi újságláncolatokat. [ ... ]

Az újságláncolatok ma már nem kizárólag amerikai specialitás, a háború óta Európában is erősen tért hódított ez a rendszer. Így Angliában az újságoIvasók 80%-át ma már három nagy újságláncolat szolgálja ki: a Rothermere-, Beaverbrook- és Berry-félék. Figyelembe vé­ve azt, hogy az újságok politikai befolyása Angliában igen erős, a kormány politikáját is erő­sen befolyásolják. Hát még ha megtörténik, ami nem is olyan lehetetlen, hogy a három hatal­mas konszern közül kettő vagy akár mind a három egyesül! Németországban ismeretes a Hugenberg-láncolat, amely túlzó nacionalista politikajával már nem egyszer fenyegette meg létalapjaiban a köztársaságot. Nálunk csak az Est-lapok láncolata ismeretes.

A nagy újságláncolatokon kívül meg kell itt emlékeznünk néhány nagy amerikai lapról, amelyek megtartották az önállóságukat, legföljebb 1-2 kisebb testvérlapjuk van.

Ilyenek:
A New York Times, Amerika egyik legnagyobb és legtekintélyesebb lapja. Eleinte har­cos orgánum volt, becsületesen küzdött mindenféle korrupció ellen, de mióta a jelenlegi tulaj­donos, Adolph Ochs újságkirály kezébe került (1892), azóta a hírek és távirati jelentések tö­megtermelését tekinti fő feladatának. [ ... ] Hétköznap átlag 370 000, vasárnap több mint 600 000 példányban jelenik meg. 1927 -ben az évi bruttó bevétele 27,5 millió dollár volt. Az alkalmazottainak hetenkint kifizetett 154 000 dollárt; az év folyamán elfogyasztott 10 OOO va­gon papírt. Alkalmazottainak szám 3319 s ezek így oszlanak meg: 75 igazgató-féle (executive), 525 újságíró (Budapest összes lapjainak együttvéve nincs ennyi), 850 kiadóhiva­tali tisztviselő és 1869 technikai alkalmazott (szedő stb.). A hétköznapi átlagos oldalszám a 46, a vasárnapi 225 (megfelel 5-600 magyar újságoldalnak), az 1927-ben nyomott összes ol­dalak száma (egyes példányokban) 13,5 milliárd.

A New York World, amelyet a hetvenes években kivándorolt magyar származású Pulitzer emelt világlappá és az amerikai liberalizmus nagyon becsült zászlajává, arányaiban körülbelül megfelel az előbbinek. A hírszolgáltban nem a teljességre, hanem nívóra töreke­dett. Mindig közérdekű reformokért és a korrupció ellen harcolt. Iránya még ma is ez, de az öreg Pulitzernek pár évvel ezelőtt bekövetkezett halála óta három fia kezébe került s úgy lát­szik, ezek nem örökölték apjuk példátlan újságírói zsenialitását, mert a szerkesztés erősen ha­nyatlott. Ez az oka annak is, hogy már nem volt jövedelmező vállalkozás, mert a család évi l millió dollárt fizetett rá a lapra. Ezért most legutóbb el is adták az egész lap vállalatot.

A példányszámban legnagyobb újság Amerikában a Chicago Tribune. A példányszáma hétköznap 700 000, vasárnap 1 200 000 körül jár. Független köztársasági újságnak mondja magát. A polgárháború után alapították s régebben erősen harcolt a korrupció ellen, de pár évvel ezelőtt kiadott új programja nagyon lanyha [ ... ] Saját hírszerző szolgálata van s híreit 35 nagy külföldi, többnyire európai lappal cseréli ki.
Az Egyesült Államok statisztikusai szerint az amerikai gazdasági élet évenkint körül­belül 1,5 milliárd dollárt költ reklámra, tehát szinte hatszor akkora összeget, mint amekkora Csonka-Magyarország évi állami költségvetése. Ebből a hatalmas összegből körülbelül 700 millió dollár jut a sajtóban közzétett hirdetésekre (mégpedig kb. 200 millió a szakfolyóiratok­ra és magazinokra - amelyeknek havi példányszáma kb. 100 millió - és 500 millió jut a na­pilapokra). [ ... ] A hirdetésekért folytatott intenzív hajsza eredménye volt az az állapot, hogya lapok nem voltak válogatósak a hirdetésekben, mindent közöltek. akármilyen képtelen túlzások és nyilvánvaló csalások voltak is bennük. Ám néhány „bedűlt” amerikai nem hagyta ma­gát, hanem ha a lapban hirdetett részvényaláírások vagy értéktelen orvosságok miatt károso­dás érte, kártérítési pört indított a hirdetést közlő lap ellen. A bíróságok sok esetben meg is ítélték a magas összegű kártérítést, mert arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a lapok felelő­sek a közölt hirdetések tartalmáért. Lassankint ez lett az általános joggyakorlat. De ez aztán egészséges helyzetet is teremtett. A lapok ma már erősen cenzúrázzák a hirdetéseiket tartalmi szempontból, illetve mivel egy-egy lap nem foglalkozhatik a hirdetések elbírálásával, csakis hirdetési ügynökségektől fogadnak el hirdetéseket s ezekre hárítják át az anyagi felelősséget, vagyis ezekkel végeztetik el a cenzúrázást. A lapok kiadóhivatalai csakis apróhirdetéseket fo­gadnak el közvetlenü. [ ... ] Amerikában a lap és a hirdető közötti viszony egészségesebb, mint Európában, mert az amerikai üzletember tisztában van a hirdetés óriási fontosságával s az amerikai publikum talán fogékonyabb is a hirdetések iránt. Ezért inkább a hirdető keresi a la­pot, amiből az következik, hogya lap sokkal függetlenebb az egyes hirdetőtől, semmint ná­lunk. [ ... ]

* Ez a statisztikai adat eléggé hiteles, inert egy 1912-ből való törvény az összes napilapokat és folyóirato­kat kötelezi, hogy félévenként közjegyző előtt esküt helyettesítő nyilatkozatot adjanak le a példánysza­mukról. Evvel a törvényes intézkedéssel akarták ugyanis azoknak az őrült túlzásoknak elejét venni, ame­lyekre a lapok a példányszám föltüntetésében a hirdetés-vadászatnál vetemedtek. [A szerző jegyzete.]