Hipertext, hipermédia
3. Hipertext-(elő)történet
Ha a hipertext fogalmát tágan értjük, s a keresztreferenciákat tartalmazó nem digitális szövegekre, illetve kép- és szövegegyüttesekre, enciklopédiákra vagy a konkordanciákra (szövegek azonos jellegű helyeinek jegyzékeire) is kiterjesztjük, akkor történetének gyökereit is ennek megfelelően a távoli múltban kellene keresnünk (v. ö. Sugár 1996b). Ha azonban ragaszkodunk a hipertextnek azokhoz a tulajdonságaihoz, melyeket az előző fejezet sorolt fel, rövidebb történetet kell rekonstruálnunk, ám ennek a történetnek sem könnyű kijelölni a kezdőpontját. Ebben a fejezetben két olyan elgondolással, tervezettel ismerkedünk meg, melyek aligha hagyhatók ki a hipertext történetéből, ugyanakkor egyik sem valósult meg soha kitalálója elképzelései szerint. Mégis a mai napig meghatározzák azt, ahogyan a hipertext-rendszerek mibenlétéről, céljairól, kulturális jelentőségéről gondolkodunk, illetve viszonyítási pontként szolgálnak a megvalósult hipertextrendszerek értékeléséhez. Az egyik elképzelés, Vannevar Bush memex nevű szerkezete megelőzte a személyi számítógép születését; a másik, Theodor Holmes Nelson Xanadu névre keresztelt világháló-projektje már a számítógépes szövegszerkesztés lehetőségein alapult, messze megelőzte ugyanakkor a world wide webet, de végül ez utóbbi vált a világ számítógépeit összekötő hálózat milyenségét meghatározó felületté.
A memex
A memex a "memory extender" (memória-kiterjesztő) rövidítése. Ennek az elmés szerkezetnek a tervét Vannevar Bush As We May Think című esszéjében fogalmazta meg, melyet az Atlantic Monthly című folyóiratban publikált 1945-ben (Bush 1945; magyarul: Út az új gondolkodás felé, Bush 1998 - az alábbi idézetek innen valók).
Írásában Bush azt vizsgálja, hogy technológia és tudás milyen kölcsönviszonyban van egymással: a tudomány által feltalált eszközök hogyan képesek forradalmasítani a tudás rögzítését, s ezzel a tudás áthagyományozását, illetve magát a tudományos kutatást.
Az információs káosz
Kora tudományos kutatásának fő problémáját Bush abban látta, hogy az eredmények felhalmozódása, illetve a kutatás specializálódása jóformán lehetetlenné teszi, hogy a tudós lépést tartson a tudományos eredményekkel, illetve hogy megjegyezze és újra megtalálja a burjánzó publikációk áttekinthetetlen tömegében az egyszer elé kerülő információt, mert az erre szolgáló eszközök fejlődése nem tartott lépést az információrobbanással:
"Hihetetlen sebességgel gyarapodnak az ismereteink, de a fonál, mellyel a minket érdeklő információt keressük az így keletkezett labirintusban, a keresztvitorlázatú hajók óta nem változott."
A problémát azután kiterjeszti a tudomány eredményeiről az emberiség teljes szellemi örökségére: a cél ennek a megőrzése és valamiféle kezelhető formájú archiválása volna.
Az információrögzítés és tárolás új eszközei - "multimédiás" adattárolás
Ebben a szituációban lát hozzá Bush, hogy sorra vegye korának azokat a technikai eszközeit, melyek az adatrögzítés- és tárolás terén a közeljövőben szerinte forradalmi változást hozhatnak.
 |
A szelekció típusai
Az archiválás problémáját Bush azzal egészíti ki, hogy a hagyományos indexelési, osztályozási rendszerek (például katalógusok) hierarchikus szerkezete rendkívül fáradtságossá teszi az információ kikeresését: mindig a legfelsőbb szintről lépünk be a rendszerbe, s itt alosztályról alosztályra haladva közelítjük meg az alsó szinteket, mert minden információhoz egyetlen út vezet, melyet szolgai módon követnünk kell, ha meg akarjuk találni. E helyett a rendszerezési mód helyett tesz javaslatot az információk olyan elrendezésére, összekapcsolására, ami az emberi elme működését követi, azaz nem hierarchikus, hanem asszociatív. Elképzelése szerint az ember által két elem között egyszer megteremtett kapcsolat visszakeresése gépesíthető: ezt a célt szolgálná a memex:
"Képzeljünk el egy egyéni használatra szolgáló majdani eszközt, afféle gépesített magánaktát vagy -könyvtárat! Nevet kell adnunk neki, és hogy találomra mondjunk egyet: "memex", ez megteszi. A memex olyan eszköz, melyben egy magánszemély az összes könyvét, feljegyzését, kapcsolatát tárolja, és olyan mértékben gépesített, hogy hihetetlenül gyorsan és rugalmasan kikereshető a keresett adat. Az emlékezőtehetség meghosszabbítója."
Elgondolása szerint a memex mikrofimek formájában tárolja a szövegeket és képeket: előre gyártott, megvásárolható dokumentumokat és a felhasználó saját jegyzeteit. Az méretes, íróasztal formájú szerkezet több mikorfilmolvasót, illetve -fényképezőt (szkennert) tartalmaz, mely segítségével használója saját anyagokat vihet be a rendszerbe. A dokumentumok kezelése, továbbítása gépesített, de ami még ennél is fontosabb: a felhasználó az egyszerre olvasott, nézegetett dokumentumok között kapcsolatokat hozhat létre (ez az "összekapcsoló indexelés"), melyeket a gépezet megjegyez és képes később pillanatok alatt előhívni
A nyomvonalak és szakértőik
Ezekből a felhasználó által megteremtett kapcsolatokból hosszú sorok: nyomvonalak [trail] épülhetnek ki, melyek a dokumentumok közötti egyéni barangolás kalandját rögzítik és teszik megoszthatóvá másokkal. Bush még azt is felvázolja, hogy a nyomvonalak kiépítése professzionalizálódni fog: kialakul majd a nyomvonalvágó [trail blazer] mestersége. A nyomvonalvágó "az az ember, aki örömét leli abban, hogy hasznos nyomvonalakat készít a közös nyomvonalak sűrűjében". Egy olyan tevékenység születéséről beszél tehát, mely nem felel meg egészen a korábbi olvasói, szerzői, szerkesztői, tudósi szerepek egyikének sem, mindegyikből hordoz valamit, de önálló, s Bush elgondolása szerint nagy tekintélyű szereplője a kulturális színtérnek.
A memex mint a hipertext elődje
Tudjuk tehát, hogy Bush személyes archiváló-indexelő gépezetét nem hozta kapcsolatba a számítógéppel (hiszen a számítógép akkor nagy költségű monstrumokat jelentett, s ki gondolta volna, hogy ezeknek utódai egyszer majd jóformán minden íróasztalon ott lesznek), hanem más technológiákat akart munkára fogni a tudáshálózat létrehozásában. Mi az, ami miatt a memex mégis a mai értelemben vett hipertext/hipermédia-rendszerek, illetve a róluk való gondolkodás előképének tekinthető? Íme néhány érv:
- az az elgondolás, hogy a tudás új rendszerezése új technológiával kell, hogy összekapcsolódjon;
- az a gondolat, hogy ez az új rendszerezés az elme működését tekinti mintájául;
- az, hogy a kivetített eredeti dokumentumok és a saját jegyzetek összekapcsolásának technikája bizonyos mértékig virtuálisnak tekinti a dokumentumokat (Landow 1997a);
- a memexnek az a tulajdonsága, hogy a különböző médiumok információit egyenrangúként kezeli és integrálja;
- az a javaslat, hogy a dokumentumok új rendszerezéséhez az információ elérésének, keresésének új útjára van szükség;
- a szövegek, dokumentumok olyan elgondolása, mely szerint azok nem csak lineáris és hierarchikus rendekbe rendeződnek, hanem hálószerű összefüggésben is lehetnek egymással;
- a dokumentumokkal való olyan foglalatosság koncepciója, mely nem feleltethető meg pontosan egyetlen korábbi tevékenységnek sem, s egyesíti magában az olvasás, a szerkesztés, a szerzőség bizonyos aspektusait;
- végül, de messze nem utolsó sorban Bush kiindulópontja: vagyis hogy az új archiváló-indexelő gépezetre azért van szükség, mert a tudományos eredmények káoszában senki sem ismeri ki magát. Az utolsó fejezetben majd még lesz szó róla, hogy nagyon hasonló problémákat és reményeket fogalmaznak meg azok, akik a tudományos publikációk nyílt internetes archívumainak létrehozását szorgalmazzák (Open Access Initiative).
A Xanadu-projekt (vö. Szakadát 1995)
A hipertext szó digitális szöveghálózatokra vonatkozó használata Theodor Holme Nelsontól származik, ő használta először ezt a terminust egy 1965-ös konferencián. Bush memexe után húsz évvel Nelson már a számítógép lehetőségeit akarja kiaknázni, illetve továbbfejleszteni. Egy olyan szövegszerkesztő programot akart létrehozni, mely egy szöveg elemeit össze tudja kapcsolni más szövegek elemeivel. Ez a szövegszerkesztési eljárás Nelson elképzelései szerint egy ambíciózus program része lett volna, mely akár az összes valaha keletkezett dokumentumot összekapcsolta volna egymással. Ennek a világméretű könyvtár-hálózatnak és publikációs rendszernek Nelson a Xanadu nevet adta.
A Xanadu szót az angol romantikus költő, Samuel Taylor Colridge Kubla kán című verséből kölcsönözte, ahol egy utópikus, paradicsomi birodalomnak a neve. A névkölcsönzés nemcsak e szövegbirodalom demokratikus nyilvánosságára és a szerzői jogokat tiszteletben tartó dokumentumhasználatra utalhat, hanem jelzi Nelson vállalkozásának irodalmi természetét is: a Xanadu-projekt költői hálózata részben azokat a szerteágazó kapcsolatokat képezné le, melyek a nyomtatott szövegek között is léteznek (idézetek, allúziók, parafrázisok stb.), de a nyomtatás csak nagyon korlátozott módon teszi lehetővé megjelenítésüket.
A Xanadu tervei sok szempontból eltérnek attól a dokumentumhasználattól és hálózati logikától, ami napjainkra általánossá vált. Nelson például szükségesnek tartotta a dokumentumok összes verziójának tárolását, összehasonlításának és előhívhatóságának lehetőségét.
Az idézés és a szerzői jog Nelson-féle modellje
A legradikálisabb különbséget azonban az az elképzelés jelenti, mely a hálózatszerűen összekötött dokumentumtengerben az idézés, a másolás és a szerzői jog szabályaira vonatkozik. Nelson a Xanadu számára egy olyan szövegkezelési protokollt kívánt kidolgozni, mely nem engedi meg a másolást és a másolt szöveg saját dokumentumba való beilleszetését (copy and paste), ami hatalmas redundanciához és a források visszakereshetetlenségéhez vezet, helyette az ún. távbeágyazást (transclusion) támogatná. A távbeágyazás nem venne át darabokat egy másik dokumentumból, hanem linkek mutatnának az idézetre az eredeti dokumentumban. Linket tehát nemcsak a saját, hanem más dokumentumában is le lehetne helyezni. Az így megvalósított "kölcsönzéseket" adminisztrálni lehetne, és szerzői jogdíj járna a dokumentumok használatáért, olvasásáért (transcopyright).
A www utopikus alternatívája
A Xanadu az 1990-es évek elején megszülető, és az évtized közepére világméretűvé növekvő internet-felület, a world wide web, illetve a webdokumentumok nagy többségét jellemző hipertext-protokoll, a HTML (Hypertext Markup Language) alternatíváját jelenthette volna, de - hiába Nelson erőfeszítései projektjének propagálására és finanszírozására - a mai napig sem valósult meg. Így ma Nelson elgondolásai elsősorban a web dokumentumkezelési gyakorlatának kritikájául szolgálhatnak.
Megvalósult hipertext-programok
Az első megvalósult hipertextszerkesztő programot Andries van Dam nevéhez szokták kötni, aki 1968-ben fejlesztette ki a Hypertext Editing Systemet, mely lehetővé tette a dokumentumok kulcsszavas összekapcsolását (Sugár 1996). (Ugyanebben az évben mutatja be Douglas Engelbart az egeret, ami forradalmi újítást jelentett a képernyőn látható dokumentumok manipulálásában.)
A hetvenes-nyolcvanas évek folyamán az internet bővülése és a személyi számítógépek, illetve az ún. WYSIWYG (What You See Is What You GET - azaz programozási ismereteket nem igénylő, felhasználóbarát) szoftverek fejlődése együttesen alakította ki azt a környezetet, melyben sorra születtek meg a hipertextszerkesztő programok.
 |
A www hódítása azonban egyre inkább a háttérbe szorította a különböző hipertext-szerkesztőket, hiszen segítségével nemcsak a felhasználó saját gépén lévő dokumentumokat lehet összekapcsolni, hanem egymástól távoli számítógépek anyagát is. Mára a nem professzionális hipertextek túlnyomó többségét a (részben ingyenes) felhasználóbarát weboldal-szerkesztőkkel készítik, s a professzionális hipertextszerkesztő szoftverek többsége is átalakult webkompatibilissé.
Ajánlott irodalom
György Péter: Florilegum és Summa, In: Gy. P.: Memex: A könyvbe zárt tudás a 21. században. Magvető, Budapest, 2002: 87-104.
György Péter: Bibliotheca Universalis - Bibliopolisz on line, In: Gy. P.: Memex: A könyvbe zárt tudás a 21. században. Magvető, Budapest, 2002: 143-232.
Ajánlott linkek
Bónusz
Feladatok
Esszékérdések
1. Tekintse meg Sugár János kronológiáját, mely az i. sz. 3. századig vezeti vissza a hipertext/hipermédia történetét. Válasszon ki három tételt az 1945 előtti időből, nézzen utána mindháromnak, és magyarázza meg, miért tekinthetők a hipertext/hipermédia történetének részeként.
2. Olvassa el Vannevar Bush esszéjét. Melyek azok az elképzelései, melyek az internet, a digitális archívumok korában megvalósultak, és melyek nem?
3. George P. Landow azt írja (Landow 1197a: 9), hogy a memex terve arra vall, hogy Vannevar Bush szerint a tudomány és a költészet alapvetően ugyanúgy működik. Értelmezze ezt a kijelentést!
4. Olvassa el Szakadát István és Ian Feldman írását a Xanaduról, és segítségükkel fogalmazza meg, hogy miben különbözött Nelson elképzelése a world wide web gyakorlatától?
5. Olvassa el György Péter Bibliotheca Universalis... c. tanulmányát, és foglalja össze, hogy milyen történeti összefüggésekbe állítja a szerző a memexet és a Xanadut.
Projektfeladatok
(A téma és az alapstruktúra kitalálásától kezdve mindenki folyamatosan dolgozik a saját anyaggyűjtésén.)
Döntsenek közösen a következő kérdésekről:
1. A feldolgozni kívánt téma és a feldolgozás stílusa inkább asszociatív linkeket vagy tipizált linkeket kíván meg? Ha szükségesnek látják, hogy például a különböző gyűjteményekhez vezető linkek felismerhetőek legyenek, hogyan fogják ezt jelölni (különböző színekkel, piktogrammal stb.)?
2. A webes források esetén mikor fognak idézeteket bemásolni, és mikor linket elhelyezni? Nyomtatott források esetén mi legyen a maximális idézet hossza? Az idézetektől vezessenek-e linkek a bibliográfiához vagy annak megfelelő tételeihez?
| << 2. Definíciós kérdések | 4. Könyvkultúra versus hipertextkultúra? >> |
