II. Miksa császár fia, 1576-tól német-római császár, cseh király és magyar király (I. Rudolf néven). Udvarát és székhelyét Prágába helyezte át. A hadsereggel rátámadó öccse javára 1608-ban lemondott Ausztriáról és Magyarországról. Fivére II. Mátyás néven lépett a magyar trónra. Rudolf 1611-ig volt cseh király, de haláláig, 1612-ig töltötte be a német-római császári méltóságot.
Szép Fülöp és Aragóniai Johanna kisebb fia, V. Károly öccse. A Habsburg-Jagelló-szerződés (1515) alapján 1521-ben elvette II. Ulászló lányát, Jagelló Annát. Osztrák főherceg, majd II. Lajos halála után cseh és magyar király (felségterülete csak Magyarország nyugati felére terjedt ki). 1531-től választott német király, majd 1556-ban német-római császárrá koronázták.
I. Ferdinánd fia. 1542-ben királyi helytartóként működött Magyarországon, majd 1548-1550 közt V. Károlyé Spanyolországban. 1564-től osztrák főherceg. Apja halála (1564) után osztrák főherceg, német-római császár (II. Miksaként), illetve I. Miksaként magyar király.
Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem (1607-1608) legidősebb fia. Második felesége Lorántffy Zsuzsanna (1616) volt. 1630-ban választották erdélyi fejedelemmé. A svédekkel, majd később a franciákkal kötött szövetséget, s közben 1644-ben megindította hadjáratát III. Ferdinánd ellen. Hadisikereit, elért eredményeit a linzi békével (1645) tudta tartósítani, amely a Királyi Magyarországon biztosította a protestáns vallásszabadságot. A megállapodásban újra visszakapta a Bethlen által már megszerzett hét kelet-magyarországi vármegyét.
Magyar és cseh király, II. Ulászló fia. Apja halálakor Bakócz Tamást, Bornemissza Jánost és Brandenburgi Györgyöt jelölte tízéves fia gyámjául. Az 1515-ös Habsburg-Jagelló-szerződés értelmében 1522-ben feleségül vette Habsburg Máriát. Gyermeke nem született. Uralma alatt folytatódott a királyi központi hatalom szétesése és az oszmán előretörés. 1526-ban a vesztes mohácsi csatából menekülve esett el.
IV. Kázmér lengyel király legidősebb fia. 1471-ben Podjebrád halála után cseh királlyá választották, majd Mátyást követően 1490-ben magyar királynak. Miután 1500-ban a pápa korábbi házasságait érvénytelennek mondja ki, 1502-ben elveszi Anne de Foix hercegnőt, a francia király rokonát. 1515-ben megköti a Habsburg-Jagelló-szerződést, s ezzel előkészíti a Habsburgok magyarországi uralmát.
I. Ferdinánd császár unokája, miután az elsőszülött I. (II.) Miksától származó ág II. Mátyással kihalt, a Ferdinánd Stájer Károly (főherceg) nevű fiától származó ún. stájer ág került az uralkodói székbe. Ferdinánd először Stájerország, Karintia és Krajna főhercege, majd 1617-től cseh, 1618-tól magyar uralkodó, 1619-től pedig, II. Mátyás halála után német-római császár. Az ingolstadti jezsuita gimnáziumban tanult, egész életében az ellenreformáció határozott támogatója volt. Erkölcsi-vallási kérdésekben 1624-től jezsuita gyóntatójára, Guillaume Lamormainire hallgatott.
I. Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna legidősebb fia. 1640-től váradi főkapitány volt, majd apja halála után Erdély fejedelmévé választották (1648-1660). Sorsát a Porta engedélye nélkül végrehajtott lengyelországi hadjárata (1657) pecsételte meg, amely eleinte sikeres volt, ám a szövetséges svéd erők elvonulása után kapitulációba torkollott. 1657-ben és 1658-ban a törökök megtorlásaként betört tatár csapatok feldúlják Erdélyt, és a szultán a kegyvesztett fejedelem letételét parancsolja meg. Közben Rhédey Ferencet (1657-1658), majd Barcsay Ákost (1658-1660) is fejedelemmé választották, Rákóczi pedig kétségbeesetten védekezett ellenfelei és a törökök ellen. A zűrzavaros időszaknak 1660-ban Rákóczinak a szászfenesi csatamezőn a budai pasától elszenvedett veresége vetett véget, majd a csatában szerzett sebeibe két hét múlva Váradon belehalt.
II. Ferdinánd császár és Mária Anna bajor hercegnő fia. Az 1625-ös soproni országgyűlésen Pázmány Péter beszédének hatására az országgyűlés beleegyezett, hogy a főherceget még abban az évben megkoronázzák. Apja halála után (1637) Ausztria főhercege, német-római császár, cseh és magyar király.
A Habsburg-családból származott, 1424-től osztrák herceg, 1440-től német király, 1442-től német-római császár. Mátyás haláláig ellenfele, a késő gótikus művészet mecénása, síremlékét a bécsi Stephansdomban Nicolaus Gerhaerts van Leyden készítette el. Fia, I. Miksa követte a trónon.
Neve alapján firenzei származású szobrász. Szignált, hiteles művei a szilágysági Menyő templomának keresztelőkútja (1515), valamint Jan Łaski gnieznói érsek sírköve. A felsőelefánti Forgách-sírkő túlságosan gyenge mű, alkotója valószínűleg egy másik kortárs firenzei János kőfaragó lehetett. A kutatás szerint az esztergomi Bakócz-kápolnán is dolgozott, esetleg a kivitelező műhely vezetőjeként.
Beatrix nővérének, Eleonora d'Estének (d'Aragona) fia. Hétéves korában Mátyás esztergomi érsekké nevezte ki. 1497-ben Bakócz Tamással elcserélte stallumát az egri érsekséggel. 1487-1490 között tartózkodott huzamosan Magyarországon, egyébként egyházmegyéjét püspöki helynökkel kormányozta, ő maga visszatért Itáliába. 1493-tól a pápa bíborossá nevezte ki. 1498-tól milánói, 1502-től capuai érsek, 1503-tól ferrarai püspök is.