Tipográfia (írás számítógéppel)



Bevezetés

A diákok többsége ma úgy kerül ki a középiskolából, hogy ott a kézírás használatát sajátította el, s a kézírás volt a preferált írási forma. A felsőfokú oktatásban egy olyan környezetbe kerülnek, ahol a kézírást legfeljebb az órai jegyzetelésre korlátozzák; szerkesztett szövegeiket azonban már géppel kell írniuk. A számítógépes gépírás alapvetően másféle eszköztárral dolgozik, mint a kézírás vagy akár a hagyományos gépírás. Ez az írás jóval sokszínűbb belső lehetőségeket rejt magában, melyeket ugyanúgy meg kell tanulni alkalmazni, akárcsak az egyes betűket kézzel megformálni. Minden bölcsész számára alapvető, hogy tudja a számítógépet írásra használni; s ha már megtanultak nyomtatott betűkkel írni, a nyomtatott szövegek helyes és kritikus olvasására is alkalmassá válhatnak. A kurzus elvégzése után a diák képes lesz tetszés szerinti szöveget (de legalábbis saját dolgozatait) korrekten és olvasásra alkalmasan elkészíteni, alapszinten felismerni a különféle tipográfiai stílusokat; megfelelően alkalmazni a tipográfia eszközeit az adott kiadvány kívánalmainak megfelelően, és képes lesz elvégezni az általa elkészített dokumentum nyomdai előkészítését.

A tananyag csak érintőlegesen említi a nyomtatott és elektronikus kiadványszerkesztés (tördelés, könyvtervezés, laptervezés) kérdéseit, ami egy másik tananyag témája.

 

Az Írás számítógéppel kurzus anyagának minimumát akkor sajátította el a hallgató, ha képes a következőkre:

– magyar idézőjelek használata bármilyen programban*

– magyar gondolatjel használata bármilyen programban

– a szakterületének megfelelő bibliográfiai hivatkozás előállítása bármilyen programban

– szabályos felsorolás előállítása bármilyen programban

– szabályos bekezdés beállítása bármilyen programban

– egyszerű dokumentum nyomdakész előállítása

Ha a fentieket a diák a félév végén nem képes teljesíteni, egyéb munkájától függetlenül elégtelen osztályzat javasolt.

* Word, Wordpad, QuarkXpress, InDesign, Photoshop stb.

 

Megjegyzés

A tananyag olyan dokumentumok elkészítéséhez ad segítséget, melyeket a diák önt végső formájába. Amennyiben szövegét egy mások által szerkesztett kiadványba küldi, a formázást minimális szinten kell tartania, és csak a helyesírási szabályzatban foglalt ill. legalapvetőbb tipográfiai szabályoknak kell megfelelnie. Az ilyen „elektronikus kéziratoknál” a formázás gyakorlatilag a dőlt betűs kiemelésekre és a bekezdések végén leütött entes tagolásra korlátozódik. Minden mást – pl. az alcímek formázását, a behúzás beállítását, a betűtípus megadását – a kiadvány szerkesztői, tervezői döntenek el. Egy iskolai, egyetemi dolgozat tehát szerzői kéziratnak és egyben egy egypéldányos-egyolvasós kiadványként is értelmezhető. (A nyomdai kézirat szabályait lásd a Nyomdai kézirat szabványban.)


 

A tananyaggal, annak használhatóságával vagy továbbfejlesztésével kapcsolatban várom az olvasók ötleteit a hargitai-kukac-emc.elte.hu címre!

 




Előhang

Fekete jelek a fehér papíron. A jelek a hangokat kódolják, a hangok a gondolatot. A papírra nyomtatott egyenbetűk érzelemmentesek, nincs mögöttük tartalom – hihetnénk. Ellenben az emberi hang, folytathatnánk a gondolatot, nem jelenhet meg érzelem nélkül – adott esetben pedig épp érzelemmentessége közvetít mögöttes, meta-tartalmat. A hang lehet férfi, női, gyerek, mélyen búgó, feszülten éles, leverten tompa, kérdő vagy parancsoló. Az írott szöveg hogyan adhatja vissza a beszédnek ezt a sokszínűségét (hogy képzavarral éljünk)? Erre szolgálnak egyrészt az írásjelek, ha jól használjuk őket, s újabban a szmájlik sokasága (mely épp a tipográfiától megfosztott kijelzőkön terjedt el). A hangsúlyt adják vissza a különféle tipográfiai megoldások (kiemelések), és a mögöttes tartalmat erősítheti a megfelelően megválasztott betűtípus és szövegelrendezés (tördelés) – mely nem ugyanaz, mint a beszéd, másféleképp közvetít mögöttes tartalmat, de mégiscsak jelentéssel bír.

Egy nyomtatott betű tehát többet mond, mint a hang, melyet jelezni hivatott.

 




A tipográfiáról

A tipográfia szöveget és grafikai elemeket tartalmazó művek vizuális megformálásával foglalkozó mesterség; ill. alkalmazott grafikai művészet[1]. Elsődleges (gyakorlati) célja az adott tartalom befogadó számára észrevétlenül dekódolható, strukturált megjelenítése; másodlagos (iparművészi) célja a szöveget tartalmazó, annak alá- vagy mellérendelt tipográfiai mű vizuális arculatának kialakítása.

„Az irodalomnak általában nincs […] olyan igénye, hogy tartalmát a könyvművészet formái fejezzék ki. Az író a nyelv eszközével fejezi ki a tartalmat, ezt szövegben rögzíti és a tipográfus a szöveget önti formába. A tipográfia […] nincs közvetlen kapcsolatban az eszmei tartalommal.  […] A nyelv  […] a tartalom kifejezője, formahordozója”[i] – írja a Nyomdaipari enciklopédia, megfogalmazva a nyomdászok számára a tipográfia lehetőségeinek korlátait. Azt, hogy a tipográfiai mű ne lenne közvetlen kapcsolatban az eszmei tartalommal, a következőkben részben cáfolni fogom; ugyanakkor tény, hogy ez a kapcsolat korlátozott. A tipográfia alapvetően a befogadóval kerül kapcsolatba; s minthogy a befogadó ezen keresztül kerül kapcsolatba a szöveggel, így a tipográfiai és fogalmi mű alkalmilag összekapcsolódik. Az alkalmazott tipográfiai mű önmagában (tipográfiai rétegében) nem fejez ki önálló gondolatokat, de az autonóm tipográfiai mű erre is lehetőséget ad.

A tipográfus tehát a fogalmi üzenetet önti vizuális formába. Egyik rétege a fogalmi kód dekódolásával egyidejűleg (lineárisan) érzékelhető (karakterek; szedés), másik rétege puszta szemlélés által (térben, részleteiben egyidejűleg) (kompozíció; oldalkép). A kompozíciót általában a fogalmi mű érzékelése előtt tapasztaljuk meg; a kettő befogadása tehát időben is elkülönül. A tipográfiai mű alapeleme az akusztikus kódon keresztül a fogalmi réteget kódoló betű. További célja a szöveg strukturálása. Más funkciója mindezen kódokat betűformai változtatásokkal (betűváltozatok következetes használatával) módosítani, ezáltal pluszjelentést adni hozzá. Az akusztikus, a fogalmi, és a kompozíciós szerkezetet egyidejűleg nem képes a befogadó megtapasztalni. Az olvasó-néző időben zajló dekódolási folyamattal képes jelenidejű pszichoakusztikus-fogalmi-vizuális élményei ill. azt követően emlékei által a tipográfiai és a fogalmi művet külön-külön és egységében szintetizálni. Így a megtapasztalás révén részesévé válva a két egybefonódó műre – a fogalmi és tipográfiai műre, együtt: a könyvre – szövege és tipográfiája által is emlékezhet. (A továbbiakban tipográfiai műként hivatkozom bármilyen kiadvány tipográfiájára, fogalmi műként szöveges [eszmei] tartalmára.) Ahogy a fogalmi mű, úgy a tipográfiai is bevonja a befogadót a maga világába, egyben minden olvasási folyamatban és visszaemlékezéskor a befogadó aktuális valóságához alkalmazkodik, igazodik, aktuálisan rendelkezésre álló ismeretei és érzései szerint átértékelődik. Olvasáskor bármikor fókuszpontot válthatunk a fogalmi mű lineáris olvasása és a tipográfiai mű térbeli-formai észlelése között, mint egy Rubin-váza (kehely/arc) optikai illúziónál[ii]; egyszerre csak az egyik érzékelhető, de a lap mindkettőt egyszerre tartalmazza.

A tipográfia nem egyszerűen semleges közvetítő technika, médium, hanem maga is (meta)kommunikál az olvasóval, miközben a fogalmi művet közvetíti. A szövegértelmezést a kompozíció, a betűk képe és elrendezése is befolyásolhatja. A tipográfia felfogható az íráskép retorikájaként. Hagyományosan a tipográfia iparművészet.

A tipográfus-grafikus megjelenhet egy fogalmi mű rendezői szerepében is, amikor az oldalelrendezés, a tipográfiai és grafikai elemek segítségével új, csak képileg-tipográfiailag megjelenő, de az eredeti művet (akár át- ) értelmező, a művet hangsúlyozó tartalmat ad hozzá – betűk hozzáadása vagy elvétele – nélkül a műhöz. Itt a tipográfus a szövegszerzővel egyenértékű alkotó.

A tipográfia megjelenési felülete a tipográfiai tér[2]. Bármely mű egy fogalmi térben játszódik; és ha szövegként jelenik meg, akkor egy különálló, önálló tipográfiai térben is létezik. A tipográfiai tér lehet azonos a valós térrel (pl. egy város[3]), lehet egy valós térből kiszakított sík (pl. egyoldalas dokumentum), vagy sokdimenziós (soklapú) sík (könyv); lehet statikus (könyv) vagy dinamikus[4] virtuális tér (képernyő). A tipográfiai tér áttekinthető lehet egyidejűleg (plakát) vagy csak részleteiben (görgethető képernyő, több oldalas dokumentum) vagy részleteiben és egyidejűleg is, de külön jelentéssel (Prezi).

A betűk önmagukra pl. egy nyomdaipari múzeumban vagy egy írástankönyvben utalnak. Máshol mindig jelként használtak, azaz valami mást jelentenek, mint amik – hangot, fogalmat. A tipográfia képe, kódja idegen a természettől; emberi konstrukció; mégis a verbalitáson keresztül gondolati, fogalmi síkot kódol, így maga is e természet részévé válik; azonosul vele, lehetővé teszi, hogy a fogalmi réteget megismerhessük. Egyes írások, pl. feliratok önmagukban performatív funkciójúak. Az olvasás folyamatában a papírlap vagy képernyő kerete eltávolítja a befogadót a valós tértől és valós időtől, lehatárolva a betűk kódolta gondolati réteg világát.

 

A tipográfia eszköztára

A tipográfia a következő mesterségek, művészetek, közreműködők munkáit használja fel:

 

a) betűtervező(k), grafikusok: betűtípusok, körzetek (ékítmények).
b) írók és szerkesztők: szöveg és peritextus
c) fotográfusok, grafikusok: képek, illusztrációk, infografikák
d) grafikusok: díszítő elemek, körzetek, díszléniák, szimbólumok
e) képszerkesztő: képek kiválasztása, képkivágása, méretezése
f)  tipográfusok (tervezőszerkesztő; műszaki szerkesztő; művészeti vezető, vezető tördelő  stb.): arculattervezés (általános oldaltervezés)
g) tördelőszerkesztők, műszaki szerkesztők: oldaltervezés (a konkrét tartalomhoz)
h) tördelők: a már megtervezett oldal gyakorlati feltöltése tartalommal
i)  nyomdászok vagy site builderek és szoftverek: a kész oldal publikálása

 

Széles értelemben a tipográfia tárgykörébe tartozik a betűtervezés, szabványos vagy művészi kézírás (szépírás, kalligráfia, graffiti), betűvésés és -festés, reklámgrafika, védjegyek tervezése, szimbólumok, piktogramok tervezése, képernyőszövegek kialakítása, képversek és más vizuális költészeti művek alkotása is.

Maga az egyéni kézírás nem tartozik a tipográfia tárgykörébe (az a grafológia tárgya lehet), de a kézírásos szöveg elrendezése és továbbformázása már igen; s a kézírásos betűformák is megjelenhetnek tipográfiai betűtípusként.

 

A tipográfiai mű: az arculat

Bár csak a Gutenberg-nyomda felállításától kezdve beszélünk technikai értelemben tipográfiáról (azaz a nyomtatásról, ahogy egyes nyelvek a tipográfia szót ma is használják: „nyomda”); ám ugyanezek a (mai szóval: tipográfiai) szabályok határozták meg a 15. századi, fadúcról sokszorosított szöveges-képes kiadványok (pl. Biblia Pauperumok) egységes és megkülönböztethető stílusú vizuális megjelenését, arculatát; vagy a kézzel (de könyvírással) írt kódexek, könyvtekercsek, vagy az asszír és egyiptomi falfeliratok elrendezését, oldal- (vagy fal-)képét is. A nyomtatás megjelenésekor a nyomtatott könyv a (gót ill. humanista reneszánsz) kódexek arculati tradícióit folytatja, másolja (és az ekkor kézzel készített kódexek viszontmásolják a korai könyvek szépségét). A tipográfia ma sem kötődik a nyomtatott papírhoz; szabályszerűségei az adott felület jellegzetességeinek megfelelően módosulva a képernyőn megjelenő szövegekre is érvényesek, először némafilmen, majd televíziók, számítógépek, végül a mobil készülékek képernyőjének sajátosságaihoz igazodva. Bizonyos tulajdonságok (hasáb, lénia, illusztrálás) függetlenek az írásfelülettől. A tipográfiai mű tekintetében, melynek alapja a betű és az arculat, az oldaltervezés, Gutenberg alig hozott újat, mert épphogy a korábbi arculat (és betűtípus) reprodukálására törekedett (újítása a technológián túl inkább mikrotipográfiában volt, pl. a sorkizárás kialakításának finom részleteiben). A tipográfiai arculatban nagyobb újítást hozott a 15. század végi velencei nyomdászok, pl. Aldus Manutius munkássága, aki a díszített kódexoldalak helyett a díszítetlent tette meg a könyvarculat alapjának[1].

 
 

A tipográfia szintjei

A munkafolyamat felől közelítve a tipográfiai mű három rétegűként kezelhető: (1) a betűtervező az egyedi betűk művészi megalkotásáért felel. (2) A szedő[1] a lineáris szöveg helyes, szabványok szerinti kialakításával törődik, a betűk mint nyersanyagok felhasználásával. (3) Az oldaltervező (arculattervező) már a kiszedett szöveget használja nyersanyagként és nem törődik annak részleteivel; csak az oldalkép megkomponálásával (ill. annak „algoritmusának” megalkotásával). Ez adja a tipográfia kettős, alkalmazott művészeti jellegét: miközben a szövegnek meg kell felelnie a nyelv és helyesírás elvárásainak, a szövegtömbök, térközök, képek, körzetek kompozíciója művészi alkotást feltételez.

 

Nyelvi (szerzői) meghatározottságú elemek:

a)      A számítógépes szedés (mikrotipográfia; beírás) csak magának a lineáris szövegnek a létrehozásával foglalkozik (szöveg [mű és peritextus], írásjelek [központozás], valamint a sortörések, új bekezdés, kiemelések (pl. kurziválás) tényének jelölése; illetve a szöveghez járuló hivatkozások, jegyzetek, utalások, szövegátvételek, idézetek csatolásának jelzése[2]. A szöveg térbeli elhelyez(ked)ése és betűstílusának meghatározása nem tartozik tárgyába. A szerzői utasításokat a szedő (beíró) hajtja végre. A mikrotipográfiát írott szabályok (helyesírás) vezérlik, melyeket ritkán (és lehetőleg tudatosan) a szöveg szerzője vagy szerkesztője fölülírhat[3]. A csak mikrotipográfiai megformálású folyószöveg „átnézeti” képét alapvetően meghatározza a nyelv és annak szabályrendszere (hangok gyakorisága, helyesírás, nyelvtan (pl. agglutináló), írásjelhasználat). Végterméke a kész, kiszedett szöveg.

A tipográfus a kiszedett szöveget készen kapja; annak módosításában tipográfusként nincs önálló döntési lehetősége. Fordítás esetén sajátosságai öröklődnek vagy adaptálandók. A számítógépes, végtelen szedéssel keletkezett szöveg még nem tartalmaz glifeket[4] (az ólomszedés igen).

 

Vizuális-térbeli (tipográfusi) meghatározottságú elemek

b)      Arculattervezés: az arculat (stílus) a betűtípusban, az objektumok tipográfiai térbeli elrendezésében, grafikai elemek kezelésében, díszítésekben jelenik meg. Az arculattervező kiválasztja a betűtervezők munkáiból a kornak és célnak megfelelőket. Az arculati terv nem konkrét szövegeket tartalmaz, hanem a megjelenő mű idealizált szerkezetét és konkrét stiláris elemeit: metakiadvány (makett). Végterméke egy arculati leírás (composition rules): a szövegtípus-stílusoknak és az objektumok elrendezési elveinek meghatározása, ami tartalmazhat oldalmintákat (sablonokat) is.

Az arculattervezés során részben szedési-strukturáló („tipo-grammatikai”) feladatot kell teljesíteni, mely a szöveg akadálymentes befogadásában játszik fontos szerepet (elsősorban a folyószöveg formázásánál); részben viszont stilárist („tipo-retorikait”), mely már művészi szempontokat is figyelembe vesz, és a mű vizuális stílusát határozza meg. Az arculattervezés feladata az alábbi szempontok meghatározása, stílusuk kiválasztása és ezeknek a felülethez és egymáshoz képesti méretezése és elrendezése a tipográfiai térben:

 

vizuálisan

  1. glifek (írásjegyek: betűk, számok, írásjelek, szimbólumok, logogramok)
  2. vonalak (léniák), keretek
  3. tónusos vagy fehér felületek
  4. térközök (betűköz, szóköz, sortávolság, bekezdésköz)
  5. vonalas vagy raszteres képek
  6. díszítő elemek (körzetek / díszekkel ékesített betűk)
  7. a mű megjelenítésére használt felület mérete, arányai és minősége
  8. (elválasztási szabályok meghatározása: mikrotipográfia)

 

strukturálisan (elrendezés, beosztás)

 

  1. könyv esetén: címlap, borító (a beltartalommal egységes arculatban!), címnegyed, fejezetcím és belív; periodika esetén: fejléc, címlap, hátlap, rovatcím és belső oldal; onlájn oldalnál: nyitólap és belső oldal
  2. ismétlődő navigációs elemek (élőfej, rovatcím, onlájn: kereső, menük; print/pdf: oldalszám)
  3. egyedi navigációs eszközök (mutatók, tartalom, onlájn: statisztika alapú kulcsszómegjelenítés [címkefelhő])
  4. szerzői peritextus (pl. címek, jegyzetek)
  5. kiadói peritextus (pl. kiadás adatai, impresszum)
  6. statikus szöveges elemek (maga a szöveg)
  7. képek, illusztrációk keretei, marginális információi
  8. onlájn/képernyőn: felhasználói tartalom
  9. onlájn: dinamikusan (időben, a felhasználói aktivitástól vagy más szövegektől függően) változó szöveges elemek
  10. onlájn/képernyőn: Rejtett tartalom (nem a primer felületen megjelenő tartalom, pl. egérráhúzás nyomán felugró információ[5])
  11. idegen elemek (hirdetések) elkülönítésének elemei.

 

Az arculattervezés tipográfiai problémái a vizuális művészet körébe tartoznak. Az oldaltervezés egyes pontjait művészeti szempontok és íratlan szokások határozzák meg. Az oldalon szereplő objektumok (szövegblokkok, képek, vonalak) elhelyezésekor figyelembe vett szempontok többek között: az ismétlés (ritmus), kontraszt, közelség, ellentét(párok), irányok, formák, tónusok ellentéte, ellenpont (az ellentét egyensúlya), egyensúly, igazodás, kimozdítás, díszítettség, aranymetszés[i] stb. Ez utóbbiak nyelvfüggetlenek; sőt, szinte írásrendszerfüggetlenek. Ezen szabályokat is csak módosítják a helyi hagyományok[6].

 

Objektív meghatározottságú elemek

Ezek a szempontok meghatározzák a mű végső kivitelezését; de az arculattervezéskor is figyelembe veszik őket, azaz hatnak a tervre is.

1.      Anyagi

a)      papír minősége

b)      papír vagy képernyő/kijelző mérete

c)      festék vagy kijelző minősége

d)      nyomtatási/megjelenítési technológia

2.      Időbeli

a)      elkészítés egyes fázisaihoz rendelkezésre álló idő

 

Oldaltervezés (tervezőszerkesztés, tördelőszerkesztés). Az oldaltervezés a kiszedett szövegek, kiválasztott képek stb. arculatban meghatározott elveknek megfelelően történő elhelyezése az oldalakon; az arculati terv egyedi, konkrét alkalmazása. Ha sablon alapján készül egy oldal, tipográfiai oldaltervezésről ebben a fázisban csak korlátozottan beszélhetünk, mert az nem kreatív, hanem mechanikus munka: a szerkesztő választja ki a lyukakba illő anyagot, a tördelő (operátor) pedig csak betölti a megadott, formázási instrukciókat is magában foglaló helyre.



[1] Az ólombetűket szedő szedő tipográfiai feladatának egy része a tördelőre hárul, mivel a szedés, vagyis a szövegbevitel a fényszedés, azaz a számítógépek bevezetése óta nem sorokban, hanem végtelen szedéssel történik; s ennek végleges formai kialakítását a tördelő végzi.

[2] Pl. idézőjel, lábjegyzet sorszám vagy más dinamikus módszer alkalmazásával. Ezek végső formázási módszerének kiválasztása (MLA/APA/GOSZT stb.) a szerkesztő feladata, formázása pedig az operátoré.

[3] A szerzői kiemelések nem biztos, hogy eljutnak a nyomtatásig; és lehet, hogy a szerkesztő másokat fog kiemelni (vagy akár címmel ellátni), mint a szerző.

[4] A szó magyarázatát részletesen lásd később.

[5] Jelen szövegben például a hivatkozások nyomtatásban statikus tartalomként jelennek meg, képernyőn Word használatával viszont rejtett dinamikus tartalomként is megjeleníthetőek.

[6] A japán vagy perzsa tipográfiai megformálás hagyományai a kiadványszerkesztés globális jellege ellenére máig őrzik egyediségüket.



[i] Radics Vilmos, Ritter Aladár: Laptervezés, tipográfia. MÚOSZ, é.n. 1976?  II. rész.


[1] Ennek nyilván anyagi okai is voltak.

 


[1] Amerikában – és újabban nálunk is – használják a graphic design kifejezést, melyet a hagyomány szerint 1922-ben William Addison Dwiggins amerikai tipográfus használt először (Jeremy Aynsley: A Century of Graphic Design. Octopus, 2001.  p. 6. ). A graphic design a tipográfiának az az ága, melyben a grafikai elemek elsődleges hangsúlyt kapnak (könyvborító, plakát, prospektus stb.), azaz nem tisztán betűkön alapszik, mint a  könyvtipográfia. Főleg folyóiratok tervezésére (azaz laptervezésre) használják editorial design kifejezést is, a hirdetéstervezésre pedig az advertising design-t, mely kifejezés megalkotását szintén Diggins nevéhez fűzik  (Alex W. White: Advertising design and typography. Allworth Communications, 2006).

[2] Pontosabban: sík.

[3] A város mint tipográfiai felület ötletéért köszönetet mondok Almási Miklósnak; a tipográfiai tér ötlete is innen származik.

[4] A dinamikus szó sokféleképp értelmezhető: jelentheti, hogy animációkat tartalmaz, vagy hogy kattintásra átalakul a látható felület, azaz interaktív, vagy hogy a szöveg ugyan nem animált, de a megjelenítés igen (Prezi); vagy azt, hogy a szöveg időben folytonosan alakul, változik (pl. egy portál esetén).



[i] Gara Miklós (szerk.): Nyomdaipari enciklopédia. Műszaki, 1977. p.380.

[ii] Rubin, Edgar 1915. Synsoplevede Figurer




Nyomtatott betűk előállítása

Az írás teszi lehetővé, hogy egymástól időben vagy térben távol lévő emberek átadják gondolataikat egymásnak. Bár „nyomtatott” betűket használunk nyomtatásban és képernyőn megjelenítésben, a világ valamennyi ábécéje korábbi, kézírásban kifejlődött formákat utánoz kisebb-nagyobb hűséggel.


SZÖVEG, DOKUMENTUM, KIADVÁNY

Ha számítógépen dolgozunk, háromféle szoftverrel állíthatunk elő nyomtatott betűket. A szövegszerkesztő programokkal (Notepad, Wordpad) formázás nélküli szöveget készíthetünk (a programnak lehetnek minimális formázási funkciói). Az ilyen célja a kézirat elkészítése, a szöveg begépelése. A Notepad nem ismer minden karaktert (pl. eurójel), a Wordpad már igen. A dokumentumszerkesztőkkel (pl. Word) egyszerűbb dokumentumokat szerkeszthetünk: széles körű formázási funkciói vannak, de leginkább levelek, dolgozatok, életrajzok, formázott kéziratok elkészítésére alkalmas (bár másra is használható). A kiadványszerkesztők (QuarkXpress, InDesign) bonyolultabb, akár színes kiadványok elkészítésére is alkalmasak; a teljes nyomdai előfeldolgozás elvégezhető rajtuk. Készíthetünk velük könyvet, újságot, magazint, egyszerűbb plakátot. A vektoros grafikus programok (Corel, Freehand) térképek, plakátok, műszaki rajzok készítésére alkalmasak. A raszteres alapú grafikus programokkal (pl. Photoshop) fotók vagy „dizájnos” plakátok, magazincímlapok, könyvborítók készíthetők.

Az egyes programok nem mindig átjárhatók, azaz ismerik föl egymás formátumait gond nélkül. A legjobb átjárhatóság az Adobe-család tagjai (pl. InDesign, Photoshop) között van.

Az elektronikus formátumban terjesztett dokumentumok is készíthetők a fenti programokkal. Például újságok, dolgozatok elkészíthetők QuarkXpressben, a kész anyagot pdf formátumúvá konvertálva a kapott fájl kisméretű és nem módosítható, azaz internetes terjesztésre alkalmas.

Az internetes html-alapú dokumentumok készíthetők egyszerű szövegszerkesztő és megfelelően felépített dinamikus (pl. php, css) kódok segítségével. Itt az egységes tördelési és szedési utasításokat a szövegektől maguktól eltérő fájl tárolja, ezáltal automatizálva az egyes szövegek tördelését.

 

A BETŰK

A karakterek az írásrendszerek alkotóelemei. Ilyen például a kis „a” betű vagy a „8” szám vagy a felkiáltójel. A betűk a latin ábécében két karakterkészlettel rendelkeznek: a középkori eredetű kisbetűkkel és a római antikvitásból származó nagybetűkkel. Bár valójában külön karakterkészlet, sőt eredetileg külön betűkészlet, ma csak változatként tekintik a középkori itáliai folyóírásos eredetű kurzív betűkészletet. Valamilyen nyomtatott betű vagy karakter (jel) – pl. egy „a” betű – önmagában fizikailag nem létezik. Minden számítógépen megjelenő nyomtatott betű valamilyen, valaki által tervezett és digitalizált betűtípushoz tartozik. Minden karakter egy adott betűtípus szerkesztési törvényei szerint van megformálva. Ezek a fizikailag megjelenő jelek a glyphek. A betűk írásának, megformálásának művészete a latin esetén nem jellemző: annál kifejezettebb az arab, kínai, japán kalligráfiában.

Számítógépen egy karakter tárolható raszteres (képpontokra bontott) grafikai elemként, képként (jpg); vektoros (görbékből és egyenesekből álló) grafikai elemként (ps, pdf); vagy számkódként (pl. wordben, html-ben), ahol a jel fizikai megjelenése az épp használt szoftvertől és a rendelkezésre álló betűkészlet-fájloktól (is) függ.

A számítógépes betűkészletek szoftverek, shareware-ek vagy freeware-ek, egy vagy több meghatározott szerzővel. A formától elvonatkoztatott betű a számítógépeknél jelent meg a gyakorlatban: az unicode szabványban a világ összes ábécéjének minden jele, karaktere saját számmal, kóddal rendelkezik, azaz egyértelműen azonosítható, mégsem kötődik formához. A kódhoz a gép rendel formát, amikor a kód alapján az adott betűtípusból kiválasztva megjeleníti a jelet.

Az a jó szöveg, amelyben az olvasó nem a betűt – annak formáját – látja, hanem a szöveget magát. A betű ennyiben hasonlít a filmzenéhez: a szöveg jellemzőit képes kiemelni, de úgy, hogy önmaga nem kerül előtérbe, nem válik láthatóvá. Ha a betűtípus-választást, a szöveg formázását a befogadó az olvasás során tudatosítja, az azt jelenti, hogy a használt tipográfiai megoldás nem illeszkedik harmonikusan a szöveghez.

A betűtervezőknek kettős célt kell követniük: egyrészt úgy kell megformálniuk a fejükben meglévő ideális betű (metafont) és az olvasók által már ismert betűformák alapján az egyes karaktereket, hogy (esztétikai kategóriaként) szépek legyenek, másrészt a betűk maximális olvashatóságára kell törekedniük. Ennek szempontja például a betűk könnyű és egyértelmű elkülöníthetősége vagy az olvasás gyorsasága. Mivel az olvasó azt olvassa könnyen, amit gyermekkora óta megszokott, a betűk olvashatósága (és szépsége) némiképp relatív fogalom: különböző korokban és kultúrákban más jelenti a „szép” és „olvasható” betűt – még akkor is, ha csak a latin betűt használó európai kultúrkörön belül maradunk.

A számítógépes szövegszerkesztés kora előtt a „hétköznapi ember” soha nem találkozott ezekkel a problémákkal. Nyomdász szakemberek készítették (formázták, tördelték, szerkesztették) a kézzel, majd írógéppel írt kéziratok nyomtatott változatait. Manapság a szövegszerkesztőket olyan emberek használják, akiknek senki sem mondja meg, hogyan is kell bánni a betűkkel. A szoftverbe épített automatizált rendszerek némiképp olvashatóvá képesek tenni az előálló szövegeket, de azok sosem lesznek teljes értékűek a felhasználó tudatos és kreatív közreműködése nélkül: a számítógép nem tud automatikusan formázni, tördelni.

Fontos megjegyezni, hogy a tipográfia, illetve szedés (mikrotipográfia) szabályai többségükben íratlan szabályok, szokásjogon alapulnak. A helyesírási szabályzat sokszor nem egyértelmű, maga is ellentmondásos, és tipográfiai kérdésekben a már elavult gépírási szabványokra utal. A legtöbb esetben egyértelműen kijelölhető egy olyan megoldás, amely ma, magyar nyelven az egyetlen elfogadható; máskor azonban többféle tipográfiai megoldás is helyesnek tartható.

Ez a kurzus csak az alapvető ismereteket nyújtja ahhoz, hogy a nyomtatott betűket a korábbi „ösztönös” használathoz képest tudatosabban használják a szabad bölcsész szakirányon tanuló egyetemi hallgatók.

 

SZÖVEGBEBVITEL

Bizonyos karakterek közvetlenül bevihetők a billentyűzetről, mások Alt-kódokkal, megint mások csak különleges karakterkészletekből vagy egyéb módszerrel (pl. Word: szimbólum beszúrása).

Egy billentyű lenyomásával (angol, ill. magyar billentyűzetnél más-más karakterek!): pl. a

Billentyűkombinációval:

– Shift és egy billentyű lenyomásával. Pl. A

– Alt Gr („nagy alt”) gomb és egy billentyű egyidejű lenyomásával (ezen jelek a gombon a jobb oldalra vannak felrajzolva, a fő karakter mellé). Ez a funkció nem minden gépen működik.

– Ctrl és egy billentyű lenyomásával – ez a funkció nem minden gépen működik.

– Billentyűparanccsal, azaz személyre szabott billentyűkombináció definiálásával (ezzel egyidejűleg definiálható a beszúrandó jel és annak betűtípusa) (pl. Wordben a Testreszabás menüpontban)

– Adott gombra kattintással vagy gyorsbillentyűvel (pl. ctrl+d), pl. dőlt betűk: a. Ez is külön karakter, formájában nem azonos sem a kis-, sem a nagybetűkkel!

– Beszúrással. Nem minden karakternek van Alt-kódja: ezek csak menüből, a különleges karakter beszúrása paranccsal vagy a karaktertábla segédprogrammal érhetők el. Egyes programoknak nincs ilyen funkciójuk. Ilyenkor ideiglenes, de használható kényszermegoldásként Fontographerben lehet az adott karaktert a fő karakterek helyére illeszteni (pl. az A betű helyére) egy külön betűtípusba, és innen már könnyen használható lesz. Akár egy személyre szabott karaktergyűjtemény-betűtípust is készíthetünk, válogathatunk magunknak.

– Alt-kódokkal: a bal oldali Alt gomb és a numerikus billentyűzeten egy három- vagy négyjegyű szám begépelésével (ANSI, ill. unicode; pl. Alt+0150: –)

Használata: bekapcsolt NUM LOCK funkció mellett tartsuk lenyomva a bal oldali Alt billentyűt és a numerikus billentyűzeten írjuk be a karakter kódértékét. Az ANSI kódtábla problémája, hogy különféle nyelvekhez készített betűtípusokon eltérő karakter jelenik meg ugyanarra a kódra. Ezért készítették el az unicode rendszert, ahol egy karakternek egyetlen szám felel meg. Az unicode kódkészletének neve UTF-8.

Az Unicode-kódokat csak az újabb szoftverek ismerik, így a szövegszerkesztők közül a Windows XP Wordpadje, a dokumentumszerkesztők közül a Word 2002-es és újabb verziók, a kiadványszerkesztők közül az Adobe InDesign (a Quark Xpress programban csak a 7-es verziótól ígérik), valamint a legtöbb böngésző. Az Unicode-ot ötféle módszerrel lehet bevinni, ezek közül a két legegyszerűbb: a hexadecimális négyjegyű kódot szövegként kell begépelni; a szövegbe gépelt kód végére helyezett kurzornál az Alt+X lenyomására a kód átváltozik a megfelelő karakterré. Ezeket az Unicode-kódszámokat például a Karaktertábla segédprogrammal lehet megtudni. Talán egyszerűbb a decimális unicode-számot az Alt-billentyűvel, a numerikus billentyűzeten begépelni. A jelek csak akkor jelennek meg, ha a használt font (jelkészlet) tartalmazza azokat a jeleket, például az Open Type betűtípusoknál.

 

Néhány jel kódjai: (teljes lista: http://www.unicode.org/charts/)

 


 


ANSI

Unicode

 


 


 


 


hexadec.

decimális

"

egyenes idézőjel

 


22

34

'

egyenes aposztróf

 


27

39

°

fok

0176

B0

176

láb / perc

 


2032

8242

hüvelyk / mp.

 


2033

8243

záró idézőjel

0148

201D

8221

angol nyitó idézőj.

0147

201C

8220

nyitó idézőjel

0132

201E

8222

aposztróf

0146

2019

8217

fordított aposztróf

0145

2018

8216

»

nyitó lúdláb

0187

00BB

187

«

záró lúdláb

0171

AB

171

-

kötőjel

0173

2D

 


gondolatjel (½mínusz)

0150

2013

8211

kvirtmínusz (1mínusz)

0151

2014

8212

hármaspont

0133

2026

8230

mínusz

 


2212

8722

Lágy elválasztójel

 


AD

173

 


Törhetetlen szóköz

0160

A0

160

 


n szóköz

 


2002

8194

 


spácium

 


2009

8201

 


fi ligatúra

 


FB01

64257

 


 

GYAKORLATI TANÁCSOK

Az alábbi karakterek Alt-kódjait érdemes megtanulni:

... 0133 Hármaspont (internetes/txt szövegben: három pont)

< 60 kacsacsőr vagy csúcsos zárójel: html nyelvben a parancsok kerülnek ilyen zárójelbe, ill egyszerű nyílként is használható: <= (=: Alt+60)

> 62 kacsacsőr vagy csúcsos zárójel: html nyelvben a parancsok kerülnek ilyen zárójelbe, ill egyszerű nyílként is használható: => (=: Alt+60)

~ 126 tilde, hullámvonal: webes URL-ekben gyakori, pl. emc.elte.hu/~usernev

- 0150 gondolatjel (félkvirtmínusz) (vagy: ctrl+numerikus – ) (internetes/txt szövegben: -- vagy -)

- 0151 hosszú (angol) gondolatjel (kvirtmínusz) (internetes/txt szövegben: -- vagy -)

„ 0132 nyitó magyar idézőjel (internetes/txt szövegben: ")

” 0148 záró magyar idézőjel (internetes/txt szövegben: ") (" jel: angol billentyűzet Á leütésével)

@ 64 kukac, e-mail címekben (angolul: „at” jel)

í 161 bizonyos billentyűzeteken (101 gombos) nem található meg

ű 0251 bizonyos billentyűzeteken (101 gombos) nem (nehezen) található meg

ä 132 főleg németeseknek

ß 0223 csak németeseknek

fix, nem törhető szóköz: ctrl+shift+szóköz.

- lágy elválasztójel: ctrl+ü (magyar bill.) vagy ctrl+- (angol bill.). Mindenféle elválasztás bevitelére.

 




Betűk alaktana

A mai latin betűformák történeti kialakulása

A latin betűk az antik ABC-hez képest több jellel is gyarapodtak. Az i.e. III. században jelent meg a G, mely hangot eredetileg a (k-t is jelölő) C jelölt.

Az Y (görög i, i graecum) a görög ü betű átvétele a latin ABC-be.

A J hangot eredetileg az I jelölte. A VII. sz. körül terjedt el. Kapcsolatuk révén találhatók egymás mellett az ABC-ben.

Az I görög neve (iota, ι) egy mondásunkban is megőrződött: jottányit sem enged: azaz a legjelentéktelenebb méretű, apró vonásnyi méretűt sem enged (ekkor még nem volt pont az i-n: lásd: ékezetes betűk).

Az U hangot eredetileg a V jelezte . A 16. századtól különülnek el. Kapcsolatuk miatt vannak egymás mellett az ABC-ben.

A V-U és I-J páros hangértékei egymáshoz nagyon közeliek és átmeneti hangokat is jelölnek.

A W-t a németben kellett bevezetni, hogy az F hangot jelölő V mellett egy V hangot jelölő betű is lehessen. (12-13. század)

Az angolszász és ír nyelv th, dh hangjaihoz az angolszász-kelta rúnák alapján készültek új betűk a 7-9. században: þ, đ. Ezeket ma az izlandi használja. Az egyes nemzeti nyelvek számos mellékjelet alkottak a meglévőkhöz: ă, â, c, é, è, î, ñ, u, ó, ô, ö, ş, ţ, ú, ü. Az ű, ő ékezete csak a magyarban található, a dupla ékezet neve ezért: hungarumlaut. A cirill betűről latin használatára áttért belső-ázsiai nyelvekben további új formák vagy formaváltozatok is előfordulnak:

 

A betűk alaktana

A nyomtatott betűk minden elemének megvan a maga elnevezése, mely hasonlatait az emberi test egyes elemeiből veszi. A nyomtatott betű egyes elemei általában megtalálhatók minden betűtípusban (pl. felnyúló szár), mások csak bizonyos betűtípusokban vannak meg (pl. szerif). A betűelemek formája betűtípusonként változhat, de csak következetesen. Azaz ha például egy betű talpa felülről ívelt egy betűnél, akkor minden talp ilyen; vagy ha a vékony és vastag vonalak aránya x az egyik betűnél, akkor a másiknál is olyannak kell lennie. Ez az állandó tulajdonság adja a betűtípus egyéniségét.

A betűk egyik legfontosabb tulajdonsága x-magasságuk, vagyis a szár nélküli kisbetűk magassága a fel- és lenyúló szárakhoz viszonyítva. Alacsony x magasságúak (másképpen: hosszú szárúak) a szépirodalmi szövegek betűi, nagy x-magasságúak azok a szövegek, ahol kis sortávolság mellett is optikailag nagynak látszó betűkre van szükség (pl. apró betűs újságcikk). Az x-magasság az idők során egyre nőtt: a szecessziós betűké kisebb, a moderneké nagyobb.

Másik fontos tulajdonság a talpak (szerif) megléte vagy hiánya; és a betű vonalvastagsága (állandó vonalvastagságú [lineáris], vagy vékony és vastag vonalakból áll). Utóbbi az egyetlen olyan tulajdonság, mely a világ minden ábécéjére jellemző.

A kézírásos, pontosabban szépírásos betű teljesen más elemekből áll, de hasonlóképpen egyféle kézírás (szépírás) esetén az adott elemek a teljes betűkészleten át azonosak. Így lehetséges különféle szépírásstílusok kialakítása.

 

EGYÉRTELMŰ BETŰFORMÁK

Különösen olyan használat esetén, amikor a szövegkörnyezet nem segít egy karakter azonosításában, alapvetően fontos, hogy az egyes betűk egyediek, a többitől egyértelműen elkülöníthetők legyenek. Például egy jelszó vagy szoftver-sorszám, biztonsági kód (vagy tudományos, számokat, képleteket is tartalmazó szöveg) esetén nem mindegy, hogy 0 vagy O, 1 vagy l, I vagy l stb. karakterről van-e szó. Az egyes betűtípusoknál – különösen a legújabb, számítógépre tervezetteknél – ez alapvető szempont volt. A kifejezetten webre tervezett betűknél jól látszik, hogy e jelek kiválóan elválaszthatók (Georgia, Verdana). Az optikai karakterfelismerést szintén megkönnyíti, ha ezek a jelek eltérnek egymástól vagy például az r és n nem olvad össze m betűvé.

A betűk elünöníthetősége különösen sans serif betűtípusoknál nehéz, ezért ezeknél nem segítenek a betűtalpak - ezen karaktereknél tehát mégis kell(ene) talpakat alkalmazni.

A betűk elkülönítésénél főleg a következő betűknek kell jól elkülöníthetőnek lennie: O 0, illetve az l I 1; török nyelvterületen a pont nélküli i, azaz az ı jel is.

A 0 szám néhol keskeny (álló számnál), máshol kör alakú (ugráló számkészletnél); az l betű általában magasabb szárú, mint a nagy I. A legrosszabb a Gill Sans elkülöníthetősége: itt a három jel teljesen azonos.




Betűváltozatok

A betűcsaládok egy-egy nagy stíluskorszakot képviselő betűk. Ezen belül az egyes konkrét változatok a betűtípusok (type face). Egy-egy sajátos, egységes arculatú ábécé neve. A teljes betűtípus egymástól egészen eltérő jeleket is tartalmaz. Egy teljes jelkészlet egy-egy betűtípusból a Pro végű betűtípusoknál található meg (Open Type formátum).

A teljes jelkészlet elemei (mindegyik normál antikva, kurzív és fett változatban is).

  • betűk (és ékezetes, mellékjeles betűk)
    • kisbetűk (kurrens, minuszkula, small letters, lowercase)
    • nagybetűk (verzál (-is), majuszkula, upper case, capital letters, caps) 
    • kiskapitálisok (small caps) (és a hozzá tartozó ugráló számok)
    • elavult formák (historical forms) (pl: régi s: ſ)
    • Kacskaringók (díszes változat) (swash)
  • ligatúrák (ligatures)
    • Extra ligatúrák (discretionary ligatures) ct sp st
    • Bevett ligatúrák  (standard ligatures) fi fl ff ffi ffl
  • számok
    • verzál (álló) számok (lining figures)
    • ugráló számok (medieval/oldstyle figures) (és hozzá tartozó pénzügyi jelek)
    • Egyenméretű számok (tabular figures)
    • Áthúzott nulla (slahed zero)
    • Törtek  (em fractions) ⅓⅔
    • indexek, kitevők (felső kitevők: denominators, superiors - betűk is, pl: 2nd, 1o, 15ik [régies alak]; alsó kitevők: inferiors, numerators)
  • szimbólumok
    • számtani jelek (math symbols)
    • írásjelek (punctuation marks)
    • utalójelek (reference marks)
    • pénzügyi jelek (monetary symbols)
    • láthatatlan tagoló jelek (új bekezdés/paragraph, behúzás (intendation)
    • díszpont (bullet)
    • mértékek (measurements)
    • Fleuronok (ornaments)

A következőkben a betűkre bemutatunk egyfajta csoportosítást, a sokféle közül. Az an­tikva szót pl. számtalan értelemben használják (nem dőlt, nem nagybetű, nem gót betű)

A betűfajták formájuk szerinti csoportjai:

– álló = antikva (normal, upright) vagy kurzív = dőlt (italics); (e kettő együtt angolul Roman face néven is fut);

– kurrens = kisbetű (lowercase, minuszkula) vagy verzál (verzális) = nagybetű (kapitális, majuszkula) (uppercase, All caps), illetve kiskapitális = kapitälchen (small caps);

– a barokk kacskaringós betűit (swath) a bekezdés/cím első és utolsó betűjére alkalmazták. Ezeket ma az expert fontok tartalmazzák.

Az egy betűtípuson belüli betűváltozatok vastagságuk, illetve szélességük („súlyuk”) szerint különülnek el. (A betűváltozatok összessége a betűcsalád (ugyanez a szó használható a betűkorszakokra is)

  • vékony vagy világos (light),
  • normál (plain),
  • félkövér (demi, semibold – itt nincs jelezve),
  • háromnegyed kövér (bold), avagy kövér = fett,
  • kövér (extrabold),
  • extra kövér (heavy, extra black, ultra black).

A betűfajták szélesség szerinti csoportjai:

  • extra keskeny (extra condensed),
  • keskeny (condensed, narrow),
  • normál (regular),
  • széles (extended).

Egy betűtípus változatai a betűváltozatokat alkotják. Ezek minden karaktert tartalmaznak, és csak vastagság szerint különülnek el. Régen a betűmetszők rajzolták ezeket a változatokat (type style), ma számítógépek állítják elő néhány alapváltozatból extrapolálással.

Díszítettség szerinti változat a kontúros (outline), árnyékolt (shadow), díszes (in line).

A font szó egy betűváltozatot tartalmazó fájlcsokrot jelöl, melyben általában egy név alatt megtalálhatók az adott változat normál, dőlt és félkövér verziói is.

A kenyérbetűre (azaz törzsszövegre, szövegbetűre) olyan betűtípust alkalmazzunk, amely a legjobban, legkönnyebben olvasható. Bizonyos betűtípusokat eleve címekre terveztek, ezek nem felelnek meg szövegbetűnek. Hogy mi számít szépnek és olvashatónak, némiképp szubjektív megítélésű. Általánosan elfogadott, hogy a legjobban olvashatók (épp talpaik segítsége miatt) a talpas antikva betűtípusok kisbetűi, míg a talpatlan (sans serif) betűtípusok kissé nehezebben olvashatók, jobban fárasztják a szemet, így az utóbbiakat inkább olyan kiadványokban alkalmazzuk, melyeket az olvasó nem olvas el egyhuzamban. Soha ne írjunk hosszú szöveget díszbetűkkel, kézírást imitáló betűkkel, csupa nagybetűvel, dőlt vagy vastag betűvel, mert ezek rendkívül fárasztóak. Ugyanez vonatkozik a fekete alapon fehér betűkre is. Ez esetben normál antikva helyett még rövidebb szövegekben is érdemes talpatlan félkövér vagy kövér betűt használni, a jobb olvashatóság miatt.

Fokozat alapján. A betűk méretét (=fokozatát) pontban számoljuk. Régen a Didit-féle pontrendszerrel számoltak Magyarországon  (rövidítése: p), ma az amerikai általános (rövidítése: pt).

A számítógépes fontok minden méretben azonos arányúak, csak a méret változik. Az ólombetűs betűknél a kis méretű betűk arányai mások voltak, mint a címbetűké (a kicsik relatíve vastagabbak, szélesebbek, a betűszemek nyitottabbak stb.). A számítógépen a Pro Opticals fontoknál találkozhatunk ilyen felosztással, amelyben ugyanazon betűtípusnak különféle arányú változatait adják ki. Az optikailag kisebb méretre tervezett betűket érdemes használni képernyőre vagy faxolni, fénymásolni tervezett dokumentum esetén is.

A különöző Pro fontokhoz a következő felhasználás ajánlható:

Caption: 6–9 pont (képaláírás, apró betűs részek)
Regular/normal: 9–13 pont (normál szöveg)
Subhead: 13–25 pont (alcím)
Display: 25+ pont (cím- és reklámbetűnek)

A betűfokozatok régi, elavult elnevezései:

4p gyémánt10p garamond24p két ciceró
5p gyöngy12p ciceró (4,512 mm)30p két és fél ciceró
6p nonpareille14p mittel32p két tercia
7p kolonel16p tercia36p három ciceró
8p petit18p másfél ciceró48p négy ciceró
9p borgisz20p text72p hat ciceró

 

 




Betűtípusok

A betűtípusok azonos grafikai elven megtervezett karakterek, s egyfajta korszellemet és hangulatot fejeznek ki. Tervezőik művészek, akik az adott kor érzését formálták a már meglévő ábécé betűformáivá. A betűk elsődleges célja olvashatóságuk, így a művészek csak úgy alkothattak, hogy betűvariációikban az egyéni jelleg egyértelműen őrizze a betűk közös tulajdonságát. Mint ahogy bármilyen stílusú széket is egyből felismerünk, a betűknek is meg kell őrizniük „a”-ságukat vagy „k”-ságukat.

Ahogy a székeknek is illeszkedniük kell az asztalhoz, az egyes betűknek is harmonizálniuk kell egymással. De a székektől eltérően a betűk általában nem önmagukban, hanem egy szó tagjaként fordulnak elő, azaz nem is a betűket, hanem a formai szempontból véletlenszerű kombinációik által alkotott szavak képét kell egyből felismerni.

A betűtípusoknál alapvető szabály, hogy az olvasónak nem szabad a betűt látnia, hanem csak a szöveget érzékelnie: a betűtípus maga láthatatlan. Ezért ha az olvasó megakad egy betűnél, akár csak azért, hogy nicsak, milyen szépen kunkorodik, az már a betű funkciójával ellentétes (akárcsak egy filmzene esetében). A betű formája legfeljebb a címekben, emblémákban kelthet önmagáért feltűnést.

Bár a latin betűs írás hangírás, azaz egy betű egy hangot jelöl (és nem szótagot vagy szót), ez a gyakorlatban nem egészen igaz: nyelvenként változóan más-más betűscsoportok ugyanazt a hangot jelölik (ly, j), és ugyanaz a betű más hangot is jelölhet (kiss, mine). De tipográfiailag sem igaz: még a fejünkben ugyanannak számító betű is valójában sokféle alakot ölthet:

Itt látható, hogy a különféle variációk három alapforma köré szerveződnek: a kis- és nagybetűk eltérnek, és a kurzív és normál kisbetű is más-más alakú. Ezt az írás tanulásakor el kell sajátítani. Más betűknél más-más fokú változatosság látható (C c c). A három alaptípus kialakulása eltérő: a nagybetű a római kőbe vésett forma, a kisbetű a nyomtatásra átalakított, a római alak filozófiája szerinti, de kódexkézírást alapul vevő betű, a kurzív az itáliai kézírást utánzó nyomtatott típus.

A héberben néhány kivételtől eltekintve egyféle változata van a betűknek, az arabban viszont négy (kezdő, önálló, végső és szóközi). A „nagybetű" fogalma viszont egyikben sem értelmezhető.

 

Betűk jellemző változatai

Q – farka keresztezi-e az O karikát? Egyenes vonal vagy hullámos?

g – egyrészes (g) vagy kétrészes (g)

$ – egy vagy két áthúzás?

J – lenyúlik-e az alapvonal alá vagy sem?

a – egy- (a) vagy kétrészes (a)?

G – van sarkantyúja? Van keresztvonása? Van horog a tetején?

3 – görbe vagy szögletes (3) a fölső hurka?

4 – nyitott (4) vagy zárt (4)?

7 – van-e rajta keresztvonás? Egyenes vagy görbült szárú?

A – csúcsa hegyes, túlnyúló, talpas, kerek?

i ? – a pont rajta kerek, rombusz, szögletes?

P, p – a hurka zárt, nyitott, továbbnyúló?

U – van-e a jobb alján kis szára vagy nincs?

M – leér-e közepén az alapvonalig vagy sem? Szélső lábai egyenesek vagy ferdék? Fölső részén vannak-e orrok (serifek)? Ha igen, mindkét irányban kinyúlnak-e vagy csak az egyikben?

E – középső karjának van-e orra (serif)?

C – jobb felső végén van-e horog (serif)? Ennek van-e felfelé ívelő része?

e – keresztvonása egyenes vagy ferde (e)?

j – alsó vége hegyes, vágott vagy lekerekített?

K – karja és lába egy pontból indul-e vagy sem (K)?

stb. stb.

***

A betűtípusoknak is van lelkük. Sokan a borokhoz hasonlóan jellemzik őket. Nem mindegy, mi a szöveg témája, hangulata, célja. Pontosabban: vannak a tipográfusok körében kialakult hagyományok arról, hogy mely betűtípushoz mely típusú szöveg illik.

Így költészetre használandók a reneszánsz antikvák (Garamond), még romantikusabb ennek dőlt változatát használni – de ez már az olvashatóság rovására megy. A gyakorlatban rengeteg verseskönyvet szednek barokk (Times), klasszicista (Bodoni, pl. Ady-versekhez) vagy humanista talpatlan (Optima) betűkkel. A szépirodalomban a reneszánsz vagy barokk antikvák a legelterjedtebbek, de sok ponyvát nyomnak újságbetűkkel. A műszaki témájú könyveket elvileg klasszicista antikvával (Bodoni) „kellene” szedni, amely kifejezi a technológiai precizitást. A sci-fik kedvenc betűtípusa a talpatlan Arial, mely a modernségre utal. A reklámok betűje a 19. században az Egyiptomi betűtípus volt, a 20-30-as években a talpatlan Futura, manapság az USA-ban a kövér reneszánsz antikvák jelennek meg a reklámokban. Mindez tehát inkább kulturális meghatározottságú, mintsem a betűtípusokban „a priori” benne rejlő tulajdonság.

Az újságok betűje talán a kivétel, melyet kifejezetten arra fejlesztettek ki, hogy a rossz minőségű papíron, gyorsan kopó betűkkel minél többet be lehessen zsúfolni a lapba. A kopás és a papíron szétfolyó nyomdafesték miatt a kisméretű betűk szeme összefolyt, ezért az újságbetűk szemei nyitottabbak, nagyobbak. A száraik kisebbek, hogy sűrűn követhessék egymást a sorok.

A kézírást imitáló betűk közül ma a legnépszerűbbek a filctollas írást utánzók, melyeket olyan személyes nyomtatványokban, plakátokon, levelekben alkalmaznak, ahol nem a hivatalos nyomtatványhatás elérése a cél. Ugyanakkor az, hogy ma a Comic Sans betűtípus oly népszerű, ugyanaz a jelenség, mint ahogy 1500-ban a kurzív volt divatos: a kor kézírását utánozta. Kérdés, hogy a mai kor Comicja mennyire lesz időtálló.

 

NYOMDAI BETŰK

A számítógépes kiadványszerkesztés (DTP, Desktop Publishing) előtt a nyomdák fizikailag is létező betűkészlete határozta meg, hogy mely nyomdában milyen betűtípusú, azon belül milyen méretű betűk nyomtathatóak.

A rendelkezésre álló betűfajtákról a nyomdák betűmintakönyvet jelentettek meg; a betűtípusokat gyártó/kiadó cégek pedig hasonlóképp mintakönyvet adtak ki. Ilyen, ma már elektronikus mintakönyvek ma is léteznek; és már elektronikusan is beszerezhetőek.

Egy példa a Terv Nyomda betűmintakönyvéből (részlet; pl. a cirill betűtípusokat elhagytuk):

 

 

FONTOK (SZÁMÍTÓGÉPES BETŰTÍPUSOK)

A Windowsban legegyszerűbben a TTF (True Type) betűtípusok használhatók, melyek a Vezérlőpult (Control Panel) Betűtípusok (Fonts) könyvtárában vannak (segédprogrammal post script betűk is használhatók). A betűtípusfájl tartalmazza a karaktereken kívül a betűre vonatkozó szerzői jogi adatokat is. Egy néven (pl. Bodoni, Garamond, Caslon, Times) számos vállalat különféle betűi lehetnek: ezek között van pénzért megvásárolható, feltört, ingyenes, művészi igényű és silány digitalizált másolat is. Tehát egy név több, különféle megjelenésű, vastagságú, arányú betűtípust is takarhat – az alapjelemzői természetesen azonosak lesznek, de a kidolgozottságuk jelentősen eltérhet. Ennek oka részben az, hogy a legtöbb változat egy korábbi, „történeti” betűtípus újrarajzolása, és ahány tervező, annyiféleképp rajzolja újra. A különféle legális (hivatalos) verziókat a vállalat neve alapján lehet megkülönböztetni: ITC Bodoni, Monotype Bodoni, URW Bodoni stb. Máshol azonos betűrajok különféle betűközökkel vagy arányokkal jelenhetnek meg: ezeket máskor/mások alakították digitális betűkké.

Teljesen azonos betűtípusok megjelenhetnek különböző neveken is (szerzői jogi okok miatt). Így pl. a Palatino Linotype és a Book Antiqua teljesen megegyezik).

Más betűtípusok hasonlóképp szinte megkülönböztethetetlenek: Dutch/Times, Swiss/Helvetica.

A betűtípusok a szoftverekhez hasonlóan lehetnek szabadon használhatók vagy fizetősek. Bizonyos típusokat mindkét változatban megtalálhatunk. A betűk formáját ugyanis nem védi szerzői jog, csak a nevét, így sokan szabadon, minimális változtatással dobják piacra „saját” változatukat. Az alapcsomagon mindig a normál, dőlt, kövér, dőlt kövér betűk értendők. Az expert csomagokban kiskapitális, címhez való verzál, kacskaringóbetű, ligatúrák, ugráló számok kövér és félkövér, ill. vékony betűkészletek is benne vannak (zárójelben a betűkészletek száma).

Néhány ár tájékoztatásul (Win True Type)

Név

Ár (USD)

Kiadó

Gill Sans

226,20 (6)

Monotype

Frutiger

178,20 (6)

Linotype

Arial

151,20 (4)

Adobe

Times New R.

151,20 (4)

Monotype

Futura

118,20 (6)

Adobe

Helvetica

118,02 (6)

Linotype

Palatino

79,20 (4)

Linotype

Garamond Expert

79,20 (6 PS)

Adobe

Garamond Swash

22,00 (1)

Monotype

 

SAJÁT KARAKTER KÉSZÍTÉSE

Beszkennelés után Corel Trace vagy Illustrator Streamline programban vektoros (ai) fájllá alakítva, azt a Fontographerbe (Font Lab) behíva készíthetünk saját fontot.

 

 

BETŰKÉSZLETEK TÖRVÉNYSZERŰSÉGEI

A stilárisan egységes glifkészlet (a betűtípus) a következő szempontok szerint épül fel: 

1. Az írásrendszer törvényszerűségei: az adott ábécé vagy változat (pl. kurzív, fett) általános törvényszerűsége (tollhegy dőlésszöge, írás iránya, betűk általános arányai). A latin, cirill, görög k, к, κ illetve t, т, τ, más-más törvényeknek engedelmeskedik, és mégis ugyanaz a betű és ugyanaz a betűtípus. Az egyes törvényszerűségek átvitele más ábécére furcsa hatást kelt: sajátos az a csak Görögországban használt latin betű, melyekkel görög szövegen belüli latin szövegeket szednek: latin betűk, de az „álló-kurzív” görög írás törvényszerűségei szerint. Szintén egyedi a kínai vagy japán szövegek latin betűje (pl. MS Mincho), mely egy olyan lecsupaszított, azonos szélességű (monospaced) latin ABC, amilyen európai „bennszülött” kiadványokban ismeretlen.

2. A betűrészek törvényszerűségei: a betűrészek törvényszerűsége az adott ábécén belül (orr, talp, fül stb. ékezetek és mellékjelek stb. lehetséges helye és formai jelölése vékony-vastag vonalak lehetséges helye, ha ilyet alkalmaznak).

3. Stílus: a betűtípus ezeket variáló-választó-elhagyó-eltúlzó stílusjegyei

a) a talp megléte vagy meg nem léte, elhelyezkedése és stílusa

b) a vonalak végződése (lekerekített, vágott stb)

c) vonalvastagság változatossága alapján kontrasztos vagy lineáris

d) ékezetek és mellékjelek stílusa

e) fel- és lenyúló szárak hossza (gazdaságossági szempont: rövid szárak esetén kisebb sortávolság is elegendő);

f) x-magasság (törzsmagasság) (gazdaságossági szempont: optikailag nagyobbnak tűnik a betű nagy törzsmagasságnál)

4.Az egyes jelek formájának már létező változatai: pl. választani a „g” és „a” lehetséges rajzolatai ill. álló és/vagy ugráló számok között

5. Az egyes kiválasztott glifek egymáshoz képesti viszonyai (betűközök)

A fenti szempontok egy betűtervező művészi alkotásának folyamatában a következőképp állnak össze betűkké: Matthew Carter így írja le, hogy hogyan fog egy betűtípus tervezéséhez.

 

„Először valószínűleg egy kis h-val kezdeném. Ebből már kiderül, hogy ez egy groteszk vagy talpas betűtípus lesz, ha talpas, vastag vagy vékony a talpa, van-e sok vékony-vastag kontraszt a betű képében, mik az általános arányai, a felnyúló szára, a szár- és törzsmagassága[1]; és mivel a h egyenes határoló vonalú, következőnek rajzolnék egy kerek betűt, egy o-t, és ebből látom, hogy az o görbe vonalának súlya hogy aránylik a h egyeneseihez. Aztán következne a kis p, mert ez félig kerek, félig egyenes, és van lenyúló szára is, mely egy újabb függőleges dimenziót alapozok meg. Ha megvan a h, akkor ez már rengeteg információt tartalmaz az m, n, u betűkről; és ha van egy p-d, akkor már van q, b és d is. És amit lehet, szavakat formálok belőlük vagy valami szóhoz hasonlót, mert számomra az olvasás tapasztalata meghatározó egy betűtípusról alkotott véleményemben, mert ez a betűtípus működésének lakmuszpapírja.[i]

 

Az ezen elvek alapján tervezett teljes glifkészlet-család a következő glifkészlet-változatokat tartalmazza:

1. Stiláris változat: álló vagy kurzív[2]. A kurzív változat állóhoz viszonya gazdaságossági szempontok alapján: keskenyebb – több fér el azonos helyen; gyakorlati szempontok alapján: a kurzivált szöveg kisebb helyet foglal el vagy éppen pont azonos helyet (pl. áttördelésnél fontos szempont). A dőlt változatban nincs formai eltérés az állótól, csak a döntés szöge, a kurzívnál formai változatok szerepelnek, melyek között jelentős eltérés is lehet (pl. f-f, a-a, a cirill т-т)

a) előre dőlt

b) hanyatt dőlt (ritka, pl. víznévírásnál térképen)

2. Vastagságbeli változat (alapesetben csak fett)[3] (egy változat esetén melyik legyen: kövér, háromnegyedkövér, félkövér)

3. Szélességbeli változatok (széles, keskeny–kondenz, nagyon keskeny-kompressz)

4. Kiskapitális változat

 

A számítógépes szerkesztéssel az alapváltozatból egységes algoritmus (geometrikus torzítási függvények) alapján létrehozható döntött (oblique vagy faux italic), hamis félkövér (faux bold) és hamis kiskapitális (általánosan használt, ezért nincs rá elnevezés) változat. Ezek használata azonban tipográfiai hibának minősül, mert nem tudatosan, grafikai szempontok szerint megtervezett, hanem automatikusan generált glifváltozatok.

A szimbólumok tipografémáit hasonló hatások szerint alakítják glifekké. Itt is találkozhatunk formai fejlődéssel: a mutató kéz a 19. századi vízállásszintek és reklámok kedvelt karaktere, mely ma internetes egérmutatóként tért vissza[4].

 

Betűtípusok osztályozása betűforma szerint

 

 

Talpas

Talpatlan

Kontrasztos

Antikva

Humanista

Lineáris

Egyptienne

Groteszk

 

a)      A talpas antikvák klasszikus, elegáns hatásúak
b)      A groteszkek (talpnélküli / Sans Serif betűk / lineáris antikvák) modern hatásúak (az avantgárd óta folyamatosan)
c)      Az eleve reklámbetűnek tervezett kövér egyptienne ma a bulvárokban és tömeglapokban válik ismét divatos címbetűvé: harsányságot fejez ki
d)      Humanista betűk (talp nélkül vagy „ál-talppal) 

 



[1] h height és x height

[2] Kiemelésre nem feltétlen ezt használjuk: a gót betűs írásnál kiemelésre betűritkítást  vagy másik gót betűstípust használtak;  a japánban pedig gyakori a bekeretezés vagy szürke háttérszín kiemeléskor.

[3] Nem mindehol értelmezhető: az „autentikus” reneszánsz betűknek pl. nincs kövér változata.

[4] Egy személyes eset: a mutató kéz-jel (pointer ornament) értelmezésekor egy angol megrendelő meglátván a klasszikus, utcákon 1838-as vízszintet mutató ujj pikogramját, felkiáltott, hogy nem akar öngyilkos vagy katona lenni, mert ez a 80-as évek Sex Pistols stílusára és a „Your country needs You” plakátra emlékezteti. Nálunk egészen más, sokkal inkább a „western” stílushoz közelebbi, 19. századiságot idéző hagyományai alakultak ki ennek a jelnek.



[i] Helvetica. Swiss Dots Production. Rendező: Gary Hustwit. 2007. 17.p. 

 




A betűhasználat történeti fejlődése – a korszellem betűtípusa




Előtörténet

Az antikvitás betűje, a kapitális. A talpas verzálisok (és némely ligatúrák) változtatás nélkül megtartották 2000 évvel korábbi, főníciai–görög alapformákon nyugvó, kőbe vésett formájukat. Az álló nagybetűk (kapitális: ezzel írták a szövegek „fejét”, címét) mintapéldája a Trajanus oszlopán található felirat római kapitális betűkészlete (i. sz. 113). A kőbe vésett betűtalpak a későbbi korok nyomdászai számára a kisbetűkhöz is mintát jelentettek. A betűtalpak alapvető elemei a latin betűknek, kialakulásuk mégis máig vitatott. Korábban egyértelműen azt hitték, hogy a betűk vonalait a véső egy ütésével így zárták le, a talp tehát a kőbe vésés sajátja; újabban azonban olyan vélemények is feltűntek, miszerint a talpakat a kőre a betűket vágott nádtollal előrajzoló-előfestő eleve berajzolta, a vésővel csak ezeket a vonalakat követték (eszerint a vastag–vékony kontraszt is a nádtoll sajátja). A talpak és a vékony–vastag vonalak kontrasztja könnyen létrehozható a vágott helyű tollal is, ami ezt a nézetet támasztja alá. A kőbe véset betűket azután általában vörös festékkel kifestették. Jellemzője például a többi betűnél keskenyebb E.

Capitalis quadrata. A római kapitális majuszkuláit lassú volt tollal írni: a vágott tollal írt capitalis quadrata (capitalis elegans) kisméretű, széles, félkövér kapitálishoz hasonló írás volt. A toll vágott hegyét az írásra 90 fokban tartották. Ez az írás kb. úgy nézett ki, mintha mi végig kövér kiskapitálissal írnánk szövegeinket, azaz apró méretű, de nagybetűs formájú volt: kisbetűk még nem lévén.

 

Rusztika. Ezután (i. e. 100 – i. sz. 100) létrejött a rusztika, azaz a keskeny, kézírásos nagybetűk készlete (capitalis rustica). A tollhegyet már 60 fokban tartották. A keskeny betűk gazdaságosabbak voltak, azaz több fért az akkor drága papiruszra vagy pergamenre. Ebben a korban kezdődött meg a tekercsekről a könyv (kódex) formátumra áttérés; ahol a keresztény művekben egyre inkább a kódex formát részesítették előnyben. Jellemzője, hogy az A-nak nincs keresztvonala.

 

Római folyóírás. (kurzíva) A 1–12. században használták a latin betűk gyors kézírásos változatát is. Szépírásos modell nem lévén, a nagybetűs írás egyszerűsödött, a végső íráskép némileg hasonlított egy olyan mai kézírásra, melyben nincsenek betűkapcsolatok, és amelyet nem lehet elolvasni. Megjelentek a fel- és lenyúló szárak.

A nagybetűs írást később a középkorban a görög és latin szerzők műveit másoló szerzetesek formálták: kerekítették és egyszerűsítették a betűk formáját, csökkentve az egy betűre jutó vonások számát.

Unciális, félunciális. A 4–8. században használt unciális, majd félunciális (semiuncialis) írásban jöttek létre a betűk fel- és lenyúló szárai. A korábbinál görbébb vonalakra hatással lehetett, hogy sok görög szöveget másoltak ekkor, melynek betűi sok görbét tartalmaznak. Ezek ma kisbetűs írásnak tűnnek – de nagybetű nélkül. A kelta unciális a többitől némileg elzártan fejlődött.

Karoling-minuszkula. Nagy Károly birodalmában terjedt el egységes formában az új minuszkula 780-tól: ez a Karoling-minuszkula, a mai kisbetűk alapja. A betű elterjesztésére Nagy Károly meghívta Yorki Alcuint, akinek a feladata egy új, a birodalomban egységesen használt írás kifejlesztése és elterjesztése volt. Iskolájában általánossá tette az egységes helyesírást, központozást, a kisbetű-mondatkezdő nagybetű párosítást, a szóközt és a szöveg bekezdésekre osztását.

A Karoling-minuszkula már a mai írásképet adja, néhány részlet azonban még különbözik: nincs pont az i-n és j-n, az e jobb oldala még nem ér össze, a t szára nem nyúlik keresztvonása fölé és az ſ a „régi” formájú. 800 körül jelent meg a nagybetűk használata a mondat elején, az írásjelek viszont még egyéni használattól függtek. A címet még kapitálissal, unciálissal, félunciálissal írták, a szövegbetű volt a Karoling-minuszkula.




Gót betűk

Blackletter, Gothic (UK), Old English, gotisch, törtövonalú betű, broken script, gebrochene schrift

Változatai:

  • textura (a „klasszikus” gót betű, törtvonalú betű)
  • rotunda
  • bastard (bastarda, schwabachi)
  • fraktúr
  • XX. századi változatok: a schrägschrift, schaftstiefelgrotesk, kézírásban a kurrentschrift

Előtörténet. 1000 után német nyelvterületen alakult ki ez az írástípus, melyből a görbe vonalak szinte eltűntek: a gót betűs írás. Első változata a textura volt, mely elnevezés a szöveg sűrű szövetére utal. Az i-re felkerült a pont, hogy ne keverjék össze az n, m betűk azonos alakú részeivel. Ezt a kézírásos stílust utánozza a gót betűs nyomtatott betű is.

A gót betűs írás a korai angol nyomtatványokra is jellemző, legtovább német és cseh nyelvterületen használták.

A gót betűs írás a 12–15. században Európa nagy részén, a kódexekben és még a kőbe vésett feliratokon is kiszorítja a korábbi kapitálist.

Ebből fejlődött tovább a nyomtatott írás első formája, mely kb. 50 évig volt egyeduralkodó. Gutenberg első nyomtatványait gót textúrából szedte, hiszen célja az volt, hogy lehetőleg megtévesztésig utánozza a kódexeket.

A gót német és cseh nyelvterületen maradt legtovább használatban. Számos európai nép használta nyomdászata kezdetén, így a magyar is.

A gót betűt angol nyelvterületen blackletternek (sötét betű) nevezik, ellentételezve a korában használt whiteletter (világos betű) kifejezést a gótnál nyíltabb, világosabb tónusú antikvákra.

Alaktani azonosítás

A gót betűk fő jellemzői talán a kis o betűn azonosíthatók legjobban.

Az elsőként létrejött, és szövegbetűnek általánosan használt textura változat o-jának két széle egyenes vonal, a betű egy hatszöghöz hasonlít. A bastarda (schwabacher, batarde), a jellemző angliai gót betű teteje és alja hegyes, mindkét oldala görbe. A Dél-Európában kifejlődött rotunda ovális. A 16. században kialakult fraktúr (törtvonalú) bal oldala egyenes, jobb oldala görbült.

A textura és rotunda f betűjének nincs alsó szára, a schwabacher és fraktúrénak van. A textura és rotunda a betűje a kurrens a-hoz hasonlít, a schwabacher és fraktúr a betűje az írott a-hoz hasonlít.

A németben nem használt x és y betűk formája az antikváétől eltér (az x az r betű jobb felének felel meg, az y inkább n-re hasonlít) ám a XX. századi ill. digitális betűtípusok jó részénél már az antikvához hasonlító x és y betűk jelennek meg.

Az összes gót betűtípus e négy változat variánsa, kivéve a 20. században létrejött schaftstiefelgrotesket. Ennyiben a gót betűk változatai nem kötődnek művészettörténeti stílusokhoz, mindegyik őrzi a gót stílusban kialakult elemeit (pl. mind ferde keresztvonalú e-vel íródik, mint az első, reneszánsz antikvák); ám az antikva fejlődését követik (pl. romantikus fett betűk kialakulása, szecessziós változatok).

A gót és az antikva karakterei

A gót betű jellemzésére – az antikvával szemben – számos ellentét kínálkozik.

gót/antikva: organikus-mechanikus; romantikus-klasszikus; miszticista-racionális; szögletes-kerek; sötét-világos; erőteljes-kecses, protestáns-katolikus. Ezek egy része szubjektív, más része tényszerűen sem igaz.

A gót kulcsszavai: organikus, „népi" - nemzeti - romantikus, sötét, szögletes, erőteljes. „Középkori", protestáns, luteránus, német romantika, miszticizmus.

Az antikva kulcsszavai: egyszerű, mechanikus, racionális, klasszikus, egyensúlyban lévő, kecses, „modern" , katolikus, itáliai humanista, szabadság, ésszerűség, francia felvilágosodás. A reneszánszban a római nagybetű a tökéletes betű volt, platóni ideáknak megfelelő, körök, ívek és vonalak elemeiből álló. A gót betűk közül a dél-Európában elterjedt rotunda áll legközelebb hozzá.

 

A fraktúr-antikva betűvita

„A gót betűs sosem érték el végső és elhivatott formájukat (Frank Chouteau Brown, (p. 12 Blackletter...)

„A gót betű a római karakterek korcs formája" (Theodore Low DeVinne) (p.12 Blackletter...).

„Mikor egy latin betűvel nyomtatott német könyvet olvasok, úgy érzem mintha előbb le kellene fordítanom" (Georg Christoph Lichtenberg 1742-99, p. 18 idézi: Blackletter...)

A mai ember számára „természetesen” nehezen olvasható – hiszen azt könnyű olvasni, melyen olvasni tanultunk (minthogy már senki sem tanul gót betűvel olvasni, a kérdés ma eldőlt). Valójában épphogy könnyebb (lehet), mint a latin betűket olvasni, mert betűi jobban grafikailag elkülönülenk, különböznek: a gót betű fel- és lenyúló szárai, cifrái mind elkülönítést segítik (kivéve k/R, r/x, t/k, n/y, C/E, I/ J, B/V, S/G, U/A).

Mi több: a latin betűvel ellentétben ki- és nagybetűi egységes erdetűek (tollírásból erednek), így a teljes szöveg képe is egységesebb, mint a latin betűké (ebben hasonlóak a héber vagy arab íráshoz). Ez az elkülönülés alapvető.

1907-ben August Kirschmann könvet jelentetett meg Antiqua oder fraktúr címen, melyben német olvasók tesztjei alapján állította, hogy a frantúrt könnyebb olvasni, mert több grafikus segítő elem található rajtuk (szárak, végződések), s csak a nagybetűk jelenthetnek nehézséget.

1911 májusában a Reichstagban került sor az ún Schriftstreitre (írásvita): az Allgemeine Verein für Altschrift nevű szervezet petícióját tárgyalták, melyben a latin betűt szerették volna szabványosítani, kiváltképp kézírás oktatásában (a kurrentschrift helyett). A liberális és szociáldemokrata képviselők egyetértettek, mások nem; a szavazás 85:82 szavazattal végződött, döntés nem született. (Ebben a környezetben született a Bauhaus groteszkimádata!)

De míg az antikva euórpa általános betűje lett, a gót a német nemzeti identitás - és összefogója, a nyelv - kifejezőeszköze, de - ellentétben az orosz (cirill) vagy a görög betűkkel - az antikvával „szabadon felcserélhető” azaz inkább betűtípus (csoprt), mint ABC.

 

A gót betű típusai

A textura (=gotisch): Észak-Európa kézírásos könyvbetűje, Gutenberg alap betűtípusa. (Később, a fraktúr elterjedése után címekhez használják). A textura alapjellemzője a hegyes, sarkára állított négyzetben végződő betűtalp. Jellemzően egyházi latin szövegek (pl. Biblia) betűje. (Az antik szerzőket rendre antikvával nyomtatták.)

A rotunda (=rundgotisch): Dél-Európa kézírásos könyvbetűje a középkorban. A textura és a rotunda még nem kötődik nyelvhez, sem valláshoz. Jobban hasonlít a tollírásra, egyfajta „sans serif", egyszerűsített vonalvezetésű.

Eredetük a korabeli hivatali írások: a bastarda (bâtarde) formális, elegáns stílusa a francia hóráskönyveknek (imádságoskönyv).

A schwabacher (a bastarda német változata, Csehország, Németország, Észak-Európa írása (megjelenése 1472 Augsburg, 1481 Frankisch Bastardaból). A 16. századtól népszerű. Luther szövegbetűnek használta, így szakítva a textura/rotunda katolikus hagyományaival. Jellemzően a nemzeti nyelveken írt „nép”könyvek betűje. A schwabacher jellegzetessége a hozzá tartozó keskeny, magas, kövér címbetű.

A fraktúr is bastarda hagyományok alapján születik, I. Miksa (Maximilian) császár alatt. Ez - a korábbiakkal ellentétben - már német nyelvhez született betű. I. Miksa császár bibliofil könyvei számára (Theuerdank, Albrecht Dürer illusztrációval 1517) fejlesztette ki Johann Schönsperger, Johann Neudörffer és Hieronymous Andreä Nürenbergben (1522): a katonásan zsúfolt, törtvonalú texturát mozgalmasabbá, könnyedebbé, díszesebbé tette, de stílusában eltért a schwabachertől. (Addig schwabachert használtak német szövegekhez)

A fordulópont az 1525-ös parasztforradalom leverése. Addig kétféle betű volt forgalomban német nyelvű szövegekre schwabacher vagy antikva. Sem az antikvával párba állított római katolikus egyház, sem a népi irodalom schabacherja (parasztforradalom után) nem volt kedvelt, legalábbis így lehet (utólag) magyarázni az új betű, a fraktúr térnyerését.

Magyarországon a budán, Mátyás király udvarában működő Hess András Chronica Hungaroruma antikva betűket használ (1473). Thuróczy János Chronica Hungaroruma (Augsburg, majd Brünn 1488) (Thuróczy-krónika) ellenben rotunda betűkből íródott. Míg a Hess-féle könyvek közepes tipográfiai minőségűek, a Thuróczy-krónika „luxuskivetelű”. Terveit a budai nyomdász, Feger Theobaldus de Kirchen készítette és küldte Augsburgba. A következő évek termése latinul hol rotunda, hol antikva betűkből áll. 1541-ben Sylvester János első magyar nyelvű Újtestamentuma (Sárvár-Újsziget) a Luther-Bibliák formáját követte törtdelésében, fametszetes ilusztrálásában, ám a Bécsből hozatott schwabacher betűk elég silány minőségűek. A magyar sz hangnak a német eszett ligatúrát használja, akárcsak a kortárs antikva kiadványok. A gót betűkkel végleg 1550 után szakítanak a magyar nyomdászok. Heltai Gáspár kolozsvári nyomdájában egységes magyar helyesírást teremt és ezzel együtt végleg bevezeti a magyar nyelvre az itáliai antikva használatát.

A fraktúr fejlődése. A 16. század végétől a XX. századig egyeduralkodó német szövegbetű („A" gót betű), melyhez a címbetű / kiemelés általában textura vagy schwabacher. Kb. 400 éven át használták általános szövegbetűnek német nyelvterületen és hosszabb-rövidebb ideig más észak-európai országokban is. Túlélte a nagy művészettörténeti korszakok váltakozását anélkül, hogy jelentősen megváltozott volna.

Kezdetben cicomák nélküli, alapváltozatában „elefántormány" kacsok (schnörkel, elefantrüssel) álltak ki belőle, de a barokk alatt a szöveg fölött, a betűkből kiinduló legkülönfélébben tekergő kacskaringók nyúlnak ki belőle. (A 20. század ormamentális texturája a Wilhelm Klinspor Scrift, aRudolf Koch terve)

Johann Gottlieb Immanuel Breitkopf (1719-1794) a fraktúrt megszabadítja cikornyáitól. A Theuerdank-fraktúra mintájára a Breitkopf fraktúra a reneszánsz erdetihez áll legközelebb. Közben Joachim Göschen didot-antikvát metszet betűmetszőjével, tehát az antikva is él német nyelven is, s különösen népszerűbb lesz a felvilágosodás hatására.

A felvilágosodás-romantika átmenetben próbálja Johann Friedrich Gottlieb Unger (1753-1808) (Goethe kiadója) a gót betűt és az antikvát először közelíteni (Unger-fraktúr). Mivel tudta, hogy sok német nem akar (vagy tud) antikvát olvasni, olyan betűt akart, amivel olvashatóbb, egyszerűbb betűt kapnak, ami viszont még gót marad. A fraktúrt nem adta fel: ez volt a német nyelv írása: „Miért kellene feladnunk? Hogy kielégítsük a nyelvtanulójkat? Más megteszi ezt értünk? (p. 8, idézi Peter Bain és Paul Shaw (ed.) Blackletter: type and national identity 1998.). Először Firmin Didot-t kéri fel, hogy metsszen „klasszicista fraktúrt”, de ez nem sikerül, így maga lát neki geometrizálja az alakzatokat és a cikornyákat elhagyja.

Az antikva azonban még divatos marad: Friedrich Schiller direkt antikvát kért könyve nyomtatásához Ungertól (1801). Goethe szerint: „[a latin betű] külseje vidámabb" (Levél Wilhelm von Humboldhoz). Goethe anyja azonban konzervatívabb (1794): „ .. boldog vagyok, hogy írásaid .. nem a számomra oly áldatlan latin betűkkel látták meg a napvilágot .. kérlek, maradj meg németnek a betűkben is" (p. 38; Albert Kapr: Könyvtervezés, könyvművészet. Műszaki 1971). Később a nemzeti ébredéskor az antikva szerepe ismét elhalványul, de Unger klaszicista fraktúrája lesz a divatos.

A 19. század közepén jelennek meg - akárcsak a latin betű esetében – a kövér (fett) változatok (címek szedésére) és a különféle árnyékolt, satírozott stb. díszbetűk. A fett fraktúr a 19. század második felében különösen kedvelt címbetű volt (újságfejeknél is). A romantikus - azaz nagy kontrasztú - fett fraktúr megjelenésével az addigi szövegkép sokkal jobban tagolhatóvá vált: az új betűtípus jelentette az oldal kontrasztját (kb. az akkoriban népszerű kövér groteszk és egyiptomi (angolszász terminológiában viktoriánus) reklámbetűknek felelt meg). A fett fraktúrok közül ismert betűtípus pl. a Fette Fraktur (Johann Christian Bauer, 1850), a Trump Deutsch (Georg Trump 1936). Igyenes digitális betűtípus a „Budapest”, mely a 19. század közepi hazai lapok fejléc fett fraktúrja.

1928-ban a német könyvek és lapok kb. 60%-a készült gót betűvel (p. 27 Blackletter...), 90%-ban fraktúrral.

 

Hibrid betűk. A szecesszió idején és utána a gót betűkből is új betűtípusok jelentek meg, melyek a latin betűhöz közelítették a gót betűt (hibrid betűk). (pl. Otto Eckmann: Eckmann-schrift, Georg Schiller: Neudeutsch)

Ekkor született a schrägschrift (dőlt betű) típusa is.

A fraktúr, schwabacher, rotunda mintájára új betűtípusok sorát tervezték (pl. E. R. Weiss betűi vagy a konstruktivista-groteszk Futura ill. a Kabel tervezőinek, Paul Renner ill. Rudolf Koch erőteljes gót betűi, melyekből aztán a schaftstiefelgrotesk kifejlődik).

A gót betűk formái robbanását segítette Hitler hatalomra jutása, hiszen a nacionalizmus erősödése a nemzeti betűt, a gót betűt is előtérbe helyezte (a Bauhaus követői pedig nemkívánatosak lettek). A gyerekek a kurrentschriftet tanulták kézírásnak, épp csak az írógépeket nem sikerült gót betűsre cserélni (bár a német belügyminisztériumnak volt rá kezdeményezése). Egyes könyvek új kiadását a korábbi groteszk helyett fraktúrral kellett újraszedni.

Kialakult egy új gót betűs stílus, schaftstiefelgrotesk (=csizmaszárgroteszk). Ezek nem a hagyományos reneszánsz gót betűformákon alapultak, hanem teljesen új törtvonalú, de talpatlan, vastag, leegyszerűsített formák voltak: ilyenek a Deutschland (Bauersche Giesserei 1934), a National, Tannenberg (1933-1935 Emil Mayer), Gotenburg betűtípusok. Ezek a betűtípusok hozhatóak leginkább kapcsolatba a nácizmussal; formájukban is - már ha egy betűformát egyáltalán lehet ideológiai alapon nézni.

Miközben a német „nemzeti érzés" a gót betűt preferálta volna, Hitler szemei előtt a római birodalom lebegett; s ez magával vonta a latin betű preferálását is. Így magyarázható, hogy sajátos fordulattal 1941-ben a náci párt (Martin Bormann körlevelében) zsidónak bélyegezte a gót betűt en bloc és a latin betűt kiáltotta ki a német szabványbetűnek. A körlevélben így indokolják a döntést: „Hamis úgy tekitnteni az ún. gót betűkre mint német írásra. Az ún. gót írás valójában schwabacher zsidó betűkből (Schwabacher Jugendlettern) áll. Amint később az újságokat is megszerezték, a Németországban élő zsidókéi voltak a nyomdák is a nyomtatás bevezetésekor, így lehetett jelentős hatása a schwabacher zsidó betűknek" Mindez tényszerűen sem igaz, mert akkoriban a zsidók nem nyithattak nyomdát. (p. 49 Blackletters).

A német lapok pár év alatt fokozatosan átálltak a latin betűkre. A Neue Zürcher Zeitung még 1946-ig gót betűsen jelent meg, miközben más lapok, pl. a Pester Lloyd már a háború előtt átállt latin betűs írásra.

A háború után a gót betűs írást a németek a nacionalizmussal együtt igyekeztek elfelejteni, így a gót betű is a tabuk közé került, a környező népek számára pedig egyértelműen a megszálló nácikhoz kötődött; sorsa így mindkét oldalon megpecsételődött.

A gót betűről ma a régi hagyományokra, a középkorra asszociálhatunk. Így létezhet angolszász lapfejekben, ill. különleges hatású címbetűként létezik; szövegbetűnek nem használják. A német lapok egy része címbetűnek használja. Az angolszász nyelvterületen az újságok főcímét szinte kizárólag gót betűvel szedik. Ma is használt például oklevelek címében, illetve a középkori/mágikus hangulatot idéző könyv- és CD-borítókon, filmplakátokon. Amerikában a halloweenhez kötődő események címbetűje.

 

Mikrotipográfia: kiemelés gót betűvel

- A latin betűs szövegrészeket (pl. nevek, címek) a gót szövegben is latin betűkkel írják, ezáltal is megerősítve azt, hogy a gót alapvetően a német nyelvhez kötődik.

- A fraktúrban a schwabacher vagy a textura (vagy fett fraktúr) a kiemelés

- kiemelésre az ősnyomtatványokban a kéziratokhoz hasonlóan vörös színt használtak (rubrikálás: aláhúzás, szöveg, iniciálé, mondatkezdő nagybetű áthúzás (nem volt dőlt, kövér, verzál)

- ritkítást a 18-19 századtól használnak

- A gót nagybetűk eleve kiemelik a mondatok kezdetét szélesebb testükkel és cifráikkal. A fejezetkezdő iniciálék sokszor fettből szedik.

- kövér fraktúr a 20 században használt (szövegre kövér fraktúr előfordul; címekre azonban texturát használnak)

- dőlt betű nem létezik, kiemelésre alapvetően - akárcsak akkoriban a latin betűknél - betűritkítást használnak

- Megjegyzendő, hogy amíg nem létezett kövér antikva, addig a gót betűket használták az antikva szövegekben kiemelésre.

 

Számok

A gót betűkhöz tartozó számok a szecesszió korát leszámítva megegyeznek a hagyományos antikva számírással; ezt a mai betűtípusok alig követik, ám a korabeli könyvek mind a megfelelő kor betűjéhez (reneszánsz, klasszicista) igazodnak.

 

Használata

A gót betű (pl. Fraktur). „A gót betű a hitelesség és fontosság látszatát keltette, ezért használták lapfejnek; sokáig a Biblia és a törvénykönyvek betűje is volt”. Az angolszász kultúrában tehát valószínűleg ehhez köthető, hogy újságcímbetűnek rendszeresen alkalmazott. A nyugati országokban „sötét” középkorhoz való kötődése miatt misztikumra, mágiára is utal. Mivel német nyelvterületen a 2. világháború elejéig használták; neonáci mellékjelentése is van. A német kultúrában nyilvánvalóan más (pl. a nácizmustól leszakadó, német nemzeti identitáshoz kapcsolódó) jelentésrétegei is vannak. Az utolsó napilap, mely Frakturt alkalmazott (cím)szövegbetűnek – 2008-ig – a FAZ volt. A gót betű „nálunk »labancos« dolog volt, ezért nem terjedt el”[ii] Ma a nemzetközi hatások már megjelennek (vallási, misztikus, neonáci kapcsolatok), de a gót betű mint hitelesség kapcsolata továbbra is idegen elem a magyar tipográfiában.

 



[i] Molnár István, szóbeli közlés, 2008.

 




Humanista írások

(Littera antiqua) A nyomtatott latin antikva a Karoling-minuszkula 15. század végén használt humanista vátozatát utánozva alakult ki, melyhez végleg a reneszánszban újra divatossá vált kapitálist csatolták nagybetűnek.




A római (latin) antikváktól a groteszk betűkig

Technológia. A Gutenberg által Európában bevezetett nyomtatás technológiája azon alapszik, hogy az egyes betűket és gyakoribb betűkapcsolatokat kézzel (majd gépi másolással) külön elkészítik, az adott nyomtatványhoz megfelelő sorrendbe illesztik, nyomtatás után szétszedik, újraszortírozzák, majd a következő nyomtatványhoz újra megfelelő sorba rakják. A betűk, betűtípusok tehát fizikai létezők voltak, melyeket Európa nyomdászai vagy maguk készítettek, vagy a jobb betűmetszőműhelyekből rendeltek.

A nyomtatott antikvák fejlődése. Az itáliai megrendelők az antik hagyományokhoz kötődő betűket szerettek volna könyveikben, nem a német gót betűket.

A latin kisbetű (antikva) a középkori nyugat-európai, kézzel írt könyvírásnak megfelelő, Karoling-minuszkulán alapuló littera antiqua írásból fejlődött ki. A könyvekben azonban a betűméret kisebb lehetett, mint kézírásban, így a könyvek mérete csökkent. A velencei Aldus Manutius tervezte és nyomtatta Francesco Griffo betűivel az első mai értelemben vett tipográfiájú könyvet, mindenféle díszítés, keret nélkül – mert így olcsóbb volt.

A minuszkula jellegzetessége, hogy – ellentétben a római kapitálissal – fel- és lenyúló szárai vannak. A hozzájuk tartozó kezdő nagybetűk a kapitálisok vagy majuszkulák.

A dőlt (kurzív) betűk a 15. század végi itáliai kancelláriai íráson alapulnak, 1499-ben jelentek meg először nyomtatásban. Használatuk célja egyrészt az volt, hogy a szöveg az ismert kézíráshoz hasonló, tehát gyorsan olvasható legyen, másrészt hogy a nyomtatás olcsóbb legyen: a keskeny betűkből még több fért el egy oldalon.

A nyomtatás első 50 évében tehát létrejöttek a mai latin betűs nyomtatványok alapjai: az oldalelrendezés, a betűtípusok, a betűformák keverésének alapelvei. Az 1500. december 31-e előtti nyomtatványoknak külön elnevezése van: incunabulum (ősnyomtatvány). Ma kb. 30 ezer ilyen mű ismert.

A dőlt nagybetűket a 16. században készítették el a kurzív kisbetűs betűkészlethez (addig a kurzív betűkhöz az álló nagybetűket használták). A kurzív nagybetűk fontos eleme a kezdő, díszes nagybetű.

A nyomtatás első kb. 100 éve során nagyjából kialakult a központozás, az írásjelek, a bekezdéshasználat, az ékezetek, a nagy- és kisbetűk, a számok formája és használata, nagyjából minden országban egységesen.

A nyomtatott betűk (a gót betűtől az antikvákig) mind kézírásos betűkön alapulnak, mert bevezetésükkor az volt a cél, hogy az olvasó könnyen olvashassa: márpedig az olvasó kézírásos könyvekhez, kódexekhez szokott szeme azokat az írásmódokat tudta elolvasni, amelyek hasonlítottak az általa ismert írásokhoz. A kézírás imitációja miatt volt szükség kezdetben a ligatúrákra.

A betűtalpak. Igazából az első betűk kézzel írt, talp nélküli nagybetűk voltak: ebből alakultak ki a véső igényeinek megfelelő talpas nagybetűk. A kisbetűk ennek egyszerűsítésével alakultak, de a nyomtatás a véső formájának megfelelő talpakat is hozzájuk tette. Később a talpak vonallá egyszerűsödtek, majd a lineáris antikvával eltűntek. A betűkészlet az itáliai kézírást utánzó dőlt és keskeny kurzívval bővült. Az ókori írott lineáris nagybetűk a 19. században jelentek meg nyomtatott betűként, s ehhez alakították a kurrens betűkészletet is. A legújabb betűkészletekben egységes megformálással kap helyet a verzális, kurrens és kurzív antikva és annak talp nélküli változata: a négy forrásból származó betűk egységes készleteket alkotnak.

A kézzel írott betű mindmáig él, és a nyomtatott betűkkel párhuzamosan fejlődik, változik. A közoktatás gyakorlatától függően az adott korban és országban más-más alapokon nyugvó kézírást, szépírást tanítanak. Minden ábécére igaz, hogy a nyomtatott és kézzel írt változat sokszor nem azonos: az írás megtanulásakor a kézírást kell megtanulni írni, a nyomtatottat pedig olvasni. A két rendszer eltérő.

Valójában tehát több különálló, de együtt, keverve használt betűtípusból (ábécéből) áll össze mai írásunk. A nagybetű tipográfiai fogalma csak a latin és a hozzá kapcsolódó görög és cirill ábécében létezik, más írásrendszerek vagy más típusú elkülönítést használnak, vagy nincs ilyen megkülönböztetés a betűk között.

Számunkra evidens, hogy mikor alkalmazunk nagybetűt, mikor dőltet. Ez a pluszinformáció nincs benne a betűkben magukban: egyes nyelvekben sem egyik, sem másik nincs, viszont az eltérő betűstílusok esetleg markáns üzenetet is hordoznak (pl. arab írás). Miért kellene azonban egyáltalán az antik kőbe vésett stílus szerint nagybetűket kevernünk a tollal írott stílusú kisbetűkkel vagy itáliai kézírás szerinti „dőlt” betűkkel? A válasz csak a hagyományban keresendő. Erre születtek az 1920-as években a nagy- (vagy kis-) betűk eltörléséről szóló reformtervek, tudatosan német, ösztönösen amerikai tipográfusoktól. De akárcsak a kor angol helyesírás-egyszerűsítő, vagy latin betűs arab kísérletei, ezt a „racionalizálást” sem alkalmazták. (A cirill kisbetűnél kisméretű nagybetűk keverednek a kisbetűk közé: írásképe ezért más. A görög sokkal tollszerűbb, mint a latin. A héber vagy az arab teljesen tollrajzon alapszik.)

A reklámok korszakának beköszöntével jelent meg az egyiptomi betűstílus, az árnyékolt, 3D-s, díszített betűk kavalkádja, mely egy korszellemet tükrözött, de számtalan (tipográfusok által nem épp dicsért) formában feldíszítve.

A lineáris (sanserif) betűk közül a 18. század elején először – ellentétben a kurzívval – a nagybetűs készlet készült el, melyet címekhez terveztek. A lineáris nagybetű „adta magát” a nyomtatott nagybetűk kézi megformálásából (mellyel már a görögöknél is találkozunk), ám lineáris kisbetűket senki sem írt kézzel, így ez nem evidens, és nehezebb volt megtervezni. Csak később készült el kisbetűs nyomtatott változata, és igazából csak a 20. század első harmadában terjedt el – ekkor viszont a kor jellemző betűtípusa lesz.

„A korszellem (zeitgeist) és a tipográfia mindig logikus és stilisztikailag konzisztens – írja Jan Tschichold. – A betűtervezőnek nincs benne az önkifejezése, de ez nem is volt célja, egészen a mi századunk első éveiig. Minden betűmetsző a lehetséges legjobb betűtípust akarta megalkotni.” Ez alól azonban Tschichold saját kora, a 20. század eleje sem kivétel, legfeljebb ők tudatosan hirdetik céljukat, a letisztult, tökéletes karakter megformálását.

Egy oldal Tschichold Az új tipográfia c. A/5 méretű könyvének angol fordításából, mely megőrizte az eredeti tipográfiát. Moholy-Nagy László hasonlóan szedett Festészet, fényképészet, film c. könyvének magyar kiadásában megőrizték az eredeti tördelést, de a betűtípust már talpas antikvára cserélték – mely éles ellentétben állt a Bauhaus stílusával. Más szerzők esetleges tipográfiai útmutatását a legritkább esetben tartják meg a fordításokkor.

Az 1920-as években tervezték meg talán az első tudatosan „a modern korszellemhez” illő betűket, a sans serif, illetve konstruktivista – Bauhaus Futura (1925) betűtípust, melyről azt tartották, még a régi, „egy betű – egy kor” nézetnek megfelelően, hogy egyedüliként uralja majd a kor (illetve a jövő) szövegeit. Paul Renner, a Futura tervezője maga úgy vélte, a betűnek nem az a feladata, hogy minden adott tartalmat saját stílusának megfelelő ruhába öltöztessen, hanem az, hogy olyan ruhát adjon rá, mely a mi időnk stílusának megfelel. „Élő tipográfiát szeretnénk, és nem tipográfiai színházat vagy álarcosbált.”

Hasonlóképp vélekedett Jan Tschichold is: „A sans serif betűtípust korunk betűjének tekinteni nem divat kérdése, hiszen ugyanazt a tendenciát fejezi ki, mint ami építészetünkben is látható. Nem sok idő múlva nemcsak a ma művészinek hívott betűtípusok tűnnek majd el, de a klasszikus betűtípusok is, éppúgy, mint az 1880-as évek megcsavart bútorai.” Később kifejti, hogy a korának (1920-as évek) sans serif betűtípusai még távol vannak a tökéletestől, de a Futura „jelentős lépés ebben az irányban”.

Tschichold (ebben a korszakában) a gót betűről, egyetemben a többi hagyományos betűvel, azt írja: korában kiváló betűtípus volt, de ma nem volna szabad használni, mert egyáltalán nem felel meg a 20. századnak. A sans serif egyszerű geometriai formái fejezik ki korunkat – írja.

Végül maga Jan Tschichold is visszatér a klasszikus formák használatához, és ezzel ő is látja, hogy az új kor a betűk egymás mellett élésének kora lesz.

A korábbi stílusú betűk létjogosultságát csak az 1920-as években fogadták el ismét: a korai betűtípusokat újra megalkották a modern technológiákkal (revival), és megkezdődhetett a nyomdászat története során létrejött valamennyi stílusú betű együttes, de differenciált, eltérő funkciójú használata. Tschicholdék voltak az utolsók, akik úgy érezték: egy korhoz egy betűtípus illik.

Az első újratervezett betűk a 20. század elején jelentek meg a kor modern betűszedő mechanikus gépeihez. Ezek egyike volt a Poliphilus, mely nevét a Hypnorotomachia Poliphili c. műből vette, melyet Aldus Manutius 1499-ben nyomtatott ki Francesco Griffo betűivel. Sokan ezt a könyvet tartják minden idők legszebb könyvének. Ez szolgált a reneszánsz betűtípus felelevenítésére: az első változatban még nem az „eredeti” betűket, hanem a betűk lenyomatát vették alapul: a papírba szívódott tinta elmosódásai, a kopott betűk hatásai is belekerültek a betűbe. Ezáltal az eredeti kiadványhoz hasonló, kissé „szabálytalan” szövetű betűt kaptak. Kérdés természetesen, hogy mi számít eredetinek: a korabeli betűmetszők minden bizonnyal figyelembe vették a papír és tinta kölcsönhatását és a betűk kopását: a mai újratervezett változatok többsége sokkal vékonyabb vonalú, éles peremű, szabályos szövegképet ad, melyen meglepődnének a korabeli nyomdászok: vagy csodálnák, vagy túl szabályosnak, hidegnek találnák.

A minden kor saját stílusához, elvéhez igazodó „tökéletes” és egyedüli betűforma keresésének kora után a tipográfus tudatosan választ a tartalomnak megfelelő betűt, már ha él ezzel a „mögöttes” tartalommal, mert az igazán jó kenyérbetű minden tartalomhoz megfelelő hordozó. „A legjobb betűtípusok azok, amelyek bármilyen célra használhatók, a rosszak pedig azok, amelyek csak költeményekhez vagy névjegykártyákhoz.” (Tschichold.) Közben az új stílusok mindmáig folyamatosan születnek, és ahogy Tschichold megjósolta, alapjuk valóban a sans serif, de ma a tiszta geometriai forma helyett „humanizáltabb” változatokban (a talpas és talpatlan betűk egyfajta lineáris talpas antikva szintéziseként). Korunk azonban a klasszikus formákat legalább annyira tökéletesnek tartja, mint a maiakat. (Talán nincs is olyan művészeti ág, melyben a reneszánsz vagy barokk forma éppolyan létjogosultságú, olyan „modern” ma is, mint egy mai forma.)

A számok indiai–arab eredetűek. Előbb az ugráló számok voltak forgalomban s csak később az álló számkészlet.

Betűk az ízléspluralizmus korában

Amíg a nyomdász szakma és az ólombetű alakította a kiadványokat, minden betű a „helyére” került. A választék féltucatnyi betűtípus volt, melyről minden nyomdász tudta, „mire használható”.

A szövegszerkesztők megjelenésével már csak a „professzionális” tipográfusok keze közül kikerülő termékek (pl. nagy kiadók könyvei, folyóiratai) őrzik a régi hagyományokat. A tipográfiailag képzetlen, ezért a szabályokat figyelmen kívül hagyó, a betűket szabadon kezelő önjelölt vagy szükségből tördelők munkája révén készült szövegek rajza más törvényszerűségek szerint alakul. Hogy mik szerint, azt Adolf Loos purista építész már 1898-ban megírta:

„Minél primitívebb valaki, annál extravagánsabban alkalmazza az ornamentikát és a díszítést. Az indián túlterhel mindent, minden hajót, minden nyilat ornamensekkel. […] Túl kell lépnünk a bennünk rejlő indiánon. Az indián azt mondja: a nő szép, mert arany fülbevalót és orrkarikát hord. A kulturált ember azt mondja: a nő szép, mert nem hord arany fülbevalót és orrkarikát. A szépséget magában, magáért szeretni, s nem a díszítéstől azt függővé tenni – ez kell hogy legyen az emberiség célja.”

A betűtípusok áttekinthetetlen kavalkádja a digitális kor terméke. A korábban többé-kevésbé egységesen meghatározható betűtípusok besorolhatatlanná váltak. Az addigi művészettörténeti korszakokat követő besorolású betűtípusok helyett „érzésekkel” („groovy”, „fancy”) vagy részletes „mikromorfológiai” jellemzők alapján osztályozzák a mai betűket.

A 20. századi tipográfia differenciált értelmezhetősége ezzel véget is ér: a véletlenszerűen vagy szükségből, lustaságból, képzetlenségből, oda nem figyelésből kiválasztott betűk és tipográfiai megoldások feloldják a tipográfia mögöttes értelmét. Ezzel együtt akár azt is mondhatnánk, hogy most jött el először az az idő, amikor a szövegek megformálása kikerült az évszázados hagyományok alól, és azt a szerző vagy a - önképzett vagy önjelölt - tipográfus „szabadon”, puszta megérzéseire alapozva alakítja.

 

Erre a 90-es években bekövetkezett változással járó jelenségre természetesen a végzett szedők és tipográfusok is felfigyeltek. Sokszor indulatos hangú párbeszédüknek dokumentuma az Index „Kiadványszerkesztés felsőfokon" c. fóruma, melyet 2000. májusában az alábbi üzenettel nyitotta „Szedő Tördelő" (részlet): „Ma már ott tartunk, hogy a szedő szakmát felváltani igyekvő DTP „szakma" az amatőrök, pancserek gyűjtőhelye lett. Ha valaki semmi máshoz nem ért, csak ügyesen kezeli a programokat, az elmegy détépézni. A szedő szakmához nem konyít, de kit érdekel! Fattyúsor? Mi az? Ki a fenét érdekel, igaz? A lényeg, hogy jól tudjon koreldrózni, meg kvarkozni és fotósoppozni! Nem azt kérdezitek: szedő vagy-e?, hanem azt: tudsz koreldrózni? Mert ma már azt hiszik ezek az amatőrök, hogy egy program megtanulása azonos egy szakmával. Más szakterület elítéli a kontárokat. Ebben a szakmában lassan csak kontárok dolgoznak."

 

A betűket azonban mégsem szabadon választjuk. Az a puszta döntés, hogy a Microsoft milyen betűket terveztet és melyeket vesz be a Windows különféle verziójába, alapvető hatással van az „amatőr” tipográfia egy adott korbéli megjelenésére. (A Win 3.1 alapfontjai: Arial, Courier, Times New Roman – máig meghatározók az ezen felnőtt generáció betűválasztásban (ezeket a betűtípusneveket ismeri a legjobban). Könnyen lehet, hogy ha a Word alapértelmezett beállítása mást használna, a mai tipográfiai képünk is másmilyen lenne, azaz itt is a kínálat agresszivitása határozza meg, milyen betűtípusok vagy milyen stílusú piktogramok vesznek körül bennünket, akárcsak a popzenei slágerlisták esetén.

Új stílusok jönnek így létre a maguk amatörizmusával, melynek egyik jellemzője, hogy szembeszáll a tipográfia hagyományaival és például díszbetűket alkalmaz kenyérbetűnek.

A BETŰTÍPUSOK HAGYOMÁNYOS FELOSZTÁSA

A betűtípusok művészi változatok a betűk metaformáira.

A ma számítógépeken használt betűk nem az eredeti betűk, hanem számítógépre tervezett másolataik. Az eredeti betűk egyrészt mind eltértek egymástól, hisz kézimunkával készültek. Sok ligatúrát is tartalmaztak. A betűk metszésekor figyelembe vették, hogy a rájuk került festék valamelyest szét fog folyni, ezáltal erőteljesebb képet ad a betűnek. Minden betűméret kicsit más formájú volt. A korabeli stílusok 20–21. századi gépi szedésű, majd számítógépes utánzatai már csak emiatt is máshogy néznek ki, mint az eredetiek. Mind valakinek a munkája, azaz a nyomtatott szöveg (nagyon ritkán eredeti betű) alapján megrajzolt interpretációi annak, amiről azt képzeljük, hogy a betű tervezője így gondolta el. Az egyenletes gépi szedés, a ligatúrák hiánya miatt azonban ezek mindenképp új megfogalmazásai a korabeli, „természetes” betűtípusnak.

Az adott kor jellemzője volt az adott stílusú betű: így együtt csak a 20. század óta használjuk őket.

BETŰTÍPUSOK KEVERÉSE

Az alaphagyomány szerint vagy használjunk egyféle betűtípust az egész kiadványban (és annak különféle változatait), vagy kettőt (pl. sans serif, illetve talpas antikva), de kettőnél ne többet. Az alábbi betűtípusok adják az alapbetűket, melyek közül nyugodtan választhatunk törzsszövegbetűt is.

 




Betűtípusok




Szövegbetűk (text type)

A forgalomban lévő betűk túlnyomó többsége dísz- és reklámbetű, mely például cégéreknek, plakátok címének szedésére alkalmas. Szövegbetűnek csak néhány betű alkalmazható. Ezek között vannak olyanok, amelyek 15–20. századi eredetik digitális változatai, mások eleve digitálisnak tervezett betűtípusok.

Számítógépen értelemszerűen csak a digitális formában meglévő betűtípusok használhatók. Számos olyan betűtípus van, melyet nem terveztek újjá digitálisan, tehát csak hasonlók használhatók, vagy épp számos digitális változatban léteznek (revivals).

A digitális fontok néha nem korhűek annyiban, hogy a legtöbb reneszánsz betűnek például nem volt kurzív vagy félkövér, kövér változata – ezekhez általában újakat terveznek vagy későbbi betűtípusokat kevernek. Számtalan eset van, amikor az azonos nevű digitális változat hasonlít ugyan az eredetihez, mégis „élettelen”, halvány utánzat csupán. Ennek egyik okát abban látják, hogy az eredeti, nyomtatott betűk bemélyednek a papírba, így „háromdimenziósak”. A mai nyomtatásban a betű nem mélyed be: kétdimenziós, ami eleve más képet ad a papíron. A legtöbb digitális betűtípusból hiányzik kiskapitális, kacskaringós kurzív változatuk, valamint a hozzájuk való ugráló (vagy épp álló) számok és ligatúrák, holott ezek elválaszthatatlan elemek lennének. Ezek az ún. expert fontokban találhatók meg.

A szövegbetűhöz tartozhat címbetű, mely a szövegbetűvel azonos elvek alapján készül, de a nagyobb méretre optimalizált betűket tartalmaz.

Igen ritkán, de előfordul, hogy a kurrens betűknek is többféle változatát kínálja (akárcsak a korabeli nyomdászok betűkészletei).

A betűtípus neve után annak metszője/tervezője szerepel, majd a későbbi újrafeldolgozás, digitalizálás dátuma és a munka vezetőjének neve.

 

Osztályozás a betű tervezésének eredete alapján  

(Kódex) könyvírásos betűket imitáló betűtípusok
  • Reneszánsz antikva
  • Kurzív
  • Gót betű
Tipográfiai tervezésű betűtípusok
  • Talpas antikvák
  • Lineáris antikvák
  • A 20. századi humanista betűtípusok
  • A klarendonok (Clarendon, Century)
  • Ecsetkezelést imitáló betűtípusok
  • Írógépbetűt imitáló betűtípusok
  • Kézírást imitáló betűtípusok
  • Műfaji betűk 



Reneszánsz antikvák

Old Style Serif, Medieval, Mediäval, Venetian style

15–16. század

Garamond 1617 (Claude Garamond), Robert Granjon, Janson 1690, Bembo 1495 (Francesco Griffo) (velencei, Mediaeval),

Eredeti felújítva: Bembo, Garamond, Plantin

Továbbfejleszve: Centaur, Goudy, Sabon, Palatino

Nagybetűit az ókori római, kőbe vésett, a vésőhöz igazodó kapitális (majuszkulák) alapján rajzolták, a kisbetűket Nagy Károly 800-as évekbeli vágott tollal rajzolt Karoling-minusz­­kuláiból. A vésőkre utalnak a háromszögletű talpak, a tollra az i, j, n ferde kezdővonala. Az első itáliai nyomdászok az Itáliában használt kézírást vették alapul, így született ez az antikva betűtípus, illetve „italic” = itáliai párja.

Használata: reneszánsz velencei és francia betűtípusok, pl. a Garamond klasszikus műfaji utalása: kultúra, szépirodalom, utalva a betű humanista létrejöttére, pontosabban az ebből következő elegáns, kifinomult (pontosabban ilyeténképp értelmezett) formájára. Használt általában szépirodalomi vagy reneszánsz témával foglalkozó művekre is. 

A kurzív külön, reneszánsz betűtípusként lett tervezve (1501). Versek, lírai szövegek szedésére általánosan használt. Újságokban önállóan rövid műfaji írásokban használják – karcolat, vélemény (Az USA-ban kevésbé). Cím kurziválása – pontosabban: (félkövér) kurzív cím alkalmazása –kulturális, szépirodalmi témáknál szokás a napisajtóban is. Hosszabb alkalmazásánál már szempont, hogy lassabban olvasható (bár ezt van, aki vitatja). Autentikusan csak álló verzállal és fettelés nélkül használható, mert ezek a változatok a kurzív nyomtatott betű használatának első évtizedeiben még nem léteztek.

 

 
Jellemzők: 

– A vastag és vékony szárak nem nagyon eltérőek;

– az e, o, g hossztengelyei balra dőlnek;

– a talpak (szerif) vastagok, lágyan, alulról is hídként íveltek, végük lekerekített;

– a Q és a J az alapvonal alá nyúlik;

– az e vonala a közepénél feljebb van, a velencei változatban ferde, a franciában egyenes;

– a számok általában ugrálósak (123);

– a nagybetűk csúcsa lejjebb van, mint a kisbetűk (l) szára pl. Al.

A reneszánszban keletkeztek a kurzív betűk, először az álló nagybetűkkel keverve.

Garamond (1520/30 Claude Garamond, 1989 Robert Slimbach (Adobe), 1924 „Stempel Garamond”, 1928 „Granjon”) Garamond volt az első olyan betűmetsző, aki csak betűk készítésével foglalkozott, azaz nem volt nyomdász is egyben. A francia reneszánsz típusbetűje. Ugyanez a betűtípus fut Linotype Granjon néven is. A Monotype, az ATF, Lamston és Simoncini Garamond néven forgalmazott betűtípusa nem Garamond betűi alapján készült – lásd: Jannon!

Hosszú szárú, kis kontrasztú betűk. Garamond tervezett dőlt kis- és nagybetűket is, de nem keverte őket álló betűkkel. A Garamondhoz tartozó digitális kurzívok általában Robert Granjon betűtípusaiból valók (kivétel a Stempel Garamond). Számos digitális változata létezik, köztük sok csapnivaló és használhatatlan. A szakértők az Adobe Garamondját ajánlják. Igen hasonló hozzá Jan Tschishold Sabonja.

Sabon (Jan Tschishold) Garamond és tanítványa, Jacques Sabon betűi alapján készítette a nagy Bauhaus-betűtervező, J. Tschishold. A Sabonnak a korabelieknél nagyobbak a betűszemei. Könyvbetű céljára készült.

„A valaha készült egyik legjobb talpas szövegbetű, bámulatosan eltalált vonalvastagságokkal.  […] Elegáns, ugyanakkor barátságos. A betűre jellemző [a] méltóságteljes ártatlanság […]”[i]



[i] Simon Loxley: Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007.

Jannon (1580 Jean Jannon). Eredetileg Garamond betűinek gondolt, ezért Garamond néven forgalmazott betűk. Lásd még: Garamond

Bembo (Antikva: 1495 Francesco Griffo, 1929 Monotye; Kurzív: 1520 Giovanni Tagliente) Aldus Manutius nyomdájában az 1490-es években dolgozott Francesco Griffo, aki a dőlt betűs betűtípuson kívül a Bembo tervezője. Ez az első velencei reneszánsz betű, melyet Franciaországban Garamond terjesztett tovább Aldine Roman néven. Mai nevét arról kapta, hogy Aldus Pietro Bembo egyik munkájának kinyomtatásához használta. Ennek a betűtípusnak annak idején nem volt dőlt változata, így a Monotype cég Giovanni Tagliente 16. századi betűmetsző betűjét használta a Bembo dőlt betűváltozatának elkészítéséhez.

Centaur-Arrighi (Antikva: 1469 Nicolas Jenson, 1912–14 Bruce Rogers; kurzív: 1520 Ludovico degli Arrighi, 1925 Frederic Warde). Velencei reneszánsz betűtípus, különálló antikva, illetve kurzív vegyítésével. Ugyanennek a betűnek a különféle újabb digitális kísérletei az ITC Legacy vagy az Adobe Jenson betűtípusok.

Jenson / Centaur (1469 Nicolas Jenson, 1995 Robert Slimbach [Adobe]). Velencei reneszánsz betű. Az eredeti Centaur ennek alapján készült. A Monotype Centaurját nem ajánlják, az Adobe-ét igen.

A reneszánsz antikvák egy eltúlzott arányú változatát manierista betűknek nevezik, pl. Galliard.

Galliard (1978 Matthew Carter, 1570 Robert Granjon) A név eredetileg a 9 pontos betű elnevezése volt. A betűtípus maga Robert Granjon 16. századi betűformáin alapszik, de nem azonos avval: egyfajta összefoglalása Granjon különféle munkáinak. A betűt hosszú szövegekhez (pl. könyv) tervezték. A ligatúrák és kacskaringós betűk elmaradhatatlan kellékei. Granjon különösen a kurzívjairól vált híressé – talán nem véletlen, hogy arabeszkjei is híressé tették. Tervezett arab és görög kurzív betűkészletet. Jellegzetes eleme „hegyes” kurzívjai közül a g vagy az a betű. Dőlt betűit időnként a Garamond mellé adják annak kurzívjaként. Szóbeszéd szerint a Times New Roman elkészítésekor elemei mintaként szolgáltak.

 




Barokk antikvák

Transitional

17–18. sz.

Caslon 1722, Palatino 1949 (Hermann Zapf), Centaur 1916, Goudy 1915, Baskerville 1757, Times New Roman 1932 (Stanley Morison és Victor Lardent), Bookman

Christoph van Dyck, Misztótfalusi Kis Miklós (holland antikva, Janson vagy Kis néven)

William Caslon, John Baskerville (angol) (könyvbetűk)

A véső és toll adta jellemvonások helyett a mértani szerkesztés veszi át a tervezés fő helyét (ezt a korban számos művész feladatának érezte: Geoffroy Tory Champfleury-ábécéje [1529] Dürer betűtervei [1525], Leonardo da Vinci Luca Pacioli: De Divina Proportione c. munkájához készített betűillusztrációi [1509], Palatino betűtervei, majd a matematikai alapon tökéletesre tervezett francia királyi betű, a XIV. Lajos parancsára megtervezett Romaine du Roi [1692, Grandjean]).

– a vastag-vékony vonalak aránya megnő, kontrasztosabb lesz;

– a kerek betűk tengelye egyenes;

– a számok állók;

– a nagybetűk és a kisbetűk szárainak csúcsa egy vonalban van.

Times New Roman A 20. században számos barokkos-reneszánsz jellemzőjű, új tervezésű betűtípus született. Ilyen pl. az 1932-ben a The Times számára tervezett Times New Roman (a lap csak kevés ideig használta kenyérbetűnek). Ezek közül kerülnek ki a legnépszerűbb könyv- és egyéb szövegbetűk (tudományos folyóiratokhoz Times, könyvbetűhöz Palatino)

A Times New Romant Stanley Morison irányításával Victor Lardent rajzolta. Minden idők legnépszerűbb betűtípusa lett.

Caslon (1720–1766 William Caslon, 1989 Carol Twombly [Adobe]) Az angliai barokk betűk klasszikus típusa , egyben az angliai nyomdászat első nagy alakjának terve. Mivel neve garancia, számosan utánozzák. Kissé vastagabb a korában népszerű francia királyi betűnél, ami miatt jobban olvasható. Az amerikai korabeli nyomtatványok kedvelt betűtípusa.

Baskerville (1757 John Baslerville) Angol betűtípus, a korábbiaknál nagyobb kontraszttal, átmenet a barokk és a klasszicista betűk között.

Kis (Janson) (1684 Misztótfalusi Kis Miklós [Nikolas Kis], 1954 Hermann Zapf, 1985 Adrian Frutiger [Linotype]) Sokáig Janson néven forgalmazott betűtípus, melyről csak az 1940–50-es években derült ki (több embert és helyszínt érintő nyomozómunkával), hogy nem Anton Janson, hanem Misztótfalusi Kis Miklós készítette Amszterdamban. A betűtípus neve azonban a legtöbb cégnél Janson maradt. Nem azonos a Jenson betűtípussal!

Misztótfalusi Kis Miklós Erdélyből ment Hollandiába betűkészítést tanulni, ahol először kurzív betűket kellett készítenie. Három év után kezdte elkészíteni magyar nyelvű Bibliáját saját betűivel, mely hírnevet szerzett neki. Kiadványainak nemcsak a külalakja keltett figyelmet, hanem az is, hogy nem voltak bennük sajtóhibák. A szerzők stílusán is korrigált, amit Erdélyben később igen rossz néven vettek a helyi szerzők. Ő metszette az első grúz betűket. Metszett héber betűket lengyel megrendelésre és az első antikvákat az addig gót betűket használó svédeknek. Miután visszatért Erdélybe, az erdélyi nemesség és köznép rágalmaiba, támadásaiba belebetegedve halt meg.

A barokk antikvák egy eltúlzott arányú változatát rokokó betűknek nevezik. Pl. Fleischmann 1738–1995)

 

 




Klasszicista antikvák

Modern (UK), romantikus, klassizistische (DE)

19. sz.

Bodoni 1780, Didot 1784

Giambattista Bodoni (olasz), Didot (francia)

Bodoni, Didot

Rézmetszés tűéles vonalainak felhasználásával

- A vékony/vastag vonalak aránya nagy, igen kontrasztos betű;

- a talpak tűvékony, vízszintes egyenes vonások, nincsenek a szár felől ívelve;

- golyóvégződéssel.

Nevezik modernnek és nagy kontrasztjáról romantikusnak is.

Bodoni (1765-1813 Giambattista Bodoni, 1924 Louis Hoell, 1930 Berthold Foundry, 1995 Sumner Stone [ITC]).

A pármai betűmetsző számtalan betűje alapján sokan terveztek utánzatokat, a leghűbbnek az ITC Bodonit tartják. Sok „noname” utánzat csak paródiája az eredetinek. Az ITC Bodonit négy tipográfus több száz órai kutatómunkával alakította újra. Az eredeti ólombetűk és Bodoni nyomtatványai, kis- és nagyméretű betűi felhasználásával készült el.

Használata:  A klasszicista Bodoni (Didot) a tudományos művekhez kötődik, utalva a betű a felvilágosodás korabeli létrejöttére, és tiszta, világos, kontrasztos jellegére. Az, hogy a magyar sajtó a szocializmusban a legtipikusabb címbetűnek tartotta, a Magyar Nemzet hatásának tulajdonítható; ez utóbbi pedig erős kódú utalás 1848-ra, amikor – „véletlenül” – épp ez a betűstílus számított modernnek, kortársnak. A Bodoni furcsasága, hogy sok tipográfus szuperlatívuszokban említi, de mindig hozzáteszi, hogy „de...”. „Miért állapodtunk meg a vastagabb törzsű groteszk-családnál? Senki sem vitatja, hogy a bodoni a legszebb metszésű betű. Ám mintha kimondottan magasnyomásra készült volna”. (Hajdú-Bihari Napló 1968) [i]  „A Bodoninál szebb klasszicista betű nemigen létezik, a szerkesztőség mégis szerette volna, ha az ofszetlap címeit groteszk betűkből szedetheti” (Népszava 1980)[ii]„A Népszava korábbi címbetűje (kövér bodoni) sötétté, némileg komorrá tette oldalainkat. A hasonló, de derűsebb, világosabb „korona” [Times Bold] remélhetőleg méginkább olvasásra csábít.” (Népszava 1994) [iii]



[i] Soltész István: Az ofszet napilapkészítés első tördelési tapasztalatai Debrecenben.Magyar Sajtó, 1968. szeptember

[ii] Fehér Kálmán: Bemutatkozik az ofszetnyomású Népszava. Magyar Sajtó, 1981. január pp 15-18.

[iii]  „A Népszava új ruhája: a hagyományokat őrizve változtattunk. 1994. jan. 10 Népszava 




Egyiptomi (talpas lineáris antikvák)

Egyptienne, Slab Serif

19. sz. 

Century Schoolbook 1890, Clarendon 1845

Memphis, Courier

„Válasz” a 19. sz. cikornyás reklámbetűire, azonban hasonlóan erőteljes hatással.

A talpak vastagsága megegyezik a többi vonal egyenletes vastagságával. A nagy A tetején kalap van.




Groteszk lineáris antikvák

Sans serif, Gothic (US), Unserife, Realista, Geometrikus, Sans Sérif, Grotesque-Schriften

19–20. sz.

Futura 1927 (Paul Renner), News Gothic 1908, Univers 1957 (Adrian Frutiger), Helvetica 1957 (Alfred Hoffmann és Max Miedinger), Frutiger (Adrian Frutiger), Arial 1982 (Robin Nicholas and Patricia Saunders)

A talp nélküli nagybetűkkel bárki találkozhat, ha pl. homokba betűket akar karcolni, vagy „nyomtatott nagybetűkkel” szeretne írni: ilyenkor a betűk legegyszerűbb „természetes” (nem vágott tollal írott) formáját használjuk. Ezek a betűk már az ókori kézzel írt/karcolt feliratokon is jelen voltak. Az első talp nélküli latin szövegbetű (1786 Valentin Haüy) valójában vakoknak készült, láthatatlan, bemélyedő nyomatokhoz.

A talp nélküli betűk forradalma abból áll, hogy a nyomtatott talpas betűkről leveszik a talpukat. Ez a forradalom a 19. században következett be, azelőtt fel sem merült az ötlet.

A 19. század elején is először a nagybetűs változat jött létre (1812/16 William Caslon), s csak később tervezték hozzá a talpas kisbetűkből a kisbetűs betűkészletet. Kurzív verziója soknak máig sincs: a dőlt változatot legtöbbször pusztán az álló betűk döntésével képzik.

A talpacskák alapvetően a kőbe vésővel vésett betűkön alapuló latin-görög, (és az ezek alapján készült) cirill betűk jellemzői: a rovásírások, az arab, kínai stb. írás nem ismeri.

A talp nélküli betűk a talpakhoz szokott közönségnek meglehetősen „groteszknek” tűntek, innen egyik nevük. (Amerikában „barbár” kinézetük miatt Gothicnak nevezték). Eleinte verzális reklámfeliratokon és valóban groteszk módon sírköveken, kőbe vésve terjedtek el. Nálunk a 19. század végén újságok kedvelt fejlécbetűi voltak. Később terjedt csak el használatuk szövegbetűként, reagálva a szecesszió túldíszítettségére.

A talp nélküli betűk tették lehetővé, hogy a betűket ismét körzővel-vonalzóval tervezzék, mint a barokkban, de mégis egészen más eredményt kapjanak: már pusztán a geometriai formákra hagyatkozzanak. A talp nélküli betűk harmadik forradalmát a humanista betűk jelentették: a lineáris antikvát felváltotta a vastag-vékony szárakat váltakozva használó humanista lineáris antikva. A 20. század végi digitális betűtípusoknál pedig egyre jellemzőbb, hogy egy antikvának nemcsak dőlt és kövér változata készül el, hanem talp nélküli változata is.

Műszaki és gyerekkönyvekben népszerű (utóbbiban félkövér, nagyméretű), hosszabb olvasása fárasztóbb, mint a talpas antikváké.

Figyeljük meg a g betűk különbségeit: g (Arial, Helvetica) g (Franklin, Gill)

ITC Franklin Gothic (1905 Morris Fuller Benton). A 19. századi groteszk betűtípusok egyike. Az 1910–20-as évek sans serif divatja után a szecesszióban a kacskaringós, talpas betűk váltak népszerűvé, a harmincas években pedig a geometrikus sans serifek. Később a Helvetica népszerűségével vált ismét divatossá a Franklin Gothic is. 1980-ban az ITC újratervezte a betűt, megnövelte az x-méretet és a Helvetica versenytársaként dobta piacra betűjét.

Geometriai formákon alapuló 20. századi „modernséget tükröző” betűtípus. Elterjesztésében a Bauhausnak nagy szerepe volt. Tervezői hitték, hogy ez a „korszellemet” tükröző (egyszerű, letisztult, díszítésektől mentes), minden szövegben egyetemlegesen használandó betűtípus. Vonalai végig egyenlő vastagságúak (ezért lineáris), talpa nincs (ezért sans serif). Geometriai (körző-vonalzó) szerkesztésen alapuló konstruktivista változata pl. a Futura.

A Frutigert (1975 Adrian Frutiger) névadója a párizsi De Gaulle reptér felirataihoz tervezte.

A Futura (1924–26, Paul Renner) először Németországban volt elsöprő népszerűségű. Az eredeti változatról számtalan jobb-rosszabb másolat készült, ami jelzi, hogy eredetije az egyik legjobb sans serif betű.

A Helveticát Baselban (Svájc) tervezték, innen mai neve és névváltozatai: Switzerland, Swiss (eredetileg Neue Haas Grotesknek hívták). A Helvetica jellemzője a kis farkincája.

A 20. század eleji groteszk (talpatlan) Helvetica [Magyarul ejtsd: helvétika] (Neue Haas Grotesk - Max Meidinger; a svájci vagy Nemzetközi Stílus egyik ikonikus betűje – ill. Microsoft-klónja, az Arial). A betű  és a hozzá tartozó kompozíciós stílus együtt e tipográfia díszmentességével a letisztultságot, a múltbeli sallangoktól mentes modernitást, semlegességet fejezi ki, tehát modern vagy tudományos művekre használt. A groteszkek mint betűtípus és meghatározott arculati elemek közösen a Bauaus-iskola Új Tipográfiájához és az avantgarde mozgalomhoz kötődnek (pl. Futura, Gill Sans). Nálunk a Corvina Kiadó alkalmazta az  1970–80-as évek képzőművészeti könyveinek szedésére. „Kevés megkülönböztető jeggyel ékeskedik, így nincs, ami visszatetszést keltsen benne; összességében jellegtelen betűtípusnak tekintik. Bármilyen célra bevethető. Mégis van benne valamilyen megfoghatatlan jelleg, ami barátságosabbá teszi az Universnél.”[i] „Oldalainkon megjelenik majd még egy betűfajta. Ezt helveticának nevezik. Kiemelésre [lídnek] fogjuk használni. Vaskos formája szinte vonzza a szemet, akárholis van az oldalon.” „Kormányok és cégek egyaránt kedvelik, mert egyrészt semlegesnek és hatékonynak láttatja őket, másrészt a betűk simasága majdnem emberivé teszi.” (Leslie Savan[ii]) „Valószínűleg sohasem fog eltűnni, mert [a számítógépben] alapértelmezett, olyan, mint a levegő, nincs választás: levegőt venni kell, tehát a Helveticát is használni kell … De egy rémálom. Minden betű.. az egész svájci ideológia.. a tervezője minden betűjét egyformára tervezte. .. Ezt hadseregnek nevezik, nem embereknek. Emberek, egyforma sisakkal. ” (Erik Spiekermann[iii]).

[i] Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007.

[ii] Helvetica. Swiss Dots Production. Rendező: Gary Hustwit. 2007. 28.p.

[iii] Helvetica. Swiss Dots Production. Rendező: Gary Hustwit. 2007. 37.p.

 

Az Univers a Helveticával együtt jelent meg, annak versenytársaként. Neve univerzális használhatóságára utal, de kenyérbetűként olvasása fárasztó lehet.

Az Univers (Afrien Frutiger) „a valaha létrehozott legridegebb betűtípus. A legcsekélyebb érzelmi tartalom közvetítésére is alkalmatlan.” [i] „Mindennemű jellegzetességtől mentes” [ii]

 



[i] Neville Brody, idézi Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007. p 190.

[ii] Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007. 

A Kabel (1927 Rudolf Koch) a Klingspor betűkiadó geometrikus betűváltozata. A húszas években az összes német betűkiadó cég saját geometrikus (Bauhaus, konstruktivista) betűtípust készíttetett: így született az Erbar (Ludwig and Mayer), a Futura (Bauer), a Berthold Grotesque (Berthold). A Kabel elsősorban címbetűnek használható, de sokan tartják jól olvashatónak, ezért sok gyerekkönyv szövegét szedik vele. A középkori hagyományokat nagyra tartó, kalligráfus Koch betűjének geometrikus formái mellett a velencei reneszánsz, antik görög és a kézírás hagyományait is magába építi.

Manapság a humanistákkal együtt rendkívül népszerűek – pl. címbetűként kövér változatban – az újabb neohumanista/posztmodern típusok, melyek nem olyan „hidegek”, mint a 20–30-as évek „industrial” tervei (Frutiger, Triplex, Myriad Black, DIN Black).

Caspari (1993 Gerard Daniels) Nagy betűszemű, egyszerű és könnyed vonalú neohumanista betű, ugráló számokkal. Szövegbetűnek is kiválóan alkalmas.

Gill Sans „A Futurával, Helveticával, Universsel összehasonlítva a Gill Sansban van valami olyan finomság, olyan emberséges jelleg, amely a többiből valahogy hiányzik. Olyan természetesnek tűnik, mint a kőfaragó munkája. És.. ez a jellegzetessége fordul szembe a szövegbetűként való alkalmazásával – egyszerűen nem eléggé névtelen[i]”.

Erik Spiekermann FF Meta betűtípusát a német  Posta felkérésére készítette (1984). Az igény rossz papíron kis méretben is jól olvasható betűre szólt. A Metát sokan a 90-es évek Helveticájának is nevezik. „Ferde végződései informális hatást keltenek” Ez a betűtípus megmutatja, hogy lehet „humanizálni a sans serifet, serif-tulajdonságokat kölcsönözve, de a sans serif paradigmán belül maradva[i]”. Ez azonban még szigorúan véve nem humanista kategóriájú betű.

 



[i] Planet Typography: FF Meta. http://www.planet-typography.com/news/index.html


[i] Loxley, Simon : Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007. 

 




Szecessziós antikva

William Morris hozott újdonságot a modern kor betűiben (is). Arts and Crasts mozgalmára hatott a viktoriánus kor díszített reklámbetűje is, de alapvetően az ipari kor monotonságát igyekezett gondos kézimunkával ellensúlyozni. Kelmscott Press nevű kiadójának (1889-) könyvei és betűi a reneszánsz hangulatát idézik fel, és előrejelzik a szecesszióét is.

A szecesszióban a viktoriánus túldíszítettség egységesedik a szöveg- és címbetűkben és illusztrációkban, ornamentikában.

Cheltenem („chelt”) A szecesszió amerikai betűtípusa. Korában elsöprő siker, de a tipográfusok csúfnak találták. Ma az ITC kissé átdolgozva újra kiadta, sikerrel.

Joanna (1930 Eric Gill) Antikvája egyszerű vonalú, kurzívja különleges: miközben visszaadja a kurzív keskeny vonalait, mindössze 3°-os dőlésszögű, azaz valójában állónak látszik. Antikva párja lehet a Gill Sans betűtípusnak.

Használata A rövid, de intenzív szecesszió tipográfiája a maga jellemző organikus díszeivel ma édeskés-érzelmes hangulatok kifejezésére használt; ám általában rosszul, nem korhűen (többnyire sem a szecessziós, sem a mai tipográfiához nem illeszkedik). A címbetűk az ecsetkezelés jellemzőiből indulnak ki (pl. Toulouse-Lautrec plakátjai alapján); ám autentikus folyószövegbetűje nem ilyen, de talpai kiálló elemei nagyobbak a megszokottnál.   




Humanista antikvák

XX. sz.

Humanistic Sans

Gill Sans, Optima

Olyan betű, mely jellegzetességében inkább a lineárishoz közelít, de lehet némi vastagságeltérés a vonalaiban, és talpszerű képződményei is lehetnek. Megtartja a modern külsőt, de a hideg lineáris betítípusoktól eltérően vonalai eltérő vastagságúak, így „emberibbek”. A groteszkeknél megszokott g helyett itt pl. klasszikusabb rajzolatú g áll.

A Gill Sans (1927 Eric Gill) betűtípusnak állandó a vonalvastagsága, de arányaiban közel áll a hagyományos betűkhöz: nem körző-vonalzóval tervezett. Geometrikus és humanista elemeket is kever. Hosszabb szöveg előállítására is alkalmas, inkább könyvben, mint újságban. Ugráló számait és kiskapitálisát 1997-ben tervezte hozzá a Monotype. Álló számai közül az egyes könnyen összetéveszthető az l vagy I betűjével, így számokat tartalmazó szövegek szedésére nem nagyon alkalmas.

Optima (1952-55, Hermann Zapf) A humanista antikvák típuspéldája.

Goudy Sans (1929-30 Frederic Goudy, 1986 ITC) Az egyik első olyan sanserif, mely szakított a geometrikus hagyományokkal, és sokkal inkább írottnak tűnik. Kurzív változata sajátosan egyedi lírai hangvételű. A William Morris munkásságát csodáló amerikai Frederic Goudy volt az első, aki kizárólag betűtervezéssel foglalkozott - több mint 120 betűtípust tervezett.




Posztmodern (neohumanista) antikvák

Esprit (1985 Jovica Veljovic), Documenta (1993), Georgia (lásd: kis felbontású megjelenítők...)

Az utóbbi évtizedek betűit már eleve digitálisan készítik. Stílusjegyeik keverik a korábbi korokéit, miközben valamiféle könnyedséget vagy különlegességet visznek a formákba. A hagyományos antikvák mellett jellemzőek a geometrikus, mégis kecses posztmodern betűformák is.

A digitális korban született, klasszikus betűhatású, de a „mai kor igényeihez” tervezett betűket nevezik neohumanistának is.

Minion (1989 Robert Slimbach) Neohumanista betű. Miközben barokk hatású, annál gazdaságosabb (kisebb szármagasságú és több betű fér el egy sorban annak ellenére, hogy nem tűnik keskenynek a betű vagy zsúfoltnak a sor). Könyvek szedésére is javasolt. Minion Pro nevű változata kacskaringós betűket és ornamenseket, valamint görög és cirill változatot is tartalmaz.

Palatino (1948 Hermann Zapf) A Palatino mind a reneszánsz, mind a barokk stílusjegyeket vegyíti (azaz neohumanista). A legnépszerűbb könyvbetűk egyike. Könyvbetűnek mégis alkalmasabb az Aldus, mely a Palatino alapján készült, de jobban igazodik a könyvek igényeihez. Kövér-dőlt változata csak harminc év után készült el. A Palatinóhoz tartozik a Michelangelo és a Sistina címbetűk, valamint görög szövegek szedésére a Heraklit (szövegbetű) és a Phidias (címbetű).

Poetica (1992 Robert Slimbach [Adobe]) Neohumanista kancelláriai kurzív, kacskaringós változatokkal és több kisbetűs alternatívával.




Dísz- és reklámbetűk (display type)

Display Type / Affichage / Titulares

A szövegek alapbetűjéül általában barokk, reneszánsz vagy klasszicista, esetleg lineáris antikvát használnak. Ezek a legkönnyebben olvasható betűk. A díszes, vastag, extra keskeny, térbeli, árnyékolt betűkből sokszor csak antikva vagy csak nagybetűs verzió készül: ezeket kifejezetten címekre tervezték, szövegbetűnek soha nem használjuk őket.

Egyes címbetűk csak nagybetűket tartalmaznak.

Az Impact (1965, Geoffrey Lee) tipikus címbetű. A hatvanas években a keskeny, vastag sans serifek jöttek divatba. Ezt a hullámot a Paris Match Schmalfette Grotesk betűje indította el, és ez a betűtípus ma is a bulvárlapok sajátja.

Wood Type (1827–) Összefoglaló neve az amerikai vadnyugaton legnépszerűbb, változatos alakú és díszítettségű (árnyékolt, 3D, széles, extra kövér stb.) fából készült reklámbetűknek, melyek a 20. század elejére tűntek el.




Kis felbontású megjelenítők betűi

Clarendon, System Font

Tévéképernyőre, számítógépes képernyőre, rendszerbetűknek (system fonts), kisebb felbontású nyomtatókhoz, faxhoz, többször fénymásolandó dokumentumokhoz

Lucida (1985, Charles Bigelow és Kris Holmes), Verdana

Ezen betűk közös tulajdonsága, hogy tervezésekor figyelembe vették: valamilyen gyengébb minőségű megjelenítőn kell olvasni. Hasonló megfontolások vezérelték az újságbetűk kialakítóit (elkopó ólombetű), de itt nem kellett a kis sortávolságot, a betűk bezsúfolását stb. figyelembe venni. Ilyen betűket érdemes használni olyan kiadványokban, amelyek gyakori/sokszori fénymásolásra számíthatnak.

A jó olvashatóságot növelik például a nyílt betűszemek, az eleve nagyobb betűtávolság (hogy ne folyjanak össze), a vékony vonalak elkerülése (fénymásoláskor eltűnhetnek).

A képernyőre tervezett szöveg szinte mindig sans serif betűtípusú, mert a képernyő kis felbontása miatt a talpak nehezebben olvashatóvá teszik a szöveget. Az interneten használt Tahoma és Verdana betűtípusok mellett a hagyományos Arial számít ebben a galaxisban alapbetűnek. A képernyőbetűk nehezen elkülöníthetők, hiszen a képernyőn megjelenő kb. 20 pixelből álló vonalú betűk csak „torzképei” az eredeti betűtípus rajzolatának.

A Windowsban futó programok menüfelirataihoz és rendszerüzeneteihez Tahoma betűtípust használnak.

Mivel kicsiben is olvasható, keskeny változatai telefonkönyv-típusú kiadványokban is használhatók (Tahoma)

A tévéképernyőn ezenkívül a mozgóképre írt szövegnél a folyamatosan változó háttérfényesség (szín) is nehézség: ilyenkor egy halvány, féligáteresztő háttérdoboz is segít, illetve általános megoldás a betűk körüli körvonal vagy árnyék (fekete betűknél fehér, ill. fordítva) alkalmazása.

A tévéképernyő-szöveg nagy része verzál.

A Lucidát (Kris Holmes, Charles Bigelow) a korabeli printerekhez és monitorokhoz tervezték, melyeken élvezhető minőségben tette lehetővé a talpas antikva betűtípus alkalmazását. Ez mára az egyik legkiterjedtebb betűcsaláddá fejlődött, különféle vastagságú, talpú, ábécéjű verziókban, kiterjedt szimbólumkészlettel. Ezért olyan szöveg szedésére, mely több nyelvű és/vagy különleges jeleket tartalmaz, kiválóan használható. Nyomtatott szövegek szedésére leginkább a Lucida Sans alkalmas. Ez egymaga 1700 karaktert tartalmaz: az unicode-kódkészlettel munkára kiválóan alkalmas (de ugráló számai és kiskapitálisa nincs).

Chicago (Charles Bigelow) Az Apple betűtípusa eredetileg a Macintosh monitorok és mátrixnyomtatók számára, alternatívaként az akkori „no-name” mátrixnyomtatójú betűkhöz. Az eredeti dizájn figyelembe vette, hogy 72 dpi-n kell megjeleníteni.

A Verdanát (1994, Matthew Carter és Tom Rickner) a Microsoft felkéréséből tervezték, kifejezetten képernyőn való használatra, azaz nagyon rossz felbontásban is jól olvasható bitmap fontként. Ebből készült a nyomtatható verzió „True type hinting” technikával. A Verdanát először 1996-ban adták ki az Internet Explorerrel. Azonnal egyeduralkodója lett a weblapoknak. Ennek egy keskenyebb verziója a Tahoma, a Nina és a talpas verzió, a Georgia. A Microsoft megbízásából ezen alapfontok héber, arab, thai, görög stb. verziói is elkészültek a Monotype-nál. Képernyőbetű. Különösen a kis méretben képernyőn összetéveszthető betűket rajzolták a lehető legjobban megkülönböztethetőre: i j l I J L 1. Ezen karakterek eltérősége a képernyőbetűk egyik alapjegye. A betűk kis méretben (azaz rossz felbontással) is jól olvashatók. A betűtávolság is nagyobb, hogy például az r melletti n ne m betűként tűnjék fel a képernyőpixelek közelsége miatt (rn) (bár sokszor így is összefolynak – ez az automatikus karakterfelismeréskor [OCR] okoz gondokat). A tervezők alapszándéka képernyőn megjelenő betű létrehozása volt, de a számtalan internetről kinyomtatott szöveg is ezt használja, így nyomtatásban is jól megjelenőnek kell lennie, és ennek meg is felel.

A Trebuchet MS (1996, Vincent Connare) az 1920–30-as évek dizájnjában tervezett microsoftos képernyőbetű. Célja a Verdana melletti, attól jelentősen eltérő alternatíva megteremtése volt. Weblapokon igen népszerű.

A Tahoma képernyő- és egyben rendszerbetű (System font), azaz a Windows rendszer menüpontjainak megjelenítésére használja. Az MS Sans bitmap font alternatívája, mely alakjában a Verdanára hasonlít, de annál sűrűbb betűtávolságú.

A Georgia (1996, Matthew Carter és Tom Rickner) a Microsoft talpas képernyőfontja, a Verdana „párja”. Tervezésekor a Didot és a Scotch Roman betűtípusokat vették alapul, melyet a lehető legjobb olvashatóságúra alakítottak. Dőlt verziója is jól mutat a képernyőn, és kövér párja kis méretben is jól megkülönbözethető a normál verziótól, mely két jellemző nem mondható el sok betűtípus megjelenésekor a képernyőn. Különlegessége ugráló számai, melyek napjainkra egyre több helyen tűnnek föl. Sortávolsága az olvashatóságot javító nagy x-magasság miatt kicsi. Jellemzői miatt újságbetűként is használt. Főleg amerikai weboldalakon népszerű.

Officina (1990, Zuzana Licko / Eric Spiekermann; cirill: 1994, Tagir Safaev) Az írógépbetű neohumanista változata, talpas és talp nélküli változatban. Alkalmas többszöri fénymásolás elviselésére is.

 




Írógépbetűk

(Monospaced)

Courier

Minden betűje egyenlő szélességű. Néha még ma is használják hivatalos levelekhez (pl. egy konkrét példán: ügyvédi iroda levele), ami sajátos „hivatalos” hangulatot kelt. Egy egyetemi oktató azért ajánlja, mert "pszichológiailag elfogadhatóbb egy tanár számára, ha egy diák dolgozatában ebben a (korábban) kéziratoknál megszokott betűtípusban olvas hülyeségeket, mintha pl. a könyvek szedésére használt Times betűtípusban látná ugyanezt" (személyes közlés, 2007).

Az azonos betűtávolságú betűtípusok táblázatok szedésére is használhatók.

Az írógépek százéves történetében is számtalan betűtípust alakítottak ki az írógépekhez: közülük a modern villanyírógépekre készített Courier került át a számítógépekbe. Ma már azonban számos szebb rajzolatú, egyentávolságú betűtípus létezik (pl. a Lucida családban). Az egyentávolság elsősorban táblázatok, számoszlopok írásakor fontos.

A Courier New (Howard Kettler)az IBM villanyírógépek számára tervezett betűtípus. Mai formájában (New) Adrian Frutiger tervezte újra.

Egyentávolságúak voltak az első mátrixnyomtatókon megjelenő betűk is. Ezek 72 dpi felbontásban készültek.

Számítógépes karakterfelismeréshez külön betűtípusok készültek, még a kezdeti stádiumban. Ezek is egyenközűek voltak, és minden betű tartalmazott valamilyen csak rá jellemző, feltűnő sajátosságot, ami alapján a gép felismerte. Görbe vonalaik nem voltak. (OCR-A, Moore Computer).





Újságbetűk

Clarendon

Primus, Clarendon, Century.

Újságokban, hogy több anyag beférjen, olyan, kifejezetten erre a célra készített betűtípusokat használnak, melyeknek a betűszárai a betű testéhez képest rövidek, így kisméretű betűknél is olvashatóan nagy marad a szöveg: azonos sortávolság mellett nagyobbnak tűnik a betű mérete (nagyobb az x-magasságuk). Fontos szempont még, hogy minél több férjen egy sorba, de mégse hasson zsúfoltnak a sor (tipográfiai gazdaságosság). A betűszemek nyitottabbak, mint a többi betűtípusé.

A külön újságbetűk egyben egy olyan kort jeleznek, amikor gyorsan sok egyforma betűt kellett előállítani, mindegy, milyen „művészi” minőségben. A ponyvaregények is ezeket a betűket használták. A viktoriánusnak nevezett stílust az ilyen szövegbetűk és a különféle méretű és szélességű díszes, térhatású, árnyékolt cím- és reklámbetűk adják.

Már a II. világháború előtt is, de a szocializmus időszakában végig a Primus számított újságbetűnek, de számtalan könyvet is ezzel nyomtattak: összességében egyszerű vonalú, gazdaságos, gyorsan olvasható betűk.

Clarendon (1845 Benjamin Fox) Tipikus viktoriánus betűtípus, mely a Brit Birodalom erejét érzékelteti - legalábbis a brit szerzők szemében. Vastag szárúak, vastag talpúak. Erőteljes golyóvégződésűek. Tengelyük egyenes. Eredetileg dőlt változat nélkül.

Lexicon (1992 Bram de Does) Egy holland szótár számára tervezett betűtípus. Hatféle vastagságban, mindegyikhez saját kiskapitálissal. Két változata van: az egyikben rendkívül rövidek a szárak, a másikban hosszúak. Előbbi kis betűméret vagy sűrűn szedett szöveg (pl. újság) esetén javasolt.

 

A klarendonok (Clarendon, Century) vagy újságbetűk a napi sajtóhoz kötődnek – az 1950-es évekbeli szépirodalmi alkalmazása azzal magyarázható, hogy ugyanolyan rossz papírra nyomtatták a szépirodalmi könyveket, mint az újságokat, amihez tervezték. A kis szármagasságú, nyílt betűszemű, gazdaságos klarendonok ma is népszerűek; újabb megfelelőik a biztosabban olvasható faxüzenetekre tervezett, minőségromlásnak ellenálló betűk és a képernyőbetűk. Éles kontrasztban vannak a reneszánsz betűk formájával és a klasszicista betűk erős kontrasztjával. A klarendonok közé sorolható a LaTex-hez rendelt alapbetűvel, Donald Knuth Computer Modern Roman vagy Serif (CM) betűtípusa; mely a LaTex és ezzel sok (természet)tudományos mű szabványbetűje, így az ebből szedett szöveg tudományos objektivitás érzetét kelti, ami rímel az újságok alkalmazására, hiszen ott is elvileg objektív hírek szedésére használt. 

 




TeX betűtípusok

A képleteket igénylő tudományos (pl. matematikai, fizikai témájú) munkák jelentős részét a Donald Knuth által tervezett TeX nevű kiadványszerkesztő-szedő programban készítik. Az ehhez készített METAFONT nevű szoftverrel állíthatók elő a benne használt betűtípusok. A digitális „betűmetszésnek” ez az egyik első képviselője (1978-88, Stanford University). Knuth isnpirációját onnan kapta, hogy egy könyvének a szedését rossznak tartotta. A TeX, mint írja, „intended for the creation of beautiful books - and especially for books that contain a lot of mathematics”.

A TeX egyben a legismertebb olyan rendszer, melyben nem WYSIWYG alapon, hanem programozási nyelv segítségével „automatikusan” szedhető, tördelhető egy munka, beleértve a bonyolult képletek szedését is.


Bár számos betűtípus készült ehhez a programhoz, a alapértelmezésként a Computer Modern betűtípust használják, mely egyben mintegy védjele, standard betűtípusa is a TeX-ben szedett tudományos munkáknak. A betűtípus szoftverekben használt rövidítése a cmr. A betűtípus görbéinek rajzolásához használt algoritmus Knuth Computers and Typesetting c. könyvének E kötetében található.

Mint neve is jelzi, számítógépre tervezett modern, azaz az angolszász klasszifikáció szerinti modern (=[neo]klasszicista) betűtípus, melyet erős kontrasztja vagy az o álló tengelye is jelez. Ugyanakkor a klarendonok közé is sorolható tisztasága, világossága miatt.

Magyar változatát (Tt2001) Szabó Péter készítette.

A talpas antikva változathoz a sans serif párt Walter A. Schmidt tervezte, Computer Modern Bright néven.

A Chuck Bigelow által tervezett Lucida font sok elemét átvette a Computer Modernnek (pl. matematikai jelkészletét) - Donald Knuth és Chuck Bigelow egyaránt a Stanford Egyetem professzorai.

Szintén a TeX-hez tartozó eredeti, Knuth által tervezett betűtípus a Concrete / Euler, melyet Concrete Mathematics c. könyvéhez tervezett 1983-ban Hermann Zapffal. Ezeknek nincs kövér párjuk, így kövérnek a Computer Modernt használják.

 




Keskeny betűk

Garamond Condensed

Az újságok (és hivatalos nyomtatványok) a keskeny (condensed, compressed, narrow) betűk legnagyobb használói. Itt a cél az, hogy adott helyre minél több betű beférjen . A keskenyebb betűket az újságok szűk hasábmérete is megköveteli: nélkülük túl sok elválasztásra lenne szükség, ami sokszor nem is megoldható. Míg egyes lapok kenyérbetűnek is használják (fárasztóvá téve az olvasást, azaz ez a megoldás nem ajánlott), többnyire - különösen a bulvárlapok - címbetűnek. Bár a számítógép bármilyen betűt „össze tud nyomni”, ez az automatikusan gyártott betű nem felel meg a tipográfiai követelményeknek, így csak kifejezetten keskenynek tervezett betűt alkalmazzunk.




Könyvbetűk

Könyvekhez leginkább barokk vagy reneszánsz betűtípusokat használnak: Bulmer, Caslon, Palatino, Garamond, Aldine, Century.




Szabványbetűk

Az újságokhoz exkluzív használatra tervezett betűk kereskedelmi okokból, a közúti jelzőtáblák feliratai (pl. településnévjelzők, utcatáblák, rendszámtáblák stb.) „állami” szabványbetűi „hivatalból” nem keveredhetnek más betűkkel, hiszen egyik céljuk éppen az, hogy a hivatalos feliratok egyértelműen elkülönüljenek a reklámtábláktól. Magyarországon a városi önkormányzatok hirdetésekre vonatkozó rendeletei rendre kimondják: „Reklámhordozókon nem alkalmazható a KRESZ-ben szereplő táblák színösszeállítása, továbbá útbaigazító táblákon szabványosított betűtípus és jelrendszer, mert az zavaró lehet a közlekedésre”. Talán e tipográfiai titkot erősíti, hogy a magyar közúti betűszabvány előírásai – a külföldi példákkal ellentétben – csak 8100 Ft letöltési díjért szerezhetők be[i].  Magyarországon a szabványt 115 oldalas útügyi műszaki előírás rögzíti[ii]. A magyar előírás műszaki rajzi előírásokkal, azaz kézi szerkesztési leírással határozza meg e betűk rajzolását.

Szinte minden országnak megvan a maga hivatalos közúti betűtípusa az USA-ban a FHWA Series vagy Highway Gothic[iii](negatívban a Clearview), a brit standard a Transport, a német a DIN1451[iv]. Az első szabványbetűvita Angliában az 1950-es évek végén volt, ahol David Kindersley tipográfus a talpas lineáris betűt (betűtípusa a MOT) tartotta olvashatóbbnak és szembeszállt a hivatalos talpatlannal; de eredménytelenül[v].



[i] http://www.e-maut.hu/shop/artikeldetail.aspx?IDArtikel=836bf33b-5a6b-4ccd-8dcb-ca477d2873a2

[ii] ÚT 2-1.124:2001 Közúti jelzőtáblák: A feliratok betűi, számjegyei és írásjelei. Közlekedési és Vízügyi Minisztérium közúti főosztálya 2001. p. 115.

[iii] Standard Alphabets For Traffic Control Devices  http://mutcd.fhwa.dot.gov/SHSe/Alphabets.pdf

[iv] Traffic Sign Typefaces. http://opentype.info/blog/2008/05/18/traffic-sign-typefaces-din-1451-germany/

[v] Loxley, Simon: Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai 2007. p. 213




Idegen ABC-k betűi

Latin betűváltozatok

A világ számos országának, népének van „nemzeti” betűtípusa, mellyel ma is lépten-nyomon találkozhatunk: az íreké az unciális betű, az oroszoké, románoké, szerbeké a pravoszláv egyházi szövegek díszes glagolita betűje, a németeké a gót betű.

A nagy latin betűtípusoknak ma már elkészültek az arab, héber, görög változataik is, melyek a betűtípus jellegzetességeit és a célírásrendszer jellegzetességeit is megtartják. Ezeken kívül azonban minden írásrendszernek megvan a maga történeti fejlődése, saját stíluskorszakai, felosztása.

 

MÁS ÁBÉCÉT UTÁNZÓ BETŰK

Létezik a görög írás mintájára készített latin betűs betűtípus is, melyet egyes görög kiadványokban találni. A cirill betűkkel író muzulmán tatároknak saját cirill betűs díszbetűjük van, mely az arab írást utánozza; hasonló a helyzet a cirill betűvel író birobidzsáni zsidókkal.

A távol-keleti betűk azonos szélességűek (monospaced). Az ilyen írások között megjelenő latin betűs írás sajátos - azonos szélessűgű - betűtípusú.

 

Idegen ábécék

„Writing systems are political” – Otl Aicher

A görög és cirill ábécék stílustörténeti beosztása a latinnal többé-kevésbé azonos, mert ugyanazok a nyomdászok tervezték az egyes korok latin, görög és cirill betűkészleteit. Más kultúrák (kínai, indiai, japán, arab stb.) betűkészletei azonban teljesen más történeti fejlődésen mentek keresztül (arab és héber betűket terveztek európai nyomdászok, pl. Garamond is).

Általánosnak mondható azonban, hogy ma a vágott tollírást utánzó vékony-vastag vonalak kontrasztján alapuló; illetve az azonos vonalvastagságú lineáris betűkészletek minden ábécében megtalálhatók.

A nem latin (és latin eredetű) írásokban a kurzívnak általában nincs megfelelője, de mivel a számítógépek lehetővé teszik, helyenként azonos formájú, de döntött betűket is használnak.

A mi kövér/félkövér betűnknek megfelelően vastagabb vonalú betűkészletek is léteznek, de hogy a betű mely része vastagszik meg, az már egyedi jellegzetesség lehet.

Néhány ország az idők során hivatalosan ábécét váltott: legtöbbször a latin betűre tértek át.

Törökország. Kemal Atatürk javaslatára Törökországban 1928-ban az arab betűket „egyik napról a másikra” felváltotta a latin (ez azt jelentette, hogy az idős emberek attól kezdve nem tudták elolvasni az újságokat, az új könyveket; s nem tudtak a fiatalokkal levelezni sem – és fordítva). Atatürk ezzel együtt egyfajta nyelvújítást is bevezetett. A korábbi ottomán törökre jellemző arab, perzsa és francia eredetű szavak helyébe vagy ősi török szavakat kerestek, vagy új szavakat kreáltak. A reform legnagyobb hátránya, hogy a mai emberek nem tudják a régi, még a 80 éves szövegeket sem elolvasni – sem az ábécéjüket, sem a nyelvüket nem értik (a reformot egy cikk „katasztrofális sikernek” nevezte. A mai nyelvőrök már az angoltól féltik a törököt: a Türkilizce-től (mint: hunglish).

Korea. A mai koreai ábécét (hangul) 1443–44-ben vezette be a kínai helyett Sedzsong király. Az új írás bevezetése ellenállásba ütközött. Észak-Koreában ezt, délen ennek egy (a japánhoz hasonlóan) kínaival kevert változatát használják.

Szomália. 1969-ben azért (is) volt puccs Szomáliában, hogy megváltozzon az ország ábécéje. Az arab megreformálására, egyszerűsítésére (folyóírás kurzív jellege helyett különálló betűhasználatúvá, a nyomdászat könnyebbé tétele érdekében) a 20. században többféle kísérlet is született, eredménytelenül. Talán ebben az is közrejátszott, hogy az arab írás a szent Korán írása. A máltai az egyetlen arab (keverék) nyelv, mely latin ábécét használ. Izrael a korábban vallásos szövegekhez használt hébert köznyelvűvé újította fel. A vietnami az egyetlen kelet-ázsiai nyelv, mely latin betűkkel ír. A török nyelvű közép-ázsiai országokban korábban még az volt a kérdés, hogy arab vagy más betűkkel írjanak-e. Azerbajdzsán 1923-ban a latint választotta, de 1939-ben be kellett vezetnie a cirillt. Végül 1991-ben, elnyert függetlenségekor a cirill helyett ismét bevezethette a latin betűt.

A Szovjetunió széthullása óta azonban sok nép és ország a cirill és a latin betűs írás között „ingadozik” napjainkban is (pl. tatár). A szerb hivatalosan és a gyakorlatban is mindkét (latin és cirill) írást használja – idősebbek a cirillt, fiatalabbak a latint kedvelik inkább.

Ábécék keverése

A Microsoft Tahoma betűtípusa minden nagyobb ábécé számára azonos megformálási elvek alapján készült el (a többi Open Type betűtípus hasonlóan multiszkriptuális).

Egy szövegben cirill vagy görög betűk használatakor először az idegen betűkészletet válasszuk ki és csak utána a latint, hiszen valószínű, hogy könnyebb a görög, cirill betűkkel azonos vagy ahhoz hasonló latin (magyar) betűkészletet találni, mint fordítva.

Kínai betűkészlet esetén használjuk a kínaiban lévő latin betűket: ezek némiképp eltérnek a mi betűtípusainktól, de a kínai karakterű szövegben ezek a megszokottak. Ezen túl kínai (japán, koreai) betűkhöz használhatunk sanserif betűtípust is latin betűs szöveghez.

 




Arab betűk

Az arab betűs írás, akárcsak a latin, a tollíráson alapszik. Az arabok azonban sokkal művészibb fokon űzték a tollírást, mint az európaiak, mert a figurális ábrázolás tiltása miatt a betűk rajzolása jelentette az illusztrációt is egyben. Az arab nyomtatott írás mindmáig megőrizte a tollírás jellegzetességeit. Akárcsak a mi kézírásunk, a betűk kötve vannak egymáshoz. A kötés vonalának hossza tetszőleges! Az írás iránya jobbról balra tart. Nincsenek kis- és nagybetűk, viszont az arab ábécé négyféle karakterkészlettel rendelkezik: szókezdő, belső, záró és önálló betűkkel.

Az írás a szent Korán írása, így különös jelentősége van; az arab írás a muzulmán hittel együtt terjedt, de a legtöbb nem arab nyelvű országban már csak vallásos jelentősége van. Akárcsak a görög, ez is a föníciai betűkből fejlődött tovább az arameuson keresztül.

Az ellentétes irányú íráson kívül a toll dőlésszöge is más volt, mint a latin írásé, ezért az arab betűk képzése egészen más alapú, mint a latiné.

A latin és az arab különbsége: a latin betűk függőleges vonalak, az arab betűk vízszintes vonal mentén orientálódnak.

Az arab írás sajátosságaiból következik, hogy kiemelésre másfajta lehetőségeket kell igénybe vennie: ilyen például a kiemelés színekkel, a kövér betűtípusnál az alsó vízszintes vonal megvastagítása, vagy a betűk kötésekor a kötés vonalának elnyújtása (akár végletesen). Látni döntött betűket is az arab kiadványokban, ez azonban többnyire hamis dőlt betű: a számítógép torzítja a betűket, ráadásul a latin írás irányának megfelelően jobbfelé döntve. Elég ritka, hogy egy arab dőlt betű balra dőljön (amerre kellene) és eleve dőltre lenne tervezve (a „kurzív” fogalma itt nem értelmezhető, hiszen az egész arab írás „kurzív”).

Akárcsak a latin betű, a ma használt arab betűtípusok is évszázados múltra tekintenek vissza. Többségük a 7–10. században alakult ki.

Az arab mellett a perzsa is arab eredetű jelekkel ír, de attól némileg eltérő ábécével.

Az arab betűvel írók háromféle számrendszert használnak: a „mi” arab számainkat (Észak-Afrikában), a keleti-arab („indiai”) számokat (أرقام هندية arqām hindiyyah) és a rendes arab számokat. A számok a szövegekben balról jobbra haladnak akkor is, ha a szöveg jobbról balra fut.

A modern kommunikációs eszközök ma még nem mindig képesek az arab betűk átvitelére (chat, SMS, mp3 tag, domainnevek stb.). Erre az arabok saját írásuk latin változatát használják. Az „arab chat-ábécé” számokat is tartalmaz (pl. a 3 az ajin jele) olyan hangokra, melyeknek nincs latin betűs megfelelőjük:

pl. britania al3o'9ma / britanya el 3ozma = بريطانيا العظمى = Nagy-Britannia




Arab betűstílusok




Cirill betűk (Кириллица)

A cirill betűk alapját adó glagolita szláv egyházi ábécét (словѣньскъ) a görög alapján tervezte Szent Klement a 10. században. A szláv óegyházi nyelvet a Thesszalonikiből induló Cirill és Metód vezette be, ezért nevezték el Cirillről az írást is.

Az első cirill nyomdai betű Krakkóban készült 1490-ben (Ludolf Borchtorp). Az első cirill kurzív 1583-ban jelent meg, és a kurzív változatot csak a 18. századtól alkalmazták együtt az állóval. 1647-ig csak vallásos tárgyú könyvek jelentek meg. Nagy Péter cár a korabeli cirillt egyszerűsíteni akarta, s ezzel Jan Tessig amszterdami nyomdászt bízta meg. A „köznapi írás” végül a 19. században állandósult. 1703-ban jelent meg az első újság, Nagy Péter személyes szerkesztésében és korrektúrájával. 1917/18-ban került sor a cirill utolsó nagy reformjára, amikor 4 karaktert töröltek belőle.

A cirill betűk ugyanazokon a korszakokon mentek keresztül, mint a latin, de hagyományosan kimaradt a reneszánsz. Cirill betűvel írnak a volt szovjet tagköztársaságok többségében, illetve az Oroszországon belüli nemzetiségek nyelvein, bár a török népek körében egyre inkább áttérnek egy módosított latin ábécére. Kezdetben cirillt használt a román is.

Az álló kisbetűk neve prjámoj srift, a dőlt kursziv, mely helyett néha sanserifet használnak (naklonnüj srift, dőlt írás).

A történeti latin betűtípusok digitális változatainak többsége az eredeti latin alapján megtervezett cirill betűket tartalmaz. A neohumanista cirillbetűtípusok különösen elterjedtek (Lazurski, Minion)




Görög betűk (Ελληνικό αλφάβητο)

A görög nagybetűk a latinhoz hasonló hagyományból erednek. A kisbetűk azonban valójában kurzívak, ennyiben a görög kisbetűs írás képe a latin kurzívra hasonlít inkább, pontosabban valahol a latin álló és kurzív között van. Éppen ezért a görög dőlt (pontosabban: döntött) kurzív betű nem szerves része a görög betűk történetének, hanem új fejlemény: kontrasztjában nem áll olyan erősen az eleve kurzív hatású álló betűk mellett, mint a latin álló-dőlt pár.

Az első görög nyomdai betűket Nicolas Jenson készítette Velencében. A latin betűk történetéből ismert nagy betűmetszők mind készítettek görög betűkészleteket is. Az első Görögországban nyomtatott könyv azonban csak 1759-ben készült Athosz hegyén, az első „polgári” nyomtatvány 1821-ben.

A görög nyomtatott betűknek három változatuk ismert:

orthotikus (az álló latin betűssel egyenértékű [görögül orthósz = álló]). Talpaik sokkal ritkábbak és kisebbek, mint a latin betűkéi. A 16. században eltűntek, s csak a 20. században jelentek meg újra (New Hellenic);

kurzív (a latin kurzívnak megfelelő, de létezik álló és dőlt változatban is). A 15. században jelent meg, de nem volt népszerű. Legnépszerűbb új változata a Porson (1806);

kancelláriai a kurzív ligatúrákkal (több száz!) díszített változata, mely a 16–18. század standardja volt.

A modern görög betűtípusok a latinhoz hasonlóan fejlődtek, de kisebb választékban léteznek.

Porson (1806 Richard Porson) Klasszikus görög szövegek típusbetűje.

Gill Sans Gill stílusában készített betű, nem ő maga tervezte.

New Hellenic (1927 Victor Scholderer)

Antigone (1927 Jan van Krimpen) Eredetileg szépirodalmi lírai könyvek szedésére tervezett humanista betű.

Heraclit (1954 Hermann Zapf) A Palatinóval együtthasználatra tervezett humanista betű.

A mai görögben egyféle ékezet van, mely lehet vonal vagy ritkán pont is. A nagybetűs szövegre nem rakják ki az ékezetet, kivéve a szókezdő betűt. Kérdőjel helyett pontosvesszőt használnak.

 




Kínai betűk

A mai kínai betűk a kalligráfia és a nyomdászat közös szüleményei. Szövegbetűként a betűtípusoknak két fő osztályuk van: a mi antikvánkhoz hasonló, vékony és vastag vonalakból álló, ill. azonos vonalvastagságú lineáris betűtípus.

Az olvasás iránya, akárcsak a japánban, tetszés szerint jobbról balra + felülről lefelé, vagy a miénkhez hasonló. A felülről lefelé olvasásnál lényegében 90°-kal el kell forgatni a szöveget, de közben a betűk eredeti irányukban maradnak.





Héber betűk

A héber is a főníciai írásból fejlődött ki, akárcsak a görög. Eredeti változata az i. e. 9. századból ered: máig csak vallásos szövegkhez használják. A mai héber ábécé a „szögletes héber” az arameusból fejlődött ki, az i. sz. 3. században. Sokáig csak vallásos szövegekhez használták, de ez a mai héber alapja. A 19. századtól kezdték használni nem vallásos szövegekhez.




Körzetek, díszjelek, nyomdai díszek

Különféle díszítőjeleink a barokk cikornyás kiadványok idején élték virágkorukat, de a 19. században is igen népszerűek voltak. A szecesszió korában sajátos szecessziós díszítéseket alkalmaztak, majd ezek eltűntek, és ma már ismét a barokkos díszjeleket használják, de csak ritkán, és megfelelő hangulatú kiadványokban.

Ma a körzetekhez külön betűtípusokként lehet használni (a font neve általában a Fleuron szót tartalmazza).

Díszkeretek – Cartouche ornaments

Díszkeretekhez ún. border fontok tartalmaznak sarok- és vonalmintákat. Bár néhány keretstílus (pl. sima vonal, szaggatott, pontozott vonal) minden kiadványszerkesztő programban található, ennél jóval nagyobb gazdagsága alakult ki az évszázadok során a kereteknek.

Díszkeretek vagy díszítő (ornamens) sorok létrehozhatók egyedi elemekből is (sorminta).

Körzetek – Fleuron Ornaments

Ezeket önállóan, általában középre igazítva alkalmazzák.

Körzetek – Flourish Ornaments

Mutató ujjak – pointer ornaments ☞

Egyéb elnevezések: index, fist 

A mutató ujjak hosszú szünet után a számítógépekben jelentek meg újra mint a linkre mutató mutatók.

Díszléniák – Fillet ornaments

A 30–40-es évekbeli napisajtó mindennapos díszítőelemei, mára azonban gyakorlatilag kihaltak: a számítógépek nem támogatják használatukat.

 




Kézírásos betűtípusok

Spencerian Script

P22 Cézanne, Adore, Chato Band, Comic Sans

Kézírást utánzó betűk. Hosszabb szövegre ne alkalmazzuk, mert igen nehezen olvashatók. Találunk közöttük 18–19. századi, vágott tollal írt szépírást (angol, francia vagy német ideáknak megfelelően) és mai golyóstollas vagy filctollas „macskakaparást” vagy gyors kézírást utánzó betűtípusokat is. A hazánkban általános iskolákban ma is tanított álló kézírás igen ritka a betűkészletek között.

Korunk jellegzetessége a Microsoft egy képregénybuborékokat használó szoftveréhez terveztetett Comic Sans betűtípus gyakori használata, főleg informális szövegek (viccek, hirdetmények, magánlevelek) esetén, ami jól mutatja, hogy a hétköznapi felhasználó a nyomtatott szöveget is igyekszik a kézírásoshoz hasonlóvá tenni, elkülönítve ezzel a nyomtatott „komoly” szövegtől: a kézírás stílusértékére ma (a kézírás utáni korban?) is szükség van. A betűket kínáló internetes oldalakon a kézírást utánzó betűket töltik le legtöbbször: arányuk minden betűfajta közül a legnagyobb. A digitális, nyomtatott betűs környezetben az emberek keresik a kézírás vizuális megjelenését: bár nem saját kezükkel, saját stílusukban, de a számtalan kézírás-betűtípus arra utal, hogy sokan sokfélét keresnek. A kézírásra láthatóan igény van, még ha géppel is írják.

Hasonló törekvés a korai brit újságlevelekben is előfordult: szépírásos betűkkel szedték a lapokat, hogy hasonlítsanak az „igaziakra” – talán nem utolsósorban azért, mert ezt az írásformát szokták meg, ismerték az olvasók (Gutenberg nem talált ki új betűformákat). A Gutenberg-biblia gót betűi, az itáliai antikvák, a kurzív nyomtatott betűk a maguk formájával is a vágott hegyű tollal való kézírást igyekeztek utánozni. (A kínai, japán, héber, arab betűk hasonlóképp: közülük talán a szóbeli betűkapcsolatokat nyomtatásban is kötő arab áll legközelebb a kézíráshoz.) Különösen a kézírás egyediségére utalnak a ligatúrák, szóperemi cikornyák (swath), betűváltozatok, melyek az idő előrehaladtával folyamatosan koptak ki a nyomdászok fiókjaiból. Bizonyára nem véletlen, hogy a random fontot épp kézírásos betűre fejlesztették ki (és nem az ólombetűk eltéréseinek „szimulálására”), és hogy a „csúnya” kézírást utánzó betűtípusok olyan népszerűek: a mai tipográfia sajátosan kifordult feladata, hogy igyekezzen úgy csinálni, mintha nem is nyomtatott betű lenne – de ahhoz, hogy ez valóban ilyennek is tűnjön, a felhasználónak a tipográfia és nem a kézírás szabályait kell alkalmaznia! Más kérdés a szépírásos betűk divatja. Ilyen betűket már a 19. században is kínáltak, de akkor még ugyanezek a formák viszonylag könnyen olvashatók is voltak, hisz ez volt a standard kézírás formája. Ma a szemünknek már szokatlan a szépírás, ezért – bár szépsége nem változott – nehezen olvasható, mégis sokan használják, mert – szép.

Comic Sans MS (1994 Vincent Connare) A Microsoft számára készült, egy olyan programhoz, melyben a képregényhez hasonló buborékban beszélnek a szereplők. Bár látszólag a legegyszerűbb kézírásos, „filctollal rajzolt" betűtípus, az informális szövegekhez, falragaszokhoz rendkívül népszerű. „Rejtett extrája” az eurójel: €

Tekton (1989 David Siegel) Frank Ching építész kézírásos betűi alapján készült.

 




Régiesnek ható betűk

Antique

 

Időnként divatba jönnek az eredeti nyomtatványok véletlenszerű hibáit, a papír és az ólombetűk egyenetlenségeit imitáló, általában valódi nyomtatott betű digitalizálásán alapuló antikva antikvák. Ezek kis méretben valóban eredeti nyomtatott szöveg illúzióját kelthetik. Elképzelhető, hogy az eredeti korszakban nem volt dőlt vagy félkövér verziója az adott betűnek.




Intelligens betűk

Beowolf (1990, Erik van Blokland)

A számítógépes betűtípusok képesek minden betűt máshogy rajzolni: erre a kézírás utánzásakor lehet a legnagyobb szükség. Az ilyen betűk azonban külön szoftvertámogatást igényelnek, ezért nem tudtak elterjedni.

Az Adobe Multiple Master fontok egyes jellemzői folyamatos átmenettel állíthatók, pl. vékonytól kövérig. Képes pl. arra, hogy az eltérő méretű betűk eltérő jellemzőjűek (pl. vastagságúak, arányúak) legyenek, akárcsak a nyomdai ólombetűk: a címbetűk relatíve vékonyabbak, mint a kisméretű betűk.

Hasonlóképp intelligens font az, amelyikben számos ligatúra szerepel, amit a számítógép megfelelően tud létrehozni és variálni (pl. Mrs Eaves [1996, Zuzana Licko]). Tetszés szerint kiválasztható, hogy mely előre elkészített, azaz megtervezett ligatúrákat akarja a felhasználó alkalmazni.




Szedés, mikrotipográfia

A „szedési" ill. „mikrotipográfiai" szavakat szinonímaként használom; s e szövegben a „tipográfiai" szót is ebben a szűk jelentésben használom. A mikrotipográfia tárgykörébe tartoznak a „tipográfiai részletkérdések" (pl. betűköz, sortávolság, egalizálás, behúzás; melyek egy részét a szerkesztőprogramok automatikusan is beállítják), és tartalmazza a tipográfiailag megfelelő írásjelek használatát is. Angol szakkifejezéssel kb. megfelel az orthotypography területének. 

 

Megjegyzés: az alábbi fejezetben található minták egy része tipográfiailag nem megfelelő a tananyagfelvivő rendszer korlátai miatt. Ezen esetekben a szöveges leírás veendő irányadónak.

 

 




Az idézőjelek családja

Történeti fejlődés

Az 1903-as Simonyi-féle kalauz[1] »-« jelet használ. Megemlíti, hogy „néha e jelet egyszerűbben írják: ,-‘", hozzátéve, hogy ez inkább kerülendő, „mert könnyen összetévesztik a vesszővel s a hiányjellel". S valóban, még a szabályzatban is zavaró a példa, mert a kezdő tagja valóban a vesszőnek felel meg (valószínűleg ezért került később fölülre, '-' formában, azaz mindkét helyen egyszerű aposztróf jellel[2]). Ő még a lúdlábat nevezi macskakörömnek, s gyakori használatát pl. címek esetén német hatásnak tulajdonítja. „A nyelvészeti munkákban egyes szók jelentésének kitüntetésére sokszor szükséges az idézőjel, de hogy ne legyen olyan tarka, ilyekor inkább az egyszerűbb jelet (,-‘) használjuk, ezt ,-‘ tehát kiemelőjelnek, a »-« jelt pedig az igazi idézetekre szorítjuk". Ez a funkcionális elkülönítés ma is él „-" ill. '-' formában.

Az 1929-es tipográfiai szabályzat kétféle idézőjelet fogad el helyesnek: a korábbi »-« alak mellett a „-" formát is.

Az 1939-es 7. kiadás a „-" és »-« jelet egyenrangúként használja, és megemlíti, vagy hogy „néha e jelt egyszerűbben írják: ,-‘ alakban.

Az 1954-es szabályzat (10. kiadás) hozza be és teszi kizárólagossá a „-" formát, a korábban egyenértékűként kezelt befelé mutató lúdlábas »-« megoldásra a belső idézőjel szerepét osztva. Miért változott meg a záró idézőjel „kunkorodása"? Talán Fábián Pál egy megjegyzése magyarázza a változtatás okát: „kézírásban a felfelé fordított vesszőpárt nem könnyű kitenni."[3]

Más országokban más az idézőjel alakja; több helyütt többféle is egyenértékűként használt, akárcsak korábban minálunk. A magyar „-" formával csak a lengyel (és némely holland) használat egyezik meg,

Az idézőjel és belső idézőjel használatát a mai Szabályzat pontosan definiálja.

- A 11. kiadás 1985-ös verziójában még olyan betűtípust használnak, melyen egyértelműen látható, hogy az idézőjel merre kunkorodik. Az új, 12. lenyomatban használt betűtípus egyes karakterei némileg eltérnek a korábbitól, pl. idézőjele nem „kunkorodó", hanem csak vastagodó vonalú, ami megnehezíti annak eldöntését, hogy pontosan melyik karaktert is kell záró idézőjelként használni: " vagy " alakút. Javasolt volna a 12. lenyomatnál használt betűtípus idézőjelét „kunkorodóra" lecserélni, hogy ez egyértelműen látszódjon.

- A Szabályzat nem említi az elsősorban humán - pl. épp nyelvészeti - kiadványokban használt aposztróf-párt '-', így javasolt volna ennek funkcióját itt meghatározni (sokan a ‘-' párt használják, angol minta alapján).


 

[1] Simonyi Zsigmond 1903. Az új helyesírás. Budapest, Athenaeum.

[2] Ma is él az alsó nyitó félidézőjel a lengyel belső idézőjel egyik lehetséges változataként ‚-' formában.

[3] Fábián Pál 1967. Az akadémiai helyesírás előzményei. Akadémiai Kiadó.

 

Idézés, Quotation mark

„0132 nyitó idézőjel, macskaköröm

"0148 záró idézőjel close quotes, macskaköröm

"0147 open quotes

'0146 single close quote, aposztróf, félidézőjel

‘0145 single open quote, félidézőjel

»0187 lúdláb (comillas [sp.], guillemets [fr.] vagy angled quotation marks)

«0171 lúdláb (comillas [sp.], guillemets [fr.] vagy angled quotation marks)

' láb (foot)

" hüvelyk (inch, coll)

´0180 perc (itt: ékezet jellel)

´´2×0180 másodperc

Minden szó szerinti idézetet, azaz olyan szövegrészt, melyet másoktól veszünk át, idézőjelbe kell tenni, és meg kell adni a forrását. Ez alól kivétel lehet, ha szépirodalmi műből idézünk úgy, hogy az idézés ténye nyilvánvaló, vagy ha az idézet egy szépirodalmi szöveg része.

Ha az idézőjelen belüli szöveget, teljes szöveg ismeretében egyértelműbbé tennénk egy betoldással, azt szögletes zárójelek közé tegyük: „Az ország [Ausztria] minden pontján jártam már.” Az idézetben talált hibákat zárójelbe tett sic! (=így) szócskával jelezzük, hogy egyértelművé tegyük, nem elütésről vagy rosz [sic!] idézésről van szó.

Az idézőjelet (kézírásban és nyomtatásban) az idézet kezdetén alul, az idézet végén pedig fölül tesszük ki. [...] Ha az idézőjelbe tett mondaton belül még egy idézőjelre van szükség, hegyével befelé forduló jelpárt használunk: Petőfi írta apjáról: „Szemében »mesterségem« / Most is nagy szálka még; / Előítéletét az / Évek nem szünteték.” (A Magyar Helyesírás szabályai. 11. kiadás, 256.)

 

A magyar idézőjel mindig alul indul és felül záródik, és „99-es” alakú, ahogy kézírással megtanultuk. „Ez csak kevés programnál jelenik meg automatikusan", ezért érdemes megjegyezni az Alt-kódjait. „Az idézeten belüli idézetre »ezt a jelpárt« használjuk, épp fordítva, mint a franciák a normál idézőjelként (franciául a nyilak kifelé mutatnak, magyarul befelé. Mindkét változatot számos nyelv használja).”

Régebben magyarul is elfogadott volt a »lúdlábak« normál idézőjelkénti használata (ma már nem).

» Régebben idézőjelet tettek ki
» végig egy idézett szöveg esetében
» az idézet sorai elejére.

A félidézőjelet, mindkét oldalán 9-es formájú aposztróf formában, az idézet 'harmadik szintjén' használjuk.

Idézéskor az idézett szöveget szedhetjük dőlt betűvel; elején és végén egy üres sorral, mindkét oldalán behúzásnyi méretű margóval.

Ha az idézet új mondat, akkor még mondaton belül is nagybetűvel kezdjük: „Ez helyes megoldás." (angolul mintára így is lehet: „[e]z a helyes megoldás”)

Bizonyos betűtípusokban az idézőjel nem kunkorodik, csak vonala vastagszik.

Angol nyelvű szövegek esetén a britek az aposztrófot és annak fordított párját használják idézőjelnek (‘ '), míg a kettős idézőjelet “ ” formában az USA-ban használnak. Mindkét esetben a másik jelpáros használt a belső idézethez. Az egyenes („írógép" vagy interneten megszokott) idézőjel egyik esetben sem használt idézésre.

 

 

APOSZTRÓF, HÜVELYK, FOKPERC

Magyar és angol használatban az aposztróf (hiányjel, félidézőjel) a 9-esként kunkorodó ' jel ('04, nehogy má'). A fok, fokperc, fokmásodperc jelölése: °, ', ”. A hüvelyk (coll, inch) és láb (feet) jelölése: ”, '. Angol használatban a nyitó aposztróf (pl. ‘68, évszámnál) 6-osként kunkorodik (nyitó félidézőjel).

 




A mínuszok családja

Történeti fejlődés

Az 1841-es szabályzat[1] még csak egyféle vonal-jelet ismertet (kötő vagy kapcsoló jel). Az 1929-es szabályzat kötőjelet és (kvirtmínusz hosszúságú) gondolatjelet ismer. Az 1954-es szabályzat iktatja be először az írásjelek közé a harmadik verziót, a nagykötőjelet.

A Szabályzat 1985-ös kiadásában a „gondolatjel" és „hosszú kötőjel" szavakkal különféle funkciójú írásjeleket határoz meg, tipográfiájában viszont egységesen kvirtmínuszt használ. A gondolatjel a nem tapadóként, a kötőjel pedig tapadóként[2] viselkedik, akár kis- akár nagykötőjelről legyen szó. A mai Szabályzat csak ezeket a tulajdonságokat említi, arról, hogy a jelek milyen (nyomdai) karakterrel írandók, nem rendelkezik.

A szabályzat fényszedéses 1985-ös kiadásában levő kvirtmínusz az új, számítógépen szerkesztett 12. lenyomatában már félkvirtmínuszként szerepel: a kvirtmínusz teljesen eltűnt. (Pl. a korábbi TU-154 vagy Budapest-Bécs írásmód tehát az új lenyomatban TU-154, ill. Budapest-Bécs). Ez nyomdászati, tipográfiai váltást tükröz, de megzavarja a számítógépen írókat, hiszen nem tudni, most melyik karakter a helyes. A szabályzat tehát megnevezi ugyan, hogy pl. a TU-154-et nagykötőjellel kell írni, de nem definiálja, hogy milyen is legyen a nagykötőjel: kvritmínusz vagy félkvirtmínusz. Az új lenyomat tehát háromféle (pontosabban, az elválasztójellel együtt négy) jelet tárgyal, de csak két karaktert alkalmaz rájuk. A nagykötőjel és a gondolatjel alakjának azonosságát csak a szabályzatban használt jeleket megfigyelve tudjuk empirikusan kikövetkeztetni, holott a 10. kiadás még szövegesen is megjegyezte: [a nagykötőjel] „alakjára nézve azonos a gondolatjellel". Ez a későbbi kiadásból kikerült. A 10. kiadás egyébként láthatóan a tapadó nagykötőjelnél is alkalmaz spáciumot, ami esztétikailag megfelelőbb, mint a spácium nélkül tapadó jel; a mai szövegszerkesztők gyakorlata azonban spáciumot nem ismer.

[1] Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai. Magyar Tudós Társaság. Ötödik kiadás. Buda, 1841.

[2] Tapad: nincs szóköz előtte ill. utána

 


Fontos:

– a gondolatjel és a nagykötőjel azonos hosszúságú jellel (félkvirtmínusszal) írandó

– a jelenlegi gyakorlatban magyar szövegekben az angol m-dash (kvirtmínusz: -) írásjelként nem használt.

– olyan esetekben, amikor a kötőjelnél hosszabb karakterek nem elérhetők, a szóköz nélkül tapadó -- forma használandó nagykötőjel helyett



 

ELVÁLASZTÁS

  • - kötőjel, elválasztójel, diviz (hyphen,trait d'union)
  • Lágy elválasztójel:
  • Word: ctrl+- (a rendes billentyűzeten, nem a numerikuson)
  • Quark: Edit->H&Js

Történet Korábban elválasztás helyett rövidítettek, ha nem fért ki egy szó, vagy jelzés nélkül választottak el. Az elválasztójel, a semipunctum a 14. századtól került használatba, eleinte kettős vagy ferde vonásként (a kötőjel egyes betűtípusokban ma is ferde vagy kettős ferde vonás).

Használat. A - jel azonos alakú, de két ellentétes célt szolgál: kötőjel funkcióban összeköt bizonyos szavakat (egy-egy, kell-e), elválasztójelként két sorba választ el egy szót. A kötőjel egyes esetekben a sor végén nem dobhatja át a kötőjel utáni tagot a következő sorba, pl. a

helyes-

e

helytelen megoldás. Ezért érdemes ilyen helyzetben törhetetlen kötőjelet használni. Kézi elválasztásra akkor van szükség, ha nagyon hosszú szavaink vannak egy sorban, és emiatt a szóköz megnő.

Az e-mail és webcímeket lehetőleg ne válasszuk el: nem triviális, hogy hogyan is lehet egyértelműen elválasztani egy kis‑jános@c‑com.nu típusú címet.

 

Az elválasztás hiánya miatt túl nagy szóközök

Az elkelkáposztástalaníthatatlanság például ilyen jelenséget okoz a sorkizárt bekezdésekben.

Elválasztáshoz elválasztójelet kell hasz-

nálni.

Szó első és u-
tolsó betűjét akkor se válasszuk el, ha az elvileg helyes volna. Összetett szavakat az összetétel határán válasszuk el akkor is, ha a szótagolás szerint máshol is lehetne.

Ne válasszuk el egymástól a sor végén a mértékegységet és a számot (11 kg).

Címeket ne válasszunk el.

Amikor kézzel elválasztójelet illesztünk be egy szóba, azt ne sima kötőjellel tegyük, hanem a feltételes (lágy) elválasztás karakterével (ctrl+-). Így ha később mégsem ott lesz a szó elválasztva, a - jel nem ma-rad benne a szóban. A lágy elválasztójel nem látható, ha az adott szótag nem sorvégi helyzetben van, de aktivizálódik sor végén.

A „mínuszjel" (mely nem igazi mínusz, mert az gondolatjel hosszúságú) megnyomásával egy mindkét funkcióban használható jelet kapunk, mely azonban bizonyos esetekben nem működik helyesen: sorvégen kötőjelként, sorközben elválasztóként funkcionál.

Egymás alatt lehetőleg 2-3 elválasztásnál több ne legyen, mert csúnya. Az egymás alatt található elválasztások száma a kiadványszerkesztő szoftverekben külön megadható.

Ha gondolatjelnél vagy kötőjelnél választunk el (utóbbi pl. földrajzi nevekben), a kötőjel vagy gondolatjel az elválasztójel szerepét töltse be, ne kerüljön át a következő sorba:

Luppa-

sziget

 

Szakszöveg esetén azonban az egyértelműség miatt mindkét helyen jelenjen meg a kötőjel, jelezvén, hogy nem elválasztójelről van szó:

Luppa-

-sziget

 

A magyar elválasztás szabályai jelentősen eltérnek az angol (vagy más nyelv) szabályaitól, ezért az automatikus elválasztást csak akkor szabad bekapcsolni, ha az adott program ismeri a magyar szabályokat. Ha a szoftverben található magyar elválasztóprogram, kapcsoljuk be, de ekkor is érdemes ellenőrizni (pl. összetett szavaknál): fussunk végig a sorok végén. Értelemszerűen ne használjuk a magyar elválasztóprogramot idegen nyelvű szövegre. Ha Wordben beállítjuk az adott szövegrész nyelvét, akkor ha a megfelelő programrészek rendelkezésre állnak, az elválasztást (valamint az automatikus javítási funkcióban az idézőjeleket, sorszámozást) az adott nyelvnek megfelelően végzi el.

 

TÖRHETETLEN ÉS TÖRŐ KÖTŐJELEK

Nonbreaking / breaking hyphen

Nem törő (törhetetlen) kötőjel: Word: ctrl+_ Quark: ctrl+= vagy ctrl+ó

Törhetetlen (nem törő) kötőjel: ha a - jelnek nem akarjuk megengedni, hogy elválasztójellé alakuljon, nem törő kötőjelet kell használni. Erre is csak ritkán van szükség, ha pl. ez: tudod-e, sorvégi helyzetbe kerül. Ez Wordben a ctrl+_ (vagyis ctrl+shift+-), Quarkban a ctrl+= vagy magyar billentyűzetkiosztás esetén a ctrl+ó billentyűparancsokkal érhető el.

A kötőjel (vagy elválasztójel) sok betűtípusban kicsit ferde, míg a gondolatjelek mindig egyenesek.

 

KISKÖTŐJEL

Az elválasztójellel azonos formájú a kiskötőjel, mely pl. az egy-egy vagy 8-at szókapcsolatokban fordul elő. Ezt sor végén a program elválasztójelként értelmezi, ezért ilyenkor át kell vinni a következő sorba egy elé beütött shift+enter használatával vagy nem törő változatával el kell kerülni elválasztását

A félig kihagyott szóösszetételek esetében a következőképp használjuk a kötőjelet: első- és másodfokú függvények, falfúrás és -vágás. A földrajzi nevek kötőjelezésére vonatkozó szabályokat lásd a megfelelő irodalomban! A kétezernél nagyobb, betűvel kiírt számokat kötőjellel tagoljuk (nyolcmillió-kétszázezer-hat), és idegen szavak végén a néma vagy a magyartól eltérően ejtett, valamint több szóból álló tulajdonnevekhez is kötőjellel kapcsoljuk a melléknévképzőt (Glasgow-ban, New York-i). Ha az idegen szó magánhangzóra végződik, a toldalékoláskor ez megnyúlik, amit írásban így érzékeltetünk: Rio - Rióban. Szintén kötőjelet használunk szóismétléseknél (pl. messze-messze), a mellérendelő szókapcsolatok egyes fajtáinál (pl. ide-oda, apraja-nagyja), az ikerszók egyes lazább fajtáinál (pl. gizes-gazos).

 

NAGYKÖTŐJEL, GONDOLATJEL

- 0150 gondolatjel (ha szóközök veszik körbe) = nagykötőjel (ha tapad a mellette lévő szavakhoz), En-Dash, félkvirtmínusz (½mínusz) Wordben: ctrl+numerikus mínusz

- 0151 nagykötőjel (csak régi használatban, ma már elavult), Em-Dash, kvirtmínusz (1mínusz) Wordben: ctrl+shift+ num. mínusz; Quarkban: ctrl+shift+= vagy ctrl+shift+ó

− U+2212 mínusz jel

A gondolatjel - közbeékelt gondolat használatára - az ALT+150 billentyűkombinációval hozható létre. Magyar használatában egyik oldalán sem tapad a szöveghez.

A gondolatjel és a nagykötőjel a mai magyar használatban azonos karakter (félkvirtmínusz), de a gondolatjelet szóközök veszik körbe, a nagykötőjelet (akárcsak a közönséges kötőjelet) nem: az közvetlenül tapad az előtte és utána levő szavakhoz.

Tehát a gondolatjel három karakter: szóköz-félkvirtmínusz-szóköz együttese.

Szépirodalmi kéziratokban szokás a gondolatjelet = vagy -- jellel helyettesíteni, mely könnyen kicserélhető a szöveg elkészültével a helyes karakterre.

Nagykötőjelet használunk valamitől valamiig kifejezésére: 6-12 óráig, 6-12. oldal, 1848-49), Bécs--Budapest vasútvonal.

Negatív számok mínuszjele is gondolatjel. A mínuszjel hossza elvileg megegyezik a plusz jel keresztvonásának hosszával, gyakorlatban a hozzá legközelebb állót használjuk: + - - - (Az unicode szabvány szerinti fontokban már külön mínuszjel is szerepel) (az internetre szabott Verdana betűtípus nem tesz különbséget e jelek között).

Típusjelzésre - pl. Apollo-15 és hasonló szerkezetekben - nagykötőjelet használunk.

A kvirtmínusz (=1 négyzet hosszúságú mínusz) karakter megjelölésére többféle szót is használnak magyarul, általáb


Térközök (betűköz, szóköz, sortávolság, behúzás)

SZÓKÖZ

Törő szóköz / Breaking standard / flexible space (variábel): Szóköz gomb
Nem törő szóköz / Nonbreaking standard space: Ctrl+5 [QuarkXpress 7]
Törő n szóköz / Breaking en space: Ctrl+Shift+6
Törő m szóköz / Breaking em space: Ctrl+Shift+7
Nem törő spácium / Nonbreaking Thin space: Ctrl+Alt+Shift+8
1/6 szóköz / 6-per-em space (különleges karakter beszúrása)

Történet. Szóközt az írátörténet kezdetén nem alkalmaztak.

A központozás (interpunkció) először valóban központozás volt: a folyószöveg·szavai·közé elhelyezett·pontokból·állt. Először olyan helyeken alkalmazták, ahol a szöveg enélkül már valóban értelmezhetetlen lett volna. A szövegek ugyanis a scriptio continua elve szerint egybeírt hosszan kanyargó folyószövegek voltak, mely hangos felolvasásra alkalmas volt. Eredete épp abban áll, hogy a szöveget hangos felolvasásra írták: valójában a hangzó, folyamatosan kimondott szófolyam hanghű vizuális kódolása volt.

A szóköz az európai kultúrában a 7. századtól általános.

A kínai vagy japán írás ma sem használ szóközt (az írásjelek után van térköz, de a szavak között nincs).

„Szóközt hagyunk a szavak, valamint az írás­jel­lel lezárt mondatok és tagmondatok között, a zárójelek és az idézőjelek közé foglalt közlési egységek előtt és után, a gondolatjel előtt és után stb. Nincs viszont szóköz a [...] kötőjel és a nagykötőjel két oldalán; a kezdő zárójel és idézőjel hozzátapad az utána következő, a berekesztő zárójel és idézőjel pedig az előtte álló szóhoz stb." (A Magyar Helyesírás szabályai. 11. kiadás, 239.)

A szóköz értéke a szerkesztőprogramban alapbeállításból kb. 80 és 120% között változik, a betűtípusban definiált 100% értékhez képest. Ez átállítható, ha a minimum/optimum/maximum értékeket módosítjuk. Érdemes kicsit nagyobb szótávolságot megadni.

 

SPÁCIUM

A spácium (ponthossz köz, 0,2 n vagy mások szerint: 1/6 szóköz, punctuation space) pont hosszúságú szóköz. Ezt kettőspont, pontosvessző, felkiáltójel, kérdőjel előtt szokták alkalmazni, hacsak már nincs eleve beállítva az adott karakternél. Szóköz helyett szebb, ha az ötnél több jegyű számok hármas csoportjait is ezzel választjuk el: 125 000 000. Spáciumot az adott karakter kern (karaktertávolság) értékének minimális növelésével is létrehozhatunk. Spácium tehető felkiáltójel elé vagy zárójelek belső oldalához.

 

NEM TÖRŐ SZÓKÖZ

Nem törő szóköz: ctrl+shift+szóköz

Törhetetlen (nem törő) szóköz: akkor van rá szükség, ha egy sor végén nem kívánt szóköznél törik meg a sor, pl. úgy, hogy az utolsó szó az 5 Ft típusú szerkezetű. Ilyenkor az 5 és a Ft közé törhetetlen szóközt kell beiktatni: ctrl+shift+szóköz. Ilyen esetben a gondolatjelek belső szóközeit is törhetetlenné kellhet tenni.

Nem törő, fix méretű szóközt használunk párbeszédeknél a kezdő gondolatjel után, számcsoportok tagolásánál, szám és mértékegység között.

BETŰKÖZ (kern)

A betűk közti távolság igényesebb kiadványokban (beleértve a napilapokat is) ritkább, mint az automatikus alapbeállítás, ezáltal jobb ezen szövegek olvashatósága. A betűritkítást a trackingérték változtatásával lehet globálisan állítani. Legfeljebb 5 értéknyi ritkítást válasszunk (optimálisan max. 2-3).

Ha egy sorba csak egy szó kerül, mert nem lehet elválasztani, mindenképp kényszermegoldást kell alkalmazni. Ez lehet a sor betűtávolságának növelése (pl. Élet és Irodalomban) vagy a sorkizárás helyett az adott sorban balra zárás alkalmazása. Mivel a betűköz növelése nagyon feltűnő: kiemeli a sort, a balra zárás inkább javasolt.

 

EGALIZÁLÁS (szóegyengetés)

Az egyes betűk közötti távolság betűpáronként más-más: a fa esetében az a betű behúzódik az f füle alá. Ezek általában a betűtípus fájljában be vannak állítva, minden variációra külön érték. Néha azonban, különösen a verzállal szedett nagyméretű címeknél nekünk kell utánaigazítani, egalizálni a betűk távolságát, a tracking-(betűköz) érték egyedi állításával.

Az egalizálás mintapéldája:

TAVALYI

 

SORKÖZ (leading) (ejtsd: leding)

A túl kis sortávolság nehezen olvasható. Érdemes nagyobb sortávolságot beállítani, hogy a szöveg elég szellős legyen. A minimális sortávolságnál épp hogy nem érnek össze a sorok: az Á betű vesszője és az y alsó szára. A sorköz jelölése: 10/12, ahol 10 a betűméret, 12 a sortávolság. Általában a betűfokozatnál 10-20%-al nagyobb sortávolság az ideális (10/12, 11/13). A sortávolság lehetőleg legyen egyenletes (azonos) a szövegben. Ezt a soregyen is betartathatja.

A számítógép automatikus sorköze (auto leading) általában a pontérték 120%-a. (Beállítás [Quark]: Preferences-Paragraph) Érdemes ehelyett saját értéket beállítani (így kiküszöbölhető, hogy pl. a kitevőket tartalmazó sorokban az autosorköz automatikusan megnöveli az adott sor sortávolságát, míg a többit érintetlenül hagyja).

Nagyméretű betűkből szedett címeknél a sorközt az automatikusnál általában jóval kisebbre kell állítani.

 

SOROK MEGFELELÉSE (SOREGYEN, sorregiszter)

Soregyen: Egy lap két oldalára nyomtatott szöveg esetén a sorok mindig egymás mögött (fedve egymást) álljanak (ez a lapot átvilágítva megállapítható). Ez automata sorvezető, soregyen (lock to baseline grid) segítségével egyszerűen elérhető. (Beállítás [Quark]: Preferences-Paragraph)

Alcímek esetén érdemes az alcím felett 1,5 (2,5), alatta 0,5 (1,5) sortávolságnyi üres sort beiktatni. A soregyen megőrzése érdekében az alcím alatti és feletti üres térrész összegének egész számra kell kijönnie.

Sorregiszter: Egymás melletti hasáboknál a sorregiszter az egy oldalon belüli sorokra vonatkozik: az oldalon található törzsszöveg, bármely hasábban legyen is, egymással egy vonalban található (ha oldalról nézünk rá, ez könnyen látható). Ez alól kivételek lehetnek a címek és alcímek és más betűfokozattal szedett hosszabb szövegrészek. Ugyancsak a sorregiszterhez illeszkednek a képek és az ábrák.

 

BEKEZDÉS BEHÚZÁS (beljebb kezdés)

¶0182

Word: formátum ® bekezdés ® típusa: első sor ® mértéke: pl. 10 pt. (pt: pont mértéke) vagy vonalzó elején levő fölső háromszög jobbra húzásával.

Történet. A bekezdés jelzésére a paragrafus szó p betűjéből alakult ki a bekezdés-jel (pilcrow, paragraph sign, alinea), míg az „elválasztó” szó (segregatur, separateur) s betűjéből a mai paragrafus-jelünk (section sign) (§).

Használat. A behúzás (paragraph indent, indentation) meghatározására sokféle iskola sokféle megoldást ajánl.

A magyar gyakorlatban gyakori, hogy egy vagy két n (négyzet) nagyságú, azaz egy- vagy kétszerese az épp használt betűméretnek (pontban kifejezve). Igazából ahhoz, hogy optikailag négyzetet kapjunk a behúzásban, általánosan két betűméretnyi behúzást kellene alkalmazni, azaz ez a javasolt megoldás (11 pontos szövegnél 22 pont). Keskeny hasábokhoz egynégyzetes, szélesebb hasábokhoz és széles szóközű szövegekhez kétnégyzetes behúzást ajánlanak.

Egy 10 pont nagyságú szövegnél ez kb. 40-60 karakter hosszúságú hasáb esetén 10 pont (3,528 mm), hosszabb, 60-80 karakter hosszúságú sor esetén 20 pont (7,056 mm) hosszúságú behúzást jelent.

Az a szöveg is helyes, ahol egyáltalán nincs behúzás, de akkor ennek következetesnek és indokolhatónak kell lennie. Ilyenkor az új bekezdést a bekezdések közötti térköz jelölheti egyértelműen. 

¶ A szövegek első bekezdésénél nem szükséges behúzást alkalmazni (tompa kezdés), hisz a behúzás azt jelzi, hogy új bekezdés kezdődik, s ez egyértelmű az első bekezdés esetén. Tehát az első bekezdés behúzás nélküli. ¶ Bizonyos iskolák (pl. a francia vagy a hagyományos magyar) szerint azonban az első bekezdést is behúzással kezdjük. Ez a megoldás tudományos szövegekben ma is gyakori. ¶ Megint mások szerint behúzás nélkül kell kezdeni az első bekezdést, ha fölötte a cím középre zárt volt. Ha nem, akkor behúzással kezdődik az első bekezdés is. ¶ Az új bekezdés jele eredetileg (a kódexekben) folyószövegben a paragrafusjel volt. ¶ A mai megoldáshoz hasonlóan ez is egyértelműen jelezte az új bekezdés kezdetét.¶ Ez a szövegközi alkalmazás különösen látványos, ha a paragrafusjel piros. • Más díszjelet is használhatunk helyette.

A bekezdés behúzást az interneten nem (vagy ritkán) alkalmazzák, helyette a gyakorlatban egy enterrel bevitt üres sor szerepel a bekezdések között. A css leírások alkalmazásával azonban mind a szabályos, betűmérettől függő mértékű behúzás, mind a sorok közötti plusz térköz automatikusan előállítható (lásd ott).

A bekezdések közötti üres sor (extra line space) növeli a szöveg áttekinthetőségét, de nyomtatásban inkább nagyobb gondolati egységek elválasztására használjuk, ne behúzás helyett. Az üres sor gyakran használt levelezésben. Ha üres sort akarunk használni a bekezdések elkülönítésére, azt a bekezdés térközbeállításánál határozzuk meg, ne egyszerű enterrel érjük el.

Párbeszédeknél minden sort (az elsőt is) behúzással kezdjük.

A behúzás mértékének az egész kiadványban azonosnak kell lennie, betűmérettől függetlenül, azaz az apró betűs részekre is a normál betűs szövegre vonatkozó behúzást kell alkalmazni.

A bekezdés utolsó sora - a kimenet - hosszabb legyen, mint a behúzás, és ha lehet, ne menjen ki a sor végéig.

 

FÜGGŐ SOR (Hanging indent, outdent)

Listákat, szócikkeket, szómagyarázatokat, bibliográfiákat általában függő sorokban szedjünk a könnyebb áttekinthetőség érdekében, oly módon szedni, hogy a bekezdés behúzása „negatív" legyen, azaz a többi sornál kijjebb kezdődjék.

Azaz ilyenkor a kezdő szó eleje emelkedik ki a szövegből.

A Quarkban ennek előállítása: Style ® Formats ® Left Indent: egy pozitív szám (a behúzás mértéke), ® First line: egy negatív szám (a visszahúzás mértéke).

Wordben a bekezdés formázási ablak „típusa" lehulló menüjében állítható be.

Lexikon esetén a címszók után nincs pont (ellentétben azzal a helyzettel, ha ez cím lenne).

 

[A függő sor a jelen tananyagban nem jeleníthető meg]

Hatszínnyomás A színes képsokszorosítás új találmánya, túllépés a négyszínnyomtatáson. Nemcsak a színtani szubtraktív alapszínekre bontják a képeket.

Kipontozás A szem vezetésére szolgál olyan esetekben, amikor túl nagy a távolság egy meghatározás és a hozzá tartozó adat között (pl. tartalomjegyzékekben).

 




Egyéb írásjelek

PONT, VESSZŐ

Történet. A pont Arisztophanész Büzantiosz - alexandriai könyvtáros - módszere volt. A fölülre tett pont (periodus) jelentette a mondatzárást. A középre tett pont (colon) hosszú szünetet, az alulra tett (comma) rövid szünetet jelzett.

 

KIHAGYÁS JELZÉSE: HÁRMASPONT (három pont)

Ellipsis

...0133

alt+ctrl+. (Wordben)


Történeti fejlődés. A két pont .. (punctum geminatum) eredetileg (is) hiányt jelzett, pl. nevek helyett alkalmazták. (A magyar gyakorlatban ez nincs meg, helyette hármaspontot használunk). A kihagyás jelzésére a korábbi gyakorlat sokszor három (vagy több) gondolatjelet (kvírtminuszt) használt (jellemző a cenzúra rostájában maradt szövegek hűlt helyén is). Az 1939-es 7. kiadás a kihagyás jeleit szóközökkel - - - használja, a hármaspontot pedig még félbeszakító jelnek nevezi (szóközökkel). A gondolatjelek ezen szerepköre mára a kihalás szélén áll.

A hezitálást, hiányt jelző hármaspont (vagy három pont) nem egyszerűen három pont, hanem külön karakter. Kicsit nagyobb köztük a távolság, mintha csak három pont volna. Egyes iskolák szerint kicsit (1-2 spáciummal) távolabb kezdődnek az utolsó karaktertől, mint a pont... Idézeten belül hosszabb kihagyást így jelezzünk: [...]. Ilyen esetben a hármaspont elé és után spácium is teendő.

An ellipsis...is not the same as three periods with spaces. . .

Angol neve (ellipsis) a görög 'kihagyás' szót veszi át. A stilisztikai szaknyelvben az ellipszis kihagyást jelent, azaz ha a beszélő valamit nem mond ki.

 

DETTÓ JEL (ISMÉTLŐJEL)

Bár hivatalosan „dettó jel" ilyen magyar elnevezés nincs, itt így különítjük el az (nem zenei!) ismétlőjelként szolgáló macsakörmöt. A karakter a kézírásban ismert leginkább, magyarul ilyen formában: - 〃 -, macskaköröm néven. A jel (ditto mark) a sor közepén áll, azaz nyomtatásban sem a „ sem a " jelet nem használhatjuk, hacsak nem helyezzük középre. A hivatalos unicode szabvány szerinti 〃 középen található (U+3003), de ez legfeljebb a japán karakterkészletekben található meg. Megfelel a latin ibid (ibidem) rövidítésnek is.

 

KÉRDŐJEL

Question mark

Történet. A kérdőjel a quaestio (kérdés) latin szó qo betűinek stilizált változata: egy Q egy kis o-ra helyezve (16. század).

A görög nyelvben kérdőjel funkcióban pontosvesszőt használnak.

 

FELKIÁLTÓJEL

Exclamation mark

Történet. A felkiáltójel a latin io (joy) összevont alakja: egy I egy apró o betűn.

 

ZÁRÓJEL, PER JEL

() görbe zárójel (parentheses / round brackets, fingernails [inf.])

[] szögletes zárójel (box brackets / square brackets, ácsklammer)

<> csúcsos zárójel, kúpos zárójel, „kacsacsőr”, „rókaszáj” (ritk.) (nem azonos a lúdláb idézőjellel) (angle brackets / chevrons)

{} kapcsos zárójel (curly brackets / braces, bajúszklammer)

Zárójelek hierarchiája. A zárójelek helyes használata: vagy

  • (első szinten kerek [második szinten szögletes {harmadik szinten kapcsos} bezárva] és befejezve) vagy épp fordítva:
  • {[()]}
Zárójelek döntése. Kétféle iskola is van a zárójelek döntéséről. Az egyik szerint (a zárójelbe tett, kurzivált szöveg mellett a zárójel is kurzív). A másik szerint a zárójel nem betű, ezért nincs a kurziválásnak értelme: a zárójel mindig áll, de ha kurzív szöveg van benne, (akkor spácium, egy kis térköz lehet) a belső részén. A döntés tiltása [minden] zárójelre vonatkozik.

Csúcsos zárójelet használunk pl. a html kódjaiban (tagjeiben).

A 》 ill a kínai, japán nyelvekben a címeket jelöli.

Szögletes zárójelet használhatunk azon idézetekben, melyekben az eredetihez képest módosítás történt, a módosított szövegrésznél: „[a]z új kormányban Deák Ferenc nem vállalt munkát, de az országgyűlés [róla elnevezett] többségi pártját (...) ő irányította”. A mondatkezdő nagybetű meg is hagyható eredeti formában.

Sic. Szögletes zárójellel jelezzük, ha fel akarjuk hívni a figyelmet arra, hogy az idézet nem a mi hibánkból hibás, hanem már az eredeti is ilyen volt: „Aszonta [sic!] hogy jól van”. A sic lehet felkiáltójellel vagy nélküli, és lehet dőlt [sic] (a zárójel álló) vagy álló [sic]. A sic latin sicut (=így) rövidítése.

 

PER JEL

Slash, stroke

A per jelet / ne alkalmazzuk zárójelnek (hacsak nincs más megoldás, pl. írógépeknél). Ez vagy tört számnál jelenik meg, pl. 3/4, de ilyenkor is kiváltható a megfelelő, már meglévő karakterrel: ¼, ½, ¾ (Alt+0188, 0189, 0190) vagy alapvonal-eltolással ugyanez elő is állítható.

Perjelet használunk mértékegységeknél, km/h, és verssorok törésénél, ha az folyószövegben szerepel: „Sósabbak itt a könnyek / S a fájdalmak is mások. / Ezerszer Messiások / A magyar Messiások".

 

ÍRÁSJELEK ZÁRÓJELBEN VAGY KÍVÜLE

(Az írásjel akkor kerül a zárójelen belülre, ha a mondat már a zárójelben is kezdődött.) Ha kívüle, a mondatvégi írásjel is (kívülre kerül).

 

KUKAC

at (egységár): angol használatban az „at” szót rövidíti (amiképp az & jel az és szónak felel meg) @ 8 o'clock.

 

FORDÍTOTT ÍRÁSJELEK (¿¡)

Történet. A spanyol fejjel lefelé fordított mondatkezdő felkiáltójel (signo de exclamación) és kérdőjel (signo de interrogatión) azért kerültek 1754-től a mondat elejére is, hogy a barokk cirkalmas mondatainál olvasás közben már a mondat elején tudja az olvasó, hogy kérdés vagy felkiáltás következik és ennek megfelelően tudja hangsúlyozni a szöveget.

 




Írásjelhasználat más nyelveken

ÍRÁSJELEK IDEGEN NYELVEN

A nem magyar nyelven írt szövegek írásjeleit a magyar nyelv szabályai vagy ajánlásai, szokásjoga szerint kell szedni. A nem így szedett szöveg hibás. A magyar könyvpiacon időnként találkozhatunk olyan fordításokkal, ahol a magyar változatban meghagyták az idegen tipográfiát, illetve olyan idegen nyelvű, hazai kiadású könyvekkel, amelyeket a magyar tipográfiai szokások szerint szedtek. Ezek hibásak.

Érdemes az írásjeleken kívül a nagybetűs ékezetes írás sajátosságaira is figyelemmel lenni. Bizonyos nyelveken a nagybetűkre nem rakják ki az ékezeteket vagy csak a szókezdő nagybetűn szerepelhet ékezet.

Tájékoztatásul közöljük néhány nagyobb nyelv jelhasználatát. E jelek használata pár évtized alatt megváltozhat!

A magyar és az egyéb nyelvű, pl. angol, német szabályok közt a legfőbb eltérés az, hogy míg a magyarban kizárólag egy forma használata számít helyesnek, angolul, németül többféle forma is lehetséges – ezek között azonban általában nincs olyan, amely a magyarral megegyezne. A tipográfiai szabályok finomságairól azonban a szakkönyvek is eltérő tanácsokat közölnek.

Az írásjelek használata a világnyelveken (a linkek könyvekből kifotózott példákhoz vezetnek):

 

Idézőjel

Gondolatjel

Párbeszéd

Megjegyzés

Dátum

Tizedesjegy

amerikai

nnnn-nnnn

”Nnnnn,” mondta.

vessző az idézőjelen belül. Nagy számok tagolása: 14,454,345

May 16, 2005

1.5

brit'

nnnn – nnnn

‘Nnnnn,' mondta.

vessző az idézőjelen belül

16 May 2005

1.5

német

nnnn – nnnn

»Nnnnn«, mondta.

 

16. Mai 2005

1,5

« francia »

 

« Nnnnn.

- Nnnnn ? kérdezte.

- Nnnnn. »

szóköz a következő írásjelek előtt: ? ! : ; » «

 

16 mai 2005

 

1.5

spanyol

«spanyol»

nnnn -xxxx- nnnn

-¿Nnnnn? – kérdezte -.

 

16 mayo 2005

1.5

«orosz»

 

- Nnnnn – mondta.

 

16 мая 2005 г.

1,5

 

Az írásjelek használata európai nyelveken:

 

Idézőjel

Gondolatjel

Párbeszéd

Megjegyzés

Dátum

ÉNY-EURÓPA

 

 

 

 

angol'

Angol – gondolatjel

‘Angolul,' mondta.

Egyesült Királyság

16 May 2005

dán

 

-Dánul! kiáltotta. vagy

- Dánul, mondta -

 

16. maj 2005

norvég

Norvég – gondolatjel

Norvég – gondolatjel

«Norvégül.» vagy

- Norvégül.

 

16. mai 2005

svéd

 

- Svédül.

 

16 maj 2005

finn

 

- Finnül.

 

16. toukokuuta 2005

holland

Holland-gondolatjel

‘Hollandul', mondta.

 

16 mei 2005

német

Német – gondolatjel

»Németül«, mondta.

 

16. Mai 2005

DNY-EURÓPA

 

 

 

 

« francia »

 

« Franciául mondta.

- Valóban ? kérdezte.

- Igen. »

Előtte is (néha kis) szóköz áll: ? ! : ; » «

Csak utána (mint magyarban): . ,

16 mai 2005

 

olasz

 

«Olaszul» mondta.

 

16 maggio 2005

portugál

Portugál – gondolat.

- Portugál. vagy

- Portugálul – mondta. vagy

«Portugálul.»

 

16 Maio 2005

spanyol

«spanyol»

spanyol -közbezárt- gondolatjel.

-¿Spanyol? -kérdezte-.

 

16 mayo 2005

KÖZÉP-EURÓPA

 

 

 

 

„magyar”

Magyar – gondolatjel.

- Magyarul – mondta.

 

2005. május 16.

„cseh”

 

 

 

16. května 2005

lengyel

Lengyel – gondolatjel

Lengyel – gondolatjel

- Lengyelül – mondta.

 

16 maja 2005

román

Román – gondolatjel

- Románul ! Így. vagy

- Románul.

 

16 mai 2005

szlovák

Szlovák – gondolatjel

Szlovákul,” mondta.

 

16. mája 2005

horvát

»horvát«

Horvát – gondolatjel

- Horvátul.

 

16. svibanj 2005

»szlovén«

Szlovén – gondolatjel

»Szlovén párbeszéd.«

 

16. maj 2005

«szerb»

 

- Szerbül – mondta. vagy

„Szerbül”, mondta.

Latin betűs

Cirill betűs

16. maj 2005

16. мај 2005

KELET-EURÓPA

 

 

 

 

”török”

 

 

 

16 Mayıs 2005

«orosz»

 

- Oroszul – mondta.

 

16 мая 2005 г.

«ukrán»

 

- Ukránul.

 

16 травня 2005 р.

bolgár

Bolgár – gondolatjel

- Bolgárul – mondta.

 

16 Май 2005 г.

 

Lásd még: tipográfiai minták galériája!

 

Irodalom 

Az idegen nyelvű írásról természetesen legjobb az adott nyelv helyesírási vagy tipográfiai szabályzatából tájékozódni, pl.

Ortografía de la Lengua Espańola. Real Academia Espańola, Madrid 1999. http://www.analitica.com/bitblioteca/rae/ortografia.pdf;

Yves Perrousseaux : Manuel de typographie française élémentaire. Atelier Perrousseaux, 2000

Rčgles de ponctuation & dactylographie http://perso.wanadoo.fr/vdl19/Pages_Astuces/regles_ponctuation.htm;

Jane Straus: The Blue Book of Grammar and Punctuation 8th edition, 2004, http://www.grammarbook.com/;

Deutsche Rechtschreibung. AOL Verlag Frohmut Menze GmbH http://www.neue-rechtschreibung.de/regelwerk.htm stb. 




Felsorolás, cím hierarchia

FELSOROLÁS, DÍSZPONTOK (BULLETS)

  • 0183
  • 0149
  • A díszpontok alatti szöveget nem a sor elejére, hanem a díszpont alá kell igazítani.
  • Így sokkal szebb és áttekinthetőbb szöveget kapunk.

 

- Felsorolhatunk gondolatjellel is

- ha nem akarunk sorszámozni.

 

A díszponztok is az új bekezdést jelzik. Sorszámozott felsorolásnál a helyi érték jobbra zárt, ezt pont és szóköz követi. Ha számot használunk, a szám és a szöveg is antikva vagy kurzív. Ha betűt használunk, a betű (és a hozzá kapcsolódó zárójel) kurzív, a szöveg utána antikva - vagy fordítva. Szám után pont, ábécés felsorolásnál a betű után kerek zárójel következik. Mind a betű, mind a zárójel egyaránt kurzív a nyomdász hagyomány szerint. Számozott felsorolás esetén a többjegyű számok jobbra igazodnak.

 

1. felsorolás

10. felsorolás

100. felsorolás

 

 

a) felsorolás

b) felsorolás

 

A Word ennél többféle kombinációt is lehetővé tesz (formátum ® felsorolás), de azok tipográfiailag hibrideknek, nem bevetteknek számítanak.

A gyakorlatban ezt tabulátorral elválasztott szöveggel lehet ezt létrehozni, „Tab-1.-Tab-felsorolás" együttessel, ahol az első Tab-pozíció jobbra igazított, a második balra. Wordben a helyes alakok kézzel állíthatók be a Felsorolás és számozás menüpontban. Ugyancsak itt rendelhető a nem számozott felsorolásokhoz egyéb karakter, pl. beikszelhető négyzet stb.

 

 

CÍMEK ÉS ALCÍMEK HIERARCHIÁJA

A címek mérete lehet azonos a szövegmérettel (ezen belül lehet vastag, dőlt, verzál, ritkított) vagy nagyobb (sőt, kisebb is!). Ha al- és felcímeket is használunk, az azonos fokozatú cím tipográfiai megoldása minden esetben azonos legyen. A címet általában vagy a szövegbetű betűtípusából, vagy azzal „ellentétes" betűtípusból (talpas vs. talpatlan) szedik. Különféle betűtípusú címek alkalmazása egy kiadványon belül nagyon csábító lehet, és nagyon csiricsáré összképet ad. Ez nem vonatkozik az azonos betűtípus eltérő változataira, azaz alkalmazhatjuk ugyanannak a betűtípusnak világos, kövér, keskeny, extra kövér stb. változatait is.

Az alcímek előtt általában 1,5, alatta 0,5 sornyi térközt hagyunk vagy

Az alcímek előtt 1, alatta 0 sornyi térközt hagyunk vagy

Az alcímek előtt 2, alatta 1 sornyi térközt hagyunk.

 

Címek hierarchiájának jelzése tipográfiai módszerrek

PÉLDA 1. RENDŰ CÍMRE (verzál, normál, kissé ritkítva, nagyobb méretben)

PÉLDA 2. RENDŰ CÍMRE

Példa 3. rendű címre

Példa 4. rendű címre

Példa 5. rendű címre

 

Egy másik rend szerint (félkövér nélkül):

1. RENDŰ CÍM

2. rendű cím

3. rendű cím

 

A főcímeket hagyományosan nagybetűvel (verzál), kicsit ritkítva szedjük.

A címek, alcímek nem kezdődnek behúzással.

Ha [...] a cím szövegben van, s utána mondat kezdődik, a végére pontot teszünk: A személyes névmások. Személyes névmásoknak nevezzük azokat a szava­kat... (A Magyar Helyesírás szabályai, 11. kiadás, 266.)

A könyvek címei a következő hierarchiába rendezettek:

1. rendű cím: részcím
2. rendű cím: fejezetcím
3. rendű cím: alfejezetcím
4. rendű cím: szakaszcím
5. rendű cím: pontcím
6. rendű cím: alpontcím
7. rendű cím: bekezdéses cím (nem azonos a bekezdésekkel!)
8. rendű cím: marginális vagy mandzsettacím

Bekezdéses címek. A bekezdéses címek egy sorban vannak az adott bekezdéssel. Szedésükre bevett gyakorlat, hogy pont zárja le őket, ám a pont - mint a címeknél általában - el is maradhat. Ekkor azonban más tipográfiai megoldással kell élnünk:
Például nagyobb közzel a bekezdéses cím után Ez egy megoldás, vagy:
Akár valamilyen jel alkalmazásával · Ez is egy megoldás.

 

Címek hierarchiájának jelzése számmal vagy betűvel

Az alcímek hierarchiáját jelezheti a tipográfiai megoldáson túl - helyette - számmal vagy betűvel jelzett taglalás. Ez tudományos műveknél fontos, ahol a hivatkozás szempontjából lehet rá szükség. Akkor is szükséges, ha a szöveget nem lehet tipografizálni.

Egy „általánosított" klasszikus típus szerint a hierarchia:

I. Főcím római számmal

1. Alcím arab számmal

a) Alcím kisbetűvel

A) Alcím nagybetűvel

α) Alcím görög betűvel

 

A modern típus szerinti hierarchia

1. Főcím

1.1. Alcím

1.1.1. Második szintű alcím

 

Angolul az utolsó szám végén nincs pont (lévén hogy ott a sorszámokat amúgy sem ponttal jelölik), pl. 1.2.5.7

 




Ligatúrák

A ligatúrákat (betűfűzéseket) a mozdulatokkal és hellyel takarékoskodó kőbe vésett és kézírás hozta létre. Ezekből a nyomdászat első éveiben rengeteget átvettek, külön ólombetűvel, de később a ligatúrák száma fokozatosan csökkent.

Ma már csak a kész betűként megmerevedett ae, oe ligatúrák, a német ss, az et jel ligatúrái élnek, illetve a valódi, azaz két különálló betűt csak alkalmi kapcsolatukban egybefűző betűfűzések közül az fi ligatúra, általában csak a könyv formátumú igényes kiadványokban.

A legtöbb diák - és olvasó - még sohasem érzékelte az általa olvasott szövegben a ligatúrákat, holott biztos találkozott velük. A ligatúra azonban a tipográfiai igényesség jelzése.

Az igényes kiadványszerkesztésben (könyvekben mindig) ligatúrákat - betűkapcsolatokat - is alkalmaznak. A kódexek korában a kódexíró az egyes betűket számtalanképp kapcsolta. Kézírásban mi is máshogy írjuk a betűket, pl. az és szóban vagy a gy, ty, sz kapcsolatokban, szó végén vagy elején. A nyomtatáskor a nyomdász még sokszor több tucatnyi ligatúrát is készített, hogy minél harmonikusabb és kézíráshűbb legyen a nyomtatott szöveg.

A számítógépek - bár technológiailag könnyű volna megoldani - nem igazán támogatják a ligatúrák használatát (kivétel pl. Zuzana Licko Mrs Eaves nevű fontja és a hozzá való Just van Rossum által írt szoftver). Mára két ligatúra használata maradt életben, de azok is szinte kizárólag az igényes könyvekben: ezek a [ligatúra nélkül / ligatúrával alakok:] fi/i és fl/j, néha az ff/H, ft/K, ffi/I, ffl/J; angol vagy latin szövegekben a G, C, D, f ligatúrák. Még ritkább az fj/S, tt/tt ligatúra, némely magyar betűtípusnál találkozhatunk ty, gy ligatúrával.

Gutenberg Bibliájában (1445) 36, Francesco Griffo első kurzív betűtípusában (1499) 70, Claude Garamond Royal Greek betűtípusában 352 ligatúrát használt.

A német ß (Alt+0223) a régi s (hosszú s, long s, ellentétben a mai „kerek” s-sel) („ſ") és a „s" ligatúrája. „magyar” neve scharfes S [sárfeszesz], a németek azonban eszett [eszcett] néven nevezik: ennek etimológiája a betű s+z eredetére utal: az eredetére vonatkozó kétféle vélemény (s+s ill. s+z) a jel kétféle elnevezésében is együtt él. (Az s+z változat a magyar sz hangra is utalhatna). Mivel hangértéke (és mai megfelelője) ss, így az ſ+s magyarázat éppoly helytálló, mint a kinézete alapján kikövetkeztethető ſ+z (régies z) ligatúra. A görög béta jeltől alsó szárának hiányával (is) különíthető el (ß/β).

A magyar nyelvű nyomtatványokban az 1500-as években előbb a gót, majd latin betűs könyvekben is használták az ß korabeli formáját, pl. a vizsolyi Bibliában 1590). Később a helyesírásból következően megmarad a hosszú s-t használó ſz forma, de már ligatúra nélkül, antikva z-vel szedve, a 18. század végéig.

Az ß kisbetű; bár készültek „kísérletként” nagybetűs változatai, verzálként hagyományos SS-t használunk helyette.

 

Szintén két s-ből alakult ki a paragrafusjel (§).

A magyar ö, ő betűk az o és az e ligatúrájából fejlődtek ki, ahol eredetileg az e az o betű fölött állt: ő.

Et jel (ampersand). Ligatúrának számít az et jel (és, &, Alt+38), mely az e és t kapcsolatából származik eredetileg. A betűtervezők kedvenc karaktere a dőlt &, melyben kiélhetik betűtervezői kreativitásukat.

Logotype. Az angol nyelvhasználatban a The, of, and stb. szavak ligatúráit logotype-nak hívják.

Ligatúrák számítógépen 

A Word nem támogatja ligatúrák használatát. Itt ligatúrák a szimbólum beszúrása paranccsal érhetők el olyan betűtípus esetén, mely ezeket tartalmazza (pl. Times New Roman); utána megfelelő karaktercserével kerülhetnek az egész szövegben a megfelelő helyre.

A windowsos QuarkXpress 7 előtti verziói nem támogatták ligatúrák használatát még akkor sem, ha azt tartalmazza a karakter. Ilyenkor Fontographerben olyan karakterhelyre kell illeszteni a ligatúrát, amit ritkán használunk. De itt mi magunk is készíthetünk ligatúrákat! Wordben speciális karakter beszúrásával lehet használni.

InDesignban és QuarkXpress 7-től automatikusan állítható a ligatúrák kezelése, azaz gombnyomásra a megfelelő betűkapcsolat helyén az egész szövegben megfelelően jelennek meg az fi, ffi és fl ligatúrák.




Számok és más jelek

Történet

Római számok

ⅠⅡⅢⅣⅤⅥⅦⅧⅨⅩ

Unicode:2160-216F; kisbetűs: 2170-217F, fordított C: 2183-2184

A római számok kialakulása a kézen számolás hagyományának vizuális tükre: az I az egy ujjat, a V egy tenyért (5 ujj), az X két, szembefordított tenyér (10 ujj) jele. A római számok föléhúzása ezerrel szorzást jelentett. A J, mely nem azonos a mai J-vel, eredetileg felet jelentett (talán egy begörbített ujjra utalva, de a „hivatalos" magyarázat szerint a semis (fél) szó s betűjének elfelezéséből). Franciaországban létezett már a mi helyiértékes számolásunkhoz hasonló, a szóbeli nyelvhez igazodó számolási megoldás is: CCCC helyett IIIIC, illetve a francia számolási filozófiának megfelelő IIIIXX a 80 helyett (quatre-vingt, azaz 4-szer húsz)

A korai nyomtatványokon (pl. évszám megjelölésénél) a következő rómaiszám-változatokkal találkozhatunk: (I) vagy )I( – 1000; I)– 500 [a zárójelek C illetve tükörkép C betűket helyettesítenek] alakú, a teljes jel a középkori kerek M alakjára emlékeztet).

Irodalom: A. Capelli: Lexicon abbreviaturarum

 

Arab számok

A 15. századig az arab számok egy része más formájú volt, mint ma. A 4-et eredetileg a 8-as alsó részének a levágásával keletkezett jellel írták (felezett nyolcas: 8/2=4), ez 45 fokban balra később öntve vált a mai nyomtatott 4, a kötést megszaktíva pedig az írott 4 számunkká. A 7 fejjel lefele álló V alakú volt, ez szintén jobbra elfordulva alakult át 7-é. A mai számformák egységesítése a könyvnyomtatásnak köszönhető.

A számok eredetileg a betűkhöz hasonlóan „kisbetűsök", ugráló számok voltak (1234567890), a ma elterjedt álló „nagybetűs" számok később alakultak ki. A római és arab számok a 20. században is néha keveredtek, pl. a dátumozásban (II. 7.), mára azonban - a számítógépes karakterkezelés miatt - az arab számok egyeduralkodók kezdenek lenni. A római számok pl. uralkodók sorszámozásánál őrzik pozíciójukat.

Az „arab” számok globális elterjedése. ٠١٢٣٤٥٦٧٨٩ Az „arab” számokat az egész világon átvették. A konzervatív arab országokban azonban még az „eredeti” arab számokat használják (a „liberálisak” a mi számjegyeinket).

A kínai számjegyek. 一二三 四五六七八九十 A japán és kínai nyelv is a mi számírásunkat vette át. Az eredeti kínai (és az innen átvett japán) számok (kandzsi jelek) azonban néhol még ma is használtak pl. oldalszámozásra japán kiadványokban.

Használat. A számokat irodalmi szövegben általában betűvel írjuk, kivéve a hosszú évszámokat. A számjeggyel írt, öt- vagy többjegyű számoknál hármas csoportonként szóközt (pontosabban spáciumot) tehetünk (pl: 156 101). Vigyázni kell, hogy az ezresek ne ugorjanak áta következő sorba (nem törő szóköz).

A nullát és az egyest a mechanikus írógépeken O (nagy o), illetve l (kis L) helyettesítette. Ezek a jelek néha megjelennek (pl. beszkennelt dokumentumokból), de használatuk hiba: az O nem azonos a 0-val.

Regionális eltérések a számírásban

Az alábbi egy részlet az ausztráliai számírásról (az USA-ra is alkalmazható) 

"Más a kézírás. Erre kezdetben nagyon ügyelned kell. Írj nAgy, nyOmtaTott betűkkel, mert különben félreolvassák a legfontosabb adataidat. A számokat, plÁne a baNkszÁmlákÉT nem szabad eltéveszteni. Az 1 (egy) az kézírásban MINDIG egyetlen függőleges vonal. Ha két vonallal írod, ahogy az első osztályban tanultad, akkor menthetetlenül 7-esnek olvassák. Hallottam olyanról, hogy valakinek rossz helyre küldték a pénzét, mert európai módon írta a számlaszámot."

Forrás: http://www.bertok.com/nevjegy.shtm

 

Számok a tipográfiában

Kétféle számsor létezik: az álló és az ugráló.

Ugráló számok általában reneszánsz betűtípusokhoz „jár", jobban belesimul a kisbetűs szövegbe, jellemzőiben ahhoz hasonló, tehát kisbetűs szövegben alkalmazzuk. Az elmúlt évtizedekben főleg szépirodalmi szövegekhez használták, de újabban már napilapokban is általánossá kezd válni. Az álló (verzális) számok a közelmúltban egyeduralkodók voltak, mára „divatjamúltak" lettek, különösen, hogy a népszerű Georgia betűtípus nem ezt tartalmazza. Nagybetűs szöveghez, pl. verzál címekhez azonban semmiképp se használjuk.

Az igényes betűtípusokban elvileg mindkettőnek lennie kellene.

  • Ugráló (kurrens) számok (oldstyle figures, lowercase figures, non-aligning figures, chiffres elzéviriens) (pl. Georgia számai)
  • Álló (verzális) számok (linig figures) (pl. Times New Roman számai)

Ha bizonyos funkciókban római számokat használunk (pl. XX. század), akkor a szövegben végig következetesen így járjunk el. Japán betűkészletekben a római számok (alá- és föléhúzással) külön karakterként megtalálhatóak.

Az ugráló és álló számok használhatók stíluskorhoz kötötten, azaz reneszánsz betűkhöz is, de ma már formai jegyeik alapján is elkülönülhet használatuk: kiskapitálishoz és kisbetűkhöz ugráló számokat, nagybetűhöz álló számokat ajánlanak egyes tipográfusok. (Pro betűtípusokban mindkettő megtalálható.)

Mértékegységek előtt van (nem törhető) szóköz, utána nincs pont, pl: 5 kg pezsgőtabletta.

A betűtípus kiválasztásakor ügyeljünk arra, hogy ha egy szöveg sok számot tartalmaz, a szám egyértelműen elkülöníthető legyen a betűktől. Ez pl. az 1 l I karakterek esetén fontos: egyes betűtípusokban ezek azonosak, pl: 1 l I (Gill)

Egyenlő betűtávolságú (egyenméretű) számok (tabular figures) Ha a számok helyi értékének helyzetét jelezni akarjuk (pl. összeadást írunk egymás alá), egyenlő betűtávolságú (monospaced, tabular spaced), általában verzális számot használjunk.

Arányos számok (proportional figures) Ezek a számok a szám rajzának megfelelően kisebb vagy nagyobb helyet foglalnak (az 1 keskeny, a 8 szélesebb). Pl. címekhez mindenképp ajánlott.

TIZEDESVESSZŐ

A magyarban mindig tizedesvesszőt használunk, míg az angolban tizedespontot. Tehát a helyes megoldás: 100,5 MHz, és nem 100.5 MHz.

 

FOKJEL

 

° ALT+0176

 

Történeti fejlődés. A hőfok jelzésére az 1929-es szabályzat az 5° C formulát javasolja. A hőfok megjelölés a 10. kiadásban C°, és ezt a szabályzat külön megemlíti, a 11. kiadásban °C alak szerepel, de ez csak a szótári részben szerepel.

A magyaros használat sokáig 15 C° volt, ma már a nemzetközi 15 °C-ot hasz­nálják. Kelvin-fok után nem kell fokjel: 273 K.

 

SORSZÁM JELZÉSE

Magyarul ma ponttal jelezzük a sorszámokat, de angolul felső „kitevőben” szereplő rövidítéssel (1st,2nd) akárcsak régen a magyarban (martius 15ik napján). Ugyanígy a latin -o jelzi a sorszámot, pl. primo, quarto (1o, 4o). Utóbbiaknál nem a fok jelet, hanem az o/a betűcskét alkalmazzuk.

00AA + ALT+x [Wordben]: hímnemű sorszámjel (-a)
00BA + ALT+x [Wordben]: nőnemű sorszámjel (-o)

 

MATEMATIKAI JELEK

A szorzókereszt nem azonos az x betűvel. Helyes használata a × (ALT+0215) jel alkalmazása. (Ez a lap 21 × 29 cm nagy.) A mínusz jel nem azonos a kötőjellel.

 

SZÁZALÉKJEL

A százalékjel szóköz nélkül tapad a számhoz: 5%.

 

KELTEZÉS, DÁTUM

A dátum egyes tagjai közé szóközt teszünk:

1999. 02. 24.

Ha kötőjelet kapcsolunk dátumhoz, a pont eltűnik: március 2-án. Az évszámhoz kapcsolt birtokos szerkezetnél nincs pont utána: 1484 telén. A hónapnév magyarul mindig kis betűvel kezdődik, akkor is, ha a számítógép máshogy szeretné:

2002. január 22.

Az amerikai dátumforma: November 4, 1988, míg a brit: 4 November 1988.

Hivatalos (szabványos) nemzetközi dátumforma: 2002-12-31

A Helyesírási Szabályzat 11. kiadása a keltezésnél leíró jelleggel, mint „terjedőben lévőt" említi a 1995-11-24 alakot, nem utalva annak helyes vagy helytelen voltára, ami veszélyes, hiszen ezzel precendest teremt: minden, számítógépek miatt „terjedőben lévő" alakot szentesít. Ez a formátum valójában szabványosított ISO-dátumformátum[1], mely egyes termékeken megjelenhet, de csak azért, mert nemzetközi szabványnak számít, folyószövegben mégsem lenne elfogadható.

-Manapság, tekintettel korunk évszámára, az évszámban csak a teljes, négyjegyű változat elfogadható (2005. 01. 05), és a külföldi évszámrövidítések megtévesztő voltára tekintettel (05. 06. 07.) erősen ajánlott a hónapokat sem számmal, hanem betűvel vagy római számmal rövidíteni (2005. nov. 7.).



[1] ISO 8601. A szabvány az 19951124 alakot is tartalmazza, ha nincs hely a kötőjeleknek. Felfigyelhetünk rá, hogy a nemzetközi ISO szabvány azonos a (logikusabb) magyar gyakorlattal és nem pl. az angollal. Az írásjeleknek nincs ISO szabványa.

 




Szedésminták idegen nyelven




Egyéb mikrotipográfiai kérdések

SORVÉGI A, ÉS

A sorok végén lévő a, és, (angolul to, in) stb. szavacskákat általában átviszik a következő sorba. Egymás alatt semmiképp se legyen sor végén – vagy elején – több a, az. Címeknél mások szerint fontos, hogy a sor eleje valódi szóval kezdődjön.

Különösen ajánlott a sorok végén lévő mondatkezdő A, És átvitele a következő sorba (pl. törhetetlen szóköz használatával)

 

IDEGEN NYELVŰ NÉVELŐ

Újságcikkekben gyakran előfordul újságcímre utalás. Ilyenkor nem ajánlott értelmezni az újságcím névelőjét, és lehet elé tenni magyar névelőt is, mert így tudjuk az eredeti címet megőrizni: A L'Humanité írta, a The Times cikkében.

 

RÖVIDÍTÉSEK ANGOLUL

Az angolszász gyakorlatban a rövidítések után – a magyarral ellentétben – nincs szóköz: A.M.J. Smith, J.F.K., A.D stb. Utóbbi alakok azonban álhatnak pont nélkül is: JFK, AD.

 

AM/PM

Az angol nyelvben használt am/pm (délelőtt/délután) megjelölésnek többféle változatát ajánlják a különféle szakkönyvek. Általában kiskapitális betűkkel ajánlják szedni A.M. (ponttal, szóköz nélkül) vagy AM formában, de előfordul végig kisbetűvel (am), ponttal (a.m.) is. (Diákjaim felvetették, hogy még az Am, A.m. forma is lehetséges – ezeket nem használják).

 

MOZAIKSZÓK

Mozaikszók esetén végükre nem teszünk pontot, a toldalékot kötőjellel kapcsoljuk, a mozaikszóban mindenféle változtatás nélkül: ELTE-vel, USA-ban, de: áfával.

 

ALAPVONAL eltolás (Baseline shift)

Az alapvonalhoz képest feljebb vagy lejjebb kell tolni bizonyos karaktereket

Így könnyen létrehozhatunk tört számokat:

1/2 helyett 1/2 (itt kisebb méretű számokkal)

Ha egy szöveget csupa nagybetűvel írunk, a gondolatjelet - és zárójelet - kicsit feljebb kell emelni, mert ezek optikailag kisbetűs szövegre lettek beállítva. (HELYES - MEGOLDÁS) (- EHELYETT). Ugyanez alkalmazandó zárójelbe tett számok esetén (1973) helyett (1973).

Bizonyos szimbólumok esetén is szükség lehet az alapvonal eltolására.




A kiemelés eszközei - betűváltozatok

A folyószöveget kiemelésekkel tagolhatjuk. A kiemeléseknek következetesnek kell lenniük, azaz egyféle dolgot (nevek, címek, kulcsszavak) a szövegben végig egyféleképp és következetesen kell kiemelni. A túl sok kiemelés egy szövegben áttekinthetetlenné teheti a szöveget. A klasszikus tipográfiai hagyományok szerint egyszerre csak egyféle kiemelési módszer használható (ennek alapján a dőlt+félkövér nem elfogadható).

Történeti fejlődés

Az ókori egyiptomiak a kiemelendő szövegrészt (a fáraó nevét) kartusba tették.
Az 1903-as Simonyi-féle helyesírási szabályzatban dőlt és ritkított kiemelés is előfordul, de a ritkítást szövegesen nem ajánlja „Kiemelés végett ... írásban aláhúzni, nyomtatásban pedig dűlt betűkkel jelölni”. Valószínűleg nem egyeztettek a nyomdával.
A korábbi szabályzatok a kor nyomdai gyakorlata szerint használták a kiemelést: így az 1939-es 7. kiadás ritkítással emeli ki a fontos szövegrészeket. A kiemelésre a szabályzat szövege is kitér: [kiemelésnél] „írásban aláhúzni, nyomtatásban dőlt vagy ritkított betűvel jelölni”. A későbbiekből a ritkítás gyakorlata eltűnik (illetve a gépírási szabványba kerül).

– A kiemelésre számtalan lehetőségünk van egy szövegben. Kézírásban nagybetŰt vagy aláhúzást alkalmazunk, mely utóbbi nyomtatásban nem vagy csak indokolt esetben fogadható el. Kézírásban használt még a szöveg bekarikázása, melynek alkalmazása nyomtatásban igen erőteljes hatású (pl. reklámokban).

A félkövér vagy aláhúzott kiemelés alapvetően vizuális jellegével (sötétebb) hívja fel magára a figyelmet, a betűritkítás, kurziválás, verzál kiemelés a betűváltozat szokatlansága miatt lassabban olvasható, így lassítja is az olvasást, és ezzel (is) nyomatékosít: az olvasó automatikusan lassabban, figyelmesebben olvassa ezt a szakaszt.

A nyomtatott betűknél más eszközeink vannak kiemelésre. A leggyakoribb - szépirodalmi szövegben kizárólagos - a dőlt betűs, mely nem borítja föl a szöveg képének egyensúlyát.

Kurziválás

„A kurzív betűtípus ... etimológiájánál fogva, amely a futáshoz vezet (curro – »futni«), a gyorsaságot [hordozza magában]. Az addig a maga hangsúlyosságában, kényelmesen elterülő szó ezután összaekapja magát, megdől és »begyorsul«.”
(Müllner András: Az írógép és a csengő. In: A császár új ruhája. Józöveg könyvek, 2007.)

Történet. A dőlt (kurzív, italic, cursive) betűt eredetileg az itáliai kézírás („italica antiqua nova"), a humanista Itália új betűi 14. sz. Firenzéjében. „Kurzív" nevét folyóírás jellegéről kapta. Először Aldus nyomtatott ilyen kurzív betűkkel könyvet (Vergilius, Petrarca művei), melyet ő még külön betűtípusként kezelt. A nyomtatott dőlt betű tervezője Francesco Griffo.

Az italic fő jellemzője nem az, hogy dőlt, hanem az, hogy a kézírásos (sűrűbb) íráshoz jobban hasonlít.

Vagyis: a dőlt betű eredetileg külön betűtípus volt, mellyel több betű fért el ugyanakkora könyvben. A talpas betűtípusoknál a dőlt betűk ma is gyakorlatilag külön rajzolatú betűtípust jelentenek.

 

Formai variánsok

Formailag a kurzívnak háromféle tervezett variánsa különíthető el:

  1. önálló kurzív: egy itáliai kancelláriai írástípusból kifejlődő reneszánsz kurzív, mely külön betűtípusként is megállná a helyét, s eredetét tekintve ilyen is volt a 16. sz. elején. Ez a legkacskaringósabb, ezért legnehezebben olvasható. A többi betűtípussal ellentétben a kurzív betűformák elvesztették teljes önállóságukat. A reneszánsz betűtípusokhoz (pl. Garamond) kapcsolják, annak kurzív megfelelőjeként, egy álló formai stílusához igazítva emezekét. Ezek digitális megfelelői az autentikusságot megőrzően csak kurzív változatban forgalmazott betűtípusok (pl. Monotype Corsiva).
  2. kurzív változat: a kifejezetten egy álló betűtípushoz tervezett kurzív változatok; melyek a kancelláriai kurzív stílusjegyeit és az adott betűtípus stílusát ötvözik
  3. döntött változat: az álló betűkhöz tervezett döntött (oblique) párok, melyek alapformájukban nem térnek el az állótól, de a döntés sajátosságaihoz igazodnak. Jellemzően a groteszkek párjai.
  4. hamis dőlt változat: a hamis dőlt betűket számítógép hozza létre az állók mechanikus megdöntésével

 

 

 

Jelentés. A szerzői utasítás szerinti kurziválás a szöveg elválaszthatatlan része. Funkcióját tekintve nyomatékosít (ebben párhuzamba állítható a zeneszerző ff utasításával) vagy a kurzivált szövegrész valamilyen egyéb jellemzőjére utal (pl. személynév, műcím).

A szövegtől való elválaszthatatlanságra utal, hogy idézésnél a „kiemelés tőlem” (vagy ritkábban: „kiemelés az eredetiben”) formulát kell használjuk[1].

Mégis sokszor a szerkesztői tevékenység során eltűnik a kurziválás, miközben a szöveg teljes értékű marad. Ez arra utal, hogy a kurziválás nem a szöveg lényegi részét jelenti, csak az értelmezést segítő funkciójú. A szövegekből ugyan eltűnik egy információhordozó réteg, de a szöveg értelmezhető marad. Kérdés, hogy olyan nyelvre fordításkor, amelyik nem alkalmaz kurziválást, mi helyettesíti.

A Magyar Nemzetnél (2005) a nyers cikkek formázás nélküliek: az újságíró nem tud formázást átadni a tördelőnek. A lapban csak a személyneveket kurziválják a tördeléskor, a név első előfordulásakor.  A kurziválás tehát egy napilapban nem szerzői, hanem egységes arculati kérdés


[1] E dolgozatban minden kiemelés tőlem van, hacsak másképp nem jelzem.

Használat. Mivel nem bontja meg a szöveg szürke tömbjének egységét, nehéz egy pillantással észrevenni az oldalon. Ezért mindig olyankor használjuk, ha a folyószöveg olvasása közben szeretnénk egy-egy szót nyomatékosítani az olvasó néma olvasásakor.

Ugyanakkor a dőlt betűnek sajátos funkciói is vannak. Az élőlények latin elnevezését – pl. Homo sapiens – mindig, minden nyelvű szövegben dőlt betűvel kell szedni.

A szövegben előforduló könyvcímeket, folyóiratcímeket – pl. a Népszabadság címét – általában dőlt betűvel szedik. Ennyiben a kurziválás pluszinformációt ad a szöveghez (pl. „ez itt egy folyóiratcím”). Ez egyfajta funkcionális kiemelés, azaz nem nyomatékot ad, hanem a dőlt betűvel kiemelt szövegrészt elkülöníti a szöveg más részétől.

Folyóiratra utaló bibliográfiában a folyóirat címe dőlt betűs, könyv esetében a könyv címe.

A napi sajtóban dőlt betű ritkán fordul elő, leginkább a cikkekben található személynevek legelső előfordulásakor.

A kurzív szövegen belüli kiemelés antikvából szedett. Kurzív szöveget hosszabb szövegrészek kiemelésére ne alkalmazzunk, mert nehezen olvasható.

– A dőlt betűktől elkülönítik a döntött (faux italic, oblique) betűt, mely szintén „valódi” betű, de nincsenek rajzolatbéli eltérések a döntött és álló verzió között. Dőltek (italic) általában a talpas antikvák, míg döntöttek (oblique, sloped, angled) a groteszk betűtípusok „dőlt betűs” verziói.

– Visszafelé (balra) dőlt (backslant, linkskursiv): főleg régi térképeken vízrajz megjelölésére.

 

Fettelés

Vastag betűt (félkövér [boldface, bold, semibold] vagy kövér = fett (extra bold]) betűt egy-egy kulcsszó vagy szócikk címének kiemelésére használjunk. Bár a „kezdők” körében ez a leggyakoribb kiemelési módszer, inkább kerüljük, mert igen erőteljes hatású. Akkor használjuk, ha a teljes szöveg elolvasása nélkül akarjuk az olvasó számára a kulcsszavakkal gyorsan áttekinthetővé tenni a szövegünket. Így ezeken végigugrálva tud eligazodni a szövegben. Ha több súlyfokozat is van a betűtípusban, érdemes két lépcsőt is ugrani a kövér kiemeléskor lighthoz bold, normálhoz extrabold kiemelést.

A kiemelések közül a félkövérrel szedett szöveg marad a legjobban olvasható hosszabb szövegrészen keresztül is. Szinte mindig félkövérrel szedjük a képaláírásokat, általában a rövidebb hírfejeket és a negatív háttér előtt feltűnő szöveget is.

Kövér betű helyett sokáig gót betűt használtak kiemelésre.

A dőlt félkövér betű csak az utóbbi idők találmánya, a tipográfusok ritkán használják.

 

Aláhúzás

– Aláhúzást nem használunk, ma már főképp azért nem, mert ez a tipográfiai megoldás ma a hipertext linkek számára van fenntartva (de nyomtatásban ez sem ajánlott, mert elcsúfítja a szöveg képét). Nyomtatásban csak ritkán használt, pl. a második világháborúban, amikor az újságcikkek címének nagysága korlátozva volt, egyszeres vagy dupla aláhúzást alkalmaztak. A hagyományos gépírással készült szövegben az egyszeres aláhúzás dőlt (italic), a kétszeres pedig félkövér (bold) szedési utasítást jelentett a nyomdásznak. Manapság a bulvárlapok címeinél gyakori megoldás, így a nyomtatott betűk aláhúzása a szenzációkeltés kontextusába került – már csak ezért se használjuk (pontosabban: akkor használjuk, ha szövegünk bulvár vagy amatőr stílusát szeretnénk hangsúlyozni).

Kivétel ez alól olyan szakmai szöveg, ahol az aláhúzásnak sajátos értelme van, pl. nyelvtani mondatelemzéseket tartalmazó szöveg, ahol a hagyományos módon emeljük ki az állítmányt, az alanyt és más szófajokat.

  

Áthúzás

– Különleges esetekben, ha valami megváltoztatását tudatosan jelölni akarjuk, a régi, kijavított szót is megtartva, áthúzást használhatunk.

 

Betűritkítás

Letterspacing

Betűritkításkor nem kell másféle betűváltozatot használni, pusztán a betűköz növelésével érjük el a kiemelés hatását. Így ezzel marad a leginkább egységes a szövegtömb.

A 19. században és a 20. század elején német és nyelvterületen és annak hatászónájában (így nálunk) divatos formája volt a kiemelésnek a szöveg ritkítása. Ez ma már régiesként hat, de épp ezért stílusértéke is van. Kurzív betűre és hosszabb szövegrészek kiemelésére ne alkalmazzuk. Mai tipográfiai könyvekben ezt az évszázadon át alkalmazott megoldást „esztétikailag károsként”, „csekély kiemelő értékűként” jellemzik, ami jól mutatja a tipográfiai képzetek relativitását.

Rendszerfontot használó e-mailekben kiemelést jelezhetünk az írógépek korából átmentett módszerrel, a betűk közé beillesztett szóközökkel létrehozott b e t ű r i t k í t á s s a l. Courier betűtípussal írt szövegben szintén jól illeszkedik az írógépbetűhöz.

 

Verzál

(kapitális, capital letters, caps)

Hasonlóan a dőlt betűkhöz, a nagybetűk (verzál, all caps) is a kisbetűktől eltérő, önállóan használt betűtípust képviseltek eredetileg (az ókori Róma betűit).

Etimológia. A nagybetűket a középkorban címekhez, sorfejre használták, innen eredeti neve (caput=fej, valaminek a feje, kezdete értelemben - lásd még: hétfő).

A csupa nagybetűs szöveg nehezen olvasható, már csak ezért se használjuk kiemelésre, hacsak nem célunk, hogy az olvasás sebességét lelassítsuk. Kivétel ez alól az e-mailek és SMS-ek írása, amikor – más megoldás híján – „kiabálás helyett” vagy általános kiemelésként használható (itt eleve a szóbeliséghez közelebbi stílusú a szöveg, így a verzál jelentése - itt: KIABÁLÁS - is más, mint egy hagyományos írott szövegnél. Erre kifinomultabb megoldás (azaz nem kiabálás) a _kiemelendő szöveg_ aláhúzásjelek vagy *csillagok közé* illesztése.

Cikkek, könyvek címét hagyományosan verzállal szedjük, kis ritkítással. Külön erre tervezett „Titling Capitals” betűtípust is lehet vásárolni az Expert fontok részeként. Ezek nagyobb kontrasztúak (a vékonyabb vonalak vékonyabbak lehetnek) és kicsit keskenyebbek, mint normál nagybetűs verzióik.

Ugyanakkor a mai sajtótipográfiában szinte „hagyományos” alapszabály, hogy címet ne szedjünk csupa nagybetűvel. Az újságcikkek esetén gyakorlati megfontolás késztet a kisbetűk használatára: kevesebb helyet foglalnak.

 

Iniciálé 

Bár a mondatkezdő nagybetű már maga is kiemelés, ezt tovább hangsúlyozhatjuk a betűméret növelésével. A nyomtatás történetének kezdetén még az iniciálé nem nyomtatott volt, hanem festett: díszítését sokszor egy díszes nagybetű köré rajzolt pöttyök és indák adták. Később a díszes nagybetű maga is nyomdai jellé vált, majd a dísz is lekopott róla és mára már csak mérete teszi hangsúlyossá. 

 

Kiskapitális

(Kapitälchen, Small Caps) általában irodalomjegyzékekben vagy címekben a személynevek (szerzők nevének) kiemelésére alkalmazunk. Használhatjuk az irodalomjegyzéki nevek folyószövegbeli hivatkozására is, pl. (Kiss J., 1999), és lehetséges csupa kiskapitálissal is szedni neveket, de csak színdaraboknál, ahol egyértelmű a tulajdonnévi jelleg (ádám). Drámákban egyébként általánosan kiskapitálissal vagy verzál kezdetű kiskapitálissal szedik a megszólalók nevét.

F

ejezetek elején iniciálé után az első szót vagy első sort (gondolatot) – különösen az angolszász országokban – gyakran szedik kiskapitálissal, de a mai gyakorlatban már sokszor iniciálé nélkül is.

A kiskapitálissal azért kell vigyázni, mert a windowsos betűtípusokból hiányzik az igazi kiskapitális, ezért bizonyos betűtípusoknál a nagybetűhöz képest az automatikusan létrehozott kiskapitális sokkal vékonyabb vonalú – csúf arányú – lehet. Kiskapitális betűk csak az ún. Expert / Pro betűtípusokban találhatók.

„Hosszabb idézeteket különösen az angolszász gyakorlatban sokszor mindkét vagy csak a bal margónál behúzással (beljebbezés, mértéke megegyezik a normál szöveg behúzásával) és felette és alatta üres sorral (térközzel) jeleznek. Ez is a kiemelés egy formája. Időnként ezt az idézetet kisebb betűmérettel szedik. Az angolszász hagyományban itt nincs idézőjel, de a magyar alapján kell.

Angol szövegekben a betűszók, rövidítések is kiskapitálissal szedendők (MA, BA, A.M., JFK, PC), így jobban illeszkednek a kisbetűk közé. Bár ez a megállapítás pusztán formai, magyarul a kiskapitális ilyen használata nem terjedt el, ezért szokatlan képet mutatna.

 

Írásjelek

– Bizonyos szakkifejezéseket és „különös értelmű” kifejezéseket idézőjellel vagy 'aposztrof-idézőjelpárral' is kiemelhetünk.

– Olyan nyers szövegben, ahol formázás nem lehetséges, szintén így jelezzük a későbbi tördeléshez, hogy _dőlt_ vagy *félkövér* kiemelés következik. Ezeket a jeleket a Word megfelelő „autoformázás beállításkor” beállítás esetén automatikusan értelmezni képes.

 

Színezés

Történet. A kódexekben a rubrikálás a vörös tintával írt szövegrészeket jelentette. A rubrika szó eredetileg fejezetcím volt, melyet vörös tintával írtak. Utána az első és kiemelendő szót pirossal aláhúzták. (rubricus=vörös, latin). A rubrika szó ma rovat értelemben is él.

Használat. Kiemelésre használhatunk színezést is: vagy a betűt színezzük, vagy a betű hátterét (kiemelőfilctoll-hatás). Fekete-fehér dokumentumnál a szürke árnyalat változtatható. Akár a törzsszöveg is lehet szürke, ez esetben a fekete betű számít kiemeltnek. A színek kifejezik az írás vagy a lap stílusát, érzelemvilágát is (erőteljes kontrasztú piros és fekete, illetve lágy hatású „női lapos”, rózsás-világoskékes pasztellszínek). A fekete szín adja a legnagyobb kontrasztot: így más szín használatakor mindig figyelni kell a háttérszín és a betűszín megfelelő kontrasztjára. Ha ez nincs meg, vékony fekete (vagy fehér) körvonalat alkalmazhatunk a betűnél (outline). Érdemes a színezést a vastag betűs és/vagy más kiemeléssel együtt alkalmazni, mert a vékony betű színesben könnyen „feloldódhat”.

– A szövegekben a számítógépes kijelöléskor is kiemelünk: ez esetben a háttér és a betű színeinek a negatívjával emel ki a gép. Újabban ezt imitálják nyomtatásban is (főleg plakátokon).

 

Betűméret

– Formabontó megoldásként használhatunk nagyobb méretű betűket is kiemelésre.

 

Üres hely

– Fehér foltok: egy kiadvány elkészítésekor sokszor nem az a fontos, hová is igazítjuk, írjuk a szöveget, hanem hogy mely részeket hagyunk üresen. Az üres helyek igen erőteljesen kiemelik a szöveget! Hasonlóképpen a széles vagy épp keskeny margó (oldal szélén, hasábok között, képek körül) is a fehér papír kontraszthatását alkalmazza.

 

Animált kiemelés

– Elektronikus dokumentumokban alkalmazhatunk animált kiemelési módszereket: villogás, hangyák masírozása, konfetti stb.

 

Vonalak

– Hosszabb szövegek esetén alkalmazhatunk „keretes” kiemelést: egy kisebb szövegblokkot keretbe teszünk (vagy a sorszélen használunk függőleges vonalat), és sokszor más betűtípussal (pl. talpas alapbetű esetén talpnélkülivel) is szedünk. A keretest bekeretezhetjük vonallal vagy keretező vonal nélkül háttérszínt is adhatunk neki. Ez esetben használhatunk halványszürkét normál betűvel vagy fekete hátteret fehér betűvel, de utóbbi esetben érdemes kövér vagy félkövér betűket használni, mert a fekete alapon a vékony betű nehezen olvasható. A hátteret tónussal ellátó megoldást azonban csak kisméretű szövegekre használjuk, mert nagyban fárasztóvá teszi az olvasást.

 

Marginális

A kiemelendő betűk (vagy gondolatok) a margón is elhelyezhetők. A margó nem csak a kiemelés, hanem a főszöveget kísérő kommentárok helye is lehet. Cum textu incluso-nak nevezték a margón kommentárokkal tűzdelt szöveget. Az egyes részek kulcsszavait is tartalmazhatja, ezáltal megkönnyítve a keresést, de csökkentve az oldaltükör nagyságát.

 

 

KIEMELÉS ÉS TOLDALÉKOK

A kiemelendőhöz tartozó toldalékokat nem emeljük ki, ha az tulajdonnév vagy cím. Így pl. ha azt írom:ƒ „Kovács János Kis virágban c. verse”, arra utal, hogy a vers címe: Kis virágban. Ellenben a Kis virágban vagy Kis virág-ban megoldás arra utal, hogy a vers címe: Kis virág. Közszavaknál tipográfiai izlés dolga, hogy a toldalékokat kiemelem-e: szociológiában vagy szociológiában.

Toldalékot lehetőleg ne tegyünk idézőjelen kívülre: „Nemzeti dal”-ban helyett inkább így használjuk: „Nemzeti dalban”.

 

KIEMELÉSES SZÖVEGRÉSZ IDÉZÉSE

Ha egy szerző kiemelést alkalmaz egy művében, azt a szövegrészt a kiemelés megtartásával lehet csak idézni. Ha egy idézetben mi emelünk ki egy részt, ami eredetileg nem volt kiemelve, azt külön jelezni kell. (Kiemelés tőlem – H. H.) vagy (Kiemelés – H. H.) .

 




Hamis és valódi betűk

HAMIS ÉS VALÓDI BETŰK

(true-drawn and computer-generated [faux] italics and bolds)

A dőlt, félkövér (kövér) és kiskapitális betűknek a valódi verziója külön betűtípus, melyet külön rajzoltak a betűtervezők. Ezeknek külön karakterként vagy külön betűtípusként kell megjelenniük a számítógépes fájlokban is. Ha a gép nem talál ilyen fájlt, ő maga készít „hamis” karaktereket egy algoritmus segítségével. Ezek a hamis betűk. Ilyeneket semmiképp se használjunk.

A dőlt betűknél jól látható különbség van, néhol a dőlt betűtípus többféle normál betűtípushoz (antikvához) is felhasználható.

A hamis dőlt betűsben a gép csak megdönti a karaktereket. Ez különösen az f vagy a betűknél feltűnő.

A vastag betű viszonylag új keletű találmány, a nyomtatás kezdetén vastag betűs kiemelést nem alkalmaztak, vagy ha igen, azt a részt gót betűkkel szedték.

A hamis félkövér vagy kövér betűben a szárak és talpak vonalvastagság-arányai felborulnak, minden egységesen vastagabb lesz, míg az igazi kövér betűben a talpak és vékony vonalak finomak maradnak.

A kiskapitális betűknél az automatikusan létrehozott kis-nagybetűk vékonyabbak, mint a megfelelő betűméretű kisbetűk, számítógépen valódi kiskapitálist csak expert fontok tartalmaznak.




Ékezetek

Lásd még: tipográfia a weben!

A 12. századtól tették fel az i-re (és az y-ra is) a pontot (pontosabban vonást), hogy az n, u betűktől egyértelműen megkülönböztethetők legyenek. A vonás később ponttá szelídült. Az ö jelölésére szolgáló oe a latinban œ karakterré vált, a magyarban - és németben - egymás melletti helyett egymás feletti ligatúraként állt (az o fölött egy apró e betű), majd ez az e vált az umlaut ékezetté. A nagybetűs alakoknál időnként a betű belsejében volt a kiegészítő jel (e).

Hogy egy betűn pont vagy vessző található (i, í, ö, ő), akkor van gyakorlati jelentősége, ha az adott nyelven mindkét változat létezik. Bár a latin betűs hagyomány egy változat esetén is többnyire pontot tesz az i-re és vonást az é-re, á-ra, a gót betűs írásban sokszor csak vesszőt használtak az egy változatban létező ékezetes betűknél is (azaz ő alakot az ö helyett, i/í, ü/ű stb.), a mai görögben pedig, ahol nincs hosszú ékezet, egyenértékűként használják az ékezetes betűkön a pontot vagy tetszés szerint a vesszőt, pontosabban ez dizájnelemként kezelt.

Az ékezetek gyakorlati problémája: a külföldről behozott vagy letöltött betűknél általában nincs meg a magyar hosszú ű és ő betű. Helyettük kalapos vagy tildés o/u betűket találunk. Ezek kijavítására többféle megoldás is létezik. Természetesen a legbiztosabb magyarított betűkészlet megvásárlása. Most nézzük a további lehetőségeket!

Ha csak egyedi javításról van szó, alkalmazható két ´ (Alt+0180) ékezet jel, egy dőlt " hüvelyk (inch) jel, melyet a betűköz csökkentésével az o vagy u betű fölé húzunk, és ha szükséges, ott kicsit megemelünk (baseline shift). Így ilyen karakter jön létre: o´´, ill. o" (utóbbi hibás, mert nem dőlt). Ezek a jelek minden betűtípusnál kicsit mások, így ez nem biztos megoldás.

A legbiztosabb házi módszer a betűtípus magyarítása, melyre használhatjuk a FoltLab vagy a korábbi Fontographer programot. Itt a kalapos ő, ű, ő, ű betűk helyein kitöröljük a nem megfelelő ékezetet és a helyére bemásolunk két ékezetet valamelyik ékezetes betűről. Ezeket a betűket még az üres ű, ő helyekre is be kell másolni, mert bizonyos programok (pl. Quark) csak ezeket a karakterhelyeket használják. Ezt mind a négy betűváltozatban (normál, félkövér, dőlt, dőlt-félkövér) meg kell tenni, majd el kell menteni, nevéhez hozzátenni a HU utótagot és – hogy használható legyen az eredeti verzió is, ha netalán a kalapos ő-re is szükség volna – a betűkészlet azonosító számát és fájlnevét meg kell változtatni (azaz nem írjuk fölül az eredetit). Így újragenerálva legyártjuk a magyarított betűtípust. A létrejövő font azonban egyes operációs rendszerekben nem fog feltétlenül megfelelően működni.

Az ékezeteknél ügyeljünk rá, hogy azonos kinézetűek legyenek, azaz ha az egyik dől, a másik se álljon egyenesen.

A magyar ő betűt egy ttf karakterkészlet három helyen is tartalmazhatja: a kalapos ô helyén, a tildés ő helyén és a közép-európai ő számára fenntartott unicode-helyen. Előbbi kettő a 147 vagy 0244, ill. 139 vagy 0245 Alt-kódokkal is elérhető, utóbbi a Wordben automatikusan jelenik meg, ha a nyelvet magyarra állítjuk. Mindhárom helyen szükséges, hogy benn legyen a karakter, mert a három különféle karakterhelyet más-más programok használják. Ha az egyiken hiányzik, sok program négyzetet vagy szóközt jelenít meg ezen a helyen. Elvileg tehát lehetséges, hogy egyazon betűtípussal ô és ő betűt is le tudjunk írni (Times New Roman verziói, pl. CE).

A H- kezdetű vagy HU végű (magyarított) betűtípusokban a kalapos ő, ű karakterek helyén a magyar ékezetes betűk állnak, a CE jelzésűekben mindkét karakter benne van a maga helyén is, akárcsak az összes többi közép-európai (CE) nyelv ékezetes/segédjeles betűi.

Ha az ő, ű helyesen tűnik fel a képernyőn, attól még a nyomtatón jelenhet meg hibásan (üres karakter vagy négyzet lesz a helyén).

Idegen nyelvű szövegekben számos ékezetféle előfordul, melyet karaktertáblából beszúrással alakíthatunk. Az ogonek (horog), cedilla (akasztó, farkinca), hacsek (pipa, V), circumflex (háztető), tilde (hullám), breve (félkör), macron (vonal), egy pont, ring (kör), visszafelé vessző stb., mind szerves részei a betűknek – ha egy külföldi kiadású térképen azt olvassuk: Orseg, biztos nem örülünk neki. Tehát ha csak tehetjük, őrizzük meg más nyelvek ékezeteit is (általában magyar szövegben külföldi személy- és helynevekben fordul elő). Az Open Type betűtípusok, illetve az unicode-rendszer segítségével lehetséges ilyen többnyelvű szöveg létrehozása.

 

ÉKEZETEK A BETŰTÍPUSBAN

Az ASCII 128, illetve bővítve 256 jelet tartalmazó kódtábla. Az eredeti tábla nem tartalmazza a magyar ő, ű betűket és a nagy Á, Í, Ó, Ú betűket sem, melyek helyett a nyugati nyelvekben nagybetűs írás esetén ékezet nélküli betűket használnak. A magyar ékezetes betűket pl. Fontographer programban lehet elkészíteni az eredeti módosításával. Célszerű az ő, ű, Ő, Ű betűket mind a „saját” helyére betenni, mind a nyugati készletben nekik megfelelő kalapos, tildás alakokat lecserélni rájuk (programoktól függően hol az egyik, hol a másik karakterhelyet használják).

Az ékezeteket az alábbi két népszerű karaktersorral ellenőrizhetjük: Árvíztűrő tükörfúrógép vagy Öt szép szűzlány őrült írót nyúz.

 

ÉKEZETEK FORMÁJA

Az ékezetek elkészítésekor érdemes figyelni, hogy az á és é betűhöz hasonló szögben dőljön az ő betű ékezete is (ebben a szövegben ez hibás!), illetve hogy mindenhol azonos típusú ékezet legyen: lekerekített, ferdén vágott vagy hegyes végű.

Hosszú és rövid ékezetek. A rövidek: pont (circular/oval dot), csepp, rombusz (diamond shaped dot), szögletes (square/rectangular dot). Hasonló lehet a kérdőjel pontja is.

Az ékezet szinte sosem farkincás, azaz a ,, jelpár használata hosszú kettős ékezetként hibás megoldás.

ÉKEZETEK A FÁJLNEVEKBEN

Ékezetet, szóközt, nagybetűt ne használjunk fájl- vagy könyvtárnevekben, kivéve az otthoni gép olyan fájljaiban, melyeket biztosan csak helyben használunk. Ékezetes betűktől több rendszerben befagy a fájl, és nem nyitható/törölhető, ill. az interneten az ilyeneket egyáltalán nem találja meg a rendszer). A legveszélyesebb a magyar ő és ű betű, mely akkor is gondot okozhat, ha a többi ékezetes betűt tudja kezelni a rendszer.

 




Képek

A képek alsó széle mindig a sorregiszterhez illeszkedik, függőleges széle pedig a szedéstükör pereméhez vagy a hasáb pereméhez (de nem a hasábközi elválasztó vonalhoz) (illetve kép mehet vágóélre is, azaz a lap vágási széléig).

Több kép esetén a kontraszt és hangsúly elve alapján vagy teljesen egyforma méretű képeket szerepeltessünk, vagy jelentősen különböző méretűeket: utóbbi esetben érdemes egy központi képen nagyméretben, a többit kicsiben szerepeltetni. A színes és fekete-fehér képek használatakor egy színes és több fekete-fehér esetén a színest a színe is kiemeli. A kép nem feltétlenül a papírképeknél megszokott arányú: újságban különleges arányú vagy körbevágott kép is állhat – ha ennek van funkciója, azaz csak akkor, ha nem öncélú.

Az már tartalmi kérdés, hogy csak olyan képet tartalmazzon a dokumentum, amely nem öncélú: a szöveghez illeszkedve azt illusztrálja, ahhoz kapcsolva nyújt többletet.

 

KÉPRE ÍRT SZÖVEG

A heterogén fényességű képre írt szövegnél is minden betűnek olvashatónak kell lennie. Ez elérhető úgy is, hogy a sötét háttér előtt fehér, a világos előtt fekete betűkkel írunk (akár egy szón belül is váltva a színt), vagy úgy, hogy a betűket ellentétes színű körvonallal (outline) vesszük körül vagy a betűk mögé ellentétes színű árnyékot teszünk.

 

KÉPALÁÍRÁS

Képaláírás végére nem teszünk pontot (a kép címeként kezeljük), kivéve, ha többmondatos a képaláírás. Az utolsó mondat végére azonban – a szabály szerint – ekkor sem kerül pont.

A képaláírást általában kisebb betűvel szedjük, mint a főszöveget. Szedik végig félkövérrel vagy kurzívval is. Gyakori megoldás az is, hogy a képaláírás sanserif, míg a főszöveg talpas antikvával szedett.

Tudományos igényű szövegben a képek, ábrák és táblázatok számozottak és a szövegben hivatkozással szerepelnek (1. ábra).

 

xxx

1. ábra. Ez itt a kép aláírása

 

A képaláírás ábraszáma tehát ponttal végződik.

Wordben lehetőség van automatikusan számozott képaláírás létrehozására.

A képaláírásnak vagy a szöveg végi forrásjegyzéknek tartalmaznia kell a képek forrását is, még akkor is, ha az internetről származnak. Ha internetes ábrát, képet módosítunk (pl. angol szöveget magyarra írunk át), az „xy alapján, módosítva” formulát használjuk.

Képaláírás a sajtóban 

Kezdődhet alcímmel.  A kép alatt ilyenkor néhány sorban mesélik el a képhez tartozó történetet. Ez akár több mondatos is lehet.

Lehet egyszerű leíró szöveg 

 




Nyomdai tudnivalók

A nyomda vagy levilágító postscript fájlt tud fogadni, mely minden képet és betűt egy fájlban tartalmaz.

Egy dokumentum nyomdába adásakor a következő adatokra és nyersanyagokra van szükség:

  • formátum (méret) [+ Itt kell megadni, hogy a vágott méret mekkora lesz. Ha a lap széléig kifut a tartalom (pl. háttérszín, kép), akkor azt tovább kell húzni az eredetiben (rátöltés), hogy a pontatlan vágás helyén ne jelenjen meg fehér csík. Ilyenkor érdemes feltüntetni, hogy a tartalom kifut az oldal széléig, azaz kifutóra megy];
  • terjedelem (oldalszám) (+ borító);
  • példányszám [benne 6 db kötelespéldány az Országos Széchényi Könyvtárnak];
  • leadott anyag (oldalkész film/pausz, forgató, proof/színminta a gépterem számára);
  • belívek tulajdonsága (szín, papírvastagság, papírtípus) (pl. 4 + 1 [1 + 1: fekete-fehér; 4 + 1: színes] , 80 g/m2 ofszet);
  • (ha van) borító tulajdonsága (szín, papírvastagság, papírtípus pl. 4 + 1, 300 g/m2 műnyomó);
  • (ha kell) kötészet (pl. kartonált/ keménytáblás, ragasztókötött/cérnafűzött, irkakötés stb.).

Színes dokumentum nyomdába küldésekor a dokumentumot színekre bontva (color separation) kell levilágítani vagy nyomdába küldeni. Ehhez feltétlen szükség van vágójelekre (passzerra) is, a négy (vagy bármennyi) lap pontos összeillesztéséhez. Az egyszerű dokumentum- vagy szövegszerkesztők nem képesek ezekre a feladatokra, ezért színes anyag elkészítésekor már a munka kezdetén meg kell győződni róla, hogy a végén a dokumentum színekre bontható és vágójelekkel ellátható-e.




Szedéstükör

A lapnak az a része, ahol szövegbetűk megjelennek, azaz a margókon belüli rész a szedéstükör. Ezen kívül kaphat helyet az oldalszámozás. Az élőfej a szedéstükörön belülre kerül.

A szedéstükör hagyományosan az aranymetszés elvei szerint viszonyul a laphoz. Az A-s sorozatú lapoknál a papír oldalainak arányai 2 gyökével egyeznek meg, a bemutatott ábrán a szedéstükör arányai az aranymetszés szerintiek: értéke 1,62 (pl. 24,3 × 15 cm). Kétoldalas dokumentumnál a példa esetén a belső margó 2,3 cm, a fölső 1,7; a külső 3,7 cm, az alsó 3,3 cm. A klasszikus arányok olyan könyvekhez készültek, melyeknek sokszor a margóját is kihasználták jegyzetekre, másrészt többször körülvágták és újrakötötték őket a századok folyamán elrongyolódott peremeik, szamárfüleik miatt.

Egy modern ajánlás, mely még közelít az eredetihez: fölső margó: 3, alsó: 5, belső: 2, külső: 4 egység.

Ezek csak kétoldalas dokumentum esetén érvényesek. Az egybekötött kiadványok (pl. könyv) esetén azt a részt, ami nem látszik, mert ott van a lap összeragasztva, figyelembe kell venni, és ennek megfelelően a belső margót szélesebbre kell tervezni, hogy a betűk ne „csússzanak be” a kötésbe. Ugyanez igaz összekapcsolandó dokumentumra (dolgozat) vagy bekötendő szakdolgozatra is.

Egyoldalas dokumentum esetén (amely vagy egyetlen oldalas, vagy egyoldalasan lesz kinyomtatva/másolva) a belső és a külső (azaz a két oldalsó) margó mérete megegyezik, kivéve, ha a lapok össze lesznek kötve, mert ez esetben a kötésnél nagyobb helyet kell hagyni.

 

A margó méretét a betűméret is befolyásolhatja: egy ideális, azaz jól olvasható sorban 40-70 betű áll. Egy A/4-es lapon, 2,5 cm-es margókkal és 10 pontos betűvel egy sorban 100 betű van; 12 pontossal is 80: ez túl sok. Ilyenkor vagy szélesebb margókra vagy nagyobb betűfokozatra van szükség: mivel 12 pontosnál nagyobb betű nem nagyon alkalmazott, érdemes a margókat szélesebbre venni. Megfontolható a két hasábba szedés is, hiszen ez gyorsítja az olvashatóságot.

Példa egyoldalas, nem összekötött/összekapcsolt A/4 dokumentum margóira: fölső: 2; alsó: 3,5; oldalsók: 3-3 cm.

Példa egyoldalas, összekötött A/4 dokumentum margóira: fölső: 2; alsó: 3,5; bal oldali (kötésnél): 3,5 jobb oldali (külső): 2,5 cm.

Példa kétoldalas, összekötött A/4 dokumentum margóira: fölső: 2; alsó: 3,5; belső (kötésnél): 3,5 külső: 2,5 cm.

A vágóélre vagy kifutóra készített oldalnál a kép vagy háttérszín az oldal legszéléig tart, azaz a peremét „elvágja” a lap széle. Ezt csak nyomdai kiadványokhoz lehet tervezni, mert a legtöbb házi nyomtató nem képes kifutóra nyomtatni.

 




Papírméret

Az európai (német) papírszabvány nem egyezik meg az amerikaival. Ez nyomtatáskor okozhat gondot. Az európai szabvány szerinti A sorozat tagjai:

  • A/0 1189 × 841 mm
  • A/1 841 × 594 mm
  • A/2 594 × 420 mm
  • A/3 420 × 297 mm
  • A/4 297 × 210 mm
  • A/5 210 × 148 mm
  • A/6 148 × 105 mm

A B és C sorozat az A sorozat lapjainak becsomagolására szolgál. Ennek megfelelően a kisboríték mérete: C6: 162 × 114 mm.

Az európai szabványban ha kettéhajtunk egy papírt a hosszabbik oldalánál, az eredményként kapott kisebb lap arányai azonosak az eredetivel. Az amerikai szabvány szerint így kettéhajtott papír eltérő arányú lapot ad. Az alábbi két alapforma „váltakozik” hajtogatáskor:

  • Letter: 8,5 × 11 hüvelyk (215,9 × 279,4 mm) (normál)
  • Legal: 8,5 × 14 hüvelyk (215,9 × 355,6 mm) (hosszúkás)

A papír vastagságát nem mm-ben, hanem grammban szokás megadni (a fénymásolópapír 80 grammos, a kartonpapír kb. 200 grammos). A papír lehet matt vagy fényes.

Az A/4 papírméretű, a fénymásolópapírnál (az indigómásolatok lehetősége miatt) vékonyabb papírt korábban géppapírnak is nevezték. Ezeket tehát levélírásra, gépírásra használták. Nyomdai kiadványokra sokkal inkább használnak B-s méreteket vagy vágott papírméretet.




Korrektúra (proof)

A korrektúra szűk értelemben a szöveg helyesírási, értelemzavaró nyelvtani hibáit javítja ki. Befejezése után minden szöveget korrektúrázni kell. A korrektor javíthat papíron vagy képernyőn - utóbbi elterjedtebb, de sokak szerint kevéssé hatékony megoldás. Fontos megemlíteni, hogy a korrektúra szakma; azaz a szerző nem korrektúrázhatja saját szövegét (természetesen át kell néznie, és ki kell javítania, amennyire képes, de nyomtatásban megjelenő szöveg esetén ez nem elégséges).

A korrektor végignézheti a szöveget a kézirat elkészülte után és a szöveg formázásának befejezése (tördelés) után. Utóbbira mindenképp szükség van, mert ekkor egységes formátumúvá alakíthatja a kiemeléseket, hivatkozásokat, jegyzeteket, számozott listákat, illetve észreveszi az elválasztási hibákat, fattyúsorokat, elcsúszott vagy hiányzó képaláírásokat stb. A formázás/tördelés befejezése után, ha azt nem a szöveg szerzője végezte, illik a szöveget (a kész „kefelevonatot”) visszajuttatni a szerzőnek, utolsó pillanati javításokra (pl. a korrektor átjavított valamit).

A korrektúra első állomása lehet egy helyesírás-ellenőrző végigfuttatása, de ez csak kiegészítő segítséget ad. Ezek után magunknak (vagy egy korrektornak) is végig kell mennie a szövegen, kigyomlálva a helyesírási hibákat, elütéseket.

A korrektornak ilyenkor ügyelnie kell arra is, hogy a szándékosan „rosszul” írt szavakat ne javítsa ki. Hogy mikor ír egy szerző szándékosan rosszul (pl. régiesen, kiejtés szerint, idegenes átírással) és mikor véletlenül rosszul, annak helyes eldöntése a korrektor egyik legnagyobb felelőssége.

Külön szakember vagy a korrektor is ellenőrizheti a hivatkozásokat: a formátumukat és azt, hogy mindegyik referenciáknál felsorolt bejegyzés szerepel-e a szövegben is.

A lektor vagy olvasószerkesztő feladata, hogy kijavítsa a tartalmi-szerkezeti és nyelvi-stilisztikai hibákat. Kijavítja a szerző tárgyi tévedéseit vagy elavult adatait. Ha olyan szakszavakat talál, amelyeket az olvasó nem érthet, magyarázatukra felkéri a szerzőt. Fordítás esetén az idegen nyelvű idézetek esetleg már meglévő magyar fordításait is felkutathatja.

Ha egy szövegen többen is dolgoznak, Wordben használható a korrektúra funkció, mellyel az egyes szerzők által bevitt változtatások vagy javaslatok jól követhetők. Ugyanígy használható a megjegyzés beszúrása is.




Archiválás

Munkánk archiválásához nem biztos, hogy elegendő a szöveget (és képeket) tartalmazó fájl.

Word esetén a fájl magában foglalja a szöveget, a formázási utasításokat és a képeket is. A képek képfájlként külön is kimenthetők, pl. a fájl mentése weblapként opcióval (ez esetben külön könyvtárba kerülnek a képek). A Word-fájl nem tartalmazza a betűtípust, azaz ha a fájlt egy másik gépen nézzük meg, ahová nincs az adott betűtípus telepítve, az hibásan jelenik meg.

QuarkXpress esetén a QXD vagy QXP fájl nem tartalmazza sem a képeket, sem a betűtípusokat. Ezeket külön kell lementeni, a collect for output menüben.

Weblapok esetén a HTML- (PHP-, PHTML-, HTM- stb.) fájl a szöveget és a tördelési utasításokat tartalmazza. Ha a fájl külső tördelési utasításokat, stíluslapot használ (CSS), a html fájl csak a szöveget tartalmazza és utalást a CSS-fájlra. Ilyenkor a képeket és a css stíluslapot külön is le kell menteni a későbbi helyes megjelenítéshez.

A PDF-fájlok tartalmazhatják a betűtípust, a képeket (megadott felbontásban) és a tördelési utasításokat is, de a betűtípus hiányozhat is belőle. A PS- (postscript) fájlok elvileg minden szükséges adatot tartalmaznak. A pdf és ps fájlok tartalma már nem szerkeszthető, módosítható.




Jegyzet, források, hivatkozás

Hivatkozások (hivatkozásjegyzék) cím alatt soroljuk föl azokat a dokumentumokat, melyekre a szöveg tételesen is hivatkozik. Irodalomjegyzék vagy felhasznált irodalom címen soroljuk fel a szöveg készítéséhez felhasznált műveket, attól függetlenül, hogy idézünk-e belőlük vagy utalunk rájuk. A bibliográfiában (más néven: ajánlott irodalom) mindenféle, a szövegünk témájával kapcsolatos művet felsorolhatunk. Tudományos igényű munkában (pl. egyetemi dolgozat) hivatkozásjegyzéket kell szerepeltetni, ismeretterjesztőben inkább bibliográfiát. Folyóirat- vagy újságcikkben a forrásokat legfeljebb a főszövegben szövegesen megadva érdemes szerepeltetni (pl. Kiss Ádám Új Világ c. könyvében írja, hogy...).

A hivatkozások formátumát az adott szakterület határozza meg. Mivel ezek tipográfiai megoldása gondot okozhat, és sokszor keverednek a jegyzetekkel, külön részletességgel foglalkozunk velük. Érdemes mindenkinek a saját szakterületének magyar és idegen nyelvű folyóirataiból megismernie a hivatkozási szokásokat, mert pl. egy szakdolgozat esetén a szakterület saját hivatkozási formuláinak pontos betartása akkor is követelmény, ha ezt külön nem tüntetik föl a követelményekben.

A hivatkozások formuláinak ajánlásait a magyar MSZ ISO 690 szabvány rögzíti.

Szövegközi teljes hivatkozást (Kis István: Nyulak. Gondolat, Budapest, 1992) csak akkor használjunk, ha a teljes szövegben viszonylag kevés hivatkozás van.

Csillagozott lábjegyzetet (csillag: asterisk) akkor alkalmazzunk, ha egy oldalon max. három jegyzet van (négy vagy több **** már komikus lehet). Csillag helyett szerepelhet egy, kettő stb. illetve egyes és kettős tőr is. († tőr/kereszt, dagger, obelisk: ALT+0134; ‡ kettős tőr, double dagger, cross of lorraine). Cím lábjegyzetének jelzésére csillagot (tőrt stb.) használjunk (azaz ne számot).

Sorszámozott láb-/végjegyzet esetén a sorszámozás végigfuthat az egész dokumentumon, vagy minden fejezettel újrakezdődhet. Utóbbi esetben a jegyzetek a könyv végén fejezetenként elkülönülnek, ami segíti köztük a tájékozódást.

Végjegyzeteknél a jegyzetek felett ne a végjegyzet, hanem a JEGYZETEK (angolul: Notes) felirat szerepeljen. Lábjegyzetnél nincs külön kiírva a „lábjegyzet” szó.

A lábjegyzet mindig az adott oldal szövegére vonatkozik. A végjegyzet a fejezet végén gyűjti össze a jegyzeteket. A szöveges jegyzetek és bibliográfiai hivatkozások keverését érdemes elkerülni, hiszen az egyik olvasnivaló, a másik nem. Ezért érdemes lábjegyzetet alkalmazni olyankor, ha a lábjegyzet kiegészítő információ, önálló gondolat, kiegészítő adat, mely szerves része a szövegnek, tehát azzal együtt olvasandó. Azért ne végjegyzetbe tegyük, hogy ne kelljen az olvasónak minden pontnál fejezet végére ugrálni. Ha csak hivatkozást adunk meg, azokat végjegyzetként érdemes összegyűjteni (vagy szövegközti zárójeles, vagy sorszámozott formában).

Ez alól kivétel, ha egyes jegyzetek hosszúak, esetleg többoldalasak: ilyenkor is érdemes végjegyzetet alkalmazni.

Egyes folyóiratok vagy azért alkalmaznak csak végjegyzetet lábjegyzet helyett, mert a lábjegyzetek tördelése lassabb és nehezebb, vagy azért, hogy a szerzőt rákényszerítsék: mondandóját a főszövegben helyezze el (a lábjegyzetelés esetenként tekinthető szerzői stílusnak is).

A lábjegyzetek betűmérete a főszövegnél kisebb, de a bekezdés behúzása vele megegyezik. Sorköze lehet kisebb, mint normál szöveg esetén. Betűtípusa mindig ugyanaz, mint a főszövegé.

Széljegyzet alkalmazásakor eleve nagy margót hagyunk, és ide helyezzük el a főszöveggel megegyező sortávolsággal a széljegyzetet.

A szél- vagy lábjegyzet helyett újságokban keretest alkalmazhatunk.


A lábjegyzet1 – a hivatkozás is – ponttal végződik.2 A lábjegyzet számai kijjebb kezdődnek, mint a jegyzet szövege (azaz függő sorba szedjük), és a hivatkozás utaló száma után szóköz van.

1 Kiss István: Nyulak és szigetek hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.

2 Kiss Pál Sándor: Nyulak és madarak nem hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.
...
19 Kiss József: Madarak nem hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.

Ettől, a Worben automatikusan alkalmazott megoldától azonban eltérhetünk: itt ugyanis a hivatkozás már olyan kicsi betűméretű, hogy ha ezen belül is felső indexbe szedjük az utaló számot, akkor túl apró méretű lesz. Így sokkal inkább elfogadható, ha itt (pl. lábjegyzetben) már rendes számokat szedünk, és csak a főszövegben1 kitevőt:

1. Kiss István: Nyulak és szigetek hiteles története. Gondolat, Budapest, 1979.

Angolszász hagyomány szerint használhatunk zárójelbe tett jegyzetsorszámmal való hivatkozást is [12], ha kevés a rendelkezésre álló hely.

Szövegközi zárójeles hivatkozás: tudományos szövegekben a hivatkozásokra láb- vagy végjegyzet helyett a hivatkozás a folyószövegben szerepel: a szerző neve (vessző nélkül) és a kiadvány megjelenési éve (pont nélkül) zárójelben (Kelemen 2000). Ha egy szerzőnek azonos évben több kiadványa jelent meg, az évszám után a, b, c stb betűk is állnak. A hivatkozások ilyenkor egy szöveg végi bibliográfiában szerepeljenek (Nagy 1978b). Két szerző esetén mindkettő neve szerepeljen, három vagy több szerző esetén az első szerző neve után az et al. (et alii – és mások) formula áll (Kiss et al. 1999), de csak a szövegközti hivatkozásban: a bibliográfiában már minden szerző nevét fel kell tüntetni.

Ha a műnek nincs szerzője, a mű címe kerülhet a zárójelbe (Nagy Világatlasz 2003). A szövegközi hivatkozás tartalmazhat oldalszámra utalást is, pl. könyv esetén: (Kiss 1995, 77) vagy (Kiss 1995:77) vagy (Kiss 1995. 77. p.) – ez követelmény, ha hosszabb műről van szó (sorszámozott jegyzet esetén az oldalszám már a jegyzetbe kerül).

Elektronikus hivatkozás

Az elektronikus (online elérhető, valamint offline létező digitális vagy digitalizált) dokumentumok hivatkozásával az ISO 690-2 szabvány foglalkozik. Ennek alapján (egyszerűsítve) a következőképp kell hivatkozni a „távoli hozzáférésű” dokumentumokat:

Html oldal valamely szerveren:

Kiss János: Nyúltenyésztés [online] Kertészeti Egyetem: Állatrendszertan Tanszék Online Jegyzettára. 2000. január (2001. augusztus 23.) [2006. március 21.] Nyomtatva: Élet és Nyúltenyésztés, 2001/5.

Folyóiratcikk online:

Kiss János: Nyúltenyésztés [online] In: Állatorvos, 2000. január 28. [2006. március 21.]

A zárójelen kívüli dátum az anyag megjelenését jelzi, a zárójeles szám az anyag legújabb frissítését (módosítását), a szögletes zárójel a megtekintés (letöltés) dátumát jelzi. Az [online] helyébe kerülhet pl. [CD-ROM], [DVD] stb. is.

A fenti, szabványos formula helyett az egyes dátumok típusát külön szóval is kiírhatjuk; illetve szöveg közben zárójelezett hivatkozásrendszer esetén a dátumot előrevihetjük (Kiss 2000).

Kiss János 2000: Nyúltenyésztés [online] Kertészeti Egyetem: Állatrendszertan Tanszék Online Jegyzettára. Megjelenés: 2000. január (Frissítés: 2001. augusztus 23.) [Letöltés: 2006. március 21.] Nyomtatva: Élet és Nyúltenyésztés, 2001/5.

Angol használatban gyakori, hogy csak évszám és az „available at: (URL)” formula szerepel online anyagok esetén.

Ha a szerző nem állapítható meg, a szerző helyett a cikk címével hivatkozunk. A szerző lehet egy intézmény elnevezésének mozaikszava is.

Ha a cím nem állapítható meg, a címnek a szöveg első öt szavát vesszük.

Ha a hivatkozott URL már nem érhető el, azt a hivatkozásban jelezni kell, pl. 2006. március 23-én nem érhető el.

Ezek a hivatkozások természetesen távolról sem érnek annyit, mint egy nyomtatott szövegre tett hivatkozás, mert – archívum nem lévén – ki tudja, meddig érhetők el. Azonban a www.archive.org címen elérhető amerikai internetarchívumban a már eltűnt szövegfájlok is meglelhetők, elsősorban az 1999–2001 közötti időszakból.

Hivatkozni kell a CD-n kiadott forrásokra is, ez esetben feltüntetve, hogy CD-ről van szó. Ilyenkor érdemes az egyértelmű hivatkozás miatt a CD ISBN (ISSN) számát is feltüntetni, a CD kiadási helyével együtt.

Egyebek

Folyóiratcikk esetén a folyóirat címe kurzív (vagy a cikk címe idézőjelek közé kerülhet), könyvnél a könyv címe kurzív.

Az oldalszámnál a p. (pagina) vagy o. (oldal), rövidítéseket használjuk. Angolszász gyakorlatban a p. az oldalszám elé kerül, magyarban inkább utána. A rövidítés azonban el is maradhat, ilyenkor csak az oldal számát közöljük, utána ponttal (198.).

A teljes műre való hivatkozáskor nem áll pont a kötet összoldalszáma után: (198 p.), adott oldalra hivatkozáskor pont áll az oldalszám után: (198. p.), adott részlet esetén a pp. formula állhat: (pp. 25–188.).

A gyűjteményes kötetre hivatkozáskor a rendes hivatkozási adatok után kell megadni a kötet nevét, in megjelöléssel: Kis Alfréd: Nyulak. in: Szovjet állattenyésztés. Bp. 1999. 115–125. p.

Irodalmi folyóiratok hazánkban az in helyett vagy folyóirat azonosítására egyenlőségjelet = is használnak. Ez azt jelzi, hogy az adott írást nem az írás szerzőjének neve alatt kell keresni, hanem valamely más gyűjteményes vagy időszaki kiadvány neve/címe alatt: Kis Alfréd: Nyulak. = Szovjet állattenyésztés. Bp. 1999. 115–125. p.

A folyószövegbeli évszámmegjelölés elé egy­faj­ta gyakorlat szerint nem kerül vessző (Kiss 1888).

Újrahivatkozáskor a következő formulát használják: Kiss: i. m. vagy Kiss: op. cit. (idézett mű). Ha ezen belül valamilyen oldalra hivatkozunk: Kiss: i. m. 12–15. p. Ezeket érdemesebb elkerülni, hogy az olvasónak ne kelljen keresgélnie, hogy melyik is volt az i. m.

Ha az évszám nem deríthető ki pontosan, vagy kérdőjeles évszámmal, vagy az é. n. (s. a.) (sine anno) formulával jelezzük.

Ha két egymást követő jegyzetben hivatkozunk ugyanarra a műre, a formula: Uo. 32. p. vagy Loc. cit. 32. p. vagy Ibid. 32. p. (ugyanott = loco citato = ibidem). Ha a szerző azonos két egymást követő jegyzetben, a szerzőre Uő vagy Idem (nőnemben eadem) szavakkal hivatkozunk. Ugyanezt jelenti a kvirtmínusz is:

Kiss János 1999. Nyulak. Budapest, Gondolat.

– 2000. Nyulak és mások. Budapest, Gondolat.

Érdemes magyar szövegben a magyar formulákat használni.

A képek forrását újságban közvetlenül a kép mellett apró (pl. 6 pt) verzál betűkkel jelzik, könyvben a képaláírásban zárójelben.

 

Adott témájú dolgozat esetén hivatkozni kell újságcikkekre, forgatókönyvekre, filmekre, rádióműsorokra, hangjátékokra, szakdolgozatokra is. A rádióban vagy tévében sugárzott adásokra lehet az elhangzás időpontjával, hosszával (x perc) és helyével (állomás neve, székhelye) hivatkozni (természetesen a mű szerzőjét – rendezőt, dramaturgot, szerkesztőt – megnevezve), de ha a műsor megtalálható valamilyen archívumban, a visszakereshetőség érdekében mindenképp az archívumra, illetve a mű ottani adataira is célszerű hivatkozni.

Tudományos dolgozatoknál a szóbeli (avagy e-mailes) közlésekre és kéziratokra is illik hivatkozni („szóbeli közlés”, „személyes kommunikáció”), a beszélgetés vagy e-mail pontos dátumával. Ez vonatkozik bármilyen informális beszélgetésre, interjúra is (természetesen ha nem kifejezetten interjúról, hanem csak informális beszélgetésről van szó, az illető beleegyezése szükséges. A beszélgetőtárs megtagadhatja, hogy az általa elmondottat idézzük; kikötheti, hogy az elmondottak nem idézhetők, de a szövegben felhasználhatók; vagy kikötheti, hogy sem nem idézhetők, sem nem felhasználhatók; vagy kikötheti, hogy az elmondottak idézhetők, de csak név nélkül. Ezeket mindenképp tisztázni kell a szöveg közlése előtt. Nyilvános szereplés esetén (pl. internet, előadás, nagygyűlés) természetesen bármilyen, nyilvánosan elhangzott gondolat idézhető.

Hivatkozni kell törvényekre, jogszabályokra is.

Szerző nélküli vagy háromnál több szerzőjű kötetre a szerkesztő nevével (ed. vagy szerk.) hivatkozhatunk. Folyóiratcikk esetén azonban minden szerző nevét ki kell írni a hivatkozásokban.

Konferenciákra a konferencia elnevezésén és helyén kívül a dátumával is hivatkozni kell. Ilyenkor általában készül valamiféle nyomtatott vagy elektronikus kiadvány is az előadások összefoglalóival: konferenciahivatkozáskor ez a kiadvány a hivatkozandó anyag, tehát lehet pl. oldalszáma is.

Természetesen minden olyan szövegrészt, melyet máshonnan idézünk (beleérve a máshonnan átemelt képeket, adatokat is), hivatkozni kell akkor is, ha az nem idézőjelben szerepel.

 

Néhány minta hivatkozásokra:

Folyóiratcikkre:

KISS János: Utazásaim története. = Magyar Irodalmi Figyelő, 2006/1. 60–62. p.

vagy

Kiss J. 2006: Utazásaim leírása. – Magyar Földtudományi Figyelő, 1, 60–62.

Könyvre:

Kiss J. 2006: Utazásaim leírása. Akadémiai Kiadó, Budapest, 300 p.




Hivatkozás minta (APA)

Az APA stílusnak megfelelő (kissé módosított) hivatkozási formátum (ajánlott):

 

Könyv, oldalszámmal:
(Kovács, 2000:55)Kovács I. 2000. A könyv. Budapest: Gondolat.  Folyóiratcikk (3 vagy több szerző: et al., annál kevesebb: név szerint):(Darvas et al., 2005)Darvas A., Kiss I., Jónás Á. 2005. A folyóiratcikk címe. Élet és Irodalom, 1, 10-13.  Elektronikus: mint folyóiratcikk, de a szövegbeli hivatkozás lehet a kiadó (site) neve, ha nincs szerző, és a részletes hivatkozásban fel kell tüntetni a cikk felkerülésének dátumát (ha ismert), ha módosítva volt, a módosítás dátumát, és a letöltés dátumát (és az URL-t)
Darvas A. 2005. A folyóiratcikk címe. Élet és Irodalom Online (2005. június 12). Letöltés dátuma: 2006. augusztus 20. http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=PUBLICISZTIKA0637

 




Néhány helyesírási tanács

A Word egyes automatikus javítás funcióját csak akkor használjuk, ha tisztában vagyunk vele, hogy az általunk begépelt szöveg mely elemeit változtatja meg rákérdezés nélkül. A korábbi Word verziókban olyan beépített javítások is találhatók, melyek a helyes szöveget hibásra javítják át.

Az alábbiakban felsorolunk néhány tipikus helyesírási hibát, melyet ELTE-s lapokból vagy hallgatók szövegeiből vettünk, a teljesség igénye nélkül.

 

Rossz alak                        Helyes alak
101.1                      101,1
12.-én                    12-én
3-al                         3-mal
asszimetrikus        aszimmetrikus
box                        boksz
egyszerü                egyszerű
előlröl                    elölről
ELTE-BTK             ELTE BTK
ELTÉ-n                  ELTE-n
Eötvös Lóránt        Eötvös Loránd
Tudomány Egyetem         Tudományegyetem
feltünik                  feltűnik
feltűntet                 feltüntet
follyon                   folyjon 
higyje                     higgye
időjárásjelentés      időjárás-jelentés
Internet                 internet
íly                           ily
Január                    január
kissebb                  kisebb
kompatibilis          kompatíbilis
konkurrencia        konkurencia   
Kossuth Adó         Kossuth adó (még                                                     helyesebben: K. rádió)
Kossuth Rádió       Kossuth rádió 
                               (mert: az intézmény 
                               a Magyar Rádió)
kultúrális               kulturális
legelől                    legelöl
mammut               mamut
                               megfojt  (egy embert)
                               megfolyt (az anyag)   
megszünés            megszűnés
megszünik            megszűnik     
megszűntet                       megszüntet
mindíg                   mindig
minusz                  mínusz
new yorki              New York-i
plussz                    plusz 
rádióaktív              radioaktív
síma                       sima
szerkesztő bizottság          szerkesztőbizottság
szervíz                   szerviz
szerzői jogsértés    szerzőijog-sértés
sztereo, mono       sztereó, monó
tanu                       tanú
Tv híradó               tv-híradó vagy tévéhíradó
TV                          tv vagy tévé
video                      videó
videókazetta          videokazetta
vígasztal                 vigasztal
xy játsza z-t.          xy játssza z-t.   
 

 

STB.

Satöbbi (sat. stb.) elé nem teszünk vesszőt, felsorolásban, egyéb estekben stb. sem.




Idegen szavak átírása

Bár nem szorosan a tipográfia témakörébe tartozik, mégis megemlítjük az idegen ábécéken született szavak átírásának problémáját. Egy nem latin ábécét használó nyelvből magyarra általában tulajdonneveket (személyneveket, földrajzi neveket) szoktunk átírni. Az internet elterjedése előtt egyértelmű volt az átírás: az MTA által kiadott szabályoknak megfelelően kellett a kínai, orosz, arab, görög, szerb stb. nyelvekből átírni, igazodva a magyar kiejtéshez. Manapság inkább az a törekvés, hogy minden nép azonosan írja át a szavakat. Ez az egységesítés azonban megnehezíti a szavak kiejtését, és ellentétben áll sok már meghonosodott alakkal (Peking vs. a hivatalos pinyin Beijing).

Egyes nyelvek esetén az átírás (transzkripció) a kiejtés alapján történik, másoknál a betűk alapján (transzliteráció). Az internet és az egységesítési törekvések terjedésével a nemzetközi vagy az angol átírás kerül bele egyre több magyar szövegbe. Bár emellett is szólhatnak érvek (pl. könnyű az interneten rákeresni más nyelven is), fontos, hogy tudatosítsuk: a magyaros átírást vagy az angol (nemzetközi) átírást használjuk-e.

A kínaihoz a pinyin, a japánhoz a romaji ad nemzetközi latin megfelelőt, az arabhoz számtalan nemzetközi latinosító sztenderd létezik, ennek megfelelően érdemes itt a magyaros átírást alkalmazni.

Problematikus lehet a szerb nevek átírása: ha a cirill írást vesszük alapul, kiejtés szerint írandók magyarra, ha azonban a hivatalos latint, akkor a szerb latin átírás veendő alapul (pl: Sajt = szájt, site)

Manapság kényszerűen sok idegen ábécé használója gépel latin betűkkel számítógépes felületen, ahol az adott ábécét nem tudják használni. Így pl. cirill vagy arab betűk helyett a latin betűket és egyéb karaktereket használják.


 

 

 




Politikai rendszer és mikrotipográfia

Dátum jelzése

A szocialista rendszerben a dátumot az i. sz. (időszámításunk szerint) és i. e. (időszámításunk előtt) rüvidítésekkel jelezték (az i. u. alak nem volt hivatalos).

A szocializmus előtti és utáni rendszerekben általánosan ugyanerre a Kr. e. és Kr. u. (Krisztus előtt ill. után) használatos.

Mint a kutatásokból ismeret, Jézus (Krisztus) nem 1-ben született, hanem valószínűleg néhány évvel később. Az e feletti vita már szóhasználati kérdé: az i. e. és i. u. vallássemleges (és korrekt) fogalmak, a Kr. e. és Kr. u. sem nem vallássemleges, sem nem korrekt, hanem egyezményesen használt megjelölés.

Angolszász tipográfiában általában az AD (anno domini) és BC (Before Christ) formákat használják (előfordul A.D. ill. B.C. formában is). A hagyományos használatban 64 BC ill. AD 2007 sorrendet használják.

Vallássemleges a CD/BCE (C.E./B.C.E.) formula (before common era), mely az i. e./i. sz.-nek felel meg.

Geológiában (C14 datálásnál) használt a BP (before present), ahol a „present” az 1950-es évnél van kijelölve.

 

Szókezdő nagybetű

A szocialista rendszerben általános volt a biblia vagy isten szavakat kisbetűvel kezdeni, míg előtte és utána általános a Biblia ill. Isten (kivéve: görög istenek) nagybetűs használata.

Az internet szó kezdőbetűje hasonló kérdés.

A Magyar helyesírási szótár (Akadémiai, 1999) szerint:

Internet: intézmény, internet: távközlési rendszer

isten: köznév, Isten: tulajdonnév  (pl: az Isten)

biblia, de: Biblia (mint könyvcím)

Mindhárom szó meghatározása néhány esetet leszámítva problémás, és sokkal inkább a sorok írójának szóhasználati döntése, mint helyesírási kérdés.

 

 

 




Tipográfia a weben

  • Magyar billentyűkiosztás: ISO-8859-2
  • Nyugati billentyűkiosztás: ISO-8859-1
  • Unicode: UTF-8

A HTML-szabvány kialakulása után sokáig kétféle tipográfiai konvenció létezett: a nyomtatott és a korlátozott, webes, mely sokáig nem ismerte a magyar ő, ű betűket, és még ma is alig találkozunk helyes gondolatjellel és idézőjellel. Ma már a CSS és az unicode használatával a weblapokon ugyanazok a tipográfiai elemek jeleníthetők meg, mint nyomtatott formában – a bekezdésbehúzástól a gondolatjelig –, így nem indokolt a web „butított” tipográfiájának elfogadása.

HTML-fájlokban a karakterkészletet közép-európaira állítva a HTML-fájlban levő szövegben az ő, ű betűk helyesen jelennek meg

.

A nyugati (ISO-8859-1) karakterkészlet használata esetén az ő, ű kalapos lesz. Ez esetben minden ékezetes betű helyén a HTML-fájlban a betű kódja szerepel, pl. ú: ú ő:õ ű:û ö:ö. A különleges karakterek – helyes gondolatjel, idézőjel – azonban az Internet Exoplorerben nem jelennek meg helyesen: így az interneten csak a kötőjelet és a " jelet használhatjuk 100% biztonsággal

Unicode: Valamennyi magyar betű és karakter helyesen jeleníthető meg, ha az unicode számával utalunk rá. Az unicode weblap fejléce:

 


Az ilyen oldalon elég, ha a normál karakterek folyószövegben szerepelnek, azaz egyszerűen begépeljük őket. Nem unicode fejléces szövegben az alábbi kód szerint gépelhetők be az unicode decimális számok alapján a karakterek (a példánál a 8211, azaz a gondolatjel): –

Ékezetes fájlnevek. Bár a Windows saját fájlkezelője ("My Computer") engedi az ékezetes fájlnevek használatát, gond lehet velük az interneten, ahol a szerverek nem tudják értelmezni őket; és a Windows alatt futó Windows Commander program sem ismeri föl az ő, ű betűket tartalmazó fájlokat. E-mailekben bizonyos levelezőprogramok vagy nem ismerik fel, vagy más karaktereket hoznak be minden ékezetes betű helyett.

A weben jelenleg a css (cascading style sheets) stíluslap jelenti a legrugalmasabb és leghatékonyabb megoldást egy weboldal tipográfiájának kézben tartására. Ennek főbb elemei:

– egy .css kiterjesztésű fájl, mely a stíluslap-információkat tartalmazza vagy css részletek a fájlon belül a megfelelő helyen;

– külső stíluslap esetén a HTML-oldalon erre hivatkozás:

 

A css fájlban:

body {

ide kerülnek a tipográfiai és szövegdoboz-formázási utasítások

}

 

 

A szöveg színe:

color: #000000;

color: yellow;

 

Betűköz:

letter-spacing: 0.1em; (1 px) (ritkít)

letter-spacing: -0.1em; (sűrít)

 

Sorzárás:

text-align:right; (center, justify) (jobbra, középre, sorkizárt)

 

Szövegeffektek:

text-decoration:line-through; (overline, underline, blink) (áthúzott, föléhúzott, aláhúzott, villog)

 

Bekezdésbehúzás:

text-indent:1em;

 

A szöveg automatikus átalakítása:

text-transform:capitalize; (minden szó nagy kezdőbetűs [angol címekhez])

text-transform:uppercase; (verzál)

text-transform:lowercase; (csupa kisbetűs)

 

Szóköz:

word-spacing:0.1em;

 

Betűtípus:

font-family:serif; (talpas alapértelmezett betűtípus)

font-family:sans-serif; (talpatlan alapértelmezett betűtípus)

 

Betűméret:

font-size:12px; (12 pt) (abszolút betűméret)

font-size:small; (medium, large, x-large, xx-large, 100%) (relatív betűméret)

 

Dőlt betű:

font-style:italic;

 

Kiskapitális:

font-variant:small-caps;

 

Kövér betű:

font-weight:bold;

 

Szöveg alatti vonal:

border-bottom: 1px solid #FF0000;

 

Sortávolság:

line-height: 19pt; (19px)

 

Ékezetek nélkül

Bizonyos helyzetekben nem célszerű ékezetet használni. Ilyenek az e-mailek, ahol még ma is sok olyan felhasználó van, akinek a programja nem tudja dekódolni az ékezetes üzeneteket. Igaz, hogy ezek után nehéz megfejteni, hogy 4000 m fokabel megrendelésekor mit is várhatunk...

 




Webdesign: galéria




„Csak szöveg” tipográfia

Előfordul, hogy olyan szöveget kell írnunk, mely nem képes különleges karaktereket kezelni, és formázást sem lehet benne alkalmazni (e-mail-terminál, SMS stb.). Ez esetben a korábbi gépírási, ill. stencilszabványhoz hasonló elveket érdemes követni.

A gépírást részletesen hivatalos szabvány szabályozta, melyet 1987-ben adtak ki utoljára. A szabvány azonban ma is érvényben van, hiszen a Helyesírási Szabályzat is hivatkozik rá. A gépírási szabvány itt olvasható:

 

Néhány olyan példa, mely gyakrabban felmerül: 

Nagykötőjel: Budapest--Bécs (két kötőjel, két oldalán szóközök nélkül)

Gondolatjel: Egy - mondta. (kötőjel, két oldalán szóközzel)

Kötőjel: egy-egy (kötőjel, két oldalán szóközök nélkül)

Idézőjel: "Egyenes idézőjellel"

Kiemelés: r i t k í t á s s a l, vagy NAGYBETŰVEL (interneten _alsó vonással_), folyószöveg esetén

középre igazítva

is lehetséges.

Írógépeknél lehetőség volt aláhúzásra is.

 




A könyv részei

(Az egyes részek, hacsak másként nem jelezzük, páratlan oldalon kezdődnek.)

 

Borító

Kötött könyv esetén (hard cover, hibásan keményfedelű): a könyv első és hátsó (kötés)táblája és gerince.

A kötéstáblát előzéklapok rögzítik a könyvhöz.

Karonált (puhatáblás) könyv esetén: a könyv első és hátsó fedele és gerince.

A két legfontosabb rész a borítócímlap és a hátsó borító.

Igényes kiadványnál védőborítót is kap a könyv. Az általában színes, fényes védőborító tipográfiája jelentősen eltér a kötéstábláétól.

A védőborító behajtott szélei a fülek, melyek a fülszöveg helyei. A puhatáblás fedélnek is lehet füle, ha az szélesebb, mint a könyv szélessége, és így visszahajtható.

A könyv gerincére a cím és a szerző neve kerül, valamint kerülhet a kiadó emblémája. A gerinc felirata a magyar hagyományok szerint alulról felfelé tart, az angolszász hagyomány szerint fordítva (így az angolszász könyvek gerince fekvő helyzetben olvasható). A magyar gyakorlattól magyar kiadvány esetén semmi esetre se térjünk el, mert így a könyvespolcon való böngészés közben kitörik az ember nyaka.

 

 

Járulékos részek (a főszöveg előtt)

Címnegyed
A könyv első ívének (=16 oldal) negyede. Az ezen lévő oldalak oldalszámát nem tüntetjük fel (pagináljuk), de beszámítanak az oldalszámozásba.
Szennycímoldal – A könyv legelső oldala: szerző, főcím, kötet száma
Sorozatcímoldal – (ha sorozat) 2. oldal
Címoldal – 3. oldal (szerző, főcím, kiadó, kiadás éve, megjelenés helye)
Copyrightoldal – 4. oldal (ISBN számmal)
Tartalomjegyzék (tudományos művekben) – lehetőleg 5., de mindig páratlan oldal
Ajánlás
Mottó
Előszó
Köszönetnyilvánítás (ha nem része az előszónak)

 

Főszöveg

Általában antikvából szedik; lásd: könyvbetűk. A főszöveg mindig páratlan oldalon kezdődik.

 

Járulékos részek (a főszöveg után)

Irodalomjegyzék / Bibliográfia
Utószó
Függelék
Kronológia
Szakkifejezések jegyzéke
Névmagyarázatok
Rövidítések jegyzéke
Illusztrációk jegyzéke
A kötet szerzői/Közreműködők
A kötetben közölt írások jegyzéke
Mutatók
Idegen nyelvű tartalomjegyzék és rezümé (kivonat)
Tartalomjegyzék (szépirodalmi művek esetén)
Kolofonoldal – utolsó páros vagy páratlan oldal: technikai jellegű információk a kiadvány kiadásáról és előállításáról (kiadói és nyomdai információk). Számunkra azért is fontos, mert ide kerülnek (igényesebb kiadványnál) a könyv tipográfiai adatai (pl. főszöveg betűtípusa)

 

Ajánlott irodalom: Gyurgyák János: Szerkesztők és szerzők kézikönyve. Osiris, 1997. Online: http://epika.web.elte.hu/szerk/hatter2_05_osz.html




Tipográfia irodalmi művekben

A tipográfia által kínált eszköztárat nagyon kevés író használja ki műveiben. Általában nincs is beleszólásuk abba, hogy művük milyen formában (betűtípussal, sortávolsággal stb.) jelenik meg. Az alábbiakban néhány kivételt ismertetünk:

 

 




Infografika

Az infografika az information graphics, információs grafika rövidítéséből született. Minden olyan egység, mely grafikát (vonalas elemeket) és információt (táblázatot, grafikont vagy magyarázó rajzot) tartalmaz. A sajtóban a USA Today nyomán terjedt el. Az inforgrafika a „szegények Bibliájához” hasonló képes formában foglal össze valamilyen témát. Nem tartalmaz fotókat, csak generalizált, egyszerűsített, az adott jelenséget kiemelve bemutató grafikát és szöveget. Eredetileg adatok szemléltetésére jött létre, de ma már bármilyen témára használható. Az ismeretterjesztő ifjúsági könyvek számtalan infografikát tartalmaznak. A térképek is infografikának tekinthetők.

Az infografikánál fontos szempont, hogy tipográfiailag illeszkedjen a környezetébe, azaz a lap arculatába, ahol megjelenik. Napilapban egy infografika keretes anyagok együttesét is jelenti.

Az infografika bemutathat térbeli, időbeli vagy mennyiségi információt.

Általában tartalmaz diagramot, grafikont vagy földrajzi, illetve virtuális térképet. A nyomtatott világban statikus, de az interneten vagy televízióban lehet mozgó vagy interaktív is.

Az infografikáknak tartalmazniuk kell a következő elemeket:

  • cím
  • rövid magyarázó szöveg
  • szerző neve
  • adatok forrása

Az infografika legegyszerűbb előállítási módja, ha előre elkészített vektoros egyenábrát (pl. Word Clipart) szúrunk be az adott szöveg mellé. Ez a lehető legigénytelenebb megoldás, még „vészhelyzetben” is érdemes egyéni ábrát rajzolni és beszúrni.

A táblázatokkal kapcsolatban ügyelni kell az egyes sorok tartalom szerinti igazítására: tizedestörteket a tizedesjegy mentén, számokat általában jobbra, szöveget balra szokás igazítani.

Word használatakor Excelből diagramok közvetlenül is bevihetők úgy, hogy később módosíthatók maradnak.

Tudományos igényű munkákban ajánlott feltüntetni a közölt értékek hibahatárát is (ha van).

 




Inforgrafikai galéria




Dokumentumszerkesztés pontról pontra

  1. Nyersanyagok összegyűjtése/elkészítése (szöveg, képek, táblázatok stb.). Gyűjtéskor/íráskor minden máshonnan átvett szövegrész, kép, ábra, diagram, adat pontos forrását jegyezzük föl (a bibliográfiához) – az interneteseket is.
  2. A célnak megfelelő szoftver kiválasztása.
  3. Ha nyomdában készül a szöveg, ellenőrizzük, hogy a szoftver képes-e vágójeleket készíteni, és van-e szoftverünk, amely nyomdai feldolgozásra alkalmas fájlt tud létrehozni.
  4. A célnak megfelelő oldalméret kiválasztása.
  5. Egyoldalas vagy kétoldalas lesz-e a dokumentum? Ha egyoldalas, egyedi lap vagy valahogyan egybekötve? Elektronikus szöveg lesz?
  6. A fentiek alapján margók beállítása.
  7. A betűtípusok meghatározása a dokumentum típusától és a szöveg stílusától függően.
  8. A dokumentumban előforduló stílusok definiálása (pl. címbetű, szövegbetű, képaláírás-betű), ügyelve a bekezdésbehúzásra és az egyes stílusok alatti/fölötti térközre. A stílusok helyes definiálása előfeltétele egy későbbi automatikus tartalomjegyzék létrehozásának! A stílusok később módosíthatók!
  9. Mesterlap elemei (pl. oldalszámozás, fejléc) létrehozása.
  10. Szövegbevitel (vele: lábjegyzet, végjegyzet, hivatkozások) és képbevitel.
  11. Szöveg formázása a stílusok szerint.
  12. Szöveg további formázása: pl. kiemelések.
  13. Első ellenőrzés: sorvégi automatikus elválasztások ellenőrzése, ahol túl nagy a szóköz, elválasztások beillesztése, fattyúsorok ellenőrzése, keretek, vonalak, sorregiszter ellenőrzése.
  14. Korrektúra (lehetőleg nyomtatott példány alapján), lektorálás, egységes formátumú hivatkozások ellenőrzése, képek, ábrák számozásának ellenőrzése. Ha van idegen betűjű szöveg vagy különleges ékezetet tartalmazó szövegrész, annak külön ellenőrzése. Képaláírások ellenőrzése.
  15. Tartalomjegyzék, tárgymutató, képek jegyzéke, kolofon, impresszum stb. létrehozása
  16. Nyomdai feldolgozás esetén nyomtatófájl (PS) készítése (beállításai: vágójelek, színrebontás, túltöltés, betűtípusok, képek beépítése); mintaoldalak (makett) kinyomtatása, színminta kinyomtatása.
  17. Elektronikus dokumentum esetén PDF-fájl készítése (beállításai: fontok letöltése, képek megfelelő felbontása és tömörítése).
  18. Nyomtatás vagy feltöltés.
  19. Célba juttatás, terjesztés.

 




Betűhangulat

Pusztán betűk, karakterek használatával (tetszés szerinti szövegbetűtípussal (ne díszbetűkkel), dőlt, félkövér, keskeny, színes stb. formában, szavak nélkül) egy lapon fejezz ki

- egyenletességet

- kontrasztot

- ritmust

- valamilyen emberi értéket

- irányt, irányítottságot

- valami ijesztőt

- valami vicceset, játékosat

A munka alján hivatkozd meg a felhasznált betűtípusokat.


Az arculat meghatározói

Egy kiadványban kétféle elvet is érvényesíteni kell: egyrészt az egyes szövegtömbök szürke felületének harmonikusan kell a teljes oldaltükrön megjelenniük, akárcsak egy absztrakt festményen, másrészt, különösen egy napilap esetén, az egyes szövegtömböknek egymáshoz viszonyított értelmi kapcsolatát is figyelembe kell venni, és ennek megfelelően kell őket elhelyezni. A szövegtömbökön túl az oldaltükrön belül a címeknek és illusztrációknak is harmonikusnak kell lenniük (betűtípus, betűméret, képkivágás, képméret), miközben az egymáshoz viszonyított értelmi kapcsolatokat is jeleznie kell elhelyezésüknek, hangsúlyozásuknak.

Többféle iskola létezik a tekintetben, hogy mi alapján válasszuk meg a használt tipográfiai megoldásokat, pl. a betűtípust:

  • A tartalom alapján: pl. lírai szöveghez reneszánsz betűtípust, francia szerző szövegéhez francia betűtervező betűtípusát használjuk. Végigolvasandó hosszú szöveghez könnyen olvasható klasszikus antikvát, telefonkönyvhöz kisméretű, keskeny betűt lehet használni.
  • A betűk abszolút olvashatósága alapján: a jó betűtípus, a jó tipográfiai megoldás bármilyen típusú szövegre alkalmazható.
  • A formátum alapján: mindegy, hogy mi a tartalom, a használt tipográfiai megoldásokat a kiadvány formátuma: mérete, oldalszáma, célja (pl. zsebkönyv vagy album) határozza meg.
  • A célközönség alapján: gyerekeknek, időseknek nagyobb betűvel érdemes szedni a könyvet.

Mindegyik megközelítésben van igazság, ezeket együttesen érdemes alkalmazni.

 

A tipográfiai megoldások természetesen divatfüggők is. A tipográfiatörténet talán legmarkánsabb két iskolája aszerint különül el, hogy a kiadványt a tipográfia eszközeivel, azaz pusztán a betűk és léniák használatával (ahogy pl. Bodoni tett könyveiben) vagy egyéb módon: illusztrációk, rajzok, ornamentika beiktatásával akarják-e „felöltöztetni”. A preraffaellita William Morris mindkét elemet maximálisan felhasználta könyveiben. A szecesszióban teljesedik ki a képek és betűrajzolat ornamentikája, majd mindez átcsap a Bauhaus geometrikus-ornamentikamentes elképzeléseibe.

Az arculattervező megtervezi a kiadvány tipográfiai alapjait, a tördelő pedig – pl. egy újságnál minden nap – azt alkalmazva az adott tartalomhoz igazítja. Néhány szempont az elemzéshez

  • kontraszt (kicsi–nagy, sötét–világos)
  • egyensúly
  • a fehér (foltok) használata
  • hangsúlyok elhelyezése

 

KONTRASZT vagy EGYSÉGESSÉG

Egy szövegen belül kontrasztot vagy egységes kinézetet adhat

  • a méret (kicsi–nagy vagy egységes)
  • a vékony és vastag vonalak eltérése a betűkben
  • kövér (extra bold) és vékony (light) betűk egymás mellett
  • csupa, kis- illetve nagybetű vagy keverésük
  • álló antikva és kurzív (dőlt) betűk
  • keskeny és széles betűk
  • éles és pasztellszínek

 

BETŰMÉRETEK (BETŰFOKOZATOK)

A betűk méretét a számítógépes szerkesztőprogramok az amerikai (angolszász) pica (magyarosítva: pika)-féle pontrendszerben mérik. Egy pica-pont = 0,351 mm. 12 pt = 1 pica; 72 pt = 1 hüvelyk (2,54 cm).

Kiadványtól függően, a hagyományok szerint a könyveket 10-12 pontos, az újságokat 8-10 pontos betűkkel szedik. A lábjegyzetek 6-8 pontosak, a címek a szöveg betűméretétől 72 pontig változhatnak. Általában a 8-12 pontos normál antikva a szövegbetű (kenyérbetű). A betűk mérete a klasszikus tipográfiában nem lehet akármekkora: a régi pontrendszernek megfelelően cicerónként (=12 p) vagy pikánként (=12 pt) növekszik (48, 60, 72 pt).

 

HASÁBSZÁM, SORHOSSZ

A könyvek általában egyhasábosak. Az újságokban a nagy oldaltükör és kis betűméret miatt volt szükséges a több hasáb bevezetése. Az ok az, hogy a túl hosszú sorok nehezen olvashatók, a szem nehezen talál vissza a következő sor elejére. A keskeny hasábú szöveg gyorsabban olvasható. Általában 40–70 leütés (35–60 karakter) kerülhet egy sorba, max. 10–12 szó. Ez határozza meg, hogy az adott kiadvány hány hasábos legyen (ideális esetben).

Egy egyhasábos A/4 oldalon 10 pontos betűvel kb. 100 leütés fér el, ami túl sok: ilyenkor vagy a margókat kell szélesebbre venni, vagy a betűméretet nagyobbra, de mindkét esetben az eredmény az, hogy az oldalon kevesebb szöveg fér el. Nem véletlen, hogy a tudományos lapok többsége kéthasábos szerkezettel dolgozik (lásd a minták között).

 

HA NEM FÉR KI... (HÚZÁS)

Ha egy szövegrész nem fér ki a megadott helyre (vagy ellenkezőleg: túl sok üres rész marad), technikailag sokféle megoldást alkalmazhatunk: összenyomhatjuk a betűket (horizontal scale), kihúzhatjuk őket, csökkenthetjük a sorköz távolságát stb.

A nyomtatvány egységes képét ezek túlságosan felborítják, így ezeket a megoldásokat sose használjuk. Utolsó esélyként se változtassuk meg a sortávolságot egy kiadványon belül.

Érdemes inkább a betűk közötti távolságot sűríteni (kern) vagy ritkítani, természetesen bizonyos határok között, vagy használjunk eleve keskeny (Narrow) vagy széles (Extended) betűtípust.

Ha ez sem segít, az egész szöveg betűméretét érdemes csökkenteni.

 

ÉLŐFEJ

Az élőfej a szöveget azonosítja, és oldalszámozást is tartalmazhat (az oldalszámozás azonban a szedéstükrön kívül is lehet).

Az élőfej betűmérete a szövegbetűnél kisebb.

Élőfejet (fejlécet, láblécet) kell alkalmazni pl. szótáraknál, lexikonoknál, ahol arról ad információt, hogy az adott oldal épp hol tart az ábécében. Konferenciacikkeknél, iskolai dolgozatoknál, tudományos folyóiratokban azért szükséges élőfejben feltüntetni a szerzőt, az írás címét, valamint esetleg egyéb adatokat, mert az adott írás oldalai külön-külön azonosíthatatlanná válnak. Mindhárom esetben előfordulhat, hogy a szövegnek csak egy, számára érdekes oldalát emeli ki valaki (pl. elteszi, lemásolja): ilyenkor fontos, hogy egyetlen oldal alapján is pontosan azonosítható legyen a teljes cikk. A tudományos folyóiratok ezért minden lap élőfejében közlik a szerző nevén és a cikk címén kívül a folyóirat és a cikk teljes bibliográfiai adatait (cím, szám, oldalszám stb.) is.

Prezentációk esetében (Power Pointnál) szintén elengedhetetlen az élőfej használata, mely a konferencia adatait (hely, idő, név) tartalmazza, valamint az adott és az összes dia sorszámát (pl. 10/55). A konferencia azonosítására egyrészt presztízsszempontok miatt van szükség (hogy a nézők lássák, nem egy másik konferencia-előadást hozott ide az előadó), nyilvánvalóan azért, mert sokan ezt teszik. Másrészt az előadót segíti, ha az egyes prezentációfájljaiban később megtalálja, melyiket hol adta elő.

Szépirodalmi könyvben nincs szükség élőfejre.

 

TÁRGYMUTATÓ, TARTALOMJEGYZÉK

Míg az interneten szabad szavas keresőkben kereshetünk egy szövegben, könyvben a tartalomjegyzék és a – különösen egy tudományos könyvben, hosszabb dolgozatban – tárgymutató „helyettesíti” a keresőprogramokat. Mindkettő előállítható manuálisan vagy automatikusan is.

A tárgymutató általában kisebb betűméretben, függő sorban készül. A tárgymutatóban egyéni megoldásokra van lehetőség az ábécé egyes betűit tartalmazó blokkok elején a kezdőbetűk (A, B stb.) jelzésénél. Fontos a kereszthivatkozások megfelelő kezelése (mi utal mire, melyik az alapbejegyzés, hogyan kezelendők az idegen nyelvű változatok stb.).

A tartalomjegyzékhez nincs szabvány: néhány „bevett” módszer azonban létezik, mellyel a tipográfus szakmai tudását is megcsillogtathatja.

A tartalomjegyzékben szükség lehet kipontozásra (kitöltő karakter, fill character). Ez az oldalszámmal köti össze a szöveget. A kitöltésre szolgáló karaktert (pont, vonal stb.) a tabulátorbeállításnál lehet meghatározni. Az egymás alá írt oldalszámozást a helyiértékeknek megfelelően jobbra igazítjuk.

Néhány mintaoldal:

 

TARTALOM 

Bevezetés.......................................8
A magyar irodalom........................... 9
A török irodalom története .............. 12
Egyéb kérdések.............................. 23
A grúz irodalom.............................. 33
Idegen nyelvű grúz irodalom............. 40
Hivatkozások ............................... 50
Végszó……………………………...............…50

 

TARTALOM

 

Bevezetés 8

A magyar irodalom 9

A török irodalom története 12

Egyéb kérdések 23

A grúz irodalom 33

Idegen nyelvű grúz irodalom 40

Hivatkozások 50

Végszó 50

 

 

TARTALOM

 

8 Nagy István / BEVEZETÉS

9 Kis Ákos / MAGYAR IRODALOM

12 Jó Árpád / A TÖRÖK IRODALOM

23 Boldog Pál / EGYÉB

33 Sánta Jenő / GRÚZ IRODALOM

 

TARTALOM

 

Első szakasz

8 Bevezetés

9 A magyar irodalom

12 A török irodalom

23 Egyéb kérdések

 

Második szakasz

33 A grúz irodalom

40 Idegen nyelvű grúz irodalom

50 Hivatkozások

 

Tartalom

 

Első szakasz

[8] Bevezetés

[9] A magyar irodalom

[12] A török irodalom

[23] Egyéb kérdések

 

Második szakasz

[33] A grúz irodalom

[40] Idegen nyelvű grúz irodalom

[50] Hivatkozások

 

 

CÍMEK SAJTÓTERMÉKBEN

A címek igazítása is arculati elem. Néhány példa:

A balra igazított cím
az egyik legegyszerűbb

 

A középre zárt a
klasszikus megoldás,
de nem mindegy, hogy merre nő

 

Mert a cím lehet egy fordított
piramis alakú is, ha
több soros

Vagy még próbálkozhatunk
kb. azonos sorhosszal is

Amerikában jellemző
a lépcsősen szedett
cím: pontosnak kell lennie


FATTYÚSOROK

Ha egy új bekezdés első sora egy hasáb legalján áll (widow, özvegysor, fattyúsor), vagy egy bekezdés záró sora a következő oldal legtetejére kerül (orphan, árvasor), fattyúsorként árválkodón jelenik meg. Ezeket valamilyen módszerrel ki kell irtani a kiadványból (a programban előre beállítható ezek kiirtása, de ez esetben automatikusan történik, azaz ha valamiért mégis szeretnénk, akkor sem lehetséges).

 

OLDALSZÁMOZÁS, PAGINA

Vagy az élőfejbe kerül, vagy az oldaltükrön kívül, legalább egy üres sor távolságra. A lábmargón lehet középen, jobbra vagy balra, de lehet a külső margón fent vagy középen is, ha elég vastag ez a margó. Az oldalszám után nem kell pontot tenni. Két oldalán, szóközzel elválasztva, szerepelhet gondolatjel vagy dísz, felette lehet rövid lénia.

~ 24 ~

 

KARAKTEREK SZÁMA

1 flekk = 1500 karakter (1 gépelt oldal); mások szerint 1800 karakter, 30 sor × 60 leütés (a szóközöket mindig beleértve)

1 ív= 40 000 karakter (betűhely, n, leütés, azaz a szóközt is beleértve)

 

SORZÁRÁS

A sorok szedhetők sorkizárva (tömbösen) vagy szabadsorosan (balra vagy jobbra zárva).

A tömbösen zárt sorokban, ha nem alkalmazunk elválasztást, létrejöhetnek kihajtott sorok, vagyis nagyon nagy szóközűek – ezt igyekezzünk elkerülni.

KÖZÉPRE IGAZÍTÁS (középre zárás)

Középre igazításkor feltétlenül kapcsoljuk ki a bekezdés-behúzást, különben féloldalasan elcsúszott szöveget kapunk.

Úgy mint itt.

 

LÉNIÁK

A léniák a szöveget tagoló vonalak. A díszléniák ma már nem használatosak, főképp azért, mert a számítógép nem támogatja használatukat. A léniák közé tartoznak a függőleges hasábléniák is.

Finom: 0,25 pt

Duplafinom: 0,5 pt

félkövér: 1 pt

kövér: 2 pt

 

CÍMLAP

A címlapnak is illeszkednie kell a kiadvány többi részének arculatához. Ebben a kérdésben ismét sokféle iskola létezik: egyesek szerint egy könyv címlapján csak a könyv szövegbetűjének használt betűtípus szerepelhet (tetszés szerinti változatban: dőlten, vastagon, kicsiben, nagyban, verzálban stb.), mások szerint a címlap a könyv többi részétől független arculatú is lehet.

 

TÖRTÉNET

Az első mesterien tördelt „kiadványok” az ékírásos agyagtáblák voltak: Hammurapi törvénykönyve már alkalmazott hasábokat, léniákat, tabulálást. Immár illusztrációkkal az egyiptomi Halottak Könyve a korából ismert legnagyszerűbb „kiadvány”.

 

MINTÁK

Könyvek és folyóiratcikkek arculati mintáinak galériája




A könyvtipográfia előzményei

A könyvek ma ismert formája évezredes fejlődés eredménye.

Ékírásos táblák


Az i.e. 30. századtól - az első századig élt az ékírás, melyet agyagtáblákba véstek. A nagyobb táblákban már hasábokra osztott szerkezetű "oldalak" láthatóak, illusztrációkkal. Az egyes hasábokat lénia választja el, de más ékírásos táblákon az egyes sorok között is elválasztó vonal (sorregiszter?) látható.

 

A Halottak Könyve (Egyiptom)


Az egyiptomi "kiadványok" közül a legismertebb talán a Halottak Könyvének i. e. 1400 körüli példánya, Ani 23 méter hosszú papirusztekercse. A gazdagon illusztrált mű a legváltozatosabb kiadványszerkesztési megoldásokat tartalmazza. A "tipográfusnak" voltak mintái, hiszen ez az elrendezés évszázados hagyományokat tükröz, melyek az egyiptomi sírok falaira festve is hasonló, sokszor mai szemmel is "modern" formákat ölt.

Tekercsek


A papirusztekercsek első formáiban a tekercset felülről lefelé kellett forgatni, a ráírt szöveg folyamatos volt (ez a módszer hasonló a számítógépes szövegszerkesztés módszeréhez. (A gördítés angol neve (scroll) is megegyezik a tekercs szó angol nevével.). A módszer hátránya volt, hogy a tekercs nehézkesen volt kezelhető. A szöveg keresése sem volt könnyű egy hosszú tekercs esetén, hiszen a magnószalaghoz hasonlóan a tekercs lineáris elérésű adathordozó, azaz nem lehet tetszés szerinti helyen belépni a szövegbe.


A tekercsre írt szöveg újítása a tekercs megfordítása: balról jobbra vagy jobbról balra forgatható tekercsek már hasábokba rendezettek: a szöveg olvasását ez megkönnyíti (a hasábok szélessége sem tekercsnyi, tehát könnyebben olvasható), de még mindig lineáris elérésű.


A nemlineáris elérést, és a forgatásnál könnyebb hozzáférési módszert a lapokra bontott könyv jelentette. Ennek mintája a hasábokra bontott tekercs, melyet lapokra szabdaltak és összefűztek. Az egy hasábos könyvnél egy, a több hasábosnál több hasábnyi szövegnél "vágták el" a képzeletbeli tekercset, melyből a könyv (kódex) készült.

Ezt a formát vitte tovább a nyomdai technológia.

 




Szövegdobozok és margók




Plakátdizájn: galéria




Kép a képben

A "Kép a képben" esetének nevezem, amikor egy sajtótermék egy hírt azzal illusztál vagy megtörténtét igazolja, hogy egy másik sajtótermék erről beszámoló lapszámát olvasó fotóját közli. Ez a sajátos önreflexió azt jelezheti, hogy a média maga a hír, (az üzenet) illetve hogy az esemény a sajtóterméken keresztül történik meg.





A sajtóművészet kezdetei

Az újságtördelés fejlődése 1620-1849

 

A gyakorlottabb újságolvasó már egy lap belső oldaláról is meg tudja állapítani, hogy az melyik újságé. Könnyedén különbséget tudunk tenni egy bulvárlap, egy komoly politikai lap és egy folyóirat között, akár ismeretlen nyelvű példákon is. A lapoknak jól megkülönböztethető külalakja van, melyet az arculatterveztő álmod meg és a tördelő valósít meg nap mint nap. A könyvek tördeléséről (könyvművészet) számos mű született: a szintén egyedi kinézetű, és mégis minden nap más variációkban megjelenő napilapok tördeléséről - a nyomdászoknak írt gyakorlati tankönyveken kívül - alig találhatunk tanulmányt. Az alábbi írás kísérlet az újságtördelési stílusok, az arculati elemek fejlődésének nyomon követésére, a hazai könyvtárakban fellelhető lappéldányok alapján. [1]

Az újságok mai kinézete - a többhasábos tördelés, a képek és a szöveg egyensúlya, a szövegdobozok elrendezése, a díszítő elemek, a léniák, a fejléc elemei - mögött több évszázados történet van. Bár egy szöveg tördelésének voltak ókori előzményei (pl. asszír 3-4 hasábos ékírásos táblák), az újságtördelés kezdeteinek színhelye az 1600-as évek első felének Nyugat-Európája volt. Ahogy végighaladunk a lapok tördelésének változásán, megfigyelhető, hogy az újításokban legelöl az angolszász (előbb az angol, majd az amerikai) lapok álltak, de a XIX. században az európai kontinens lapjai (francia, német) olyan sajátos arculatot alakítanak ki, ami máig visszaköszön a hírlapboltokban.

 

1620-30: Minta: a könyv


A nyomdászok eredetileg egyedi megjelenésű könyvek és röplapok nyomtatásával foglalkoztak. Amikor az első periodikus megjelenésű újságlevelek megjelentek, nem véletlen, hogy a nyomdászok ezeket vették mintául a lapok tördeléséhez.

Az első hírlevelek egy oldalas, egyedi eseményekhez kötöttek voltak, így adódott a röplapok stílusa (1634: az első - fennmaradt - magyar Relatio). 1609-től már hetente jelentek meg a néhány oldalas lapok , s ez már nem illett bele egyik kategóriába sem. Az első újságok (1620-as évek) tördelésében kétféle típus különíthető el.

Az Angliában jellemző típus pontosan leutánozta a könyvek évszázados hagyományokat követő tördelését: A/5-ös[2] méret, barokk, cifra díszekkel teli címlap, nagybetűs, hosszú és cirkalmas cím, az impresszum a címlapon. Az egyetlen, de meghatározó különbség a könyvekhez képest a dátum és a lapszám (pl. Numb. 8) jelzése a máig megszokott helyen, az újság címlapjának legtetején. A lap egészének - feltűnő helyen feltünetetett - saját dátuma is volt, és nem csak az egyes hírek dátumait jelezték, mint a korábbi újságlevelekben. Kezdetben (Angia: 1640) a mai műsorújságokhoz hasonlóan -tól -ig adták meg a lap dátumát.

A másik típus a kontinensen (főleg a cenzúramentes Amsterdamban) volt jellemző: a lehető legegyszerűbb megoldással egy A/4-es lapra (két oldalra) egy vagy két hasábban a lehető legtöbb információt nyomtatták, a lehető legkevesebb díszítő elemmel, gyakrolatilag címlapi elemek nélkül. A lapok címe egyszerű, apró betűvel volt kinyomtatva. Az impresszum a hátlap alján, vonal alatt volt, mely szokás évszázadokig megmaradt.

Mindkét típus lapcímének szövege hasonló volt: Hírek (vagy Kurir) Olaszországból, Németországból stb.

 

1630-1665: Díszes címlap, többsoros címek


A két koncepció lassan közeledett egymáshoz. Először az 1630-as években a kontinensen kiadott lapok hagyták el a lap címe körül a magyarázó cirkalmakat[3] (Gazette, 1632). Az újságokat a könyvekhez hasonlóan még egy hasábba[4], néha szintén a könyvekből vett minta alapján „másfél" hasábba tördelték (margón széljegyzetekkel).


Egységes kinézetűek, gazdagon illusztrált címoldalúak (pl. uralkodó arcképe) az 1640-es évek angol hírlapjai. A könyvek címlapja helyett viszont már inkább belső kezdő oldalukra hasonlított első oldaluk. A díszes újságok korábban egész címoldalt kitöltő fejléce összébb zsugorodott és már az címoldal alján elindult az első hír szövege[5].

Az 1660-as évekre az angol lapok első oldaláról is eltüntek az illusztrációk. Ezeken több, a kontinens újságjain kevesebb soros, nagybetűs cím (pl. A hírek, a nép szórakoztatására és informálására) és 5-10 sor magas dísziniciálé voltak a címlap fő elemei. A dátum elfoglalta biztos helyét a lap címe alatt egy sorban, esetenként már alattuk és felettük léniával.

1665-1720: Letisztult, kéthasábos lapok


Azt, amit újságarculatnak hívhatunk, az 1665-ben megjelent The London Gazette nyomdászának sikerült megalkotnia. Az 1662-es Mercurius Publicus arculatához képest a változás: elvette a címcifrázást, így a dátumcsík közvetlenül az immár csak egy soros cím alá került. Megnövelte a lapméretet (18,5x30 cm (közel A/4)), és így két hasábot tudott (kellett) létrehozni. A lapcím betűtípusa és stílusa megegyezik a törzsszövegével. Eltűnik a dísziniciálé, helyette az 1660-as évektől már egyszerű iniciálé szerepel.[6]

A The London Gazette arculatát 50 éven át szinte változtatás nélkül követik az angliai újságok (a címben néha verzált használva, a Gazette hasábléniáit következetesen elhagyva), így ezzel az arculattal indul az első napilap (The Daily Courant - 18x35 cm, 1702-től), és az első amerikai lapok is. (Az 1704-es, első hosszú életű amerikai lap, a The Boston News-Letter gyakorlatilag ugyanolyan). Még 130 évvel később, 1794-ben a londoni The Daily Adveriser is ebben a stílusban, de már nagyobb méretben és három hasábban jelent meg.

Az 1720-as évektől két hasábos ausztriai német lapok törzsszövege és magyarázó al-vagy felcímei (Wienerisches) gót betűsek, viszont címei még latin betűs verzálok (DIARIUM, MERCURIUS). Összhatásukban tehát az angliai lapokra emlékeztetnek.

Térségünkben a Mercurius Polonicus arcualta 1698-ban az 1620-as évek angol lapstílusát idézi (könyvcímlaphoz hasonlít), az 1710-es Mercurius Veridicus vagy az 1721-es Nova Posoniensia pedig egy könyv belső borítójának szerkezetét követi, a lapteteji díszsávval (bandeau) - amit viszont a hasonló, 1640-es évek angol lapjain nem találunk meg..

1680-tól megritkul, majd az 1720-as évek után megszűnik a nyomdai reklámsor (a nyomdászok segítségére a következő oldal első szavának feltüntetése az oldal alján). Amerikában amúgy sem használták, nálunk viszont 1790-ig még előfordult.

 

1720-1780: Lapdíszek, lapcímerek


A csupabetű újságokat már talán unni kezdő közönségnek ismét mozgalmasabb kinézetű lapok jártak ebben a korszakban. A lapterjesztéssel kapcsolatos emblémák (lovas postás kürttel) Amerikában először az 1696-os amerikai (már gót betűs című) The Old Post-Masterben, a kontinensen pedig még korábban, az 1677-es bécsi Ordinari Zeitungen-en is feltűntek (első magyar lapbéli megjelenése a bécsi (eredetileg pozsonyi) Magyar Kurirban (1787-) látható, és ez 1813 végéig ott is maradt). Nyugaton ezek a képek ekkor terjedtek el igazán, együtt a mitológiai-allegórikus ábrázolásokkal (néhol iniciáléba építve). Ezek az 1720-as években eleinte négyszögletű keretbe foglalt illusztrációként tüntek fel a lap címe felett vagy szavai között. Később a már valóban címer alakú lapcímerek sokszor a lap fejlécét jellemzően két felé osztották. Ekkor indult a lapcímerek karrierje. Ezek sokszor - főleg egy ország hivatalos lapjánál - az ország vagy város címereit idézték. (A Temesvarer Nachrichten (1771) ekkor erdélyi hímzésminta motívummal díszíti fejlécét). A legismertebb ilyen lapcímer a The Times-é[7].

Az újságok főcímének betűi ismét kevertek (dőlt, vastag, verzál, cifra), Amerikában hódítani kezd a vastag gót betű (későbbi brit változata a belül vágott gót betű), illetve a díszes (néha túlcifrázott) rajzolt betűk. (Érdekes, hogy a The Daily Universal Register 1785-ös fejléce (lapcímer, szépírásos és verzál betű) 1814-ben a - valószínűleg hasonló befolyásra törekvő - Journal Général de France címoldalán köszön vissza. Az angol lapok 1720-tól (Daily Journal) 3, a korszak végén már 4 hasábosak (4 oldalon), címlapjukon tele hirdetéssel.

A Habsburg birodalom lapjai sem maradnak le cifraságban és lapcímerekben, viszont méretben igen: továbbra is marad a nyolcadrét (A/5) füzetke méret és a két hasáb.

 

1780-1805: Nyugaton letisztult, nálunk díszfejléces lapok


Amerikában és Nyugat-Európában mind gyakoribbak a verzál antikva főcímbetűs lapok, melyek ismét egyre inkább illusztráció, és immár mindenféle iniciálé nélkül jelennek meg.

Az angliai (és amerikai) újságokban megjelennek a címoldali hirdetési hasábok (első a hirdetés, s csak utána jönnek a hírek), általában a kikötőkbe érkező áruk és hajók hirdetéseivel (mindegyik iniciáléval vagy kis hajó ikonnal). Egyes lapokból teljesen elmaradnak az egyéb cikkek, hisz jól megélnek írások nélkül is: az első reklám-napilapok.[8] A címoldali hirdetések a kontinens lapjaiban sosem terjedtek el: a francia - és magyar - lapok mindig az utolsó oldalakon vagy a lapba becsúsztatott kis fecniken, a németek sokszor külön mellékletben (Intelligenzblatt) hozták a hirdetéseket (néha a magyarok is, pl. a Hazai s Külföldi Tudósítások „Hirdetések” melléklete).

Ahogy Európában kelet felé, Amerikában nyugat felé csökkent a lapok mérete (és ezzel a benne elférő szöveg mennyisége): az USA nyugati határain (frontier) az újonnan meghódított területek lapjai csak 3-4 hasábban jelennek meg. Ekkor már Amerika lekörözi Nagy-Britanniát: 1784-ben a The Independent Gazette már 5 hasábos, amikor az első 4 hasábos angol lap, a The Times elődje megjelenik (1785).

A Francia Forradalom forradalmi lapjai a nálunk is használt A/5 füzetke méretűek, csak egy hasábosak, címlapjukon néha van, többször nincs illusztráció. Később a jelentős francia lapok közül a Moniteur a legnagyobb: már 3 hasábos.


A kelet- és közép-európában jellemző A/5-ös 1-2 hasábos lapokban ekkor virágzik fel a díszes lapcímer/lapembléma divatja. Az egész térségben Görögországtól (legalább) Pozsonyig sajátos laparculat alakul ki: (a kis lapméret miatt) a címlap majd felét elfoglaló embléma látható a lap címe felett vagy a lapcímbe építve. Ezek a korábban nyugaton feltűnt motívumokat használják: lovas futár, allegórikus-mitologiai ábrázolások (pl. Merkúr), nemzeti címer, városi látkép, sőt, huszárok (Ofner Zeitung). Ennek a stílusnak az általam talált legkorábbi megjelenése a (már 2 hasábos, de még A/5-ös) Ephemerides Vindobonenses 1776-ból. Első magyar nyelvű lapunk, a pozsonyi Magyar Hírmondó 1780-ban is e stílusban lett tördelve. 


Az 1803-ban induló Wiener Zeitung a nemzeti címert leszámítva (koronás ill. sasos) szinte pontosan azonos lapcímerrel jelent meg, mint a korábbi, 1800-as Vereinige Ofner und Pester Zeitung.


Ezen lapok törzsszövege 11-12 pontos volt, míg Nyugaton ekkor 9-10 pontos kenyérbetűt használtak.

A kor címer nélküli letisztult amerikai vagy francia lapjaihoz hasonló, verzál antikva címbetűvel is jelentkezett már ekkor magyar lap: 1785-ben a Magyar Hírmondó szakít a lapcímeres szokással[9]. Ez az egyszerű címlap nálunk azonban csak az 1810-20-as években terjed el.


Ebben a korban tűnt el végleg a hírlapokból az iniciálé[10] és a régies (gót) s betű, mely a magyar lapokban 1811 körül tűnt el végleg.

 

1805-1830: Nyugaton átmenet, nálunk letisztult lapok


Továbbra is vegyesen címerrel vagy anélkül jelennek meg a lapok, nálunk a lapok méretének növekedésével a féloldalas lapcímerek kisebbek lesznek (fejléc közepén) vagy eltűnnek, és így elterjednek a címer nélküli lapok.

Franciaországban a Journal des Débats a dátumadatait felhelyezi a lap tetejére, s később ezt a mintát követi szinte minden francia lap (és az ezeket követő magyarok is). A Le Courier fejlécén látható egy másik újítás: az impresszumadatok (pl. előfizetési adatok), felkerülnek a lapcím mellé, két oldalra - ez a fejlécdobozok ősének tekinthető, s csak Európára jellemző (Franciaország, Magyarország, Csehország). A J. D. Débatsban 1800-ban megjelenik a „vonal alatti” tárca (feuilleton) - de sem az angolszász, sem német lapokban nem terjed el - nálunk viszont igen.


A Habsburg Birodalomban ekkor kerül sor az újonnan megjelent hírlapok első arculati letisztulására. A hazai (valamint a bécsi, belgrádi) újságokban ekkor „egy csapásra” szinte kivétel nélkül eltünik a teljes hasábszélességű díszes lapembléma, s vékony, verzál, egysoros címekkel, két hasábban jelennek meg. A lapok dátumjelzése még egy csíkban a főcím alatt van. 1811-ben a Hazai és Külföldi Tudósítások az első magyar nyelvű lap, mely „az oldalt két felé szegetve” 2 hasábbal jelenik meg. Elképzelhető, hogy a lap szerkesztőjének, Kultsár Istvánnak németországi útján tetszett meg az „új” forma: a főlap kéthasábosra váltása előtt egy ideig a Frankfurt A.M.-i Neuwidi újság fordítását adta a toldalékban, ahol a 2 hasábos tördelésből is adott mintát, még 1810-ben. A budai német Ofner Zeitung előrébb járt: már 1798-ban 2 hasábos volt.

 

1830-1848: Betűdivat

A nyomdatechnika fejlődésével mind tetszetősebb betűket tudtak önteni. A lapfejlécek „megbolondulnak”: már nem volt szükség illusztrációra ahhoz, hogy a lapok címét kiemeljék: megtették ezt a betűk is. Korábban még a verzál betűk is vékonyak voltak. Az eddigi, évszázadok óta közel változatlan, barokk-klasszicista betűket új betűtípusok váltják fel. Megjelentek előbb a félkövér, kövér (pl. kezdetben 1832-től a Jelenkor) és különféle cifra (3-D-s, árnyékolt, stb.) betűtípusú főcímek.


A betűk eddig „remegő” körvonala egyre élesebb, biztosabb. A gót betűknél ugyanez játszódik le[11]: megjelennek a kövér, ívelt, szép rajzolatú gót főcímek, s utóbbinak is többféle típusa alakul ki.


A betűtípusoknak divatja lesz: egyes (hasonló-azonos) betűk végigfutnak a kontinens számos lapján. A magyar lapoknál a 40-es évektől megállíthatatlan a betűdivat-őrület: míg a The London Gazette 1665-ös normál antikva betűi majd 50 éven át teljesen változatlanok maradtak a különböző angol lapok fejléceiben, ekkor Magyarországon (és egyes lapok Franciaországban is) félévente-évente új lapcímbetűvel lepik meg olvasóikat az újságok.



A 40-es években a nyomdák szinte teljes díszbetűválasztéka „végigment” a napilapok fejlécén. A Hírnök szerkesztője, Orosz József írja: „Magát az írást tekintve a divat itt is zsarnokilag uralkodik, és szépnek tekinteti velünk a mindenféle görbén álló s az olvasó orrát fenyegető felírásokat, az ügyetlen ácslegény által faragottnak látszó egyiptienne betűket... ”. (Századunk, 1838/53) Divatos a klasszicista (finom tapú; korabeli betűtípus-nevei: római ill. francia) betű kövér és félkövér változata (Le Constituitionel-Kossuth Hírlapja: francia betű).


Mint láthattuk, népszerű az egyiptomi (blokk) betű[12] nálunk 1839 és 49 között 10 lap (a lapok zöme) használta hosszabb-rövidebb ideig főcímében. A 40-es évek végén jelennek meg a groteszk (talpatlan) betűk. Használja a Pesti Hírlap, sőt, az amúgy először még az összes többi bécsi laphoz hasonlóan gót betűs főcímű forradalmi Der Radikale fokozatosan is erre a betűtípusra tér át 1848-ban (a pesti Radical Lap is ezt használja).


Rövid ideig ugyancsak ilyen, talpatlan betűjű a Magyar Hírlap 1850-ben - ez a lapcím-design az egyetlen, mely szinte változatlanul ma is visszaköszön az újságosstandokon.

A korszak fontosságát jelzi a tipográfia szempontjából, hogy egy másik mai lapunk, a Magyar Nemzet címbetűje is 1848-ba vezet, bár „eredetije” nem újságon állt (és nem is használták akkoriban újságcímnek). Első n a p i lapunk, a 48-tól napi Budapesti Hiradó kövér klasszicista betűi viszont a lap teljes élete alatt megmaradtak.

A hazai lapokban a törzsszöveg sokszor keskeny betűi 10-11 pontos méretű. A rovatcímeket már kövér vagy nagyobb keskeny betűkkel szedik. A kiemelésekhez ugyan uralkodóan a ritkítást használták, de - 1848-ig - dőlt és vastag betűt is (mindenesetre semmiképp sem az angolszász lapokban a kezdetekben használt - gót betűt).

A mai ál-régies nyomatokon a betűk körvonala sokszor nem éles, egyenes: kopott betűk valóban előfordultak újságjainkban, de tűéles, szép öntetű betűkkel éppígy találkozhattunk (pl. a Nemzeti Ujság 1846-ban, vagy a hivatalos Közlöny 48-ban). 1841-ben az erdélyi Múlt és Jelen két száma viszont olyan kopott betűkkel lett nyomva, hogy később újranyomva ismét elküldték az előfizetőknek, hogy kicseréljék a majdan bekötött évfolyamban.

 

TÖRDELÉS: Az angolszász és a francia lapok fejléce jól elkülönül: előbbinek ha rövid a lapcíme, középre igazítják és a mellette levő hely üresen marad. A francia lapokban a főcím melletti helyet az impresszumadatok töltik ki; a főcím alatt pedig visszatér a rég elfeledett magyarázó alcím, kicsit átalakulva (általában: „politikai, irodalmi lap”). Ezt néhány hazai politikai, és több művelődési-irodalmi lap is átveszi.

A németországi és ausztriai lapok tördelése eltérő, könnyen megkülönböztethető: Németországban kisebb méretű főcím, szövegdobozok, az osztráktól eltérő címadás (Allgemeine Zeitung) és általában még 1848-ban is csak két hasáb jellemző. Szintén különbség van a bécsi és a pesti német lapok között: utóbbiak inkább a hazai magyar lapok arculatát és rovatszerkezetét követik, mint a bécsiekét.

1851-ben Amerikában már 11 hasábos újságlepedő jelenik meg; az angol The Standard 1849-ben 6 hasábos, a J.d. Débats 5 hasábos, de a párizsi lapok általában 3 hasábosak.


A 30-as évek hazai lapjai még A/4-es kéthasábosak. Az első magyar nyelvű 3 hasábos újság (valószínűleg) a Kovacsóczy szerkesztette kassai Szemlélő 1833-ban (kb. 110 évvel az első angliai 3 hasábos lap után). Ez a lap viszont nem politikai, hanem irodalmi-művelődési lap volt, akárcsak az első három hasábos pesti (félig politikai) újság, az 1840-es Budapesti Rajzolatok, vagy az első pesti napilap, a (német) Peshter Tageblatt (1839).

A lap növekedésével (vagy a betűméret csökkenésével) szükségszerűen együtt jár a hasábszám növekedése is: így könnyen olvasható és harmonikus megjelenésű az oldal. A Jelenkor a magyar lapok közül 1836-ban elsőként tért át (Széchenyi tanácsára) a másodrét méretre (41x28), ami után viszont után sokáig vár a 3 hasábra áttéréssel, így 1836 és 43 között túlméretes hasábokkal jelent meg. Az országos terjesztésű politikai lapok közül 1837-ben a sokmindenben francia példa alapján újító pozsonyi Hírnök jelentkezett először 3 hasábbal. 6 évvel később már egy kivétellel minden magyar hírlap 3 hasábos, és az 1849-es, még nagyobb méretű Respublikában jelent meg a 4. hasáb, ami után már ez lesz a norma a magyar lapoknál.

A dátum helye a hazai magyar lapoknál a lap tetején van, akárcsak a francia újságokban. A francia példának azonban sem a német, sem az osztrák, sem az angolszász lapokban nem találni nyomát: itt a dátum a lapcím alatti dátumcsíkban, léniák között szerepel.

A lap fejlécében kétoldalt található szövegdobozoknak (impresszum, előfizetési adatok) is érdekes a története. A francia lapokra olyannyira jellemző megoldást nálunk a Hírnök alkalmazta először. Miközben azonban a szövegdoboz mint arculati elem már megvan, még kísérleteznek, hogy mire is használják: eleinte a lap tartalmi leírását közölték itt[13]. 1847-ben már a lapok fele használta ezeket a szövegdobozokat; s nemcsak a magyar, de a csehországi és horvát lapoknál is megjelent. Szövegdobozt alkalmaz a mindenféle szempontból magyaros tördelésű Pester Zeitung és a 48-as forradalmi Der Radikale is; mint ahogy a legtöbb német lap is (Allgemeine Zeitung). A bécsi lapok teljesen tartózkodtak ezektől a szövegdobozoktól.

1841-ben a Pressburger Zeitung egy ideig „franciásan” jelenik meg (dátum a lap tetején, 3 hasáb, szövegdobozok a fejléc két oldalán), majd rövid idő után „titokzatos módon” visszavált a korábbi, 2 hasábos, doboz nélküli, fejléc alatti „németes stílusra”, ami 1849-ig marad[14]. A Felvidék sokban úttörő volt: Kovacsóczy Szemlélője Kassán (1833-) vagy Orosz Jószef Hírnöke Pozsonyban (1837-) szintén új stílusú, tetszetős lap volt - érdekes módon viszont mindre jellemző, hogy a kezdeti évek után lassan tördelésük elszürkült, aránytalanná vált.

A címlapon közölt tartalomjegyzék tipikus magyar sajátosságnak mondható. 1828-ban a Hazai (később Erdélyi) Híradóban tünt fel először a lap fejléce alatt egy hosszú hasábban. Később ez a 3 hasábos újságokban az első hasáb tetejére költözik vagy a fejléc alatt jelenik meg, de 3 hasábban; tördelésére (vastag, vékony, ritkított, sorbehúzás stb.) különös figyelmet fordítottak. Szinte az összes magyar lap használta az 1830-40-es években, 1845-től a Pester Zeitung is. A Leipziger Allg. Zeitung 1841-es évfolyamában találtam hasonlót, így nem kizárt, hogy más német lapok is alkalmazták. Ezekben a tartalmakban adtak a szerkesztők először címeket az egyes cikkeknek.

Hasonló szerepet töltött viszont be az angolszász lapoknál a címek első kiemelt megjelenése: az 1860-80-as években a cikkek címét először egy kupacban, a magyar tartalomnak megfelelő helyen sorolták fel egymás alatt az amerikai lapok, s csak később (1900-as évek eleje) „vándoroltak a helyükre” a megfelelő cikkek fölé. [15] A tartalomjegyzék a szabadságharc alatt tűnt el lapjainkból; bár később még néha visszatért.

Néhány lap szolgáltatása között szerepelt az időjárásjelentés, mely ott, ahol alkalmazták[16], a címoldal fejléce alatti terület meghatározó eleme volt. Hasonlóval nyugati lapokban nem találkoztam.

A nyugaton 1780-as évektől, Franciaországban 1810-es évektől jellemző kisebb lapcímerek a Habsburg birodalmi lapok méretének növekedével már 1810-40-es évekre jellemzők, de főleg a német nyelvű fő lapokra[17]. Ezek (és elődeik) már indulástól kezdve lapcímerrel jelentek meg: Ofner Pester Zeitung (a magyar koronás címerrel), Pressburger Zeitung, Wiener Zeitung (kétfejű sassal[18]).

Szintén feltűnő arculati elem volt az előfizetési felhívás, mely a félévi előfizetési periódus előtti/utáni napokban jelent meg rögtön a lapok fejléce alatt (főleg a magyar, kevésbé a német lapokon).

Ekkor terjed el a tárca a hazai lapokban, s az 1840-es években magyar neveket is kap (Őr, Kis Futár, Tárca, vagy a körülíró Élet, irodalom, művészet). A magyar lapokban tárca nem minden nap jelent meg, és volt, hogy a lap belsejébe került. A hazai politikai lapok jellegzetessége volt, hogy melléklapot adtak ki (egyik nap a főlap, másik nap a melléklap jelent meg: ikerlapok), melyek tematikája gyakorlatilag a „minden egyéb” tárcai cikkeinek felelt meg[19]. A melléklapok[20] mindig kisebbek és így csak két hasábosak voltak; főcímbetűjük néha megegyezett a főlapéval, máskor nem.


Nálunk csak az első valóban csak politikai újság, a Pesti Hirlap tért el a hagyományoktól: Feuilleton, majd a hátlapra kerülő Értekező rovata is politikával foglalkozott és melléklapja sem volt.

Különleges tördelésűek a pesti Die Opposition, a bécsi Die Constitution c. lapok: mind a kettő 48-as forradalmi újság és rövid életük alatt tördelésük mindazokon a fázisokon végigment, amin társaik a megelőző 20 év során : 1-2 hasábbal, kopott betűkkel indultak, de pár hónap múlva már három hasábban, nagy méretben, modern betűkkel jelentek meg.

Talán említésre érdemes a kor kedvelt figyelemfelhívő szimbóluma, a mutató kéz is. Kutatások szerint a mutatóujj kinyújtása azon kevés metakommunikációs elem egyike, melyet az egész emberiség egyetemesen ugyanarra használ. Az egy időre eltünt hírlapi elem ma a számítógépek képernyőjén a klikkelhető szövegrészt jelző, egyik leggyakrabban látott ikonként támadt fel.

 

KI TERVEZTE A LAPOKAT?

Tördelő, arculattervező, designer szakma nem volt, így minden a nyomdász kezében futott össze. Tudjuk, hogy a Magyar Museum szedéséről szerkesztője, Batsányi János adott részletes utasításokat (betűtípus, betűméret) Trattner Mátyás nyomdásznak („A betű .. cicero legyen, és a citációkban garmond. A formatum in 8 majori” [A/5]).

Széchenyi szellemi vezére volt a Jelenkornak, melynek szerkesztőjéhez, Helmeczy Mihályhoz többször intézett a külalakra vonatkozó kéréseket (papír minősége, lap mérete, hasábszám). A Jelenkor olvasóinak meggyőzését a Széchenyi által javasolt új, A/3 formátum (1836-) előnyeiről gr. Dessewffy József végezte a lap társlapjában, a Századunkban. (Párbeszédes formában érvel a nagyobb méret mellett; ahol képzeletbeli ellenfele egyik szemléletes érve a nagy méret ellen az, hogy egy ilyen lap inkább hasonlít „vitorlához, lepedőhöz, ernyőhöz, vagy kifeszült denevérhez”.)

A pozsonyi Hírnök szerkesztője, Orosz József elkövette azt a baklövést, hogy társlapja, a Századunk címbetűjét gót betűsnek rendelte meg egy híres prágai betűöntödéből. A gót betűket a magyar nyelvű sajtó úgy kerülte, mint a darázscsípést, úgyhogy az olvasók akaratának megfelelően kénytelen volt megváltoztatni, és „magyaros” betűkre lecserélni a főcímet. Az új betűkkel megjelent lapban ír Orosz a betűkről, s innen tudjuk, hogy a gót betűk ötletét az amerikai, angol mintából vette („ez írás, módi” - írta, s ebből az is kiderül, hogy éles tördelői szemmel figyelte a nyugati mintákat). Hogy (már akkor is) néhol fontosabb volt a forma a tartalomnál, jelzik az alábbi sorok: „Némelyek az utcán megállítottak, a s elmellőzvén a lapok tartalmát, irányát, czélját, ... nem tudtak másról szólani, mint a gót vagy német betűkről...”. „Sokan vélik, oda nemzetiség, magyarság, becsület, ha tokajiba égettbor keveredik”, s most már hozzátehetnék: „vagy ha egy hírlap címe gót betűkkel iratik”. [21]

 

IRODALOM

A nemzetközi sajtótörténetre vonatkozó főbb forrásmunkák (ill. az angolszász és franca lapok képeinek fő forrása)

Alen Hutt: The Changing Newspaper. Gordon Frager Publ., London, 1973

Histoire de la Presse Francaise I. Ed. Spes et Lausanne. 1965.

Brian Lake: British newspapers. Sheperd Press. London, 1984.

Antony Smith: The Newspaper - An international history. Thomas and Hudson, 1979.

Henri Avenel: Histoire de la Presse Francaise. Paris, 1900.

 



[1] A külföldi lapok közül többnyire reprodukciókban közölt, néha eredeti angol, amerikai, francia, Habsburg-birodalmi és németországi lapokat találtam. A közölt korszakhatárok évszámaiban inkább a nyugati, mint a közép-európai lapokhoz igazodtam, de e határvonalak így is meglehetősen önkényesek.

[2] Méretek meghatározására azt a ma ismer formátumelnevezést használom, mely a legközelebb áll az adott lap (nyolcadrét: A/5, negyedrét: A/4, másodrét vagy folio: A/3) - még nem szabványos - méretéhez.

[3] A korábbi lapok „kimondható” címének a legnagyobb betűvel nyomott szó is tekinthető - itt már csak ezt maradt meg.

[4] 1620-1665; a magyar lapoknál 1780-1810

[5] Az egész oldalas újságcímlap még visszatér az 1830-40-es évek magyar hírlapjai bekötött félévfolyamainak első lapján

[6] A Mercurius Veridicus és a Nova Posoniensia 1710-1720-ban még nagy dísziniciáléval jelenik meg.

[7] Eredeti, kissé eltérő változata a lap elődjén, a The Daily Universal Registeren jelent meg 1785-ben.

[8] A címoldali hirdetéshasáb szokása különösen a briteknél volt hosszú életű: a The Times 1966. májusában szakított vele. (Hutt p. 35).

[9] Követi az 1789-es Hadi Történetek

[10] Kivéve a hirdetéseket és Magyarországot, ahol a Hazai és Külföldi Tudósításokban még 1830-ig megmarad.

[11] Először az angol és amerikai lapok gót betűs címében, majd csak később a német lapokban

[12] Pl: La Patrie, La Presse, Világ, Hírnök, Národní Nowiny, Ilirske Národne Novine

[13] Hasonló a lapcím alatti léniák közti dátumcsík kezdeti (1665-) szerepe: a design-elem már megvan, de eleinte még hol a dátum, hol a „Published by Authority” felirat tűnik fel benne. A Hírnök első számában már van vonal alatti rész is, de ez még a „levelezés” rovat helye.

[14] A visszaváltás időpontjakor (1841-42) megjelent számok épp hiányoznak a Széchényi Könyvtárból.

[15] Nálunk épp manapság lett ismét nagy divatja, méghozzá a korabelivel azonos helyen (bal első hasáb teteje a címlapon), csak épp Foglalat vagy Tartalom helyett „Ma” vagy „A nap témái” címmel.

[16] Österreichischer Beobachter -1835-, Ofner und Pester Zeitung 1837, Erdélyi Hiradó 1833

[17] A Buda-pesti Rajzolatok óriási koronás címere kivétel; az erdélyi Múlt és Jelen 1830-az évek végi, eleinte egész lapszélességű címere szintúgy.

[18] A kétfejű sas az 1850-es években a birodalom minden részének hivatalos újságján - a magyaron is - kötelező elem lesz.

[19] Viszont a hazai (kontinentális) piacról hiányoztak az angolszász országok vasárnapi lapjai. Nyugat-Európában talán azért, mert a fő (német, francia) napilapok tényleg napontja (7/7) jelentek meg.

[20] Néhány példa: Hírnök: Századunk, Nemzeti Ujság: Hasznos Mulatságok; Jelenkor: Társalkodó, Presburger Zeitung: Pannonia; Erdélyi Hiradó: Vasárnapi Ujság

[21] Századunk, 1838/53




Normatív tipográfiai stílus

Normatív (semleges) tipográfiának számítom azt, amelyik olyan megoldásokat tartalmaz, amik az adott korban, kultúrában és műfajban általánosak, ezért észrevehetetlenek; az olvasók a legjobban megszokták, ezért a legkönnyebben olvassák. Csak a megkerülhetetlenül szükséges, a szövegen túlra mutató utalást tartalmaznak[1].

A normatív semleges tipográfia normája folyamatosan változik, valószínűleg a divat, vagyis a megszokás miatti folyamatos vagy éppen hirtelen változtatási igényből. Ami ma semleges, holnap megunt, így tartalommal telítődik; újra semlegessé – ez paradox – valamilyen szokatlan elemmel lehet tenni. Hogy az unalom mikor telítődik, lehet években vagy évszázadokban mérni.  Kant Az ítélőerő kritikájában rámutat: a szépség nem tulajdonság, hanem szubjektív igazolódik. Ezt viszont a normák, a megszokás alakítják ki, befolyásolják.

Az aktuális szedési norma megjelenhet szabványban vagy szabályként (a helyesírási szabályzat részeként), tipográfiai elemei inkább íratlan szokásokként (pl. betűtípus). Az egyes műfaji tipográfiai normák jelentősen eltérhetnek (pl. divatmagazin, ezoterikus könyv, tankönyv). A jelen szövegben klasszikusnak vagy akadémiai tipográfiai normának nevezem azokat a megoldásokat, melyek a 15–20. században alakultak ki és általánosan használtak voltak könyvek szedésére (pl. a cím akadémiai normája: enyhén spacionált, középre zárt verzál antikva); a szedés tekintetében pedig a kurrens szabályokat, szokásokat (pl. a bekezés behúzás mértéke egy vagy két négyzet). A magyarországi gyakorlatban a 19. században még nem voltak szabályok lefektetve, ezért a lipcsei tipográfiai kézikönyveket használták. A hazai irodalom általánosan a „Lipcsei Tipográfustársaság 1883-ban[2] kidolgozott lipcsei szedésszabályára” hivatkozik (máshol: „Lipcsei Kiskáté”), mely a magyarországi szedést a 20. században is alapvetően befolyásolta (soresés, szóköz mértéke), de pl. a bekezdés-behúzásnál a lipcsei szabályokat felülírták.[i] Mivel ezen említéseknél konkrét műre hivatkozást nem találtam, csak feltételezni tudom, hogy a „lipcsei szedésszabályok” eredete Carl Berendt Lorck Die Herstellung von Druckwerken (Praktische Winke für Autoren und Buchhändler) [ii] 1868–1893 között négy kiadást megért műve lehet. Hasonló szerepet töltött be a cirill betűs világban Pjotr Kolomnin 1899-es tipográfiai alapműve[iii], jelezve, hogy ekkorra megszületett az igény ilyen enciklopédiukus – műszaki, történeti és tervezési ismereteket tartalmazó – tipográfiai művekre.

Az oldalelrendezést tekintve az akadémiai norma a középtengelyes megoldás; ami a 19. század végén, az akadémiai festészet válságával egyidejűleg bomlott fel. A szóhasználattal is jelzem a párhuzamot az akadémiai képzőművészeti stílus vs. új izmusok kettőssége és a „klasszikus-akadémiai” tipográfia és a „szabad irány”, „naturalisztikus irány” (szecesszió), a Bauhaus és más avantgárd mozgalmak között. Jelentős különbség, hogy a „klasszikus-akadémiai” tipográfia ma is semleges-normatívnak számít, mivel évszázadok alatt létrejött, praktikus szempontokat figyelembe vevő megoldásokat foglal magába. A tipográfia alkalmazott művészetként a praktikus szempontok alapján kialakuló klasszikus megoldásokhoz jobban tarthatja magát, mint az egyes korstílusokhoz az autonóm művészet; a korstílus leginkább a folyószövegen kívül jelenik meg a tipográfiában.

Egy bizánci kódexnek éppúgy megvolt a tipográfiai normája, mint egy mai verseskötetnek; ez teszi lehetővé, hogy a különféle tipográfiai stílusokat elkülönítsük. Az informális szövegek, a bulvárlapok, a napilapok, magazinok, üzleti levelek, weblapok stb. mind a saját normáin belül működnek semlegesként. A norma egyben célt, funkciót is meghatároz: egy napilap vagy egy Biblia; egy villamosjegy vagy egy mágikus arab szöveg eltérő funkciót, eltérő normát képvisel. Az arculati és tipográfiai normák a nyomtatás kialakulásakor már léteztek.

Az egyes tipográfiai motívumoknak is külön normájuk van. Például a kódexekben a betűjeles lábjegyzetelés (kommentár) a maitól teljesen eltérő, de egyértelműen felismerhető és a maihoz hasonló funkcióban használható tipográfiai megoldással történt[3] és a nyomtatás is ezt vette át eleinte. A ’szövegrész fölé apró betűvel írt másik szöveg’ formai motívuma a kódexekben magyarázat, kommentár tartalmi motívumot jelentett, e funkcióban mára kihalt; de ma a japán írásban ugyanez a formai motívum ’kiejtési magyarázat’ funckióban használt.

A végjegyzet jelzése margóra került[4]. A táblázatok szöveges formájában a Concordantiae Bibliorumok, képes formában a boltíves megoldású kánontáblákban egységes formában jelentek meg.

Az egyedi arculati normakategóriák egyik 13–14. században keletkezett, később nyomtatásban is megjelenő csoportját alkotják a tipológiai kézirattípusok, műfajok, melyeket számos kiadásban, változatban kiadtak, de mind felismerhetően egyféle arculatot, szerkezetet, szerkesztési elvet követett. Így egyedi, felismerhető arculata van a Biblia Pauperumok (először csak kéziratban, később fatáblanyomaton is[5]), Speculum Humanae Salvationisok (Megváltás Tükre), Concordantiae Caritatisok (Szeretet Összhangjai, naptári sorrendben és a tízparancsolat bemutatása) vagy a Mária szüzességét bizonyító Defensoriumok (Inviolatae Virginitatis Beatae Mariae Virginis; eredeti szerzője Franz von Retz) egyedi példányainak ill. kiadásainak.

A semleges nem feltétlen dísztelen – a rokokó vagy szecessziós tipográfia normája a díszekkel zsúfolt könyv volt; s a reneszánsz is alkalmazta (vignetták, iniciálék).

Ezek a normák megmaradnak az évszázadok, évtizedek változásain át külön rétegekként, külön fejlődési úttal, mely összekapcsolódik a többi tipográfiai norma történetével is; azok azonban más utakon járnak. Talán a könyv a legkonzervatívabb norma (a „köznyelvi” normának megfelelő tipográfiai nyelv?); talán a plakát a legdivatfüggőbb. Ha a saját tipográfiai normájától eltér, és áttér egy másik normába egy mű, annak tudatos üzenete van; ha nem tudatos az átcsúszás, akkor a tipográfia hibás.

Gérard Genette szerint a „mai kiadók igyekeznek semlegesek lenni”, ez „standardizáláshoz is vezet”[iv]. Valójában a kiadók azért használják a semleges tipográfiát, mert az már standardizált. A folyamat tehát körbejár, ezért a semleges tipográfia jellemzői hosszabb időn át kitartanak, de mégis érzékelhetően lassú változásban van. A semleges tipográfia mindig korfüggő (lásd a reprintek problematikáját). A semleges betűtípusok és arculati megoldások műfajfüggőek, azaz minden műfajnak megvannak a normái: egy hírlapban egy klarendon semleges; egy humán szakdolgozatban a Times New Roman, egy reál szakdolgozatban a Computer Modern, egy reklámgrafikus számára a Helvetica. A Times semlegességét mi sem jelzi jobban, mint alkotója megjegyzése: „Azzal az erénnyel bír, hogy nem úgy néz ki, mintha valaki különösebben megtervezte volna[v]”. Hasonló jelenséget említ Matthew Carter a Helveticáról: „Nehéz dolga van egy dizájnernek erre tekintve, ha arra gondol: hogyan tehetem jobbá? Hogyan lehetne módosítanom? Merthogy pontosan olyannak tűnik, amilyennek lennie kell”[vi]. Egy könyv esetében semleges a Times New Roman vagy számos barokk betűtípus – ettől eltérő, modernebb betűtípusok a regény frissességét jelzik, reneszánsz betűtípusok a mű klasszikus jellegére utalnak.

A gyakorlatban tipográfiai „művészkedést” két véglet enged meg magának: ha teljesen tudatosan teszik, mint elsővonalbeli tipográfusokat alkalmazó kiadók, vagy ha azért van rá lehetőség, mert a tipográfia nem érdekli túlságosan valamely kisebb kiadót, ezért olcsó (azaz kezdő) tipográfusra (vagy amatőr szoftverhasználóra) hagyja a kísérletezés lehetőségét is.

De a tipográfus feladata a teljes háttérbe húzódás vagy épp a művet aktívan támogató tipográfiai réteg felépítése? Azt gondolnánk, hogy háttérbe húzódnia, „semleges” hatást elérnie könnyen lehet, míg a műhöz igazodó tipográfiához legalábbis el kellene olvasnia a művet (amit általában nem tesz meg, s ezért nem is okolható). Valójában a semleges hatás eléréséhez is magasan képzettnek kell lennie. Egy kiadó minden kiadványánál vagy egy sorozatnál használt egységes tipográfiai arculat a kiadót vagy a sorozatot azonosítja, a konkrét műhöz itt nincs köze a tipográfiának, csak a műfaji normához igazodik.



[1] Lásd pl. a diákkönyvtári, olcsókönyvtári könyvek szedését vagy a német Reclam sorozatot.

[2] A különféle magyar szerzők hivatkozásai a szedésszabályok eredetijére 1878-1883 között „szórnak”.

[3] Kéziratban pl. Joannis Andreae Apparatus super constitutiones Clementinas cum textu . 14. sz.  Nyomtatásban: pl. Accursius, Franciscus: Corpus iuris civilis. Institutiones mit der Glossa ordinaria von Accursius  Florentinus. Mit Gedicht auf den Drucker 'Scema tabernaculi moises...' Mainz 1472. 10. 29.

[4] Pl. M. Vitruvii Pollionis, Viri Svae professionis pertissimi, De Architectvra  libri X ; hac editione emendati Argentorati 1550.

[5] A tipográfiai oldalelrendezés normája: középen újszövetségi jelenet, mellette két ószövetségi előkép; és négy próféta.



[i] Székely Artúr (Figyelő) Magyar Könyvszemle 84. évf. 4. szám 1968. okt-dec. p. 394

[ii] Carl Berendt Lorck Die Herstellung von Druckwerken; Verlag Von Carl B. Lorck, majd  J.J. Weber, Leipzig,  1868–1893

[iii] Петр Коломнин (1899): Краткие сведения по типографскому делу. Санкт-Петербург, Типография А.С.Суворина.

[iv] Gerard Genette: Paratexts. (ered., Seuils, 1987) CUP 1997.

[v] Stanley Morisont idézi Simon Loxley: Titkok és történetek a betűk mögötti világból. Akadémiai, 2007. p. 149.

[vi] Helvetica. Swiss Dots Production. Rendező: Gary Hustwit. 2007. 17.p.




Változó tipográfiai szokások

Az utóbbi 20–50 évben magyar nyelven megváltozott szabványok, szokások. Ezen változások egy része a számítástechnika alkalmazásával tűnt el; a szövegszerkesztőkön nincs is rájuk automatikus létrehozási lehetőség. Ezek a módszerek vagy a mai olvasó számára semlegesek, nem kerülnek dekódolásra vagy régies hatásúként vagy hibaként értelmezettek.

 

  • eltűnt a spácium a ? ; : ! elől (a franciában megmaradt)
  • eltűnt a betűritkításos kiemelés
  • eltűnt a kiemelés (kurziválás) a napisajtó politikai / hír-cikkeiben, melyek az adott mondat lényegi elemét emelték ki. Ez szinte minden lapban általános szokás volt, a hírekben is.
  • eltűnt az élőcím a napisajtóban, ami ha nem is gyakran, de általánosan jellemző volt
  • eltűnt a napisajtóban kiemelésre használt, általában kövér sorkizárt középre zárás (talán az Esti Hírlap alkalmazta utoljára). Ezt az ólombetűs korban a napisajtóban természetes középre zárásként érzékelték: nem volt kérdéses, hogy így kell csinálni. A módszert a könyvnyomtatás kezdetén, az ősnyomtatványoknál kezdték alkalmazni: fokozatosan keskenyedő kimenő középre zárt sorokkal zárták le a könyvek fejezeteit.  Az új változatban a kimenő sor középre zárt, a többi sorkizárt (ezzel szép soresést kapunk). Ma ez sorkizárt szövegként jelenne meg, az utolsó sort balra zárva. A középre igazítás az amúgy gépi szedésű folyószövegben kézzel ment; a gépszedő kézzel rakosgatta be a két oldalról a szóközöket ilyenkor[i]; ha minden sort középre zárt volna, rendkívül lelassul a munkafolyamat (de így ma se csinálnák). Ma már a számítógép gyorsan megoldaná, de nincs ilyen „sorkizárt-kimenő középre zárt” funkció a szöveg- és kiadványszerkesztő programokban.
  • eltűnt a díszlénia (hullámos, pöttyös) (először a 2007-es Wordben jelent meg újra léniaként; addig csak a nyelvtani/helyesírási hibák képernyőn való jelzésére alkalmazták a szövegszerkesztők)
  • eltűnt a spicc
  • eltűnt a kvirtmínusz alkalmazása (a magyarban)
  • az aláhúzás és a sajátos kék szövegszín alkalmazásának új jelentése: link

 

 

Változó üzenetek

  1. A számítástechnikai alkalmazás eltérése miatt (is?) (az oldalt máshogyan építik fel) eltűnt a zászlós tördelés (utoljára az Esti Hírlap használta).
  2. a 60–70-es években a klasszikus dőlt/kurrens páros mint kontraszthatás helyett a világos/kövér párost alkalmazzák nyugaton
  3. a címek szedése a klasszikus verzál helyett egyre gyakrabban kurrens
  4. a klasszikus-akadémiai középtengelyes megoldások (középre zárt cím, oldalszám, sorkizárt szöveg) helyett a 20. század eleje óta egyre gyakoribb az aszimmetrikus megoldás (balra zárt cím, újabban balra zárt szöveg).
 

 

A betűk időben változó megítélése

A reneszánszban történt meg először a művészettörténetben, hogy az ókori és a modern modernség-érzete egybeolvadt. Erwin Panofsky írja: „A görög és római eredetik nem tűntek kevésbé modernnek, ha nem modernebbnek, mint egy nagy XI. századi szobrász művei.  […] [a reneszánsz] korában nem észleltek alapvető különbséget egy attikai relief buona maniera greca anticája és Michelangelo moderno si gloriosója között.”[ix]

Ugyanez a jelenség játszódik le a modern szemlélő előtt, ha a Trajanus-oszlop feliratait szemléli: a betűk kortársnak, modernnek tűnnek (mai köztereken utánozzák is); és már pusztán a feliratok betűinek hasonlósága és olvashatósága által is magáénak érzi (egy mai európai) az európai antikvitás emlékeit és idegennek pl. a kínait.

Ez a reneszánsz tipográfiai öröksége, annak a kornak, amikor az antik modernnek számított; és amely az antik szövegeken keresztül ismerte meg az antikva betűírást és az antikván keresztül az antik szövegeket. A reneszánszban azt az írásformát tették meg az itáliai nyomdászok a betűírás alapjává, melyekkel a Karoling-udvarban ókori munkákat másoltak, s melyek az ókori írók műveit közvetítették a reneszánsz humanisták számára. Ezeket a tollírásos karoling minuszkulákat hozzáigazították a kőbe vésett (lapidáris) ókori római feliratok szabályos-szabványos stílusához, formájához (pl. talpak, kontraszt). Ez az antik-modern forma maradt máig a latin betűk alapja; miközben a reneszánszban kortárs gót betű, mely az itáliai olvasónak már akkor idegennek tűnt[4], csak ideológiai alapon tűnt el a 20. században (az angolszász olvasók számára újságok fejlécében megmaradt, de nem mint gót, hanem mint saját hagyományuk: „Old English” néven).

Így kulturális kapcsolatot érezhetünk a Nemzeti Múzeum római és kelta sírköveivel is, bár a ligatúrák, rövidítések idegensége zavaró lehet; a középkori feliratok 4-es számjegye hasonlóképp zavarba ejtően idegen elem a megszokott betűformák között; ezek pedig jelzik a két kultúra lényegi idegenségét, s csak formai hasonlóságát.

A betűformák második újjászületése a 19. sz. végén az Arts and Crafts mozgalomhoz kötődik. Ebben a reneszánsz betűképet és oldalképet is visszahozták.  Ez indította meg azt a folyamatot, melynek révén hamarosan minden korábbi nagy betűmetsző munkáját elérhetővé tették az új nyomdai technológiák számára. A reneszánsz szemléletből azonban csak a betűkép maradt meg, az oldalkép – a tipográfiai stílus, az elrendezés és struktúra – nem vagy csak néhány művészi kiadványban tért vissza; illetve annak erős mellékjelentése lett. A tipográfiatörténet nagy betűit tömegesen csak a 20. sz. második felében alkalmazták modern munkák szedésére (ekkorra sikerült azokat elfogadható formában „helyreállítani” – és ekkorra kezdték a hazai nyomdászok (főleg Szántó Tibor és követői) következetesen alkalmazni pl. a reneszánsz vagy barokk formákat klasszikus, kanonizált szerzők munkáinak szedésére.

Digitális formában a Garamond, Caslon, Kis, Bodoni ma éppolyan modern érzetű, mint bármely új betűtípus, ha formájában (és finom árnyalataiban) el is különül azoktól. Ez a történeti pluralizmus egyedi jellemzője a 20–21. századi tipográfiának. Az átlagos olvasó ma már nem észlel korbéli különbséget a reneszánsz és a mai betűtípusok között, ami e betűk differenciálatlan használatából is következik. A 21. században a régi korok betűtípusai is modernek, azaz betűtípusok tekintetében minden megelőző kor alkotását a mai szövegek hordozására használjuk: teljes spektrumú reneszánszról van szó, miközben az új stílusoknak is helye van.

A „láthatatlanul olvasandó” klasszikus szövegbetűktől eltérően a dísz- és reklámbetűk célja éppen a figyelemfelkeltés, az újdonság, a feltűnően új, divatos betűforma megteremtése. Ezek a rövid ideig élő divatbetűk szorosan egy adott korhoz kötöttek, s így eredeti szándékuk (újszerű, trendi) a leghamarabb csap át ellenkezőjébe; majd később már az eredeti korhoz kapcsolódnak. A mai divatbetűk – melyekből csak újdonság, trendiségük látható – évtizedek múlva éppúgy a mai kor jelzői lesznek, mint az árnyékolt egyptienne-ek a 19. századéi. Mégis a cím- és reklámbetűk többsége is általánosan használt, jórészt műfaji betűként.

Összefoglalva: a betűtípus (glif) tekintetében a reneszánsz antikva forradalmától kezdve minden korban más számított a kor autentikus betűformájának, míg a 20. századtól a korábbi korok formái is elfogadottak lettek, és ez lehetővé tette az egyes formák általános használatát, de e használatok közötti differenciálást is. Az oldalkép ugyanakkor továbbra is erősen korfüggő maradt, de egyes műfajokban – pl. szépirodalom – a korábbi korok betűtípusának és oldalképének némileg modernizált használata ma is modernnek (vagy modern formájú klasszikusnak) hat.



[1] Nem utolsósorban van ebben szerepe a könyv díszdobozába nyomott arany betűs feliratnak: „1300,– Ft”.

[2] Hasonló nosztalgiát a gépi szedéssel és rotációs papírral is érezhetünk: a Magyar Nemzet számára az 1970-80-as években „sok tonnás szovjet papírtekercset vett a nyomda, ami néhol vékony vagy lyukas volt. Elszakadt, vagy a betűk halványak voltak.” (H. Barta Lajos, szóbeli közlés, 2009). Egy ilyen papír imitálása ma már szinte megoldhatatlan technikai feladat volna.

[3] Ha szemüveget kap a rosszul látó ember, hasonlóan idegennek, kellemetlenül élesnek érzi a képet.

[4] Érdekes lenne megismerni, hogy egy török hogyan érzékeli, fogadja be, fogadja el magáének az 1920-as évek előtti török nyomtatott kiadványokat, amiket elolvasni sem tud, de nyelvi okokból sokszor megérteni sem (a török nyelvújítás is az ottomán írás feladása után következett).



[i] Muhammad Taqi-ud-Din Al-Hilali és Muhammad Muhsin Khan: Interpretation of the meaning of the Qur'an in the English Language www.kalamullah.com/Books/Quran%20-%20Translation.pdf

[ii] Avraham Ahuvyah fordítása. Five questions to Abraham lovers. Haaretz, 29/09/10.  http://www.haaretz.co.il/hasite/spages/1191012.html

[iii] Wilhelm Dilthey: A hermeneutika keletkezése, in: Uő: A történelmi világ felépítése a szellemtudományokban, Gondolat, Budapest, 1974, 471-473.o

[iv] Gerard Genette: Paratexts. (ered., Seuils, 1987) CUP 1997.

[v] Spiekermann, Erik: Bauhaus: a style? Blueprint magazin. http://spiekermann.com/en/bauhaus-a-style/

[vi] Spiekermann, Erik: (interjú): The Typographic Times, 2006. február. Planet Typography weboldal, http://www.planet-typography.com/news/index.html

[vii]  „A Népszava új ruhája: a hagyományokat őrizve változtattunk. 1994. jan. 10 Népszava

[viii] Soltész István: Az ofszet napilapkészítés első tördelési tapasztalatai Debrecenben. Magyar Sajtó, 1968. szeptember

[ix] Panofsky, Erwin: Renaissance and Renascences in Western Art. New York, Hagerstown, San Francisco, London: Harper and Row, Icon Editions, 1975. p. 41. Idézi Radnóti Sándor: Hamisítás. Magvető 1995.


[i]Vincze Péter, szóbeli közlés, 2009. 




Tipo-grafika

Vizuális költészet. A vizuális funkciót is kapcsolhatjuk a fogalmi réteghez, közben akár működtetve a fonetikus regisztert is, ám „hangzásban nem is adható vissza az általa keltett hatás[1][i]” (Zolnai Béla) . Ez tehát a vizuális költészet, melynek számos ága kialakult különféle neveken: képvers, szabadvers, konkrét vers, konkrét költészet, mintaköltészet; kombinatorikus költészet, figuratív kalligramma, ábravers, számvers, betűvers, szöveges fotóintervenció, talált költemények, tipográfiai költemények stb.[ii]. A műfaj a magyar költészetben jelentős szerepet tölt be[2]. Az avantgárdban Kassák képversei, a szocializmusban pl. Illyés Gyula Újévi ablakja volt népszerű tárgya az elemzéseknek[iii], mely még a Magyar Grafika tipográfiai szakfolyóiratban is megjelent.

Papp Tibor elkülöníti a topo-logikus és ikono-logikus rendezőelvű képverseket. A topo-logikusban a megjelenő betű, szöveg részeinek egymáshoz képesti térbeli helyzete adja a többletértelmet, az ikono-logikusban a szövegekből összeálló felismerhető kép (kalligramm). Utóbbi lehet nyelvileg normatív vagy nem nornatív, lineáris vagy nemlineáris olvasatú.

Legegyszerűbb módja a karakterek puszta térbeli helyzetével való játék, azaz itt nem a betű formázása, hanem a meghatározott fogalmakat kódoló szavakból kialakított formák, képek adják a többletjelentést. Iskolapéldája Stéphane Mallarmé Un coup de dés (kockadobás) c. verse vagy Apollinaire Il Pleut (Esik) című kalligrammája (melynek tipográfiai szabadesését azóta is utánozzák); vagy Tandori Dezső: Becsomagolt vízpartjának versei. Ahogy minden technológiát temetnek egy új megjelenésével, Apollinaire is temette a tipográfiát, történetének csúcsaként értelmezve a képverseket: „A Kalligrammák a tipográfiai pontosság és szabadvers-költészet idealizációi egy olyan korban, amikor a tipográfia karrierjének ragyogó befejezéséhez érkezik, olyan új reprodukciós technológiák születésének hajnalán, mint amilyen a mozi vagy a fényképészet.”[iv]

A képversek nem olvasásra születnek; nem képek, nem hangok; nem szövegek: tipográfiai versek, melyek a betű mindhárom funkciójában (hang, fogalom, kép) egyszerre, egyidejűleg, egyenértékűen igényelnek befogadást. Talán ezek valamiféle betekintést adnak a kínai kalligrafikus költészet (vagy bármely kínai szöveg) befogadási regisztereibe is; vagy az arab kalligráfia megértésébe.

Az arabság és az arab írás erősen kapcsolódik a Koránhoz: a kalligráfia és stílusainak fejlődése egyrészt a képek tiltásához, másrészt ahhoz, hogy a kalligrafált feliratok hagyományosan a Korán részleteit tartalmazzák (pl. a Biszmillah, Allah vagy Mohamed szót). Az iszlám művészetnek így a szent szövegeket bemutató kalligráfia lett a legtiszteltebb formája[v], melyet a geometrikai dekorációkat tartalmazó arabeszkek egészítenek ki, amik a 16. századi velencei tipográfiai körzetekre – az európai reneszánsz könyvdíszítésre – is nagy hatással voltak. Manapság talán a legismertebb arab kalligráfiai mű az Al-Dzsazíra (nemzetközi átírásban: Al-Jazeera) televízió, az Al-Dzsazíra (’sziget’) szóból képzett vízcsepp alakú kalligrafikus emblémája. Az arab kalligráfiának vagy a bambusz-kalligráfiának nincs közvetlen latin betűs megfelelője; de a képeket formázó kalligrammoknak vannak arab megfelelői (pl. madarak formájában), melyek azonban más logikával születnek, mint a latin betűs kalligramok és sokkal inkább kiforrt művészeti ágnak tekinthetők. Az arab kalligramok alkotóelemei a betűk, valamilyen alakot formáló rajz és egyéb, díszítő-kitöltő ékességek. A latin betűsök eredetileg vagy kézzel rajzoltak, vagy csak különálló, tipográfiai betűket tartalmaznak. Vizuálisan a legközelebbi párhuzam talán Kassák Lajos néhány képkölteménye (pl. Előre[vi]). További minták a latin (és gót) betűs kalligráfiára Bocskai György udvari kalligráfus Mira Calligraphiae Monumenta (1561) kalligráfiai mintakönyvében találhatók[3].

Jóval határozottabb kézzel nyúl a betűkhöz, azaz már a betűk alakját is módosítja, keveri a futurista Filippo Tommaso Marinetti vagy a dadaista Jas H. Duke. Az avantgárd mozgalmak között Isodore Isou megalapítja a karaktereket önmagában is képként kezelő lettrizmust, mely metagrafikákkal (poszt-írás, hypergrafika) dolgozik, mely utóbbiban már bármely nyelvben használt karakter felhasználható[vii]

A szövegeket grafikába ágyazva jön létre a betűkből álló költészettől elmozdulva a betűket nélkülöző grafika felé a „szöveges grafika”. Költészet és grafika között folyamatos a „tipo-grafikai” átmenet. A szöveg lassan illusztrációvá válhat (pl. Röczei György, Szlaukó László, Bob Cobbing műveiben). A Pannon Tükör c. folyóirat Avantgarde antológia különszámában (1996) is tetten érhető, hogy egyes műveket újraszednek, másokat képként közölnek, egyeseket pedig „vegyes technikával” közölnek: a főbb szövegrészeket újraszedik, de a tipogrfáiai játékokat már képként illesztik be.

Az 1990-es évek „elektrografikai” alkotásainak jó része a technikával való játéknak tekinthető, pl. a fénymásolás, a számítógépes torzítás lehetőségeinek felfedezésének, melyet ma már aligha tekintenénk művészetnek. Ám az – legalábbis a magyar vizuális költészet képviselőinek – sok alkotásáról elmondható, hogy öncélú formai játékon kívül nehéz felfedezni benne egy önmagán túl mutató mondanivalót[4].

L. Simon László egy interjúban megállapítja: „Képverseket, betűverseket, betűcsonkolásokat csináltam. Ez nyilvánvalóan a klasszikus irodalmi élmény[ek horizontján] olvasók számára már nem is irodalom.”[viii] Kilián István Miksa László képversei kapcsán teszi fel a kérdést: „Át lehet-e írni lineárissá a verset, azaz könnyen olvashatóvá lehet-e tenni? Ha lehet, nem csökken-e a vers értéke?” . Mint írja: a fő erénye ezeknek az alkalmi költeményeknek a játékosság.[ix]

A képversek tulajdonságterének ugyanakkor van egy tengelye a mozgókép irányába is, ahol ma már pl. flash technológiákkal a képversek hangos animációkká válhatnak (Papp Tibor megkülönböztetésében dinamikus vizuális költemények)[x].  A nyugati „kinetikus tipográfia” összefoglaló név az ilyen, animált tipográfiai megoldásokra utal. Ezek alkalmazott megjelenési formái a filmek címfeliratai és stáblistái, reklámok, illetve internetes felületek.

Az objektumművészetek területén a mail art („művészképeslap”) ad tipográfiai játékra lehetőséget (pl. Váczy Jépont Tamás).

Interaktív tipo-grafika. A dinamikus tipográfiai alkalmazási felületek egy új iránya az interaktív dinamikus tipográfiai alkotás, melynek létrehozása egy előre megtervezett algoritmus szerint történik, de a szöveges tartalom létrehozásában a felhasználó is részt vesz. Ennekegy felülete pl. a felhasználó szövegéből összeállított, művészileg tipografizált címkefelhő[xi] (tag cloud), mely tipográfiai alkotásként és navigációs elemként és statisztikai infografikaként is alkalmazható.

Fókuszpontváltásos (Statikus-dinamikus) tipográfia. Ezek a tipográfiai munkák önmagában statikusak, azaz kinyomtathatóak, viszont értelmezése, elolvasása dinamikusan (képernyőn) történik. Ez a nagyításon-kicsinyítésen alapuló vektoros digitális tipográfia, a zooming user interface egy sajátos használata. Ennek a „tipográfiai stílusnak” a típuspéldája és talán szülője a 2008-ban bemutatott Prezi magyar fejlesztésű prezentációs környezet[5]. Zoomoláson alapuló rendszerkörnyezetek a számítógépek kifejlesztésének kezdetétől léteznek (a linkek működhetnek egy egy másik szövegrészre ugrásként vagy „textuális zoomolásként” is, amit a Hypercard és hasonló hipertext környezetek dobozokba lépésekként vizualizáltak. A Prezi dokumentumainak ezzel szemben minden eleme egyetlen elméletileg végtelen nagyságú tipográfiai síkon található, a szövegbeli mozgásokat valós mozgásként, be- vagy kizoomolásként hajtja végre. Itt nem lapozással, hanem fókuszpont-váltásokkal haladunk a szövegben. A befogadói szöveg tehát e „végtelen” tipográfiai térben való mozgással / forgatással és zoomolással jön létre. Ezek a navigációs információk magában a statikus szövegben nincsenek benne.

Ez a tipográfiai tér tehát egyelten statikus felületen tartalmazza minden elemét, átlátható, nem úgy, mint egy hagyományos könyv vagy épp hipertext rendszer. Megfelelő elrendezés, azaz megfelelő tipográfiai terv esetén az egész szövegről, annak tartalmi-logikai szerkezetéről holisztikus képet ad, sokkal könnyebben átláthatóbbat, mint pl. egy könyv hierarchikus tartalomjegyzéke. Egyszerre statikus szöveg, struktuális ábra és mogókép. Mivel képernyőn való olvasásra tervezett, alapvetően csak rövidebb szövegegységek bemutatására (=prezentáció) alkalmas.  A Preziben az alapvetően „dobozoló” emberi gondolkodás vizualizálható. Az oldal tipográfiai tere, struktúrája tervezhető deduktívnak (a nagy képpel indul, és belenagyítva a részleteken megy végig) vagy induktívnak (a részleteket látjuk először, majd összeáll a nagy kép). Térképi megfelelője a zoomolható térképek (Google Earth), ahol nagyítási különféle szinteken más-más tematika jeleníthető meg.

Bár a Preziben csak egy belépési pont van és egyetlen bejárási útvonal, azaz ennyiben a hagyományos könyvhöz hasonlóan teljesen lineáris, elméletileg elképzelhető több belépési pontú és többféle bejárási útvonalat is tartalmazó azaz fókuszpontváltásos hipertext környezet is – technikailag ilyen még nem lett kifejlesztve. A fókuszpontváltások használhatóak az összefüggések vizuális feltárására is, de az egyes szövegrészeket összekötő egyszerű vizuális effektként is („stáblista-effekt”).

A Prezi környezeteúj kihívást jelenthet a tipográfusoknak, hiszen teljesen új szemlélettel kell megtervezni a szöveget; viszont korábban nem elképzelhető lehetőségeket ad a szöveg arculatának megtervezésére és strukturálására. A Prezi ugyanakkor nem művészi alkalmazásnak, hanem kifejezetten alkalmazott tipográfiai felületnek lett kifejlesztve; művészeti lehetőségei egyelőre felderítésre várnak.

Kollázs, montázs. A vizuális költészethez a leghétköznapibb nyomdatermékek, a hírlapok is szolgáltathatnak nyersanyagot. A betűkkel való költészet házilag legkönnyebben kivitelezhető módja az újságokból kivágott kollázs (volt!). Magyar kollázsalkotóművészek Fenyvesi Ottó, Géczi János; olaszok pl. Lamberto Pignotti vagy Eugenio Miccini alkalmazott; ill. fekete, sűrű texturáival Nanni Balestrini.

Kitakart művek. A másik oldalról fogja meg a hírlapokat Austin Kleon „Newspaper Blackout Poems” költeményeivel, ahol meglévő újságlapokban kisatírozza a feleslegest, és csak pár szót hagy meg: ezek alkotják a költeményt[6]. A kitakarás egy másik ismert alkotása Tom Phillips „Humument”-je[xii] (1970), mely W. H. Mallock 1892-es „A Human Document” c. könyvének kidekorálásával, átfestésével, de minden oldalon némely szavának meghagyásával keletkezett (altered book). A „dekorált” könyv minden oldala szignált. A mások tipográfiai-szöveges alkotásának ilyetén átértelmezésének, újrakiadásának megvannak a képzőművészeti párhuzamai, pl. a Mona Lisa megannyi újraértelmezése (Marcel Duchamp L.H.O.O.Q-ja).

Tipográfiai képzőművészet. A Blackout Poems sajátos variációi Jenny Holzer Redaction Paintings-ei, melyekben titkosított amerikai dokumentumok nyilvánossá tételekor a cenzor(ok) húztak ki bizonyos részeket. Holzer ezeket festette le olajfestményként, precíz hűséggel.

A tipográfiai alkotás lefestésével eljutunk a képzőművészet olyan területére, ahol tehát a nyomtatott papírfelület nagyméretű vászonra festésével átértelmeződik viszonyunk az adott dokumentumhoz. Duchamp Fountainjéhez vagy Örkény villamosjegyéhez (Mi mindent kell tudni?) hasonlóan így eljutunk oda, hogy az alkalmazott tipográfiai iparosmunkából magasművészeti alkotás lesz pusztán azáltal, hogy kiemeljük környezetéből és behelyezzük egy olyan felületre, ahol az orosz formaisták szavával a defamiliarizálásra lehetőség van. Minél nagyobb a kontraszt, annál nagyobb lehet a hatás – és ilyen, nagy kontrasztot sikerült Radák Eszternek elkapnia Londoni galériák az interneten (2000) c. olajfestményeivel, melyben az említett galériák digitális, képernyőre tervezett weblapjait festette meg. Tillmann József A. értelmezésében Radák „úgy tekint a felhasználói felületekre, mint a romantika művészei a frissen felfedezett tájakra”[xiii]. Ugyanez a témája, de más a médiára alkalmazott megoldása Tarr Hajnalka 0 unread (2009) c. művének, melyen a képernyőn megjelenő e-mail felületet egy falnyi méretű fa-tablóba metszve örökítette meg.[xiv] A 0 unread képernyője a csalódottság lelkiállapotát jelképezi. „Évek óta napi rendszerességgel, reflexszerűen nézegetem az e-mail fiókomat abban a tudatalatti reményben, hogy az internet virtuális teréből hátha érkezik egy olyan információ, amely közelebb visz a boldogsághoz. Ez a fametszet azt a képet rögzíti, amely valahányszor elém tárul, amikor nem kapok e-mail-t, vagy amikor már átolvastam az összes levelet, és továbbra sem történt meg a csoda” – írja a művész.[xv] 

A tipográfiai mű így kerülhet be a képzőművészeti múzeumokba: egy képzőművész által lemásolva, lefestve, fába vésve, vagy eleve autonóm műalkotásként elkészítve, így (és ebben a térben) funkcióját vesztve; azaz: autonómként és – a weblapsággal ellentétesen – végleg lezártként, befejezettként; de: épp funkciójából kilépve képessé téve arra, hogy dekonstruáltassék, hogy mint jelenség, önmagán túlra utaljon, elgondolkodtasson, mint ahogy a 0 unread fa-képernyője teszi (különösen, miután a művész szándékait megtudtuk róla). Erre a webképernyőre már igaz, hogy „képes új meg új kontextusban párbeszédre lépni a befogadóval”, ami Radnóti Sándor meghatározása az autonóm műalkotásról[xvi]. Ez a weblap nem egyszerűen átkerült a művészet terébe, hanem jelentést is kapott azáltal, hogy megtudtuk, mi volt alkotójának gondolata; és ebből (vagy akár enélkül is) mindenki továbbfűzheti, akárcsak egy naplemente megjelenítésének érzését. De itt már az érzéki valóság egy részének ábrázolásáról van szó, és nem a tipográfiai műről.

Andy Warhol Brillo-dobozai vagy Campbell-féle leveskonzervei is egy alkalmi konzervdoboz „akcidenc-” grafikai felületét teszik halhatatlanná, mellyel kapcsolatban a „Typophyle” weblap egyik látogatója azt a kérdést teszi föl, hogy milyen betűtípust is használtak a „condensed” ill. „soup” feliratban Andy Warhol festményén[xvii] (kiemelés tőlem – HH). A kör jobban nem zárulhat magába.

Az eredeti értéke érdektelen. Duchamp sem a piszoár szépségét akarta megmutatni a múzeumlátogatók számára; ennek bemutatására, felismerésére nem itt, a szépművészet terében, hanem az iparművészet terében volna lehetőség.

Az újság mint műalkotás nyersanyaga vagy műalkotás. A konceptuális és fogalmi művészetről írva „1969-ben lapjában, a Joseph Kosuth szerkesztette Art-Language c. folyóratban azt a kérdést járták körül, hogy egy vezércikk a »műalkotás kategóriájába« tartozik-e, amennyiben kitágítják a művészet fogalmát és a szöveget egyszer kiállítják egy galériában.”[xviii] Ilyenre azonban – tudtommal – még nem került sor, bár kollázsban az újságkivágás gyakran használt elem. Teljes hírlapot sem állítottak ki mint konceptuális műalkotást, bár a szecessziónak, és az avantgárd mozgalmaknak voltak saját folyóirataik, melyek vizuálisan is és tartalmukban is kötődtek a mozgalomhoz (De Stijl, Ma [Bécsben szerkesztve!], Ver Sacrum stb.) melyek már-már maguk is tipográfiai műalkotásként funkcionáltak, de sokszor inkább csak címlapuk volt ilyen: a belső tartalom célja a stílust felhasználni, bemutatni, ezért ezek már grafikailag alkalmazott jellegűen, folyóiratként funkcionáltak. Az avantgárddal együtt mozgó Typographische Mitteilungen[7] 1925. októberi, Jan Tschichold tervezte száma is említhető, mint a Bauhaushoz kötődő, és annak szellemében is készülő tipográfiai szakfolyóirat, egy kritikus szerint a „modernista tipográfia inkunábuluma”[xix]; vagy hasonló a Moholy-Nagy és César Domela tervezte „i10 International Revue” c. lap.

Az újságformában írt (legkorábban posztmodern) regény sajátos kihívás és rávilágít a hírlapi műfaj sajátosságaira. Erre (ritka) példa Temesi Ferenc: Kölcsön Idő c. kétkötetes „újságregénye”[xx], melynek kiadása tipográfiai szempontból is tanulságos: újság tipográfiát imitálni próbáló tördeléssel, de keményfedeles hagyományos könyv formátumban adta ki a Helikon Kiadó. Már olvasásmódja is problémás „A regény befogadási technikái számosak lehetnek, hiszen olvasható hagyományosan, elejétől a végéig, vagy lehet akár egy folytatásos regényt kiválasztva haladni, esetleg – ahogy újságba szokás – belelapozgatni.” (kiemelés tőlem – HH) – írja róla a Szépirodalmi Figyelő[xxi]. Az azonban, hogy az újságtipográfiát valóban csak jelzésszerűen imitálja, és nem valóban újságformátumban adták ki, jelzi, hogy mégiscsak szépirodalmi műről van szó. S ez mint szempont már nem része a szépirodalmi kritikának.

Az újság legfeljebb mint nyersanyag, azaz újságpapír szerepel az amerikai gyerekek képzeletében, akik számára többféle foglalkoztató játékot dolgoztak ki: hogy lehet újságból kupolát, felhőkarcolót, házat építeni[xxii].

A hírlap általában mint jelképes nyersanyag, vagy egészében mint „talált tárgy” jelenik meg műalkotásokban. Dieter Roth[xxiii] Daily Mirror Book-ja (1961) a lap egy oldalát szeli fel 150 db 2x2 cm-es fecnire, melyeket könyvvé kötve alkotta meg a műalkotást, a „művészkönyvet”, pontosabban „multiplikát” (multiple), mely más nyomtatott nyersanyagból összeállított könyvei sorába illeszkedik. Ide sorolhatók a kitakart művek, a már említett Austin Kleon alkotásai.

Ha a kiállítás poltikai mondanivalójú, az újság mint nyersanyag eleve adja magát. Ilyen értelemben került be a Hatalmi játszmák kiállítás anyagába Tanja Nellemann Poulsen dán művész installációja, melyben újságkivágatok (képek és szövegek) és újságkötegek adják a mondanivaló alapját. A mondanivaló univerzalitását, egyben a műalkotás konceptuális jellegét mutatja, hogy a dán kiállítás anyagát idehaza a Magyar Hírlap lapszámai felhasználásával készítették el. A művész egy másik alkotása, Bags I me „a valóság újságok általi interpretációját” mutatja be hasonló kivágásos módszerekkel. [xxiv]

Sajátos értelmezési rétegeket ad az újság mint vászon használata (Sigmar Polke: A két nagyhatalom ellen).

Újságkivágatok mint festmények a fotorealista festészet keretein belül születtek: míg nálunk Bernáthy Sándor: Ki ismer rájuk? Ki tud róluk? c. 1982-es művében egy poltikai napilap elmosódott raszterképes cikke Primus betűtípusai az ecset által megformálva sajátosan kacskaringóznak közelnézetben, Malcolm Morley amerikai telefonkönyv- és Arany Oldalak címlapokat vitt vászonra (1970, 1971). A raszterbontott  kép mint festészeti motívum használata is a fotorealizmus eszköztárának része (Sigmar Polke: A pár).

Hírlap formátumú/tipográfiájú alkotást tudtommal még nem készítettek műalkotás szándékával; „művészújság” nem létezik. A posztmodern talán túl késő is már hozzá: ennek a kornak az „újságja” már az internet; az „analóg” művek weblapokról készülnek. Az efemer, önmagával azonos, de mindig más és csak virtuálisan létező weblapok is hasonlóan adnak művészi mondanivalóra lehetőségeket, mint adhattak (volna) a hírlapok.

Festett költészet. A festészeten belül a képversekhez áll közelebb a festett költészet (poem painting), melyben a szecessziós betűket plakátművészetük révén megteremtő festőművészekhez (pl. A. Mucha) hasonlóan nem tipográfiai betűket, hanem az ecset által meghatározott formanyelvet követő betűket rajzol (azaz fest). Erre példák Kenneth Patchen mesebeli „picture poem”-jei.

Mesekönyvek. Innen azonban már csak egy ugrás lehet azokat a mesekönyveket is ide venni, ahol a szöveg és az illusztráció teljes egységet alkot. Ha a tipográfus és a szerző egyazon személy, nem is beszélhetünk külön tipográfiai és fogalmi műről, hiszen a képek és betűk stílusa éppen amiatt egységes, hogy a két stílus azonos, azaz személyes, egyedi (Pl. Quentin Blake könyvei; Ivan Bilibin szecessziós orosz mesekönyvei, melyet glagolita betűk kísérnek). Máshol a tipográfus és a grafikus két személy, de a nyomtatott tipográfia eszközeit éppúgy kihasználják, mint a képverseknél: ilyen pl. a Mosonyi Aliz írta, Háy Ágnes rajzolta Mesék Budapestről[xxv], vagy Sirály Dóri Kiberiáda-értelmezése. Orbán János Dénes Búbocska[xxvi] c. mesekönyvének impresszumában már olvasható, hogy kik milyen módon járultak hozzá a könyvhöz – itt kiderül, hogy a csapatban heten voltak (író, tipográfus, festő, grafikus, tördelő, korrektor, lektor), a Kiberiáda Magafia Majmász epizódjának címlapján pedig már nem is a szöveg, hanem a tipo-grafika szerzője van a fő helyen feltüntetve.

Szobrászat. Bár a betűk Gutenberg óta ólomtestből kerültek nyomtatásra, a betűk térbeli elhelyezésének illúzióját a 19. századi árnyékolt és térbe helyezett reklámbetűk teremtették meg először. A betűket használják ugyan domborműveken is, de térbeli műalkotásként ritkán találkozhatunk tipográfiai jellegű művel. Ilyen az izraeli David Avidan Typography with materials c. sorozata.[xxvii]

Tipográfiai illúziókeltés. A festészetben pl. legyek, keretek formájában megjelenő „trompe l'oeil” illúziók a tipográfiában a középkorban írástekercsek, a reneszánszban architektonikus keretek, a 19. században éles árnyékú, majd elmosódott árnyékú térbeli betűk[8], nyomtatott gombostűk, szalagok, tacepaók és matricák formájában megjelennek. 



[1] Zolnai Béla megjegyzése A látható nyelv című esszéjében Babits Mihály egyik versének vizuális szerkezetéről (1926)

[2] Magyar képvers-antológiák: Kulcsár Szabó Ernő és Zalán Tibor (szerk) Ver(s)ziók (1982), Aczél Géza (szerk.) Képversek (1984), Fráter Zoltán és Petőcz András (szerk.) Médium-Art (1990), L. Simon László (szerk.) VizUállásjelentés (1995), Kilián István - L. Simon László (szerk.): Vizuális költészet Magyarországon  I., II. Felsőmagyarország Kiadó - Magyar Műhely Kiadó. Budapest, 1998. Áttekintését lásd: Nagy Pál: Az irodalom új műfajai. ELTE BTK MII 1995.

[3] Az európai, arab, perzsa, kínai, japán kalligráfiával kapcsolatban nem kísérelek meg részletekbe menni.

[4] Ez természetesen függ a befogadó „befogadási horizontjától” is.

[5] Halácsy Péter és Somlai-Fischer Ádám fejlesztése, 2007– http://prezi.com

[6] A módszer azonban nem eredeti: minden vonatban láthattunk „Kiha..lni tilos” feliratokat.

[7] Ehhez hasonlóan a Magyar Grafika is minden száma más-más stílusú címlappal jelenik meg.

[8] Ennek egy korai példája Van Eyck 1433-as Egy férfi portréjának keretére festett, vésést utánzó szövege



[i] idézi Papp Tibor Ige és kép Előszó a magyar vizuális költemények huszadik századi antológiájához. in Vizuális költészet Magyarországon I., II. Felsőmagyarország Kiadó - Magyar Műhely Kiadó. Budapest, 1998. II. kötet 7-14. o.

[ii] Nagy Pál: az irodalom új műfajai / ELTE BTK Magyar Irodalomtörténeti Intézete-Magyar Műhely Budapest, 1995. idézi: Pannon Tükör 1996. Avantgarde különszám

[iii] Zsilka Tibor írása: Magyar Nyelvőr 1970/1; ezt ismerteti Székely Artúr: Költészet és tipográfia; Magyar Grafika 1970/5. p. 19.

[iv] Apollinaire levele André Billhez; idézi Michel Butor in: Apollinaire: Calligrammes (előszó), Galimard, 1966. p. 7.

[v] Wikipedia: Islamic calligraphy. http://en.wikipedia.org/wiki/Islamic_calligraphy 2009. 08. 27.

[vi]  Cím nélkül. in: Vizuális költészet Magyarországon II. Felsőmagyarország Kiadó - Magyar Műhely Kiadó. Budapest, 1998. II. kötet 34. old.

[vii] Papp Tibor Ige és kép Előszó a magyar vizuális költemények huszadik századi antológiájához. in Vizuális költészet Magyarországon I., II. Felsőmagyarország Kiadó - Magyar Műhely Kiadó. Budapest, 1998. II. kötet 7-14. o.

[viii] Interjú L. Simon Lászlóval. Irodalmi Újság, 2009. aug. 15. 10h, Bartók rádió

[ix] Kilián István: Miksa László öt latin képverse (18. század vége, 19. század eleje) in: „Nem sűlyed az emberiség!”… Album amicorum Szörényi László LX. születésnapjára MTA Irodalomtudományi Intézet Budapest, 2007. http:// www.iti.mta.hu/szorenyi60.html

[x] Papp Tibor Ige és kép Előszó a magyar vizuális költemények huszadik századi antológiájához. in Vizuális költészet Magyarországon I., II. Felsőmagyarország Kiadó - Magyar Műhely Kiadó. Budapest, 1998. II. kötet 7-14. o.

[xi] Jonathan Feinberg, 2009: www.wordle.net

[xii] http://humument.com/ ill.  A Humument.  Tetrad Press 1970-1973

[xiii] Tillmann J. A.: A művészet ezer és tízezer éves távlatai között – A distancia pátosza http://www.c3.hu/~tillmann/irasok/muveszet/atjaro.html Letöltés: 2009.08.24.

[xiv] Kiállítva 2009-ben az Ernst Múzeumban. Derkovits Ösztöndíjasok kiállítása.

[xv] Art.Award 2009: Tarr Hajnalka. http://www.henkel.hu/cps/rde/xchg/SID-0AC83309-637F6757/henkel_huu/hs.xsl/art-award-2009-3369_3621_HUU_HTML.htm

[xvi] Radnóti Sándor: Lehet-e a hamisítás a mai művészet paradigmája? Lettre 19, 1995.-tél.

[xvii] „type in Andy Warhol classic Campbell's Soup painting” http://typophile.com/node/29350. Bejegyzés: ill sans 7.Nov.2006 3.59am

[xviii] Belting, Hans: A művészettörténet vége (1995-2003). Atlantisz, 2006

[xix] http://wiedler.ch/felix/books/story/544 book (design) story #544

[xx] Temesi Ferenc: Kölcsön Idő I, II, Helikon Kiadó, Budapest, 2005, 2006

[xxi] Szalai Zsolt: Temesi Ferenc: Kölcsön idő. Szépirodalmi Figyelő, 2006/2

[xxii] Building Big. TV-sorozat.

[xxiii] Clive Phillpot: Könyvek kortárs művészektől - Dieter Roth. http://www.artpool.hu/bookwork/Phillpot/Ruscha.html

[xxiv] Hatalmi játszmák, Ludwig Múzeum, 2010. márc–máj, http://www.historyonhistory.dk/projekter/historie_eng.html

[xxv] Móra, 1982.

[xxvi] Alexandra, 2006.

[xxvii] Hebrew with cement. http://www.itamarlerner.com/beton.php?page=1




Feladattár




Korrektúra

Gyakorló feladat

Az alábbi fejezetben olyan példákat találsz, melyeken gyakorolhatod, hogy mennyire veszed észre a tipográfiai hibákat. Megjegyezzük, hogy saját szövegen ezek felismerése sokkal nehezebb, mint az alábbi példákon.

A példák megoldása előtt érdemes gyakorolni az alábbi mintán, melynek első oldalán egy „elrontott” tipográfiájú szöveg látható, a másodikon megjelöltük a hibákat, kommentálva azokat. Példaként további oldalakon „klasszikus”, „modern” és sajtótipográfia stílusú megoldás látható.

Mintapélda, a hibák jelölésével:

Megoldási javaslatok (arculati tervek):

Az eredeti szöveg doc változata:

 

Első feladat

Hozd nyomdakész állapotúra az alábbi szövegeket:

 

1.

 

Az ördög és a sze-

gény ember

Magyarországi Szlovén népmese.

Az ördög (1ábra) és a szegény ember találkoztak a "Holdfényhez" fogadóba (Kovács2000). Kérdi az ördög:

- Hová mész?

- A szegény ember felel:

- - Munkát keresek.

- - Én is. - jegyzi meg az ördög.

- Együtt mentek továb. Nemsokára találtak is munkát. Egy gazdánál csépeltek. Az ördög csapot egyet, s mind kiverte a magot a kévébol.

A szegény ember meg lassan és sokáig csépelt. Így az ördög dolgozott többet.

Amikor végeztek a csépléssel, az ördög azt mondja:

- Én többet dolgoztam, ezért többet kapok.

- A pelyva több volt, mint a mag, ezért az ördög pelyvát vitt, a szegény ember meg magot. Az ördög felesége nem tudott kenyeret sütni a pelyvából, a szegény ember felesége meg szép fehér keneyret sütött.

- Egyszer panazkodik az ördög a szegény embernek, hogy az o felesége nem tudott kenyeret sütni.

- - Biztosan nem kelt meg elégé. - mondjja a szegény ember.

- - Mit csináljunk most? - kérdi az Ördög.

- - Menjünk az urasághoz malacokat lopni - szól a szegény ember.

- - Én majd adogatom oket - mondja az ördög.

- - Amelyeknek kunkori a farkuk, -olyan gorbe vagy milyen- azok az enyémek lesznek - szól a sze-

- gény ember.

- Az ördög már sok malacot kiadogatott. Ekkor a - talán már nem

- is olyan - szegény ember így szólt:

- - Vidd a magadét!

- Alig volt olyan malac, amelyiknek nem volt kunkori a farka.

- Így járt túl a szegény ember az ördög eszén.

-

Mesélte: Merkli Ferenc (1913-14) Kétvöly (Permise), otthoni néven

Stjédnyarszki Frenki, 1974., 61 éves.

Gyujtötte: KRAJCZÁR GÁBOR

1.ábra:Az Ördög képe [ide szúrj be egy fotót)

HIVATKOZÁSOK:

KovácsZoltán: Ördögök a mygar népmesekben. Kossutt Kiadó Budapest, 2006.

 

Második feladat

 

2. szöveg

 

I. Az antik filozófia
1) Az antik filozófia kialakulása
A görög-római antikvitással olyan fejlődés kezdődik, amely végül a modern európai társadalom, civilizáció és kultúra kialakulásához vezet, sőt azt sok tekintetben előlegezi. Görögországban és Rómában megjelenik a gazdaságilag és erkölcsileg önálló individuum. A filozófia a Kr.e.VI.században jelenik meg görög földön. A görög filozófia első korszakának (VI-V. század) neve: preszókratikus (Szókratész előtti) filozófia. A nevesebb preszókratikus filozófusok: Thalész, Anaximandrosz, Anaximenész, Püthagorasz, Xenophanész, Hérakleitosz, Parmenidész, Zénon, Empedoklész, Anaxagorász, Démokritosz. Műveik nem maradtak fönn teljes formájukban. Nevüket, tanításukat, műveik címét és a belőlük származó számos idézetet későbbi írásokból ismerjük. E későbbi, a i.e.IV.és Kr.u.VI. század között íródott műveket a preszókratikus filozófia forrásainak nevezzük. Legfontosabb forrásaink: Arisztotelésznek és az ő közvetlen és közvetett tanítványainak művei. A forrásoknak a preszókratikus tanításokra vonatkozó közlései (ismertetések, parafrázisok, értelmezések) az ún. testimóniumok (latin: tanúságtétel), a korai filozófusok saját szavait őrző idézetek a fragmentumok (latin: töredék).
A. Az ióniai természetfilozófia
A korai görög filozófia hasonló a keletihez: naiv természetbölcseletből és erkölcsfilozófiából áll. Tudomány, filozófia, etika itt még nem különült el egymástól. A legendás "Hét bölcs" -a hagyomány szerint a lindoszi Kleobulosz, az athéni Szolón, a lakedaimóni Khilón, a mütilénéi Pittakosz, a priénéi Biasz, a korinthoszi Periandrosz és a milétoszi Thalész- között éppúgy találunk „államférfit", mint „filozófust"; amikor Thalész „filozófiával" foglalkozik, ezen éppúgy értendő egy matematikai tétel felállítása vagy egy napfogyatkozás kiszámítása, mint a világ „őselvének" keresése. Az újonnan kialakuló filozófia eleinte a már készen talált irodalmi műfajokat alkalmazta. Ezek a következők (zárójelben az őket használó főbb preszókratikus filozófusok nevei): rövid értekezés, aforizma (Hérakleitosz), tanköltemény (Xenophanész, Parmenidész, Empedoklész), hosszabb értekezés. Valószínű, hogy néhányan (például Thalész vagy Püthagorasz) csupán élőszóban tanítottak. - Tanításuk középpontjában a kozmosz (a rendezett világegyetem) létrejöttének, működésének és megismerésének magyarázata áll. A kozmosz eredetileg „elrendezést", „szerkezetet" jelent. Filozófiai jelentése:"a mindenség szerkezete". A kozmosz az arkhékból jött létre, illetve fogalmilag ezekre vezethető vissza. Arkhé: "kezdet", "elv". Filozófiai jelentése: "állapot, minőség, elem vagy erő, amelyből illetve amelynek segítségével valami kialakult illetőleg fennáll". A kifejezés latin megfelelőja a "princípium". A kozmosz az örökké létező (egy vagy több) arkhéból jött létre. E folyamat leírásának két típusát ismerjük. Az egyik (ilyen például Anaximandrosz, Anaximenész, Hérakleitosz tanítása) az arkhék szakadatlan egymásba-alakulásáról beszél. A másik (ilyen például Parmenidész a természetfilozófiai töredékeiben vagy Empedoklész) az arkhék keveredését tanítja.
A kozmosz egészére és részeire irányuló emberi megismerés kettős gyökerű: másként ismerjük meg a világot érzékelés útján, és megint másként a gondolkodás segítségével. Érzékszerveink a filozófiai világ érzékelhető dolgait (görögül ta onta) ismerik meg csupán. Ez azonban nem valódi megismerés, hanem csupán vélekedés (görögül doxa). Gondolkodásunk előtt ellenben föltárul e dolgok valódi, érzékeléssel meg nem ismerhető természete (Hérakleitosz: phüszisz), a mindenség (görögül to pán) egésze (Parmenidész, Empedoklész). Az út (görögül hodosz) gyakori metafora a görög filozófiában az elmélkedés, gondolkodás, kutatás kifejezésére. A módszeres kutatás mindig "egy út mentén" (görögül: methodosz) halad.

Harmadik feladat

 

Az alábbi szöveget kell korrektúrázni, formázni és megszerkeszteni, azaz helyesírásában és tipográfiájában nyomdakésszé tenni.

A szöveg előtt szerepeljen címlap is. Külön oldalon add meg, hogy milyen betűtípust (betűtípusokat) használtál, valamint hogy a kiadványt milyen papírra és milyen méretben kívánod nyomtatni.

 

Douglas Adams: Galakszis utikalauz stopposoknak --- részléet ---

-Ugyan már, Mr. Dent, - mondta - maga is tudja, hogy nem nyerhet. Nem fekhet itt a buldózer útjában az idők végezetéig.

Mr. Prosser szerette volna, ha szemei szúrós határozottsággal merednek Arthurra, azok azonban fütyültek rá. Arthur a sárban feküdt.

-Benne vagyok - fröcsögte -, majd meglátjuk, ki rozsdásodik el hamarabb.

-Attól tartok; bele kell törődnie - mondta Mr.Prosser, miközben kis szőrmekalapját markolászta, és körbe_körbe gyűrögette a feje búbján.

- A gyorsforgalmi utat meg kell építeni, és meg is építik.

-Most hallok erről először-, mondta Arthur- már miért kellene megépíteni?

Mr. Prosser fenyegette egy darabig Arthurt az ujjával, aztán abbahagyta.

- Hogyhogy miért kell megépíteni? - mondta. - Ez gyorsforgalmi út lesz. A gyorsforgalmi utakat pedig építeni kell. A gyorsforgalmi utak olyan eszközök, melyek

lehetővé teszik, hogy egyesek "A"-ból "B"-be rohanhassanak, míg mások "B"-ből "A"-ba rohannak. Azok az emberek, akik az "A" és "B" pontok közötti tetszőleges "C" helyen

élnek, gyakran eltűnődnek rajta, vajon mi lehet olyan" remek "A"-ban, hogy annyian odasereglenek "B"-ből, és hogy mi lehet olyan remek "B"-ben, hogy annyian

odasereglenek "A"-ból. A "C"-beliek leginkább azt szeretnék, ha a népek egyszer s mindenkorra eldöntenék végre, hogy hol a fenében akarnak lenni tulajdonképpen.

 

 

Negyedik feladat

Az alábbi szöveget kell korrektúrázni, formázni és megszerkeszteni, azaz helyesírásában és tipográfiájában nyomdakésszé tenni.

A szöveg előtt szerepeljen címlap is. Külön oldalon add meg, hogy milyen betűtípust (betűtípusokat) használtál, valamint hogy a kiadványt milyen papírra és milyen méretben kívánod nyomtatni.

 

3.

 

Karinthy Frigyes

A jó tanuló felel

A jó tanuló az elso padban ül, ahol hárman ülnek: o a középen, a

jó tanuló, Steinmann. Az o neve nem tisztán egy ember jelzésére

szolgál; -- szimbólum ez a név, ahány fiú az Osztályban, annyi

apa ismeri otthon ezt a nevet. " A Steinmann miért tudja

megtanulni?" -- kérdezi otthon harminckét apa harminckét fiútól.

"Kérd meg Steinmannt, hogy magyarázza meg", mondja az apa, és a

fiú valóban megkéri a Steinmannt. A Steinmann mindent tud elore,

még mielott megmagyarázták volna. Matematikai lapokba dolgozik,

és titokzatos szavakat tud, amiket csak az egyetemen tanítanak.

Vannak dolgok, amiket mi is tudunk, de ahogy Steinmann tudja, az

a biztos, az az egyedüli helyes, az az Abszolút.

Steinmann felel.

Ez különleges, ünnepélyes pillanat.A tanár sokáig nézte a

noteszt; halálos feszültség remeg az Osztály felett.Mikor

késobb a francia rémuralom történetét olvastam, mikor a Bic^tre

foglyai közül eloszólítják a halálraítélteket: mindig így tudtam

csak elképzelni. Az agyak utolsó, véres erofeszítésben kapkodnak

lélekzet után -- még van két másodperc, azalatt mindenki

villámgyorsan elmondja magában a mértani haladvány tételeit.

Tanár úr, én készültem, mondja az ember magában. Tanár úr, fiam

tegnap gyöngélkedett. Az egyik lehajol a füzete fölé, mint a

strucc, hogy ne lássák. A másik meroben szembenéz a tanárral,

szuggerálja. A harmadik, idegember, egészen elernyed, és behunyja

a szemét: hulljon le fejére a bárd. Eglmayer, az utolsó padban

egészen elbújik Deckmann háta mögé, o nincs is itt, köszönöm

szépen, nem tud semmirol, ot írják be a hiányzók közé, töröljék

ki az élok sorából, ot felejtsék el, béke poraira, o nem akar

részt venni a közélet küzdelmeiben.

A tanár kettot lapoz, a K betunél lehet --Altmann, aki az

év elején Katonára magyarosította a nevét, e percben mélyen

megbánta ezt az elhamarkodott lépést. -- De aztán nagyot

lélegzik: egyszerre megállnak, és a tanár becsukja a noteszt.

-- Steinmann! -mondja egészen halkan és kivételesen.

Nehéz, felszabadult sóhaj. Kivételes, ünnepélyes hangulat.

Steinmann gyorsan feláll -- a mellette ülo kiugrik a padból,

szerényen és udvariasan áll, míg a jó tanuló kimászik a padból:

mint egy testor, néma és mellékes dekoratív szereploje egy

nagy eseménynek.

 

Ötödik feladat

Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Quarkban, a tipográfia „modern” (bauhausi) modellje szerint! (Minták)


Az álomlátó fiú
Egyszer a királynak kedve támadt a vadászatra, s tizenkét vadászával éppen abba az erdõbe talált menni, ahol a gazda hagyta volt a fiút. Ott vadászik a király tizenkét vadászával egészen estefeléig. Egyszer a kopók megtalálták a gyermeket, s elkezdték erõsen ugatni. Felhúzzák a vadászok a ravaszt, s mennek oda futva, azt hitték, valami vadat hajtanak a kutyák. Hát egy fiút találnak ott odakötve a fához. Azt mondja a fõvadász:
-Hát, te fiú, téged ki kötött ide?
- Engem gazduram, - azt mondja a fiú -, egy álomért.
-Fejtsd meg nekem, - azt mondja a fõvadász - azt az álmot!
- Biz, én, jó uram, meg nem fejtem senkinek, amíg rajtam meg nem történik.
-Bizony, ha nem, itt is hagylak én téged ebben a helyben.
- Bizony, ha itt hagy, nem is hagy egyebütt az erdõn.
Otthagyják a vadászok, visszamennek a királyhoz. Kérdi tõlük a király:
-Mit lõttetek, vadászok?
- Mi bizony, felséges királyom, nem lõttünk semmit, hanem találtunk egy tízesztendõs forma gyermeket.
-Hát azt hogy találtátok?
- Kimegyünk, felséges király, vadászni. A kopók úgy este felé hajtanak, fognak erõsen. Megfutamodunk a hajtásra, az erõs ugatásra. Hát látjuk, hogy egy fiú meg van kötözve egy fához. Kérdõre veszem a gyermeket: "Téged ki kötött meg ide?" "Engem gazdám." "Aztán miért?" "Egy álomért." "Fejtsd meg nekem, s én akkor eleresztelek." Azt feleli a gyermek: "Én soha, amíg rajtam meg nem történik."
Azt mondja a király:
-Menj el,te fõvadász és hozd be azt a gyermeket, hadd fejtse meg nekem azt az álmot.

Forrás:Magyar Elektronikus Könyvtár
Kriza János --- Az álomlátó fiú

Hatodik feladat

Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Wordben, a „klasszikus” tipográfiai szabályok szerint! (Minták)

Edward Branigan
Narráció

Az üldözési szekvencia nézőre gyakorolt hatása részben a narratív séma által létrehozott elvárások struktúrájának tulajdonítható : a hősnő céljának a megerősítése, a kézihajtányon bonyolódó akció, a hős célja, hogy megmentse Grace-t, az erők közeledő összeütközése, és így tovább. Az üldözési szekvencia jól példázza a narratív séma működését általában: olyan világosan meghatározott elvárások felkeltése, melyeket néhány ponton megerősít, melyek egy jövőbeli következményre utalnak , ugyanakkor élesen kizárják egymást ( vagy Grace-nek sikerül megvédenie a gondjaira bízott pénzt, megmentik, és szerelmes lesz, vagy nem); a történet ideje képezi a határidőt a hős számára, hogy megállítsa a csavargókat, mielőtt elmenekülnének, és kárt tennének Grace-ben. (1) A narratív séma azonban önmagában nem ad számot a nézőre gyakorolt teljes hatásról; a hatás részben annak a sajátos módnak is tulajdonítható, ahogyan az esemény vizuális " látványosságként " megjelenítődik. Christian Metz utal arra, hogy mi is az 1998-99-ben készült Griffith-filmek tétje:

"Amikor [a váltakozó szerkesztés] először megjelent a korai filmekben- és mindebből valami napjaink filmjeire is vonatkozik- a "mindent-látás" egyfajta fantáziájáról volt szó, az egyszerre mindenütt való jelenlétről, arról, hogy hátul is szemünk van, s hogy a két képsorozat erős összesűrítésére törekszünk." (Metz 19991)

Ha a világon csak három dolog van - egy lány, egy fiú és az őket szétválasztó erők (egy másik kérő, a csavargók) -és a narrátornak megvan a hatalma arra, hogy feltárja motivációikat és bemutassa mindhármukat, mindegyiket a neki megfelelő időben, akkor a narrátor mindenható csakúgy, mint mi. A kézihajtány és a mozdony közti váltakozás ritmusa az időt egy szigorú mintázatba kényszeríti, ugyanakkor az az érzésünk támad, hogy mindenütt egyszerre vagyunk jelen.Szeretném elkezdeni annak vizsgálatát, hogy mely módokon tesz szert a néző erre a hatalomra,s hogy miként sikerül őt bevonni egy olyan képzeletbeli látásmódba, amely által azt képzelheti, hogy minden fontosat lát. Általánosabban: hogyan befolyásolja a narratív megértést az a mód, ahogyan elképzeljük, hogy az eseményeket látjuk? Hogyan lehetséges birtokolnunk azt a tudást, mely a narratíva kapcsán jut a birtokunkba? A választ e kérdésekre a narráció adja meg, ezért most közelebbről megvizsgálom a narráció működésének feltételeit, illetve a narráció variánsait.
A későbbi fejezetekben az egyes narratív elméletek vizsgálata során ki fog derülni, hogy a narratív megértés bármely teljességre igényt tartó modellje mindkét tudástípust magába kell hogy foglalja. A fő kérdést az jelenti, hogy melyik tudást kell procedurálisan és melyiket deklaratívan megjeleníteni, és mennyire kell különböznie a két formarendszernek, melyek ezen tudástípusokat megjelenítik.Amikor filmet nézünk, készségeket szerzünk és használunk a tapasztalataink elrendezésére, s ugyanakkor felfedezzük azt is, hogy mi történik e készségek gyakorlása által.A filmi narráció tanulmányozása azon készségek és procedúrák tanulmányozását jelenti, amelyeket a narratív események megismerése céljából alkalmazunk.


A tudás egyenlôtlenségei

A második alapvető fogalom a narráció elemzésében nem más, mint a tudás egyenlőtlensége. A narráció akkor jön létre, amikor a tudás egyenlőtlenül oszlik meg - -- amikor valamilyen zavar vagy törés következik be a tudás mezején. A magunk számára úgy tudjuk megérteni az egyenlőtlenség fontosságát, ha egy olyan világot képzelünk el, melyben minden megfigyelő tökéletesen mindentudó.Egy ilyen világban a narráció lehetősége ki van zárva, hiszen minden információ egyenlő módon hozzáférhető és ugyanolyan módon birtokolt. Tehát kijelenthetjük, hogy a narrációt létrehozó minimális szituációt három alkotóelem határozza meg: egy szubjektum és egy objektum aszimmetrikus viszonya(Armes 1976 p. 111) . Amint látni fogjuk, az észlelő "szubjektum„ lehet a szereplő, a narrátor, a szerző, a néző vagy valamilyen más entitás attól függően, hogy mi az elemzett kontextusa



A megbízhatatlanság irodalmi fogalmának levezetése

A mindennapi nyelvhasználatban a megbízhatatlanság fogalma egy olyan tulajdonságot jelöl, amelyet egy személynek tulajdonítunk annak nyelvi, illetve nem-nyelvi viselkedésével kapcsolatosan.A nem-nyelvi viselkedést tekintve azt tartjuk megbízhatatlannak, aki rendszeresen későn érkezik, nem tartja be az ígéreteit, nem adja vissza a kikölcsönzött könyveket stb.; a nyelvi magatartás vonatkozásában az minősül megbízhatatlannak, akinek a beszéde a bemutatás és a megítélés képességének tekintetében saját igényeivel szemben hiányosságokat mutat, és emiatt nem lehet hihetőként vagy mérvadóként elfogadni. Megfordítva, valakinek a beszéde akkor megbízható vagy autoritatív, ha a bemutatás és ítélőképesség terén hihetőnek vagy mérvadónak számít. Ha az irodalmi-fikciós alakokat többnek tartjuk puszta „papírfiguráknál" (Barthes 1966: 261), ha pszichológiai nyitottságot és értelmezhetőséget (Chatman 1978: 116-119) tulajdonítunk nekik, akkor a megbízhatósági ítéleteknek az életvilágbeli feltételei a fikció narrátoraira és cselekvésterének figuráira is átvihetők

A megbízható és megbízhatatlan narráció alapvető keretfeltételeit Rimmon-Kenan az alábbi szabatos megfogalmazással ragadja meg:

"Az a megbízható narrátor, aki úgy mutatja be és kommentálja a történetet, hogy azt az olvasó a fikciós igazság hiteles megjelenítésének képzeli. A megbízhatatlan narrátor pedig az, aki úgy mutatja be a történetet, hogy azt az olvasó jó okkal kezeli gyanúval. A megbízhatatlanságnak természetesen különböző fokozatai lehetnek". (Chatman 1978: 111.)



Az irónia és a disszonáns idézet közötti szoros kapcsolatok teljes egészében Sperber és Wilson pragmatikus kutatásaiban kerültek kidolgozásra. A visszhangzó megnyilatkozások és az irónia címet viselő fejezetben Sperber és Wilson (1986) az irónia egyik ismert paradigmáját a következőképpen idézik meg az alább bemutatott három (a-c) helyzetben:

a: Férfi: Kitűnő idő van a kirándulásra.
Nő (boldogan): Valóban kitűnő idő van a kirándulásra.
(b: Férfi: Kitűnő az idő a kirándulásra.
[Elmennek kirándulni, esik.]
c) Nő (szarkasztikusan): Valóban kitűnő az idő a kirándulásra.

(Sperber/ Wilson 1986: 239)


Az itt bevezetett fogalmak értelmében az a.) helyzetben a nő válasza a férfi beszédpartnert az egybehangzó (konszonáns) idézet segítségével erősíti meg, míg a b.) helyzetben az azonos, de disszonáns módon használt idézet az idézett beszélőt kigúnyolja, és saját beszédének teszi ironikus áldozatává.

 



Lábjegyzet:
1:) Az üldözés időtartama nagyrészt a képzeletünkre van hagyva : vajon a keresztvágások folyamatos vagy egyidejű időt jelölnek-e, vagy valamit a kettő között? A film ritmusát az a tény is fokozza, hogy a filmben csak kilenc felirat van , és egyik sem az utolsó harminchárom beállításban fordul elő.

Források


Metz, Christian : Szubjektív beállítás, szubjektív hang. A "nézõpont" kérdése. Filmkultúra (1991) /1 4-15.
Armes, R.: The Ambiguous Image. On Cinema. Bloomington: Indiana University Press, 1976.
Barthes, Roland (1966): Bevezetés a történetek strukturális elemzésébe. Ford. Simonffy Zsuzsa. In Bókay Antal - Vilcsek Béla (szerk.): A modern irodalomtudomány kialakulása. A pozitivizmustól a strukturalizmusig. Budapest, Osiris, 527-542.

Chatman, S. (1978): Story and Discourse. Narrative Structure in Fiction and Film. Ithaca, London, Cornell UP.

Sperber, Dan & Deirdre Wilson 1986): Relevance. Communication and Cognition. Oxford, Blackwell

 

Hetedik feladat

Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Quarkban, a tipográfia klasszikus modellje szerint! (Minták)


Adj isten egészségére!
Magyar népmese

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy király.Ez a király olyan hatalmas volt, hogy ha eltüsszentette magát, az egész ország népségének rá kellett mondani:"Adj isten
egészségére!" Minden ember mondta, csak a csillagszemű juhász nem akarta soha mondani .

Megtudta ezt a király, nagyon megharagudott, maga elé hívatta a juhászt. Elmegy a juhász, megáll a király előtt. A király pedig trónusán ült, és igen hatalmas volt,

no meg rettenetesen mérges. De akármilyen hatalmas volt, akármilyen mérges volt a király, a

csillagszemű juhász mégsem félt tőle.

-Mondd mindjárt : adj isten egészségemre ! - rivallt rá a király.

- Adj isten egészségemre - szólt vissza a juhász.

- Nekem, nekem, nekem ! Te korhely , te betyár!

- Nekem ,nekem, nekem! Felséges úr!- felelt amaz.

- De nékem, énnékem. - ordított a király, és mérgesen verte a mellét.

- Nékem hát, persze hogy énnékem! - mondta megint a juhász, és szelíden verte hozzá a

mellét.

Már akkor a király nem tudta, mit tegyen mérgében. Beleszólt a hoppmester:

- Azt mondd te, tüstént azt mondd :adj isten egészségére, mert ha nem mondod, halál fia

vagy!

- Nem mondom én addig, míg a királykisasszonyt nekem nem adják! - felelte a juhász.

A királylány is ott volt a szobában. Királyapja mellett ült egy kisebb trónuson, és olyan

gyönyörűséges szép volt, akárcsak az aranygalamb.Elnevette magát a juhász szavára, mert

neki is megtetszett a csillagszemű juhász. Jobban megtetszett, mint minden királyfi.
A király erre azt parancsolta mérgében, hogy vessék a juhászt tüstént a fehér medve

tömlöcébe! El is vitték a darabontok, és bevetették a juhászt a fehér medve tömlöcébe. A

medvének akkor már hat napja nem adtak enni, hogy annál dühösebb legyen.
Mikor az ajtót betették, mindjárt megrohanta a juhászt, hogy széttépje és felfalja. De mikor

a csillagszemét meglátta, úgy megijedt, hogy majdnem magát falta be. A legtávolabbi

szögletbe kucorodott. Onnan nézte de bántani nem merte, pedig olyan éhes volt, csak úgy

nyaldosta a talpát az éhségtől.A juhász meg le nem vette róla a szemét, és hogy ébren

tartsa magát, nótákat fújt. Tudta, ha elaludna, a medve rögtön széttépné.

Reggel jön a hoppmester, megnézni a juhász csontjait. Hát látja, hogy annak semmi baja.

Felvezette a királyhoz. Az rettenetesen megharagudott, és azt kérdezte:

-- Na, most közel voltál a halálhoz! Mondod-e már, adj isten egészségemre?

De a juhász csak azt mondta:

- Nem félek én tíz haláltól sem! Csak akkor mondom, ha a királykisasszonyt nekem adják

feleségül!



**

Nyolcadik feladat

Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Wordben, a „modern" (bauhausi) tipográfiai szabályok szerint! (Minták)

Máté Jakab:Születőben a magyar nyelvtudomány történetének a szintézise?

Gondolatok egy tanulmánykötet kapcsán*

A nyelvtudományi reneszánsz

A második világháborút követő évtizedekben a nyelvtudomány historiográfiájának valóságos reneszánszát éli. Vajon miben rejlik ez a nyelvtudomány története iránti nagyfokú érdeklődés? A gyakorlati vizsgálódások azt mutatják, hogy az említett évtizedekben a további fejlődés útját meghatározó szemléletváltozások szinte elkerülhetetlenné tették az úgynevezett szövetségeskeresést ( Szépe György ) a nyelvtudomány múltjában, s egyben azt a célt szolgálták, hogy az új szempontok létjogosultságát az elméleti és gyakorlati kutatásokban igazolják. E mögött a megállapítás mögött az a helyesnek bizonyult és a valóságban lépten-nyomon igazolódott elgondolás húzódik meg, hogy "a születő új a régiben csíraként élő gondolat szárba szökkenése, vagy pedig az, hogy az új szemléletmód jegyében folyó vizsgálódások olyan jelenségekre bukkantak, amelyek igénylik az elmélyültebb

kutatásokat, s amelyeknek gyökerei a távolabbi vagy közelebbi múltba nyúlnak vissza„ ( Máté

1997 ).

Az egyetemes nyelvtudomány történetéből ezeknek a megállapításoknak az igazolására a számtalan lehetséges példa közül csupán két rendkívül jelentős munkára szeretnék hivatkozni.

Az egyik a neves német nyelvtudomány-történész, E.F. K. Koerner Saussure-monográfiája (Saussure. 1982), a másik pedig Noam Chomsky „Cartesian Linguistics" című munkája (1966.). Koerner Saussure koncepciójának kialakulását, forrásait vizsgálva valósággal „megmozgatja" az egész XIX. századi nyelvtudományt, Saussure felfogása kialakulásának nyomán a XIX.
századi nyelvtudomány vázlatos történetét tárja az olvasó elé. Chomsky elméletének,
felfogásának igazolására a XVII. században „keresi szövetségeseit", ám ez a XVII. századi

„kirándulása" meglehetősen felkorbácsolta a kedélyeket, és az elméletére mért kemény bírálatok elindítanak egy intenzívebb nyelvtudomány-történeti vizsgálódást (a korántsem

teljes nemzetközi szakirodalmat Máté (1997 pp. 22-3) foglalta össze].

 

„Bármely szakterület eredményeit, fejlődését is mérje fel a tudománytörténész, munkájának eredményessége attól függ, mennyire jártas a természet -és társadalomtudományoknak legalább azokon a területein, amelyek szorosabban kapcsolódnak a szűkebb tudományág történetéhez, mert a tudománytörténet mint sajátos kutatási terület szervesen kapcsolódik nemcsak a természet - és társadalomtudományokhoz általában, hanem az olyan különleges tudományágakhoz is, mint a tudományelmélet és tudományfilozófia, a történelemtudomány, a művelődéstörténet, szociológia stb."(Máté 1997 p. 9). Egy szóval : a tudománytörténet, ha nem a tévedések és

anegdóták, a romantikus fellegjárások sorozatának tekintjük, akkor művelése éppoly felelősségteljes és igényes feladat, mint akármely más rendszeresen és módszeresen folytatott tudományos tevékenység.Ma már nem vitás, a szakszerűen felfogott és igényesen művelt tudománytörténet csak interdiszciplináris ismeretek birtokában lehetséges.

Új érdeklődés
Az elmúlt évtizedekben hazai tájainkon is megélénkült a nyelvtudomány története iránti érdeklődés, ez vonatkozik mind a magyar, mind az egyetemes nyelvtudomány története iránti

érdeklődésre. Csupán az utóbbi négy évben az egyetemes nyelvtudomány történetének magyar nyelven négy átfogó munkája jelent meg. Ma már szinte áttekinthetetlen az egyetemes
nyelvtudomány-történeti szakirodalom. Elegendő utalnom Thomas A. Sebeok „current trends in

linguistics" című sorozatára vagy Giulio Lepschy „History of linguistics" című négykötetes
gyűjteményére, Hans Arens „Sprachwissenschaft"--jára stb. Újabban magyar nyelven is

szaporodnak a nyelvtudomány-történeti munkák.
De rendkívül gazdag és színes nyelvtudomány-történeti anyag halmozódott fel - főleg a szövegtan és a holdudvarába tartozó kutatási területeken - a Szemiotikai szövegtan eddig megjelent 12 kötetében, elsősorban Petőfi S. Jánosnak a terjedelmes tanulmányaiban, az un. visszapillantásaiban, összegezéseiben, az ún. utaimban, vagy Békési Imrének, Bencze Lorántnak, Wacha Imrének, Nagy L. Jánosnak, Vass Lászlónak, Benkes Zsuzsának és sok más kiváló kutatónak a magvas, terjedelmes tanulmányaiban. Egyedül Petőfi S. Jánosnak eddigi
tudományos tevékenysége, a XIX-XX. századi nyelvtudomány legizgalmasabb korszakát magában
foglaló és a korszerü szövegtant megteremtő, megújító, új tudományos paradigmát teremtö
munkássága szinte tálcán kínálja egy terjedelmes monográfia elkészítését . wagy utalhatunk
Deme László igen szerteágazó munkásságára , annak termékenyítő hatására , vagy Tolcsvai Nagy

Gábor tevékenységére, mely gazdag anyagot kínál mind a magyar, mind az egyetemes nyelvtudomány-történeti ismereteink bővítésére főként a stilisztika, a kognitív nyelvészet

és a szövegtannal összefüggő kutatási területeken. E sorok írója is a kilencvenes évek elején a mai magyar szövegtan helyzetéről, forrásairól, előzményeiről készített egy

terjedelmes összefoglalást, mely a Szemiotikai szövegtan második és 3. kötetében látott
napvilágot.




*Éder Zoltán, Túl a Duna-tájon. Fejezetek a magyar művelődéstörténet európai kapcsolatai köréből. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 1999. 312 lap.

irodalom
Máté, Jakab, A 19. századi nyelvtudomány rövid története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Bp., 1997.


Ferdinand de Saussure. Nyelvészeti gondolatainak eredete és fejlődése a nyelv nyugati stúdiumaiban. Adalék a nyelvészet történetéhez és elméletéhez. In: Antal László szerk., Nyelvelméleti szöveggyűjtemény - A genfi iskola. 2. rész. Bp., 1982.

Noam Chomsky „Cartesian Linguistics" New York - London, 1966.

 

**

Kilencedik feladat

Formázd meg és korrektúrázd az alábbi szöveget Wordben, a tipográfia klasszikus modellje szerint!

 

z értelmiség a képzőművészet szemében (1850-1867)

Az alábbiakban azt szeretném bemutatni, milyennek látszik az önkényuralom korának értelmisége a képzőművészet "tükrében". Hogyan és milyen tartalommal ruházta fel a művészet az értelmiség jelentését, s viszont: miként hatott az értelmiség jelentősége a képzőművészetre. Mondandóm megvilágítására a művészeti „intézmények" sorsát követem végig, illetőleg a portré műfaját, amiről még a 40--es években írta Kossuth: „...nevezetes férfiak arcképeit a szívképzés sikeres eszközei közé számítja. És helyesen. Az ember még az istenség eszméjét is személyesítette a művészetben, szüksége van, hogy a polgári erényt, s azt, mit az emberben nagynak nevezünk, szembesítve lássa maga előtt. Bírnunk kell nagy embereink képmását szobrokban és rajzokban, hogy jelül szolgáljanak, melyhez naponként elvezessék az apák a fiaikat honszerelemre buzdítani." Miként a nagyság a hazaszeretettel állt egyenes arányban, úgy a portré műfaja a nemzeti gondolat szolgálója és kifejezője lett. Feltételezhető tehát, hogy a grafikákon, képeken, szobrokban megörökített „értelmiség" egyöntetűen a nemzeti kultúra (értsd: a gazdaságtól a művészetig) képviselője, nyelvi hovatartozástól függetlenül. [...] Az önkényuralom korában kisszámúnak és bizonytalannak jellemzett magyar nyelvű értelmiség az alábbiakban másnak fog látszani. (Megjegyzem, hogy a magyar nyelvűség az önkényuralom idején már és még természetes lehetett az értelmiség körében, akárki fia esetében Magyarországon ,hiszen e korszakban a reformkori nemzedékek éltek és dolgoztak tovább, amelyek pedig - gondoljunk Petőfi és mások névmagyarosítására vagy a szabadságharcban részt vevő nemzetiségekre -legjobban szerették, hogy magyarok lehettek.) Másik szembetűnő vonása e portréknak, hogy - az ábrázoltak foglalkozás szerinti megoszlását tekintve - a művészetek képviselői élveznek elsőséget. Ez azonban csak látszatra erősíti a kultúrnemzet eszméjének ekkori magyarországi elterjedését, szemben az államnemzetével. Látni fogjuk, - most sokkal inkább szükségből, mint korábban- művészeink politikai gondolatokat képviselnek, s portréik sorából -hogy kiegészítve múltbéli s kortárs politikusok ekkori arcmásaival - kirajzolható egy-egy vágyott állameszmény. Mind az ábrázolt értelmiséget, mind az általuk képviselt „ideológiát" tekintve a magyarországi kultúra és államiság európai szintre emelése volt e kor programja, egyenes folytatásaként a reformkori kezdeményezéseknek, bizonyos fokig természetesen újrakezdve - más módon --mindent.

Az intéz,mények tevékenysége

I. Először az intézmények tevékenységében keresem a bizonyítékokat. Noha portréra soha (műlap)pályázatot nem írt ki a Pesti, később Magyarországi Műegylet, sőt kiállításain is alig-alig szerepelt arckép,[6] a Magyar Képzőművészeti Társulat is csak 1887-ben fogalmazott meg „közéleti kitűnőségeink" ábrázolására pályázatot, ez utóbbi mégis műlapként (egy arcképalbum lapjaiként) sokszorosította az 1861. évi országgyűlés arcképcsarnokát. Ebből mindjárt kitűnik a két egyesület közti különbség: a Műegylet inkább kereskedelmi jellege, minek következtében nem reagált a magyarországi változásokra, a Társulatnak viszont a hazai politikai mozgalommal, nem csak a gondolattal való összefonódottsága. A korszakunkban létrejött Társulat éppen ebből kifolyólag feladatot állított a képzőművészet elé: a kultúra terjesztését és a közművelést. Andrássy Gyula, az MKT elnöke ezt így fogalmazta meg: "Hazánknak, ha el akarja foglalni azon állását, melyet helyzete és múltja számára kijelöltek - e téren sem szabad elmaradnia - sőt feladata, a "civilisatio" eszméivel egyetemben, a művészetet is terjeszteni a világ egész részén". Harsányi Pál „a közművelődés egyik leghatályosabb tényezőjének" tartotta a képzőművészetet, az MKT jövőjét tekintve.[9] Így természetes, hogy a korszak egyetlen rövidéletű ,képzőművészettel foglalkozó lapja, az MKT-vel együttműködő Magyar Képzőművész a polgárosult Európában a nemzet létét erősítő, a „hazánk pangásban sinlő műértelmét és műérzületét" lendületbe hozó közlöny volt. A polgárosodásra való állandó hivatkozás 1864-ben annak a jele, hogy a vészhelyzetből kilábaló ország szélesebb látókört igényelt az önszemléletnél, ami korábban, az 50-es években az önfenntartást szolgálta. A Magyar Képzőművész második száma az idegenben jeles művésszé lett Markó Károly arcképével és munkásságának ismertetésével indult, akinek „neve fényt áraszt művészi tekintetben a magyarra."
Markó az egyetemes művészettörténet nagyjai között szerepel a közlönyben, s ez valóban a nemzeti és egyetemes kultúra egy szintre emelésének szándékát jelzi. Az a tény azonban, hogy a Társulat első kiadványaként az említett arcképcsarnok politikusokat, mégpedig önálló államiságunk visszaszerzésén munkálkodókat (1861) állított a közönség elé, a kultúra terjesztésén, a polgárosításon túlmutató programot takar. E program összefűzte a művész- és politikus értelmiséget. Határozottan fogalmazta meg Csengery Antal „a tudomány, a művészet és közélet tekintélyeinek" folytonos együttműködésére irányuló igényét Művészek levele című recenziójában már a Délibáb 1854. 1. számában. Tudomány, művészet és állam virágzásának összefüggése nemcsak Csengery körének, a Budapesti Szemle írásainak állandóan visszatérő témája, hanem történelmi festészetünknek is. Egy független, alkotmányos monarchia igénye rajzolódik ki bennük.


Képzőművészeti lapok

 

A speciálisan képzőművészeti lap ugyanekkor a művészértelmiség számának és jelentőségének növekedését bizonyítja. Jelzi ezt a művésztémájú irodalmi művek, művészéletrajzok gyarapodása is más lapokban (Tanács M.: A festész. Divatcsarnok, 1853; Degré Alajos: Nősülés művészetből. Délibáb, 1855; Remellay Gusztáv: A művészetek és tudományok Mátyás korában; Angelo Mihály. Délibáb, 1858., stb), sőt önálló kiadásban is (Ormós Zsigmond: Cornelius Péter. Pest, 1863.), jelzik az állandósuló híradások művészeinek külföldi vagy itthoni tevékenységéről. Dokumentumként tárják fel e tendenciát a társulat évkönyvei. 1861-ben, alakulásakor a 12 alapító tagon kívül, akik nagyobb összeggel támogatták a társulatot, 142 tagot számlált. A 67-ben megjelent 1866-os évkönyv szerint viszont az összlétszám már 1160, amiből, ha pontosak akarunk lenni, levonhatjuk az Amerikába, Konstantinápolyba és Milánóba emigrált 3 személyt, a külföldön tanuló vagy működő művészeket, a környékbeli országokból érdeklődőket s a néhány egyletet, hogy lássuk, tevőlegesen is, azaz tagdíjjal milyen sokan érezték fontosnak a képzőművészet támogatását, a képzőművészeti életben való részvételt, ami értelmiségi jellegű érdeklődésre utal. A tagok természetesen nem mind művészek voltak. A magyar művészek létszáma ugyanekkor csak 186, és nem mindegyikük társulat tag.

 

 




Korrektúra 2 (formázás és korrektúra)

Stílusnevek:
cím
lead
text (10 pontos)
alcím
2. alcím
aláírás
lábjegyzet
_xx_ dőlt
*xx* kövér

Az egész szöveg egyetlen oldalon legyen!




Cím: A holdi regolit
Lead: Talaj vagy sem, értéket rejt. A holdi regolit egyik összetevője akár 1000 évre megoldhatja a Föld villamosenergia-szükségletét. Ehhez azonban meg kell nyitni a _Hold_ nevű bányát, a szó szoros értelmében.
Text: A Hold talaja nem termékeny, ezért nem is talajnak, hanem kőzettörmeléknek, *regolit*nak nevezzük. Másik elnevezése, a "holdpor", utal szerkezetére. Porrá a mikrometeorit-becsapódások, a napszél részecskéi, és a több száz fokos hőmérsékletkülönbségek okozta aprózódás őrölte anyagát. Minden nagyobb becsapódás változatos méretű, szögletes törmeléket vet ki a regolitból, amely ráterül az alatta lévő felszínre; ezáltal képződik a réteges szerkezet. A felszíni új törmelék porrá aprózódása azátn kezdődik elölről.
alcím: A holdpor kipróbálása
Text: _Gene Cernan_-, az Apollo 17 asztronautája szerint a holdpor olyan puha, mint a hó. Az ott járt űrhajósoknak rátapadt a ruhájára, olyannyira, hogy hiába próbálták lekefélni, jelentős mennyiség maradt rajtuk. A következő párbeszéd zajlott talán le az űrhajósok között:
-Hé, bányában voltál?
- Mi van?
-Szutykos vagy, mint egy szenesember.
- Ne hülyülj már!
-Nézd meg a szkafandered! Csupa por!
Amikor pedig a holdjáró autó elvesztette a sárhányóját,hatalmas porfelhőt* kavart maga körül. Így az űrhajósoknak lehetőségük volt rá, hogy a leszálló egységbe történt visszatértük után, közelebbről is szemügyre vegyék, sőt, megszagolják és meg is kóstolják a holdport.
Apróbetűs: Cernan szerint olyan a szaga, mint az ellőtt puskában lévő puskaporé._Jack Schmitt_** egyenesen szénanáthát kapott a holdportól. Amint levette az űrsisakot, tüsszögni kezdett. Más űrhajósok nem jelentették, hogy allergiásak lennének a holdporra – ennek az is oka lehet, hogy attól féltek, leszázalékolnák őket.
Text: Schmitt volt az egyetlen civil a Holdon, úgyhogy ő következmények nélkül tüsszöghetett a holdportól. A holdport szinte minden asztronauta megízlelte, és szagát is, ízét is a puskaporéhoz hasonlónak találták. A holdpor és a puskapor anyaga között azonban semmiféle hasonlóság nincs.
2. alcím: A szag titka
Text: A szagot azóta is igyekeznek megmagyarázni a kutatók. Erre eddig a következő elméletek szüettek:
a. Egyesek szerint a száraz holdpor nedvesség jelenlétében kémiai reakciókba lép, és így jön létre az illat.
b)Mások szerint a kabin oxigénjének jelenlétében oxidálódik a holdpor anyaga.
Mivel az oxidáció égésként is felfogható, a szag-mely kilőtt puska puskaporához hasonló-így ezzel is magyarázható. A holdpor szaga még jó pár évig a megmagyarázatlan jelenségek közé tartozik.
alcím: Hazafelé a Holdról
Text: Hiába hoztak ugyanis haza több száz kiló holdkőzetet és magukkal a holdport is, a Földön a holdpornak már nincs szaga. Valószínűleg azért, mert már az űrkabinban, amint a légkör nedvességével és oxigénjével érintkezett, a kémiai reakciók úgymond kioltották a szagát. Így aztán az egyetlen lehetőség, hogy ebből a szempontból ismét tanulmányozhassuk a holdport, az, hogy visszamegyünk a Holdra.
Aláírás: Kis Alfréd

lábjegyzet:
* Bár a Holdnak nincs légköre, a felkavart por felszáll, majd ballisztikus pályán leülepszik.
** Shmitt volt az Apollo expedíciók egyetlen civil, méghozzá geológus űrhajósa. A jövőbeli marsi epedícióknak már elsősorban civil űrhajósai lesznek, legalábbis a NASA tervei szerint.


Stílusok kiválasztása

                          páros születési nap       páratlan szül. nap
születési hó 1-4   mai reneszánsz              mai klasszicista
szül. hó 5-8         bauhaus                       internet (sans serif vagy antikva)
szül. hó 9-12       mai kevert renesz-grot.   mai barokk


A dolgozaton a saját neveteket is tüntessétek fel (a tetején, kézzel ráírva) és a „húzott” stílust is írjátok oda!




Tipográfiai mintaszöveg (Lorem Ipsum...)

A Lorem Ipsum Dolor... kezdetű szöveget a tipográfusok már az 1500-as évek óta használják betűmintáik bemutatására. A szöveget Cicero írta („de Finibus Bonorum et Malorum”) i.e. 45-ben.

 

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit. Etiam ac diam. In sem. Nam vehicula, leo vehicula aliquam commodo, erat ante luctus erat, varius pellentesque pede augue eu felis. Mauris rutrum, nisi et malesuada posuere, arcu augue gravida lorem, a egestas pede nisi non sem. Sed adipiscing tristique tortor. Nulla iaculis justo. Aliquam vel nunc. In hac habitasse platea dictumst. Phasellus tortor. Integer lacinia laoreet est. In nulla. Vivamus eget sapien. Praesent risus. Nam eu diam non leo adipiscing feugiat. Sed ut urna eu nunc fermentum tempus. Quisque consectetuer, purus at volutpat accumsan, purus lectus tincidunt leo, vitae sagittis nisi enim id ligula. Mauris in erat. Vestibulum in metus interdum quam dapibus sagittis. Aliquam nec massa nec magna pharetra euismod.

Vivamus turpis. Nam pede quam, varius non, ornare eu, lobortis ut, eros. Etiam in nibh at lorem commodo pharetra. Vivamus risus mi, ullamcorper id, dignissim vitae, volutpat id, est. Sed varius convallis pede. Quisque imperdiet imperdiet pede. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus mus. Phasellus et sapien. Cras a turpis vitae quam sodales luctus. Vestibulum lacinia libero nec odio. Suspendisse semper nonummy dui. Class aptent taciti sociosqu ad litora torquent per conubia nostra, per inceptos hymenaeos. Mauris tellus pede, faucibus congue, luctus eget, cursus vel, orci. Phasellus risus.

Vivamus purus purus, eleifend vitae, molestie at, rutrum non, eros. Etiam in augue. Vestibulum elit. Fusce tortor tellus, tempor ac, accumsan rutrum, pellentesque vel, sem. Ut sodales massa in massa. Praesent mollis tincidunt urna. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus mus. Morbi eget nisi in libero volutpat hendrerit. Cras sit amet ipsum. Etiam sapien mi, blandit vitae, viverra nec, sagittis at, urna. Quisque adipiscing est. Etiam ullamcorper bibendum ante. Suspendisse et mi. Aenean magna felis, nonummy eget, interdum eu, volutpat et, ipsum. Vestibulum a est vitae eros consectetuer aliquet. Nunc lectus ante, dictum non, varius sed, auctor et, tortor. Sed cursus eleifend tortor. Phasellus sapien. Duis enim dolor, aliquam a, consectetuer non, dignissim quis, enim. Donec metus quam, dictum ac, pellentesque eu, adipiscing et, magna.

Mauris iaculis ultricies nisi. Cras euismod congue nisl. In hac habitasse platea dictumst. Nam laoreet diam id felis. Phasellus dui. Nulla in turpis. Pellentesque habitant morbi tristique senectus et netus et malesuada fames ac turpis egestas. Quisque a ante. Fusce sit amet felis sed urna elementum facilisis. Nulla metus. Proin nec mauris. Pellentesque habitant morbi tristique senectus et netus et malesuada fames ac turpis egestas. Maecenas vitae felis. Duis ultricies ligula nec eros. Integer at pede in arcu varius venenatis. Pellentesque sapien libero, ultrices ut, sagittis sit amet, aliquet in, odio. Aenean auctor gravida dui. Vivamus vel mi a tellus faucibus sodales. Fusce odio tortor, egestas non, luctus non, ullamcorper at, nisi.

Morbi tempor, felis sed placerat scelerisque, lorem purus blandit lacus, eu elementum metus ipsum et quam. Curabitur pellentesque. In molestie, odio vitae condimentum tincidunt, felis mi tincidunt nisl, eu tincidunt metus pede lacinia orci. Etiam odio. Nulla justo. Donec adipiscing, nisl id commodo fermentum, libero felis fermentum nisi, et fermentum magna lacus vitae tortor. Fusce ultrices ullamcorper pede. Proin lorem. Aliquam mattis, sapien a hendrerit commodo, felis risus interdum ipsum, euismod mattis sapien nisl et massa. Etiam venenatis tortor in nisi. Nullam sit amet purus. Nullam nulla. Maecenas quis dui vitae justo sollicitudin eleifend. Curabitur non turpis. Donec ullamcorper. Sed lobortis tortor in felis.

Curabitur venenatis tincidunt tellus. Ut lobortis pede consectetuer purus pretium ultricies. Fusce semper elit sed ligula. Sed id elit ac enim auctor malesuada. Mauris eget sapien at arcu accumsan congue. Etiam tincidunt. Proin congue justo vitae eros. Nunc ac urna eget orci vehicula imperdiet. Sed a ipsum. Pellentesque sed risus at dui blandit pellentesque.

Nulla ipsum. Vestibulum ante ipsum primis in faucibus orci luctus et ultrices posuere cubilia Curae; Pellentesque blandit, neque a commodo tincidunt, metus libero gravida ligula, ac dictum ligula erat non arcu. Vestibulum facilisis tempor sapien. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetuer adipiscing elit. Nam quis lectus sed pede laoreet ultricies. Nullam est. Cras tincidunt turpis id mi. Nam vel erat eu nibh facilisis iaculis. Vivamus et ante. Ut euismod tempus felis. Donec felis orci, mollis eu, blandit quis, scelerisque a, risus. Ut pulvinar turpis eu nibh. Duis mattis aliquet tellus. Mauris metus lectus, dapibus ut, interdum eget, rutrum in, turpis. Cras molestie nunc ut lectus.

Cras semper. Vestibulum feugiat enim in mi. Integer nisl libero, auctor non, facilisis non, posuere eget, pede. Nam adipiscing eleifend tortor. Cras sagittis magna nec erat. Maecenas iaculis, nisl quis elementum pellentesque, dolor urna fermentum dolor, a vehicula nunc odio aliquet urna. In a sem ut pede ultrices pharetra. Mauris eget massa at erat aliquet pharetra. Sed rhoncus sapien ut lacus. Pellentesque purus. Maecenas vitae mauris. Sed adipiscing metus ut urna. Donec imperdiet ornare nisl. Nullam auctor elit ut ante. Nunc id quam.

Sed ac nisl. Phasellus eu tortor. Donec at neque in neque viverra aliquet. Sed suscipit sodales enim. Nam pulvinar convallis nulla. Pellentesque sapien erat, interdum non, pharetra at, blandit sit amet, tortor. Vestibulum consequat, metus sed tincidunt facilisis, sapien augue viverra arcu, a consectetuer metus risus vitae tortor. Fusce tortor nunc, pharetra nec, convallis non, fringilla in, erat. Sed sem. Ut posuere massa eget tortor. Vivamus consectetuer pede et tortor. Donec eget lorem vel magna faucibus convallis. Aenean diam. Maecenas gravida condimentum quam. Vivamus gravida arcu a pede.

Integer viverra. Aliquam ut lectus facilisis sem consequat volutpat. Phasellus nec odio. Fusce ultrices mauris ut mi. Aliquam sagittis. Fusce accumsan pellentesque massa. In vitae turpis in nisl posuere dictum. Cras facilisis porta mi. Vestibulum id diam in ligula scelerisque ornare. Sed ligula pede, varius sed, sollicitudin nec, bibendum eu, magna.

Pellentesque habitant morbi tristique senectus et netus et malesuada fames ac turpis egestas. Donec accumsan sem eget leo. Ut eu velit. Praesent risus dui, suscipit id, nonummy quis, lacinia id, enim. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus mus. Nulla facilisi. Aenean vel ligula. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus mus. Ut id metus. Maecenas cursus pede non sapien elementum varius. Phasellus fermentum, sem a tempor malesuada, purus dolor iaculis nisi, id pellentesque nunc purus ac sapien. Donec dapibus vehicula pede. Sed magna lorem, consequat non, ornare eu, fermentum ac, ligula. Quisque eget ante vitae est gravida feugiat. In ante mauris, porttitor ut, tempus eget, commodo vel, eros. Aliquam vitae massa ut nisl porttitor dapibus. Nullam dignissim enim vel augue. Donec faucibus justo. Donec enim magna, egestas vitae, blandit ut, hendrerit vitae, justo.

Nullam ipsum nulla, ullamcorper sed, rutrum sed, volutpat id, massa. Quisque non sem. Suspendisse odio turpis, ullamcorper quis, vulputate non, posuere sit amet, nulla. Etiam volutpat placerat justo. Quisque ut elit. Nullam non tortor. Pellentesque molestie, leo in tempus vulputate, quam orci semper nisi, sit amet pretium mi lorem id nisi. Proin convallis libero id risus. Nunc euismod pede ac arcu. Nam viverra, leo non imperdiet varius, orci elit tempor erat, at convallis tellus urna eget metus. Sed elit. Quisque posuere tortor ac diam. Duis et urna nec dui aliquam ullamcorper. Donec eu velit at nisi pretium ultrices. Duis egestas odio eget nisi. Quisque mauris. Suspendisse potenti. In hac habitasse platea dictumst. Suspendisse ligula.

Curabitur vel metus. Aliquam convallis viverra nisl. Sed vulputate magna ac sapien. Pellentesque sit amet turpis. Duis ullamcorper. Maecenas lacus nisl, interdum vitae, nonummy ut, pellentesque ut, ligula. Pellentesque habitant morbi tristique senectus et netus et malesuada fames ac turpis egestas. Cras elementum facilisis metus. Donec congue condimentum magna. Cras mauris nibh, consectetuer eget, posuere vitae, vehicula eu, nisl. Phasellus viverra tempor ante. Aenean a justo. Proin tincidunt lobortis mauris. In vitae purus.

Aenean iaculis turpis facilisis massa. Pellentesque aliquet, lectus vel tincidunt euismod, velit enim suscipit leo, eu sollicitudin quam est non ipsum. Donec molestie. Suspendisse nec lectus. Vivamus laoreet diam sit amet ligula. Duis non erat. Etiam interdum arcu vel neque. In hac habitasse platea dictumst. Morbi eu nibh. Curabitur ipsum nisi, convallis imperdiet, adipiscing a, imperdiet sit amet, sem.

Class aptent taciti sociosqu ad litora torquent per conubia nostra, per inceptos hymenaeos. Praesent metus. Praesent mi. Nunc congue elementum augue. In dapibus, nulla vitae placerat imperdiet, velit pede ornare augue, nec ullamcorper velit tortor et metus. Fusce hendrerit elit. Etiam pharetra, libero sit amet porta aliquam, mi eros molestie pede, condimentum faucibus purus ligula quis lectus. Aenean tortor. Nunc lacus lectus, ullamcorper in, gravida a, pharetra eu, nibh. Proin nibh dui, euismod malesuada, pellentesque et, accumsan et, enim. Nulla pharetra tellus at nisl. Ut sodales. Suspendisse potenti. Maecenas suscipit risus non pede suscipit posuere. Nulla dolor est, tincidunt a, hendrerit vel, semper sed, risus. Donec sed nulla ut velit venenatis porta. Suspendisse velit. Fusce volutpat, lacus ac lobortis sagittis, nunc metus laoreet lorem, eu lobortis sapien velit et mauris.

Etiam semper orci eu quam. Fusce at mi. Ut vulputate malesuada eros. Proin placerat, tellus malesuada vehicula pharetra, ligula libero sodales nisi, id adipiscing dolor nibh quis purus. Ut ante. Pellentesque et leo. Duis et arcu sed eros accumsan gravida. Ut aliquet. Vivamus vitae nisl ut enim pellentesque consequat. Ut purus sem, adipiscing a, interdum a, ultricies et, diam. Nam venenatis odio sed libero. Vivamus accumsan ultricies felis.

Vestibulum pede. Suspendisse dolor. Quisque varius metus ac leo aliquet facilisis. Donec tincidunt molestie justo. Proin ullamcorper lacinia mauris. Integer justo libero, consectetuer non, consequat scelerisque, consectetuer sed, tortor. Vestibulum ante ipsum primis in faucibus orci luctus et ultrices posuere cubilia Curae; Aenean eleifend diam nec elit. Etiam rutrum nisl nec turpis. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus mus. In tincidunt. Suspendisse at massa sed nibh pretium pellentesque. Maecenas luctus ornare lorem. Nunc sodales, odio placerat ullamcorper vulputate, elit elit dignissim enim, id gravida eros odio non eros. Sed lectus tellus, tincidunt sit amet, euismod sit amet, malesuada in, mauris. Ut sollicitudin molestie metus. Donec a augue. Etiam laoreet vehicula nisi. Nunc odio. Integer magna.

Nulla varius pellentesque dui. Vivamus vehicula consequat justo. Duis accumsan enim sed sapien. Vestibulum et sapien. Donec quis purus. Proin nisl tortor, tempus vel, sollicitudin a, rutrum sit amet, est. Vestibulum semper luctus risus. Aenean sed turpis. Fusce dignissim blandit tortor. Sed imperdiet, elit eu dapibus convallis, sem purus mollis nunc, at sodales elit dui eu justo. Fusce nonummy. Nullam cursus, enim et bibendum aliquet, augue elit euismod mi, eget pellentesque arcu metus in magna. Quisque varius vestibulum eros. Nullam sagittis tincidunt purus. Sed convallis, sapien vel eleifend congue, libero arcu semper lectus, vitae sagittis metus massa sed mauris.

Proin et massa. Nam tincidunt. Quisque felis elit, mattis ut, consectetuer at, aliquam ac, pede. Fusce molestie diam ut risus. Sed placerat tristique orci. Sed placerat pulvinar turpis. Maecenas eget orci. Duis eu velit. Aenean luctus, mi dictum ornare nonummy, eros orci cursus dui, eget consequat metus felis nec urna. Vestibulum vehicula velit sit amet lectus.

Vivamus vel urna. Proin vel tellus. Fusce eros. Etiam eleifend cursus neque. Etiam congue purus non sapien. Suspendisse aliquet bibendum eros. Sed bibendum dui sed urna. Nunc volutpat sapien id tellus facilisis facilisis. Cum sociis natoque penatibus et magnis dis parturient montes, nascetur ridiculus mus. Phasellus nonummy, nibh vitae condimentum sodales, massa ante varius neque, ac venenatis mauris urna et purus. Etiam viverra laoreet massa.

 

Forrás: http://www.lipsum.com/




Betűművészet

Készíts egy képet, rajzot csak betűk és egyéb jelek, karakterek felhasználásával. Készíts betűbolt-kirakattervet, vagy rajzolj meg eseményeket betűország életéből.

 

A diákok munkáiból 


 

 

 

 




Napilap arculat

 

Figyeljünk meg egy régi napilapot. Fejtsük vissza a nyomtatvány arculati utasításait (betűtípus, sorköz, kiemelés-utasítások, bekezdésbehúzás, cím, papírméret, margó stb.)! Számítógépen definiáljuk a lap által használt stílusokat (főcím, cím, alcím, hírfej [lead], képaláírás, szerzőaláírás, folytatás... szövegek, személynevek formázása, első bekezdés stb.). A régi napilap arculatában hozzuk létre a lap címlapját, a legfrissebb hírek szövegeit és képeit felhasználva. A képaláírásokat és címeket magunk adjuk – ezek a lap arculatának részei. A szövegeket az internetről másoljuk, de ügyeljünk a nyomtatott szöveg tipográfiájára (pl. gondolatjelek, idézőjelek használata). Figyeljünk a lap eredeti méretére, és tartsuk meg az arányokat. Ügyeljünk a grafikai elemek helyes másolására is (léniák, keretező vonalak stb.).

Tabloid (lepedő) napilap


Vizsgáljuk meg, mennyit változott a lap tördelése 70 év folyamán!

 

Kompakt (berlini) napilap

Az Osztrák–Magyar Monarchia területén a berlini, kisebb formátumú napilapok hagyományosak. Ma azonban még ott is, ahol a tabloid formátum volt uralkodó, az újságolvasási szokások változása miatt kezdenek áttérni a kisebb, kompakt formátumra.

A következő napilapok jelentős arculati és méretbeli változáson mentek keresztül (kompakt verziók megjelenése). Figyeljük meg, mik ezek a változások, és készítsük el az új változatok arculati tervét stílusok formájában, beillesztve mai magyar tartalmat.

Le Figaro:

The Guardian:

 

A következő napilapok eleve kompakt formátumúak.

A Világban megfigyelhető a kor népszerű, francia eredetű címlapműfaja, a vonal alatti tárca.

A Pesti Hirlapban is látható, hogy címek nem léteztek, a cikkeket eredetük: belföld és külföld alapján illesztették egymás után, és ebben a korban jelenik meg a címoldalon a tartalomjegyzék.

Az Est művészien megrajzolt lapfejével tűnik ki kortársai közül, de tipográfiájával is. Bal hasábjában közli a vezércikket, jobb oldalán a nap főhírét, nagy kontrasztot adó tipográfiával.

A Magyar Hirlap 19. századi elődjének főcímbetűjét ötvözte a Bauhaus-stílusú tipográfiával. Kisméretű oldaltükrével a legtovább maradt meg. Sokáig nem közölt fotókat, hanem a képeket a fotók alapján rajzolt vonalas grafikák helyettesítették. A bal hasáb továbbra is a vezércikké, akárcsak a korában megjelenő többi napilapban.

 

A diákok munkáiból

Az alábbiakban a fenti feladatot megoldó diákok munkáiból látható váltogatás:

A New York Times arculata alapján:

 

A Pesti Hirlap arculata alapján:


Az Est arculata alapján:

A Le Figaro / Guardian arculata alapján:

 




Az utca tipográfiája

Az utcán/egyetemen látható feliratoknak állapítsd meg nyomdai jellemzőit (betűtípus, betűfajta stb). Milyen különlegességeket találsz (betűtípus, betűk keverése, színek, 3-D -hatások, betűstílusok dominanciája stb.)




Sztenderd tudományos cikk

Lapméret: A/4

Belső margó: 1,5 cm

Külső margó: 2 cm

Fölső margó: 2,5 cm

Alsó margó: 3 cm

Betűtípus: mindvégig Times New Roman; „modern” tördelésnél a címek, alcímek és ábraaláírások valamely humanista betűtípussal

Cím: 17 pont, nem kövér (normál), nem verzál, középre igazított

Szerző: 13 pont, középre igazított

Szerző adatai: 8 pont, dőlt, középre igazított

Cikk beérkezésének/javításának dátuma: 10 pont, középre igazított

Absztrakt (összefoglaló): 9 pont, egy hasábban, 10 pontnyi behúzással (első sor is), sorkizárt VAGY végig kéthasábos szerkezet esetén az első hasábban kezdve, kövér betűvel. Fölötte és alatta egy sor kihagyás után vékony, teljes hasábszélességű vonallal.

Törzsszöveg: 10 pont, két hasáb, hasábköz: 0,8 cm, 10 pontnyi behúzással (első sor is), sorkizárt

Alcím: balra zárt, 10 pont, kövér, alatta 1,5 üres sor, fölötte 2,5 üres sor, behúzás nélkül VAGY mint fenn, de középre zárt, 10 pont, verzál, félkövér

2. alcím: balra zárt, dőlt, 10 pont, fölötte 1,5, alatta 0,5 üres sor.

Lábjegyzet: 8 pont (de tudományos cikkeknél általában nincs lábjegyzet, csak végjegyzet)

Ábraaláírás: 8 pont, behúzás nélkül

Ábra elhelyezése: ha egy hasábban elfér, egy hasábon belül középre igazítva, ha ennél nagyobb, a két hasábon belül középre igazítva, alatta képaláírás.

Minden ábra számozott, és van rá hivatkozás a szövegben („be van kötve” a szövegbe)

Referenciák (hivatkozások): 8 pontos betűvel, függő sorban, 10 pontnyi behúzással, a teljes cikk után, ábécérendben felsorolva (a szövegben hivatkozás: [Kovács et al., 2002] formában). Ha kevés a hely, és tömöríteni kell (vagy ez a szokás), a hivatkozások a szövegben számozottak, pl. (1) vagy [1]- de itt sem lábjegyzetben, hanem a szöveg végén vannak felsorolva (függő sorban).

Kisebb méretű folyóirat esetén (ami pl. Magyarországon vagy számos humán területen jellemző) nem két, hanem egyhasábos a törzsszöveg is.





Könyv tipográfia (arculat)

1. feladat

 

Az alábbi szöveget tördeld le a megadott minták (lásd: minták, könyvek tipográfiája) közül egyet választva. Készíts el egy belső címlapot és egy belső oldalt, melyen legyen oldalszámozás (illetve élőfej, ha a minta szerint kell) is. A képet is használd.

BELSŐ CÍMLAP: Móra Ferenc

Mondák és mesék

A válogatás Sulyok Magda munkája

Móra Könyvkiadó 2025

BELSŐ OLDAL:

Mondák a csodaszarvasról

Száll a madár ágrul ágra,
Száll az ének szájrul szájra...

(Arany János Buda halála)

Ahogy a madár száll ágról ágra, úgy száll szájról szájra a magyarok származásának mondája. Az apa elmeséli fiának, az később az ő fiának. Egyszer majd ti is elmesélitek utódaitoknak, honnan jöttünk, hogyan kerültünk ide ebbe a szép országba.

Hallgassátok meg!

A csodaszarvas legendája

Hol volt, hol nem volt, messze napkelet felé volt egyszer egy híres-nevezetes fejedelem, akit Nimródnak hívtak. Száz gulyása, ezer csikósa, tömérdek nyája, ménese volt ennek a fejedelemnek. De ő nem azokra volt büszke, hanem két fiára. Hunornak hívták az öregebbiket, Magyarnak a fiatalabbikat. Egyformán derék, jó növésű legény volt mind a kettő. Sas a szemük, villám a kezük.

Nagy vadászember volt Nimród, s akármerre űzte-kergette a vadat, mindenfelé elkísérte a két fia.

Mondta is neki a felesége, Enéh királynő: – Nem jó vége lesz annak, uram királyom, ha te úgy rákapatod a gyerekeket a vadászatra.

– Ahogy az isten akarja – felelt mosolyogva az öreg fejedelem. – Én már csak annak örülök, hogy nem kell már azokat félteni a vadállattól se, mert azzal is elbánnak.

Később a fiúk apjuk nélkül is elmentek vadászni.

Egyszer éppen apjuk országának a határán vadászgattak kíséretükkel. Ötven deli levente kísérte Hunort, ötven nyalka legény Magyart. Sok madarat halomra nyilaztak, dárdájuk számtalan vadat leterített.

A két testvér már éppen hazafelé készülődött, mikor hirtelen egy gímszarvas bukkant fel előttük. De olyan ám, amilyent még sohase láttak. Fehér a szőre, mint a hó, ragyog a szeme, mint a gyémánt, ágas-bogas két szarva pedig egymásba fonódva olyan, mint a koszorú.

– Ezt már csak nem hagyjuk itt! – kiáltott Hunor, lovára pattanva.

– Legjobb volna elevenen elfogni, és hazavinni édesanyánknak! – Azzal felszökött paripájára Magyar is. Hajrá, száz vitézükkel utána a csodaszarvasnak! Árkon-bokron keresztül, hegyről le, hegyre fel, sűrűből tisztásra, mezőről berekbe.

Reggeltől napszállatig nyomában voltak, de csak nem érték el a szarvast. Mikor már úgy volt, hogy mindjárt elfogják, nagyot szökkent a gyönyörű állat, s egy locsogós, mocsaras ingoványban végképp elveszett a szemük elől.

 

2. feladat

Az alábbi mintákat másold le, az eredetihez jellegében hasonlító betűtípusok segítségével!



 

 




Könyvtipográfia: minták




Infografika feladat

1. Ábrázold az alábbi dokumentum tartalmát:

 

2. Vizsgáld meg az alábbi táblázatot. (Metró, 2007. május 29.)

Milyen furcsaságokat talász rajta? Mi a táblázat célja, mit szeretne bemutatni? Megfelel ennek a követelménynek? Mit változtatnál rajta? És még mit?




Arculatok

Ugyanannak a semleges (pl. latin) szövegnek a felhasználásával készíts egy képzeletbeli oldalt egy

  • női magazinból
  • vállalati prospektusból
  • hidetési oldalról (újsághirdetést)
  • tudományos szaklapból, lábjegyzettel

A betűket, formátumot te választod meg. A szöveget tetszés szerint tagolhatod, de a tartalmán nem változtathatsz, nem húzhatsz belőle, és csak tipográfiai jeleket (gondolatjel, számok, ligatúrák, iniciálé, léniák) toldhatsz bele. (Nem baj, ha nem szó szerint értelmes a vége - a szöveg itt csak nyersanyag).




Webes tipográfia - példatár

Különféle webes alkalmazások:

 

Html-be épített css:


 

Megtekinthető változatok





Múzeumlátogatás

Helyszín: Magyar Nemzeti Múzeum

Kérdések, feladatok:

Ruhatár 5. Melyik szám írásmódja tér el a ma használttól? Rajzold ide:

LAPIDARIUM: 5, 21, 23, 39, 125 sírkövek: keress verzál ligatúrákat és rajzold le őket:

LAPIDARIUM: 11: keress olyan betűt, melynek hangértéke ma más, mint akkor. Mely ez?

LAPIDARIUM: vitrin, Vespasianus-diploma: mit jelent a föléhúzás?

KORONÁZÁSI PALÁST 1031: figyeld meg az E és M betűket, rajzold le (miben térnek el a maitól?):

1. TEREM: 1. óbudai városháza felirata: milyen E betűket találsz? Miben térnek el a maiaktól?

3. TEREM: Pier Paolo Vergerio 1423-46 kéziratos könyv: Milyen betűváltozatokat találsz?

                Hogyan érik el, hogy egyenes legyen a sor?

                A cím hosszabb, mint amennyi hely van rá. Mi a megoldás?

4. TEREN Festett ősnyomtatvány (miskönyv) 1480. Milyen kiemelési módszereket találsz?

                Milyen betűtípussalk íródott?

                Miért/hogyan változnak a betűméretek?

                Rajzold le a következő betűket: a, d, g, e, és kétféle r betű:

5. TEREM Chronica Hungarorum Hess András 1473. Milyen kiemelési módszereket találsz?

                Mire / hogyan használ eltérő színt?

5. TEREM Tripartitum 1517. Milyen betűtípusokat használ? Mi az eltérő betűtípusok szerepe?

7. TEREM Keresztesi Pál 1641, Apáczai Csere János, 1626 Szent Biblia (Bécs) könyvek: rajzold le az ékezetes betűiket

7. TEREM Kithomich János 1650 jogi könyvében mi a kurzív használatának módja, szerepe?

Milyen kacskaringókat (díszes kurzív kezdő nagybetű) használ? Rajzold le:

FOLYOSÓ: Román Biblia 1648: milyen betűtípussal íródott?

Heltai Gáspár Chronica 1575: Mi a margináliák (margóra írt szövegek) szerepe és betűváltozata?

Mi az élőfej formázása?

11. TEREM: Milyen módszert használ a Pesti Hirlap kiemelésre?

14. TEREM Mi az 1860-as évek esti és reggeli lapjainak feltűnő különbsége (pl. Sürgöny/Pesti Napló)

15. TEREM (mellékfolyosó): a korabeli (1840-70-es évek) újságok milyen keltezési formátumo(ka)t használtak?

Utolsó terem: sorold fel a főbb napilapok címeit 1956-ban:




A QuarkXpress használata

Üdvözlünk a Tipográfia tananyag kvarkos helpjében!

Ez a fájl azoknak kíván segítséget nyújtani, akik még nem ismerik rutinszerűen a QuarkXpress szoftvert. Alapvetően a leírás a Quark 7-es verziójára épül, mely diákok számára 199 USD-ért megvásárolható. Információ a http://www.quark.com/sales/desktop/ címen.

Új oldaltükör kezdése

fájl-new-project

Itt kell beállítani a margókat és a hasábok segédvonalait – ezek később nem változtathatók meg.

Mozgás a dokumentumban

– gördítősávban

– nagyító (Alt+nagyító = kicsinyító) eszközzel

– másik egérgomb, fit in window (képernyőn mutatja az egész oldalt) vagy actual size (valódi méret, a képernyőn akkora, mint a valóságban)

– aktív tenyérikon mellett az Alt gomb lenyomásával, az egérgombot lenyomva és az egeret mozgatva (csak leírva tűnik komplikáltnak)

Szöveg bevitele:

Válasszuk a szövegdoboz eszközt, egérrel méretezzünk körbe egy akkora dobozt, amekkorába a szöveget írni szeretnénk (később a sarki fogantyúinál fogva módosítható), és engedjük el. Ekkor automatikusan a beíró eszközre (tenyér) vált át a gép, és lehet szöveget írni a dobozba. A karakterek formázhatók a „műszerfalon" (ha nem jelenne meg, F9). A szövegdoboz a mozgató eszközzel (legfölső a függőleges eszköztárban) mozgatható.

 

Elválasztás

Mivel a legtöbb Quark nem ismeri a magyar nyelvet, az angolul működő elválasztást kapcsoljuk ki (Edit–H and Js), és ha kell, lágy elválasztójellel (Ctrl+- vagy Ctrl +ü) készítsünk elválasztásokat. A Quark 7.2-től beépített magyar elválasztásmodulja van, melynek az összetett szavakkal problémái vannak.

Betűtípus

A betűtípusok lehulló menüjében láthatóvá válik a betűtípus is, ha a Shift gombot lenyomva keresünk a betűtípusnevek között.

Speciális karakter beszúrása (csak Quark7)

A különleges karakterek (azaz egy font bármely karaktere) a Window-Glyphs menüpontból előjövő ablakból szúrhatók be közvetlenül.

 

Open Type (csak Quark7)

Egy Open Type font különleges karakterei (ugráló számok, ligatúrák, kacskaringó betűk, valódi kiskapitálisok stb) a műszerfal betűfokozat lehulló menüje melletti O-szimbólumgombbal hozhatók be. Ezek azonban csak akkor működnek, ha az adott font valóban tartalmazza is ezeket a karaktereket.

 

Görbe szöveg

Ha görbe vagy ferde vonalat követő szöveget szeretnénk: a line text path eszköz (aláhúzott A betű) segítségével hozzuk létre a szöveg alapvonalát, kattintsunk a szövegbeviteli (tenyér) ikonra, és a vonalra magára, majd gépeljük be a szöveget. Beállítható, hogy az alapvonal látszódjék, de az is, hogy láthatatlan legyen – az item (kereszt, mozgató) eszközzel rákattintva a vonalra. A beállítási értékek a műszerfalon, a betűk vonalhoz való viszonya a modify (jobb katt) menüben a text path fülben állítható.

 

Szöveg importálása

Egy korábban elkészített, megformázott fájl a formázás megtartásával importálható Quarkba (pl. Rtf, Word). A szövegdobozt jelöljük ki (1 x katt) – Ctrl+e. Weblapok szövege is importálható (HTML), de magyar karakterkészletű nem.

 

A szövegdobozok tulajdonságai

A mozgató (item tool, kereszt) eszközzel kettőt kattintva a dobozra (vagy az item menü-modify almenüvel, vagy jobb egérgomb-modify menüvel) állíthatók a szövegdoboz tulajdonságai (Quark 7-ben a műszerfalra mozgatott egér hatására a műszerfalnak középen fülei jelennek meg, ahol ugyanezek szintén elérhetők).

Boxfül, boxablak: itt állítható a doboz háttérszíne. A none átlátszó dobozt ad, ez a legfontosabb szín. A Shade opciónál a szín fakítható.

Ha kijelöljük a convert to graphic on export menüt, a doboz tartalmát nem betűként, hanem rajzként exportálja HTML-formátumba (különleges betűtípus használatakor érdemes).

Textfül, textinset: a doboz belső margója állítható

Frame-fül: a doboz keretező vonala (szín, stílus, vastagság) állítható

Runaround fül: a doboz külső margója állítható. Ha itt (type) none szerepel, több doboz is egymás felé tehető úgy, hogy tartalmuk is egymás tetején lesz. Ha itt valamilyen értéket írunk be, annyi pixelen belül a doboz minden más tartalmat „kinyom” maga alól/mellől. A leggyakoribb a szövegdobozokat none értékre, a képdobozokat kb. 10 értékre állítani.

Ehhez szemléltető anyag itt található

A szövegdoboz műszerfalán a col ablakban állítható, hogy hány hasábos legyen a szöveg.

Export fül: A doboz tartalmát, ha képként exportáljuk a HTML-fájlba (általában így teszünk, ha valamilyen grafikus elemet vagy különleges betűtípust tartalmaz), milyen formátumban exportálja (képformátum: GIF, ha jó geometriai minőséget szeretnénk [pl. betűk], JPG, ha jó színeket szeretnénk, PNG-nél mindkettő állítható). Alternate text: a kép teljes betöltéséig ezt a szöveget írja ki (vakok általi használatkor ezt hallják).

 

Iniciálé

Style-formats-drop caps. Character count: az iniciálénak szánt betűk száma

Line counts: ennyi sor magas lesz az iniciáléé betűje.

 

Stílusok (style sheets)

Edit-style sheets

A kiadványokban érdemes előre definiálni a kiadványban (site-on) előforduló szövegstílusokat, például cím, képaláírás, törzsszöveg, lead, aláírás stb. Ilyenkor ez a szövegrész egy kattintásra a megfelelő formátumú lesz (és egységes kinézete lesz a kiadványnak). Minden stílushoz tartozik egy bekezdés-stílus (behúzás, igazítás) és egy karakter-stílus (betűtípus, betűméret stb.). Ezek külön állítandók be (new), de egymásnak megfeleltetendők (based on).

A stílusok a Style Sheets ablakban jeleníthetők meg (F11 megnyomására jelenik meg), ahol alul a karakterformázási, fölül a bekezdésformázási stílusok jelennek meg. Célszerű először megformázni a stílusnak megfelelő szöveget az oldaltükörben, ebbe kattintani (kijelölni), és először az alsó stílusablak (karakter) fölött jobb kattintással new-t választani, majd nevet adni a stílusnak (automatikusan belekerülnek a kurzornál lévő szöveg formázási adatai). Utána ugyanezt a fönti (bekezdés) stílusablakban is megcsinálni, majd itt a character style lehulló menünél kiválasztani a megfelelő karakterstílust. Így a kettő össze lesz kötve: elég a bekezdés-stílusra kattintani, és egyben a karakter-stílust is állítja.

FONTOS, hogy ha a stílus neve mellett + jel látható, az azt jelenti, hogy az eredeti stílushoz képest eltérés van. Ilyenkor célszerű a No Style nevű stílust választani (= formázás törlése), és újra kijelölni a kívánt stílust.

 

Színek definiálása

Edit-colors-new vagy jobb klikk a colors ablakban

A Photoshophoz hasonló módszerekkel határozhatunk meg saját színeket. A színek meghatározásában alapvető, hogy állítsuk be, hogy RGB (képernyőre szánt dokumentumnál) vagy CMYK (színesben kinyomtatandó dokumentumnál) színről van-e szó.

Ha a spot color be van kapcsolva, az a szín külön színként lesz nyomtatva, azaz külön festék kell neki. (Ezt általában nem akarjuk.) Ha ez nincs bekapcsolva, minden színt a CMYK kombinációból kever ki.

A Quark7 áttetsző színek és valódi árnyékok (drop shadow) kezelésére is alkalmas.

 

Colors ablak

(window-colors, F12)

Közvetlen ablakból is állíthatók a színek:

Keret-ikon: a keret színe

A betűs ikon: a kijelölt szöveg színe

szürke tégla: a doboz háttérszíne

A weblap háttérszíne nem itt, hanem a page propertiesben állítható.

 

Kép bevitele

Válasszuk a képdoboz (beixelt téglalap) eszközt, egérrel méretezzünk körbe egy akkora dobozt, amekkorába a képet tölteni szeretnénk (később a sarki fogantyúinál fogva módosítható), és engedjük el. Töltsük be a képet a Ctrl+e gyorsbillentyűvel.

A műszerfalon állítható a kép mérete a dobozon belül (X%, Y%), de a jobb egérgombbal kattintva fit picture to box (ez esetben torzít a dobozra), illetve fit box to picture (nem torzít) menükkel dobozra méretezhető. A képdoboz a képet magával húzva méretezhető át a fogantyú egérrel odébb húzásával és a Ctrl gomb folyamatos nyomásával.

 

A képdobozok tulajdonságai

Lásd szövegdobozoknál, kivéve:

Clipping fül: a kép fehér részei áttetszővé tehetők a weblapon (színes háttérnél). Type: non-white areas. Így a kép akár egy szövegdoboz vagy másik kép fölé is húzható, és a fehér részei átlátszók (lyukasak) lesznek. A kép (vagy a doboz háttérszíne) félig áttetszővé nem állítható.

 

Dobozok előre-hátra küldése

Az egyes dobozok egymás felett vagy alatt lehetnek. Sorrendjük változtatható az F5 (előrehoz) és Shift+F5 (hátraküld) gombokkal, ha az adott doboz van kijelölve. Egy lépcsővel a jobb egérgomb send and bring menüjéből is módosíthatjuk a dobozok helyzetét.

 

Az egymás alatti dobozok kijelölése

Ctrl+Shift+Alt gombok egyidejű lenyomása mellett rendes egérgombbal kattintva.

 

Dobozok elforgatása

A dobozok a műszerfalon (F9) a szögablakba írt fokértékkel forgathatók el.

 

Dobozok alakjának megváltoztatása

Lehetőség van ellipszis, kör, képkeret vagy tetszés szerinti dobozalak létrehozására. Ez különösen akkor látványos, ha képdobozról vagy bekeretezett szövegdobozról van szó. Ezt vagy eleve így rajzoljuk (a doboz-eszköz folyamatos nyomásával válthatunk az egyes formák között), vagy utólag az item-shape menüből választhatunk. A szabadkézi (paletta alakú) doboznál a mozgató eszközzel a doboz peremére kattintva a csomópontok mentén szabadon alakítható a doboz alakja (bezier-görbék).

A görbék tulajdonságai a műszerfalon állíthatók, így például készítsünk szögletes csomópontot, ha csúcsot szeretnénk létrehozni az alakzatban. A görbék alakja a kék fogantyúk végpontjait húzva változtatható.

Képdoboz esetén a keret (illetve ha van keretező vonal) sarkai lekerekíthetők a műszerfalon a kerekítő ablakba írt px értékkel. A kép a kereten belül elforgatható, illetve torzítható a műszerfal belső forgató-torzító ablakaiba írt fokértékkel (két jobb szélső ablak).

 

Táblázat

A táblázatikonnal könnyen készíthetünk táblázatot. A cellákra külön kell definiálni, hogy szöveget vagy képet rakunk-e bele (a táblázat valójában összefűzött szöveg- és képdobozok halmaza).

 

Rajzolás

A rajzoló ikonnal egyenest, ferdét, görbét vagy szabadkézi vonalat húzhatunk. A vonal tulajdonságai a műszerfalon utólag is állíthatók. Így itt állítható be például a dupla vonal, szaggatott vonal stb. tulajdonság. A már megrajzolt vonalak az olló-eszközzel megszakíthatók, így darabjuk kivágható vagy eltolható.

 

Klónozás

Szövegdobozok vagy szövegdobozok tartalma klónozható. Ez egy dobozra történő jobb kattintásra a share menü választásával aktiválható. Az így aktivált klónelemek a window-shared content ablakban jeleníthetők meg, innen drag and drop módszerrel húzhatók az oldaltükörre. Ha bármelyik klóndoboz tartalma megváltozik, az összes többi klóndoboz tartalma (illetve ha a doboz is klón, maga a doboztulajdonság is) követni fogja a változást.

 

Új oldal beszúrása és oldal törlése

page-insert

page-delete (a már kitörölt oldal undóval sem hozható vissza)

 

Mesterlap, oldalszámozás

Page-display-A Master

Az oldal azokat az elemeket tartalmazza, amelyek minden oldalon láthatók lesznek, például az élőfej vagy az oldalszámozás. Oldalszámozás a mesterlapon egy tetszés szerinti helyre illesztett szövegdobozba tett Ctrl+3 gyorsbillentyűvel hozható létre. A rendes dokumentum a Page-display-Document menüvel jeleníthető meg ismét.

 

Nyomtatandó dokumentum mentése

Fontos, hogy mentéskor a dokumentumban lévő teljes felbontású képek nem kerülnek a QXD- vagy QXP-fájlba, hanem nyomtatáskor a képeket a képfájlból hívja meg a gép.

 

Nyomtatott oldal exportálás PDF-fájlként

Különösen interneten publikálásra hasznos formátum, ha a végcél, hogy azt letöltve nyomtassák ki vagy ott, ahol fontos, hogy az eredeti tördelést megtartsa a dokumentum (csak print dokumentumnál). A Quark 7-be beépített PDF-exportáló található (Fájl-Export-Layout as PDF). Egyéb esetekben virtuális nyomtatóként telepített PDF-író program szükséges (pl. PDF creator).

 

EPS-fájl mentése

Az oldalból EPS-fájl készíthető, melyből Photoshopban kiváló minőségű (raszteres) kép készíthető. Az EPS-fájl más Quark dokumentumba is behívható (képként), ahol az eredeti (vektoros) beállításokat is megőrzi a dokumentum. Így kész dokumentumok illeszthetők be minőségomlás nélkül, a kép átméretezése funkció révén tetszés szerinti méretben, bármely dokumentumba (mentéskor a Format: DCS2.0)

 

Collect for output

Ha a dokumentum sokféle elemet (képek, betűtípusok) tartalmaz, érdemes az egészet egy alkönyvtárban tartani, mert a Quark fájl maga közvetlenül sem a betűtípusfájlokat, sem a képeket nem tartalmazza (ezekre akkor van szükség, ha egy másik gépen akarjuk folytatni a munkát vagy például kinyomtatni a dokumentumot). Erre szolgál a file-collect for output menü. Ide menti a layout fájlt (QXP), a betűtípusfájlokat és a képeket.

 

Nyomtatás

Document fül:

Separations: nyomdába küldendő nyomtatáskor a színes képeket 4 (vagy több, ha van spot color) színre bontja.

Registration: ha pontos (vagy színes) nyomtatást szeretnénk nyomdában, az off center állásban vágójeleket illeszt be a dokumentumba.

Bleed: rátöltés, ha a kép vagy a háttérszín a dokumentum széléig fut, a nyomdai nyomtatáshoz érdemes 3-4 mm-el túlhúzni (ki tudja, hol vágja le a kés). A bleed funkcióval ez a rátöltés is látható lesz a PS-fájlban.

Preview: megmutatja, hogy a dokumentum mely része lesz rajta a lapon (előnézet).

PS-fájl készítésekor a nyomtatóbeállításkor (a nyomtató telepítésekor) Print to file opciót válasszuk.

A/4 nyomtatóra nyomtatáskor ettől eltérő lapméretnél a Fit in print area opciót válasszuk, ekkor A/4-re kicsinyíti/nagyítja az eredetit.

 

Weblap létrehozása

A Quark segítségével weblapot is készíthetünk, a 7-es verzióban a printként elindított dokumentumok is átkonvertálhatók weblappá.

Új kezdése: File-New-Web Document (vagy: Project-Web)

Itt lehet beállítani a szövegek, linkek háttérszínét, háttérképet (background image) és a háttérkép-kitöltési módját (repeat) (mindez később módosítható a page-page properties menüben), illetve a weblap alapméretét (pixelben). A ma használt leggyakoribb képernyőfelbontásnak (800 × 600 pixel felbontás) a 800 pixeles méret felel meg, de az 1024 pixel is használható, ám számolni kell vele, hogy ez több gépen „kilóghat" a képernyőről. A Variable width page az aktuális méretűre kinyitott ablakmérethez igazítja (húzza ki) a weblap tartalmát. Ha teljes kontrollt szeretnénk a weblap kinézetén, ne válasszuk ezt a lehetőséget.

A megjelenő oldaltükörnek nincs margója, széltől szélig használható. Csak a szélessége van definiálva, mert a weblap „végtelen" hosszúságú is lehet.

 

Alapbeállítások

A weboldal címe (TITLE) a page-page properties menüben állítható be. A weblap fájlneve ugyanitt az Export file name ablakba írandó (xxx.html)

 

A weblap szerkezete

A Quark létrehoz egy HTML-fájlt és az adott alkönyvtárban egy image alkönyvtárban a lapon található minden képi elemet. Ha egy doboznál kijelöltük a convert to graphic on export gombot, az a doboz képként kerül a weblapra, tehát az image alkönyvtárban is megtalálható lesz. Az image alkönyvtárat változtatás nélkül kell mindenestül átmásolni (FTP-zni) a szerverre, abba az alkönyvtárba, ahová a HTML-oldalt is feltöltjük.

 

Image map (képtérkép) elkészítése

Az interneten lehetőség van arra, hogy a képnek egyik vagy másik részére kattintva különböző linkekhez jussunk. Az image map toolban (webes eszköztár) kattintsunk arra az alakra, amilyen alakúnak szeretnénk a linkként aktív területet, jelöljük körbe a képen a linkesítendő területet, majd a jobb kattintással hozzunk létre egy linket hozzá.

 

Rollover kép

A rollover azt jelenti, hogy ha az egeret egy kép fölé mozgatjuk (roll over) (kattintani nem kell), akkor az odamozgatás előtt ott lévő kép helyén egy másik kép jelenik meg. Ilyen a képen jobb kattintással, a rollover menüvel készíthetünk (pl. benyomott és be nem nyomott gomb képe).

 

Link létrehozása

Mind képek, mind szövegek linkesíthetők:

Először jelöljük ki a szöveget, amit linkké tennénk.

Jobb egérgomb – hyperlink – new vagy style-hyperlink-new:

Az URL helyére kell beírni a linket (http:// vagy fájl esetén a fájlnév).

Ha a targetet _balnk-re álítjuk, a kattintás után új ablakban nyitja meg a linket.

 

Mentés

A weblap HTML exportálása, munka közbeni megtekintése.

Ahhoz, hogy az oldal az interneten is használható legyen, HTML-formátumúvá kell konvertálni. A Quark fájlt is érdemes elmenteni, ha még később is módosítani akarjuk, mert a HTML-fájl már nem módosítható Quarkban (legfeljebb Notepadban a forráskód átírásával). Az exportálás menete:

File-export-html. A fájlnév az lesz, amit a page propertiesben beállítottunk. Ha a Launck browser ki van jelölve, azonnal megnyitja egy böngészőben. Érdemes gyakran ily módon megnézni a lapunkat, hogy lássuk a konvertáláskor jelentkező esetleges eltéréseket (és a weblap valódi méretét)

 




Szakirodalom

A gépírás szabályai. 1987. MI 3495/1-86 Magyar Szabványügyi Hivatal, Műszaki Irányelvek.

A korrektúra- és revízióolvasás, valamint a revízió-végrehajtás szabályzata. Nyomdaipari Tröszt, 1964 .

A magyar helyesírás szabályai, 11. kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1985.

Czakó Krisztina - Mártonfi Attila 2004. Helyesírás. Osiris Kiadó.

Hargitai Henrik 2005. Tipográfiai analfabétizmus. Iskolakultúra 2005/9, 131­-135.

Keszler Borbála 2004. Írásjeltan. Az írásjelhasználat szabályai, problémái és története. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

Keszler Borbála 2003. A magyar írásjelhasználat és Európa. Magyar Nyelvőr, 2003. jan-márc. 24-35.

Simonyi Zsigmond 1903. Az új helyesírás. Budapest, Athenaeum.

Fábián Pál 1967. Az akadémiai helyesírás előzményei. Akadémiai Kiadó.

Magyar helyesírás és szóragasztás főbb szabályai. Magyar Tudós Társaság. Ötödik kiadás. Buda, 1841.

ISO 8601 szabvány

Kis Ádám 1999. Az akadémiai helyesírási szabályzat és a számítógép (elválasztás, különírás, egybeírás, helyesírás ellenőrzés) Magyar Nyelvőr 1999. április-június

Nyomdai kézirat. 1974. MSZ 9651-74. Magyar Népköztársasági Országos Szabvány

Williams, Robin: The PC is not a typewriter, Peachit Press 1995.

Williams, Robin: The Non-Designer's Type Book, Peachit Press 2003.

Truss, Lynne: Eats, Shoots and Leaves: The Zero Tolerance Approach to Punctuation. Profile Books, 2004.

Schwartz Ármin 1929. Tipográfiai szabályok. In: Balassa József (szerk.): Az egységes magyar helyesírás szótára és szabályai. Budapesti Korrektorok és Revizorok Köre

The Gallery Of "Misused" Quotation Marks (http://www.juvalamu.com/qmarks/)




Függelék

Unicode és ANSI / ASCII kódokat tartalmazó karaktertábla segédlet

 

Egyéb jelek kódjait tartalmazó segédlet




Letölthető betűtípusok

Az alábbiakban letölhető néhány betűtípus ill. jelkészlet:

Landerer 1843

Font:

Magyarázat:

 

Widmanstadius 1610

Font:




Magyarázat:

 

Primus 1960

Font:



Magyarázat:

 

Pointer ornaments

Font:

Magyarázat:

 

Magyar Piktogram

Font:

Magyarázat:

 


Tananyagok
Fogalomtár
Életrajzok
Szerzők

Keresés